Jelenkor, 1841. január-december (10. évfolyam, 1-104. szám)

1841-08-04 / 62. szám

0 G­L­A. I. A­T. Magyar­o­r­s­z­á­g és E­r­d­é­l­y (megtiszteltetés; mag­y­ar lad. társaság; Liphmnetjjje ’sa’t. Anglia (Russell politikai nyilatkozványa; ’sa’t.) Kranoziaország (több helyen zavargási szellem mutatkozik; ’sa’t.) Kréta (Tahir basa kegyet­lenségei; a’ krétaiak ügye diadalához még lehet remény; ’sa’t.) Külföldi elegyhir. — gggsgj*w.«c tccgsMB---------—-■------------------------------x- A magyarorsi Ei&g és Ki°«légy. , cs. ’s ap. kir. föls. Hüttner Imre szakolczai gymn. tanítót szalagos is arany érdempénzzel díszesítni méltóztatott. — A’ m. tudós társaság’ játékszini választmánya’ munkálatairól XV- értesítés. — F. év második negyedében a’ választmány tizenkét színműt­­szerzett, u. m. 1) A’ szegény költő, dráma 1 felv. Kotzebue ut. ete Soma. 2) Legjobb az egyenes út, vigj. 1 felv. Kotzebue ut. an az. 3) Ármány és szerelem, szomorul. 5 felv. Schillertől, ford. ivey 4. 4) Sakkgé­p, vigj. 4 felv. Beck Henriktől, ford. Makay L. 5) Két I egy személyben, vigj. 3 felv. Romanus és Hageman ut. Fekete S. ti­ á g a I o m , vigj. 5 felv. Scribetől francziából T. L. 7) K­a­l­a­n­d IX. Károly itt vigj. 3 felv. Soulié és Badontól, francziáb. ford. Fekete S. S) V­­­o­­vigj. 5 felv. Shakespeare után Reinhardstein , ford. ugyan az. 9) A’ 18­­ ezredes, vigj. 1 felv. Melesville és Angelly ut. ford. Tompa Imre, lős georges lovag, vigj. 3 felv. Melesville és Royer ut. francziából Cse­­pi K. il) Margit, vigj. 3 felv. Ancelot assz. ut. francziából Erdélyi os. 12) A’ gyámok, szinj. 3 felv. Louvestre Emiltől, francz. ford. pregj . —Ezek, valamint a’ régebben szerzett 123 színmű is, leh­alás ezt bármelly szinésztársasággal közöltéinek az academia titoknoki hivatala­­ Pesten, a’ kisgyülésből, aug. 2. 1841. v. Sehe­del F. titoknok. Kiptó Szent-Miklóson f. hó 12én tartatott évnegyedi közgyűlésünkben­­ voltak a’ tanácskozás érdekesb tárgyai. 1) Bizonyos nemzetiséget ille­­s­tre bizottság feletti kérdésben kortes- többség határozott 2) Egy világos ködési tárgyban érkezett udv. rendelet, melly által az eljáró biztosság ité­­lélre tétetik, élénkebb vitára nyújtott alkalmat; e’ vármegye Rendei csak örvény szavaihoz ragaszkodván már az elött felírtak ő Felségének, ke­­skednék a’ küldöttségi ítéletben meg nem nyugvó félt rendes perre utasi­­t , ’s a’ törvény világos értelmét e’ részben fentartani, azonban az előbbi­rásban elöhordott okok nem használván, ismét visszont­ végrehajtás paran­­htatott.Fő közgyűlési idők, ámbár nem igeit czelszerű­nek tartják e’féle küldött­­határtalan ’s a’ felebbi megvizsgálás alá nem eső hatalmát, de mind e’ lett a’ törvénynek addig, mig az maga utján czélszerűbbre nem alkalmaz­­k hódolni tartozván, újra meg kérték ő Felségét, méltóztatnék a’ kül­­iségi ítélettel meg nem elégült félt az 1836 ki. 14. t. ez. erejénél fogva, des per útjára utasítani. 3) Szepesi püspök Bélik József ur levele, ily által a’ vegyes házasságok iránti megyei határozatnak ellenmond, szinte nkebb vitára nyújtott alkalmat, némellyek t. i. azon elvnél fogva, hogy többség­­ hozta határozatoknak csak engedelmeskedni, nem pedig ellen adani lehetvén, e’ püspöki levelet, felelet nélkül vis­szaadatni kívánták, sok azonban, szinte illy ellenmondások érvényességét nem ismerhetvén el, minden felelet nélkül az irományok közzé tétetni kérték ’s e’ második vé­­tény nyerte meg a’ többség akaratját. 1) És Szathmár vármegye ismert refo­ltjainak meghányatása több tagból álló küldöttségre bízatott, melly annak ide­jén eziránti véleményes tudósítását beadandja 5) az inditványképen megpendi­­t népnevelés tárgya szinte küldöttségre bízatott 6) országunk mélyen tisztelt sorának mellképe, sok kitűnő jeles érdemei tekintetéből, nemesi pénztár- t megvétetni ’s a’ tanácskozási terembe függeszteni rendeltetett.­­ (Komáromi iskolai vizsgálat­­, ’s az ifjúság szorgalmi osztályzata magyar elven.) Komárom aug. 2án. Kellemesen tepettek meg Komáromnak nemz­­­edésünk ügyét szivükön viselő lakosi, midőn az iskolai év végével kinyo­mni szokott osztályzatot (Classificaliot) magyar nyelven szólani örömmel ér­jék. Ugyan­is az itt tanító pannonhegyi Benedekiek, miután az ismeretes kirá­rat következében minden tanulmányoknak magyar nyelveni előadhatását ki­­entették a’ hit-’s erkölcstant pedig vasárnapokon ’s ünnepeken­­ még a’ íltészeti ’s szónoklati osztályban is, csak hazai hangokon hirdetni tüstént kezdették, most igen természetesnek találták, azon nyelven tudósitni a’ tu­­dó ifjúságot szorgalmának sikeréről, mellyen őt szorgalomra , és minden­­ima keresztyéni, és polgári kötelességekre ösztönözni havak óta megszok­­k. A’ hallgatóság számos volt, és fényes, ’s városunk miveltebbjei rész­kzükkel újabban tanusíták, mennyire szivükön viselik az ifjúságnak tudomá­­sos fejlődését. Az ünnepélyes sz. misét ’s „Téged Isten dicsérünk“ öt bu­­mzó ’s buzdító versezet ’s szónoklat követte magyarul most is, mint ez már mi óta divatozott. Elébb egyike a’ fiatal költészeknek ékes nyelven tüzelé­stársait a’ magyar nyelvnek a’ korszellemtől igen is méltán követelt pontos egtanulására, azután a’ növendék szónokok elsője lépett fel, ’s kellemesen javala a’ tudományos pálmáért küzdőknek főkötelességiről: hogy azok tar­ának például lenni a’ fejdelem iránti hőségben, azok köteleztetnek tükörül solgálni a’ törvények iránti engedelmességben. Mind a’ két előadás szabatos ila ’s kielégítő, ’s mind a’ két szavaiét köztetszés ’s hangos „éljen“jutal­­lata. És ez ünnep szintúgy, mint hivatalbeli buzgó eljárások a’ t. tanítók­­ak eléggé mutatják, mi élénk emlékezetben tartja testületök mind azt, mi­nt a’ fels. uralkodó háznak ’s azon nemzetnek tartoznak, melly az első ke­­rsztyén oltárt általok engedő emeltetni, első keresztyén iskoláira közülök hiva tanítókat, őket majd a’ kir. trón előtt, majd a’ romai udvarnál gyakran és sikeresen pártolá, törvényei által többfélekép kitüntető 1608. i.h. u. 1723. 44. 1802. 16. cz.cz. ’s midőn, a’ múlt század végén, váratlan csapás lak­jaikat pusztává tette, 1791 ki országos kívánság következésében őket szebb létre viszszaszólitá.­­ (Rendőrségi könnyelmüsé­g) Komárommegye egyik helységén utazván keresztül, lóváltás végett a’ helység bírája előtt megállapodtam, ’s imhol jő ugyanoda két gyalog ember, egyik szálas , mint bérezi fenyő, másik alacsony, mint völgy pulya bokra , amaz izmos, kövér, egészséges , imez szikár, sovány és beteges, elannyira, hogy Faraó tehenei és kalászai jutá­nak eszembe, annyival inkább, mivel ez utóbbi ugyancsak annak ivadéká­ból származott vala. Ezen czigány — gondolom magamban — tán mint csavar­gó, helységről helységre, illető falujába utasittatik kiséret mellett? Csalatko­zol jámbor olvasó, ha te is igy hissz! sőt inkább ama’ szálas, erős, izmos egészséges embert kiséri ezen törpe termetű sovány, egészségtelen csontváz, kibe —úgy látszik — mintha csak halni járna a’lélek, amaz szabad kézzel lábbal megy, ’s ennek minden úti fegyvere egyetlen pálezája, mellyre támaszkodik, hogy a’ marha-lábnyomás, -, vagy kerékvágásban el ne essék. De lássuk tovább: ama’ szálos fiatal ember egy az 183 - dik évben besorolt ’s most már kiszol­gált katonák közül, előbb mint lovas, később mint gyalog szenvedett a’ ha­záért , ’s őrködött a’ hon java és bátorsága felett, de megunván a’ katonako­rai gyaloglást, vagy hogy a’ lovaglást is végkép el ne feledje, csak úgy pénz nélkül lókereskedéssel akara speculálni. De szerencsétlenségre ezúttal nem sokáig űzheté jövedelmes vállalatát, mert Komárommegye egyik dunaparti helysége határában f. é. jul. 20kán éjjel, midőn már gatyáját föl is helyezte a’ más lovára, a’lovászok által űzőbe vétetvén elfogatott, ’s más nap illető járásbeli alszolgabiró ur további rendelkezés végett általvevén őt, még azon nap faluról falura Sikátor helységbe, mint hazájába, további intézkedés végett visszakisértetni rendelte; ’s ki hinné! ma 23kán e’ bűntettes itt Komárom­megye délnyugoti szélén az ... bíró háza eresze alatt nézi velem együtt, miként permetez az eső, egyaránt mind a’ jók, mind a’ gonoszok földére , mig ör­­kiséröje, a’ czigány, kit harmadnapos hideglelés bránt, öszszezsugorodva kö­nyörög a’ nap jótékony melegéért, igaz, Scheffer Ferenciünket nem igen félt­hetni az elszökéstől, mert ő jámbor természetű embernek látszik, ő könyer és sirva vallja meg minden kényszerítés nélkül vétkes lépését; de azt mond­ják : „alkalommal áll elő a’ kisértet.“ Nem messze ide az ős Bakony rengete­ge, ’s kimeri állítani, hogy hősünk kísérletbe nem jövend elillanni, ’s különö­sen ha illy beteg őrkiséretet fog tovább is maga körül szemlélni. Én gyönge­­ hitű ember vagyok, még is erősen hiszem , hogy emberünk még ez útjában lóra kap, ’s nem gyalog hanem amúgy huszárosan fog Sikátorba rugtatni, vagy a’ mi hihetőbb, képpel sem fog Sikátor felé fordulni. Én nagyon kandi ember vagyok, de bocsánatot kérek kandiságomért, midőn alázatos bizoda- lommal vagyok bátor és Veszprémmegye ügyészi hivatalát fölszólítani, e’ la­pok utján méltóztassék értesíteni: vájjon „N.Veszprémmegyében keblezett si­­kátori születésű kiszolgált katona Scheffer Ferencz, f. évi nyárbó­n Odikán N. Komárommegyei Rév­almás helység határában elkövetett lelopási büntette következtében eljutott e n. Veszprém­ megye törvényszéke eb­be ?“ Valóban a’ jó rend, ’s közbátorság fölött illy könnyelmüleg őrködni nagy hanyagság, Kovács. ” (Felelet a’Jelenkor 51. és 52. számában Nyilványi József közleményére az abauji ref. egyházmegye gyűléséről.) Közleményét először igen érdektelennek tartottuk, mert mikép is érdekelné egyes ref. megye tanácskozása olvasó közön­ségünket főkép akkor, midőn a’ sokkal nagyobb számú romai kath. papok egy­házi tanácskozásaik közlésével elő nem tolakodnak. De csak hamar fölhagytunk ezen ítéletünkkel, miután Nyilványi úr a’ gyűlés végzeteit csak mellesleg do­lognak tekintve inkább általában az egész ref. papságot láttatott közleménye tár­gyává tenni. Nyilványi észrevételei ellen mint mellyek közönségesen az egész papságra ’s különösen reánk abanjiakra nézve nem épen legkedvesb hatásúak, némi fontos jegyzeteink vannak. Hogy sok ref. pap tekintete nősödése miatt bu­kik meg, nem tagadhatni, mennyiben t. i. sorsához illő szükséges miveltségü nőt ritkán vehet, de kérdjük: hányat találhatni illyet? egy lelkes papnőt, ki példa legyen mindenben, nem olly könnyű ám találni, mint úrnőt vagy polgárnőt, ki­ben elnézhető , ha miveltsége mellett a’ szegény néposztályhoz kevélyebb ’s go­rombább is az angol matróznál (ámbár mivelt kevély maga magával ellenkező) ha jó gazdaszszonysága mellett még reggeli tiz órakor toilettje előtt ül is’s egész napját látogatásokra ’s látogatók elfogadására osztja is el , ha szakács könyv­ből tanulja is meg az étkek elkészítését, ’s ha a’ divatvilág szerint Házi baráto­kat tart is, bár ha nem említnénk is esetet, millyet nem példanélkülinek tudunk, hogy a’ rét. papnak neje miatti ezen bukása ’s tekintetének veszése néha onnan is származik, mert a’ tekintetes helybeli patronus ur jupiteri csábitásinak nem enged. Vegyen p. v. közönséges nemes vagy pár leányt, mint nem közikbe va­lót ebédjére sem méltatja a’ tekintetes úri rend, melly egyébiránt tisztujítás előtt olly megelőző szívességét, hogy a’ házaló koldus nőt is, ha különben férjének kutyabőre van, selyem - pamlagára 's divánjára maga mellé ülteti. Vegyen uri lányt, akkor viszont kész a’ vád, hogy nagyobb aszszonyság a’ papnő mint ő nagysága, ki különben szinte mint a’legutolsó pár csak két vékát fizet, vegyen végre városi polgárleányt, görbe szemmel nézik, hogy a’ divatviseletben hátra maradni nem akar. Mi bajok önöknek uraim a’papnőkkel? csak a’pappal gon- 1841

Next