Jelenkor, 1842. január-december (11. évfolyam, 1-104. szám)

1842-09-17 / 75. szám

1 1842 ■.»rí.«AT : Magyarország és Erdély (kinevezések ; a’ prímássig jótékonysága ; budapesti napló : népzsarnokság - vege , Szerbiában zendülés b. Ott ki; magyar játékszíni krónika, ’sa’t.; magyar gazdasági egyesület; figyelmeztetés a „Meze naptár“egyében Baranya,,megyefl.vas a megyei börtönük javíttatása ügyében, a’uropolyai sérelem partoltatik vármegyei körlevelek, alatót nagykunmadaras, határzat a’ takarék-magtárak ügyében; Lugoson ismét tűz pusztított; erdélyi országgyűlési iuzek; hirlapkivon.it , sal.) , panyolorsz.ág (a kormány kényszeritett kölcsönhöz folyamodik ; ’sa’t.) Anglia (a’ királyné Edinburghsz; ’sa’t.) Francziaország (Carmenu Spanyolországba luvalóit; sa t.) Dánia (a’ királynak köszönet szavaztatik ; Lehmann beszéde; ’sa’t.) Külföldi elegyhir. Erícsilo. Magyarország. ’ cs. ’s ap.kir.föls.Rimely Mihály sz. Benedek-rendi áldozópapot a’pannonhalmi sz. Benedek rend főapátjává, gönezruszkai gr. Kornis Adalbert, ugyszinte czegei gr. Vass Adalbert erdélyi kir. kanczelláriánál eddigien fogalmazó gyakornokokat ugyanezen kormányhivatalnál tisztb. fogalmazókká méltóztatott legkegy. kinevezni, végre Seheiber Ignácz resitzai szerkovácsot sok évi hitszolgálati méltánylásnul szalagos kisebb ezüst polg. érdempénzzel díszesitni. Azurvölgyi megürült bányanagyi megürült tisztségre Jurenák András, magurkai ideglenes bányanagy alkalmaztatott. A’ nm. m. kir. udv. kamra az ujházi erdészi megürült hivatalra Schreiner Mihály diósgyőri alerdészt alkalmazó. Az esztergomi érsek ’s Magyarország prímása ő hgsége Nádasdy Leopold grófot Komárommegye örökös főispánját, a’ nm. hétszemélyü tábl. ülnökét nemes Vajka-szék nádorává mélt. kegy. kinevezni. — Az alsó-ausztriai cs. kir. fölebbviteli törvényszék Debrán János hir. ügyvédet magyar tolmácscsá nevezte ki. Kopácsy József primáság alattvalóit gabonával megajándékozni, egy részt pedig olcsó áron ellátni kegyeskedett. Az általa alapittatott praeparandia i. é. octoberben fog megnyittatni Esztergomban. Tanitóvá Májer István esztergomi káplán neveztetett ki, kinek buzgalmától ügyes néptanitókat reménybhezni. Budapest! napló. Népzsarnokság. (Vége). Ha az uralkodás formájának czélja az, hogy közjóllétet mozdítson elő, bármilly különböző szerkezetű legyen az, mégis azt tarthatjuk legjobbnak, melly a’ status czéljának leginkább megfelel; ’s az bírhat mások felett elsőséggel, melly által czélt hamarabb vagy könnyebben érhetni; ’s e’ tekintetben nem kétkedhetni, mikép jól szabályozott monarchia foglal első helyet. Az uralkodásforma, bizonyos törvények vagy szerződés által meghatárzott mód, mi a’ polgárok működésit közjóra kormányozza. Hol a’ fő, vagy a’ törvényeket, vagy a’ szerződést megveti vagy kicsiben veszi; annyira, hogy vagy, sem kérdve sem hallva, mindent saját kénye szerint tesz, vagy szokás ’s jogtalan bitorlás miatt azoktól nem köteleztetik , ottan tényleg uralkodásforma nincs, ’s ezt zsarnokságnak nevezzük. Zsarnokság tehát nem uralkodásforma. Épen ezt mondhatni a’ fejetlenségről is (anarchia) hol vagy parancsnok nincs, vagy ha van is, tőle ’s a’ törvényektől, a’ tartozó engedelmességet megtagadják. Zsarnokság tehát ’s fejetlenség a’ polgári társaság czéljával homlok-egyenest ellenkezik; zsarnokoskodni, bármilly alakban, nem lehet, nem szabad; mivel a’zsarnokság, ott, hol uralkodás formája van, az ez által alapított törvényeknek ellenszegül, hol pedig nincs, az emberi lényeges jogokba ütközik, mellyek szerint, tetteit kiki szabadsága szerint intézendi,mig azok a’ közjóval nem ellenkeznek. Hogy tehát az uralkodás formája —legyen az bármiilyen —zsarnokságra ne fajuljon: közjót munkáló törvényeket kell alapítni, mellyek közt azon alaptörvények legelsők, mellyeken az uralkodásforma nyugszik. Minél számosabbak ezen alaptörvények, annál jobban be van a’ zsarnokság útja vágva; minél kevesebbek, annál számosb és nagyobb alkalom nyílik, hogy az uralkodásforma zsarnokságra korcsosuljon. Ha a’ törvényhozó, végrehajtó ’s még bírói hatalom is egy’s a’főszemély kezei közt van, akkor minden ennek kényére van hagyva’s a’ polgárok becsület-személy’s vagyonbátorsága nagyon ingatag lábon áll, mivel legkeményebb zsarnokság nyomja vagy nyomhatja őket. Azonban olly teljes tökéletes zsarnokságot, melly a’ közjóra általjában véve ne figyeljen, alig képzelhetni. Mert bár a’ zsarnok kénye ’s kedve szerint tesz is, de tulajdon jóllétit ’s bátorságát, melly a’ közzel szoros egybeköttetésben van,még sem egészen téveszti el szemei elöl; honnan következik, hogy vagy önszeretet, vagy félelemböl gyakran ügyel a’ közjóra. Ámbár a’ zsarnokság alig viselhető járom, mégis annak tulajdoni szerint, ki népzsarnokságot gyakorol, ’s azon ok ’s módnál fogva, miszerint gyakoroltatik, lehet az szelidebb vagy keményebb. Ha egyedül uralkodó (monarchia) zsarnokoskodik, ha közjóval nem gondol sőt azt hátráltatja, ’s azon mámorában, mintha őt törvény nem kötelezné, a’ törvényekre nem is hederít, ha megengedi hogy kedvenczei a’ népet sanyargassák’s a’ panaszt meg nem hallgatja, hanem’ törvény utján hanem szeszélye után foszt meg polgárt jogaitól’s javaitól: ugyan ki ne irtóznék tőle?! De még van remény, hogy az illy zsarnok fejedelem szemei felnyílnak, ’s az igazságtalan szolgákat, kik befolyásukkal a’ zsarnokság gyakorlására viszszaéltek, leálarczozza, ’s megbünteti; még van remény, hogy utódja talán emberbarát, egyenes és igazlelkű leend, ki alattvalóji jogait ’s a’ törvényeket előbbi állásába tisztelettel helyzendi vissza. Ha országnagyok zsarnokoskodnak (aristokr. despotism.) az iga még nagyobbnak’s nehezebbnek látszik, mert a’ sármot polgárok tevék föl ’s ezek bitorolnak jogot, mi őket nem illeti s mi hatalmukat statusalkotvány határin túl terjeszti. De a’ sok közt, mégis lehet néhány egyeneslelkű, okos, és honát hűn szerető férfiú, kik a’többit tettleg ’s tanácscsal viszszatartóztatják. Egyik tart a’ másiktól, hogy tekintetben *s vagyonban fölötte ne gyarapuljon; mindnyájan pedig attól félnek, hogy a’ nép a lánczot, ha azok nagyon terhelők, el is szakaszthatja ’s elnyomójin boszul álland. Kezeik e’ szerint, miket különben ragadomány ’s martalék után kíváncsian nyújtanának, kötöztetvék, ’s azon jogtalanságot, mit követni kedvök lett vala, mind nem követhetvén, némi szintett szabadságot engednek a’ polgároknak ’s kerülik a’nyomást ’s nyilványos igaztalanságot.Igy áll e a’ dolog népzsarnoksággal? mi szánandó volt a’ római köztársaság állapotja, milly szomorú jelenetek adták magokat elő, midőn az aljas néposztály uraság-’s boszuvágyas szószólók által izgatva, legfőbb hatalmat akart bitorolni, kimeritőleg tanítja a’ római történet. Mi zavar, veszély, lázadás és gyilkolások nem rázkodtatták meg az álladalom épületét, minden bizonynyal romba döntök, ha a’ különben gyűlöletes nevű dictatorra nem bizatik, szigorúan nyomni el a’nép merészségét, mondhatni dühét. Népnevezet alatt vagy a’ polgárok öszvegét értem vagy az aljas népcsoportot. Ha tehát népzsarnokságról van szó, a’ népet kétfélekép vehetni. Első értelemben véve, lehetlen hogy valamennyi polgár egyszerre kormányozzon; szüksége’szerint, hogy a’polgárok magok közül bízzanak meg néhányt, kik nevökben igazgassanak ’s az egészet képviseljék, annak jogait ótalmazók és gyakorlók. Ha a’ nemzet ezen képviselőji, hon ’s polgártársaik iránti szeretettől lelkesűlten, a’ statusügyeket lelkiösmeretes mérséklettel kormányozzák; jogot, szabadságot, törvényt, szerződéseket erejökben és virágzásban tartanak; szóval, ha mindent közjóra, szerencsésen tesznek, akkor valóban legnagyobb tiszteletet és szeretetet érdemelnek. De ha képzelik, hogy őket sem törvény sem szövetség nem kötelezi, ha magokra nézve mindent szabadnak hisznek; ha a’ nép megbízásait, mellynek ügyviselőji, föl sem veszik, hanem csak az után látnak, mi irigység,álbecsület, vagyonszomjuknak vagy szabadság-lázuknak hizelg; ha tölük törvény, vagyon, jószág nincsenek bátorságban ’s jogegyenlőséget hazudnak, míg egyesek jogait lábbal tapodják; ha azt, ki velök nincs egy értelemben, csupán ezért, mint nemzet elleni vétkest az irtózatos és kegyetlen népbiróság elé hurczoltatják ’s a’ szabadság századában, miért magokat dicsőítik, tilos a’ polgárnak szabadon szólni ’s tenni; ha az emberi jogok közt, miről olly fennen szónoklanak, az erösbeké érvényes; ha népfölség mögé búnak ott, hol a’ törvények semmi felsőséggel nem bírnak, milly nyomom és szánandó a’ köztársulat illy népképviseleti zsarnokság alatt! A’ népet sokat ígérő szavakkal, mellynek édes méze közt istentelenségök legdögleletesb mérget rejteget, úgy meghódítják Vagy szabadságteremtőt színlelvén úgy elvakitják, hogy az minden szavukra, határzásukra’s rendeletökre vakon esküszik ’s jaj annak, ki ezen népvezetők előtt vakon térdre nem hull. Azonban lehet, hogy köztük is akad, néhány értelmes és lelkes férfi, kik valódi honszeretetböl, a’ többinek ellenszegülnek’s azokat igaz útra vezérelni törekszenek; kik minden erejöket arra fordítják , hogy a’ zajongó hullámot lecsilapithassák, a’ statusügyeket polgártársaik valódi javára igazgatják, ’s kiknek nemes vállalatuk gyakran sikerdus. De mi történik ott’s akkor, hol’s midőn a’nép alja kormányoz, magához ragadván a’törvényhozó, végrehajtó ’s bírói hatalmat?? Mikép várhatni ettől okos kormányzási ismeretet ’s valódi tudományt? Hol minden háborog ’s erőszakoskodik, ott híjában keresünk ügyismeretet, mély belátást’s nemes közérzelmet! sőt ott zabolátlanul rohan a’nép egyik lázongásból másikba. A’ nép csak azután lát és szorgoskodik, mi szem előtt van; mítsem figyelve a’ múlt idők eseményire vagy a’jövőre. Növelni kell előbb népet ’s aztán hatalmat adni kezébe. Mindent mer a’csoport, mert semmije sincs veszteni való, nem gondolván mi jó, törvényes ’s emberhez illő. Milly nyomoru akkor az álladalom állása, ha izgatott nép ragadja magához a’ kormányrudat, mutatja minden idő ’s nemzet története. Cicero szerint forradalom iránti hajlamból pártolá a’ római nép Catilina merényeit. Hamégéhez gondoljuk azt is, hogy a’ nép fölötte ingatag, mert nem szilárd alapokra építi tetteit; ’s örömest hajlik azon túlcsapongók szavára, kik kegyébe magokat befurták,egyik tulságból másikba esve; ha fölveszszük, mikép illy kormány sem törvény iránti tiszteletet, sem felsöség iránti engedelmességet nem ismer, akkor minden kétségkivüli, hogy a’ népzsarnokság minden zsarnokság közt leveszélyesb. Azon kell tehát lenni minden jóra-való embernek, hogy az állodalomromlásnak ne induljon, hogy a’törvények tisztelete, felsőbbek tekintete, az uralkodásforma sérthetlensége, ’s a’ polgárok törvényes szabadsága épségükben maradjanak, ’s hogy a’ részakaratu emberek csempészkedési ’s merényei, kik a’szabadság’s jogegyenlőség csábitó álarcza alatt, mindenen, bármiszent, pirulás nélkül gázolnak, felfedöztetvén, elnyomatván, erőtlenekké tétessenek. A ’ Múlt hétfőn esti hét órakor Pesten a’barátok terén , tehát a’ mostani városház előtt, egy négylovas hintó egy targonczás inasgyermeket öszszegázolt, ’s vigan pattogtatva ostorát tovább hajtott a’kocsis, a’nélkül hogy valaki megállította volna, pedig hány hajdú vagy ,drabant‘ ácsorgott a’ városház előtt! Nem kell azután majd csodálni, ha egykor hasonló esetben sajátkezűig szerezne magának elégtételt a’nép, ’s a’kocsist kellettnél hatályosabban emberségre tanítaná.—A’„Pesther Tageblatt“ azon furcsa hirt közli, hogy az országos választmány nemzeti színházunk igazgatását Bartay arra bízta. Hogy ezen hir egészen alaptalan, kiviláglik abból, miszerint a’ választmány csődöt hirdet nov. 14-ikére, mellyben Bartay ur bajjal fog részesülhetni, ha való, mint állítják, hogy magyarul beszélni sem igen tud, következéskép a’magyar drámai irodalmat aligha ismeri, e’nélkül pedig ugyan ki bizhatna „nemzeti színházat“ valakire, mellynek czélja : a’ magyar nyelv előmozdítása, nemzetiség-terjesztés, a’ drámai irodalom fölvirágoztatása? Valóban kívánatos, hogy a’dologhoz igazán értő férfi jusson nemzeti színházunk kormányára’s ezentúl ne csupán arra legyen tekintet, hogy a’ pénztár rendben legyen, hanem valahára már a* „szellemi“ igazgatásra nézve is történjék valami.—*A’ gőzösön érkezett utasok ’s néhány kereskedői levél szerint Szerbiában zendülés ütött ki. A’ különben egymással ellenkező hírek csak annyiban egyeznek meg, hogy Vucsics, egykori ministerelnök sept.őikán rövid árgyúzás után 15 ezer emberrel Belgrádot ha-