Jelenkor, 1839. január-december (8. évfolyam, 1-104. szám)

1839-10-23 / 85. szám

szilé, ismét két óriási (12 láb magas) szobrot — Péter és Pál apostolo­két végze­ el, mellyek a’ nevezett fő­egyházba vezető lépcsők kezdetinél állnak. István és László királyunk szobrai, mellyek az egyház terére vezető lépcsők kezdetinél két oldalról fognak helyh­eztetni, már szinte munkában vannak. —Az egri szüretnek vége; időnk már közel hat hét óta derült és majd nyári, minélfogvást a’ szőlő jól megérhetett, ’s habár aszút nem szedheténk is, de legjobb asztali borokat várunk. Mennyiségre a’ termés többnyire minden gazda reményeit haladta. Az igaz, hogy e’remény csak azon súlyos csapásokhoz volt mérve, mellyek szeleinket a’ nyáron majd tönkre tevék; jégveretlen szőlejű­ gazdáink azonban vigasztalódva jó középszerű évvel dicsekhetinek. (Pesti magyar színház.) Pénteken, folyó hó 25ikén Szentpétery Zsigmond javára 3madszor fog adatni bérszünettel: „Ludas Matyi“ ere­deti énekes bohózat­a felv. irta Balog István, muzsikáját Szerdahelyi Jó­zsef. Az uj díszitvényt füsté Engert. A’ vásári jelenetben előkerülő to­­borzó kardal zenéje Bartay Endre „Csel“ czimü eredeti vig dalművéből vétetik. Ludas Matyit eddigi kétszeri előadatásakor osztatlan tetszéssel fogadó a* közönség , most pedig az előbbinél nagyobb színi pompával ke­rül az elő, ’s igy annál inkább várhatni azon estére nagyszámú közönsé­get, minthogy Szentpéteryt méltán számíthatni a’ két főváros első kedven­­czei közé. — A’ „Mezei Naptár“ czimü gazdasági kalen­dárium megjelent. Tartalmának múlt alkalommal nem közlött része következő: Aranyszabályok ház­tartást kezdők számára. A’ pestvármegyei takarékpénztárról. Kisdedovó inté­zetekről. Számolások: területet, borjurás idejét, kamatot, évdijat, cseléd­bér és egyéb fizetések különféle részleteit mutató táblák. Mesék, dalok és énekek. Magyar- és erdélyországi vásárok. Innentova tehát az érintett kalendáriom Pes­ten alulirtnál , Eggenberger József és egyéb könyvárus és könyvkötő uraknál nagyobb, kisebb mennyiségben megszerezhető. Ma valami, úgy ezen ügy legin­kább számolhat, a’­ helyhatóságok, uradalmak, földbirtokosak’s minden rendű hazafiak méltányló pártolására. Egy alkalommal értesittetik a’ t. közönség, miszerint a’ Gazdasági­ Tudósitások ezideilik, sorszerint IXd. füzete szinte sajtó alatt van, ’s a’ közeledő pesti vásárra remélthetőleg meg fog jelenni. Mint erről úgy az előbbiekről is jelen lap következő száma mellett bővebb hintetvényt lesz szerencsés közölni a’ szerkesztőség. Pest oc­. Brkán 1839. Kacskinvics Lajos s.k. gazd. egyesületi titoknok. Tőzsén t t­agjai'in­g­y. Boroszlóbul od­. Bikáról írják, mi­kép az ottani gyapjuvásárról részletesé ’s határzott adatokat még nem igen kö­zölhetni, mivel a’lipcsei posztóvásár miatt sok vevő szokottnál később érke­zek a’hely­színére. Az árkelet következő középarányzatban mutatkozik: egy­­nyiretű középfinom 60—fű­ tallér, legfinomabb kétnyiretű 6O—76, finom 66—71, középfinom 60—63, legfinomabb nyári gyapjú 70—75, finom 61—66, középfl­­­vola 55—60, finom timárgyapjú 38—40, lengyel finom egynyiretű 60—65, középfinom 50—55, közönséges 41—46, finom báránygyapjus 10—71, közép­fülöm 55—60 tallér. Nyerészkedők ezúttal keveset vásárlottak. Angolok sem legnagyobb kedvet mutattak a’ vevésre , ’s igy csupán gyártókra szorultak a’ ter­mesztőké KÜLÖNFÉLE. Zágrábban nem rég bankjegyhamisítóknak jöttek nyomá­ba ; egy urodalmi számtartó t.i. a’ viznyomási előkészületeket eszközlé, néhány tanuló pedig ezüstbe véste a’ rajzokat. Egy cigarragyártó Laibachba utazott és 400 vég vásznat vásárlott ál bankjegyeken, mi annyira feltűnt a’ böcsületes ke­reskedő előtt, hogy azonnal jelentést ten az illető hatóságnál, minek következ­tében börtönbe került a’ vevő, és mindent kiváltott. A’ tanulók megszöktek; de rövid idő múlva Karinthiában kézre kerültek; azon majorban, hol ezek laktak, há­romezer darab kész bankjegyet talált a’ rendőrség, a’ számtartónál pedig ládát teli ezüstpénzzel, mellyet mind ál-bankjegyekért váltott. — Geszterczebá­­nyai hírek szerint, Bakonyi b. ezrede finevelő-intézetét Nagyszombatból az em­lített bányavárosba szándék szállítani; szállásul az úgynevezett káptalanház fog szolgálni a’katonai növendékeknek. — Esz­ter­gombul Pakh gyilkosáról köv. újabb részleteket közlenek: „Pakh János építész gyilkosa fogva van ’s már ki is vallá gonosz tettét. Közkatona ő és az építész szomszédságában lakott. A’gyilkosság utáni reggel 103 forintos bankjegyet vitt váltani kedvese egy kereskedőhöz, ki azonnal jelentést ten a’ rendőrségnek, mivel gyanúsnak látszok neki ennyi pénz egy közrendi­ lyány birtokában, ’s ez által csakhamar napfényre jutott a’ borzasztó tett. Egy másik lyány pedig látta, midőn a’ gyilkos kezeit most reggel a’ Dunában, ’s egy nyalábot lökött a’vízbe, mellyet utóbb kifogtak a’ halászok. E’ köteg a’ gyilkos­­ingét fogd alá magában, mellynek egyik úját küzködés közben kiszakasztá Pakh. Mivel a’ katona még ugyanazon nap elhagyó Esztergomot és Pest felé irányzá futását, nyomban követé őt a’ rendőrség ’s elfogá Pesten, honnan a­ budai katonafogházba szállitá. A’ gyilkos Pakh gyűrűjét viselé útán. Eleinte tagadá ugyan a’ gyilkosságot, ’s azt állitá, hogy találta e’ gyűrűt; de mivel tagadtának nem adtak hitelt, ’s tudaták vele az esztergomi felfedezése­­ket, valamint azt is , hogy Pakh mindenkor újon viselte a’ kérdéses gyűrűt, tehát csakhamar mindent kivallott, állítván, miszerint már huzamosb idő előtt bér­é­lte’ezélra bizonyos személy, ki maga is tettleg segítette a’gyilkos tettet végrehajtani, ’s azért 500 forintot adott a’ katonának. Állítja továbbá a’gyilkos, hogy a’kapun bocsáttaték a’házba’s a’meggyilkoltnak fejsebei nem fejszétől, hanem hegyes éles kőrűl származnak, mellyet csakugyan meg is találtak Esztergomban a’ kitűzött helyen. Od­­­léikén este felé Esztergom részvevő kíséretében* terstet­­tek örök nyughelyükre a’ szerencsétlen áldozat tetemeit. Pakh szép vagyonnal birt, de olly szerencsétlenül élt házasságában, hogy asztal- ’s ágy téli elváló­­pere már teljes folyamatban volt az illető törvényszék előtt.“ — Névtelenül marad­ni akaró emberbarát Brassóban nevezetes pénzmennyiséget lőkésítő „Mattolni Sán­dor alapítványa“ ezim­ alatt, mellynek kamatja tökéletesen elhagyatott nő­­árvák nevelésire fog fordittatni, minden vallás-vagy nemzetkülönbség nélkül. Ez árvák 7 éves korukban fogadtatnak föl­, ’s egy tisztes asszonyhoz adatnak ne­velésbe , hol 45 éves korukig maradván, jó erkölcsű és lehetőségig ügyes szolgálókká képüztetnek. — Sa­reng­rád­on nem rég a’ két századnál korosb­b járdaegyházat tűz hamvaszta el, mellyet hihetőleg koppan­ttvából kiejtett tüzes pörnye élesztő, pad, zászló, oltár, képek, szóval: minden áldozatja len a’pusztí­tó elemnek, csupán azon hely maradt meg épségben, m­elly a’ szentséget fog­laló magában. — P n e k 1 c r - M u s k a u Sg f. hó ilikán dél tájban Bábolnára utazott, hol az hires cs. kir. ménesintézetet szándéka közelebbiül megismerni. (Változások a’ cs. kir. hadseregnél.) Előléptettek vezérőrnagyokba­ altá­­bornagyokká: Marindl Ferencz, a’ pattantyusságtól; Fridrik Antal, flphan­ol­­lern-Hechingenhg;­­Simm József, főpattantyuss­ági igazgatósegéd h­ivatala meg­tart­ásával ; Zsivkovics János b.; Semsteran Henrik; Puchner Antal b.; Piretde Bihari Lajos b.; ezredesekből vezérőrnagyokká: Boccalari József, Hohenlohe hg 5­7 sz. gy. czr., gránáté­sztályi parancsnok; V­ürtem­berg ,Sándor hg, József fhg 2 sz., huszárezr.; Eltz Ferencz gr., Hardegg Ignácz gr. 8 sz. vasasezr., szolgálattevő kamrás és segéd Károly cs. kir. fog mellett, hivatala megtartásá­val; Kreiml Domoktr’, az ő ez. pattantyús ezr.; Weetholf Fridrik b., Fu­luc­mont gr. 6 sz. vasasezr.; Kofler József, Wad­et b. 41 sz. gy. ezr.; Vaccani Kamill, a’ mérnöktesttől, ugyanott: Spannaghi Fridrik, Lucca hg 24 sz. gy. ezr.; őr­­nagybal alezredessé :­Wimpf­en Gusztáv gr., Bianchi b. 63 sz. gy. ezr., Ru­­kawina 61 sz. gy. ezr.; kapitányokkal őrnagyokká: Saint-Julien József gr., Ru­­kavvina 61 sz. gy. ezr.; Klotz Antal, Kinszky gr. 47 sz. gy. ezr.; Lemaida Pá­ter, a’ péterváradi 9 sz. gy. határőrezr. ; Pannosch Ferencz, Schneller 5. sz. könnyűlovas ezr., mind az ezredben; Kaiser János, nyugalmazott alezredes, várparancsnokká lett Kuettsteinban; Wankersreutter Fülöp, őrnagy, parancs­noka a’ milánói rendőrségnek, alezredesi rangot kapott. Nyugalmaztalak: Fiette József, vezérőrnagy, altábornagyi ranggal ’s magasb vezérőrnagyi nyugzsold­­dal; ezredesekből: Gegger Jakab, kuefsteini várparancsnok; alezredesekből: Marini József, Rukawina 61 sz. gy. ezv. ; őrnagyokból: Jony Fülöp, Kinszky gr. 47 sz.gy. ezr., Hruby Vilmos, a’ péterváradi 9 sz. gy. határőrezr.; Lich­­tenstein Antal, Schneller 5 sz. könnyűlovas ezr.; kapitányokból: Schmidt József, Baaden­bhg 59 sz. gy. ezr., és Balthasar Ferencz, az 5 sz. őrzászlóaljból, őr­nagyi ranggal és nyugisoddal; Mikich Imre , József fhg 2 sz. huszárezr., és Testi Ferdinand, a’ rendőri ezr., őrnagyi ranggal; Rott­kirch Ferencz b., nyu­galmazott kapitány , őrnagyi rangot nyert. Külrendeket ’s azok elfogadhatására és viselhetésire legf. engedelmet kaptak: Fridrik Antal, slohenzollern-Jiechin­­gen hg. altábornagy , a’ kir. porosz vörös sasrend első osztályú díszjelét; Görceg Antal gr., nyugalmazott őrnagy, az Anhalt hűségi Medve Albert lovagkereszt­jét , és Szmola József b., alkapitány az orosz czár sz. Annarend kiskeresztjét. Portugália. (Uj tengerészminister. A’ coimbrai püspök 6 gva.) Sept 30iki lissa­­boni hírek szerint Ottolini tengerészministerré jön,’s igy már most egészen ki van nevezve a’ ministerség. Ottolini mindeddig a’ mérsékpártiak közé tartozik ’s ámbár igen böcsületes ember, még sem igen fogja gátolhatni a’ ministerség megbukását. A’ spanyol és portugál kormány közt komoly villongás készül kiütni, mivel a’ spanyolok a’ Guadiana torkolatánál szigetet foglaltak el, mellyre a’ portugálok követelnek birtokjogot. Gon­dos fürkészet után kiviláglék, mikép Bragában migueli zendülés volt készülőben, minél fogyást a’ coimbrai püspököt és egy főbírót börtönpa­rancs ért. Egyébiránt az összeesküvés még csak igen kevés részvevőt, számlált ’s azért könnyen is el lehete azt nyomni. — ®gsanys»io*'S&«*g‘. (A’ baszk tartományok lakosinak fölszólitása a'corteshez.) Navarra és a’ baszk tartományok lakosi fölszólitást intéztek a’ corteshez, amily­ben mindenek előtt azt tüntetik ki, miszerint a’ szabaditékok koránsem törvénytelen előjogok,hanem a’ soha meg nem győzetett baszkok és cantabri­­aiak azon igényi, mellyek velők születtek és szokásikkal, öltözetikkel ’s nyelvükkel együtt folyvást föntatták magokat. A’ fölszólitás egyéb ré­sze igy hangzik: „Nemzeti képviselők! Mit fogtok ez egyszerű’s rendkí­vül szabadelmü és respublicai intézvények helyibe állítani? Mi a’ politi­kai alkotványt illeti, az 1837ikit korkivánat gyanánt tekinthetni. Mi el­fogadtuk azt ’s megesküttünk rá; ez legelső politikai törvényünk. Mi kö­veteket küldöttünk a’ közönséges spanyol corteshez a’ nélkül, hogy az által tartományi juntáink jogait korlátoztuk volna. Mutassatok a’miénkhez hasonló olcsóságu hatósági és pénzügyi kormányzatot ’s olly nagy egyenlősé­get az adókiosztásban ’s olly nagy olcsóságot ennek beszedésinél. Nálatok a’ beszedési költség 1 perre emelkedik, nálunk pedig alig egy harmadra. Mutassatok olly rendszeres és a’ polgárságra nézve jótékony közbirtok-el­­osztást; vessetek tekintetet a’ mi jótékony intézetinkre , ’s hasonlítsátok azokat össze tiéitekkel, ’s nézzétek meg , milly lábon áll a’ mi hitelünk tiétekhez képest. Tanítsatok meg bennünket, mikép kelljen legszabadab­ban választani hatóságinkat és követőiket; tanítsatok bennünket utak, hi­dak ’s más hasznos munkák építésire; hasonlítsátok össze rendőrségieket miénkkel; járjátok meg erdőiteket és a’ miéinket; hasonlítsátok össze a’ vagyonkiosztást és számláljátok meg apróbb birtokositokat és a’mi­einket. Gondoljátok meg, mibe kerül nálatok a’ törvényszolgáltatás, ’s mibe ná­lunk , ’s határozzátok meg aztán: vájjon szabad ’s lehet e lemondanunk sza­badi­tékáikról ? Kormányzati és hatósági rendszerünkben divatozó sajátsze­­rű törvényhozásunkat nemcsak nem szabad megváltoztatnunk, sőt inkább ellenkezőleg a’ nemzeti érdek azt kívánja, hogy lassankint egész Spanyol­­országra terjesztessék az ki, mert több század tapasztalása tanitá, mikép e’ törvényhozási rendszer azon nemzetet, melly csak terméketlen földet ’s olly napot nyert az isteni gondviseléstől, melly alig tudja melegíteni azt, minde’ mellett gazdag, munkaszerető, jó erkölcsű, erős és boldog állapot­ba h­elyzé; mig az ellenkező rendszer a’ tartományok legvirágzóbb vidé­keit pusztákká változtató, és csak szegény, szűkölködő népet teremte. Mit nyernénk mi, ha Biscaya, Alava, Guipuscoa és Navarra gyönyörű tarto­mányokat második Somosierrává, vagy Manchává engednek változtatni.“ — A’ tartományok e’ szilárd határzottsága világosan tanúsítja, hogy jo­gaiktól elállani semmi esetre nem fognak, ’s valóban igen kívánatos , hogy ez iránt minél előbb kielégítő biztosítékot nyerjenek a’ cortestől, különben kevés haszna leend a’ békeszerződésnek.­­ (A’ cortes csak föltétlegesen fogadja el a’ szabaditékokat.) A’ sza­baditékok vitatását pct.­tikán kezdé meg a’ cortes. E’ tárgy, mint előre gyanitni lehete, ellenzésre talált; megjegyzésre méltó mindazáltal a’ jog­­minister jelentése, hogy a’ nemzet megnyugtatásáért nem kell áldozatot kímélni, mi olly illetlen kifakadásra tüzelé Mendizabart, hogy az elnök megfeddeni volt őt kénytelen. Od­. Bikán végre általányos többséggel el­dőlitek a’ szabaditékok ügyét, ’s a’ cortes következő pontokat állapita meg: 1) A’ baszk tarto­mányi­k és Navarra szabaditéki megerősitvek. 2) A’ kormány minélelőbb, miklől­­tt. i. lehetséges leend, kihallgatandja Nar­varrát és a’ baszk tartományokat , é s törvényjavaslatot terjesztend cor­tes eb­be a' szabad ték­ek módosítása iránt, mire nézve e’ tartományok ér­dekeit öszhangzásba fojtja hozni a’ királyság alkotmányával. A’ kormány föl van hatalmazva a’ netalán előfordulandó nehézségeket ideiglen felol­dani ; tetteiről mindazáltal számolni tartozik a’ cortes előtt.“ E' szerint tehát valamennyire még is lecsilapulandnak az ingerült elmék, mellyek már annyira föl voltak e’ tárgy miatt bővülve, hogy egy követ nyíltan ki­mond­­, miszerint e’ kérdés eldöntetése uj polgárháborura fog alkalmul szol­

Next