Jelenkor, 1842. január-december (11. évfolyam, 1-104. szám)

1842-06-01 / 44. szám

200 nek mellynek egyik szónoka igen gyönyörű és tanulságos egyenvonalt húzott a’ fölterjesztési és kijelölési jogok között, ha pártolása mellett is, megbukott; egy másik pedig hogy csupán e’ hivatalra tisztujitás tartassák — mirabile dictu ! —még a’ bor és tokányi kőzvélemény‘ hőseinél is kevés viszhangra lelt, ’s a’ hivatal szükségének nélkülözhetlenségének érzete, más ki nem mondott, de jól értett okoktól támogatva , az elv meleg szerelme ’s jogsértés felett győzedelmeskedvén , a’fölterjesztés elhatároztatott ’s az elnök ennek folytában a’ fölterjesztendők száma és vallása iránti kérdést szőnyegre tűzte. Egyik az összes megyei nemességet kívánván jogai gyakorlására behivatni, nyíltan kimondja , hegy e’ teremnek alispáni szék betöltésébe bocsátkozni joga nincs; hibául, feddésül tetetett ki, ugymond, nekünk, hogy fontos javításokat tárgyazó indítványok hozattak általunk gyűlésekbe és fogadtattak el az összes nemesség behivatása nélkül ; most itt szinte nagy fontosságú kérdés — alispán-választás — forog fen ’s a’t. egyébiránt ha e kivonatától f elültetnék, számra három egyedet, vallásra nézve miután a’letépett egyed ref. est ,sine discrimine religionis, szavakat úgy érti, mikint azokat a’ szokás magyarázta, hogy t. i. ha egyik alisp. r.cath. akkor a’ másik ref. legyen, csupán reformátusokat óhajt fölterjesztetni. Válaszoltatott, hogy itt nem választás , mire igen is a’ megyei nemesség behivatandó volna , hanem csak fölterjesztés , mire az nem szükséges , történik; a’jelen gyűlés csak mintegy az úgynevezett conferentia szerepet viszi, arról tanakodván : hány egyed, hogy és kik terjesztessenek föl’s a’t. Vallásra nézve : válaszolá egyedik tb. a’ fölterjesztést nem ellenzi: ha ezt a’ Rk elfogadják , akkor nem egyenlő számmal, hanem : 3 ref. és egy r. cath. egyedet kíván alispánságra fölterjesztetni. Azért kívánja, követeli (?) tanácsolja ; alakuljanak a Rk tüstint conferentiává’s terjesszenek fel rögtön , és ne kívánják az országgyűlés alatt történt zavarokat megújítani, midőn alispánválasztás színe alatt a' nemesseg becseditfervén, emberháton emberek lovagoltak ’sa’t. Fölterjesztésre ajánlja: Mándy Péter tbrót, Vályi Lajos főjegyzőt, Korda Lőrincz (zajos éljen) és Becsky Károly tbrákat. Elnök: miutn az inneni fölterjesztés elfogadtatott, ’s a’ határzat kimondatott, most már a’tanácskozást más mezőre átvinn,’s a’nemesség behivatásáról szólni nem lehet; tárgyalás alatt a’szám és vallás kérdése lévén , kéri a’ őket, hogy ezekhez szóljanak. Az előtte szóltak által idézett szavakat: sine discrimine ’s a’ t. máskép érti; azért vallás tekintetében vegyes és számarányos fölterjesztést kíván; ha, úgymond , most vesztünk , másszor nyerünk’s a’t. Utána szóló e’ véleményben osztozik , nem ismeri el elvét, a’ megyei hivatalok vallásszerinti osztályzatát; fő tekintetet kíván az individuális képesség és tehetség’s a’. Egy szóló emlékezteti imezt, mikép múlt tisztujitáskor vallás tekintetben nem illy elv által vezéreltetett ’s akkor a’ vallások közti arányt kissé nagyon is sürget1 e ’s a’ t. A’ vita eredménye jön, hogy a’felnevezett négy egyed a’ fői.p., közülök leendő nevezés végett, terjesztessék föl,volt köztük ollyan, kinek neve a’teremben csak az első ajánló’s utána alig egy két szóló ajkiról hallatott; volt ellenben egy más név, melly a’ fölterjesztendők közé bár főleg a’ köznemesség közt, eléggé zajosan és érthetően hangzott is, nem soroztatott. M ugyanaz itt érintett egyednek önügyében e’ miatt történt felszólalását, még azon férfias nyilatkozata mellett sem helyeselhetjük, miszerint a’fölterjesztés elvét véleményével össze nem egyeztethetvén,ha egytől egyig mind őt kívánják vala is, fölterjesztésében megegyezni nem fogott volna; — egyébiránt sajnálja, hogy a’terem asztala körül annyi felsőbb kinevezés nélküli administrator ül, kik csupán csak pártérdekeknek szolgálnak, ’s a’t. Mi, mondjuk, e’felszólalást, mivel saját, és épen személykérdési ügyben történt, helyeselni nem tudjuk, de azt bátran kimondjuk, mikép a’ mód, melylyel a’ fölterjesztendők névsora megállapittatott, nem az vala , melly ellen, pártatlan részrehajlatlanságot és tiszta kezelést tekintve, kifogást tenni ne lehetett volna. E’ tárgy befejezéséül megjegyzem , miszerint Imre volt, hogy az alispán kinevezése még e’ gyűlés végére le érkezendik , mi azonban meg nem történt. Olvastattak ezután Szabolcs és Csanád megyék rokon tartalmú levelei. Amaz tudatja, mikép e’ megye által m. é. f.,br. 22 től kelt határzat mellett megküldött 12 pontot pusztán mint indítványt tekintette ’s az azok feletti előleges tanácskozást országgyűlési utastási javaslat készítésre kirendelt küldöttségre bízván , a’ múlt évi dec. okán kelt levélben közlött változtatások sem közönségének, sem küldöttségének a’ 12 pontban foglalt indítványok feletti tanácskozására hatással nem lehetnek. Csanád pedig meglepetését és fájdalmát nyilványitja, hogy a’12 pontot, ugyanazon Szatin-t , melly azokat szülte , táplálta és ajándékozta a’ nemzetnek, törlötte el és húzta viszsza, bár kétségbe vonni nem akarja , hogy azt tenni a’ megye Rendeinek municipalis függetlenségüknél fogva joga is ’s mint lászik tehetsége is volt. Egyébiránt Csanád Adei, a’12 pontot miként bő kebellel fogadták, úgy most is pártolják , magokénak ismerik’s megmentésükre semmit elmulasztni nem fognak ’s miután erősen hiszik, hogy a’ mi való, a’ mi szép, a’ mi korszerű, az a’haladási pályán el nem maradhat, reményt táplálnak, hogy Szatmári ez esemény saját 12 pontjának újabb és még szorosabb vizsgálatára birondja, ekkor pedig nem hitethetik el magokkal, hogy a’talán csak pillanatnyira elszenderült pontokat új életre ne lobbantsa azon halhatlan erény , melly azok szellemében öröktől fogva rejlik, sosszabb vitatkozás után : kelljen , mint némellyek akarták és mondották : ,Csanadnak csipdezéssel teljes levelére válaszolni, vagy a’ siikeretlen polemizálást kerülve, pusztán tudomásul venni? határzat jön: a’ két levél tudomásul, Csanádé ugyan jegyzőkönyvileg azon észrevétellel kísértetve vétetik , m szerint e’ megye idei a’ 12 pontot sem el nem vetették sem meg nem tagadták , csupán mielőtt gyakorlati alkalmazásukról szó lenne, tárgyalásukra, az állandó adó eszméje kizárásával, az elvi vitatás tervét nyitották meg. Egy nevettető megjegyzést nem hallgathatok el. Midőn e’ rövid határzat a’jegyző által ott mindjárt feltétetvén,hitelesítés végett felolvastatott, egyik ur az állandó adó eszméje kizárását, melly a’ jegyző tollában maradt, kivanta bele tétetni, mire egy tagja az ellenzéknek egész naivsággal jegyzé meg :jól van, ez ellen semmi szavunk, hiszen uraságodnak legjobban kell tudnia , mit töröltetett Id’s mit hagyott meg belőlük. Csanád levele’s a’vele kapcsolatba hozott adó eszméje hidul szolgált áttérésre az 1836: 1 ld. t.czikkre, melly e’megye törvénykönyvében mindeddig csak holt betű , vára a’ Messiást, ki életet leheljen belé. Nem kell azonban gondolni, mintha e’ tárgy szőnyegre most először hozatott volna. E’ sorok írója régibb időrül nem szólhat, de mi az újabb éveket illeti, úgy hiszi jól van értesülve, mikép az 1840. évi országyűlés óta nemesi kézen találtató urbérségek összeírására négy küldöttség rendeltetett már; egy az előbbi, három már az uj tisztikar idejében ’S még is talán egy megye sincs távolabb mai napig is a’ törvény végrehajtásától mint épen Szatmár. Köznemességünk sőt nadrágosink jó részének is füleiben nincs a’világon szó melly roszabbul hangzanék, nincs, melly keblében annyi ellenszenvet bírna költeni mintáz ,adó.4 .Nem adózni, ebben fekszik előtte a’ nemesi jogok szentséges mysteriuma ; ebben tiszteli, ebben imádja nemesi kiváltságai gyémánt-koronáját, ’s jaj a’szegény halandónak , ki e’korona abroncsát vaskarikának, melly a’ szegény paraszt fejét összezúzza , köveit hamis köveknek, mellyek értéke , becse csak vakhit , előítélet és önáltatásban áll, nevezi. Bírjon bár százszor több népszerűséggel mint ember valaha bírt, álljanak szolgálatára az elragadó ékesszólás minden hóditó fegyveres és szóljon a’mi nemes barátunknak adósul, vaknak fog a’ színek, siketnek a’zene szépségéről prédikálni’s vallja szerencsésnek magát, ha végre hála’s köszönetül őt nem fogja tanítványa — more patrio et solito — ólmon botokkal kapacitálni akarni. Nem túlzók uraim ! mert tapasztalásból szólok. És ha nekem nem hiszlek, mint nem is követelem, hogy hrigyetek, kérdezzetek meg t. n. Szatmár vármegye tábla- és szolgabiráit .* miért nem tették eddig az összeírást, miért segédkezeket nem nyújtottak életbe léptetésére a’ törvénynek melly szent, mellynek előbb utóbb minden áron teljesülni kell. Teljesülni igen is, uraim! mert a’nemzet fejdelem által szentesített akaratának megűiusulni nem szabad *s teljesülni immár minélelöbb , mert átmeneti törvény s minél előbb vétetik foganatba , annál jobb ’s minél később, annál rosszabb ; első esetben a’ lassankinti megszokás , nekitörödés szikrájában fojtja el a daczos ellenszegülés lángjait, az erőszakos kitörések tűzviharait, mik másik esetben, ha t. i. a’föld újabb vetésre, a’keblek uj eszmékre elő nem készíttetnek s fogékonynya nem tetetnek , az átalakítás nagy és nehéz munkájától elválhatlanok. Azt pedig, hogy a’kérdéses törvény épen illy átmeneti törvény, egy lépcső volna tovább lépésre a’ törvényhozás magas czélja felé , mutogatni talán nem szükség annak, ki az idő jeleire , napi kérdésink ’s legközelebb teendőink constellatioira fegyelmezett. Lássuk most e’ megyének e’ tárgybani újabb intézkedését. Az összeíró küldöttség ezentúl áll a’ kerületi sz.biró és esküdből. Ezelőtt tbirák is voltak , de most hogy a’munka sebesebben haladhasson, vagy inkább, hogy jövőben tbiró szolgabiróra, ez viszont amarra ne utalhasson , elhagyattak. A’ küldöttségek azonitsák minden helységben a’jelen úrbéri birtokot a’M. Therezia idejebeli urbérséggel; ha illy azonitott telken nemes lakik , az már jövő adóévben fizetni fog; írják össze, de külön rovat alatt az olly telkeket is , mellyek urbérré ujibb időkben, úgynevezett házi szabályozás által, misem a’ megye törvényszékén sem a’nm.ht tanácson meg nem állapíttatott, alkottatva, tettleg viselik ugyanaz adó terhét jelenleg de kérdés és kétség alatt állanak ; az illy telkek adó alá vetése , ha reájok is ember költöznek , addig , míg urberségek felett rendes úrbérrendezési per utján intézkedés nem történt, függőben hagyatik. Az összeírás f. é. sept. közgyűlésig, mikor az adó kivettetni szokott, bevégezendő és beadandó.Meglássuk majd eredményét. Megemlitendőnek vélja, még mikép Teleki József gruningnak, erdélyi főkormányzói hivatalában üdvözlősével ; Temesmegye újabb levelére a’ szinérszegi vérengzés hősének előléptetése iránt hasonló szellemben felírás ; egyik aljegyző és egy esküit lemondásáva megürült hivatalokra nézve az elsőnek puszta följelentése , a’ másodikat illetőleg három egyed fölterjesztése rendeltetett; végre a’marhahús ára 9 ’s illetőleg 10 krra emeltetett. Közleményem hosszabbra terjedt, mint előre gondolám. ’S azért csak egypár szót még tanácskozásaink jelleméről. Az, uraim, engedelmetekkel , nem igen örvendetes. Nemritkán hangzanak ott Hiedelem , méltóság, vélemény-türelem, közjó iránt buzgalom és lelkesültség ; napirenden vannak ellenben illetlenség, aljasság fül- és ízlés- sőt erkölcssértő elménczkedések kihallgatásban! türelmetlenség , gúnyolódás , pöffeszkedő üres gőg ’s magának sokat követelő, másokat lenéző elbizottság , tárgykicsinylő fgyelmetenség , hideg, részvétlen közönyösség. Én nem nevezek senkit, nem vádolok senkit, de hogy a’ dolog igy van : bátran hivatkozom minden elfogulatlara. És szálljunk magunkba’s kezünkkel szivünk felett valljuk meg négy szem közt legalább magunknak, hogy e’ részben a’teremnek sem jobb sem bal oldala nem ritkán hibázik arra, hogy hacsak nem farizeusi hittség mámorában dicsekhetnék ,úszta vagyok e’bűntől. E’ baj orvoslást vár ’s bár ez nem épen könnyű, de nem is lehetetlen. Tanuljuk legyőzni, mik olly sokszor szenvedélyt keltenek, a’készü reminiscentiákat; szokjuk meg valahára tiszteletben tartani a’szó függetlenségét, az elvek vélemények különségét ’s mutassunk , ha már teljességgel nem nélkülözhetjük gyülésinkben nemes atyánkfiait, mutassunk nekik jó példát, mert példa az , mi leginkább vonz és ragad; a’ botránykoztatókat pedig szigorúan utasítsuk rendre. Ne nehezteljetek kérlek, kiket illetnek, szavaimért,’s ha van, miként tagadni nem is lehet, valami a’dologban, minél előbb tettel czáfoljátok meg. SSáest»« máj. 21 kén Folyó hatdik napján kezdett fenyito törvényszék előtt 170. sorozatbeli, 41. sorozaton kívüli rabállván, majd minden vétek borzasztó tarka vegyülete olvasható vala azon rovatban, hol röviden érintetik a’ bebörtönzünek vétkezési czime. A’ 221. közül 67. ítéltetvén el, ezek néhányára 860 pálozatidleg pazéroztatott, e’ vad seregből egyet is aligha javítandó ; mert — bármily borzasztón kiáltoznak a’ deresen, a’ bot utolsó suhogása után gonosz fásultság, sokszor hegyke betyárság areztorzitási között kelnek föl, ’s vállvonitva mormogván, alkalmasint teremtettéttek. Tény a’ mit mondok, füleimmel hallám ezt, ’s épen ezért semmikép nem egyezhetem vén biráink elvébe , hogy a’ pórt egyedül a’ bot rettenti a’csinytetti merényektől vissza , a’tettesekre pedig nincs más törvényi orvosság; alapban ingadoz ezen a szabály, az ifjú tapasztalás ellenkezőt igazol. — Ez alkalommal is kárhoztatott egy hóhér-pallosra gyermekgyilkolásért, és B. Julia. E’szerencsétlen lyányt álszemérem tántomtá e’szörnyű cselekvényre,’s a’ nagy büntetés súlya e’családot akkor is keményen érendi, ha a’főbb törvényszékek fejvesztés helyett gyalázó tömlöczöztetést itélendnek a’ boldogtalanra. Szülék ! itt az anya is három hónapi börtönnel fenyittetendő, mert elcsüggedt leánya tettét egyetértőleg segité; és mikor gyöngébb a’ leány , mint anyja szemei előtt ? — A’ megbotoroltak közül egy gör. n. e. papja, néhány év előtt megyei járulnok, pantalonban került a’ deresre ’s 24 kemény pálczaütéssel avattatott gonosz pajtásai közé, félév után ismét 25 pálczaelszenvedés után bocsátandó javulási pályájára. — E’ végrehajtásnál inkább ............■ ur, tisztelt barátom , óriási hajdóit szerettem volna a’ legújabb időben t. i. mintegy húsz hónap előtt divatozott szalmazsák)' gyakorlatnál szemlélni , hogy az állitólagi legújabb időknél újabb korszakban ne ezen szerencsétlen ifjún tanulták volna a’ mértéktelen — tadustalan — botozást. Igaz, e’gonoszszivü —gaztetta frakkos uracs talán örökre javíthatatlan , itt mégis — ha törvényszerű is, de nem korszerű, a’ botoztatás , ’s rósz vért csinált a’ tisztesbek körében ez eddig nem divatozott szokás kezdeménye. Bízom is Bács nemes keblű bírái műveltségében; e’ nyolcz iskolát végzett szerencsétlen egyed utolsó leend a’ pantalonosak sorából deresen. Különben is a’ törvényes kellemetlen ítéletet határozó bírák néhányának kivonatára megérinteni kötelességül választáni , miként a’ megpálczáztatott sorsállapotja többek előtt ismeretlen vala. — Óhajtanám innét ez utánra: esküit urak az önvallomás sorai közé a’ vasbanállónak sorsállapotját is mindenkor érintenék egy pár betűvel. Az itéletlenül maradt 144. közöl, sok ellen fenyítő pör emeltetvén , többen kezesség mellett hazabocsáttattak. (Vége köv.) A’ vértesaljai helv. hitvallású egyházvidék május vkén tartotta Sárközy Kázmér fejérmegyei első alispán’s algondnok és Maller Ferencz alesperes urak elnöklete alatt K. Nyéken közgyűlését. Egyházi elnök alesperes ur, az e. vidék minden tanácsnokainak ’s nagy számú hallgatóságnak üdvözletét jelentvén, érzékeny megindulással adta elő a’nagy veszteséget, mellyet május 3ika reggele e. v. fögondnok néhai Szűcs Lajos ur váratlan kora halála által különösen ez e. vidéki testülettel éreztete. A’ sok érdemű férfiú megnyitott fájdalmas emlékezetére, minden jelen voltnak arczain a’ közbúsongás látható vala ’s még láthatóbbá lön az e. vidéki jegyzőnek lélekböl eredt rövid szavalata által , mellyel tisztelkedvén a’ kedves emlékűnek, közérzésből tolmácsolá, hogy a’ sok szép remény hiusulásán felnőtt fájdalmat csak a’ viszonti remény szelíd biztatása mérsékli ’s majdan eloszlatja. Ezután világi elnök Sárközy Káz-