Jelenkor, 1839. január-december (8. évfolyam, 1-104. szám)

1839-01-03 / 1. szám

csatlósban szerencsések valónak, ’s ez !*'11®* feléleszti a* sergek elin­gedt bátorságát. (Maroto nem fogoly. Elegy.) Maroto elfogatásáról ’s megsebe* sulterü­l számos hír keringe, ’s a mest újabb hiteles levelekből kiviláglik hogy a’ nevezett tábornok ép egészségben van a’ trónkövetelő udvará-­ ban, hol ministeri változásban kell munkálnia.­­ Aragoni levelek sze­rint Van Halen tábornok, parancsot ad a 20() carlosi fogoly agyonlöve- ' tésére, ürügyül azon is írt­a,Ivan, miszerint Cabrera oda nyilatkozik, hogy ezentúl minden hatalmába esendő alkotmánypártit izgalom nélkül agyon fog lövetni. — Dita Pizarro új pénzügyminister következő három­­ törvényjavaslatai terjeszté éortes ek­be : 1 ) Hozassanak rendszabályok a’ rendkívül­ hadiadó beh­aj (hatására; 2) a’ meg künn levő egyéb tar­tozások beszedésire; 3) Mikép lehetne legjobban rendezni az országos adósságot ’s fogyasztó pénztárt. Ez előterjesztés után a’ cortes a’ kor­mánytól kívánt 40 ezer ujonczot rövid vita után megajánló. — Alaix tábornok a’ hadsergi fő élelemszállitót hivatalából leveté ’s Cordova és Narvaez tábornokoknak parancsot küdte, melly szerint azonnal kötelesek Clonard haditörvényszéke előtt megjelenni. A n g- 1 i a. ( Canadai hírek. A’kir. palotában elfogott kéményseprő ügye. Elegy.) A’ Kingston Chronicle szerint az utóbbi zendület alatt 102 halottat ’s 152 foglyot vesztének a’ zendülők. A’ Prescott mellett elfogottak, ki­ket majd névszerint számit föl az érintett lap, jobbatlán éjszakamerikai polgárok, de két krakói lengyel is van közöttük: Bernus Ernészt ’s Oko­­yinsky János, és két angol ezredbeli szökevény. Mind ezek a’ kingsto­­ni hadi törvényszék­ek­be jutának. A’ Prescott melletti szélmalomban sok hadiszer jutott az alkotmányosak hatalmába, különösen : három álgyu, 10 hordó lőpor ’s 10 ezer kemény töltés. Találtak ott ezenkül egy fe­hérselyem zászlót, mellyre sas és csillag volt hímezve e’ körirattal: „Onodaga-vadászok“ ’s „A’megszabadított Canada.“ E’ zászló az egye­sült tartományokéra emlékeztet, mellyen szinte sas és csillagok láthatók. A’ szélmalom körül minden házat leégetének az alkotmányosak ’s a’ malomba polgárkatonaságot helyzének őrségül. Drummond angol kapitány, ki, az egyik égő házba rohanván, az ablaknál mutató magát, agyonlö­­veték, mert a’ támadók a’ lőporfüstben nem ismerek meg őt ’s zendülő­­nek látták. Coburg vidékin, Felső - Canadában Usher kapitányt, ki a’ királyné kormánya iránti hűségérül mindenütt ismeretes vala, több ismeret­len megrohanó és agyon véré. Colborne rendszabályiról igy ír a’ Sun: Colborne, mint halljuk, nem akarja magát boszúeszközül használtatni a’ vérszomjas angol gyarmatosak által a’ franczia származásúak ellen, ’s a’ politikai foglyok nagyobb részét Angliába szállíttatja, honnan az ausz­tráliai gyarmatokba küldendi őket a’ kormány. — Egy szállitvány már érkezik is angol partra ’s Liverpoolban az egész lakosság lábon volt, midőn a’ városi börtönbe kisérék a’ foglyokat, mert Angliában hallatlan ritkaság politikai foglyokat látni. A’ foglyok bátor tekintetű­ek valónak, ’s a’ radical lapok rendkívül zajognak azon kegyetlenség ellen, mellyel a’ kormány e’ szerencsétlenek iránt viseltetik. — Lancaster József, egyik alapitója e’ nevéről ismert tanitásrendszernek, elhunyt újjorkban, ’s mint mondják igen szegény körülmények közt. Kocsi ment keresztül rajta, s ez okoza halálát. — A’ Buckingham palotában elfogott ké­ményseprő fiú vallomásiból azt akarják némellyek következtetni, hogy lehetlen olly sokáig valakinek a’ palotában tartózkodni felfedözés nélkül. A’ kémények ’s kandallók ollyanok, hogy azokon teljességgel nem jut­hatni a’ királyné szobáiba, a’ konyhák pedig mindig zárva vannak. A’ fogoly igen éhesnek látszék ’s valóban az is volt, mert mindjárt mohón kapott étel után. A’fiu alkalmasint dolgozókkal lopódzék a’terembe’s ugy rej­­tőzék ott el. — Durham lelkes nyilatkozatát tory, whig ’s radical sajtó egyenlőn helyesli. — (Durham a’ radical társulat felírását nem fogadja el. Van Buren a’ canadai zendület előmozdítóit megbünteti.) Durham lord a’ londoni radi­cal társulattól hozzá intéztetni szándéklott felírást nem fogadó el, ’s eziránti okait következő, a’ társulat títoknokához irt, levelében fejtegeti: „Cle­­veland-slow, de c­­lókén! Uram! Az Ön által másolatban elembe ter­jesztett felírást, melly csak azon elveket nyilványitja, mikben én töké­letesen megegyezem, örömmel és büszkeséggel fogadnám el küldöttség kereiből, hanem tudnám, mik történtek azon gyűlésben, mellyben azt szerkeszték, miután mindazáltal azon események köztudomásra jutának, tehát kénytelen vagyok visszautasítani azon küldöttséget, me­lynek hoz­zám járulandását Ön jelenti. Az elnököt egyhangúlag választók ’s a’ gyű­­lés köszönetét szavaza neki. Ő inté a’ gyűlést, feledné ez úttal szigorúbb nézeteit Canada ügyeiről ’s fontolná meg, hogy nem lehetne é engem használni további czélaira. Más szónokok még őszintébben nyilványíták nem-őszinteségüket. A Vadé­­r igy nyilatkozik: „Mint utalmazója az ál­talán­os választásjognak zavarban vagyok, mert nem látom át, mikép támogathassak fölirás-Intézést olly férfihoz, ki a’ választásjogot csak a’ házbirtokosak számára követeli ". A Wade azonban mégis támogató a’ kér­déses indítványt, mivel, mint mondó, engem mégis lépcső gyanánt hasz­nálhatni a’ radical párt javára. Ez érzelmek ’s a’ bennük rejtező czélza­­tok, mint látszik, szíves tetszést flyerének. Én itt azért hivatkozom a’ fönebbi szavakra , hogy minden félremagyarázást elkerüljek azon okok fejtegetése iránt, mellyek engem a’ fölirat-elmellőzésre kényszerítenek. Elmellőzök minden egyéb nem lényegest, mi a’ gyűlésben véghez ment, ’s mit csupán személyem elleni sértésnek lehetne tekinteni, ’s csupán tisz­tán arra szorítkozom , mi azon nyilván­os ellenmondást kiemelheti, melly­­’ fölirás szavai ’s gyűlés czélzata közt uralkodók. A’ fölirat igy hang­­sík a’gyűlés pedig máskéjt gondolkozik. Az egész bánásmód durva két-isji­iséget tanúsít. Én sem közvetve sem közvetlenül nem részesülhetek a’köz ügyek illy kezelésében. Valamint kész vagyok őszintén ny­ilványí­­tani, minő rendszabályokat tartok kívánatosaknak, úgy szinte mindig hangosan ki fogom mondani rászóló ellenzésemet olly czélok iránt, mi két lélekismeretem el nem fogadhatóknak itél. Hacsak egyszerűn vála­­szolandék is e’ föliratra, miután tudom, hogy sokan azok közül, kiktől az szám­ozék, olly véleményeket táplálnak keblükben s olly czélokért buzognak, miket én, mint a’ békére s polgári társulat létezésére veszé­lyeseket, egyátaljában visszautasítok, minden esetre a’ közönség elcsa­­bitásban, sőt valóságos megcsalásában fogtam volna részesülni. Ezt pe­dig én nem fogom tenni soha, bár mi következzék is. A fölirat említést tesz változatlan és másíthatatlan ragaszkodásomról a­ haladó javítás ügyé­hez. Igen , én e­ javítást egyetlen eszköznek tartom nagy nemzeti keser­vek elhárítására. Nem ismerek egyéb eszközt biztos eles­zetesei : minden politikai erőködés valódi czélainak, minek: oktatás általi felvilágosodás­­’s az egész nép minden osztálykülönség nélküli tisztelése, tartós méltósá­ga ’s jólléte. Az említett nagy czél elérésihez, úgy hiszem, lényegileg szükséges, fnntartása a’ trónnak; a’ tulajdon biztosítása ’s ipar emelke­dése, mint tettleges oldalai azon elveknek, miket 1834 ben a’ skót nem­zet elitt kimondék. De nem tettetem magamat, mintha nem ismerném­ to­vábbi szándékát e’ fölirat aláíróinak, melly az itt nyilványitott elveimmel homlokegyenest ellenkezik. Ezennel tehát nyilván­osan kimondom an­nak rászólását és aziránti határzatomat, hogy épen olly teljes erővel fo­gok ellene küzdeni, valamint remény­em, miszerint üdvös, elérhető és következőleg hasznos javítások mellett mindenkor szorgalmatosan ’s lé­­tekismeretesen fogok buzogni. Ez okból nem fogadhatom el a’ küldöttsé­get. Nem akarom magamat kitenni azon veszélynek , hogy valakit elá­­mitsak, vagy valamelly alkalomkor félre értessem. így ajánlott segélyt, ’s igy szavazott felírást nem szabad elfogadnom, bármilly örömest üd­vözlődém­ volna is azt más körülmények közt mint tisztes és örvendetes tanujelét a’ nyilványos bizalomnak. Durham.“ — A’kérdéses radical gyű­lés dec. sokán este ment véghez York-Hotelben. A Vade­­r tulajdonkép oda nyilatkozék , miszerint ő Durham lordot lépcsőnek tekinti, melly­­nek segélyével kiléphetne a’ radical párt a’ „féltékenység posványából.“ Bizonyos Kemp­er azon indítványt téve , hogy b­em­ kell fölírással meg­tisztelni Durham lordot, hanem előbb bevárni: váljon kész leend­ő a’ra­­dicalok elveit támogatni. Csak hosszas vita után mellőzé el a' gyűlés ez indítványt. Maga a’ fölirat igy hangzik: „Mylord! Tisztelet érzetivel közelítünk Önhöz ’s megjelentét Angliában e' súlyos időpont közepette főfontosságu eseménynek tekintjük a’polgári szabadság terjesztésire e’ honában a’ párturalkodásnak ’s abból származó elégületlenségnek. Nagy örömmel üdvözöljü­k lordságod nyilatkozatát a’ devonporti néphez, ’s bíz­hatni vallunk abban, mienarint Önnek nézeti a’ nagyjavítási elvek iránt nemcsak változatlanoké másithatatlanok,hanem hosszas tapasztalás követ­keztében mindinkább erősülők. A’ westminsteri javító társulat mindig azon elveket tartó szem előtt, miket Ön olly ügyesen támogata Skótziában, ’s ezek: választásjog minden házbirtokos számára, három évi surliamen­­tek, titkos szavazás, ’s a‘­t.“ — Az Examiner már most megnyugtatni törekszik, miszerint Durham nem túlzó radical, mi a’ fönebbi levél után egészen fölösleges. A’ minden udvari dolgokban igen jártas M. Post leg­­újabb száma ezt írja: „Mint halljuk, Durham lady önként monda le ud­vari hivataláról, ’s férjét csak azután tudósító tettérül. A’ lady ő fölsé­géhez intézett levele nem volt olly hangon szerkesztve , minőben illy lemondásokat egyébkint eszközleni szokás, hanem csupán röviden ’s igen szárazon­­ foglaló magában a’lemondást. A’ királyné igen becsületteljes, sőt nyájas hangon válaszolt, azon megjegyzéssel, hogy sokkal neh­e­zebben esett volna neki a’lemondás elfogadása, ha az módja’s rendje’sze­rint történik.“ — „Roscius“ lakható nov. 27-éig terjedő híreket h­oza Ujyorkból, mellyek azonban kevés érdekes újságot foglalnak maguk­­ban. „Liverpool“ gőzös még Ujyorkban maradt, hogy a’ congressus meg­nyitása után azonnal elhozhassa az elnök ülésnyitó beszédét, melly dec. elején vala Londonba érkezendő. A’ canadai hírek nov. 23aig ter­jednek. A’ zendülés mind a’ két tartományban hathatósan el van nyom­va , ’s a’ kormányzó már nem igen vél félhetni annak isméti kiütésétől. Az angol lapok legalább így okoskodnak a­ canadai ügyek mostani hely­zetéből Az elhíresült M’ Kenzie, miután nem siikerült szándéka kóborló csapatot gyűjthetni zendítő zászlója alá, Ujyorkból A Washingtonba köl­­tözik, hol azonban még kevésb szerencsére számolhat. Van Buren el­nök, azon kormánytiszteket, kik a­ canadai zendülés melletti buzgó gyű­lésekben részt vettek, vagy bármikép segiték előmozdítani a­ zendülést, letéve hivatalaikból.­­ (O’ Connor nyilatkozata. Elitéltek merénye. ) Hogy a’kormány ti­lalmazó parancsa az éji radical gyűlések ellen nem volt épen fölösleges vagy igazságtalan , kiviláglik O’ Connor következő nyilatkozatából, mely­iket líolusabeben hallata: ,,A’fekete rabszolgák 1838ki aug. elsején nye­rek meg szabadságukat, 1839 iki sept. 21-kén petsig a’ fehér rabszolgák fognak szabadságba helyeztetni. Ha a whigek 29ikén nem szabadítunk föl bűnünket, úgy 30kán erőszakkal fogjuk azt magunk cselekedni. Évéeresz,életemben mindig békét hirdetek, de háborúra is mindig kész va­lók.4 Stephens pedig még világosabbak nyilatkozók, mondván: „Mindig há­borúra­ kell készeknek lennünk; mert ti békét tartós békét fogtok azután él­­vezni vagy pedig háború, háború, és ismét háború ellenünk, mig egészen ki Jeeiinek irtv­a a’földszinérül.44 Azon napon, mellyen Jovett nagy gya­­potg­án­ leégett Ashtonben, igy nyilatkozik Stephens a’ Bury­ban fáklya­­jen­yrél tartott népigyülésen : „Megmondom Önöknek, kicsoda Jovett, ’s megilítaatom­ nektek s neki is , hogy csakugyan van oka rettegni a’fák-

Next