Jelenkor, 1842. január-december (11. évfolyam, 1-104. szám)

1842-09-17 / 75. szám

54 u­ talmába ejté, ’s Mihály hg. Zimonyba menekült. Karacsanin 90 éves minister­­nek fejét levágván az üldözők, testét disznók­elibe veték. Oka e’ zendülésnek abból látszik származni, miszerint Mihály hg. Petronievics ministert lefejeztet­vén Vucsicsot is halálra keresteté, ki Szendrőbe menekvén csakhamar 15 ezer emberrel tért vissza Belgrád alá. Részletesb ’s teljes valóságu hírek azonban e’ nevezetes eseményről még hiányzanak. — A’ „Szinműtár“ 33ik füzete megje­lent, tartalma: „Népszerűség“ vigj. 5 felv., Delavigne után franc­iából ford. — rt—, és „Szív és ész“ vigj. 1 felv., Steigentesch báró után Kazinczy Gábor. E’ füzethez Kisfaludy Károly aczélmetszetü arczképe van csatoltatva khinai pa­píron, ’s ára mind e’ mellett is csak két ezüst huszas.—Játékszinikrónika nem­­zeti színpadunkon f. he­likon adatok: „Norma“ dall. 2 felv.; Carl Henriette és Sátorfy vendégek; 1­2 ikén „Griseldis“ dráma 5 felv.; Ilikén „Dús paraszt“ bohózat 2 felv.; 12 ikén „Borgia Lukreczia“ dalj. 3 felv.; Carl H. és Sátorfy vendégek; 13 ikon: „Leányörzők“ vigj. 3 felv. Kisfaludy Károly­tól; 14 ikén: „Bűvös vadász“ dalj. 4­ felv.; Szerdahelyi Nelli Agatha szerepében első szín­próbáját téve; 15 ikén: „Az élet csak álom“ dráma 5 felv.­ (Magyar gazdasági egyesület.) Az orsz. gyümölcskert megalapítására a’ m. gazd. egyesület kertészeti szakosztályának legújabban is­mét ezen kertrészvények jelentettek be: T. Bihar megye ivén: Fogarasy Mihály kanonok, Györfy László kanonok, Jakab Mihály tb., Braun Józs. alesperes, Schwartzl Ferencz kan., Gazsy Imre tb., Ercsey Lajos, Hankovics György, Farkas Károly, Toperczer Ödön, Várady Andor, Komáromy György, Péchy László az ér­­semjényi iskolának, Komlóssy Pál, Csáky György grófnő, Csáky György gr., Oko­­licsányi Károly, Fényes Károly, ifj. Miskolczy Lajos, Fráter Mihály, Fráter Pál, és a’ gyűjtő Beöthy Ödön. — Öszszesen 22. T. Ghyczy Ignácz ur a’ m. gazd. e­­gyesület vál. tag ivén: Andráskay József isp., Udvary József isp., Takácsy Gábor tiszttartó és tb., Pendi Ádám isp., Pataky Ferencz felügyelő, Prainer Ferencz ta­tai város hadn., Aizner József urod. számt., Faisz József isk. igazg., t. Polgár In­­cze tömördi adm., Kikiger Mihály tiszttartó, Ragsz Ferencz isp., Fittler Antal isp., Simon Mihály isp.,ifj.Ramszauer Ferencz tanuló,Pichler Károly épít. számadó, Ros­­taházy Károly tb., Pápay Ferencz urod. ügyész, Fischer Márk keresk., ’s a’ gyűjtő magasrészv. —össz. 20. T. Göndly Rudolf tb. uz ivén: Cser­emiszky Miklós udv. és állad. canc. fogaim, több megye tb. 2 részv., a’ gyűjtő 1.rössz.— 3. T. Joó János tb. ur ivén : Egri érseki urod., egri főkáptalan, Csiky Sándor tb. és ügyv., Martonffy Károly mérnök. — össz. 4. T. Komárommegye ivén: Sárközy József m. alisp., Baranyay Zsigmond tb., Mikovicsy Antal tb., Mirky Lajos tb., Baranyay Gáspár tb., Nagy Dániel tb., Ghyczy Mátyás szbiró, Foghthay Zsigmond szbiró, Kürthy Imre tb., Kürthy Lajos tb., Konkoli Thege László tb., Csuzy János tbiró, Schnausz György plebánus, ifj. Pázmándy Dénes főjegyző, Halassy Eduárd fő­­szbiró, Ghyczy Kálmán főjegyző , Liptay esperes , Bangya Miklós tb., Sághy nyug. kap., Rozsos. — Ősz. 20. Báró Mednyánszky Alajos ő exc. közbenjárása által: Geöcz László kam. tan., Ghyczy Miklós kam. tit., Balás Ágoston k. fogalm., Luby Imre k. fogalm., Besze Fer. k. tit., Poszavecz Zsigmond kincst. tan., Eötvös Pál, kincs, tan., Keszlerffy János k. fogaim., Spécz Antal kincs, tit., báró Gerámb János kincs, tit., Hesz János kincs, fogaim., Matyassovszky Jánoskám, tan.,Her­man Ignácz kincs, tit., és a’közbenjáró­k excja. — Ossz. 14. A’ szakosztályi jegyző ivén: Festetics Vincze gr., Andrássy József helyttan. tan. Horhy Mihály tb. és igazg., Waldstein József gr., Micsky Zsigmond birtokos, murány­völgyi gyü­mölcstenyésztő társaság Luczenbacher testv. keresk. 2. össz. 8. — Összesen eddigelő 43­7 részv. Pesten aug. 31.1842. Török János, egyes, előadó. A’ m.gazd. Egyesület ismeretterjesztő szakosztálya örömmel fogadván azon hazanyi részvétet, mellynél fogva honi íróink a’ Mezei Naptárt becses dolgozata­ikkal fölsegíteni szíveskedtek, midőn érette ezennel köszönetét nyilványítja, egy­szersmind az egész magyar irói közönséget kérőleg eleve felszólítja , miszerint e’népiratnak jövő év elején már sajtó alá bocsátandó 1844ik évi folyamát munkás hozzájárultával minél tartalomdúsabbá tenni, ’s ez által az Egyesületnek földmí­­velő köznépünk ismeretei öregbítésére czélze őszinte törekvéseit zsengéjében á­­polni szíveskedjék. Iránya a’ szerkesztőségnek’s felügyelő szakosztálynak e’ nép­­iratra nézve ugyanaz lévén, mellyet eddig elő követe, kedvesen fogadtatik min­den olly dolgozat, mellyek annak megfelelendnek; jelesen: gazdasági népszerű rövid értekezéskék, beszélyek, erkölcsi rövid oktatások, háztartási rövid taná­csok, magyar történeti ’s földleirási vázlatok, anekdoták, népdalok, ’stb. — A’ prózai dolgozatok tiszteletdíja nyomtatott ívenkint 20 párt, a’ költészetieké érté­kükhöz mérve aránylag több. A’ Mezei Naptárba szánt küldeményeket bérmente­sen vagy privát alkalom útján alulirt a’m. gazd. Egyesület titoknoki hivatalában C Borz utcza 219 ik sz. a. Boronkay ház emeletében­ fogadja el. Minthogy pedig a’ következő folyamat nyomtatása már a’jövő február hónapban fog megkezdetni, ’s minden belé iktatandó czikknek a’szakosztályi ülésben előleg át kell vizsgál­tatni; ennélfogva azoknak beküldhetésére jövő­ január hónap utolja tűzetik ki határidőül. Kelt Pesten sept. 5-én 1842. Kacskovics Lajos, egyes, litoknok. Bárány­a, Pécs, sept. 4én. Évnegyedes közgyűlésünk, fő­ispánunk elnöksége alatt august. 2­9 én nyittatván meg, az érdekes­ tárgyak sora imez: 1} az országgyűlési tárgyak feletti előleg munkálkodó választmány ki­­neveztetett. 2) Tisztválasztási határnap f. é. sept. 14ére tűzetett ki. 3) Hor­vátországi bánnak k. kineveztetett Haller gr. iránt bizonyítandó öröm-és tisz­teletjelül beiktatási ünnepére üdvözlő választmány küldetett. 4) A’ megyei börtönök embertelen állapotja, a’ KK. és RRnek könyörülő érzelmeit már elá­rasztván, a’főispán azon bölcs előadásai, hogy e’ tárgy minden körülményivel együtt még egyszer terjesztessék a’helytartótanács elibe,kettős örömmel fogad­tatván, óhajtva és bizakodva reményük, hogy a’ süllyedt szerencsétlen ember­társ sorsa méltánylásra találand, ’s börtöneink valahára már emberiség-igényei jó állapotba fognak helyeztetni. 5­ A’ turopolyai levél, a’ legszentebb nemzeti ügyek közé számíttatván, minél nagyobb politikai botránynak ismer­tetett ál­­talányosan a’ zágrábi tisztválasztást bünteti, annál érzékenyebb rokonszenvvel pártoltatni határoztatott az igaz ügy: egyszersmind a’ turopolyai lelkes gróf a’ megyei táblabirák koszorújába fölvétetvén.­ Városi életünk ritkán volt élénkebb mint jelenleg, melly részben sokat köszönünk, vagy inkább nem kös­zönünk a lisztválasztásra esztergályozandó cortes uraknak, —uram teremtőm! ne enged kísérletbe jőni, ha ez igy tart, de sok nem szépet kell még szemlélnünk, egész az urak színe változása napjáig! mintha úgy tartaná fogadásuk, olly szünetnél­küliek a’józantalanság példáji; e’napokban egy heterogen német keveredék kö­zükbe, a’ki, mivel jól elláttatott, ha még egyszer fel fog lábolhatni, nehezen kivánandja szomját olly vendégszeretet közt oltani. Szákfi és Komáromi színész társasága néhány mutatványra kebelünkbe telepedék, a’ városi színházban föl­lépendő, kívánatos hogy az érdemlett ipar, és dicséretes tehetségnek, mellye­­ket már eddig is tapasztalánk, megfeleljen a’közönség résztvevő száma is. A’ Farkas-Bihari, Párisból viszszatért zenészkara is hallatá bájoló hangjait, — és minél ritkább tünemény illyesmit tájunkon élvezni, annál nagyobb vágyat ger­­jeszte ismétt hallhatása. — A’ pécsi katonai nevelőintézet múlt aug. 30 án tartá nyilványos próbatételét, bár az egész világgal tudathatnám azon örömet, melly keblünket éleszté, midőn többek közt a’ neveltek magyar írásaikat szemléltük; a’ dicséret és köszönet e’ tekintetben bizonyára az intézetet kormányozó Koll­­man főhadnagy urat kizárólag és méltán illetheti.—1.1. ^agy-m­ai» inSsulai’íts* Vészteljes felhőkint borongott felettünk a’ múlt év ’s a’ jelennek azon szaka , melly az aratást megelőzé, ’s most annál na­gyobb örömmel élvezzük az örök gondviseléstől ránk árasztott terméki áldást. Évnegyeddel ezelőtt iszonyodva hallottunk rá példát, mikép anya , csecsemő­vel emlőjén, elhagyatva küzd a’ legszörnyűbb ellennel, az éhséggel; résztvevő könyörülettel nyújtottuk, kik nyújthattuk, kenyerünket a’ házunkhoz forduló szükölködőknek és most bőség árjában úszunk , mondhatnám mindnyájan; és a’ ki csak mozdulni tud, mondhatjuk csupán a’ kalászszedegetésböl is elélösköd­­ködhetik. De ki köztünk a’múltakból okult ’s előre látni szeret, azt szomorú érzet szállja meg a’ bőség illy árja közepett is ; mert voltak már nekünk több illy termékdus éveink is, de ha egyetlen szűk év következett, már hallottuk kopogtatni ajtónkon az Ínséget, ’s e’ történetekből következést vonván a’jövő­re, valóban lehetetlen nem aggódnunk jelen kedvező helyzetünkben is főleg szegény sorsú embertársaink jövendője felöl. Családok vannak városunkban , mint szinte kerületünkben , mellyek az 183­6ki szükség súlyát érzik még ma is ’s fogják érezni tán maradékaik is. És honnét mindez a’ magyar Kánaánban, melly termő évben behoz legalább három évre valót? Czélszerű intézkedések hiányából, főleg az annyira üdvös hatású takarékmagtár nemlétéből, ’s ez az, mi nálunk legnélkülözhetlenebb, mit létesitni nem lehet eléggé sietnünk. Városunk­ban , szeretjük hinni, még az idén fölálland , habár kisszerüleg is , e’ boldo­gító Cerestemplom. Ugyanis aug. 28-án tartott egyházi tanácsgyülésünkben , mint éj homályában merengenek füleibe az andalító fuvola-hang, olly édes báj­jal hatott mieinkbe egyik jóért lelkesülő lelkipásztorunk E. S. ur azon indítvá­nya, miszerint a’ most könnyű móddal létesíthető szegények számárai taka­rék-magtár felállítását ajánlá, —■ ’s az indítvány általányos tetszéssel koszo­­ruztatott ’s bővebben tárgyaltatni választmány által határoztatott, melly, ha ter­vét előterjesztendette, annak gyakorlati könnyebb kivihetése tekintetéből kül­döttségre bizatik illynemü, már fenálló intézet megvizsgáltatása.Mi sikerrel mü­­ködendik a’ választmány, vagy müködendik é? — mert mi kunokul lobbot vetni amúgy hirtelenében nagyon készek vagyunk, azonban parázsa e’ lábnak nem mindenkor marad— annak idején a’ tisztelt közönséggel tudatni nem mulasz­­tandom el, nem azért, hogy tetteinket vagy nem tetteinket kürtölgessem, ha­nem, mivel illy tárgyat sokkal inkább közérdekűnek ’s közjóra hatónak tartok, hogy sem, ha mi sem lesz belőle , csupán minmagunknak kellene megsiratnunk, vagy ha létre jő, csak kis körünkben nyugton élvezhetnék jótékonyságát. A’ példák vonzanak, ’s ki tudja, ha mi csakugyan létrehozhatnék magtárunkat, nem lennének e követőink, kikre hasonlag gyakorta feljő az Ínség napja? — Elöljáróink! ne feledjétek, hogy ez intézet nemcsak anyagi, de erkölcsi te­kintetben is fölötte üdvös hatással lenne a’ népre ; mert szemtelenség, hazudo­­zás , megszokása a’ henye életnek szinte elmaradhatlan következményei az eddig divatozott fölszabadított kéregethetésnek, — és ha volna segélyért biz­tosan hova folyamodhatni annak, ki éhezik , vetemülne­k olly könnyen lopásra ? Most azon forró óhajtással teszem le tollamat: vajha a’tisztelt szónok indít­ványa olly sikerrel hasson azokra , kik azt hallották vagy hallandják, minő­vel Péter apóst, pünkösti predikátziója hatott jeruzsálemi hallgatóira! Vénházy. (Lúgoson ismét tűz!) Aug. 29-kén ismét tűzvész pusztitá a’ szerencsétlen Lugost, ’s „német“ melléknevű részének két legszebb utczáját 3 óra alatt el­hamvasztó. 30ikán a’ laktanyában újólag tűz támadt, még pedig gonosz szán­dékunk által gerjesztetve­ ’s csak a’ legbuzgóbb gyors segélynek köszönhetni, hogy az egész város áldozatul nem esett e’ gaz merénynek.— Iff­i v­i­a­fi - k­i­v­o­n­a­t. A’ ]»• MSzk­ip 168ik számának vezérczikke ,Magyarország ’s népei/ Jia van u. m. tárgy melly iránt magunkkal tisztába jőni legelső életszükségünk , úgy bi­zonyára a’ nemzetiség az. Itt a’balul tett lépés , 's a’polgári kötelesség teljesíté­sének elmulasztása létezésünk problémáját minden perczczel közelebb viszi a’ nem­leges megoldás szomorú catastrophejához. A’nemzetiség iránti hidegség, vagy a’ reactio ellene soeiilis institutióink természetéből ered , mellyek az alkotvány arany igéit kiválasztottak kizáró sajátivá tevők,’s azért nem bírnak elég ingerrel arra, hogy nemzetiségünknek milliókat nyerjenek meg, kikre abbul a’ fenálló socialis szerkezet mellett semmi haszon semmi áldás nem hárulna. Nemzetiségünket contestálni annyit tesz mint elismerni azon reformok szükségét, mellyek nélkül magyar nemzetiséget alkotni lehetlen. Igja­k ezt a’ privilégium eszméje nem tűri, erre némi kis áldozat, ’s emberi jogméltánylás kellene, ezt pedig hasztalan keressük azoknál, kik a pá­linka üvegen és szalonnán túl nem ismernek népjogokat, ’s innen azon közönyösség sőt mondhatni idegenség, mellyel a’magyar alkotvány első szülötteinek igen nagy része nemzetiségünk iránt viseltetik , ’s melly a’ nemzetre 60 éves fárad­almiban olly zsibbasztólag hatott. ’S hát a’ terheit minden őzéi tudata­­lélkül viselő adózó­s »’pol­gári életben joghorgony’s iránytű nélkül tévedező proletaris, kinek képzelete lát­határa minden napi nyomorán ’s ínségén túl nem terjed , ez viseltessék e sympathi­­ával nemzetiségünk iránt, m­ellynek áldásait nem ismeri ? Akarjuk hogy e’ honnak minden néposztályai magyarok legyenek? Emeljük őket föl magunkhoz, s bizonyo­san minden izgatás daczára magyarok lesznek , mert egy elavult közmondás szó-

Next