Jelenkor, 1844. január-december (13. évfolyam, 1-104. szám)

1844-01-04 / 1. szám

azt nyomban visszaadni köteles. Kiről ellenkező bizo­­nyittatik be, a’ választmány hiteles jelentésére az orszék által kimondandó ítélettel azon egész tisztujitás alatt szavazásjogától megfosztandó.“ 3­5dik §:„Ki a tiszt­újító megyében lakik, csupán ezen kerület, vagy járás­beliek közt szavazhat, mellyben lakhelye fekszik. Bir­­tokjok helyzetéhez képest csak megyén kivüli lakosok szavazhatnak.“ — 36dik­­: „Ha valaki ellen bebizonyo­­dik, hogy bármi móddal kezébe jött több szavazatje­­gyet vetett valamellyik ládába, vagy azon egy hiva­talra több helyen is szavazott, a’ 34 -ban érdeklett sza­vazatvesztésen felül mint a’ jó rendet megháboritó , minden belevetett golyó, vagy más jegyért egy, és egy hónapi fogságbüntetésben az őrszék által, a’ választ­mány köteles jelentésére azonnal marasztassék el, s nyomban le is tartóztassák.“ 3­6dik §: „Szavazás al­­kalraávali csalfaság esetében a’ szavazás azon helység­beliek által, mellyhez a’ többszörösen szavazó tartozott, ismétlendő leszen.“ E’ §sokat minden nyomosabb ész­revétel nélkül a többség maradjon felkiáltással elfogad­ván, következett a’ 38dik §, mellynek szavai ezek: „Mindegyik hivatalra lett szavazás elvégeztével, a’ ládák a’ választmány e­tt felnyittatván, a’ választmány a’sikert a’gyű­lésre bejelentni.Kire legtöbb zavazat esett, az elnök megválasztottnak nyilatkoztatja.“ E’ Sra ész­revételén, mikép a’ szavazás eredménye kezelését ille­tőleg minden gyanú elhárításául nagy megnyugtatására szolgálna az a' kedélyeknek, ha a’ szavazási ládák , nem a’ választmány, hanem a’ megyei választó közönség egyeteme gyűlése előtt,bontatnának fel, a’ választmányi szerkezet igy módosíttatott: ,,a’ ládák a’választó köz­gyűlés előtt felnyittatván, kire legtöbb szavazat esett, azt az elnök megválasztottnak nyilatkoztatja. Ezután a’ 39dik­k olvastatott: „Tisztújitás érdemébeni értekezés végett bármikor ’s bárkinél összegyülekezni az alkot­­­ányos szabadság alkotó része. Ellenben botrányos dor­bézolás, megvesztegetés, vagy fenyegetés által bárki részére szavazatokat vásárolni,vásároltatniv.eladni egy­általán tiltatik. Illy becstelen tett bebizonyodása eseté­re, mind a’ megvesztegető, fenyegető v. segédei, mind a’ vesztegetett, a­ legközelebb 3 év betölteig minden köz­szavazási jogaiktól fosztassanak meg. Ismétlés esetében a’ szavazattóli megfosztás személyeikre nézve egész életökre okvetlen terjesztessék ki Ezen kívül az illy meg­vesztegetést elkövető egy évig terjedhető fogsággal bün­tetessék ; ’s mind azon kihágásokra nézve, mellyek tet­te következtében elkövettetnek, valóságos bünöstárs­­nak tekintetvén b­átnoki felelet ’s elégtételre vonassák. Illyésre más által ne talán tett megbízatás semmi ment­ségül senkinek nem szolgálhat. Az, ki magát megveszte­­gettetni engedte, a’ kapott ajándékot a’ megyeházi pénz­tárba kétszeresen befizetni köteleztetik; ezenkivül fél­évig terjedhető fogsággal is büntetendő. Ez esetekre vádló mindenki lehet. Ítélő biró az őrszék ; ennek neta­­láni eloszol­a után, a’ tettes helyzetére való minden te­kintet nélkül, a’ tisztújitó megye törvényszéke.“ Ezen ’sal a’ szólók közül senki sem vala tökéletesen megelé­gedve és igy ennek módosítását egy szívvel lélekkel kí­vánta mindenki; csakhogy különböző szempontból indul­va ki, így például egy megye követe a’ f első sorait, mellyekben mondatik: „Tisztujitás érdemében érteke­zés végett bármikor ’s bárkinél összegyülekezni az al­kotványos szabadság alkotó része, végkép ki akarta hagyatni; mert úgymond, i­ly előleges értekezés ürügye alatt fognak történni az étetések itatások ’s vesztegeté­sek. Egy másik megyei követ pedig azt adá elő, hogy a’ szőnyegen forgó szerkezet igen tágas kaput nyitván vá­­doskodásra , a’ rész akarat egy vagy más érdeke elő­mozdításául a’ legártatlanabb egyedeket is be fogja vá­dolni, óhajtaná tehát, hogy a’ hamis vádlókra azon bűn­tetés szabassék, melly a’ vád bebizonyodása eseté­ben, azokat fogta volna érni, kik bevádoltattak. Má­sok azt mondák, hogy a’ választmányi javaslat sze­rint , magára az ártatlanságra is bűnbélyeget lehetne nyomni ’s az egész tisztujitás papmarasztási alakot öl­tene magára. Egy dunántúli követ attól fél, hogy a me­gyei rendszer mostani állásához képest gyakorlatba sem vehetni a’ választmányi javaslatot, vagy ha gyakorlatba vétetik is, következése az lesz, miszerint a’ tisztújitás 1—2 hétig tartatván , az összes nemesség csak a’két főbb hivatalnok választásában veend részt, az alsóbb hivatalnokokat pedig csak a’ helybeliek fogják válasz­tani, úgy hogy azután a’ titkos szavazás vagy képviseleti rendszerre, vagy helyenkénti Csalánkinti­ szavazásra készíti meg az utat, melly utóbbit szóló az előbbinél, ha az még az egész népre ki nem terjesztethetik, sokkal tanácsosbnak vélné. Egyébiránt midőn szóló a’ hamis vádlókat bűntetteim akarja, a’ b­első sorait csak azért sem kívánja kihagyatni, mert attól fél, hogy azok nél­kül a’ nemzet alkotványos szabadságán­ak világa a’ kö­zös dolgok iránti közös értekezhetés, Angliában is félté­kenyen őrzött jog, épen úgy magyaráztatnék, mint azt már az előbb­i­­ megye követe szavaiból lehetett vol­na következtetni. Egy más megye követe a’ választmá­nyi szerkezetből azokat, mik a’ 39 -tól fogva a’IIIdik fejezetig javasoltalak , mind kihagyatni kívánta, mint az illető hatóságok rendelkezése alá eső dolgokat. Az utána szólott követ pedig azt jegyzé meg, hogy a’ meg­vesztegetés nemcsak etetés itatás hanem hivataligérés ’s több e’féle által is megtörténhetik, annálfogva határ­­zottabban óhajtaná kifejeztetni,mit kelljen érteni a vesz­tegetés szó alatt. Az előrebocsátottakra az illető vá­lasztmányi jegyző némileg fölvilágosító észrevételeket tevén, egy tiszai követ emelt utána szót. Szükség — úgy mond hogy a’ törvényhozás gondoljon ugyanazon borzasztó kicsapongásokra, mellyek korlátoztatása iránt tanácskozunk,azonban az alkotványos szabadság érde­kében igen szomorú lenne , ha a’ véres történetek fris emlékezete olly befolyást gyakorolna tanácskozásunkra, hogy a’midőn rendet akarunk, ugyanakkor a’ választás szabadságát koczkáztatnák és olly törvényt alkotnánk, mellyet akár a’ megyei elemtől idegen főispán akár az egy más ellen torzsalkodó pártok az ártatlanok elnyomására használhatnának. Én azt kívánom, hogy’itt a’ kihágások szorosan határoztassanak meg; továbbá, miután már a’ erim. codex tárgyaltatásakor felállit­atott azon elv , hogy a’ bűnös kiállván büntetését, tovább ne büntetes­sék; és megállapittatott a’ vesztegető, bünöstárs és fel­­bújtó fogalma: a’ választmányi javaslatból az örök bün­tetés hagyassák ki és a’ megyei kihágásokra választmá­nyig javaslati büntetések a’ erim. Godexben felállított sarkelvekhez alkalmaztassanak. Különben a’ választ­mányi javaslatnak mostani állásában elfogadásával olly dracoi törvényt alkotnánk, mellynek mása nincs Euró­pában. Miután a­ választmányi javaslat nem határozza meg a’ bűnöket, a’ felbújtás eszméjét a’ megvesztege­tésével összezavarja és mégis örökre büntet. Szóló e­­gyébiránt nem is várja épen a’ büntetések szigorúságá­tól a’ rendet, mert hiszen eddig elé is halált mondának törvényink a’ gyilkos fejére, és még is ki nem tudja, hogy vannak megyék, mellyekben egy két ember azt hívén, hogy bennök rejlik a’haza boldogsága megálla­pításának magva, megyei követség vagy tisztség után esengve alkalmat szolgáltatónak arra, hogy több ártat­lannak vére ontassék. Látni való innen, mikép a’ leg­szigorúbb törvényektőli félelem sem tartóztatja vissza a’felbőszített emberi szenvedélyeket és e’részben csak a’ becsületérzésnek nevelés általi kifejtése, a’ főispáni hivatal betöltésének a’megye bizodalmából leendő ki­sugárzása, és a’ képviseleti rendszernek e’ hon min­den lakosira kiterjesztése ígérnek gyökeres orvoslást. Ezen előadás lényegére nézve a’ következett szólók is mind egyet értettek, és a’ 39 §. egész a’Ilídík fejezetig ennek szellemében kívánták az illető körül, választmány által újra dolgoztatni; úgy hogy elnökileg is ez érte­lemben mondatott ki a’ határozat. Azonban a’ határo­zat kimondatása előtt a’ tiszai követ egyes állításinak részint támogatásául,részint megczáfolásául nevezetesb észrevételek tétettek. Egy követ sokat értetni akaró rövidséggel a’jelen tanácskozást illetőleg figyelmezte­­té a’t. KK és Rhet Dánia példájára. Dánia úgymond 1660. jó királya kedvéért lemondott polgári alkotvá­­nyáról, és csak később vette észre, hogy nemzetnek al­­kotvány nélkül polgári élete nem lehet és csak száz és nyolczvan éves küzdelmeinek látszik némi eredménye mlatt. Egy másik szónok azt mondá , hogy több mint emberi fölemelkedés kivántatnék valamelly megyétől, hogy a’ választmány által ajánlott rendkívüli szigorú büntetést mintegy maga magán hajtsa végre, sőt a’ vá­lasztmány javaslata épen gyakorlatba vehetetlen; a’ mennyiben, határozatlanságánál fogva bármelly szíves­ség adása és elfogadása megvesztegetés’s megveszte­­gettetésnek bérmáltathatván a’ szerkezet szerint több ezret sőt lehetne eset, hogy magát az egész megyei ne­mességet is be kellene félévre zárni fogságba. Egy du­nántúli követ az előtte szóltnak okoskodását a’ megyei nemesség erkölcsi érzetére nézve igen pessimisticus szempontból mondá kiindultnak. Szóló a’ választmány védelmére azt hozta föl, hogy az kiküldetési rendelte­tésének megfeleltté, mi úgymond addig, míg a’főispá­­ni jogok körülnyirbáltatásáról, ’s több idegen’s mulé­­kony elemnek a’megyei hatóság sánczai közé vételéről volt szó ,nem tudom — mert a’ jövendő méhében rejlik ennek megfejtése, javunkra ? vagy kárunkra­ tökéle­tesen meg voltunk a’ választmány szerkezetével eléged­ve, most azonban, midőn a’ mi saját visszaélésink kor­­látoztatására kerül a’ sor, a’ szigorú büntetésektől ije­­dezünk, ’s a’ nevelésre, ezen universalis curára hivat­kozunk, mihez akkor szoktunk folyamodni, midőn sem­mi sem akarunk ; mi a’ szigorú büntetéseket illeti, igen is meglett volna azoknak eddig is eredményök, ha szi­gorún végre is hajtattak volna. A’köv. szónok azt adá elő, hogy a’ választmány a’ vesztegetésen szavazatvá­sárlást értett, és azt keményen kívánta büntettetni. Sza­vazatokat vásárlani vagy is vesztegetni nem a’ nevelet­len nép, hanem a’nevelt urak szoktak, már ha jövően lopnak, a’ lopás azért szintolly keményen büntetendő, mintha egy ember lopott volna, igy gondolkozott a’ vá­lasztmánya’ vesztegetésről is. Hogy a’ választmány a’ javaslati büntetéseket a’ criminalis Codex elveihez nem alkalmazá, oka, mert még akkor a’ criminalis Codex országgyűlésileg nem volt tárgyalva és megállapítva. Egyébiránt szóló a’megyei kicsapongásokat, még azon esetre is korlátoztatni kívánná , ha a’ criminalis Codex törvénybe nem mehetne. A’ köv. követ a’ tisztválasztási kicsapongások halálát a’ képviseleti rendszer behoza­­talátúl és a’ hivatalkórságból nevelés útján leendő ki­gyógyulástól várja, addig is azonban czélszerű intéz­kedések által kivánja az embervért kiméltetni és midőn az alkotványos szabadság lényegét a’ köz dolgokbani szabad értekezhetést a’ választmányi javaslat három első soraiban meg akarja öni, ugyanakkor a’ muzsika és zászlók melletti dinom-dánomokat, mellyek utóbb borzasztó vérengzéssé szoktak válni, annál is inkább óhajtja megzaboláztatni, mert ez úton az oligarchák szokták a’ vagyontalanabbak activitását nullificálni. Ösz­­szejöhetünk mi (mond szóló neki lelkesülve) a’ nélkül, hogy a’boros csapokat megeresztenék, hozzuk divatba a’politikai böjtöket, és a’ csapok megeresztése által ne adjunk alkalmat embervér-eresztésre. Egyébiránt szóló azon előadáshoz ragaszkodott, mellyröl fentebb mondám, hogy szinte közakarattal határozatba ment. Ezután egy felső vidéki követ emelt szót, é s megmond­ván, hogy habár megyéjében eddig elé képes volt is az intelligentia minden botrányos kihágásnak elejét venni, de miután Zban az értelmiség öröködése daczára is olly borzasztó kicsapongások kövekteltek el, nincs reménye szólónak, hogy orsz. intézkedés nélkül jövendőre egye­dül az intelligentia szilárdsága felelhessen meg már nemcsak a’választásoknál, hanem a’ léleknyugalmat i­­génylő tanácskozásoknál is, a’garázdálkodó tömegnek. — Egyedül képviseleti rendszer segíthetne itt a’ dol­gon, de ki volt- e’ végre küldve a’ választmány ? mert ha i­g­e­n és a’többségnek reménye van a’ képviseleti rendszert behozni, akkor kívánom, hogy ezen egész választmányi javaslat újra dolgoztassák. De azt nem hiszem, mikint az előbb szólott tiszai követ által czéloz­­tatott, hogy a’ megye által választandó főispán a’ mosta­ni megyei rendszer mellett, a’ bajoknak elejét tudná venni, hisz választott elnök az alispán, ’s még is nem voltunk­­ már elégszer szomorú tanúji, mikép a’ legsze­­retettebb alispán elnöklete sem vala képes az indulat­tól elragadott tömeg kitörésit meggátolni. — Nincs a’ mi népünknek arra hajlama, hogy a’kit egyszer bizo­dalmával elnöki székbe emelt, annak szavára egyszers­mind szenvedélyét megtagadva, fejet is tudjon hajtani. Soká érünk még mi oda, hogy mint Angliában egy fejér palozának felmutatása a’legnagyobb zavarban is csen­det idézzen elő, m­i a’megyei elemet szaporítottuk, de még eddig a’ rend biztosítékáról nem gondoskodtunk. Erre nézve ne feledjük, hogy ha jó rendet akarunk esz­közölni, annak fentartását minél kevesebb egyedekre bízzuk. Szóló is kivánja a’ választmányi javaslatot újra dolgoztatni­, mert az nem eléggé határozott, miután töb­bek közt abban sem a’ dorbézolás, sem a’ vesztegetés nincs világosan értelmezve. Mert hisz úgy­mond szóló, a’ vesztegetés nemcsak pénzzel történik, egy női ka­csintás hiunyoritás) hatalmasabban izgatja fel gyakran a’szenvedélyeket, mint bor és pénz ; hogy elnem hal­latlan eset, mutatja egy nem olly igen régi példa bizo­nyos megyében, hol az alispánná éorteskedett ’sa’t. Még egy tiszai követ a’ vesztegetésre vonatkozólag mondá, hogy e’részben mindenkinek, még nekünk is úgy mond, megvan gyenge oldalunk, és csak elkell azt találni, a’ vesztegetésnek azonnal martalékául esünk. Hogy a’ vesztegetni akarók mindig gyengébb oldaláról szokták megkerülni az embert, erre egy példát hozott fel. Azon időkben úgymond, midőn az angol azt sze­rette volna, hogy a’ Napóleon uralkodása alatt hatal­maskodó francziáknak az egész világ ellensége legyen, egy európai udvart úgy tudta maga részére hódítani a.

Next