Jelenkor, 1843. január-december (12. évfolyam, 1-104. szám)

1843-10-12 / 81. szám

Tárul vagyok én az éppen itt előadottakhoz ké­pest, vérrokonimban valami különös sympathiát, szere­teted vagy éppen rak bizalmat kormányunk iránt éb­reszteni akarni. Fejedelem és nemzet közti kötések nem sarkalhatnak olly változékony és felette ingatag alapo­kon, mint sympathia vagy szeretet. Szószentség, köl­csönös méltánylat, ’s a’ közös érdek megismerése azon egyedüli talaj, mellyre épülhet, nézetem szerint, kor­mánynyal honboldogitó viszony. Fogadjunk ehhez képest mindent, mi a’ kormány részérül jó, óvakodva, igen, mértékkép eljárni alkotmá­­nyos tisztünk, ’s e’felett ennek szükségét, nem átallom ezennel nyíltan kitárni, velünk untig meg is taníttatá a tapasztalás. Midőn azonban léplegtelenül így szólok, ’s mi több, eddigelé így is cselekedtem,’s így is fogok cse­lekedni holtiglan , vérünk felvirulásánál, nemzetünk egykori szebb kifejtésénél fogva esedezem,’s független, semmi által meg nem tört kedélyemhez képest intem honosimat, ismerjék meg elvégre viszont honunk valódi érdekét is, ’s ne lökjék daczoló kisdedekként azon ke­nyeret is vissza, mellynekiek nyujtalik; vagy más sza­vakkal: ne legyenek vakok önérdekük, vagy inkább a’ hon érdeke iránt, melly két érdek minden lelkesbnél egybefoly, ’s mellyen, a’szőnyegen levő kérdést, vala­mint által­ános viszonyunkat a’ kormányhoz illetőleg, lehetetlen nagyobb, érzékenyebb ’s valóban életbevá­góbb csorbát ütni, mint annak bármilly árnyéklatokbani ráfogása s hirdetése által, hogy a’ kormány szándéka, felvirágzásunkat tekintve, irántunk nem őszinte, nem tiszta; mert ha mi gondolkozunk így — ’s mi tagadás benne, nem egy magyar tüzeli magát és másokat illy hit­re úgy szólván exprofesso szüntelenül fel—ak­or, mert olly réffel mérnek neked, mint te mérsz másnak, leg—­szeplőtlenebb hazafiságunk viszont egyedül komédiának, előmeneteli szent vágyunk pedig egyenesen pártütés­nek fog mutatkozni megint a’ kormány előtt, mibül az­tán olly bizonyos, mint konkoly nem búza, ’s eczet nem nádméz, hasonlólag nem honunk felvirulása’s nemzeti üdülésünk fogja venni eredetét, ámde e’helyett ujhuzás, viszontorlás és innen eredő felkőszültség, ’s ezt szük­ségkép követő tökéletes elgyengülés fogja felváltani azon gyönyörteli reményeket, mellyekhez képest a’ ma­gyar jobb részének tiszta szándékánál ’s megtörhetlen hazafiságánál fogva, valóban szabad volt anyaföldünk felledező szebb jövendőjével magunkat némileg már kecsegtetnünk. Közös érdekink fel nem fogása, meg nem ismeré­se, leggyászosb következést vont mindig maga után, sőt egyenesen állíthatni, ex hoc fonte derivata clades­ként, minden nemzeti bajainknak ’s legtöbb kormányi bajnak gyakorlatilag szólva legmélyebb oka nem egyéb, mint az, hogy nemzet és kormány soha nem tudta magát vi­szonylag és kellőleg ub­lisálni, de e’ helyett lehető leg o­roszabb háztartás mintája szerint egyik rész annyit fon­­dorkodott ’s nehezített a’másik részen , mint ez azon, ’s az egész kapocs, némi „vitám et sangvinemu-féle exaltált pillanatokon kívül, ’s az egész kapocs mondom, méllyé’házfeleket egybentartá, valódilag nem volt e­­gyéb, mint ad nauseam pazar nagylelkűséggel egymás­nak viszonlag kitálalt szebbnél szebb szó, de csak szó, ’s a’ mennyekben kötött házasságnak rideg oklevele. Igazi közös érdek megismerése, igazi viszonyos méltánylat, ’s ebbül eredő férfias hajlam és vágy, egy­másnak ültetvényit viszonlig öntözgetni, ’s kölcsönö­sen sörülgetni egymás homlokárul a’ közös munka közt kifakadt verítéket; nem nem, a’ házi élet kötelékinek illy jelenetit vajmi gyéren ’s egyedül kivételkép fogod fellelni a’ magyar nemzet és ausztriai kormány viszonyai közt csak kevéssel ezelőtt. Hol pedig nem köt egybe szoros viszonyban egymással élő, egymással elvárhat­­lanul élni kénytelen részeket semmi más, mint betanult szó, meg parlamentre írott házassági levél, ott nem terem a’ mező virágot, ott nem mosolyg a’ természet, ott soha nem üli fel lakhelyét az igazi szerencse. Ne is csodálkozzék ennélfogva senki is, Magyar­­országnak ahhoz képest, mi könnyen lehetne, olly kopár létén, olly bágyadt színén, valamint szinte ne bámuljon az ausztriai birodalomnak annyiakban paranyiáll vol­tjn, mert ez korántsem csuda, de okvetlen, vagy inkább szü­kségképi következménye azon ünnepélyes és dagá­lyom ugyan, de a’ kölcsönös érdekeket soha elég magas felfogással ’s egész őszinteséggel nem méltányló vi­szonynak, mellyben nemzetünk kormányunkkal állott. Az elmúlt időket visszaidézni, eldődeink aberra­­tióit, mint soha el nem követetteket megsemmisítni a­­zonban nem lehet. Komolyan int ennélfogva a’Jelen, meg átjövendő, hosszas mon culpák intonatiója ’s köl­csönös szemrehányások letele helyett, inkább fátyoll vonnunk az extra et intra muros­ fere activ és passiv bű­neinkre, ’s legalább most és jövő napjainkban jobban megismernünk, hogy valamint magyar honunk nem le­het, mert Dii sic voluere, magára hagyva boldog, de máskép, mint az ausztriai közbirodalommal lehető leg—­szorosb kapcsolatban egybefüggve, nem is létezhetik , szintúgy fog az ausztriai közbirodalom is csak akkor fé­nyének és hatalmának délpontjára emelkedni, mikor Magyarország virágzó és hatalmas leszen. Mostani kormányunk fő emberei így vannak meg­győződve, é s nehéz volna máskép meggyőződniök, mert most, miután szétoszlott nem egy kísérteti váz, egész világosságban áll előttük, hogy Magyarországot ha más okból nem, legalább a’közbirodalom szilárdítása végett, elő kell minden módon segítni ’s felvirágzásra bírni. Adja Isten ennélfogva, mikép honunk fő emberei is, kik legtöbb befolyással bírnak, szintilly világban lás­sák viszont Magyarország kellékeit, ’s e’ szerint, mert gyengítésünk’s kifejlődésünk hátráltatása, jobb érde­kének megismerése után bizonyosan nem lehet czélja kormányunknak, ez ellen ne forraljanak ’s ne kovácsol­janak levegöbül kapott gyanút gyanúra, ’s prókátorilag kifiligránozott nehézséget nehézségre. Mert csak akkor fog, mikor t. i. erős nemzet ’s erős kormány kelléke vi­szonlag elismerse lesz, valódi virágzásnak indulni a’ magyarhon, és csak akkor fogja fényes délpontját el­érni a’ köz ausztriai birodalom. Két garasos tervemet ennélfogva, tökéletesen meg vagyok győződve, bizonyosan fogja pártolni a’ kor­mány, ha az, tervem t. i., a’ fentebb előhozott nem pár­­tolási nehézségekbe nem ütközik. Fenmarad azonban most az e’ czikkben themailag felhozott megjegyzés második részének tisztába hozása — ’s jöjjünk illyesek közül, ha lehet elvégre tisztába — melly ekkép foly, ha pedig pártolja a’ két garasos esz­mét a’ kormány, azt bizonyosan olly restrictiók ’s belé— avatkozási fom­ák közt teendi csak, mellyek alkotvá­­nyos elveknél fogva a’ nemzet által semmi tekintetben nem letnnének elfogadhatók. Errül azonban a’ jövő számban. Gr. Széchenyi István, feön temésiy. Folyt. a’ sept. 26—30kai orsz üléseknek a’ m. frélnél a' v. házasságok, pap. hrtve, felszv. jog's körlevelek iránt. A’ beszélők sora iránt tett észrevételre nádor­i cs. kir. fensége megfelelvén, a’ sorozat iránt szót emelt gr. kezdé meg a’ tanácskozást mondván: mikép­p a’ szőnyegen forgó tárgy érdemébe, miután azt a’ok eléggé kimerítették, ereszkedni nem a­­kar, hanem azok javaslatát elfogadva szeretné tudni: vajjon hazánkban Magyarország törvényhozó teste vagy a Curia Romana hozó törvényt, ’s ha a’ kormány a’ tör­vénysértésnek elejét nem veszi, nem tartozik­­ annak orvoslásáról a'törvényhozás komolyabban gondoskodni? szeretetleneknek mondá szóló a’ papi körleveleket, pe­dig meg van írva, hogy ha olly hite volna is valakinek, hogy a’ hegyeket helyükről elvűnné, de ha szeretet nincs benne, semmi sem. Ha igaz, mi a’ főpásztori levelekben állittatik, hogy a’ vegyes házasság lélekveszteséggel jár, akkor eddig elő sem­ kellett volna a’ híveket a’ v. házas­ságra dispensálgatni, mert úgy a’ kath­. egyház saját hí­veit kárhozatra dispensálta; ’sa’t. E’ közben nádor ő­fens, a’ hallgatóságot csendre intvén figyelmeztető a’ szólni akarókat is , hogy beszedek folytában léleknyu­­galmokat megtartani igyekezzenek.Egy gróf csinos be­széddel igére meglepni a’ protestánsokat, mellynek folytában a reformatio kezdetétől fogva mai időkig szám­talan adatot idéző föl, mellyekkel azt akará megmu­tatni, mikép a’ v. házasságokat magok a’ protestánsok elejétül fogva annyira ellenzetlék, hogy még lutheránus­nak reformátussali egybekelését is kárhozatosnak val­­lák.A’ most élő protestánsok pedig más értelemben van­nak, mert elveiket változtatják, nem­ úgy, mint a’ katho­­licusok, kik a’ stabilismus emberei. Egyébiránt a’ linczi békekötést jelen esetre nem alkalmazhatni, mert még akkor a’protestánsok is szerették a’reversalisokat, az 1791: 2 G. nem azt mondja hogy semmi ok, hanem sem­mi ürügy alatt ne akadályoztassanak a’ v. házasságok , márpedig az áld.­megtagadás nem­ ürügy hanem ok miatt történik, ennélfogvást én a’ v. házasságok meg nem ál­­datásában semmi törvénysérelmet nem látok, pártolom tehát a’tegnapi főispáni indítványt, de sajnálom, hogy az e' tárgyban felkért perek viszsza nem küldettek, m­ert a’ papi eljárás vagy sérelemnek tekintetett oda fen, vagy nem; ha igen, akkor vissza kellett volna küldeni a’pe­reket az illető h­atóságokhoz; ha pedig nem, akkor meg kellett volna őket semmisíteni. Írjunk tehát ő felségének ’s a’ kérdéses porok visszaküldetését sürgessük; mi a’ placetummal ellátott brevék és bulláknak országgyűlés előterjesztését illeti, ezt magok a’protestansok sem sze­retnék, ha hasonló esetekben rájok is alkalmaztatnék , a’honnan hajdan midőn az erdélyi szászok lutherana val­lásra térvén, nem tudták mit tevők legyenek a’misével, Lutherhez írtak. Luther felelt nekik és a’ feleletre nem látták szükségesnek a’ protestánsok placetumot kérni, az unitáriusok szintigy kérték egy időben Locinus taná­csát, a’ placetum azonban eszékbe sem jutott. — A’ porosz királyonként lemondott a’ placetumadás jogáról, nálunk ez ő felségének mint a p.királynak kirekesztö joga. Hogy a’ pápai körlevelekben nem helyeseltetik az, ha a’ v. házasságok nem kath. lelkész által adatnak öszsze szintolly természetes, mint az, hogy a’ 1­7ik század kez­­­delén a’prot lelkészek kárhoztatták azon házasságokat, m­ellyek az oláh, ruthen és r.kath. lelkészek előtt köttet­tek. — Hogy námelly megyei hatóságok más módokat szabtak a’ v. házasságok kötésére mint az 1791 . 26ban meghatároztatott, az nyilván a’ törvénybe üt­közik, ezt tehát a’ törvényhozásnak helyesleni nem lehet, mert ez első lépés volna a’házassági kötésnek polgári szerződéssé alacsonyitására; de nem is szükséges, mert az illy szövetségből született gyermekek recopulatio v. ő felsége kegyelme utján törvényesithetők. A’ köv. gr. szinte a’ tegnapi főispánt pártolá, mire egy főisp.helyt. köv. emelt szót: „Istennek mi Istenné, császárnak, mi a’ császáré, igy nyilatkozott tegnap a’ kath. egyház föpász­­tora’s ezen szavainak eszméje vonult,fontos,magát’s tet­teit igazoló előadásán végiglen. Istennek a’ mi istené, császárnak mi a’ császáré, igy kezdem ma én is előadá­somat, a’hazának egy igénytelen állású polgára, de mint evang. és e’ jelen pillanatban törvényhozó, azt teszem még hozzá, törvénynek, mi a’ törvényé ’s minden más felekezetn­ek a’ magáét. ’S lássuk most már végig menve röviden az előttünk fekvő , kezdetben csekélynek lát­szott, de a’ fejedelem ’s nemzet rászalásának daczára is óriási erőre fejlődött rend-’s csendbontó esemény rajzán: megadatott é minden stádiumában a’ csá­szárnak mi a’ császáré, meg­é elégképen a’ törvénynek mi a’ törvényé,meg­é csak egyszer is vallásfelekezetek­nek, mi Isten ember ’s törvény után őket illeti. Ezek vizs­gálatából majd meglátjuk: kell- e felírás, meg azt is, mi menjen ezen felírásba. Lássuk azonban a’ dolgot eleitől fogva: kezdetben csak kettő lépett fel a’ hazai fealhol. püspökök közül törvénybontólag e’ tárgyban, kettőt mondok én is, noha volt rozsnyai vádolt püspök tagadja az illy körlevélnek általa tett kibocsáttatását, kettőt, mi­után maga prímás e­gysége is kettőről szólt ’s e’ keletke­zett két pásztori levél volt a’ később egyre sulyosbult viszály első stádiuma, aggasztó ugyan akkor is már , kivált tekintve a’külföldi hasonló eseményeket, ’s ezek keserű eredményit, aggasztó az összes hazára, kivált a hon protestans lakosira ! Ekkor azonban még több okunk volt, miben megnyugvásunkat kereshetők, mert 1) a’ hazai többi r. kath. püspök hallgatott még ekkor ’s meg­maradt a’ törvényszerű után; azt lehete hát föltenni ró­luk, hogy nem helyeslék ama kettő cselekvését. 23 Mert még akkor nem jött a’pápától, ha lehetne e hazánkban polg.dolgainkra ható illy befolyást gyakorolnia,nem jött a’m. clerushoz olly felszólítás, millyen volt 183­2 mart. 2­7kén a’bajor főpapokhoz intézve. 3) A’megyék és országgyűlés felszólaltak ezen nem mint evang. sérelem, de mint ollyan melly köz álladalmi kérdés.4) Leginkább mert tudomásunkra juta­t fels 1839 april. 2 -én kibo­csátott rendelvénye, mellyben a’ két püspök nem he­lyeselt fölléptéből alkalmat véve az 1­791: 26 t.cz pon­tos megtartását a’ kath.főpapoknak kötelességökül tette olly nyilatkozattal, miszerint irántai hűségeket abból ’s ahhoz képest fogja megítélni, miként a’nevezett tör­vényt teljesiten­dik. Im az ap. király szózata, miilyen ’s mit föltételező szózata a’ törvény szava mellett! ki meré­szelte volna gyanitani,hogy együtt e’kétszózat is, szent­­séges bár mind kettő, honpolgárok ’s alattvalók és ki­vált vallás szolgái közt siker nélkül hangozhassák el ? ’s mégis igy jön ! Alig oszlott el az utóbbi e’ tárgyban olly sokat küzdött orsz. gyűlés, ’s minden érsek és püspök magokévá tették,’s tettleg követték ama kettőnek cse­lezését, ’s itt jött elő a’ kedvetlen ügy­e dik stádiuma ; komolyabb immár ’s fenyegetőbb az elsőnél, mennyiben most már általányosan ’s rendszeresen támadtatok meg az evang. polgárok állása ’s a’ mennyiben most már nemcsak a’nemzet legnagyobb részének de magának a’ fejedelemnek is nyilványitott értelmével ellenkezőleg az összes kath. clprus lépett fel a’ törvény ellen, és pedig micsoda törvény ellen , melly épen részire vala kedve­ző ’s előjogokat nyújtó az evangelicusok hátra tételével, mert hisz még csak M. Terézia idejében is a’ menyasz­

Next