Jelenkor, 1844. január-december (13. évfolyam, 1-104. szám)

1844-01-14 / 4. szám

PEST, vasárnapján. 14kén.4dik szám ~rr———~——---(T­:—;—h­ i,„n kétszer- t­­ vasárnap és csütörtökön. Előfizethetni helyben a’ szerktő ’s kiadó tulajdonosnál úri utcza 453dik sz. alatti Trattner-Károlyi ház első eme-Megjelenik a arsalkodoval minden vatainál. Az ausztriai birodalomba vagy külföldi tartományokba kivántató példányok iránt csupán a’ bécsi cs. főpostahivatal utján történhetik a’ létén, egyebütt pedig minden kira­y­­ megrendelés Az Értesítőben mindenféle hirdetvény fölvétetik ’s pontosan közöltetik. ■■ 1.fvrlusán­ közleméneinek merkei Szerentünk les* gr. Széchenyi István FOCI AI­AT- kinevezések, előléptetések ’s halálozások; Kisfa­ludy társaság uj. vállalata; nemzeti casino közgyül. határ­napja. Sajtótörvények. Országgyűlési közlemény (pótlék a’ január 3ki kerül, üléshöz a' megyei választásodul; folytatása a’ január okéi 131dik körül, ülésnek a’ válasz­tások körüli kihágások ügyében; legújabb, szavazati több­séggel a’ megvesztegetésre büntetés szabatai rendelte­tik. Toramegyei közgyűlések eredményei ’s követ­ini as­it­­ványi pótlékok, kormányszéki rendeletiek ’s hatósági körlevelek, iránt intézkedések. Aradmegyei közgyűlés: k­övét utas­itások ’s hatósági rendelkezések, a’ megyei is­kolák ügyébeni rendszeres munkálat; budapesti napló ; te­mesvári vásár. Ausztria: sajtós ’s egyéb érdekes hírek. Spanyolország: a’ cortes ülései felüggesztettek. Krisz­tina özv. királyné februárban térendő v­issza Spanyolor­szágba. Anglia: Greyt Irlandban Richmond, hg. váltandja föl; ve­szélyes ingerültség je*sei Írlandban Fr­a­n­c­z­i­a­o­r­s­z­á­g: ujj.­­­i üdvözletek, akadályok Moliére em­léke ügyében. Poroszország: A’ hattyú rend megujittatni; ifjú lengye­lek elfogatási­. K­a­u­ká­z­i­a: Az orosz-cserkesz ütközetek részletei. Értesítő.— Hungyarország és Erdély , cs. ’s kir. fels. a’ nyárad­­d. szertartásu káptalan­nál Löffler Ján. apát és székesegyházi főesperest ének­lő­­ kanonokká, Győrffy László prépost és középszol­noki főesperest székesegyházi főesperessé, Bielak József ügyvédet a’zágrábi főtanodánál r. magyar nyelv­tanitóvá kinevezni ’s Nagy József császai kir. mázsa­­mestert nyugalmazni méltóztatott. Továbbá Öcs. ’s ap. kir. föls. m. évi oct. 31 ki ’s dec. 30 rtiki­­­egf. h­atárzatiban Papp Konstantin Zenobius, cs. kir. tanácsost, kereskedési ’s váltótörvényszéki ülnököt, az ausztriai cs. kir. szab. bank igazgatóját, és bécsi cs. kir. szab. nkereskedőt, több rendű kitűnő érdemeit mél­tatva , „böhmstetteni“ előnévvel erdély-magyarországi nemessé nevezni legk. méltóztatott. A’ am. m. k. udv. kincstár a’ szőregi kamrai urada­lom igazgató tiszttartójává Preneszyl Ernesztet, sző­regi kasznárrá Stephanovics Benedek eddigi szokolai kam. ispánt, szőregi ellenőrködő írnokká Türbach Ferencz szlatinai kam. ispánt, gyalai kam. ispánná Sch­eller János szlatinai ispánhelyettest ’s a’ megürült hrádeki kamrai pénztár első írnokává Gresko József , eddigi évi lykavai pénztár-írnokot alkalm­azá. Borsicz­­ky Andor trebussai kam. alek­lész nov. 23-án, ipolysá­­gi sóárnok Mirsch Jakab dec. 21kén, ’s kam. levéltári hivatalnok Sztupiczky Imre dec. 24kén meghatároztak. A’pesti nemzeti Casino-egyesület alap­szabályai rendeletéhez képest i. é. január 28k án dél­előtt 10 órakor ,közgyűlést tart, mellyre a’ t. ez. rész­vényes urak ezennel hivatalosak. — Szigeti Szerencsy István ő­nmlgát ’s úri család­körét a’ közelebb lefolyt év utolsó havában kettős szo­morú csapás mély gyászba bob­tá , háromnapi rövid időköz alatt ö­nmlgának két nővérét ragadván el a’ ha­lál az élők sorából , ugyanis decent. 19dikén Horváth Lászlónét, szül. Szerencsy Karolina asz., Kis-Rátkán Zemplény vm., élete 4-ldik évében gyermekszülés kö­vetkeztében, ’s dec. 22-én Bat­ernay Andrásné szül. Szerencsy Borbála asszonyságot Tisza-Újlakon, Ugo­­csa vm., élete 44dik évében idegláz miatt. Béke az el­­szenderültek hamvaira! Halálozás. Kir. tan. és udvarnok ittebei Kiss Antal, Torontal megye néhai első alispánja ’s orsz.­­gyülési követe N. Becskereken f. évi jan. 2-án kimúlt, életének 64. évében. A’ köztiszteletü, miveit, és szel­­lemdns férjimnak emlékezete áldásban fenmaradásra méltó, sok érdemei ’s jólétei között főleg azon neveze­tes áldozatokért, mellyekkel ő a’hazai intézetek gyara­pításához járult. A’Ludoviceára tett szép ajánlatát (Kiss Ágoston örököseivel egyetemben 1­0 ezer ft.) törvény­­könyvünk bizonyítja; a’ nemzeti museumban egy irnoki dijt alapitott; a’ m. t. társaság alappénze neveléséhez évenkint 100 pfttal járult; a’ vakok és siketnémák inté­zeteit szép adományokkal gyámolttá; a’ magyar aca­­demiának becses régi oklevél- gyűjteményt és a’ mu­­seumnak több régi pénzt’s a’t. ajándékozott; szép lel­két tanúsítja az is , hogy az 1831ki rémletes chole­ra szakában, az orvosok buzdítására ’s bátorítására 300 pft. évenkénti nyugpénzt ajánlott azon orvos vagy sebész özvegyének, kinek férje a’ betegek körüli fára­dozásának áldozatául esnék, ’s ezen 300 pft. nyugdijt máig is hozza az akkor kimúlt n.becskereki orvosnak özvegye.Illy nemes ’s több itt elő nem sorolható tett jel­­lemzé a’ derék honpolgárt, kinek véletlen halálát egy esés­­ okozta czombtörésből következett 5 héti beteg­ség szülé. Földi részei f. január 1­6kán Katalinfalván tétetnek nyugalomra. Béke angyala Virasszon felettük ! Sajt­ó­t­örvények. Midőn az amerikai egyesült statusok alkotványa készült, egy, Fédéraliste nevű folyóirat keletkezett, mellybe Jefferson, Madisson és az akkori események más nagy szülöttjei írtak, vitatván az elveket, mikre az alkotvány építendő vala, ’s elfogadás végett ajánl­ván a’ népnek. És ha az óta valamelly nemzetnél al­­kotványalakitásra került a’ dolog, a’ vitatkozás terve mindenkor szabad és akadálytalan volt. Vélemények szabad nyilatkozása nélkül nemzet akaratából nem is eredhet alkotvány, hanem legföljebb kegyelemből adat­­hatik, odtrogroztathatik. — Midőn olly nemzet épit magának alkotványt, melly azt még nélkülöző , annak a’ szabad vitatkoztatás hiánya nem lehet annyira ká­ros, mint annak, melly öröklött statusszerkezetét újít­ja , átalakítja; mert kinek még semmije sem vala, az mit sem veszthet, hanem az átalakítónak ügyelnie kell, nehogy a’ réginél roszabbat állítson elő. E’ tényeknél fogvást igen örvendetes , hogy kormányunk bölcsen tá­­gitott sajtónk korlátain,’s a’discussio mezejét előt­tünk jóformán megnyitni kegyeskedék. Mindazáltal a’ Pesti Hírlap, 3­04­. számában panaszos szót emel a’ magyar írók törvénykivüli állapota miatt,mellyben ők minduntalan véressé ütik magokat olly korlátokon, mi­ket nem láttak, miket nem ismernek. És a’ P. H.igaz­sága lehet, panaszát némileg magunkévá tesszük mi is ; ámde van mégis, mi a’ journalistát többi íróhoz képest meglehetősen megnyugtathatja. Ő ugyanis a’jelen röp­penő perezének élhet ’s a’ pillanat embere lehet. Kü­lönösen pedig ha valakinek ez országban, a’ P. H. szer­kesztőjének bizony nincs mit panaszolnia mostani saj­tóállapotunk ellen; mert — mikép Kormosy úrnak ma­ga mondá — a’ kakas is ur a’ maga szemetjén; mit ő szerdán megirt ’s megírhatott, az már csütörtökön nem tudom én hány ezer példányban röpül szerteszét a’ha­zán. Ugyde nem minden kakasnak van külön szemetje; a’ roppant többségnek szolgálatára nem áll készen a’ gyors sajtó (értsd: censura) ’s a’ posta. Következőleg ha valaki e’roppant többségből véleményét némelly po­litikai tárgy iránt sajtó útján akarja közzé tenni,kény­telen vagy a’journalisták pártfogásához folyamodni, vagy külön könyvet írni. Tartalmas könyvek haladási ’s átalakulási kérdésinkröl vajmi üdvösek volnának a’ fentebb szempontokból gondolkodó fejekben nem igen gazdag nemzetünknek ! — Ámde írjon csak valaki po­litikai tárgyú könyvet: szomorún tapasztalandja, hogy mig a’journalista a’jelen r­öpp­enő perezének él, ő egyéb nem lehet, mint „post festa sacerdos“, hogy e’ szerint gyakran mindegy, akár későn, akár soha sem láthat munkája napvilágot. Illy körülmények közt a’ politikai discussio megnyitott mezeje úgy szólván a’hir­­lapirók egyedárusságába van adva. A’ nemzet megbe­­csülhetlen utasitás jogánál fogvást a’ megyei termekben gyönyörű tere nyílik ugyan a’ politikai discussionak ; hanem ez a’ tágabb sajtószabadság hiányát, részint a’ gyűlések szűkkörű és zajos, részint a’ beszédek el­hangzó természete miatt, koránsem pótolhatja ki. „La littérature est l’expression de la société“ mond a’ fran­­czia. És csakugyan tudományos irodalmunk tükre a’ nemzettest tudományosságának. Némelly tehetösb hon­fiak gazdag kincseket mentének ugyan idegen irodal­makból ; hanem épen ezért idegenszerű­ek e’ kincsek és nem mindenkinek adatott meg a’ tehetség , idegen for­mákat hazaiakhoz és hazaiakat idegenekhez czélszerűn mérni tudni. Kapkodunk fejeink fölött csattogó theo­­riák után, mig lábaink ezredéves épülethez ’s a’körül­te feltornyosult tenger körülményhez vannak nőve. Ki a’ megmondhatója: legjobb ügyekezetünk mellett is nem fog e alkotmányunk feloldhatlan szövevénybe bo­­nyolulni?"A’ P. Hírlap állítja azt „hogy szabad sajtó nélkül Magyarhon békés utáni kifejtése vagy épen le­hetetlen, vagy csak tömérdek időpazarlás ’s fájdalmas vajúdások után tehető.“ És ez való­szinü, mert „korunk az öntudatos ébredés és haladás kora, ’s mint illyen, jelentőségére nézve, Árpád honalapitási kor­szakával jöhet mérlegbe“, mikép S­z­o­n­t­a­g­h Gusztáv legújabb munkájában mondja. Midőn a’ hazának hős erőre volt szüksége , minden honfi karja tudott kardot forgatni, úgy ha jelenleg a’nemzetnek öntudatra kell eszmélnie, illő , hogy mind azok , kik a’ közintézkedé­sekben bármikép részt vesznek, hatáskörükhöz képest emelkedjenek föl az értelmiség ’s tudományosság pol­czára. Hogy ez most nem úgy van, azt igen sajnosan ta­pasztaljuk. Csak néhány tárgyat említek. Fenyitő es­­küttszékek ajánltatnak a’ nemzetnek , de vájjon hány­nak van felölök tiszta fogalma; alkotványunkat kép­viseletivé kívánják némellyek átalakítani, de vájjon hány látja tisztán a’ különbséget, melly ősi alkotvá­­nyunk ’s a’ nyugati képviseletek közt van? A’ hírlapok nem fejtegethetik rendszeresen: mikép fejlődők ki az esküttszéki intézet az angol alkotványban? mikép ’s miért illett az más nemzetek alkotványiba ’s mikép il­lenék a’ miénkbe is? A’ hírlapok a’ szabadság ’s bizto­sítékai elméleteiről nem igen értekezhetnek ; a’ hírlap legfeljebb azt mondja, miszerint „a’ képviselet ma már egyedüli forma, mellyben egy nemzet szabad lehet,“ hanem hogy mi az a’képviselet tulajdonképen, azzal világért sem bajlódik. És iskoláinkban tanultuk é , és irodalmunkból tanulhatjuk é azt? Illy állapotban rend­szerint pártoljuk az eszmét, mert pártoltatása libera­­lismushoz tartozik, és liberálisnak lenni vajmi dicső­ség; vagy megbuktatjuk azt, mert conservativek aka­runk lenni, bár néha néha elmondhatná valaki: isten bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit mivelnek. És nekünk mind e’ mellett mégis átalakulási kort kell él­nünk. Adja isten, hogy ne valljuk kárát eljárásunknak, miszerint az értelmesség fő tényezője nélkül fogánk át­alakulásunk nagy munkájához ’s tán csak midőn a’me­­gyei ’s kir. városi kérdéseken már átesénk , akkor fog­juk az 1791: 12d. törv.czikk alkalmaztatását a’sajtó ügyére sürgetni. —■ Egyébiránt a’sajtó-törvények tárgyát nemcsak az Íróknak vetendő korlátok teszik, hanem az írói tu­lajdon biztosítása is. Mondhatjuk: minden ember va­gyona többé kevesbbé biztosítva van az alkotványos ha­zában, de— mi a’ nemzetnek bizony nem igen nagy díszére válik—az irói tulajdon szomorú kivételt szen­ved. Magyar ember legtávolabbról sincs szellemi mun­kájának gyümölcse iránt biztosítva : övé csak a’ rop­pant fáradság; de haszna, ha sanyarú körülményink közt némillyen volna is, lehet bárkié. Hogy illy álla­potban mégis nem puszta járatlan nálunk az irói pálya, azon szörnyen csodálkoznunk kellene, ha iránta kö­vetkező tények föl nem világosítanának: 1) Irodalmunk még csak bölcsőjében van ; örvendetes tünemény , ha a’ munka első kiadása kel el, úgy hogy ritkán jöhet va­­lakinek kedve azt saját számára másodszor adni ki. 2) A’ külföldi erkölcsök és szokások mindenben nagy be­folyással lévén ránk, helylyel közzel pótolják törvé­nyeink hiányát. Német ember egy pipagyárt sem mer cs. k. privilégium nélkül megindítani, nem hogy könyv­árus lévén, bátorsága lehetne más munkáját minden engedelem nélkül eltulajdonítani. 3) A’ jogérzet erköl­csi hatalma minden tiszta keblűt eltartóztat minden, bár tényleges törvénnyel nem tiltott orzástól is. Mind­­azáltal mégis vannak példák , és idővel, ha igy mara­dunk, bizony leendőek sűrűbbek és sulyosbak is, hogy az elmernü mindjárt születése után annak, kinek sem­mi köze hozzá, úgy vagy még jobban jövedelmez, mint tulajdonosának. Alig jött ki például koszorús költőnk Fóti dala az Athenaeumban , a’ „világba termett em­ber“ azonnal felmarkolá azt és szétkapdosták , a’mint csak lehetett. Pedig isten ritka ajándéka fóti dalokat szülhető tehetség; és még az illy tehetség is koránsem hányhat úgy rakásra elmeműveket, miként például ügy­véd porokét, vagy zsidó váltókat. És a’ váltókról még­is gondoskodók már a’ magyar törvényhozás, de az irói tulajdonról még csak nem is gondolkodónk, ’s miért nem ? mert még nem égett körmünkre. Schedel Ferencz úr hathatós szót emelt ugyan ez iránt először a’Buda­pesti Szemlében, aztán külön kiadásban, és mégis az írói tulajdon biztosítását, tudtomra, egyetlen egy me­gye sem foglalá utasításba, pedig a’ magyar törvények a’ küldők akaratából ’s nem a’ küldöttek önkényéből folynak. B. Országgyűlési közlemény. Pótlék a’január 3ki kerül. üléshez: Azon vezér­eszmék , mellyek a’ kerületi választmányt a’ követ­választásról kivántató és előbbi számunkban közlött

Next