Jelenkor, 1843. január-december (12. évfolyam, 1-104. szám)

1843-01-26 / 7. szám

PEST, csilláss jan. 26kán.Jelen 1843. sz­ám. Meg­ jelenik a’ Társalkodóval együtt minden héten kétszer , t.i. vasárnap és csütörtökön. Előfizethetni helyben a’ szerkte­­s kiadó tulajdonosnál úri utcza 453 dik szám alatti Trattner-Károlyi ház első emeletén , egyebütt pedig minden királyi posta­hivatalnál. Az ausztriai birodalomba vagy más külföldi tartom­á­­­­nyaikba kivontató példányok iránt csupán a" bécsi es. főpostahivatal utján történhetik a' megrendelés. Az Értesítőben mindenféle hirdetvény fölvétetik­­ ' * 1­2­3 ’s pontosan k­ö z ö l t e t­i­k._____" Teljes számú példányokkal még szolgálhatunk lapjainkból. Ezt válaszul több rendű tudakozásra’ Ezek elfogyta után csupán azon számtól kezdve küldhetjük meg azokat, mellynek nyomtatásakor a­ megrendelés szerkesztő hivatalunkhoz érkezik. A’ JEEE.^hkOK­ és TAK­SALlIODÓ szerkesztősége. FOGLALAT. Magyarország és Erdély: kinevezések és előlép­tetések; Wesselényi és Kossuth gr. Széchenyi Istvántól; Anfi-kalász ; mezei naptár ügyében; pesti takarék-pénztár Komárommegyei közgyűlés : ü­gyvéddij szuperben ; Király pü­sp. alapítványa; az ezü­stbeni szoladij­­at. Turóczmegye: körlevelek iránt intézkedik; egy 12 éves zsidó gyújtogató elitéltetése, az adóügy és mennyisége; Zágráb megye: Syr­­rolyváros és a’ torontáli körlevél, tisztujitási kicsapongás miatti óvakodás; Egervárosi tisztujitás , az azt megelőzte vérengzés uj tisztikar,’s egyéb botrányos zavargások; ’s a t. Ausztria. A’ zsidók jogrészesülése , orosz kereskedelmi viszonyok. Spanyolország. (A’ barcelonai levéltár nagy részben megsemmisült. Két guerilla-vezér agyonlövetett.)Espartero nyilatkozata a’ királyné előtt; sajtós óvás az angol kereskedé­si szerződés ellen. Anglia: Lapvélemény az angolok afghanistani pusztitásiról; folytonos izgatás a’ gabonatörvény ellen. Francziaország: trónbeszéd , a’ m­inisterség nagy többsé­get biránd a’ követkamrában. China: a’ békekötés némelly következményei; Japánban nagy ínség. — Értesítő. Magyarország és Kintély. O cs. ’s ap. kir. föls. Bene Ferenc­.et a’ pesti tud. egyetemnél az orvos-sebészi tanok igazgatóját ’s or­vosi tudománykar elnökét eddigi egész fizetésével nyugalomra léptetni ’s érdemes jutalma”.­ Leopold és jeles rend kiskeresztjével diszesiteni legkegy. mél­­tóztatott. — • "'ti " . . . ilVg il . cs.’s ap. kir. föls. Ambrosisch István bar«. ».* .­­kamrai tiszttartósági írnokot tovább szolgálatrai al­­kalmaztathatlansága miatt nyugalmazni méltóztatott. A’ rm. magy. kir. udv. kamra- N­­o­r­v­á­t­h László nyugalmaztatása által megürült facseti kamrai kasz­­nárságra rasztovai kamrai ispánt Berzenkovics Fe­­renczet; Harrer Ferencz előléptetése által a’kir. fő erdőfelügyelésnél megürült másod-járulnokságra az eddigi díjas gyakornokot Mihálkovics Károlyt, ezen ’s Besz Ferencz előléptetése által ugyanazon főerdő­­felü­gyelésnél megürült két díjas gyakornokságra h­a­­tó­ ujvári erdészhivatalbeli gyakornok Haluska Gusz­távot és Scultety Nathanaelt. Mihálik János halála által megürült Arad-ménes kerületi kamrai mérnök­­segédségre a’ Duna folyam fölvétele mellett mun­kálkodó másodrendű mérnököt ’s a’ kebelbeli épí­tészi igazgatás díjtalan gyakornokát Pottak Lajost alkalmazá. — A nagy-bányai főtiszti és beváltói hivatalnál megürült pénztárnokságra ottani pénztári ellenőr Koffler János, a’ zalatnai tartományi bányabiróság­­ra Erdélyben az ottani bányász-itélőszék­lső ideig­lenes ülnöke Fritsch János alkalmaztatott, Wesselényi és Kossuth. II. Az 182­5dik. év óta azonban mik történtek? A’ kormány milly mezőre állott, milly utakat folytat? kér­dem. ’S kérdem egyszersmind: lehet-e olly megátal­kodott vak, olly szennyes bűnös vagy olly pajzán is­kolás e’ világon, ki tagadni merné, hogy ha a’ mai na­pot, mellyben élünk , az 1825ki évnek napjaival ha­sonlítjuk össze, mikor e’ nevezetes országgyűlésünk el­ső tárgyalási ülésit tartá, akkor mind nemzetiségünk­­mind alkotványunkra nézve a’ mai nap, bármilly gyenge lábon álljanak is ezek egyébiránt, ma még is olly fény­ben ragyog azon elfelejthetlen sötét napokhoz képest — mikor már olly roszul valánk, hogy halálos bajainkat felettesük nem is érezte többé ,mint a’legkisebb élet­­szürkület is gyönyörű fény annak, ki alatt a’ kapzsi ha­lálnak fekete mélysége irgalmatlanul tátongott már; jóllehet a’ nyavalygó csak akkor érzi marczona fájdal­­mit leginkább, csak akkor látja, milly kétségbeesési létben fekütt már, és ekkér csak akkor iszonyodik maga magán­ál, és szokott kapkodni maga körül, mi­kor jobbra fordul, fellábodása, ha saját magát meg nem rontja, szinte bizonyos, és már örvendve kezd bízni az orvos. ’S igy nemzeti álladalminkat tekintve! Mert bár orvos, bár nem , de a’ legfelszinesb , leggyen­gébb gondolkozó is megvallani kénytelen, hogy az érin­tett 17 — 18 év leforgása után , ma már olly jó színben van a’magyar mind nemzetiségre mind alkotványra néz­ve , ha e’ színt azon haloványsággal és fekete sárgasággal hasonlítjuk öszsze, mellyben 17—18 év előtt sínylődött, hogy valóban kétségbeesésre nincs vagy legalább nem volna ok, ha nemzeti testünk, ezen normális visszatéréséből az e­­gészséghez, éretlen kísérletekkel és tapintatlan rög­tönzésekkel ki nem zavartatnék. Ámde javulásunk, nem egy fájdalmas visszaesés­től kísérve, felette lassú és csak lépcsőnkinti volt; és ekkor azon okok kitapintgatása is csak lassabban jö­­hete némileg tisztába, hogy ugyan miknek köszönhetnék jobbrafordulásunkat leginkább. ’S­im ezen okok felfo­gásában, melly körül forgott és forog felemelkedésünk vagy bukásunk — mert az alkalmas gyógyszer életre, a’ nem alkalmas halálra vezet — már 183­0 ban nem tud­tam Wesselényi nézetét helyesleni;valamint hinnem kell, mert nem hajtott rá, ő sem hagyá helyben az enyimet. Rendszerint kérkedő és indiscret követelés szo­kott lenni, ha iró saját régibb iratira utasítja viszsza az olvasót; de azért vannak kivételek, és tudom, lesz­nek e’ sorok olvasóji közt elég méltányosak, kik nem veendik rész néven, sőt megbocsátják, ha őket már 1831ben irt Világ czimü munkámra ezennel viszszai­­dézni bátorkodom: hol nyilván kimontjám, mennyire mutatkozik előttem honunk diagnosisa megváltozottnak, és mennyire volna e’szerint minden magyar, ki honi dolgainkban kivált vezető szerepet viselni bátorkodik, köteles saját magaviseletét is a’ megváltozott körülmé­nyekhez szabni, ha csakugyan és őszintén hordja szi­vén vérünk, honunk ügyét, és véletlenül vagy tévedésből — mi, fájdalom, néha néha megtör­ténik — nem teszi annak eb­be saját hasznát és saját fényét. Méltóztassanak csak olly kegyesek lenni, és érintett munkámat egy kissé forgatni, és meg fogják látni, hogy ha nem is a’felhozott szavakkal, de több­nél több állítás találtatik ott, melly a’ felhozottal ered­­ményre és czélra nézve egyhangú. Mit mind azért va­gyok bátor itt megemlitni, mert mindenkinek és ekkép személyemnek is van joga követelni, hogy őt bármiben , és ekkép politikai pályáján következetlennek kine kiált­sák , ki ne trombitázzák — mire annyi jóakarómnak CO olly nagy kedve volna — ha kivált több mint ezer nyomtatott példányban be tudja bizonyitni, mint én a’ világnak Világ czimü munkám által, hogy már tizenkét évvel ezelőtt kezdettem divergálni Wesselényi­ és is­kolájául azon mód iránt, melly szerint legjózanabb és czélravezetőbb volna, vérünk és honunk állását las­­sankint egy lehető legtökéletesb egészségi léthez hoz­ni mind közelebb. ’S ugyanis már 1830ban, mikor Konstantinápolyból, hol súlyos betegségbe estem , té­rek vissza, már 1830ban állott előttem tisztán, hogy kormányunk alkotmányunkat és nemzetiségünket való­dikig méltánylani kezdi, és nem azért jő jobb vágásba minden olly lassan , vagy sok éppen nem jő vágásba, mert a’ kormány megmaradt vala , habár soha ki nem is mondott, de azért mégis folyton folytatott centrali­­satioi és összeolvasztási systemájánál,hanem azért nem tért a’ kormány azon térre rögtön , mellyen Jüszint lát­ni kívánta az­t Wesselényi és iskolája,mert ezer bonyo­­dalmi közt és számtalan körülmény miatt, mellyeket most nem sorolhatok elő, ezt szaporán és szökések­ként legjobb akarattal sem tehető. Wesselényi langyos akaratot, sőt tervezett pla­­numokat vélt szemlélni mindenütt, hol én egyedül szö­vevényt , tán egyes személyek langyosságát, ’s in­kább tervnélküliséget, mint terveket bírtam látni. ’S innen támadt azon legelső divergentiánk , melly szerint Wesselényi — ’s itt semmi titkot nem zárok ki, mert hiszen későbbi útja által, mellyet nélkülem járt, maga magából kiviláglik az egész — mindig küzdve , valami elkeseredett belső érzelemmel, ’s ebből származó ,dacz­­czal­ ,terrorismussal,­ és ekkép úgy­szólván valami intimidatioval gondolta honi ügyünket kormányunk át­­ellenében legbiztosabban és legsikeresebben rágtatni egy egy lépéssel elé; midőn én viszont legszigorúbb lélekis­­meretem szerint arra mertem volna kötni lelkemet, hogy efféle politikai eljárás nemcsak előmozditni nem fogná honunk ügyét, de azt egyenesen viszszalökné, sőt a’ legaggasztóbb veszélyekbe is bonyolitná , ’s inkább a’ persvasionak, a’ kölcsönös érdekek viszonyos megmu­tatásának volna helye , és in ultima analysi csak illyes procedura emelhetné vérünket. Ila én fontolom: „ugyan miért nem pusztult el a’ magyar, és miért fordult ismét az élethez“ a’ jó sze­rencsén kívül, im ezen okoknak valék azt kénytelen tulajdonítani: 1) alkotványos, mint nemkülönben nemzetfen­­tartási küzdelminknek helyes, ’s isten, valamint min­den igazságos ember előtti „igaz volta,“ vagy tán rö-­videbben mondva „jó igazunk.“ 2) azon éberség és hű érzelem, mellyhez képest vérünknek bár végtére úgyszólván csak töredéke , de azért éppen meg nem tört, sőt ellenkezőleg soha egé­szen meg nem tört része mindig buzgott e’ „jó igazunk”' védelmében , ’s hogy újabb korban nagyobb szám ke­­rült illy kötelességérzetre fel; ’s 3) dynastiánk embersége’s nagylelkűsége, melly szerint nem képes alattvaló népeinek jó igazával, mel­­lyek olly tiszták ’s kétségbe nem vehetők mint mieink , zsarnokilag szembeszállni, ’s megholtakként bánni olly népekkel, mellyek annyi meg nem tört, sőt tán — szeressük hinni — annyi fiatal erőt fejtenek ki, mikor létük végveszélyben vala, mint a’ magyar vér mutatott kivált újabb kü­zdelmiben. Wesselényi az eredményeket az okokkal egybe­vetvén, a’ kérdésben levő tárgyat illetőleg, alkalmasint szintilly árnyéklatu feloldásokra jutott, csakhogy — és itt lappang azon elválasztási pont, melly minket mind inkább elágaztata — hogy t.i. ő és iskolája,melly még most is nagy ágú Magyarországban, mind azon — nem bánom nevezzük addig úgy, mig bizonyos ki­tételeket jobban definiálni leend alkalmam — conces­­siókat, mellyek a’ kormány részérül jönek, sokkal in­kább hajlandó bizonyos ,zavar' — embarras — hogy ne mondjam,félelem' eredményeinek tulajdonítni, melly­­be a’ kormány helyeztetik, mikor hangos követelés­sel jó érintkezésbe; holott én nem zavart, nem félel­met vélek észrevenni, hanem azon nagylelkű és nem ke­vésbé józan felfogású vágyat, a’ magyarral tökélete­sen kibékülni, ’s azt, legyen jószivüleg, legyen he­lyes számitásilag, regeneratioi küzdelmiben alkotvány- és nemzetileg elősegítni. ’S szintígy hajlandó Wesse­lényi és iskolája a’ kormány minden omissioiban ’s ha­nyagságiban, mint már fentebb érintém, inkább mos­toha, idegenkedő érzelmet észrevehetni; midőn én ré­szemről, mind azt, vagy annak legalább lehető leg­nagyobb részét, mi ferdén, visszásan, sőt épen nem történik és nem ritkán az egész álladalom legnagyobb kárára elmarad, nem annyira ,személyeknek­, mint a’ dolgok szövevényinek ’s egybebonyolult létének tulaj­­donítom ; és hogy — ha örökön örökké nem akarjuk csalni magunkat — nem áll a’ magyar kormányával azon viszonyban, melly közt minden t­ulféltékenységet száműzve , bizalmas és szálka nélküli hangulatban fon­tolóra lehetne venni a’ nagy közérdekben egybe fo­lyó viszonyos két érdeknek kérdéseit, mirül azonban más alkalommal, és akkor majd bővebben. Jóllehet, mint itt előadóm , hathatósan megcsor­bult bennem azon bizodalom, mellyel Wesselényi po­litikai józan látása iránt viseltetem, és napról napra skeptikusabb lettem, választott útját és modorát illető­leg, azért még­sem bíztam saját szemeimbe ill és felfogás

Next