Jelenkor, 1837. január-december (6. évfolyam, 1-104. szám)

1837-01-14 / 4. szám

re magasul a’ segedelmet hozó tétemény is. Ilyennek, örülünk hogy lehet említenünk, Gremsperger Pályi­nak a báboczkai puszta haszonbérlőjének meglepő példás tettét. Ő a’mult dec. mikén a hoz­zá szomszéd Kunszentmártoni szegények ’s éhséggel küzködő va­gyontalan házi szükölködők élelmezésére, tulajdon szekerein, váratla­nul 500 véka tiszta árpát küldött a’ mondott városba kiosztás végett. "Tisztelet­e s áldás az illy szomszédnak! Galiczi* - Bukovinában a’ szara-dornai környéken arany bá­nyát fedeztek föl; ’s igy ez a’ természettől mindennemű érczczel olly gazdagon ellátott tartomány­ka ezüstjén, rezén, vasán, ólmán, sokféle só­ faján, ’s a’ nem régen föltalált ásvány-viaszán (ozokerit, piszas­­phall) kívül az érczország legnemesb terményével, arannyal, is di­­csekhetik. A’ magyar Ti­nos társaságnak dec. 12. tartott kisgyűlésében I. bemutatta a’ titoknok gróf Mittrowsky Antal v. b. titkos tanácsos és cseh kir. főcancellár’ küldeményéből, olmutzi prof. Ooczek Antal által szerkeztetett „Codex diplomatics et ep.storris Moraviae“ első kötetét (Olm. 1830, 4); ’s a’ társaság’ költségein megindított . Romai clasar­­iusok, magyar fordításokban“ czimű gyűjtemény’első kötetét, melly Kazinczy’ Sallustját foglalja magában. II. Gegő Elek 1. t. felolvasta t­zon régi magyar kéziratok’ lajstromát, mellyeket múlt őszszel Mold­vába tett tudományos útja’ alkalmával a’marosvásárhelyi gr. Teleki­­könyvtárban, Mikházán, Csik Somlyón a’ ferencziek’ Kantaban a’mi­noriták’ tárában, ’s Kolozsvárt a’ magyar szabóczéh, valamint némelly magányos hazafiak levéltáraikban lelt, ’s megbízatásánál fogva egy résznek másoltatását is megkezdette a’ m. t. társaság’ számára. 111. Egy a’ Tudomány tár’ számára beküldött természettudományi értekezés, a’ hivatalosan előadott véleménynél fogva visszaútasítatott szerzőjéhez. Egy a’ külföldi játékszínbe szánt vígjáték pedig némelly javítások’ tétele végett rendeltetett a’ fordítóval közöltetni. •Januarius’ 2d. tartott kis gyűlésében az academia a’ tudo­mányiés­’ujdon választott szerkesztőinek adandó utasítással foglalatosko­dott az e’ végre kiküldve volt választmány’ tudósítása’ nyomán , ’s azt meg is állapította. II. A’ titoknak beadván az 1836ra másodszor ki­irt történetirási jutalomkérdésre érkezett négy feleletet, azok szokott mód szerint az osztálybeli három bírálónak adattak által, ill. egy a’ tudo­mány tár’ számára küldött számtudományi ’s egy literatúrai értekezés vizs­gálat alá bocsátatott. IV. Bajza József r. t. előadására Luczenbaeher János r. t. archaeologiai értekezése a’ Vereben lelt romai sírkövek­ről a’ tudománytárba felvétetni —; V. egy eredeti színjáték pedig a’ megbízott két bíráló’ véleményénél fogva visszautasitatni rendeltetett. VI. A’ könyvtár’ számára a’ szerzők’ részéről beküldettek: Zeykfalvi id. Zeyk János’ munkái (II. Enyed, 1831. — 33. 2. köt.); ’s Munkálatai a’pesti növendék papság’ magyar iskolájának. 3-d. köt. (Pest, 183.), Kun Pál pápai segéd próf­tól pedig: Antilucretius lipcsei( 1748) kiadása. VII. Végre a’ társaság’ kézirat-gyűjteményét Kolosváry Sándor kanonok, ’s ig. tiszt. tag ’s Olgyai Gáspár ns.Pozsony vmegyei levéltárnok, becses légi iratok’ másaival nevelték. A’ m. k. kamra Nemes István nagybányai ispánt az ujdon fel­állított oláhlaposi uradal.­ispáni hivatalba helyezte által (k. k. tud.) FRANCZIAORSZÁG. A’trón beszéd felolvasta, mint Gallignani mondja, alig tartott hat perczig, mi hosszasága mellett igen szembe ötlött. Az uj vagy újra vá­lasztott követek meghiteltetésök után az 1837iki ülés megnyitottnak nyilványittaték. A’ király ismételve meghajtván magát a’ hallgatóság előtt, annak zajos „Vive le roi !“ kiáltozásai közt a’ hgekkel együtt eltávozott. A’ pairkamra dec. 28 ülésében kir. rendelet következtében törvényszékké alakult, hogy a’ pör a’ királyon elkövetett merény szerzője ellen megindittathassék. — A’ követház ezen ülésében 307 szavazó közt 188 szózattal ismét Dupin választatott elnökké a’ mostani ülés folyamára. — A’ követház tagjai már szerkezkednek külön osztály-köreikben hogy tervöket a’ parliament-ülésekre szabályozhassák.. A’ fölirás megvitatásánál fő tárgy a' constantinei küldvényhad leend; de nem hi­­hetlen, hogy a’ ministerek e’ vitatásoknak Clauzel marsal eljöveteléig elhalasztását javaslatba hozandják. — A’ követház dec. 30ikán, miután titoknokit is megválasztó, Dupin mint újra megválasztott elnök széket foglalt, mellyen addig Be­­dech korelnök ült, ’s következő beszédet tartott: „Uraim, kedves tár­­sím! Azon becsület, mellyet a’ kamra irántam bizonyita, midőn dolgai vezérletét hatodszor is rám bízta, ’s társim­nak e’ választása, melly szi­vem előtt olly becses ’s előbbi ülésinkben is csak örömet és hálát ger­­jeszte bennem, lelkemet ma gyásszal tölti el, mellybe a’ király élete ellen elkövetett uj gyilkos merény mindnyájunkat sülyeszte. Azonban uraim,a gondviselés ollyan csudálatra méltó szándékiban,hogy valóságos gonoszbul gyakran jót származtat. Ha e’ szánandó merények a’ ki­rályszéket veszéllyel környezik is, a’fejdelem­ személyében mindazál­­tal olly nemes bátorságát’s olly megtagadását tünteti ki az embernek, melly mellett mindig csak a’ király jelenik meg , hogy csodálkozhatni miken magok közt a’ veszélyek közt a’királyságot folyvást szilárdabb­nak,’ dynastiát pedig megerősbitettnek találja az ember azon meggyő­ződés által,melly valamennyi jó francaiéban gyökeresült, hogy olly fej­de­lmek van, millyet nemzetünk szeret, mint vitézséggel ’s lélek­­nagysággal teljest. (Elénk tetszés.) Néhány pillanat mulv­a azon me­rény után, mellynek majd áldozatja lön, megjelent közlünk ’s magatok láttátok, milly derültséggel foglaló el e’ csarnokban emelt királyszé­ket s ministerei segélyével kir. kötelességét teljesité ’s az ország ü­gye­ i s érdekeiről e kamrához szólott. Példája után tegyük mi is, uraim s kedves társim, habár gyászol is még szivünk, kötelességünket, melly rajtunk, mint nagy nép képviselőin, fekszik, melly érdekei ’s jogai vé­delmet kezeinkre bízta.— Egyedül e’ gondolattal eltelve fognak Önök azon kérdések vizsgálatához lógni nyugalommal, anélkül, hogy az igazság kinyomozásától el hagynák magukat tántorittatni,’s főleg azon őszinteséggel, mellyre az országnak olly nagy szüksége van, ’s mel­lyet olly méltán vár Önöktől. Önök közül mindegyik mélyen meg van győződve, hogy a’ kir. hatalomnak erősnek kell lennie, ’s hogy a’ kir. sérthetlenségét nem biztosíthatni eléggé. Mindig oda törekvőknek fog­nak tehát bennünket látni, hogy a’korona alkotmányos jogait elismerjük ’s védelmezzük, valamint —’s Francziaországnak teljes joga rá szá­mot tartani — a’ miénket is minden megtámadástól megójuk, ’s gyön­­geség nélkül azon méltósággal tartsuk fen, melly a’ közmunkálásnak becset,’s a’ támaszpontnak szilárdságot ad. Uraim, kedves társim! a kamarát azon egy érzelemtől láttam meghalva,bár azon egy vélemény­től találnám lelkesittetve is!“ —­A’ Gazette des Tribunauxdec. 29ről némelly részleteket közölt,a’ király élete ellen elkövetett merényről, mellyek többnyire öszhangzanak a’ Gallignani Messengereivel. A’ gyilkos, kézművesnek látszik, ’s 20, 22 évesnek. Nagysága mintegy 5 láb 2 hüvelyk. Arcza széles, minden kifejezés nélkül. Estve 8 órakor a’ Conciergeriebe vitetett, és Zangia­­comi nyomozóbiróbörtön-parancsánál fogvást a’ fogolyjegyzékbe íra­tott. Fogházba vitelkor az orvos megvizsgálván őt, úgy találta, hogy—é rühes. „Ön nevét tudnom kell, mondá a’jegyző hozzá, „hogy a’ jegy­zékbe írhassam azt.“ — „Nekem nincs nevem, felelt ő. — „Atyja neve?“ —­ „Az később fog jőni.“ —„Ön neve vagy atyjáé“ — „Az enyém“ — mondá, miután egy ideig gondolkozott. — Midőn néhány perez múlva kérdezték: nem akarna e valamit enni, azt mondá, „Sze­retne valamit falni.“ Az ember különben nyugott, ’s elfogadatlan; ha vétke nagyságát említik, gúnyosan mosolyg’s a’ megbánás egyetlenegy hangja sem lebbent még ki ajkán. — Nevét a’ Correspondence office levelezési közlése: Jean Francois Meunier-nek mondja, ’s azt állítja, hogy nyerges legény. Megismertetvén, pajtásival már szembe is állít­tatott.­­—■ Újabb párisi lapok is erősítik azt, hogy a’ gyilkos merényü ifiét valóban Meuniernek híják, ’s hogy nagy­ bátyja, Barré az igen tisztes polgár. Meunier megismertetése óta összefüggőleg ’s nem szórakoztan felel a’ nyomozó bíróság kérdésire. A’ megismerést igy mondják történtnek: Barréban a’ lapokban megjelent nyilványos sze­mély leírásra azonnal gyanú gerjedvén tüstint Zangiacomi nyomo­zó bíróhoz sietett, kinek azt nyilatkoztatá, hogy ha a’ gyilkos sze­mély­ rajza helyes, úgy ez az ő öccse. Zangiacomi erre Barréval nyomban a’ Conciergeriebe ment, ott őt a’ gyilkossal szembeállíta­ni. Barré sejtései nem voltak alaptalanok, mert a’ gyilkosban csak­ugyan becsére talált. A’ tisztes öreg fájdalma, ki atyjaképen viselte gondját az ifjúnak, némileg megrendité Meuniert. — A’ gyilkos, egyetlen íija Meunier urnak, la Chapelle st. Denisi földbirtokosnak Paris kapuji alatt, hol sokáig mint bizományos (comissionair ) szol­gált egy szállítónál (Spediteur.) Az is kitudatott, hogy Lavaux nevű nyereg és szijgyártó mesternél Montmartre utczában 30 sz. alatt legény­kedett, de azt 14 nap előtt elhagyta. Barré ur Athalin tábornoknál vala udvarláson, hihetőleg hogy kegyelmet eszközöljön ki a’ királynál öccse számára. Athalin tábornok huzamosan beszélgetett vele. A’ királynál udvarolhatásra kért engedelmet azonban megtagadók tőle , minthogy a’ király, miután a’ pairszék már fölkésziti a’ port, ítélet előtt többé nem avatkozhatik az ügybe. A’Charte de 1830 szerint Meunier 20 — 221 éves, párisi születés, szülési vagyonosak. Egy ideig bizonyos nyergesnél legény­kedett, hol évenként 1000 frank fizetése volt. Rokonai minden jó ta­nácsa ellenére sem akarja kivallani : vannak a társai, sőt inkább azt állítja, hogy ő egyedül a­ tettes. Nagybátyjával történt szembeállítta­­tása keményen hatott rá, úgy hogy idegvonaglásba esett, miért is Lu­­puis urat a’ hatósági őrség sebészét kelle hivatni. Nagybátyja mondása szerint vérmessége miatt gyakran van illyes bajnak kitéve, ’s azért eret akartak rajta vágni, de a’ dologértők tanácsára elmaradt. Dec. 29én a* Conciergerieböl a’ Luxembourg börtönbe vitetett által. — A’le Droit hírlap dec. 29én következő anecdotont beszél anélkül azonban, hogy kezeskednék valóságáról: „Midőn Meunier a’ Con­­ciergeriebe vitetett, valaki szemrehányásokat tett neki m­erénye miatt, ’s kérdés valljon jutott e eszébe anyja? Mire Meunier válaszolt: „Nekem el kelle a’merényt követnem; én 2ik vagyok.“ De a’ 3ik mon­dák neki, tán nem fogott volna ugyanazon bátorsággal bírni“ „Akkor, felele Meunier, a’ 4ik szám fogott volna lenni.“ — szintazon lap 3­ Mki számában olvashatni: „Egy tanú Meuniernek általunk jelentett kifeje­zését „En 2ik vagyok! “ azon módosítással bizonyolja, hogy Meunier, midőn a’ tuileriáktól a’ Conciergeriebe vivő kocsibul kiszállott, mosolygó arczczal mondotta: „Mit imént mondottam Önöknek, az tréfa volt; mert nekem nincs semmi társam.“ — A’ Bon Sensban következőt olvashatni: „Azt állították Clauzel marsal nyilatkoztából, hogy a’ constantinei ügyben minden felelőssé­get magára vállal, ha a’ ministerium­ neki megígéri, hogy azon szállít­­ványhad fő parancsnokságát, melly három hónap múlva lesz megin­dítandó, rá bizondja, mit a’ministerium­ csakugyan meg is ígért. Ha ez igy van, akkor a’ kamrának nem lenne szabad senkit kímélnie, bárki lenne is az, mivel olly kevéssé gondolnak vele. Bármilly cselszövé­­nyeket fognak is felhozni, neki rendületlenül kötelességéhez kell magát szabnia, ’s bírói bélyegét megőrzenie. Ne mondhassák, hogy összeállás, vagy két érdeklett párt kiegyenlítése a’ nemzeti igazság menetét két vádlott közt megszakasztani képes. — A’ párisi csarnokon dec. 30en Comte a’ calaisi főportaigazgató írása volt kiszegezve, melly által jelenti, hogy dec. 25e óta a’ lon­­doni posta meg nem érkezett Doverbe, mert ezen város és Canterbury közt a­ tömérdek hófuvatagok gátolnak minden közlekedést. Mondjuk 14

Next