Jelenkor, 1835. január-december (4. évfolyam, 1-104. szám)

1835-03-28 / 25. szám

25. szám Pest, szombat martzius 28-án 1835. JELENKOR Foglalat: Magyarország (országos küldöttség Bécsben a’ fölségeknél ’s főligeknél ’s a’ tőle általnyujtott fölirás; magy. tud. társa­sági jelentés ; gyász-ünneplések b. 1. Ferenciért Pesten; Horh­y István pomológ ; Hegyaljai borkereskedési társaság.) Anglia (alsó ’s felsőházi vitázatok martz. 9—12 ig ’s t.) Francziaország (Montlosier 's a’ majorátus ügye ; Algier; lyoniak pere ; Marseillei jótékonyság; az uj ministerek 's t.) Spanyolország (Toreno bálja ’s t.) Németország (porosz mexicói kereskedési szer­ződés , külföldi gyászok ’s t. ef.) Amerika (Adams; alkotmány czikk- másítási javaslatok ’s t.) Belgium (Biesme közbens­zólta) Schweiz ; Dánia; Olaszország; Elegyhirek. «­•:------­--------t.10—;v r.------- ■■ - ■ ----■'---- "- '■ ~~~ — ■ ----------------­ MAGYARORSZÁG. Pozsonyban mártz. nitkán , a’ már közös egyezést nyert uj fölirás utoljára elegy ülésben fölolvastatott és szokott módon lepecsételtetett. (lásd alább). Egyszers­­mind mind a’két tábla részérül kineveztettek az azt át­nyújtandó küldöttség tagjai. Névszerint a’ fő RR. ré­szérül: Pyrker László patriarcha-érsek, mint szónok, gr. Nádasdy Ferencz és Haulik György püspökök, Cziráky gr. országbírója, Keglevich János gr. Bat­­thyány t­ü­löp hg. Csáky Károly gr. Teleki József gr. és b. Bedekovich Lajos főispánok, továbbá Zichy Ká­roly gr. Vay Miklós b. Eszterházy Károly gr. id. b. Jeszenák János, Szapáry Sándor gr. és ifj. Pálffi Fe­­rencz gr. A­­RR. részirül: ’s névszerint a’ kir. táblá­tól Plat­thy Mihály, Gosztonyi Miklós, Reviczky Imre, és Sombory Imre; Horvátország részérül Busán Her­man, az egyházi rendbü­l Németh György, Frimm­ Já­nos és Tersztyánszky Imre, Balassa Gábor és Villax Ferdinand; a’ megyei követek közül: Szél Imre , Gé­­czy Péter, Jeszenszky János, Szluha Imre, Nos­.Ip­­py Ignácz, Répásy Leopold, Markovics András, Szal­­lopek János, Bencsik János, Borsiczky István, Pró­­nay János, Platthy Gáspár, Péchy Ferencz, Justh Ferencz, Majthényi Antal, Andrássy József, Bernáth Zsigmond, Vay János, Péchy János,Palóczy László, Planschmidt Eduard, gr. de la Motte Károly, Bre­­zovay József, Bárczay József, b. Prényi Gábor, Beö­thy Ödön, Bene József, Pogány József, Aczé­l Sán­dor , Hertelendy Mihály, Petrovich Tódor, Mihálko­­vich József, Szlávy László és Németh Lajos; városi küldöttek közül: Havas József, Szárics József, Vá­­ghy Ferencz, Stajdacher József, Dienes István, Po­­roszlay Fridrik, Klapka József, Stand Pál, Klobu­­csarnoh Károly és Markovich Antal. E’ küldöttség­ tagok, kikhez a’ BB. részérűl közkívánatnál fogva még a’ m­ért. Személynök is csatl­akozék, más nap a­­zonnal útnak indultak ’s oda mulattok alatt martz. 26kaig ülések nem is tartattak. Martz. 23kán Bécs­­ben e’ számos küldöttség tagjai a’magy kir. udv. Kan­­czellaria épületében összegyűlvén, onnan délelőtti 11 órakor ünnepi menetben a’ cs. kir. lakba ménének, hol szokott udvari szertartásokkal fogadtattak. A’Föl­­ség­ekibe bocsáttatva, Pyrker László ő excla mint a’ küldöttség szónoka diák nyelven velős és a’ külde­tési czélhoz alkalmazott beszédet mondott, mellyre ő Fölsége kegyes­ szavakban szinte diák nyelven méltóz­­tatott felelni. Ő Fölségétű­l a’ küldöttség a’ föls. csá­­szárné és királynéhoz ment, ennek is megtenni tisz­telő udvarlását. Ő fölsége a’ küldöttséget kegyesen fogadá ’s a’ fentisztelt patriarcha diák beszédére diák nyelven méltóztatott válaszolni. Ezután a’ küldöttség Ferencz Károly ő cs. fenségéhez ’s végre a’ Károly főhgnél összegyűlt többi cs. főhghez ment, illő tiszte­letét ’s a’ föls. ausztriai Ház összes tagjai iránt visel­tető szives hódolását kijelenteni. Mindenütt kegyes vala fogadtatása. Délben a’ küldöttség számára a’ cs. kir. udvarban pompás ebéd adatott, m­ellynél azon tisz­­teletes csendből, melly egész tábla fölött uralkodott, tisztán lehete látni azon őszinte mély bánatot, mel­lyel a’ legjobb fejdelem elhunytán minden magyar szi­ve­telve van. Csak az uj országló Fölség, ’s az ausz­triai Ház összes tagjaira emelt áldomás-poharak sza­kaszták félben az ünnepi komolyságot. — Nem csak meghagyásbul de személyes óhajtásbul is kivánák még a’ küldöttség tagjai ő fölségénél az özvegy csá­szárné és kor. királynéjuknál is megtenni tisztelete­ őket; azonban ő fölsége azon mély bánattól, mellyet föls. férje elhunytán érez, ’s mellyet a’ küldöttség meg­jelenése csak megújított volna, még igen illetődve, a’ tisztelkedést megelőző kegyes köszöneti üzenetével elmellőzte. Az említett fölirás következő : Felséges Császár és Apostoli Király! Legkegyel­­mesb Urunk ! Felette szomorúan hangzanak a’ magyar nemzet szivében vissza Felségednek azon tisztelő fiúi bánatos szavai, mellyekkel e’hón­ap­okán hozzánk inté­zett kegy. levele által dicső emlékezetű Atyja fels. I. FERENCZ Urunk és Királyunk halálát tudtunkra adni, ’s egyszersmind minket e’ miatti fáj­dalmában rész­vétre szólítani méltóztatott. Elhunyt fejdelmünkben si­ratnak Felségeddel együtt minden hiv alattvalóji egy szeretett közös atyát; mi pedig nem találunk szava­kat, mellyekkel érzékeny fájdalmunk súlyát kifejez­hessük.— Elvesztettük ugyanis olly fejdelmünket, ki hív Magyarait fijainak vallotta ; elvesztettük azt, ki orsz­áglása alatt a’ fenyegetőző veszélyekkel teljes i­­dőkben, bizodalmát Istenben, ’s népei szeretetében’s ragaszkodásában helyeztetvén , példás állhatatosság­gal veté elejökbe magát azon haboknak, mellyek lecsilapittatása olly nagy munkába került, ’s olly sok áldozatokba telt; ’s ki a’ sokáig száműzve volt békes­séget , hű népei boldogságára, mind visszaszerzetté , mind haláliglan meg is tartotta. Nem terjeszkedünk néhai Fels. Urunk 43 észt, dicső országlása időszaká­nak nagy nevezetességű történeteire, mellyek külön­ben is Europa történeteivel lévén összeszőve, elhuny­­takor már az idők évkönyveinek váltanak tulajdonivá, hanem néhai fels. királyunk fejdelmi fényes tulajdon­ságait, legforróbb hálájti emlékezetünkben tartván, Fölséged jelentett gyászában, azon igaz és állhatatos szeretetnél fogva is, mellyel a magyar nemzet sze­retett fejdelméhez viseltetni soha meg nem szünhetik, belső részvéttel osztozunk annyival inkább, mivel a’ jelen országgyűlésen is, mellyet az elhunyt felség

Next