Jelenkor, 1843. január-december (12. évfolyam, 1-104. szám)

1843-10-22 / 84. szám

PEST, vasáru. October 22-én. 1843. §4M& »*­ám. Megjelenik a’ Társalkodóval együtt minden héten kétszer , 1­­. vasárnap és csütörtökön. Előfizethetni helyben a’ szerktő ’s kiadó tulajdonosnál úri utcza 453 dik sz. alatti Trattner -Károlyi ház első emeletén , egyebütt pedig minden királyi posta­hivatalnál. Az ausztriai birodalomba vagy más külföldi tartomá­­mányokba kivontató példányok iránt csupán a’ bécsi cs. főpostahivatal utján történhetik a’ megrendelés. Az értesítőben mindenféle hirdetvény fölvétetik ’» p­ontuin közöl­teti­k. FOGLALAT: Magyarorsz­­g és Érd. (kinevezések és elölépte­­lések ; orsz­ágül. közlemények: kér. viták a zsidók ko­ra emancipatiója fölött budapesti napló: a’ pesti kisded­­ovó­­példány- és képzöintézet megnyitási ünnepélye, né­met lapok h­etvenkedése, irodalmi újdonságok, magyar játékszín­ krónika; a­ pestmegyei takarék­pénztár né­­melly újabb h­atárzatai; kisdedovó intézeteket Magyaror­szágban terjesztő egyesület; Veszprém megye: tiszt­újítási eredmény; sa­ t) Anglia (fölszólitás a' repealgyűlések ellen.) Franc­ziaorsz­ág (udvari ünnepély; újabb győzelem Ab­­delkader ellen.) Mexikó és Angolnyugatindia (Santa Allának Texas és Yukatannak­ ellenkedése megújul; Kingston nagy része elhamvadt.) Görögország (Kalergis nyilatkozata a’ néphez; viszszapil­­­lantíts a' görög uj lázadásra.) Értesítő:­ iV Magyarorszség és Isralél? Ő cs. ’s kir. Föls. a­ nagyváradi görög-egy. székes káptalanban Cornély János olvasó kanonokot nagypré­­posttátBorbola Miklós olv. kan. éneklő kanon.­,Christian Vazul nagylétai plébánost éneklő­ kanonokká , Pák Já­nos makói plébánost örkanonokká, Dobra Sándor nagy­váradi plébánost iskolai kanonokká és Alexi János várad­­olaszi plébánost kanczellár-kanonokká kinevezni, to­vábbá az eperjesi görög-kath.székes-káptalanban meg­ürült lisztb. kanonoksággal Zubriczky Mihály zdobi,Mi­­chalics György jarembai plébánost, Dudinszky Mihály szentszéki jegyzőt, és Stephancsik Mihály somi plébá­nost felruházni. Kálossy Józsefet a’ kir. m udv. kamrá­nál tisztb. titoknokot, és Keszler Jánost a’ cs. k. köz.udv. kamrán­ál tiszt. fogalmazót a’ magyar királyi udvari kamrához valóságos titoknokká; Inkey Ödön fiumei kor­mányszéki gyakornokot ugyapott tiszt. fogalmazóvá ki­nevezni , végre tud­i Jurjevich Józs. a’ pesti kir. egyet, a’ statistika ’s bányatörvény tanítóját saját folyamodta következtében nyugalmazni k. méltóztatott. Országgyűlési közlemény. (Folyt. az oc­. lakói ker. ülésnek ! Mi il­leti mond továbbá­ vár­­szónok a’99iket: ezen czikk nagyon általányos, mert a’ zsidókat kisvárosokba egyszerre polgárokká teszi,mert emberi jogaikat kitenné kétkedés tárgyául, ama nagy kérdést, az emancipatiót, kívánja életbe léptetni. Még múlt orsz.gyűlésen a’29. t.czikk csak lakhatási jogot ad a’zsidóknak kir.városban; e jelen czikk pedig már, mintegy nagyot ugorva tovább megy ’s egyenesen polg. jogokban részesíti őket. Meg­vallom én illy bőkezű a’ polg. jogok osztogatásában ’s az emancipate nagy kérdésének eldöntésében egy ál­taljában nem lehetek, mert tartok a’ politikai hatástól és szomorú következésektől. Szépek azon elvek, mellyek az ember közt a’jogok egyenlőségét hirdetik; de a’ jog egyenlőség, az erkölcsiség bizonyos fokozatát minden- s kor föltételezi, mert a’ nélkül az egyenlőség eszméje , létre nem jöhet; ha pedig létre jő, káros az egészre. Ha a­ történettant tekintjük, nincs olly nemzet, melly álta­­lányosan minden feltét nélkül emelte volna alkotmányába a­ zsidó nemzetet. Maga Napoleon, ezen fölvilágosodott ’s nemzeti előitéletektől ment hatalmas és nagy monar­cha, ki pedig gondolatit ’s kormányeszméit a’ status irá­nyában is hamar megérlelé, nem tartá tanácsosnak a’­­ föltétlen emancipatiót. 1806ban száz gazdag és mivel­­­ több zsidót hiva meg azon nagy Sanhedrinbe, melly a’ zsidók állapot­járól, emancipatiójáról értekezik, ’s en­nek munkája következésében jőve létre ama császári rendelet, miszerint ném­elly módosítások ’s megszorí­tás mellett Francziaország polg.­jogaival élhetnek. De ezen jólétet annyira túlhasználák a’zsidók, miként mart. 18. 1808. az általok gyakorlott uzsora elnyomására , melly a’ birtokosokat ’s földnépét kiszipolyozta, újabb cs. rendeletét kelle kibocsátani,melly a’ zsidók ellenében őket bátorságba helyezze. Továbbá Bajor’s Oroszorszá­­ban egyedül akkor részesittettek polg. Jogokban, midőn ■ iskolákat ’s akadémiákat állitanak fel, mellynek azon jó­tékony következése jön, hogy levetkezve előbb a’ zsidók minden nemzetiség­­ elleni előítéletüket apródonként tették magokat méltókká polg.­jogokra. Vannak ugyan is ezen nemzetnek olly szokásai, mellyek bármellyik nemzetiség ellen is, a’legerösb ellenhatószerek; csak ha mást nem említhetek is, sajnosan tapasztalhatók ’s tapasztalják jelenleg is az 1840: 29 ki 1. czikk eddigi káros következményit azok, kik a' váltók tekintetéből a’ zsidók varázskörére bocsátkozni kénytelenek valá­­nak; mert itt kerekedik azon rész, melly a’ különben jó­tékony váltók örve alatt különösen a’ birtokos nemese­ket és sok együgyü polgárt már eddig is tönkre juttatott. Azt sem lehet pedig reményiem a’ történetek nyomán, hogy az általányos emancipate jobban kötné őket a’ haza érdekéhez, mert nekik itt nincs, nem is lehet maradandó városuk, a’ mennyiben ez hitelveikkel is ellenkezik. Ők magokat vallásos hiedelmüknél fogva, legyenek bár­­melly szabadságban, rabszolgáknak képzelik, mert ne­kik vallásuk egyszersm. polg. törvényeik.És valahány­szor a’ polg. társaság törvényei kózes törvényeivel össze ütköznek, nincs erő, nincs hatalom, melly őket ettől el­­szakaszthassa. Ők monarchiát vagy aristokratiát nem ismerhetnek el, mert általányosan tdeokraták.Ők egye­­dűl a’ Thalmudot tartják törvénynek ; a’ zsidó minden embert, ki nem zsidó, saját ellenségének tekint; imád­­­ságából sem feledi ki keresztyén elleni nem legjobb ér­zelmeit, ’s könyörögnek visszaállittatásáért az elpusz­tult Zsidóországnak. Hogy ez nem puszta állítás, bizo­nyítja az, hogy újabb időben is van példa zsidók közt a’ régi Zsidóország visszaállittatása iránti ábrándos lőrek vésnek. Ugyanis 182­5 ben Mardochai Manuel’Noa föl­­­ szólítá a’ zsidó nemzetet, miként közeledik az idő, melly­­i­ben Messiás újra eljövend; ’s az uj Zsidóország újra­­ fel fog épülni; ’s illy czélból meg is hitta őket: költöz-­­ nének át Éjszakamerikába Ujgorkba, a’ Niagara nagy­­ folyó három s V2 négyszeg mérföldnyi szigetén és statust ’s Ararát nevű várost alapítsanak. Ez pedig már azután történt, midőn őket ném­elly fejdelmek polg.­jogokkal a­­jándékozták meg. Véleményem szerint nevelésben van a’ legnagyobb hiba, itt kell előbb orvosolni ’s őket a’ polg. élet élvezésére, mintegy előkészíteni. De maga a’nemzet is, ezen kényes kérdésben, az általányos e­­mancipatióba illy rögtön ereszkedni nem bátorkodott, sőt mind 1790 mind 182­7 ben e’tárgyban választmá­nyi munkálat következtében kívánt rendelkezni. Ne áll­junk tehát most el ezen munkálatoktól, hanem vétesse­nek föl ezek, annak módja szerint; addig pedig hogy az emancipalio kérdése egyedül a’ kir. városok elnyo­matására, ’s a’zsidóknak polgári jogokban részesítésé­re fordittassék, abban megnyugodni egyáltaljában nem tudok. Legyenek nekik közönséges felügyelés alatt ál­ló iskoláik, hal levetkezve a’ polgárisodással ellenkező­­ bal és előítéletek durvaságit, a’polg. jogokkal élhetésre előkészülhessenek ; addig az 1840. 2­9. t.czikkei elé­güljenek meg , vagy ha csakugyan mulhatlanul szüksé­ges, őket jelen körülményink között, polgárositni­ kí­vánom, miként nem városi, hanem honpolgárokká tétes­senek törv. által, mi több liberalismust is fog tanusitni. Adik szónok egy m. követ: Az izraeliták emancipatiója kérdését, szóló véleménye szerint múlt orsz.gyűlés kez­­dé meg. Nem lehet sőt ellene is van a’status czéljának hogy többé jelen állásukban maradjanak , mellyből me­gyéje­ is kivétetni kívánja. De itt az a’kérdés, hogy a’ zsidók emancipatióját egy kérdéssel tovább kellé vinni eddigi állásánál a’nélkül, hogy jelen kérdés általányo­­san tárgyaltassék. Szóló nem tartja helyesnek, mert ha polgárok, kiket pedig előbb utóbb be kell venni a’con­stitute sánczába, közt is különbséget teszünk , ’s nem minden városi lakosnak adatik po­g. jog; ’s végre mi­dőn ezt több millióért nem tesszük, nem látja tenni igaz­­­ságosnak egy pár száz ezer emberért. De nemzeti bely viszonyunk sem engedik ezt. Ugyanis, a’nemzet úgy tekinti őket mint idegeneket; de ennek magok a’zsidók okai,mivel ők magok is idegenekül tekintik magokat hoz­zánk, a’ mennyiben elzárkóznak, ’s minden viszonyaikra nézve különöznek tőlünk.És ha, midőn úgyszólván sem­­­mi vagy igen rosz rendőrségi intézkedésink vannak, illy politikai jogokkal ruházzuk fel a’ zsidókat,annyin tódul­nak Lengyel és Moszk­orszából hozzánk, miként itt ha­zánkban fogják feltalálni azon valóságos Jeruzalemet, mit még eddig másutt czéloztak. Ha polg­­állásuk a’ sta­tus czéljával egyezőleg rendeztetni fog, akkor fogja he­lyeselni az emancipatiót. De miként lehet ez, midőn a’ földm­iveléstöl egészen idegenek,holott nekünk földmi­­velőkre volna szükségünk. Hogy pedig idegenek a’föld­­miveléstöl, bizonyítja az, miként a’ moszka kormány, eziránt minden lehető intézkedést megtett, mindenkép kivánja édesgetni őket a’földmiveléshez,de minden siker nélkül. Ők azt hiszik, hogy ha a’ kereskedésről lemon­danak , megszűnnek Ábrahám maradóid lenni. Óhajt­ja, szóló, hogy emancipáltassanak, de előbb több mil­lió keresztyén polgárt kíván emancipáltatni. Adik szónok másik m. követ: küldött a’ zsidóknak, minthogy a’ ma­gyar nemzetiséghez csak annyira sem simulnak, mint saját érdekük parancsolná, mint a’ magyar nemzetiség igényelheti,’s csak annyira sem, mint más nemzetek; általányos emancipáltatásukat nem pártolják. Küldösi szerint az elöbbeni két orsz.gyűlés eléggé rendelkezett a’zsidók sorsáról,’s azzal darabig beérhetik; minél­fogva szóló a’ zsidókat ide nem értve a’ 99ik -ba beté­tetni nem kívánja. étdik szónok szinte m. követ, midőn a’ múlt országgyülési Kir. és RR. elveiket ezen nép iránt kifejtették, ’s a’felírást nem tekintvén a’keresztyén és zsidó, ’s ezen vallások közti viszonyokat fölterjesztették, őket azon elv és meggyőződés vezette, miként minden­kinek meg kell adni a’ magáét’s ennélfogva zsidók a’ nem nemesekkel egy joguak legyenek. De a’ kormány épen máskép vette a’ nemzetiség érdekeit, ’s csak azt engedte meg, hogy városokban ben­t lakhassanak , ha egyébiránt erkölcsi magok viselete ellen semmi kifogás nem lehet. De ezen benlakhatást is csak ollyan kir. vá­rosban engedte meg , hol azelőtt a’ szabad adásvevés gyakorlatban volt. ’S most itt egy nagy ugrást akarunk lenni,a mennyiben még nem is a’ városoknak, hanem az egész haza polgárinak kivánják némellyek tekintetni a’ zsidókat a’ nélkül, hogy ezt egy általányos törvénynyel ’s törvényben kimondanék? Szóló nem osztozik azok ér­zelmiben,kik vallásra, vallásos viszonyokra tekintenek, kik talán baráti a’ felekezetességnek; mert látja, tudja, miként a’ zsidók is a’ házas, a’ családi életben kellő pie­­tást tartanak,józanok,mértékletesek, erényesek, pénz­viszonyaikat még legszigorúbb körülményeik közt is jól tudják és rendezik; ’s óhajtaná, hogy minden honlakos e’tekintetben hozzájok hasonló volna ’s csodálkozik, hogy a’nemzetektől külön válva, ennyi erény mellett is nyomatva azoktól annyi század óta fen tudták magokat tartani. De mindezek’s minden erényeik mellett is fi­gyelmet igényel azon köz bár balvélemény ’s előítélet, mi a’ keresztyéneknél a’ zsidók ellen ’s a’ zsidóknál ke­­resztyének ellenében áll. Midőn most a’kir. városokat törvényes és szabad állásba tenni akarjuk ; ’s tudjuk, minő gyülölség feneklik szívükben a’ zsidók ellen; bi­zonyára ne toljunk ollyat nyakukra,a’ miért ezen coor­dinatet is megutálják. Épen ide bizonyít hathatósan a’ B. érdemes követe által említett pozsonyi eset. Pórok verték igaz a’ zsidókat, de elég az, hogy verték. Nem szükség tehát azt bizonyítani, hogy itt egy távolság van, mit egy lépéssel nagy ugrás nélkül meg nem közelíthe­tünk. Vannak előítéletek, mik kíméletet érdemelnek; de magok a’ zsidók sem akarják magokat érdemesítni a’ nemzet előtt; mert hiszen múlt orsz.gyűlés óta vehetnek úrbéri telkeket i de vettek é azért? (többen vettek) Tu­dok egy két esetet én is, hogy vettek, de ez még nem, v. legalább nem eléggé bizonyít. Igaza ven tehát az előld.'* szólott város érd. követnek, hogy nem közelitnek a’nem­zetiséghez. Zem­plény megyében nem hogy úrbéri tel­keket , de még szőlőt sem vesznek, hanem pénzt adnak ki, h­ogy mit más keserves verítékével keresett, magok­hoz kaparják, így magoknak tulajdonítsák, hogy a’kir. városok ellenszenvvel viseltetnek irántuk. Végre tehát csak az a’ kérdés, hogy midőn az 1838 és 18­1 Oki or­szággyűlések eléggé rendelkeztek a’ zsidók sorsáról; czélszerű-e tanácsos-é ettől eltérni, ’s az emancipatiót itt mondjuk-e ki? Még két vár­ követ szólt hasonló ér­telemben 's pártolok az előbb szóltokat. Egyik: nehéz volna bebizonyítani az 1840 ki idézett pozsonyi esetet (ezen esetet említő szónok : van elég tanú.) Második: míg hazánkban balvélemény lesz, óvakodó kell lépni­e.

Next