Jelenkor, 1842. január-december (11. évfolyam, 1-104. szám)

1842-09-21 / 76. szám

P­EST, szerda, septemb. 21 ken VIlfir AK­AT: Magyarország és Erdély (kinevezések; névmagyarosítás; idősb Lovassy István f ; Tolna megye (Szína János b (bíróvá esküszik, a posta­­bér-fölem­elés ellen határozat, a’ főorvos lemondott, magányügyek, ’s a’t.); Baranyai Verőczernegye (tiszujitasi eredveny) ; Szatmar megye (törvény­­sürgetés a’ kanczellaria magyar levelezése iránt, megyei körlevelek,’s a’t.);uj indítványok, ut csinalasm­od iránt, vita nem Mack-Adam hanem Schlendbian győz; részletek a’ szerb zendülésről;hirlapkivonat;’s a’t.)Spanyolorsz.(árviz általi pusztítások; Lichnowszky lg szabadságba helyeztetett; sa­t)Anglia(iteret a’ yorki zavargók fölött; szerencsétlenség Edinburgban;’sa’t.) Francziaország (tűz a’ touloni hajógyárban; lapvélemény az ausztriai vasutakról; ’sa’t. Értesítő: Magyarország. Ö cs. ’s ap. kir. Fels. a’ magyar kir. udv. Kamra elnökévé Mednyánszky Ala­jos báróalelnököt, alelnökévé pedig Almásy Móricz grófot, a’ pesti elsőbiróságú váltótörvényszék elnökét, egyszersmind belső titkos státustanácsosi rangra e­­melve, méltóztatott legkegyes, kinevezni. Biringer Sándor, a’ budai főpostahivatal gyakornoka, a’ budai kocsiposta­­főexpeditioi hivatal járulnokává mozdíttatott elő. Zankó József lubodinai kam. orvos­, e.aug. 21 k én meghatálozott. Ő cs. kir. fels. Christmann Samu hites ügyvéd ’s testvére Christ­mann Frigyes kir. táblai jegyzőnek vezetéknevük KERÉNYI-re változtatását kegy. megengedni méltóztatott. (Nemzeti színház.) Szombaton, septemb. 24-én Carl Henriette porosz kir. udv. kam. énekesnő jutalorajátékául bérszünettel: TEMPLARIUS, nagy opera 3 felv. Irta Marini G. U. olaszból ford. Ney Ferencz. Zenéjét szerzette Nicolai Otto. A’ jutalmaztatandó énekesnő Rebeka szerepében először lesz föllépni szerencsés. —­­Szalontán eszelő­fán. Szomorú, nehéz kötelesség áll előttem ’s a’polgári érzelem keserűségével teljesítem azt. — Elmondom röviden,és ha az igényelhető összes fájdalom egy része szivemből más szívbe is átköltözni igyekszik, a’ hideg ész emberei ne tulajdonítsák vétkül.— Igen, — szívhez akarnék szólni — ’s ad­ja az ég, hogy annyi erő legyen fájdalom­ szülte szavaimban, mennyi annak va­lódi kifejezhetésére,a’szivekben rokonérzelem fölkelthetésére méltóképen szük­séges. Lovassy István, a’ szerencsétlen László derék atyja mai nap elhunyt. Igen ő elhalt. A’ keservek súlya, ’s mostohaságok alatt meghajlott a’ test és a’ nemes lélek más jobb világra költözött áll. Nem bizhatá meg a’ szív sikertelen áldozati­nak annyi keserveit és a’ test összeroskadott. Tekintsünk szét e’szép hazában és ez annyi csapást szenvedett derék család rommaradványinál a’ szív meleg érze­lem nélkül nem maradhat. — Csak egy pillanatot a’ múltba — szentelve a’ derék férfiú emlékének — és a’tisztán érző kebel haragos lánggal fog fellobogni.E’férfiú, polgári szent érzelmei ’s kötelességének, és annyi dús reménynyel kecsegtető fiát, egy kétes jövendőnek engedé­­lt, mert tiszta lelke érzetében erős volt nála, hogy az igazság napfénye derülten mosolygand tette következményire. — És el­fordult tőle e’nap — a’ remény valósitó csillaga nem tünheték fel egére. Ő ismét visszanyerte fiát — ölelhető is őt — de öröm nem emelte keblét— A’ mély fáj­dalom görnyesztetta azti’s még meg sem szokhatá kínos helyzetét, midőn a’sors ki nem fáradva számára a’ keservek készítésében — nejét, fájdalminak osztályosát, enyhítőjét élvévé tőle. — Bú ölte el a’nőt, mert keservet táp­lált jó szive. És a’ derék családatyának egy őrült fiú ’s egy halott nő ágyánál kel­­levirasztani örök keservével. Most már elölte őt is a’ hú és szomorú emlékét ha­­gyá maga után a’ polgári lemondás magas erényének. Sírját nem fogja márvány­­oszlop jegyzeni, de ha hét árva könyeitől nedvesült egyszerű sirdomb emelke­dik előtted,emeld le süvegedet’s az atya és polgári egy­esitett erénynek tiszta pél­dájától maghatva tanítsd meg gyermekeidet az ő emlékének tisz­teletére. Midőn e’vészt hirdető madári tisztemet teljesítem,azon meggyőződés térit fájdalmimra könyfátyolt, hogy e’ lemondás erényeiben kiszenvedett férfiúnak hátrahagyott utódaiban, hálálja meg a’ hon, — az atyának nagy és szépszerű polgári erényét. Thurzó Miklós: Tolnamegyei gyűlés, Szegzárd sept. 8án. Nem csekély örömére válik alulírottnak, midőn tudósitásit Tolnamegye részéről folyó év és hó 5 és­ödik napjain tartatott közgyűlés határzatinak leírásával kezdheti meg. A’ milly jelesek ’s üdvösöknek kell azokat elismernünk, úgy nem tagadhatni, hogy a’ tanácskozás folyama biztos zálogául szolgálhat a’ viszszatért polgári engesz­­teltség ’s egyetértésnek, mikre a’ viszályoktól szaggatott honnak olly szerfö­lötti szüksége van, így szűnik meg az ősi átok súlya legalább megyénkre néz­vést—miszerint „nem leendne többé közöttünk béke.“ Nem akarjuk ezzel azt állítani, mintha már az önzők egész serge ki lenne irtva e’ lelkes megyéből. An­nyi azonban bizonyos, hogy átokoskodásaik ’s alattomos fondorkodásaik nehe­zen számíthatnak továbbá azon gyámoltatásra, mellyel az utóbbi követválasz­­táskor dicsekhetének, midőn használva néhány szerencsétlen conjuncturát a’ meghasonlást honunkban fölelevenitő hydra rakonczátlanul üzé mesterkedésit. Okultunk azonban saját kárunkon ’s most már edzetten lépendünk fel a’ síkra— vivők a szeretett haza boldogulásáért; gyarapodva tapasztalással, és szapo­rodva igaz hívőkkel, kiknek annál nagyobb bizodalommal nyujtánk baráti kezet, mert bizonyos hogy: bánat az erény tavasza, és Shakspeare szerint: „illy újra megtértektöl sokat tanulhatni.“ Rendkívül nagy számmal jelent meg a’nemesség ezen gyűlésre; mert kire futamlott, hogy főispánunkat lenne szerencsénk üd­­vözleni, kit már harmadfél év óta nem tisztelhetének hívei. Azonban csalatko­­zának. E’ csalódás különös változást ha okozott volna is a’ kedélyekben; azt nagy hamar elfelejtető derék első alispánunk Döry Gábor elnöki eljá­rása által, mellyel közös elismerésnél fogva méltán igazságosnak,fesztelennek és honfiasnak merünk annál inkább jelölhetni; mert ő úgy látszik tökéletesen osztozik a’ bihari első alispán elveiben, miszerint közügyi állapotoknál szaba­don mer és tud is nyilatkozni; ’s nem használ holmi szépítő, gyengítő, haloga­tó, annál kevésbbé kijátszó ármányokat; mellyek még most is olly annyira na­pi­renden vannak sokhelyütt ’s mellyekről—a’megyei választási ’s gyűlési ki­csapongásokra vonatkozólag—olly helyesen jegyzi Balog János,,hoc fonte deri­vata clades in patriam populumque fiuxit.“ Mindenekelőtt letevé t birói hitét Szí­na János báró, Györgynek testvére, ki közelebb Tolna mezővárost Festetics Benno gróftul megvásárló. Ékes magyar szónoklattal ajánlá magát a’ baroknak; egyszersmind a’szegzárdi kórház javára 2000 p­o­ntot ajándékoza, ’s teljes re­ményt nyujta, hogy még nagyobb adakozásra is számíthat a’ megye. Mit a’ tu­lajdoni jog legszorosb értelmű tiszteletben tartása mellett is méltányosan igé­nyelhet az ország e’nevezetes családtól mint honunk egyik leggazdagabb polgá­ritól , mert nagy terjedelmű birtokaikból nyert évenkénti jövedelmezésök na­gyobb részben Bécsbe vándorolván nem keveset növeszti azon pénzveszteséget melly leginkább az absentisták jövedelmeinek kiszivárgásiból veszi eredetét. Kötelességünknek ismerjük azonban a’ tisztelt bárónak egy nagy jelentőségű tettét is e’helyen megemlíteni;­­ ugyanis a’ tolnai védegylet tagjává avatá ma­gát és igy ezen a’ hazai gyártványu szöveteket viselők számát szaporító, zsenge egyesület hírét ’s hitelét nem keveset emelé, mint a’ birodalmi kereskedés egyik legelső képviselője. Nem is kétkedünk, hogy a’ hazanagyai’s birtokosai e szép példára felh­evült­e­n tudni fogják, mit kelljen cselekedniük. Sze­gény a’ magyar igaz! de akarjon és lesz segítve rajta. — Néhány ifjú állíttatott elő a’ törvényszékhez­ járulás megengedtetése ’s kivántató hitle­tétel végett. Egyik közülök héber vallása lévén elfogadtatását némelly szónok ellenzé ; de kevés pártoltatás mellett ’s ez is csak inkább úgy tudat­lanság vagy előitéletbül keletkezett.—Bezerédjunk hatalmas felszólamlása azon­ban villámként sujtá a’ fontolva haladókat, és a’ héber ifjú csak hamar fölesket­­tetett. Havas Ignácz rendes főorvos 12 évi szolgálat után Pestre költözendő le­köszönt hivataláról. Láttátok volna itt az erény diadalát honfiak! közös volt az elválás feletti bánat, mit Berecz Mihály lelkes főjegyzőnk és Augusz Antal hí­ven tolmácsolának. A’ tudós és szorgalmas polgártársnak hálás elismerés sza­vaztatott; többnyire ő tovább is tiszteletbeli főorvosi czimmel ruháztatott fel, helyébe Krémüller Károly, ki egyebeken kívül a’ tébolyodtak szegzárdi házának felállításával magának a’ megyében ritka érdemeket gyűjte, de a’ tébolyodtak sikeres orvoslatával az egész közönség figyelmét is már magára vonni kezdi jelöltetett ki ’s ajánltatott a’ főispánnak. A’ lovas foglárok őrmestere garázdál­kodásai miatt elmozdittatván szolgálatából, helyét töltendő két folyamodó je­lentkezők, mindkettő nemes duna-szengyörgyi, egyik hajdani Kubinszki, a’ má­sik Pecsovics. Mindkettőnek számos­ pártolója a’ kisebb nemesség között; az elsőnek azonban valamint több érdeme úgy több szószólója az értelmesbség ré­széről. Már már dühöngeni kezdének a’ néhány alattomos uszító által fölizga­tott öklösek, midőn első alispán az elsőnek részére jelentő többség által a’ bot­rányos rivalgásokat megszüntető. Mi jogosan kérdjük némellyektől: nincs ő valaháza idején a’ bárdolatlan szenvedélyeknek izgatásával, holmi nemtelen fél­remagyarázások és fonák szemfényvesztések használatával felhagyni? Hisz min­denki tudja, hogy ez által csak a’ gyáva az oktalan akarja tudatlanságát, bátor­talanságát pótolni; ki önmagának becsülést kivíni nem tudó polgártársát illy sze­rencsétlen félvadak felbőszítésével akarja megválasztatni, kész, Sámsonként, az oszlopokat átkarolva és megrázva alkotványos épületünk romokra omlasztani,csu­pa személyes önérdekeit hajhászó lázában. De hála az egeknek­ nem Sámsonok vagytok ti, csak gyámoltalan philisztaeusok,kikből egy szamár­ állat ezreket szál­líthatni nyugalomra. Hagyjatok fel ármányos cselszövényeitekkel, mert „sera venit pedibus, poena Dei gravibus. Indítvány létetett a’ postadijak fölemeltetése miatt Perczel Móricz által. A’ KK. és Adek zajos helyesléssel fogadák az előadást ’s annak értelmében ő felsége alázatos felírásban a’ postadijak mérséklése,a’ pos­taigazgatóságnak a’ külfölditől valódi törvényszerű függetlenitése, azok kezelé­sinél a’ magyar nyelv alkalmazása és a’ tértetvények szokatlan bélyegzésének megszüntetése végett megkéretett. Az egész rendelkezés ellen óvás ’s követi­­utasitásul följegyeztetés határoztatok, ’s mind ezekről a’ többi törvényhatóság pártolás okáért tudósíttatni fog. A’ megyei aladószedő ellen több botrányos vád forogván fen, küldöttségi eljárás folytában hivatalától felfüggesztetek. Ezek azok miket gyűlésünket illetőleg köztudomásra tartozóknak jelelék. (Vége köv.) Szatmári­­egyei közgyűlés. Nkároly 7ber 14-kén. Szatmár megye 7ber 12kén kezdődök évnegyedes közgyűlésében tanácskozásit a’ m. fő­ispán saját elnöklete alatt nyitván meg, nagy örömét jelenté ki a’ megye mos­tani (megfordult) állásán, egyszersmind hálás köszönetet mondott a’ haza ne­vében azoknak (nem a’ tyukodi ólmos botoknak) kik a’ politikai súrlódások ez idején, midőn a’ megye nyugalma felzavarva volt,a’ rendet,az ősi alkotványt szépl egyetértéssel­ visszaállitották.­Ezután az 1 fő alispán vezette a’ tanácskozást illy renddel: 1) a’ kisgyülés jegyzőkönyve hitelesíttetett. 2) A’nm. kanczellaria több rendbeli szokott latin tartalmú parancsi a’ idek figyelmét magokra vonván in­dítványoztatok a’ jövő országgyűlésen újra utasításul adni, alkottassák törvény hogy a’kanczellaria magyarul írjon. 3) Bereg levele a’ postán több megyéhez meg nem érkezvén ismeretes körlevele miatti országos sérelme akkor pártol­tatok, ha t.i.a’ nm. helyt. tan. nem orvosolná a’ hozzá intézendő panaszt; egyik táblabiró pedig az ösmeretes beregi körlevelet tartja sérelemnek, miért eresz­kedett Bereg megye vallási kérdésekbe. 4) az országgyűlési tárgyakban kiren­delt küldöttség munkálkodása elkezdésére sürgettelek. 5) Vasmegye körlevele, melly a’ népnevelés tárgyában Mátyás k. törvényét előbe léptetve határozatja felsőbb helyröli megsemmisítését panaszolá,az országgyűlési tárgyakban kiren- 1842. 76dik szám.

Next