Jelenkor, 1834. január-december (3. évfolyam, 1-104. szám)

1834-02-22 / 16. szám

122 felebb jutandunk azon szerencsénkhez ’s iparkodásunk teljesüléséhez, hogy nagy lelkű közönségünk vára­kozásának megfelelhessünk. Költ Pesten feb. 16. 1834. h­áy Andrá* nt. k.­­ Döbrentei k.i­/je r m. k. * a' budai magyar szinész-társaság igazgatói. Nagy - Becskerek febr. 13-án Torontal megyei priv. Nagykikinda kerületben él a’ Szerbek legnagyobb tömege hazánkban , ’s tíz roppant helyén eddig alig volt hallható más alak az illyrusokénál. Most legújabban nem csak Kikindán , hanem az egész kerü­letben mindenütt megszaporittattak az isko­lamesterek fizetései azon czélból ’s föltétel­lel, hogy a’ nemzeti nyelvben is illő okta­tást adjanak nevendékiknek. A’ napokban N.­­Kikindára vetődött egy színész társaság. A’ jó szivü szerbek ’s más odavaló lakosok, mind a’ mellett is, hogy közölök a’ nemzeti nyelvet csak kevés érti, e’ jámbor vándoraikat úgy fogadták, hogy 3 hónapig tartandó maradásuk biztosítva lenne; ’s igy Torontal megye keb­lében most két rendbeli színészeket ápol. Be­csén t. i. és Kikindán. A kikindai kerületi ta­nács törvényes tárgyú jegyzőkönyvei Taná­­zevics János derék főjegyzője ’s tiszttársai segédje által magyar nyelven vitetnek már, ’s napról napra nagyobb a’ remény, hogy munkál­kodása egyéb ágait is idővel ezen teljesitendi. Ezen szép intézkedésnek fő rugója ’s lelke­s’ jó gondolkozásu kerületi főbíró Kengye­­lácz Lukács úr, ki a’ kormánya alatt virág­zó tanácsot tettel példával közohajtásnak meg­felelni hazafi kötelességévé tette ’s ama' szerb vidékekre, hol a’nemz. nyelv eddig számki­vetve volt, öröklétre méltó iparral azt most általáltelé ’s hivaltaloskodása első éveit öröklii, zöld koszorúkkal diszesité. — Gróf Kendeffi Ádám véletlen halálának megrázó hire Erdély távolabb részeiről is az elhunytnak számos barátját ’s tisztelőjét Ko­los várra gyűjté; ezek ’s a’ város minden ren­dű lakosinak sok ezerre menő sokasága , a’ legmélyebb részvét nyilványos jelei közt ki­­nézék ki febr.­zkén az erős és szép lélek hi­degült földi tetemeit a’ közönséges sirkertbe, melly méltó vala hogy épen Kendeffy Ádámban például egy olly földi nagyot fogadjon sürü dombjai elegy sorába, kinek valamint emberi­ségért dobogó szive, m­ig élt, emberben csak az embert becsülte, úgy h­olta után is szeretett ember-testvéri közt legédesebben nyugszik. A’ temető terét, sőt a’ szomszéd kertek fáit is be­lepett tömérdek sokaságnak bánkódó megille­­tődése­ kezeskedik ugyan arról, hogy Ken­deffi Ádám sirdombja jel nélkül sem vegyülne feledékenységbe, de baráti hatalmas­­lelké­nek méltó czim­jeléül meghatározták emléket emelni fölébe, azon örök sziklák gránitaiból, mellyek Erdély határit rendithetlenül védik, g. Czech János ur sz. kir. Győr városa pol­gármestere ’s a’ magy. tud. Akadémia r. tag­­j '­"•’ány-gyüjteményét a’győri Aka­dem. ösen ajándékozta. • E’ f. honap első felében a’ pesti m­. k. tu­­dom. Egyebem­ben orvosdoctorrá iktatásakor „A’ csontszövetről és az elhalt csontok vissza­­szerződésükröl“ értekezett nyomtatásban Ha­li e­kker Ferencz Tolna-megyei fi ’s az orvo­si politia és törvénytanítónak segéde ,H Czi­­ráky Antal Országunk Bírája’s a’t. Ö­nmél­tóságának ajánlván e’ felavattatási ’s tudomá­nyos igyekezete első zsengéjét, mellyet sza­batos nyelv, a’ tárgy kellő méltatása ’s hazai­rokon példákkal világítása minden orvosunk­nak ajánlnak figyelmeztetésünk nélkül is. Ha e’ szép pály­án ’s kivált mostani rendeltetési helyén tapasztalási mezejét ’s isméreti tárát így buzgand tetemesbíteni, úgy nem csak szülő megyéjének Tolnának, hanem a’haza ’s embe­riség egy­etemének is való díszére ’s javára idüj e’ fiatal koszorúsunk. AUSZTRIA. Tiszt-változások a’ cs. k. hadseregnél. Altábornaggyá’lett Demut­h János gen. őrnagy? generál - őrnagyokká: ezredes Thalherr Mi­hály, báró Dietrich Em­áimét és Wisziak Leo­pold ‘­ezredessé: alezredes Huen Pál; alez­redessé : őrnagy Culoz Károly; őrnagyokká: kap. Martin Sándor és Yerbek du Chateau Fe­rencz. Sándor würt. hg. másod ezredes pa­­­rancsnoka lön a’ József főiig. huszár ezred­nek ; Schell Sándor báró ezredes alkapitány lön a’ cs. k. trabanti testőrségn­él. Nyugalom­­ból újra hivatalba léptek : Eltz Ágoston gr. gen. - őrnagy mint Verona város parancsnoka, Lazarich József b. alezredes Mantuaban, Abe­le Ignácz b. őrnagy Majlandban. Nyugalmaz­talak : Wangen Fridrik b. gen.-őrnagya, Ca­­sella János ezredes gen.-őrnagyi czimmel és nyugpénzzel, Auernhau­m­er József alezredes ezredesi czimmel és distoldalékkal, Anger­­mayer Fridrik alezr. czimmel és dijtoldalék­kal; továbbá őrnagy: Giletta József alezredes czimmel, Szlávy Ferencz, Horn József, és Rumer Károly; kapitány: Nuckh József, Lanz Ferd. nyugpénzzel, Kaltenborn József dijtol­dalékkal , és Geramb­ János mindnyájan őr­nagyi czimmel. Külrendeket ’s azok viselhe­v­­ésire engedelmet kaptak: lovassági gén. Ra­­deczky József gr. a’ parmai sz. György-rend nkeresztjét, Folliot Lajos gr. a’ bajor k. ker.

Next