Jelenkor, 1843. január-december (12. évfolyam, 1-104. szám)

1843-10-12 / 81. szám

---g^ggg-------------" ------* ■.N­..... -----------.-^_.. . ^-^--" : —- ■' ---------~—-■ ~ _.........................r .......................... ■Yl« ,b­etenik a’ Társalkodóval együtt minden héten kétszer : t.i. vasárnap és csütörtökön. Előfizethetni helyben a’ szerktő ’s kiadó tulajdonosnál úri utc.a 453dik ^ ' 1 " ' 1—­­'főemeletén, egyebütt pedig minden királyi posta­hivatalnál. Az ausztriai birodalomba vagy más külföldi tartomá­ny bécsi cs. főpostahivatal utján történhetik a’ megrendelés. Az Értesítőben mindenféle hirdetvény fölvétetik ’s pontosan közöltetik. sz. alatti Trattner - itafolyi­o­mányokba kivontató példányok iránt csupán FOGLALAT : Magyarország és Érd. (kinevezések s előlépte­tések ; „Svet garas XIII“ gr .Széchenyi Istvántól; or­szággyűlési közlemény; magyar akadémiai köz­ülés; nagy hangverseny a' miskolcziak és fehérváriak javára; sző­­lőkiállitás; Csanádmegye: Vásárhelyi volt al.sp. elhunyt, országgyűlési utasitáspontok ; Csongrádmegye : a’ bün­tető rendszerre nézve a’ külön vélemények pártoltatnak ; Zágrábmegye: a'latin nyelv ügyében uj fölirás határozta­­tott’s általányos ellenzése Magyarorsz. kivánatinak;’sat.) Spanyolország (kormányrendelet a‘ bujtogatók ellen; Zur­­bano meghódol; telegráff hírek.) F­r­a­n­c­z­i­a o­r­s­z­á­g (Görögország felé hajóhad szállittatik; Izabella kérösi ) / Orosz és Lengyelország (merény Miklós czaz ékcfe ellen . sajtó-rendelet.) Értesítő. :'?iagy&r.»r»zá& és ISzílény­ i Cá. ’s ap. kir. fels.Gosztonyi Miklóst a’ köz. udv. kamra előadó tanácsosát a’váltófeltörvényszékhez, Luka Sándor hontmegyei főispán helyettest ’s a’ váltófeltör­­vényszék ülnökét a’ pesti alváltótörvényszékhez elnö­kökké, továbbá szárhegyi Lázár Miklós grófot az er­délyi ndv. kanczellária fogalmazó mélt. az erdélyi kor­mányszékhez kegy. kinevezni, ’s Pálffy grófnak a’velen­­czei tartományok kormányzójának végre a’pápa ő szent­sége által ajándékozott Krisztusrendjel elfogadhassál ’s viselhetését k. megengedni. 14ét gar­a­s. XIII. Mindazon megjegyzést ellenvetések közt, mel­­lyek tervem ellen gördítve, közvetlen vagy közvetve eddigelé értésemre jöttek, ’s mellyek nevezetesbjeit ok­kal móddal rendre boncz alá venni szándékom , minde­nek feletti figyelmet érdemel különösen egy, melly nem sokkal ezelőtt bizonyos coteriának tévé eszmecseréjét, ’s melly egyszerüleg abból áll, hogy : ,,a’ kormányaiig­­ fogná pártolni a’ dolgot, és ha igen, bizonyosan olly restrictiók ’s beleavatkozási formák közt, mellyek al­­kotványos elveknél fogva, a’nemzet által semmi tekin­tetben nem lennének elfogadhatók.“ És a’ szójárás fényes! Egyike azon sententiáknak, mellyekkel legkényelmesebben, legszaporábban ’s leg­olcsóbban szerezhetni népszerűséget és bizonyos tekin­télyt. Ámde ha valahol lappang kisurranási hátulsó ka­pu, az valóban illyféle hypersthenicai alkotványos phra­­sisok virágai között szokott rejleni. Óvakodjál illyesektül tehát oh Magyar, ha honod java valóban sziveden fekszik, ’s ekkép illyféle kápráz­tató szójárásoknak áldozatul nem kivánod vinni a’ hazát. Ne állítsunk azonban phrasist phrasis ellen, de vizsgáljuk a’ dolgot száraz lényegében közelebbről. „A­­lig fogja tervemet pártolni a’ kormány,­ ez a’ felhozott imputatio első része. És ez meglehet. De kérdem : miért nem fogná pártolni azt? Erre két ok lehet, ’s itt külö­nös figyelemért esedezem: vagy azért, mert Magyaror­szágot tekintve , hasztalannak , sőt károsnak , ’s tán ki­­vihetlennek fog az mutatkozni elötte; vagy éppen el­lenkezőleg azért, mert tervem Magyarország egykori felvirágzásának sarkalatét vethetné meg.A’ kormány en-­­­nélfogva vagy atyáskodó gond miatt, vagy éppen ellen­kezőleg: irántunk, mostoha érzetbül nem fogja terve­met pártolni. ’Sem itt tűnik tökéletes világában fel azon politi­kai hyperbola, melly szerint bizonyos rész, noha már annyira vagyunk , hogy bármennyire magaskodjunk is, majd majd szánkba omlik a’víz, ’s itt ott képeinket is csak alig mutathatjuk, a’ nélkül, hogy legrégibb tár­­sainktul le ne piszkoltatnánk , ’s gyors lépésekkel kö­zelit honunk legborzasztóbb dissolutiojához; azért bi­zonyos rész, a’ helyett hogy constitutionalis éberséggel ugyan, de loyalis érzettel közelitne egy a’ nemzethez egész loyalitással közelitö kormányhoz, azért bizonyos rész, rövidlátó , ’s az egész drámában inkább csak sa­ját magát tekintetbe vevő gőgjében még mindig csak mos­toha , Magyarország felvirulását készakarva fentartóz­­tató szükkeblüeket és zsarnokokat tud vagy ,,akaró észrevenni kormányunkban. Igen igen, ’s ne hímezzük ne hámozzuk a’ dolgot többé, csak rövidlátó szükkeblüeket ’s mindent egy f­éí centrumba sajtolni szándokló zsarnokokat tud vagy „akar“ bizonyos fractio észrevenni kormányunkban, mi, valamint a’ felhozott imputatióbul, úgy minden szójá­­rásábul ki kifakad, mert a’most szőnyegre hozott ter­vemet illető megjegyzés is — és ezt nem szabad szem e­­löl szalasztani, mivel csak ez adja meg a’ rejtélynek kul­csát — korántsem azon értelemben létetett, mintha minket a’ kormány valami rosztul meg kívánna éni, oh nem, hanem éppen ellenkezőleg úgy hozatott fel, mint­ha egyenesen és egyedül azon szándékbal nem fogná pártolni a’ kormány tervemet, mihez képest vérünk fel­virágzását gátolja ’s nemzeti kifejlődésünk útjába,men­nyire csak birja, nehézségeket gördítsen. Illy hangulattal — közbevetőleg legyen mondva — mikép lehessen a’ kormányt, melly szinte csak ke­vésbé vagy erősebben gyarló halandókból áll, jó han­gulatban tartani, ’s ekkép ,,neki segítve ’s tőle segítve“ egy szívvel lélekkel a’ haza javát elömozdítai, mi azon­ban kölcsönös jó hangulat nélkül de csak álomban sem eszközölhető, azt én individuális felfogásom szerint so­ha nem tudtam felfogni. Kötelességemnek tartom eh­­hez képest, a’ nélkül hogy ezen mentális aberratiorul vagy kurucz-féle fogásrúl, melly ha még a’ megyékben is eléri neméjét, okvetlen sirba dönti a’ hazát, ez al­kalommal egészen kitárnám nézelimet, legalább addig is itt őszintén kimondanám, hogy tervemet illetőleg én mit anticipálok a’ kormány részérül. A’ kormány vagy nem fogja pártolni tervemet, vagy pártolja. Nem pártolásának okai, kereken és rö­viden kimondva , ezek lehetnek : Mert nem tartja Magyaroszágra nézve annak al­kalmazását hasznosnak , sőt azt egyenesen károsnek ítéli; vagy Mert tervem minden hasznos léte mellett ki nem vihető úgy, hogy az a’ közbirodalmi gépezetbe is ille­nék, mellynek mi bizonyos részét alkotjuk; vagy azért, Mert az én tervemnél valami sokkal hasznosb is­meretes előtte; vagy továbbá azért, Mert szavam nem volt elég erős, ’s tervem nem mutatkozott eléggé méltónak, figyelmét kellőleg magá­ra vonni; vagy meglehet, azon okból nem fogja a’kor­mány tervemet tettleg ’s közvetlen pártolni. Mert tán elvül állitá fel, hogy egy darabig egészen magunkra hagyna, mikép aztán gyakorlatilag kivilá­­goljék, vallyon tudunk-e olly constitutionaliter és olly szabadon élni is,­ mint tudunk vajmi szívrehatólag ’s felhőkbe ragadtatólag constitutiókrul és szabadságrul fecsegni’s hosszú dicttokat elszónoklani, vagy végre azért, Mert kívánván tervem alkalmazását, azon okbul nem óhajt legtávolabbrul is venni annak keresztülvite­lében részt, nehogy bizonyos agitátoroknak, kik ex professo gyanusitnak mindent, mi a’ kormány részé­rül jó, vagy általa pártoltatni látszik , alkalmat nyújt­son , a’ dolgot már csirájában meggyilkolni, ’s hogy ehhez képest ez által is adja atyáskodó béketűrésének újabb példáját, a’ kormány t. i. mellyhez képest éret­­­­len kicsapongásunkat szánakodással illetve, tán kelle­tén túl viseltetik irántunk kímélettel, csakhogy elvégre valamikép meg legyen vetve férfiasb kifejlődésünk talp­köve. Egyéb okokat, tervemet a’kormány miért nem pár­tolná , azon hangulathoz és őszinte haj­amhoz képest, mellyel előmenetelünk iránt most viseltetni látszik, én nem tudok észrevenni, midőn más részrül nem átallom ezennel kimondani — ’s illy nyilatkozat tételétül nem vonakodnám , habár ez órában kellene is teremtőm eb­be lépnem’s legbensőbb érzelmimről számot adnom — hogy mind­az , bármilly állású ’s nevű legyen is egyéb­­ként, ki ez esetben , mint akármilly másban , kormá­­nyunk nem pártolását, helyben nem hagyását, most a­­zon ódiummal érinti, mintha az szántszándékkal akar­ná felvirágzásunkat nehezíteni, sőt gátlani, vagy nem higgadt felfogású, vagy nem tiszta keblű ember, ’s esze­rint, kivált mai egybebonyolodott körülményink között, hazánknak semmi esetre nem hasznos , de azon arány­ban, mellyben befolyást tud magának szerezni, káros, s vagy lehető legkárosabb tagja. Távol vagyok egyébiránt mézes ’s tömjénezőszavakat szivömlesztőleg annak bebizonyításául itt egymásra hal­mozni akarni, milly nagy sympathiával és szeretettel viseltetik irántunk a’ kormány , mert közbevetőleg le­­gyen mondva, tán ekkor az is vizsgálat alá volna veen­dő , hogy ugyan sympathiára és szeretetre méltók is va­gyunk-e és mennyire ; annyit azonban mondhatok: há­la az ég, vége szakadt azon szerencsétlen politikának , mellyhez képest, igaz,,nehogy elragadja vérünk a’gyep­­­lőt", számos évek során felerősödésünk végett nemcsak semmi nem létetett, de sok, ’s tán minden el­len késés­vé , mi nemzeti zománczunk kettétörésére ’s ősi sza­badságunk elolvasztására, ’s így létünk meggyilkolá­sára , távulrul vagy közelrül szolgálhatott ’s czélirá­­nyosnak mutatkozhatott volna. Az érdek, valamint a’ jobb calculus, kormányi viszonyunkban is azonban kivitta, emberi természe­tünkben sarkalló ’s örök jogait. A’ magyar nemzet most sem párducz, melly meg­­boszulhatná ingerlőjét, sem fejős tehén, melly a’bő­ség szaruját képviselné. Egyet vagy mást, vagy mind kettőt illő arányban , annyi hiába lepergett századok a­­latt csak lehetett volna belőle képezni, mert szellemi zománcza vajmi nemes, anyagi kifejthetése pedig roppant. «­­Ámde hasztalan pergett le az idő, ’s alig maradt egyéb kincsünk, ha illyest kincsnek nevezhetni, mint kölcsönös bűneink öntudata, mellyhez képest a’ kor­mány soha nem birta felfogni lényegét a’ magyarnak ’s milly gyönyörű kifejtésre volna képes, ’s csak most nem régiben ébredezett saját jobb hasznára; a’ magyar ellen­ben meg nem szűnő agyarkodási közt egy időben sem tudott nagyobb méltánylást parancsoló egyességre lép­ni , ’s most, midőn ij reggel akarna viradni hona fölött, ’s a’ higgadtabb egy végképi, közös érdekre alapított kibékülésnek tekint reményteljesen el­be, most, mint hagymázosálomtul korbácsolva, nem birja, nem akar­ja látni újjáalakulásának igényeit, de gyermeki daczban ’s kislelkű ujduzásokban öli idejét, öli erejét. Ez mai diagnosisunk néhány vonása, mellyet ha nem méltányolunk, azaz, ha nem látjuk szintúgy át, hogy kormányunkhozi legalis közelítés ’s azzali őszinte kézfogás szerencsés átalakulásunkra elkerülhetlenül szükséges, mint a’ kormány átlátta ’s meg van arról most győződve, hogy ugyancsak más sulylyal léphet­ne fel Európa mérlegében az ausztriai közbirodalom, ha Magyarország valódi lényegéhez képest kifejtve lenne — ’s ezt ehhez képest minden módon ’s minél előbb ki­fejteni kell — ha mondom ezt nem méltányoljuk, ’s nem méltányoljuk, míg erre idő van és nem lesz késő , akkor, ha bukik vérünk, higyük el, csak saját ma­gunk buktattuk el. Hosszasb, részletesb e’ helyen, e’ bokros kérdés körül nem lehetek, ki érteni akar, ’s Mongolfierrel a’ magasokban nem kalandozva, érteni képes is, az fogja tudni, mit vágytam felvilágositni. Bármilly hosszadal­masnak ’s kitérőnek mutatkozzék is azonban ezen vi­tatásom , nem mulaszthatom el egy két sorral itt azon árnyéklatot még is megjegyezni, melly, az elaltatott portékaféle egyént vagy inkább ,izért ide nem értvén, a’ bízni teljességgel nem akaró vak fejes, és a’ consti­­tutionalis óvatossággal biróéber közt létezik. Egyike is, másika is ezen utolsónak egyiránt visz­­szautasitja , visszaveti a’neki kenyér gyanánt nyújtott követ. És ebben egyenlőség, egy soron állás köztük. Ha azonban elvégre ,kenyér nyujtatik, akkor a’ vak fejes, a’ nélkül hogy vizsgálná, kő-e, kenyér-e a’ nyújtott, mert hiszen, mint magában mormolja, ,,ez oldalról úgy sem várhatni jót, a’ kenyeret is magától löki, midőn a’constitutionalis óvatossággal biró éber, mielőtt tán első elragadtatásának engedne, vizsgál e­­löbb, ’s ha ugyancsak kenyérnek mutatkozik az aján­lott , legott el is fogadja azt — ’s itt köztük a’ különb­ség, itt az elágazás — mikor egyedül azon harmadik species, mellyet szinte felhozék, ’s mellyre mindent tolhatni, mindent rakhatni, a’köbe is úgy harap mint a’ kenyérbe, miszerint csakhamar ki is törik minden foga.

Next