Jelenkor, 1841. január-december (10. évfolyam, 1-104. szám)

1841-10-20 / 84. szám

1841. §4­,ik szám. Pest, szerda, oct. 20. FOGLALAT: Magyarorsz. és Erdély­­kinevezések; Kolozsmegye: országgyűlési utasítás; ’sa­t., gömörmegyei ref. hitv­ egyházi gyűlés; az 1815ki dec. meth. ügyében; Pest-Nagyszombat közti utazási adatok. Nádasdy Ferencz gr. váczi püspök egyházi vizsgálata K­sz. Miklóson; templomszentelési ünnepély Győrött; ipar-’s tözsérügy:’sa’t.) Amerika (Tyler elnök a’bankindítvány ellen veto-val nyilatkozott;’sa’t. Spanyolország (Pamplona Krisztina részire nyilat­kozott; Ortigosa és Estella O’Donnellhez pártolt; Bilbao, Vitoria és számos carlospárti fönök szinte fölzendült Krisztina ügyében; Lajos Fü­löp az új zendülést támogatja;’sa’t. Anglia (parliamenti ülések; a’ parliament hat hétre elnapoltatok, ’sa’t.) Francziaország (a’ National fölebbvitelhez fo­lyamodott elitéltetése után. ’sa­t.) Külföldi elegyhir. Gabonaár ’s dunavizállás. — Magyarország és Erdély. Ö cs. ’s ap. kir. Fels. a’ rozsnyai káptalanban Hegyessy Pál olvasó­­kanonokot nagypréposttá ’s Villecz János sáros-megyei levéltárnokot az eperjesi kerületi­­ tábla iktatójává méltóztatott legkegyelmesebben kinevezni. A’ nm. m. kir. udv. kamra a’ kokavai erdész-hivatalra Párvy Lajost, a’ kir. erdei főfelügyelőség díjas gyakornokát alkalmazd.—A’ bácsi kamrai ura­dalmakban a’ szivaczi kasznár-hivatal megürült. F. évi oct. 16kán délutáni 4 órakor, mint múlt szombati naplónk előleg röviden érinté, tévé­je fölig­ nádorunk, úgyis mint e’ hármas megye örökös fő­ispánja öcs. k. fensége Pestmegye ujdon épített házának alapkövét teljes ünne­péllyel , a’ nm. polgári ’s katonai kormányhatóságok, megyei tisztikar, kir. vá­ros , tud. egyetem sz. testületek számos tagjainak tisztelgő jelenlétében tömér­dek szemlélő néptül körülhullámozva, midőn is a’ diszhintajábul leszállott főlig­­nádor-főispánt m. Prónay Albert főispánhelyettes ur a’ nagy kapu­ alatti tornácz­­ban,hol az egész ünnepies tény végbe ment, szivemelő beszéddel üdvözléseid­re szokott nyájassággal válaszolván ő fensége azonnal az alapkő-tételhez fo­gott, mellybe az ez évi arany ezüst pénzeket és léghatlan üvegbe zárt emlékira­­tokat behelyezvén sokszoros harsány éljennel üdvözöltetett mind érkeztekor , mind az alapkőtétel- eszközléskor, mind eltávozásakor. Az ez alkalomkor szét­osztott emlékiratot, mint egyszersmind a’pestmegyei háznak történetrajzát, mai Társalkodónk közli. — Alsó-Fejér vármegye országgyűlési követeivé b- Kemény Dénes és b- Ke­mény István; Marosszékeivé: Gálfalvi Imre és Nagy József; Brassó városa ’s vi­­dékeéivé: Graef József és Musz Károly tanácsi tagok választattak. (Kolozsmegyei gyűlés. Vége.) Od­. Gkána’jegyzőkönyv hitelesítése után olvastatott az utasítási javaslat ama’ pontja, melly az articularis küldöttsé­gekről szól; azt véli ugyan is a’ választmány, mikép e’ küldöttségek elhatáro­zása ’s kinevezése az országgyűlés jogai közé tartozik minden felsöbbi meg­erősítés kirekesztésével, ehez azért a’ követek továbbra is ragaszkodjanak, a’ nemzet sürgetőbb szükségeit azonban, minek a’tisztválasztás, földesúr és jobb­ágyközti viszonyok és adó, per excerpta tárgyalják­ Már a’ megelőzött napon kiemelék b. Kemény Zsig. és Kovács Laj. e’ pont elhatárzó fontosságát, meny­nyiben a’nemzet jövendő haladása azon ösvénytől függ, mellyen a’törvényho­zó test első lépését teszi, attól t.i. váljon rendszeresen vagy kiszemelve akar-é dolgozni? E’ kérdés megvitatása szőnyegre kerülvén, b. Kemény Zsig. azon mód­szert, mellyel kihirdetett országgyűlésünk fontos munkálatit tárgyalandja, olly sarkkérdésnek tekinti, mellyen Erdély egész jövendője fordul meg. Egyenvonalt húz a’ hisztériái iskola és codificatio közt, ’s miután kifejté a’ két tant elkülön­­zö vezéreszméket, igyekezett megmutatni, minő befolyást gyakorol azok alkal­mazása a’népéletre. Kimondá: miként törvényhozásban szoros értelműn vett rend­szert nem óhajt, mert a’ tömegmozgató eszmék’s érdekek fogantatásukban rend­szert nem követnek; állítá, miként minden törvénynek sajátságos értelmét azon irány adja meg, mellyben az végrehajtatik, ’s ha nem érti a’ nemzet a’ kötelező erő­vel felruházott czikkeket, senkit kötni nem fognak azok, ’s tolmácsoljanak bár legszentebb érzéseket, midőn a’ tömegben rokonszenvet nem lelnek, hideg betűk­ké válnak, magukban életet nem foglalók, mint a’sirk­at, melly halottat rejt­ illy—­forma nézetekből indulva ki, a’ codificatio ellen’s az úgy nevezett hisztóriai iskola részire nyilatkozik annyival inkább, mivel a’ történészet (história) tanulése szerint rendszeres törvénykönyvekben a forradalom és zsarnokkény korszakai szoktak lenni legtermékenyebbek. ’S mi életbe hozatalukat és szoros teljesedésbe vételeket illeti, az, egyenlő miveltség mellett az absolutismus alatt létező országokban köny­­nyebben, a’képviseleti, de központosítással biró állományokban nehezebben, az alkotmánynyal ’s kifejlett helyhatósági rendszerrel dicsekvő országokban pedig (mint Erdély) csak tömérdek erőfeszítéssel létesíthető. Ezen előzmények után a’ kérdés derekára térvén mutogatá, miként a’ rendszeres biztossági munkálatok egyik nemét teszik a’ codexeknek, mig a’ kiszemelve tárgyalás, melly csak ter­­jedelmesb indítványnak tekinthető, a’ hisztériai iskola által pártolt módszerek so­rába számítható. Miután a’ codificatio általányos gyarlóságit a’ rendszeres biz­­tossági munkálatokra is kiterjesztette, ’s ezek fölött még azon nehézségeket is e­­lőszámlálta, mellyek helyi körülményinknél fogvást az illy után megkísértendő ja­vítások létesítését kétségeseik,­­kérte a’megyét, ha lehet teljességgel ne, vagy csak nagy óvakodással ’s a’ kevésbbé sürgető tárgyakra nézve adná a’ systema­tica deputatiók kinevezésére helybenhagyását­ Mi azon kérdést illeti: iktattassanak­­, törvényezikk de a’ rendszeres biztosságok vagy ne­m articularis felküldés mel­lett szavaz, mert 1489. óta soha sem kétkedett a’ nemzet ezen módszert követ­ni; mert az 1791 ki Ildik tezikk­edik pontja, hol ezen szavak állnak „systema­tic,ae Deputationes per SS. et 00. denominantur“ aligha a’ felterjesztés ellen­zőinek olly feltétlenül szól részökre. Nem állitották-e ők, hogy a’ denominatio azon indokból teszen végelintézést, mivel az országos hivatalokra történendő vá­lasztást rendező 1791ki törvény ezt mondja „SS. et 00. eligant (t­­i. tisztvise­lőt) et pro denominatione Majestali substernant“ tehát a’ denominatio értelme szükségkép különbözik ezen szónak ,erectio‘ értelmétől? ’S nem voltak-é vi­szont ők azok, kik midőn a’ másik párt hangosan követelé , miként a’ denomi­natio a’ kormánynak által rendszeres biztosságra kijelölt tagoknak felkiáltás út­ján leendő helybenhagyását jelenti, ezen hibás véleményt az által czáfolák meg, hogy ő felségének a’ kir. biztoshoz intézett iratában a’ denominatio ,electionak‘ magyaráztatik, melly kétségbehozhatlanul titkos szavazást jelent? Fejtegeté to­vábbá, miként ezen főszempontok mellett azért is szavaz articularis felküldésre, mert nem foghatja meg, hogyan lenne ezen tény által az inditványozási jog cson­kítva ? ’S mi kára lenne a’ nemzetnek a’ felküldésben, midőn az igazgatás ma­ga sem állítja azt, hogy a’ biztosságra kiválasztott egyedek közül egynek is ne­vét kihúzni ’s helyébe mást iktatni jogosítva volna? Különben is úgy véli, az országgyűlés hivatása szentebb és magasb, mint egyes törvénypontok glossato­­rává válni, akkor midőn ez által nemzeti érdek koczkáztatnék, ’s milliók sor­sa maradna tovább is bizonytalanságban. Ismételten kéri tehát a’ megye ideit: ha csakugyan akarnak némelly tárgyakra rendszeres biztosságot nevezni ki, te­gyék ezt tczikkileg. Mi pedig az urbért ’s más haladási kérdéseket illeti, adják utasításul követeiknek, hogy azok minden esetben kiszemelten tárgyaltassanak. Ne tántorítsa a’ megyét ezen szándékában meg azok ellenvetése, kik mondanák, miként a’paraszt viszonyainak illy móddali elrendezése elnyomatásán csak egy­­oldalúlag könnyíthetne. Anglia a’gyakorlati élet hona, ott is ezer fonadékkal kap­­csoltatik a’ kenyértelen tömeg a’ nyomorhoz. A’ gabonatörvény, a’ véd- és kiegyen­lítő vámok hüvelyéből kivetkeztetve, így szól „fizess, minden mérő búza után , természetes árán felül, terhes adót, azon okból, mert a’ hús saját szántóföldjét kegyeskedik meg mivelni.“ A’ szegénységi taksát rendező törvény, homályos ma­gyarázatba rejtve a’Valóokot, parancsolja, hogy azon népes családok, mellyek napszámuk után elégséges jövedelmet nem kapnak, közadóból tartassanak. Melly más szókkal (miután a’ napszámos, ha magára hagyatnék, annyi bért venne, mennyi élte fentartására nélkülözhetetlen) viszont ezt teszi: fizessetek, hogy a’ dúsak gond nélkűl éljenek’s köztük a’földbirtokos olcsó napszámmal szántsa meg telkét’s arassa le vetésit. Ha e’két ürügy alatti törvényes kizsebeltetését megunja a’birtoktalan ember, ’s földet vásárlani akar, melly ne haszonbérleti, hanem sa­játja legyen, földet bár akkorát, mintegy sírhely, útjában állhat a’ 3 dikterv, melly ezt mondja; e’ szigeten a’ fekvő birtok tettleg egyedárusi czikk. Nincs-é tehát a’ nép nagy részének ezen három nemű nyomatása a’legteljesb lánczolatban, ’s nem kiálthatnának-é fel igy a’ theoria emberei: kapcsolatban orvosoljuk a’ bajt! De az angol most csak a’gabonatörvényen kíván változtatni, mert ő nem olly szomjas rendszerező, mint mi. Vennénk bár mi is török példát, midőn úrbérünkröl van szó; ne vagyjunk igen bölcsek lenni, hogy eléggé értelmesek maradjunk- B- Kemény Zsig. hoszszas beszédéhez három indítványt csatolt: 1) ha némelly tárgyakra rend­szeres biztosság fog törvényczikkileg kineveztetni, keressék meg e fels­ ez articu­­lusnak még országgyűlés alatti leküldésére; 2) fejeztessék egy feliratban a’ nem­zet azon kívánsága ki, hogy minden törvényit azon országgyűlésen, mellyen hozat­nak , óhajtaná megerősítve látni; 3) kiszemelve tárgyalandó kérdésekre a’ nemzeti gyűlésekből neveztessék választmány ki. Ezek után Kovács Laj. a’ közelgő ország­gyűlés jelentőségét kiemelve , egyenvonalt húzott a’két testvérhon törvényhozása történeteiből, ’s abból következteté, mikép 1841. az erdélyi törvényhozásban azon korszak, melly 1832 a’ magyarhonra nézve volt, midőn föl kell a’nemzetnek vala­­hára lépni a’ haladás ösvényére, mert minden sérelem-orvoslásnak egyedül legbi­­zonyosb módszere a’nemzeti erő kifejlése. Áttért továbbá a’codificatio és excerp­­tákbani törvényhozatal fejtegetésire; az elsőt az inditványzóként a" revoutio vagy absolutismus emanatioinak, másikat alkotványos nemzetek önkéntes kifejlödési procedúrájának állitván. És pedig az alkotványos nemzetek egybehasonlításából még különösen alkalmazást tön a’két magyarhonra, hol a’törvényeket magának a’ nemzetnek kell életbe léptetni’s így mulhatlan szükség, hogy a’ törvények a’nem­zet lelkéből ’s koronkénti szükségeiből meríttessenek, felhozá a’ kormány ’s nemzet közti állást, melly a’codificatio tehetségét is kizárja, mindezt magyar törvényho­zásból merített példákkal, mellyekből kifejté, mikép országos (articularis) kül­döttségekre csak ott van szükség , hol azt végrehajtási bizomány igényli, például, a’viszszacsallás ügye különben Erdélyre nézve egészen mellőzhető, mert ugyan­azon alkotványos bölcsőből kifejtett két nemzet egymás munkálatit, mellyek ugyan­azon alapra épitvék, fölhasználhatja; Illyen a’ büntető codex, élelmezési munkálat, mellyekben a’ magyarhon Erdélynek előre dolgozik. Illetőleg az utasításban kije­lölt ösvényét a’ munkálatoknak, nem látja át, miért ragaszkodjék a’nemzet olly ma­kacsul az 183­7ki országgyűlésen kimondott elvekhez, miután e’ kérdés gyakorlati szüksége hiányzik, de tagadhatlan is, hogy hol systematica választmányról van szó, ott a’ kormány befolyását nem is rekeszthetni ki; különben , mig e’kérdés az igaz­gatás és nemzet közi vita mezején áll, a’ létesítésben fog hajótörést szenvedni; azon elvekhez tehát annyival kevésbbé ragaszkodnék, mivel annak szükségét is kérdés­be vonja. Azonban országos választmányok iránti befolyását a’kormánynak ma­gyarhoni értelemben veszi ’s ezektől megkülönbözteti az országgyűlési választmá­nyokat , mellyek annak folyamában munkálkodnak ’s ezek által nemcsak veszélyez­tetni nem látja, mint állíttatik, a’ nemzet kezdeményi (initiativai) jogát, sőt inkább csak egyedül így képzeli következetesen fentarthatónak ’s gyakorolhatónak. Vég­zetre érinté a’ haladási kérdéseket ’s röviden kiemelé, mikép a® ausztriai ház ural­kodása kezdetétől szünetlen serkenté a’ nemzetet a’ szegény adózó nép sorsáról va­­lahára gondoskodni, de a’ nemzet hideg keble zárva maradt, mi szükségkép szülte a’ néposztályok egymás iránti bizalmatlanságát. Most van ideje valahára megnyer­ni a’ nemzet keblét a’ szegény nép panaszainak, mellynek kiáltása törvényink sze­rint az égre hat ’s ime! még is fájdalmasan kell látnunk, miként a’ nép életkérdése, a’mulaszthatlan szükség igényei, olly formalitásokhoz köttetnek, mellyeknek fon­tossága nincs ’s mégis azokat lönakasztja. Ki kell tehát elhatárzottan nyilatkoztat­ni a’ nemzetnek, miként urbért föltétlenül ’s minden józan áron kíván; szükség, hogy e’ tekintetben­ ne vesse magát a’ nemzet gátul a’ kormány jó akaratának, de példájá­val híja fel a’kormányt is az adó­rendszerre nézve eddigi néppártolási elveinek meg­felelés végett. Kívánja azért az inditványtó b. Kemény Zs­ értelmében, hogy az or­szággyűlés elején mindjárt nemzeti ülésből választmány neveztessék, melly sürge­­tőleg úrbéri javaslatot készítsen, melly még ez országgyűlés folyama alatt mulhatlan ’s halaszthatlan tárgyalva őfelségének fölterjesztessék. Szentiváni M. (b. Kemény Zs. és Kovács L. előadásaihoz) tarlózatként adja, hogy a’magyar nemzetnek mind magányos mind közéletén egy magában lappangó mérget rejtő ’s eredményeiben ve­szélyes elvet lát átvonulni, melly egyeseknél bukás előjele: „Qui habet tempus, ha­bet vitám.“ Mint egyesek adósságot csinálunk, perlünk ’s mindent teszünk, a’ halo­gatásban keresve egyetlen üdvöt; nem gondolva meg, hogy a’ baj hógomóként nö­vekszik; de hiába, midőn a’hátulütő bot utóiért, akkor mi már csendesen alszunk a’ föld alatt, ’s a’ ki hátul marad, tegye be az ajtót, ha szegénynek már akkor lenne ajtója. Ez átment közéletünkbe is. 10 ügy közül 9et nem igazítunk el, csak egyik vállunkról másikra vetünk , mig az idő önként elenyészti, vagy elbirhatlanná súlyo­sul, vagy a’szükség kinő alóla­ Ez utóbb a’biztosság sorsa ’s jelesen a’ rendszeres biztosságoké. Nem emlékszünk esetre, midőn ezek sikert adtak volna. De magok­ban is roszszat rejtenek, mert már eredetileg nem mind ollyakból állnak, kikre ha­zánk jövendőjét óhajtanák bízni; munka közben még szaporodik ezek száma, ’s gyakran a’jobbak is tűzön vizen védik a’biztosság némelly tán gyarló tetteit, csak azon kis hiúságból, hogy az édes övék­ Az elfogadáskor pedig az elmék a’ kifejtett

Next