Jelenkor, 1843. január-december (12. évfolyam, 1-104. szám)
1843-01-05 / 1. szám
PEST, ívsíitett januárokén Jelenkor. 1843. Ise eizii au. FOGLALAT: Magyarország és Erdély (kinevezések’s előléptetések; irányczikk : német színházi botrány ’s ahhoz még egy kis advány, gr. Széchenyi Istvántól; a’ magyar gazd. egyesület szőlőművelési szakosztálya gyűlésinek határozati; nemzeti színház ; nyilvános köszönet; természettud. társulati jutalomkérdések ; pesti vízgyógy- és edzőintézet; pesti műegyesületi közgyűlés; önigazolás Hornból, Varasdmegyei közgyűlés (törvényhatósági körlevelek iránt intézkedések; idegenkedése Varasd megyének az illyrismustól); Ugocsamegyei közgyűlés; Turócz vármegyei közgyűlés (hatósági körlevelek ügyében határozat); Ausztria (dunaszabályozás , kereskedési szerződés Éjszakamerikával, a’ lombard-velenczei vasúttársaság kedvező állapotba tétetik ’sa’t); Spanyolország(szigoru büntető ítélet Barcelona ellen ; ’s a’ t.) Anglia (a’ közbátorság szomorú helyzete Maudban); Francziaország (a’ követkamrai ülések trónbeszéddel fognak megnyittatni). Törökország (a’ franczia politika Szerbiára nézve változott; Libanon számára egy drúz 's egy maronita főnök határozva). Külföldi elegyhir. Értesítő. — Magyarország és Erdély. Ő cs. ’s ap. kir. fölsége m. é. dec. 22iki határzatában Földváry Farkas cs. kamrást és tordamegyei főispánt; Jósika Lajos bárót; Bornemisza Jánosb., cs. kamrást, és Szabó Lajos kormányszéki titoknokot, erdélyi kormányszéki tanácsosokká legk. kinevezni méltóztatott. — O es. 's ap. kir. felsége a' magyar kir. hitan. egyházi ügyekbeni előadó-tanácsossá Pogány Bélát, a’ kir. ítélőtábla főpapját, püspöki cziimmel; Szegedy Antalt, Vasmegye aljegyzőjét , a' fiumei kormányszék tiszteletbeli fogalmazójává; Privitzer Alajos k. helytartartósági tanácsost nyugalmazni, és sz. István ap. kir. jel. rendje keresztjével diszesitni; Königsegg- Rottenfels Sándor grófot, a’ magyar kanczellária tiszteletbeli titoknokát, a' magyar kir. httan. tiszteletbeli tanácsosává ; Kálosy Józsefet a’ magyar kir. udv. kamra tiszteletbeli fogalmazóját ugyanazon hatóság tiszteletbeli titoknokává ; a' nagyszebeni kamr. számvevő hivatalnál Lutsch Fridrik számvivőségi tanácsnokot ugyanotti számvivővé kinevezni; továbbá Schedius Lajosnak, a’ magyar királyi egyetemnél az aesthetika tanítójának és királyi tanácsosnak évi diját az ifjúság-nevelés körül teljesített 50 éves dicséretes szolgálatai méltánylatából személyére 300 pengő forinttal szaporítani; végre Schwanda János klilai kamrai uradalmi igazgatót több mint 40 évi szolgálata tekintetéből , valamint 8ommer Ferencz zombori kamrai ideiglenes pénztári kezelőt eddigi fizetése megtartásával , érdemlett nyugalomba helyezni legkegy. méltóztatott. A' nagy magyar királyi udvari kamra a’ bácsi kamrai uradalmakban utan alapított doroszlói erdőtisztté Bús Lajos eddigi erdőtisztségi segédet alkalmazd; Denk Ágost bezdányi kamr. ker. erdőszt saját kérelme következtében Karavukovára helyzé át; a bezdányi megürült kerületi erdőszhivatalra Dresz Fridiik, a plavnaira pedig Bibiczey Ferdinánd erdészet-felügyelői fizetéses gyakornokokat, valamint a mocsolyási kamr. erdősz-hivatalra Frölich Ágost ungvári kamr. erdősztisztségi írnokot lépteté elő. — Jokovics Mátyás kir. harminczadi mellék-utőr [Passualists Gospichban , valamint Bolgovich Józs. kamn. középponti levéltár-mű- lajstromra meghaláloztak. iVémet színházi botrány ? ’s alishoz Miég egy kis állvány. 1. Mióta Franklin anekdotája, mellyhez képest az agg Yankeet kis fiával mindig szidták, mindig lekaczagták, akár vezette legyen a’ vásáron vett szamarát, akár ült legyen maga, vagy fia, vagy végre mindkettő egyszerre rajta, mióta mondom Franklin ezen anekdotája mintegy vérembe ment át, azóta biz én nem igen törődöm , az emberek bármit szólnak is rólam, és bármit követelnek is tőlem. „Tégy helyesen, és ne tarts senkitől/ Mindenkinek tetszeni nem lehet. — ’S ez, mit követek; miszerint — a’ hosszú leveleket természetesen ide nem értve — nem igen ügyelek másnemű, citatiokra, egyébiránt sem lévén felette hajlandó minden kisbiróság előtt cselekedetűn vagy omissioim fölött számot adni. Nincs azonban olly szilárd szabály, mellynek néha kivétele ne volna. És valamint hazánkra sulyosodtak be az idők, ugy sulyosodott ezen néha most rám, mert lehetlen, hogy most, miután ismét hírlapot is akarok használni, lehető legnagyobb alázattal — mi magátul értődik azon magas forum előtt meg ne jelenjek, mely-Iyet egy idő óta a Pesti hírlap ujdonságok irója, meg maga az érintett lap főszerkesztője képez e’ hazában. ’S ugyanis mindkettő, az első táborszemileg Vagy inkább trombitásilag — mert azt fújja- vederemül — [Pesti hirl. 202 sz.] a’ másik tartalék-seregileg [Pesti hirl. 204 sz.] — és ez valóban nem épen rész manoeuvre— felelősségre vonnak, nem ugyan e’ szavakkal, de directe és indirecte körülbelül ez értelemben: „Miért nem eresztém körmeimet a’ német színházi botrány ügyében is olly nyilványosan ki — nyilványosan , mondom, mert ki tudja, subrosa mi minden nem történt — mint hosszacskán kibocsátám azokat, mikor Hunniának fiatal reménye, melly sorban —köztünk maradjon a’ szó — nem egy elég idős mágnás is találkozott az alkalommal, megüdvözlé a’ mar czilézs. — Rósz tacticát mutatok ugyan, mikép ismét fellépésemkor megtámadó szerep helyett kezdetül a’ védelmi rendszert választom, minthogy annyi erő van az agressioban a mit mind háború mind béke egyiránt mutat, mert sokszor felette kis szám mássza a’ legnagyobb szám láttára meg a’ falat, és veszi be a’ várat; a’ csendes átalakulás (!) szóharczos idején pedig néhány kevés beszél le, csak szája legyen jó és merészsége untig egész bármi nagy közönséget, ’s azt lánczon tartván, képez, mint napontai a’ példa, ifju óriást, az az: meghatározott szabad közvéleményt (!); mint mondom, felette fonák tacticát választok, hogy kivált most, uj é s véres vagy inkább „tentás" háborukezdetkor megtámadásokkal épen nem vesződvén , ez alkalommal egész kis tehetségemet egyedül védelemben pontosítom össze. Ámde mégis igy cselekszem, ’s humilissime megjelenek a’ kettős vállvetett magas forum előtt. Teszem ezt pedig, — hadd mondjam okaimat , minthogy ok nélkül kedvcsoszszanásként nem igen szoktam tenni valamit — mert nemcsak azon gyöngéd modestián örülök mód nélkül, mellyhez képest, a’ Pesti hírlap saját hivatását egy sorra állítja az angol Times hivatásával tágkeblüleg, — ’s bár hozna, ha mást nem, legalább annyi jövedelmet — de azon még inkább örvendek, hogy meg nem foghatólag az aristocratiai institutiók fentartásárul is hoz fel, bajtárs-lapjátul t. i. a’ Timestul kölcsönözve, egy gyönyörű mondatot, mi annál kevesebbé megfogható, minthogy eddigelé legalább, én legalább, sem a Pesti hírlapban sem szerkesztőjében nemcsak nagy, de legkisebb hajlamot sem tapasztaltam az aristocratiai institutiók bármilly feltétel alatti fentartását illetőleg is, midőn bennük, t. i. lapjában és ő magában annál több lappangó, sőt néha egészen kitörő symptomát tapasztaltam, mellyhez képest —» ha nem csalatkozom — az aristocratiai institutiókat rakásostul mint nemkülönben az aristocratiát gyökerestül és seregestül inkább ma pusztitna ki hazánk tág teréről, mint holnap, vagy pláne holnapután , minthogy Magyarország pillanatai ollyannyira drágák (!) ha t. i. volna annyi ereje, mint van tiszta szándéka, meg van férfiúi lelkülete. E’ bekanyarodás, melly szerint bizonyos feltételek alatt mégis kímélni akarja az érintett institutiókat, ’s megenged azoknak , meg némi véletlen nemes-, báró-, gróf- és herczegeknek, maga is megérdemli tehát a’ nagyobb udvariasságot, a’kivételt, és ekkér a’megjelenést. De ezen felül, jóllehet már ez is elég ok volna — mert nincs is arról szó, ki milly elveket hord keblében, ’s valljon aristocrat, democrat vagy republican-e valaki, ’s in ultima analysi, például ezer évre előre hová gondolkozik; hanem az forog fen, hogy megcsontosult aristocratiai formák közt létezünk, vagy nem bánom, azok közé sülyedtünk, honnan egyedül két módon emelkedhetünk ki, t. i. vagy aristocratiai formákban és lépcsőzeteken, meglehet, tán a’ respublicáig, mikor azonban a’ nagy közönségnek mai felette kicsinosult (!) léte után ítélve, alkalmasint sem mi, sem fiaink, sem unokáink élni többé nem fognak, vagy minden fékek és kötelékek teljes tágítása, sőt szétbontása, vagy más szavakkal: anarchia által, mitől mentsen isten — már, mondom, az is elég ok volna, legpontosabban jelenni meg olly forum előtt, melly jó indulóban vala csak kevéssel ezelőtt, hogy majd majd a’ comité du salut publique szagát terjeszsze, most azonban baj társának a’nagy Timesnak hozzájárulása által egy olly forum színét ölté magára, melly előtt nem sújtják az embert egyedül azért , mert az ember titulussal, ’s tán egy adósságban ’s nedvességben úszó kastélyban jött a’ világra, és kezei fehérek és megmosvák, mi sok szerencsétlent vitt a’ nyaktiló alá, hanem melly forum, nagy generöse és sans ragon nem is törülvén „ki húsz, harmincz nemzetségi históriai nevet, hathatósan emeli szavát ,hadd teljesítse mindenki, ’s kivált a’ magas! születésű, kötelességét, nehogy az egész valami többé ki nem bonyolítható haosba keveredjék össze"; — ismételve mondom, jóllehet nem eléggé bókolhatni illy megjavult fórumnak, azért az az előtti megjelenésre mégis egy sokkal fontosabb ok mozdít, az t. i. hogy miután én lépek lehető legnagyobb compunctioval ma az érintett fórum ebbe, magamat ott lehetőleg védelmezendő és megmosandó — és ettűl nem vonakodom — a’ lovagiság törvényénél fogva , mellyel most annyiszor hallunk pengetni, viszont én is reméllhetem , hogy majd a’ Pesti hírlap szerkesztője és társai is meg fognak jelenni akkoron az én fórumom előtt, ott magokat hasonló compunctioval védelmezendők és megmosandók, jóllehet arra sem a’ ,nemzet' sem saját bitorlásom résziről hivatásom nincs, ha őket majd én leszek a’ nagy felelet terhe alá idéző ’s vonandó , olly felette kevés mélységgel, olly igen silány körülményismerettel, annyi önámitással, mikép merték, mikép bátorkodtak, mint valami kimagyarázhatlan (?) hévtűi szélvészként sodortatva, hazánk legszentebb érdekeit olly könnyelmüleg compromittálni, mikép ha nemzeti testünk beveszi, mielőtt késő volna, azon legsürgetőbb táplálékot, melly nélkül nincs ránk nézve többé üdv, de sokáig már nem is élhetünk, mint például, hogy egy váll se létezzék e’ honban ezentúl, mellyel közteher valami mód ne tisztelne, mert tisztelet a’ munkás teherhordó méhnek, becsmérlet a’ herének ; hogy szűnjünk meg végkép mint kuruttyolók kigázolhatlan mocsárok közt felfuvalkodva civilisation, gagyogni, vagy mint lépre ragadt madarak a’ szabadság legkeserítbb satyrájaként, feneketlen utak közt fuladozni ’sat.; mikép ha, mondom, mind ez életbe lép , de csak fele is : isten tudja , nem bűnük’s egészen ártatlanok, mert bizony mindent elkövettek — legyünk méltányosak — ,hogy mozdulatlan csökönyösségre hajtsák azokat — ’s megmaradjon a’ status quo, mert még a’ veszteglés is jobb mint a’ felforgatás — kik nélkül, bár lármázzanak bár ne, de egy tapodtat sem fognak mozdulni semmiben is, ha erőszak által nem, melly hasonlókig anyagi erőt fejtend ki, és az által okvetlen leveretik, úgy hogy ha okkal győzés által nem, indiseret fenyegetés, terrorismus és effélék által bizony soha nem lép ki nyomorult honunk nemcsak aljas, de napról napra aggasztóbb létéből. Ugyan de a’ napirenden volt és még most is minduntalan előforduló előzvények után — mert hiszen fele pályáján elvégezte a’ Pesti hírlap remekművét már (!) — nem pergetté le önámítás nélkül legyen megfontolva — az okkal győzésnek minden vagy legalább legjobb ideje eddigelé? Azonban hagyjunk most ezekkel fel, mert hiszen most rajtam a’ védelem sora, és azért minden további kikerülések helyett, mellyek, nem tagadhatom, igen elárulják, mennyire nyom lélekismérelem, és milly zavarban (embarras) érzem magam : plausibiliter mit feleljek és mentségemre mit hozzak elő, meg akarom elvégre kezdeni e’ kettős vallatás átellenében szerény védelmemet azon vádra , hogy t. i. miért nem villámoztam, dörögtem és ütöttem be ’s ütöttem ki az érintett botrány után, ’s miért nem keséltem meg az illetőket egy kissé, hogy ugyan mit kereshettek oda fen az ütlegek magas sphaeráiban , hol a’ kifizetésben a vista és au perteur néha sokkal pontosabbak szoktak lenni, mint bármilly jószágu és jó társasági csődben, meg aztán miért nem ’s a’t. canto l’ arme pietose e’I c a p i t a no etc."’) de itt mint szegény választott polgár kezéből, ki mindennek fölibe állítja a’ rendet meg az Hiedelmet, mert nélküle csak tanya van, meg csorda, vagy dissolutsardanapali ünneplet, de társaság nincs, e’ nélkül pedig nem alakulhat nemzet, kiesik a’ toll kezeimből, ’s búsulva hallgatok; volnék énekes, énekleném, bár fütyülnének tojással vagy nélküle: ,Sofrii tortúra---------pene orrende-----la fral natura etc.'**)’S itt a’baj,la fral natura — t. i. a’ gyarló természet!! — mellyet respublicai szó tán igen, de érzet és viselet annál kevesebbé szilárdít és aczéloz fel. Csevegni könnyű, cselekedni nehezebb. Ámde elég a’ praeambulum. ’S azért most a’ dologra t. i. a’ védelemre, melly, hála az ég, nyilvános, és ekkép ha teljes absolutiot tán nem is nyerek, legalább sajnálkozni fog bekövetkező sorsomon, ’s velem tán sympathiát érezni a’ jószivü közönség. *) Tasso la Gerusaleme liberala, eposzát igy kezdi. **) Beatrice di Tenda cziviű operában előforduló dalból.