Jelenkor, 1843. január-december (12. évfolyam, 1-104. szám)

1843-06-01 / 43. szám

csütört. jun. 1 jén. Közelgetvén a’ kik félév ’s beállván a’ medárdnapi pesti sokadalom, sietünk­­. Olvasóinkat lapjaink további megrendelésire figyel­meztetni. Mind a' , Jelenkor* mind /Társalkodó* külseje az eddigi marad ’s hogy belső érdeküket lehetőségig emelhessük, valamint megy­ehat a­hogy beállott „országg­yülésünkről“ hiteles és 'smind, hogy lapjainkból júliustól hetenkint, szűk hazáink többi politikai lapjaiéval. F. szerkesztősége: FOGLALAT Magyarország és Erdély : (kinevezés; királyunk ő fels. jótékony adakozásai Pozsonyban ; igazítás ; or­­szággyűlési közlemény: kerületi és országos ülések, név­napi fölirás ő felségéhez, a’ horvát követek latin nyelven nyilatkoznak, határzat az országgyűlési napló ügyében; Budapesti napló: uralkodó fejedelmünk , fels. névnapi ün­nepélye Pesten , tisztújítási eredmény Pest külvárosiban , irodalmi újdonságok, nemzeti játékszín ; emlékeztetés az ez idei kik magyar iparműkiállításra; a­ budapesti ének­iskola közgyűlése; jótékonyság elleni biztosítás; Bács­­megye : követutasítás,­folytatás; Győrmegye : követ­választási eredmény és követutasitási pontok; Árvame­­gye: zajos közgyűlés , a’ követválasztás máj. 29 ikére ha­­lasztatott; Torontálmegye : követutasitási pontok; Szat­­mármegy­e: a­ múlt gyűlési kicsapongások vizsgálata e­­redmény nélkül maradt; "Zalamegye máj 22 ikén sem vá­lasztott követet; Zólyom megye; követválasztási ered­mény; sat.) Ausztria (a' bécsi erkölcsi élet árnyékoldala) Spanyolország (az új ministerség a’ cortesben kedve­zésre talál; válaszfölirati terv; don Francisco infans helyzete.) Anglia (O'Connell nyilatkozata Izlandban a’ legújabb par­liamenti vitákról.) Fr­an­tz­i­ao­r­s­zág (a’ czukorvám iránti törvény nagy több­séggel fogadtatott el.) Külföldi elegyhir. Értesítő. — IV Magyarország és 1 Erdély , cs. ’s ap. kir. felsége a’ Bánffy Zsigmond meg­­határozása által megürült udv. titoknoki hivatalt a’ kir. m. udvari kanczelláriánál Sebastiani József cs. kir. sta­tustanácsi tisztre legkegyelmesebben ruházni méltóz­­tatott. — Ő cs. ’s ap. kir. felsége Pozsonyban létekor a’ koldulás megszüntetése pénzalapjára és a’ lazarethum­­ra 600, a’ siketnémák intézetére 400, az irgalmasok kórházára 400, az Erzsébet-apáczákéra 400, a’nok­e­­dámák conventjére 400 , az Orsolyitákéra 300, a’ polgári kórházra 400, az árvák házára 300 , a’ két kisdedóvó-intézetre 600, a’ várhegyi és váraljai 2 szegénygyámolitó egyesületre 400, a’ katonai nevelő intézetre 100, ’s egyes szükölködök közötti elosz­tásra 400, összesen 4,700 pártot legkegyelmesben adományozni méltóztatott. A’ rácz-kanizsai magyar harminczadnál az el­lenőri hivatal Pullikh József halála által megürült.­­ Igazit­­á­s. Múlt számunk egy-két­­­­száz példányában , gr. Széchenyi István csikkjében, egypár hiba maradt meg , miket ekként kérünk igazittatni: az első oldal 3dik hasábján a’ 10. sorban , point“ kihagyandó ; u. o. a' 3dik czikk 3dik sorában „ez44 helyett „ezt“ ; a' dik oldal első hasábja utolsó czikkjének 4dik sorában „részis után ,,meg44 kim'v­dt. — Országgyűlési közlemény. IV. kerületi ülés, máj. 24k én. A’ tegnap tárgyalás alá nem kerülhetett országgyűlési újság lé­vén szőnyegre, mindenekelőtt az 1839 dik évi junius 21 diki országos ülésben megállapított ’s a’ főrendekhez átküldött üzenet olvastatott föl, mellyben az orsz. gy. újság kiadhatásának föltételei ’s a’ netaláni visszaélé­sek ellen szabandó büntetések foglaltatnak. Az üze­net pontjai ellen több rendbeli kifogások ’s javaslatok tétettek, mellyek közül az, hogy a’ büntetések mini­muma elhagyassák ’s a’ szerkesztőt érendő büntetés csak azon czikkekre szorutlassék, mellyek tőle ered­tek— elfogadtatván, megállapodássá jön. Negyedik országos ülés, máj. 24. A’ RR. és RR. országos ülésüket déli 12 órakor megnyitván harsány éljenzéssel fogadott Elnök­s­aga, a’kerületi el­nökség átnyujtá a’ kér. RRnek azon írásba foglalt megállapodását, melly a’ megbízólevelek vizsgálata, illetőleg képviselő tagok névsorának készítése végett kiküldendőnek határoztatott. Miután azt a’ nádori itélő­­mester felolvasó, Elnöke amaga történeti vázlatát ad­ta ezen—már a’ m. országgyűlésen is szőnyegre ho­zott tárgynak, melly iránt akkor is ama százados szo­káshoz ragaszkodott, miszerint a’ személynök a’ név­sort maga készítette ’s mellyben akkor, hosszas vitat­kozás után végzéssé jön, hogy az illy módon elkészí­tett képviselői névjegyzék az orsz. iratok közé tétes­sék ugyan, de az igazolás (verificatio) kérdését ille­tőleg, minden új intézkedés mellőztével a’ régi szokás maradjon. Mostanra nézve, a’ tettet nem tetté változ­tatni ugyan nem lehet; de ő a’ kér. névjegyzéknek semmi hitelességet nem tulajdoníthat; különben is az akkori ’s mostani körülmények közt semmi különbséget nem lát, akkor is hiányozván a’ képviseleti táblánál a’ részeknek, Tolna megyének küldöttjei és Pest megyé­nek egyik követe, most hasonlókép hiányzanak a’ ré­szek, ’s hiányzanak némelly törvényhatóságok köve­tei, kiknek székeit üresen látjuk; az eset hasonlata tehát ugyanazon végzés hozatalát vonja maga után, t. i. jelenleg is az előbbi szokás melletti maradást. Szót emeltek akkor a’ Jász-Kun kerületek és káptalanok részéről az illető követek, ’s küldőiket mindazon jogok­ban kívánták részesittetni a’ kerületi és országos ülé­sekben, mellyekben más törvényhatóságok részesül­nek követeik által; az első szónak különösen kiemel­vén mindazon terhek hazafiai készséges viselését, miket a’ haza más polgárai viselnek, főleg pedig ama nagy áldozatot, mellyel magokat I. Leopold idejében a’Né­metrendnek, utóbb pedig az agg katonák pesti intéze­tének elzálogosittatásuk terhe alul önköltségökön meg­váltották; melly előterjesztésre azon elnöki válasz a­­daték, hogy a’ mennyiben itt kerületi tanácskozásbeli jogok megadásárul tétetnék említés, azoknak, mint e’ helyen intézkedés alá nem jöhetöknek tárgyalása nem ide tartozik, a’ mennyiben pedig más egyéb jogok meg­adásáról volna szó, ezekről annak idején mind tanács­kozás mind végzés keletkezendik. Nyilatkoztak e’ köz­ben’s után több megyék követei, utasításuk szellemé­ben részint az előbbi szokás fentartása, részint igazo­lási törvények hozatala mellett, míg E. és K. várme­gye követeinek előadásaiból azon meggyőződés fejle­­kezett, hogy a’ kerületileg javasolt intézkedés az előb­bi gyakorlattal semmiben össze nem ütközvén, mind­kettő fenállhat együtt. Erősíté és megállapító végre ezen meggyőződést az elnöki előadás, miszerint ö­nmaga az igazolás kérdését, úgy a­ mint annak lényege van, igen messze terjedőnek állítván, mostani körülmé­nyeinknek figyelembe vételét ajánlotta, mellyek között illy kérdés fölötti vitatkozás a’ csillapult elméket for­rongásba hozhatná, a’ tárgyalásra várakozó nagyfon­­tosságú kérdéseket pedig sokáig háttérbe szorítaná, ’s miután kinyilatkoztatá, hogy elnöki jogainak épség­ben maradása mellett a’ névjegyzék elkészítése ellen — melly egyébiránt azok neveit nem foglalhatandja magában —kik itt nem mint képviselők ülnek,—kifo­gása nincs, felszólilá újólag a’Kirat és Réket, hogy e’ kérdésbe különösen most, ne bocsátkozzanak.—A’ vitatkozásoknak uj fordulatot adott Horvátország kö­vetének e’ tárgyra vonatkozólag latin nyelven tett azon nyiatkozata, hogy ő, megbízólevelüket a’ vizsgáló választmánynak semmi esetre be nem mutatandná, ha­bár annak kinevezése elfogadtatnék is. Az előadási nyelv ’s a’nyilatkozati ellentétesség egyiránt kellemet­lenül hatott a’ KKra és RRre,’s a’ zaj nehezen volt csil­lapítható elnök ő nagyméltóságának abbeli felvilágosí­tása által is, miszerint Horvátország követeinek meg­bízólevele egészen más alakzatban szolgáltatván ki, mint egyes törvényhatóságoké, mint a’Nádor ö fensé­géhez ’s hozzá (személynök ö nagyméltógához) inté­zett levél többé a’ horvátországi követek keze közt sincs, s így azt a’ szónokiol­ köv. ur, legjobb akarat­ja mellett sem mutathatná be a’ javaslatba hozott vá­lasztmánynak. Felszólalt ekkor T. követe magyar nyel­ven, ’s addig is, mig küldői nevében , utasítása sze­rint a’ horvátországi viszonyokat illetőleg bővebb elő­terjesztést ’s ezzel párosult óvást tehetend a’ KK. és RR. előtt felfedezé okát annak, miérthogy a’ neve­zett ország megbízólevelének a’ választmány előtti fel­mutatásától idegenkedik.—Szavait hosszan tartó él­jenzés követé , kardcsörtetésekkel ’s tombolással el­­annyira, hogy elnök ő nagyméltósága a’ hallgatóságot rendre, ’s véleménynyilatkozatainak illynemű kifeje­zésével fölhagyásra utasította, nehogy máskép korlá­tozó szabályok hozatala váljék szükségessé. E’ jele­net után P. vármegye követe, a’mozgalomokozó viszo­nyok fejtegetésébe bocsátkozni’s a’ volt szokást kér­désbe hozni nem akarván, illetődve nyilatkoztató, mi­szerint óhajtotta volna, hogy miután ezen súrlódások­ra nézve egyik részről az elnyomni szándékozás, má­­sikról pedig a’ simulni teljességgel nem akarás vádja hallatszott, ez utóbbinak tettleges megczáfolására je­len országgyűlésen Horvátország követei magyarul szó­laljanak fel s mit hogy nem tettek, igen fájlalja ’s e’ részben több méltányosságot várt. Mi pedig a’ választ­mány iránti ellenkezést illeti: bármi utasítása legyen is a’ követ urnak , az semmi esetre nem lehet, hogy a’ többség által hozott végzéshez magokat ne alkalmaz­tassák. Ha e’ házban csak egy tag létezik is, ki a’ végzésnek ellenállhat, akkor e’ tábla többé nem léte­zik. ’stb. Elnök úr ő amaga megjegyzé, mikép kétsé­get nem szenved, hogy mindnyájunknak kedvesebb volna, ha, mint a’ legnagyobb rész, úgy a’ h.ors­zági követek is magyarul szólnának, ’s hogy a’ gyengéd­ség és méltányosság ezt ajánlanák; ama kellemetlen viszonyok sőt viszálkodások megszüntetését illetőleg pedig, mellyek a’horvátországi két párt közt vannak, a’köv. urnak javasolja : legyen bennünk bizalma, ’s higye el, hogy hidegebb vérrel de melegebb szívvel fogunk abban eljárni, mint az ügybe foglalt ’s így ér­deklett felek.—Hangzott későbben még két latin szó­noklat. Mindkettőnél nyilvánult egy kis visszatetszés a’ hallgatóság részéről; a’ követ urak közül pedig szá­mosan felhívottaknak érezték magokat megütközésök élénk kijelentésére különösen az utóbbi szónok elle­nében, ’s bármint igyekezett is a’ nagym. Elnök ismé­telt felszólalásával az alaptárgyhoz visszatérését esz­közölni, a’ latin szónoklat ellen több határozott nyi­latkozás intézteték. Különösen B. megyének követe volt az, ki a’ tény helytelen voltát kitüntette, felhoz­ván, hogy mióta nemzeti nyelvünk diplomatikai mél­tóságra emeltetett, mindazok, kik e’ táblánál, melly­­nek csaknem felét képezték, még csak egy emberkor előtti latin nyelvet használtak, magyarul szónokolnak ’s csupán Horvátország követei vonakodnak ettől’s ta­lálják sérelmesnek, holott sem a’német tartománybeli

Next