Jelenkor, 1843. január-december (12. évfolyam, 1-104. szám)
1843-10-12 / 81. szám
Tárul vagyok én az éppen itt előadottakhoz képest, vérrokonimban valami különös sympathiát, szereteted vagy éppen rak bizalmat kormányunk iránt ébreszteni akarni. Fejedelem és nemzet közti kötések nem sarkalhatnak olly változékony és felette ingatag alapokon, mint sympathia vagy szeretet. Szószentség, kölcsönös méltánylat, ’s a’ közös érdek megismerése azon egyedüli talaj, mellyre épülhet, nézetem szerint, kormánynyal honboldogitó viszony. Fogadjunk ehhez képest mindent, mi a’ kormány részérül jó, óvakodva, igen, mértékkép eljárni alkotmányos tisztünk, ’s e’felett ennek szükségét, nem átallom ezennel nyíltan kitárni, velünk untig meg is taníttatá a tapasztalás. Midőn azonban léplegtelenül így szólok, ’s mi több, eddigelé így is cselekedtem,’s így is fogok cselekedni holtiglan , vérünk felvirulásánál, nemzetünk egykori szebb kifejtésénél fogva esedezem,’s független, semmi által meg nem tört kedélyemhez képest intem honosimat, ismerjék meg elvégre viszont honunk valódi érdekét is, ’s ne lökjék daczoló kisdedekként azon kenyeret is vissza, mellynekiek nyujtalik; vagy más szavakkal: ne legyenek vakok önérdekük, vagy inkább a’ hon érdeke iránt, melly két érdek minden lelkesbnél egybefoly, ’s mellyen, a’szőnyegen levő kérdést, valamint általános viszonyunkat a’ kormányhoz illetőleg, lehetetlen nagyobb, érzékenyebb ’s valóban életbevágóbb csorbát ütni, mint annak bármilly árnyéklatokbani ráfogása s hirdetése által, hogy a’ kormány szándéka, felvirágzásunkat tekintve, irántunk nem őszinte, nem tiszta; mert ha mi gondolkozunk így — ’s mi tagadás benne, nem egy magyar tüzeli magát és másokat illy hitre úgy szólván exprofesso szüntelenül fel—akor, mert olly réffel mérnek neked, mint te mérsz másnak, leg—szeplőtlenebb hazafiságunk viszont egyedül komédiának, előmeneteli szent vágyunk pedig egyenesen pártütésnek fog mutatkozni megint a’ kormány előtt, mibül aztán olly bizonyos, mint konkoly nem búza, ’s eczet nem nádméz, hasonlólag nem honunk felvirulása’s nemzeti üdülésünk fogja venni eredetét, ámde e’helyett ujhuzás, viszontorlás és innen eredő felkőszültség, ’s ezt szükségkép követő tökéletes elgyengülés fogja felváltani azon gyönyörteli reményeket, mellyekhez képest a’ magyar jobb részének tiszta szándékánál ’s megtörhetlen hazafiságánál fogva, valóban szabad volt anyaföldünk felledező szebb jövendőjével magunkat némileg már kecsegtetnünk. Közös érdekink fel nem fogása, meg nem ismerése, leggyászosb következést vont mindig maga után, sőt egyenesen állíthatni, ex hoc fonte derivata cladesként, minden nemzeti bajainknak ’s legtöbb kormányi bajnak gyakorlatilag szólva legmélyebb oka nem egyéb, mint az, hogy nemzet és kormány soha nem tudta magát viszonylag és kellőleg ublisálni, de e’ helyett lehető leg oroszabb háztartás mintája szerint egyik rész annyit fondorkodott ’s nehezített a’másik részen , mint ez azon, ’s az egész kapocs, némi „vitám et sangvinemu-féle exaltált pillanatokon kívül, ’s az egész kapocs mondom, méllyé’házfeleket egybentartá, valódilag nem volt egyéb, mint ad nauseam pazar nagylelkűséggel egymásnak viszonlag kitálalt szebbnél szebb szó, de csak szó, ’s a’ mennyekben kötött házasságnak rideg oklevele. Igazi közös érdek megismerése, igazi viszonyos méltánylat, ’s ebbül eredő férfias hajlam és vágy, egymásnak ültetvényit viszonlig öntözgetni, ’s kölcsönösen sörülgetni egymás homlokárul a’ közös munka közt kifakadt verítéket; nem nem, a’ házi élet kötelékinek illy jelenetit vajmi gyéren ’s egyedül kivételkép fogod fellelni a’ magyar nemzet és ausztriai kormány viszonyai közt csak kevéssel ezelőtt. Hol pedig nem köt egybe szoros viszonyban egymással élő, egymással elvárhatlanul élni kénytelen részeket semmi más, mint betanult szó, meg parlamentre írott házassági levél, ott nem terem a’ mező virágot, ott nem mosolyg a’ természet, ott soha nem üli fel lakhelyét az igazi szerencse. Ne is csodálkozzék ennélfogva senki is, Magyarországnak ahhoz képest, mi könnyen lehetne, olly kopár létén, olly bágyadt színén, valamint szinte ne bámuljon az ausztriai birodalomnak annyiakban paranyiáll voltjn, mert ez korántsem csuda, de okvetlen, vagy inkább szükségképi következménye azon ünnepélyes és dagályom ugyan, de a’ kölcsönös érdekeket soha elég magas felfogással ’s egész őszinteséggel nem méltányló viszonynak, mellyben nemzetünk kormányunkkal állott. Az elmúlt időket visszaidézni, eldődeink aberratióit, mint soha el nem követetteket megsemmisítni azonban nem lehet. Komolyan int ennélfogva a’Jelen, meg átjövendő, hosszas mon culpák intonatiója ’s kölcsönös szemrehányások letele helyett, inkább fátyoll vonnunk az extra et intra muros fere activ és passiv bűneinkre, ’s legalább most és jövő napjainkban jobban megismernünk, hogy valamint magyar honunk nem lehet, mert Dii sic voluere, magára hagyva boldog, de máskép, mint az ausztriai közbirodalommal lehető leg—szorosb kapcsolatban egybefüggve, nem is létezhetik , szintúgy fog az ausztriai közbirodalom is csak akkor fényének és hatalmának délpontjára emelkedni, mikor Magyarország virágzó és hatalmas leszen. Mostani kormányunk fő emberei így vannak meggyőződve, é s nehéz volna máskép meggyőződniök, mert most, miután szétoszlott nem egy kísérteti váz, egész világosságban áll előttük, hogy Magyarországot ha más okból nem, legalább a’közbirodalom szilárdítása végett, elő kell minden módon segítni ’s felvirágzásra bírni. Adja Isten ennélfogva, mikép honunk fő emberei is, kik legtöbb befolyással bírnak, szintilly világban lássák viszont Magyarország kellékeit, ’s e’ szerint, mert gyengítésünk’s kifejlődésünk hátráltatása, jobb érdekének megismerése után bizonyosan nem lehet czélja kormányunknak, ez ellen ne forraljanak ’s ne kovácsoljanak levegöbül kapott gyanút gyanúra, ’s prókátorilag kifiligránozott nehézséget nehézségre. Mert csak akkor fog, mikor t. i. erős nemzet ’s erős kormány kelléke viszonlag elismerse lesz, valódi virágzásnak indulni a’ magyarhon, és csak akkor fogja fényes délpontját elérni a’ köz ausztriai birodalom. Két garasos tervemet ennélfogva, tökéletesen meg vagyok győződve, bizonyosan fogja pártolni a’ kormány, ha az, tervem t. i., a’ fentebb előhozott nem pártolási nehézségekbe nem ütközik. Fenmarad azonban most az e’ czikkben themailag felhozott megjegyzés második részének tisztába hozása — ’s jöjjünk illyesek közül, ha lehet elvégre tisztába — melly ekkép foly, ha pedig pártolja a’ két garasos eszmét a’ kormány, azt bizonyosan olly restrictiók ’s belé— avatkozási fomák közt teendi csak, mellyek alkotványos elveknél fogva a’ nemzet által semmi tekintetben nem letnnének elfogadhatók. Errül azonban a’ jövő számban. Gr. Széchenyi István, feön temésiy. Folyt. a’ sept. 26—30kai orsz üléseknek a’ m. frélnél a' v. házasságok, pap. hrtve, felszv. jog's körlevelek iránt. A’ beszélők sora iránt tett észrevételre nádori cs. kir. fensége megfelelvén, a’ sorozat iránt szót emelt gr. kezdé meg a’ tanácskozást mondván: miképp a’ szőnyegen forgó tárgy érdemébe, miután azt a’ok eléggé kimerítették, ereszkedni nem akar, hanem azok javaslatát elfogadva szeretné tudni: vajjon hazánkban Magyarország törvényhozó teste vagy a Curia Romana hozó törvényt, ’s ha a’ kormány a’ törvénysértésnek elejét nem veszi, nem tartozik annak orvoslásáról a'törvényhozás komolyabban gondoskodni? szeretetleneknek mondá szóló a’ papi körleveleket, pedig meg van írva, hogy ha olly hite volna is valakinek, hogy a’ hegyeket helyükről elvűnné, de ha szeretet nincs benne, semmi sem. Ha igaz, mi a’ főpásztori levelekben állittatik, hogy a’ vegyes házasság lélekveszteséggel jár, akkor eddig elő sem kellett volna a’ híveket a’ v. házasságra dispensálgatni, mert úgy a’ kath. egyház saját híveit kárhozatra dispensálta; ’sa’t. E’ közben nádor őfens, a’ hallgatóságot csendre intvén figyelmeztető a’ szólni akarókat is , hogy beszedek folytában léleknyugalmokat megtartani igyekezzenek.Egy gróf csinos beszéddel igére meglepni a’ protestánsokat, mellynek folytában a reformatio kezdetétől fogva mai időkig számtalan adatot idéző föl, mellyekkel azt akará megmutatni, mikép a’ v. házasságokat magok a’ protestánsok elejétül fogva annyira ellenzetlék, hogy még lutheránusnak reformátussali egybekelését is kárhozatosnak vallák.A’ most élő protestánsok pedig más értelemben vannak, mert elveiket változtatják, nem úgy, mint a’ katholicusok, kik a’ stabilismus emberei. Egyébiránt a’ linczi békekötést jelen esetre nem alkalmazhatni, mert még akkor a’protestánsok is szerették a’reversalisokat, az 1791: 2 G. nem azt mondja hogy semmi ok, hanem semmi ürügy alatt ne akadályoztassanak a’ v. házasságok , márpedig az áld.megtagadás nem ürügy hanem ok miatt történik, ennélfogvást én a’ v. házasságok meg nem áldatásában semmi törvénysérelmet nem látok, pártolom tehát a’tegnapi főispáni indítványt, de sajnálom, hogy az e' tárgyban felkért perek viszsza nem küldettek, mert a’ papi eljárás vagy sérelemnek tekintetett oda fen, vagy nem; ha igen, akkor vissza kellett volna küldeni a’pereket az illető hatóságokhoz; ha pedig nem, akkor meg kellett volna őket semmisíteni. Írjunk tehát ő felségének ’s a’ kérdéses porok visszaküldetését sürgessük; mi a’ placetummal ellátott brevék és bulláknak országgyűlés előterjesztését illeti, ezt magok a’protestansok sem szeretnék, ha hasonló esetekben rájok is alkalmaztatnék , a’honnan hajdan midőn az erdélyi szászok lutherana vallásra térvén, nem tudták mit tevők legyenek a’misével, Lutherhez írtak. Luther felelt nekik és a’ feleletre nem látták szükségesnek a’ protestánsok placetumot kérni, az unitáriusok szintigy kérték egy időben Locinus tanácsát, a’ placetum azonban eszékbe sem jutott. — A’ porosz királyonként lemondott a’ placetumadás jogáról, nálunk ez ő felségének mint a p.királynak kirekesztö joga. Hogy a’ pápai körlevelekben nem helyeseltetik az, ha a’ v. házasságok nem kath. lelkész által adatnak öszsze szintolly természetes, mint az, hogy a’ 17ik század kezdelén a’prot lelkészek kárhoztatták azon házasságokat, mellyek az oláh, ruthen és r.kath. lelkészek előtt köttettek. — Hogy námelly megyei hatóságok más módokat szabtak a’ v. házasságok kötésére mint az 1791 . 26ban meghatároztatott, az nyilván a’ törvénybe ütközik, ezt tehát a’ törvényhozásnak helyesleni nem lehet, mert ez első lépés volna a’házassági kötésnek polgári szerződéssé alacsonyitására; de nem is szükséges, mert az illy szövetségből született gyermekek recopulatio v. ő felsége kegyelme utján törvényesithetők. A’ köv. gr. szinte a’ tegnapi főispánt pártolá, mire egy főisp.helyt. köv. emelt szót: „Istennek mi Istenné, császárnak, mi a’ császáré, igy nyilatkozott tegnap a’ kath. egyház föpásztora’s ezen szavainak eszméje vonult,fontos,magát’s tetteit igazoló előadásán végiglen. Istennek a’ mi istené, császárnak mi a’ császáré, igy kezdem ma én is előadásomat, a’hazának egy igénytelen állású polgára, de mint evang. és e’ jelen pillanatban törvényhozó, azt teszem még hozzá, törvénynek, mi a’ törvényé ’s minden más felekezetnek a’ magáét. ’S lássuk most már végig menve röviden az előttünk fekvő , kezdetben csekélynek látszott, de a’ fejedelem ’s nemzet rászalásának daczára is óriási erőre fejlődött rend-’s csendbontó esemény rajzán: megadatott é minden stádiumában a’ császárnak mi a’ császáré, megé elégképen a’ törvénynek mi a’ törvényé,megé csak egyszer is vallásfelekezeteknek, mi Isten ember ’s törvény után őket illeti. Ezek vizsgálatából majd meglátjuk: kell- e felírás, meg azt is, mi menjen ezen felírásba. Lássuk azonban a’ dolgot eleitől fogva: kezdetben csak kettő lépett fel a’ hazai fealhol. püspökök közül törvénybontólag e’ tárgyban, kettőt mondok én is, noha volt rozsnyai vádolt püspök tagadja az illy körlevélnek általa tett kibocsáttatását, kettőt, miután maga prímás egysége is kettőről szólt ’s e’ keletkezett két pásztori levél volt a’ később egyre sulyosbult viszály első stádiuma, aggasztó ugyan akkor is már , kivált tekintve a’külföldi hasonló eseményeket, ’s ezek keserű eredményit, aggasztó az összes hazára, kivált a hon protestans lakosira ! Ekkor azonban még több okunk volt, miben megnyugvásunkat kereshetők, mert 1) a’ hazai többi r. kath. püspök hallgatott még ekkor ’s megmaradt a’ törvényszerű után; azt lehete hát föltenni róluk, hogy nem helyeslék ama kettő cselekvését. 23 Mert még akkor nem jött a’pápától, ha lehetne e hazánkban polg.dolgainkra ható illy befolyást gyakorolnia,nem jött a’m. clerushoz olly felszólítás, millyen volt 1832 mart. 27kén a’bajor főpapokhoz intézve. 3) A’megyék és országgyűlés felszólaltak ezen nem mint evang. sérelem, de mint ollyan melly köz álladalmi kérdés.4) Leginkább mert tudomásunkra jutat fels 1839 april. 2 -én kibocsátott rendelvénye, mellyben a’ két püspök nem helyeselt fölléptéből alkalmat véve az 1791: 26 t.cz pontos megtartását a’ kath.főpapoknak kötelességökül tette olly nyilatkozattal, miszerint irántai hűségeket abból ’s ahhoz képest fogja megítélni, miként a’nevezett törvényt teljesitendik. Im az ap. király szózata, miilyen ’s mit föltételező szózata a’ törvény szava mellett! ki merészelte volna gyanitani,hogy együtt e’kétszózat is, szentséges bár mind kettő, honpolgárok ’s alattvalók és kivált vallás szolgái közt siker nélkül hangozhassák el ? ’s mégis igy jön ! Alig oszlott el az utóbbi e’ tárgyban olly sokat küzdött orsz. gyűlés, ’s minden érsek és püspök magokévá tették,’s tettleg követték ama kettőnek cselezését, ’s itt jött elő a’ kedvetlen ügye dik stádiuma ; komolyabb immár ’s fenyegetőbb az elsőnél, mennyiben most már általányosan ’s rendszeresen támadtatok meg az evang. polgárok állása ’s a’ mennyiben most már nemcsak a’nemzet legnagyobb részének de magának a’ fejedelemnek is nyilványitott értelmével ellenkezőleg az összes kath. clprus lépett fel a’ törvény ellen, és pedig micsoda törvény ellen , melly épen részire vala kedvező ’s előjogokat nyújtó az evangelicusok hátra tételével, mert hisz még csak M. Terézia idejében is a’ menyasz