Jelenkor, 1837. január-december (6. évfolyam, 1-104. szám)
1837-01-14 / 4. szám
re magasul a’ segedelmet hozó tétemény is. Ilyennek, örülünk hogy lehet említenünk, Gremsperger Pályinak a báboczkai puszta haszonbérlőjének meglepő példás tettét. Ő a’mult dec. mikén a hozzá szomszéd Kunszentmártoni szegények ’s éhséggel küzködő vagyontalan házi szükölködők élelmezésére, tulajdon szekerein, váratlanul 500 véka tiszta árpát küldött a’ mondott városba kiosztás végett. "Tisztelete s áldás az illy szomszédnak! Galiczi* - Bukovinában a’ szara-dornai környéken arany bányát fedeztek föl; ’s igy ez a’ természettől mindennemű érczczel olly gazdagon ellátott tartományka ezüstjén, rezén, vasán, ólmán, sokféle só faján, ’s a’ nem régen föltalált ásvány-viaszán (ozokerit, piszasphall) kívül az érczország legnemesb terményével, arannyal, is dicsekhetik. A’ magyar Tinos társaságnak dec. 12. tartott kisgyűlésében I. bemutatta a’ titoknok gróf Mittrowsky Antal v. b. titkos tanácsos és cseh kir. főcancellár’ küldeményéből, olmutzi prof. Ooczek Antal által szerkeztetett „Codex diplomatics et ep.storris Moraviae“ első kötetét (Olm. 1830, 4); ’s a’ társaság’ költségein megindított . Romai clasariusok, magyar fordításokban“ czimű gyűjtemény’első kötetét, melly Kazinczy’ Sallustját foglalja magában. II. Gegő Elek 1. t. felolvasta tzon régi magyar kéziratok’ lajstromát, mellyeket múlt őszszel Moldvába tett tudományos útja’ alkalmával a’marosvásárhelyi gr. Telekikönyvtárban, Mikházán, Csik Somlyón a’ ferencziek’ Kantaban a’minoriták’ tárában, ’s Kolozsvárt a’ magyar szabóczéh, valamint némelly magányos hazafiak levéltáraikban lelt, ’s megbízatásánál fogva egy résznek másoltatását is megkezdette a’ m. t. társaság’ számára. 111. Egy a’ Tudomány tár’ számára beküldött természettudományi értekezés, a’ hivatalosan előadott véleménynél fogva visszaútasítatott szerzőjéhez. Egy a’ külföldi játékszínbe szánt vígjáték pedig némelly javítások’ tétele végett rendeltetett a’ fordítóval közöltetni. •Januarius’ 2d. tartott kis gyűlésében az academia a’ tudományiés’ujdon választott szerkesztőinek adandó utasítással foglalatoskodott az e’ végre kiküldve volt választmány’ tudósítása’ nyomán , ’s azt meg is állapította. II. A’ titoknak beadván az 1836ra másodszor kiirt történetirási jutalomkérdésre érkezett négy feleletet, azok szokott mód szerint az osztálybeli három bírálónak adattak által, ill. egy a’ tudomány tár’ számára küldött számtudományi ’s egy literatúrai értekezés vizsgálat alá bocsátatott. IV. Bajza József r. t. előadására Luczenbaeher János r. t. archaeologiai értekezése a’ Vereben lelt romai sírkövekről a’ tudománytárba felvétetni —; V. egy eredeti színjáték pedig a’ megbízott két bíráló’ véleményénél fogva visszautasitatni rendeltetett. VI. A’ könyvtár’ számára a’ szerzők’ részéről beküldettek: Zeykfalvi id. Zeyk János’ munkái (II. Enyed, 1831. — 33. 2. köt.); ’s Munkálatai a’pesti növendék papság’ magyar iskolájának. 3-d. köt. (Pest, 183.), Kun Pál pápai segéd próftól pedig: Antilucretius lipcsei( 1748) kiadása. VII. Végre a’ társaság’ kézirat-gyűjteményét Kolosváry Sándor kanonok, ’s ig. tiszt. tag ’s Olgyai Gáspár ns.Pozsony vmegyei levéltárnok, becses légi iratok’ másaival nevelték. A’ m. k. kamra Nemes István nagybányai ispánt az ujdon felállított oláhlaposi uradal.ispáni hivatalba helyezte által (k. k. tud.) FRANCZIAORSZÁG. A’trón beszéd felolvasta, mint Gallignani mondja, alig tartott hat perczig, mi hosszasága mellett igen szembe ötlött. Az uj vagy újra választott követek meghiteltetésök után az 1837iki ülés megnyitottnak nyilványittaték. A’ király ismételve meghajtván magát a’ hallgatóság előtt, annak zajos „Vive le roi !“ kiáltozásai közt a’ hgekkel együtt eltávozott. A’ pairkamra dec. 28 ülésében kir. rendelet következtében törvényszékké alakult, hogy a’ pör a’ királyon elkövetett merény szerzője ellen megindittathassék. — A’ követház ezen ülésében 307 szavazó közt 188 szózattal ismét Dupin választatott elnökké a’ mostani ülés folyamára. — A’ követház tagjai már szerkezkednek külön osztály-köreikben hogy tervöket a’ parliament-ülésekre szabályozhassák.. A’ fölirás megvitatásánál fő tárgy a' constantinei küldvényhad leend; de nem hihetlen, hogy a’ ministerek e’ vitatásoknak Clauzel marsal eljöveteléig elhalasztását javaslatba hozandják. — A’ követház dec. 30ikán, miután titoknokit is megválasztó, Dupin mint újra megválasztott elnök széket foglalt, mellyen addig Bedech korelnök ült, ’s következő beszédet tartott: „Uraim, kedves társím! Azon becsület, mellyet a’ kamra irántam bizonyita, midőn dolgai vezérletét hatodszor is rám bízta, ’s társimnak e’ választása, melly szivem előtt olly becses ’s előbbi ülésinkben is csak örömet és hálát gerjeszte bennem, lelkemet ma gyásszal tölti el, mellybe a’ király élete ellen elkövetett uj gyilkos merény mindnyájunkat sülyeszte. Azonban uraim,a gondviselés ollyan csudálatra méltó szándékiban,hogy valóságos gonoszbul gyakran jót származtat. Ha e’ szánandó merények a’ királyszéket veszéllyel környezik is, a’fejdelem személyében mindazáltal olly nemes bátorságát’s olly megtagadását tünteti ki az embernek, melly mellett mindig csak a’ király jelenik meg , hogy csodálkozhatni miken magok közt a’ veszélyek közt a’királyságot folyvást szilárdabbnak,’ dynastiát pedig megerősbitettnek találja az ember azon meggyőződés által,melly valamennyi jó francaiéban gyökeresült, hogy olly fejdelmek van, millyet nemzetünk szeret, mint vitézséggel ’s léleknagysággal teljest. (Elénk tetszés.) Néhány pillanat mulva azon merény után, mellynek majd áldozatja lön, megjelent közlünk ’s magatok láttátok, milly derültséggel foglaló el e’ csarnokban emelt királyszéket s ministerei segélyével kir. kötelességét teljesité ’s az ország ügye i s érdekeiről e kamrához szólott. Példája után tegyük mi is, uraim s kedves társim, habár gyászol is még szivünk, kötelességünket, melly rajtunk, mint nagy nép képviselőin, fekszik, melly érdekei ’s jogai védelmet kezeinkre bízta.— Egyedül e’ gondolattal eltelve fognak Önök azon kérdések vizsgálatához lógni nyugalommal, anélkül, hogy az igazság kinyomozásától el hagynák magukat tántorittatni,’s főleg azon őszinteséggel, mellyre az országnak olly nagy szüksége van, ’s mellyet olly méltán vár Önöktől. Önök közül mindegyik mélyen meg van győződve, hogy a’ kir. hatalomnak erősnek kell lennie, ’s hogy a’ kir. sérthetlenségét nem biztosíthatni eléggé. Mindig oda törekvőknek fognak tehát bennünket látni, hogy a’korona alkotmányos jogait elismerjük ’s védelmezzük, valamint —’s Francziaországnak teljes joga rá számot tartani — a’ miénket is minden megtámadástól megójuk, ’s gyöngeség nélkül azon méltósággal tartsuk fen, melly a’ közmunkálásnak becset,’s a’ támaszpontnak szilárdságot ad. Uraim, kedves társim! a kamarát azon egy érzelemtől láttam meghalva,bár azon egy véleménytől találnám lelkesittetve is!“ —A’ Gazette des Tribunauxdec. 29ről némelly részleteket közölt,a’ király élete ellen elkövetett merényről, mellyek többnyire öszhangzanak a’ Gallignani Messengereivel. A’ gyilkos, kézművesnek látszik, ’s 20, 22 évesnek. Nagysága mintegy 5 láb 2 hüvelyk. Arcza széles, minden kifejezés nélkül. Estve 8 órakor a’ Conciergeriebe vitetett, és Zangiacomi nyomozóbiróbörtön-parancsánál fogvást a’ fogolyjegyzékbe íratott. Fogházba vitelkor az orvos megvizsgálván őt, úgy találta, hogy—é rühes. „Ön nevét tudnom kell, mondá a’jegyző hozzá, „hogy a’ jegyzékbe írhassam azt.“ — „Nekem nincs nevem, felelt ő. — „Atyja neve?“ — „Az később fog jőni.“ —„Ön neve vagy atyjáé“ — „Az enyém“ — mondá, miután egy ideig gondolkozott. — Midőn néhány perez múlva kérdezték: nem akarna e valamit enni, azt mondá, „Szeretne valamit falni.“ Az ember különben nyugott, ’s elfogadatlan; ha vétke nagyságát említik, gúnyosan mosolyg’s a’ megbánás egyetlenegy hangja sem lebbent még ki ajkán. — Nevét a’ Correspondence office levelezési közlése: Jean Francois Meunier-nek mondja, ’s azt állítja, hogy nyerges legény. Megismertetvén, pajtásival már szembe is állíttatott.—■ Újabb párisi lapok is erősítik azt, hogy a’ gyilkos merényü ifiét valóban Meuniernek híják, ’s hogy nagy bátyja, Barré az igen tisztes polgár. Meunier megismertetése óta összefüggőleg ’s nem szórakoztan felel a’ nyomozó bíróság kérdésire. A’ megismerést igy mondják történtnek: Barréban a’ lapokban megjelent nyilványos személy leírásra azonnal gyanú gerjedvén tüstint Zangiacomi nyomozó bíróhoz sietett, kinek azt nyilatkoztatá, hogy ha a’ gyilkos személy rajza helyes, úgy ez az ő öccse. Zangiacomi erre Barréval nyomban a’ Conciergeriebe ment, ott őt a’ gyilkossal szembeállítani. Barré sejtései nem voltak alaptalanok, mert a’ gyilkosban csakugyan becsére talált. A’ tisztes öreg fájdalma, ki atyjaképen viselte gondját az ifjúnak, némileg megrendité Meuniert. — A’ gyilkos, egyetlen íija Meunier urnak, la Chapelle st. Denisi földbirtokosnak Paris kapuji alatt, hol sokáig mint bizományos (comissionair ) szolgált egy szállítónál (Spediteur.) Az is kitudatott, hogy Lavaux nevű nyereg és szijgyártó mesternél Montmartre utczában 30 sz. alatt legénykedett, de azt 14 nap előtt elhagyta. Barré ur Athalin tábornoknál vala udvarláson, hihetőleg hogy kegyelmet eszközöljön ki a’ királynál öccse számára. Athalin tábornok huzamosan beszélgetett vele. A’ királynál udvarolhatásra kért engedelmet azonban megtagadók tőle , minthogy a’ király, miután a’ pairszék már fölkésziti a’ port, ítélet előtt többé nem avatkozhatik az ügybe. A’Charte de 1830 szerint Meunier 20 — 221 éves, párisi születés, szülési vagyonosak. Egy ideig bizonyos nyergesnél legénykedett, hol évenként 1000 frank fizetése volt. Rokonai minden jó tanácsa ellenére sem akarja kivallani : vannak a társai, sőt inkább azt állítja, hogy ő egyedül a tettes. Nagybátyjával történt szembeállíttatása keményen hatott rá, úgy hogy idegvonaglásba esett, miért is Lupuis urat a’ hatósági őrség sebészét kelle hivatni. Nagybátyja mondása szerint vérmessége miatt gyakran van illyes bajnak kitéve, ’s azért eret akartak rajta vágni, de a’ dologértők tanácsára elmaradt. Dec. 29én a* Conciergerieböl a’ Luxembourg börtönbe vitetett által. — A’le Droit hírlap dec. 29én következő anecdotont beszél anélkül azonban, hogy kezeskednék valóságáról: „Midőn Meunier a’ Conciergeriebe vitetett, valaki szemrehányásokat tett neki merénye miatt, ’s kérdés valljon jutott e eszébe anyja? Mire Meunier válaszolt: „Nekem el kelle a’merényt követnem; én 2ik vagyok.“ De a’ 3ik mondák neki, tán nem fogott volna ugyanazon bátorsággal bírni“ „Akkor, felele Meunier, a’ 4ik szám fogott volna lenni.“ — szintazon lap 3 Mki számában olvashatni: „Egy tanú Meuniernek általunk jelentett kifejezését „En 2ik vagyok! “ azon módosítással bizonyolja, hogy Meunier, midőn a’ tuileriáktól a’ Conciergeriebe vivő kocsibul kiszállott, mosolygó arczczal mondotta: „Mit imént mondottam Önöknek, az tréfa volt; mert nekem nincs semmi társam.“ — A’ Bon Sensban következőt olvashatni: „Azt állították Clauzel marsal nyilatkoztából, hogy a’ constantinei ügyben minden felelősséget magára vállal, ha a’ ministerium neki megígéri, hogy azon szállítványhad fő parancsnokságát, melly három hónap múlva lesz megindítandó, rá bizondja, mit a’ministerium csakugyan meg is ígért. Ha ez igy van, akkor a’ kamrának nem lenne szabad senkit kímélnie, bárki lenne is az, mivel olly kevéssé gondolnak vele. Bármilly cselszövényeket fognak is felhozni, neki rendületlenül kötelességéhez kell magát szabnia, ’s bírói bélyegét megőrzenie. Ne mondhassák, hogy összeállás, vagy két érdeklett párt kiegyenlítése a’ nemzeti igazság menetét két vádlott közt megszakasztani képes. — A’ párisi csarnokon dec. 30en Comte a’ calaisi főportaigazgató írása volt kiszegezve, melly által jelenti, hogy dec. 25e óta a’ londoni posta meg nem érkezett Doverbe, mert ezen város és Canterbury közt a tömérdek hófuvatagok gátolnak minden közlekedést. Mondjuk 14