Jelenkor, 1839. január-december (8. évfolyam, 1-104. szám)
1839-01-03 / 1. szám
csatlósban szerencsések valónak, ’s ez !*'11®* feléleszti a* sergek elingedt bátorságát. (Maroto nem fogoly. Elegy.) Maroto elfogatásáról ’s megsebe* sulterül számos hír keringe, ’s a mest újabb hiteles levelekből kiviláglik hogy a’ nevezett tábornok ép egészségben van a’ trónkövetelő udvará- ban, hol ministeri változásban kell munkálnia. Aragoni levelek szerint Van Halen tábornok, parancsot ad a 20() carlosi fogoly agyonlöve- ' tésére, ürügyül azon is írta,Ivan, miszerint Cabrera oda nyilatkozik, hogy ezentúl minden hatalmába esendő alkotmánypártit izgalom nélkül agyon fog lövetni. — Dita Pizarro új pénzügyminister következő három törvényjavaslatai terjeszté éortes ekbe : 1 ) Hozassanak rendszabályok a’ rendkívül hadiadó behaj (hatására; 2) a’ meg künn levő egyéb tartozások beszedésire; 3) Mikép lehetne legjobban rendezni az országos adósságot ’s fogyasztó pénztárt. Ez előterjesztés után a’ cortes a’ kormánytól kívánt 40 ezer ujonczot rövid vita után megajánló. — Alaix tábornok a’ hadsergi fő élelemszállitót hivatalából leveté ’s Cordova és Narvaez tábornokoknak parancsot küdte, melly szerint azonnal kötelesek Clonard haditörvényszéke előtt megjelenni. A n g- 1 i a. ( Canadai hírek. A’kir. palotában elfogott kéményseprő ügye. Elegy.) A’ Kingston Chronicle szerint az utóbbi zendület alatt 102 halottat ’s 152 foglyot vesztének a’ zendülők. A’ Prescott mellett elfogottak, kiket majd névszerint számit föl az érintett lap, jobbatlán éjszakamerikai polgárok, de két krakói lengyel is van közöttük: Bernus Ernészt ’s Okoyinsky János, és két angol ezredbeli szökevény. Mind ezek a’ kingstoni hadi törvényszékekbe jutának. A’ Prescott melletti szélmalomban sok hadiszer jutott az alkotmányosak hatalmába, különösen : három álgyu, 10 hordó lőpor ’s 10 ezer kemény töltés. Találtak ott ezenkül egy fehérselyem zászlót, mellyre sas és csillag volt hímezve e’ körirattal: „Onodaga-vadászok“ ’s „A’megszabadított Canada.“ E’ zászló az egyesült tartományokéra emlékeztet, mellyen szinte sas és csillagok láthatók. A’ szélmalom körül minden házat leégetének az alkotmányosak ’s a’ malomba polgárkatonaságot helyzének őrségül. Drummond angol kapitány, ki, az egyik égő házba rohanván, az ablaknál mutató magát, agyonlöveték, mert a’ támadók a’ lőporfüstben nem ismerek meg őt ’s zendülőnek látták. Coburg vidékin, Felső - Canadában Usher kapitányt, ki a’ királyné kormánya iránti hűségérül mindenütt ismeretes vala, több ismeretlen megrohanó és agyon véré. Colborne rendszabályiról igy ír a’ Sun: Colborne, mint halljuk, nem akarja magát boszúeszközül használtatni a’ vérszomjas angol gyarmatosak által a’ franczia származásúak ellen, ’s a’ politikai foglyok nagyobb részét Angliába szállíttatja, honnan az ausztráliai gyarmatokba küldendi őket a’ kormány. — Egy szállitvány már érkezik is angol partra ’s Liverpoolban az egész lakosság lábon volt, midőn a’ városi börtönbe kisérék a’ foglyokat, mert Angliában hallatlan ritkaság politikai foglyokat látni. A’ foglyok bátor tekintetűek valónak, ’s a’ radical lapok rendkívül zajognak azon kegyetlenség ellen, mellyel a’ kormány e’ szerencsétlenek iránt viseltetik. — Lancaster József, egyik alapitója e’ nevéről ismert tanitásrendszernek, elhunyt újjorkban, ’s mint mondják igen szegény körülmények közt. Kocsi ment keresztül rajta, s ez okoza halálát. — A’ Buckingham palotában elfogott kéményseprő fiú vallomásiból azt akarják némellyek következtetni, hogy lehetlen olly sokáig valakinek a’ palotában tartózkodni felfedözés nélkül. A’ kémények ’s kandallók ollyanok, hogy azokon teljességgel nem juthatni a’ királyné szobáiba, a’ konyhák pedig mindig zárva vannak. A’ fogoly igen éhesnek látszék ’s valóban az is volt, mert mindjárt mohón kapott étel után. A’fiu alkalmasint dolgozókkal lopódzék a’terembe’s ugy rejtőzék ott el. — Durham lelkes nyilatkozatát tory, whig ’s radical sajtó egyenlőn helyesli. — (Durham a’ radical társulat felírását nem fogadja el. Van Buren a’ canadai zendület előmozdítóit megbünteti.) Durham lord a’ londoni radical társulattól hozzá intéztetni szándéklott felírást nem fogadó el, ’s eziránti okait következő, a’ társulat títoknokához irt, levelében fejtegeti: „Cleveland-slow, de clókén! Uram! Az Ön által másolatban elembe terjesztett felírást, melly csak azon elveket nyilványitja, mikben én tökéletesen megegyezem, örömmel és büszkeséggel fogadnám el küldöttség kereiből, hanem tudnám, mik történtek azon gyűlésben, mellyben azt szerkeszték, miután mindazáltal azon események köztudomásra jutának, tehát kénytelen vagyok visszautasítani azon küldöttséget, melynek hozzám járulandását Ön jelenti. Az elnököt egyhangúlag választók ’s a’ gyűlés köszönetét szavaza neki. Ő inté a’ gyűlést, feledné ez úttal szigorúbb nézeteit Canada ügyeiről ’s fontolná meg, hogy nem lehetne é engem használni további czélaira. Más szónokok még őszintébben nyilványíták nem-őszinteségüket. A Vadér igy nyilatkozik: „Mint utalmazója az általános választásjognak zavarban vagyok, mert nem látom át, mikép támogathassak fölirás-Intézést olly férfihoz, ki a’ választásjogot csak a’ házbirtokosak számára követeli ". A Wade azonban mégis támogató a’ kérdéses indítványt, mivel, mint mondó, engem mégis lépcső gyanánt használhatni a’ radical párt javára. Ez érzelmek ’s a’ bennük rejtező czélzatok, mint látszik, szíves tetszést flyerének. Én itt azért hivatkozom a’ fönebbi szavakra , hogy minden félremagyarázást elkerüljek azon okok fejtegetése iránt, mellyek engem a’ fölirat-elmellőzésre kényszerítenek. Elmellőzök minden egyéb nem lényegest, mi a’ gyűlésben véghez ment, ’s mit csupán személyem elleni sértésnek lehetne tekinteni, ’s csupán tisztán arra szorítkozom , mi azon nyilvános ellenmondást kiemelheti, melly’ fölirás szavai ’s gyűlés czélzata közt uralkodók. A’ fölirat igy hangsík a’gyűlés pedig máskéjt gondolkozik. Az egész bánásmód durva két-isjiiséget tanúsít. Én sem közvetve sem közvetlenül nem részesülhetek a’köz ügyek illy kezelésében. Valamint kész vagyok őszintén nyilványítani, minő rendszabályokat tartok kívánatosaknak, úgy szinte mindig hangosan ki fogom mondani rászóló ellenzésemet olly czélok iránt, mi két lélekismeretem el nem fogadhatóknak itél. Hacsak egyszerűn válaszolandék is e’ föliratra, miután tudom, hogy sokan azok közül, kiktől az számozék, olly véleményeket táplálnak keblükben s olly czélokért buzognak, miket én, mint a’ békére s polgári társulat létezésére veszélyeseket, egyátaljában visszautasítok, minden esetre a’ közönség elcsabitásban, sőt valóságos megcsalásában fogtam volna részesülni. Ezt pedig én nem fogom tenni soha, bár mi következzék is. A fölirat említést tesz változatlan és másíthatatlan ragaszkodásomról a haladó javítás ügyéhez. Igen , én e javítást egyetlen eszköznek tartom nagy nemzeti keservek elhárítására. Nem ismerek egyéb eszközt biztos eleszetesei : minden politikai erőködés valódi czélainak, minek: oktatás általi felvilágosodás’s az egész nép minden osztálykülönség nélküli tisztelése, tartós méltósága ’s jólléte. Az említett nagy czél elérésihez, úgy hiszem, lényegileg szükséges, fnntartása a’ trónnak; a’ tulajdon biztosítása ’s ipar emelkedése, mint tettleges oldalai azon elveknek, miket 1834 ben a’ skót nemzet elitt kimondék. De nem tettetem magamat, mintha nem ismerném további szándékát e’ fölirat aláíróinak, melly az itt nyilványitott elveimmel homlokegyenest ellenkezik. Ezennel tehát nyilvánosan kimondom annak rászólását és aziránti határzatomat, hogy épen olly teljes erővel fogok ellene küzdeni, valamint reményem, miszerint üdvös, elérhető és következőleg hasznos javítások mellett mindenkor szorgalmatosan ’s létekismeretesen fogok buzogni. Ez okból nem fogadhatom el a’ küldöttséget. Nem akarom magamat kitenni azon veszélynek , hogy valakit elámitsak, vagy valamelly alkalomkor félre értessem. így ajánlott segélyt, ’s igy szavazott felírást nem szabad elfogadnom, bármilly örömest üdvözlődém volna is azt más körülmények közt mint tisztes és örvendetes tanujelét a’ nyilványos bizalomnak. Durham.“ — A’kérdéses radical gyűlés dec. sokán este ment véghez York-Hotelben. A Vader tulajdonkép oda nyilatkozék , miszerint ő Durham lordot lépcsőnek tekinti, mellynek segélyével kiléphetne a’ radical párt a’ „féltékenység posványából.“ Bizonyos Kemper azon indítványt téve , hogy bem kell fölírással megtisztelni Durham lordot, hanem előbb bevárni: váljon kész leendő a’radicalok elveit támogatni. Csak hosszas vita után mellőzé el a' gyűlés ez indítványt. Maga a’ fölirat igy hangzik: „Mylord! Tisztelet érzetivel közelítünk Önhöz ’s megjelentét Angliában e' súlyos időpont közepette főfontosságu eseménynek tekintjük a’polgári szabadság terjesztésire e’ honában a’ párturalkodásnak ’s abból származó elégületlenségnek. Nagy örömmel üdvözöljük lordságod nyilatkozatát a’ devonporti néphez, ’s bízhatni vallunk abban, mienarint Önnek nézeti a’ nagyjavítási elvek iránt nemcsak változatlanoké másithatatlanok,hanem hosszas tapasztalás következtében mindinkább erősülők. A’ westminsteri javító társulat mindig azon elveket tartó szem előtt, miket Ön olly ügyesen támogata Skótziában, ’s ezek: választásjog minden házbirtokos számára, három évi surliamentek, titkos szavazás, ’s a‘t.“ — Az Examiner már most megnyugtatni törekszik, miszerint Durham nem túlzó radical, mi a’ fönebbi levél után egészen fölösleges. A’ minden udvari dolgokban igen jártas M. Post legújabb száma ezt írja: „Mint halljuk, Durham lady önként monda le udvari hivataláról, ’s férjét csak azután tudósító tettérül. A’ lady ő fölségéhez intézett levele nem volt olly hangon szerkesztve , minőben illy lemondásokat egyébkint eszközleni szokás, hanem csupán röviden ’s igen szárazon foglaló magában a’lemondást. A’ királyné igen becsületteljes, sőt nyájas hangon válaszolt, azon megjegyzéssel, hogy sokkal nehezebben esett volna neki a’lemondás elfogadása, ha az módja’s rendje’szerint történik.“ — „Roscius“ lakható nov. 27-éig terjedő híreket hoza Ujyorkból, mellyek azonban kevés érdekes újságot foglalnak magukban. „Liverpool“ gőzös még Ujyorkban maradt, hogy a’ congressus megnyitása után azonnal elhozhassa az elnök ülésnyitó beszédét, melly dec. elején vala Londonba érkezendő. A’ canadai hírek nov. 23aig terjednek. A’ zendülés mind a’ két tartományban hathatósan el van nyomva , ’s a’ kormányzó már nem igen vél félhetni annak isméti kiütésétől. Az angol lapok legalább így okoskodnak a canadai ügyek mostani helyzetéből Az elhíresült M’ Kenzie, miután nem siikerült szándéka kóborló csapatot gyűjthetni zendítő zászlója alá, Ujyorkból A Washingtonba költözik, hol azonban még kevésb szerencsére számolhat. Van Buren elnök, azon kormánytiszteket, kik a canadai zendülés melletti buzgó gyűlésekben részt vettek, vagy bármikép segiték előmozdítani a zendülést, letéve hivatalaikból. (O’ Connor nyilatkozata. Elitéltek merénye. ) Hogy a’kormány tilalmazó parancsa az éji radical gyűlések ellen nem volt épen fölösleges vagy igazságtalan , kiviláglik O’ Connor következő nyilatkozatából, melyiket líolusabeben hallata: ,,A’fekete rabszolgák 1838ki aug. elsején nyerek meg szabadságukat, 1839 iki sept. 21-kén petsig a’ fehér rabszolgák fognak szabadságba helyeztetni. Ha a whigek 29ikén nem szabadítunk föl bűnünket, úgy 30kán erőszakkal fogjuk azt magunk cselekedni. Évéeresz,életemben mindig békét hirdetek, de háborúra is mindig kész valók.4 Stephens pedig még világosabbak nyilatkozók, mondván: „Mindig háborúra kell készeknek lennünk; mert ti békét tartós békét fogtok azután élvezni vagy pedig háború, háború, és ismét háború ellenünk, mig egészen ki Jeeiinek irtva a’földszinérül.44 Azon napon, mellyen Jovett nagy gyapotgán leégett Ashtonben, igy nyilatkozik Stephens a’ Buryban fáklyajenyrél tartott népigyülésen : „Megmondom Önöknek, kicsoda Jovett, ’s megilítaatom nektek s neki is , hogy csakugyan van oka rettegni a’fák-