Jelenkor, 1843. január-december (12. évfolyam, 1-104. szám)
1843-06-01 / 43. szám
csütört. jun. 1 jén. Közelgetvén a’ kik félév ’s beállván a’ medárdnapi pesti sokadalom, sietünk. Olvasóinkat lapjaink további megrendelésire figyelmeztetni. Mind a' , Jelenkor* mind /Társalkodó* külseje az eddigi marad ’s hogy belső érdeküket lehetőségig emelhessük, valamint megyehat ahogy beállott „országgyülésünkről“ hiteles és 'smind, hogy lapjainkból júliustól hetenkint, szűk hazáink többi politikai lapjaiéval. F. szerkesztősége: FOGLALAT Magyarország és Erdély : (kinevezés; királyunk ő fels. jótékony adakozásai Pozsonyban ; igazítás ; országgyűlési közlemény: kerületi és országos ülések, névnapi fölirás ő felségéhez, a’ horvát követek latin nyelven nyilatkoznak, határzat az országgyűlési napló ügyében; Budapesti napló: uralkodó fejedelmünk , fels. névnapi ünnepélye Pesten , tisztújítási eredmény Pest külvárosiban , irodalmi újdonságok, nemzeti játékszín ; emlékeztetés az ez idei kik magyar iparműkiállításra; a budapesti énekiskola közgyűlése; jótékonyság elleni biztosítás; Bácsmegye : követutasítás,folytatás; Győrmegye : követválasztási eredmény és követutasitási pontok; Árvamegye: zajos közgyűlés , a’ követválasztás máj. 29 ikére halasztatott; Torontálmegye : követutasitási pontok; Szatmármegye: a múlt gyűlési kicsapongások vizsgálata eredmény nélkül maradt; "Zalamegye máj 22 ikén sem választott követet; Zólyom megye; követválasztási eredmény; sat.) Ausztria (a' bécsi erkölcsi élet árnyékoldala) Spanyolország (az új ministerség a’ cortesben kedvezésre talál; válaszfölirati terv; don Francisco infans helyzete.) Anglia (O'Connell nyilatkozata Izlandban a’ legújabb parliamenti vitákról.) Frantziaország (a’ czukorvám iránti törvény nagy többséggel fogadtatott el.) Külföldi elegyhir. Értesítő. — IV Magyarország és 1 Erdély , cs. ’s ap. kir. felsége a’ Bánffy Zsigmond meghatározása által megürült udv. titoknoki hivatalt a’ kir. m. udvari kanczelláriánál Sebastiani József cs. kir. statustanácsi tisztre legkegyelmesebben ruházni méltóztatott. — Ő cs. ’s ap. kir. felsége Pozsonyban létekor a’ koldulás megszüntetése pénzalapjára és a’ lazarethumra 600, a’ siketnémák intézetére 400, az irgalmasok kórházára 400, az Erzsébet-apáczákéra 400, a’nokedámák conventjére 400 , az Orsolyitákéra 300, a’ polgári kórházra 400, az árvák házára 300 , a’ két kisdedóvó-intézetre 600, a’ várhegyi és váraljai 2 szegénygyámolitó egyesületre 400, a’ katonai nevelő intézetre 100, ’s egyes szükölködök közötti elosztásra 400, összesen 4,700 pártot legkegyelmesben adományozni méltóztatott. A’ rácz-kanizsai magyar harminczadnál az ellenőri hivatal Pullikh József halála által megürült. Igazitás. Múlt számunk egy-kétszáz példányában , gr. Széchenyi István csikkjében, egypár hiba maradt meg , miket ekként kérünk igazittatni: az első oldal 3dik hasábján a’ 10. sorban , point“ kihagyandó ; u. o. a' 3dik czikk 3dik sorában „ez44 helyett „ezt“ ; a' dik oldal első hasábja utolsó czikkjének 4dik sorában „részis után ,,meg44 kim'vdt. — Országgyűlési közlemény. IV. kerületi ülés, máj. 24k én. A’ tegnap tárgyalás alá nem kerülhetett országgyűlési újság lévén szőnyegre, mindenekelőtt az 1839 dik évi junius 21 diki országos ülésben megállapított ’s a’ főrendekhez átküldött üzenet olvastatott föl, mellyben az orsz. gy. újság kiadhatásának föltételei ’s a’ netaláni visszaélések ellen szabandó büntetések foglaltatnak. Az üzenet pontjai ellen több rendbeli kifogások ’s javaslatok tétettek, mellyek közül az, hogy a’ büntetések minimuma elhagyassák ’s a’ szerkesztőt érendő büntetés csak azon czikkekre szorutlassék, mellyek tőle eredtek— elfogadtatván, megállapodássá jön. Negyedik országos ülés, máj. 24. A’ RR. és RR. országos ülésüket déli 12 órakor megnyitván harsány éljenzéssel fogadott Elnöksaga, a’kerületi elnökség átnyujtá a’ kér. RRnek azon írásba foglalt megállapodását, melly a’ megbízólevelek vizsgálata, illetőleg képviselő tagok névsorának készítése végett kiküldendőnek határoztatott. Miután azt a’ nádori itélőmester felolvasó, Elnöke amaga történeti vázlatát adta ezen—már a’ m. országgyűlésen is szőnyegre hozott tárgynak, melly iránt akkor is ama százados szokáshoz ragaszkodott, miszerint a’ személynök a’ névsort maga készítette ’s mellyben akkor, hosszas vitatkozás után végzéssé jön, hogy az illy módon elkészített képviselői névjegyzék az orsz. iratok közé tétessék ugyan, de az igazolás (verificatio) kérdését illetőleg, minden új intézkedés mellőztével a’ régi szokás maradjon. Mostanra nézve, a’ tettet nem tetté változtatni ugyan nem lehet; de ő a’ kér. névjegyzéknek semmi hitelességet nem tulajdoníthat; különben is az akkori ’s mostani körülmények közt semmi különbséget nem lát, akkor is hiányozván a’ képviseleti táblánál a’ részeknek, Tolna megyének küldöttjei és Pest megyének egyik követe, most hasonlókép hiányzanak a’ részek, ’s hiányzanak némelly törvényhatóságok követei, kiknek székeit üresen látjuk; az eset hasonlata tehát ugyanazon végzés hozatalát vonja maga után, t. i. jelenleg is az előbbi szokás melletti maradást. Szót emeltek akkor a’ Jász-Kun kerületek és káptalanok részéről az illető követek, ’s küldőiket mindazon jogokban kívánták részesittetni a’ kerületi és országos ülésekben, mellyekben más törvényhatóságok részesülnek követeik által; az első szónak különösen kiemelvén mindazon terhek hazafiai készséges viselését, miket a’ haza más polgárai viselnek, főleg pedig ama nagy áldozatot, mellyel magokat I. Leopold idejében a’Németrendnek, utóbb pedig az agg katonák pesti intézetének elzálogosittatásuk terhe alul önköltségökön megváltották; melly előterjesztésre azon elnöki válasz adaték, hogy a’ mennyiben itt kerületi tanácskozásbeli jogok megadásárul tétetnék említés, azoknak, mint e’ helyen intézkedés alá nem jöhetöknek tárgyalása nem ide tartozik, a’ mennyiben pedig más egyéb jogok megadásáról volna szó, ezekről annak idején mind tanácskozás mind végzés keletkezendik. Nyilatkoztak e’ közben’s után több megyék követei, utasításuk szellemében részint az előbbi szokás fentartása, részint igazolási törvények hozatala mellett, míg E. és K. vármegye követeinek előadásaiból azon meggyőződés fejlekezett, hogy a’ kerületileg javasolt intézkedés az előbbi gyakorlattal semmiben össze nem ütközvén, mindkettő fenállhat együtt. Erősíté és megállapító végre ezen meggyőződést az elnöki előadás, miszerint önmaga az igazolás kérdését, úgy a mint annak lényege van, igen messze terjedőnek állítván, mostani körülményeinknek figyelembe vételét ajánlotta, mellyek között illy kérdés fölötti vitatkozás a’ csillapult elméket forrongásba hozhatná, a’ tárgyalásra várakozó nagyfontosságú kérdéseket pedig sokáig háttérbe szorítaná, ’s miután kinyilatkoztatá, hogy elnöki jogainak épségben maradása mellett a’ névjegyzék elkészítése ellen — melly egyébiránt azok neveit nem foglalhatandja magában —kik itt nem mint képviselők ülnek,—kifogása nincs, felszólilá újólag a’Kirat és Réket, hogy e’ kérdésbe különösen most, ne bocsátkozzanak.—A’ vitatkozásoknak uj fordulatot adott Horvátország követének e’ tárgyra vonatkozólag latin nyelven tett azon nyiatkozata, hogy ő, megbízólevelüket a’ vizsgáló választmánynak semmi esetre be nem mutatandná, habár annak kinevezése elfogadtatnék is. Az előadási nyelv ’s a’nyilatkozati ellentétesség egyiránt kellemetlenül hatott a’ KKra és RRre,’s a’ zaj nehezen volt csillapítható elnök ő nagyméltóságának abbeli felvilágosítása által is, miszerint Horvátország követeinek megbízólevele egészen más alakzatban szolgáltatván ki, mint egyes törvényhatóságoké, mint a’Nádor ö fenségéhez ’s hozzá (személynök ö nagyméltógához) intézett levél többé a’ horvátországi követek keze közt sincs, s így azt a’ szónokiol köv. ur, legjobb akaratja mellett sem mutathatná be a’ javaslatba hozott választmánynak. Felszólalt ekkor T. követe magyar nyelven, ’s addig is, mig küldői nevében , utasítása szerint a’ horvátországi viszonyokat illetőleg bővebb előterjesztést ’s ezzel párosult óvást tehetend a’ KK. és RR. előtt felfedezé okát annak, miérthogy a’ nevezett ország megbízólevelének a’ választmány előtti felmutatásától idegenkedik.—Szavait hosszan tartó éljenzés követé , kardcsörtetésekkel ’s tombolással elannyira, hogy elnök ő nagyméltósága a’ hallgatóságot rendre, ’s véleménynyilatkozatainak illynemű kifejezésével fölhagyásra utasította, nehogy máskép korlátozó szabályok hozatala váljék szükségessé. E’ jelenet után P. vármegye követe, a’mozgalomokozó viszonyok fejtegetésébe bocsátkozni’s a’ volt szokást kérdésbe hozni nem akarván, illetődve nyilatkoztató, miszerint óhajtotta volna, hogy miután ezen súrlódásokra nézve egyik részről az elnyomni szándékozás, másikról pedig a’ simulni teljességgel nem akarás vádja hallatszott, ez utóbbinak tettleges megczáfolására jelen országgyűlésen Horvátország követei magyarul szólaljanak fel s mit hogy nem tettek, igen fájlalja ’s e’ részben több méltányosságot várt. Mi pedig a’ választmány iránti ellenkezést illeti: bármi utasítása legyen is a’ követ urnak , az semmi esetre nem lehet, hogy a’ többség által hozott végzéshez magokat ne alkalmaztassák. Ha e’ házban csak egy tag létezik is, ki a’ végzésnek ellenállhat, akkor e’ tábla többé nem létezik. ’stb. Elnök úr ő amaga megjegyzé, mikép kétséget nem szenved, hogy mindnyájunknak kedvesebb volna, ha, mint a’ legnagyobb rész, úgy a’ h.országi követek is magyarul szólnának, ’s hogy a’ gyengédség és méltányosság ezt ajánlanák; ama kellemetlen viszonyok sőt viszálkodások megszüntetését illetőleg pedig, mellyek a’horvátországi két párt közt vannak, a’köv. urnak javasolja : legyen bennünk bizalma, ’s higye el, hogy hidegebb vérrel de melegebb szívvel fogunk abban eljárni, mint az ügybe foglalt ’s így érdeklett felek.—Hangzott későbben még két latin szónoklat. Mindkettőnél nyilvánult egy kis visszatetszés a’ hallgatóság részéről; a’ követ urak közül pedig számosan felhívottaknak érezték magokat megütközésök élénk kijelentésére különösen az utóbbi szónok ellenében, ’s bármint igyekezett is a’ nagym. Elnök ismételt felszólalásával az alaptárgyhoz visszatérését eszközölni, a’ latin szónoklat ellen több határozott nyilatkozás intézteték. Különösen B. megyének követe volt az, ki a’ tény helytelen voltát kitüntette, felhozván, hogy mióta nemzeti nyelvünk diplomatikai méltóságra emeltetett, mindazok, kik e’ táblánál, mellynek csaknem felét képezték, még csak egy emberkor előtti latin nyelvet használtak, magyarul szónokolnak ’s csupán Horvátország követei vonakodnak ettől’s találják sérelmesnek, holott sem a’német tartománybeli