Jelenkor, 1845. január-december (14. évfolyam, 1-104. szám)

1845-01-02 / 1. szám

lam­a fölhagy az érintettek harmadik tényezének érdeke úgy kívánná hogy az a­ conclamata aviticitas m­ég továbbra is sértetlenül fönmaradjon. E sorok í­­rója jól tudja hogy Magyarországban név és hitnél­­küli egyeseknek divattá vált eszmék ellenébeni föl­lépése legbiztosb út arra, hogy a' fölszólaló közvé­lemény­ fölkaroltatásra számot ne tarthasson ; de a­­zért szükségesnek látá­m" sokszor vitatott nemegy­szer elitélt tárgyra nézve kimondani azon meggyő­ződését , melly keblében folyvást élt, mióta a' nagy hazafi által először kimondott eszme létesítése gya­korlatilag megkezdetett, ’s a’ melly meggyőződé­se legközelebbi orsz.gyűlésünk törvényczikkelyei láttára nagy mértékben erősödött.Széchenyi gr.volt első , ki az ősiségről kimondá, h­ogy az életre nem való’s nemzeti újjáalakulásunk ’s egykori nagygya emelkedésünk óriási munkájában olly akadály,melly a’küzdők figyelmét minden tekintetben megérdem­li; a’ kimondott eszmét korunk fiatal tehetségei föl­karolták , mint Széchenyi sok egyéb elveit is; de az eszmék létesitésében a' gyakorlatilag küzdelmi terén nem kérenek tőle tanácsot , sőt leghatályosb fölszólalását is úgyszólván makacsul ignorálták ; nem tudhatni az itt kifejtettek felől mint vélekedik hazánk e’ legnagyobb tekintélye , azonban , míg az ellenkezőről meg nem győzetü­nk , azon hiedelem­ben élünk, miszerint ha az ösiség nagy kérdése el­­döntetését nem szakítják el a' többi rokonnemü te­endőktől, hanem attól várnak útmutatást a' cselek­vés tág mezején,ki első gyujtá meg az eszmék vilá­gát. — minden előzvény meg minden védelmi ivó­­szer nélkül nem vitetett volna sok életkérdés oda, hol ma aggodalom közt szemléltetik, ’s különösen az ősiség sírjához vezető út nem fogott volna olly tűzzel munkálatba vétetni, mielőtt a­ kitörlendők he­lyébe uj életerősz intézkedések előkészítése iránt szükséges lépések létetnének. Azonban mi megtör­tént, azt nincs erő, melly meg nem történtté visszaa­lakítsa ; azok, kiknek fölül kellene emelkedni ha­rag, gyülölség’s isten tudja miilyen anti- és sym­­pathiákon, azok mindenben, mi ez institutio gyengí­tése ’s megingatására irányoztaték, nem annyira e’ haza jövőjének biztosítékait kivánák lerakni, mint inkább megtörni elmorzsolni egy— szerintük a­ kor alkotvány’s hazafiság igény-szózata előtt egyaránt süket osztály elszigetelt zárt sorú phalanxát; most midőn törekvéseik sikere e’részben mindinkább mu­tatkozik, látni kezdik legalább az elnem fogott rész ’s azok kik előtt több az igazság mint önhiuságuk, miszerint azon osztályt, mellynek megtörésire for­­diták­­igyekezeteiket, ’s mellynek hanyatlása után várák leghőbb reményeik teljesülését — inkább tá­­mogtatniok kellett volna, mivel, mint már most is ki­­tetszik, idővel pedig még inkább ki fog tetszeni, ez osztály depositariusa az alkotványos szabadságnak honunkban, ’s nélküle azon viszonyok közt, mellyek által a’ monarchia többi részeivel elválaszthatlanul összekapcsolva vagyunk,le kell mondanunk a szebb nemzeti jövőnek még lehetőségéről is. Igaz , orsz.­­gyülésü­nk bevégezve ’s a’ másiknak összehivatása még meglehetős messze van, 's így legalább a’ tör­vényhozás újabb működési korszakáig akár az ősi­­séget akár egyéb reformlépéseket illetőleg eldöntő intézkedésektől nincs mit tartanunk; ennélfogva tán nem épen helytelenül fogna irányunkban azon kér­dés támasztatni: miért foglalkozunk olly tárgygyal, melly a­ törvényhozás első nyomóságú feladatai kö­zé tartozik akkor, midőn kitűzött czímünkhez ké­pest legújabb, jelesül ipart érdeklő, mozgalmunkról kell vóla szólanunk. Megvalljuk, közvetlen köteles­ségünktől kissé el hagytuk magunkat kapatni, de mivel az uj irányú mozgalmakról akarván szólni köz­vetve czélul vettük annak kimutatását is,miként olly­­­kor maga a­ legáltalán­osabban gyakorlott cselek­vés sem ment bu­lfogások és félrelépésektől egészen, úgy vélekedünk , hogy e’ közvetve szándéklott i­­gazság napfényre hozását az ösiséget illető tények és saját nézetünk fölhordása által sikerült elősegí­tenünk , ha egyébként ősiségre vonatkozó fölebbi állításaink , vagy jobban mondva gondosan lep­lezett útmutatásunk , csak némi alapossággal bír­nak is. Már most áttérve azon viszonyos hatásra,mit e­ mozgal­maknál anyagi és szellemi érdekink egymás irányá­ban kifejteni fognak , úgy vagyunk meggyőződve , hogy az iparemelésre, öszpontosuló erők legújabb cselekvőségi i­r­á­n­y a lehető legnagyobb óva­­kodás s némi elkerülhetlenü­l szükséges előz­mények nélkül nemcsak háttérbe tolja a’ haza magas, szel­lemibb igényeit, hanem — föltéve hogy e’ legújabb­­ cselekvési alak változatlanul megmarad , a' ténye­­l­­ök pedig az eddig tapasztalt arányban folynak e' a téren össze— azokat nagyobb­ veszéllyel fenyege­ti mint egyelőre gondolnék. A’ közfigyelem olly tér­re van vezetve , hol a’ legújabb fordulat után ítélve pusztán vagy legalább uj anyagi hasznot ígérő vál­lalkozásokkal találkozhatni; meglepő e’ cselekvési uj irányú föllépésnél az, hogy magok e’ mozgalom irányzóji és főtényezőji megismerik a működés sa­játszerűségét ’s különös létét, midőn többi közt igy szólnak : itt meg itt a’ status segiti elő az ipart (­köl­csönnel. ) M.orsz.ban segélyezze a’ nemzet. (lásd l’esti 11. 417 sz. kik hasáb.) melly körülmény már magában szerfölött nagy jelentékkel bir akkor, ha az újabb socialis tanok által hinnék az illetők ebeti eljárásukat igazolhatni. E’ mozgalmaknál tehát fő­leg kettőt szükség szem előtt tartanunk , egyik a­­zon körülmény, minélfogva anyagi érdekeknek kí­ván e’ cselekvőség tulnyomóságot szerezni, másik pedig az, hogy illyetén törekvésénél elkülönzi ma­gát — a' fönebb idézettek értelmében — a’status­tól , 's mint különszakadt rész akarja az anyagi ér­deket képviselni.E’ kettős törekvésnek néhány gya­nítható eredményit jól lesz itt érintenünk azon oknál fogva, hogy az alább javaslatuk l­ovakodások iránt annál több hajlamra tarthassunk számot. Budapesti napló : jan. 2kán. I­­­óv ! Egy lép­csővel vagyunk tovább a’századok fokozatai, mely­­lyek korszakot alakítva nehezülnek a’ világ-­létezés időmérlegére , ’s öregebbé teszik azt; mi pedig kik e’ nagyszerű változásban parányi tüneményekül len­günk elé, életünk súlyából ismét egy adagot vevénk föl , ezt majdan csak sírunk szélén rázandók le a’ többivel együtt, feledék vagy egyszerű emlékezet­ben , vagy enyészettel daczol­ó hagyományban marad­ván a’ fellépendő utókornál. Lenni, és munkásságunk nyomait hagyni, nem mindig párosult eszme ; vajmi sok erő, tehetség enyészik el használatlanul ;’s ha­nyagság vagy viszontagság miatt mi sok jó marad ki a’lettek sorából! De mellőzzük mi azt; gondolatunk inkább a’ gyak­orlatiság mezejére vonatkozik, ’s a’ tényeket latolgatnék, mellyek folytonos munkássá­gunkat igénylék, itt is bökkenőkre bukkanunk, mely­­lyek vágyaink értékét mindig csökkentik; a’ halan­dóság aprólékai. Azonban körül tekintünk , ’s úgy ta­láljuk hogy mégsem eredménytelen minden törekvé­sünk. Midőn tehát tűnni látjuk a’ múltat, ájuló re­ménnyel nézünk a’ jövő elébe, ’s összeszedjük erőn­ket, hogy tehessünk annyit, mennyivel megérdemel­hessük talán a’dicstelenül elhunytak körébőli kima­radást. — És mostan boldog új esztendőt kívánunk e­­lőfizetőinknek ; boldogabbat azoknak, kik egyszers­mind velünk értenek ; legboldogabbat pedig azoknak kik ezek mellett a’ haza javára velünk tettre készek !!! De térjünk még pár pillanatra vissza legördült évünk végnapjaira.— A’magyar tud. társaság dec. 26dikán tartá I3dik közülését, mellyről utolsó számunkban külön czikk szóla. E’tünemény igen igen örvendetes lehet, azokra nézve kik ezidőtől várák a’ játszi re­mény valahával szelidebb pillanatát, pillanatát az aka­démiai 1. tagságra nézve , és azt meg is nyerék. Ez al­kalommal szomorú , de alkalmasint vigasztaló eredmé­­nyü esemény fordult elő, hogy két jutalmazott derék hazánkfia ,— kik közt a’ nagy jutalom m­egosz­taték , — súlyos betegségben sínylődök. Egyik az ihletés köl­tő, ki szerelemdalai közt megéneklé Konto­ a’ kemény vitézt, Hanyadyt a’ vértanú-hőst ,’s az ős apák fejdel­­mét a’,Magyarok Mózesét: Garay János. A’ másik, ki széles ismeretei nyomán , hazafius hű ecsettel törek­vők megismertetni földjeivel hazáját, az előbbi ál­tal megéneklett tények színhelyét: Fényes Elek. Szí­nészünk Szigligeti műve 100 db arany­nyal jutalmazta­­ték ezüst serleg mellett, a második a’ Tárcza nyom­tatott svétü­l 4 aranynyal azonban eszélyes számítással mellőzé azt szerzője ugyanis a’mellékelt jeligés levélke szerző kívánatéra elégetteték ; azonban puszta gya­­nitásnál több kezességgel bírunk , hogysem ezen mű­nek szerzőj­­ében az előbbenire nem ismertünk volna A jogtudományi kérdésre nézve a’budapesti hitharan­­gozó igen csodálkozik a’fölött hogy ,P­r­ó­k­á­t­o­­rok országában­ nem találkozék senki , ki e’ köny­­nyű( !) dolgot,megfejtse. Jövőre a’pályatétek közül ki­hagyat­ik a’drámai jutalom;mert már isten kegyelméből ott vagyunk hogy fejlő dráma irodalmunkat színház ’s közönség sokkal kielégítőbben jutalmazza mint sem az akadémia tehetné.— A’gyáralapító részvény társaság(alapszabályit lásd megkezdve Társalkodónk­ban) dec. 22-én tartá gyűlését mellynek folytában az ide­glenes választmány bemutatá az aláírási vet mely­­lyen az egyesület kiszabott 100 ezerpfnyi alaptőkéje már aláíratott, azután az alakultuak nyilatkozott tár­saság szavazás nyomán következőket választó meg ü­­­gyei vitelére : Elnök úm. gr. Keglevich Gábor kir fő­tárnok , alelnök Széchenyi István gr. , választmányi tagok: Batthyányi Lajos gr., Batthyányi Kázmér , gr. Dessewffy Emil gr. Ullmann Móricz, Fröhlich Fri­gyes , Szentkirályi Móricz , Luka Sándor, Kossuth Lajos , gr. Teleky László. Mire a" közgyűlés a’ beszá­molt ideiglenes választmány eljárásávak­ megelégü­­lését tanúsítván, az újon választott nm. elnök a’ köz­részvétet velősszavakban köszönte meg. Szatmári közgyűlés dec. Okén. Régóta nem volt Szatmárnak a’ tárgyak ennyi gyanítható fon­tossága mellett csekélyebb szánni közönsége egy­­begyű­lve mint most. Pedig egy évtized alatt aligha juthattunk decemberben ennyire tűrhető úton Nagy­károlyba. Hogy most kiáltó h­írű közgyűlésünk lé­ésül , erre semmi előjelek nem mutatkoztanak ,s bár­mennyit számítgattam annak lehetőségét, arra csak egy ok tűnt fel,az t. i. hogy már évek óta nagy dol­gok szoktak decemberi gyűlésünkön történni élan­­nyira, hogy mi már decembert d­ecr­e­t­a­t­i­s­n­a­k nevezgetjük. Ez úttal csalatkoztunk. Ha valamiről, ezen gyűlés általányos részvétlenségről nevezetes. Folytattatok ugyan közben éles szóharcz is, de csak néhány ember által, a’ nagy többség inkább nézője mint részese volt a’ vitatkozásnak. Kezdetén a’ köz­gyűlésnek a’ megérkezett követ ten kérdést: pa­rancsolják e a’rendek hogy ez évnegyedi közgyű­lésen beadja számolását? Ebből egy kis vita kere­kedett , mert az ellenzék részéről kifejtetett, misze­rint az országgyűlések váratlan befejeztetése olly rendkívüli körülményeket hozott nap­fényre, mel­lyek miatt okvetlen a’ megyének lépéseket kell ten­ni ’s azokat pusztán tudomásul nem veheti; nincs a­­zonban a' követjelentés ellen mit szólni, szeretnék mindazáltal már csak a’ divergentiák kikerülése vé­gett is bevárni a’többi hatóság eziránti föllépését, ’s akkorra látnák helyesen a’ követjelentést is elha­­lasztandónak. Ez ellen vívott a’ másik fél ’s miután látták más részről a’ bizodalmatlanságot, mellyel ez alatt valami más törekvést véltek lappangni, nem el­lenzették ugyan a’ követjelentés megtételét de fen­­tatták, hogy az országgyűlés rendkívüli befejezte­­tése iránti intézkedésekről késő­b­b majd i­n­d­i­t­­v­á­n­y­k­é­p s­z­ó­l­j­a­n­a­k. E­z­z­e­l a’ követjelentés m­eg­ke­z­d­et­é­k. Az elsőre senki észrevételt nem tön ’s végre a’ mély hallgatást a’ másod alispán merészkedék félbenszakasztani, ki a’ követnek el­járásáért m­aga részéről köszönetet mondott. Vég­re U. B. követtársa számára helyeslést követelt tü­relemhez szokott jegyzőkönyvünkben és senki el­­len nem szólván, ez meg is adaték. Áttért ezután a’ tanácskozás a’ törvények végrehajtása körüli intéz­kedések terére, és ez Szatmárra nézve jellemző va­lt. Tanácskozási themául ugyanis az volt kitűzve, „mikép hajtassék végre az új törvény“?, valóságban pedig tusázott egy két ember ellen a’ többség a’ fö­lött, hogyan kell „kibújni a’törvény alól“'s daczára a' törvénynek a' régi rendszer mellett rendületlenül megállni? Némi perplexitást csak az okozott, hogy egy ellenzéki tag kijelenté, miszerint intézkedések­nek , mellyek az adózó erőt az uj törvény értelmén túl terhelik , engedelmeskedni nem fog ’s jobbágyit a* törvény mértékén felül használtatni nem engedi. És elkezdődtek a’ jajveszéklések azon egyetlen egy új törvény fölött —a’ közmunkákról — melly egye­dül képes következményeiben még emlékeztetni a’ nemzetet lefolyt országgyűlésünkre. Ellene a’ leg­­nevetségesb okoskodásokat kelle hallgatnunk, pél­dául, hogy ama törvény november he­lső napjára rendeli a közerő öszszeiratását ’s alkalmazása fö­lötti rendelkezést megtétetni; ez pedig már most el­múlt, következőleg a’ törvény jövő 1845ik nove­lső napjáig életbe sem léphet, ’s igyr­e maradjunk a’ré­­gi rendszernél. Mit teszünk — mondának — ha a’ zsellérek ezentúl, ugyszinte a' nemesi földre tele­pültek marhás munkát nem szolgálnak? már a’ bir­tok közti arány tekintetbe vételével, roppant men­nyiséget vesztünk a’ közerőből! Mit csinálunk an­nyi hid és töltésekkel ? — Háttérben pedig mindig azon kérdés lappangott: — mit teszünk Számos­ át­metszéseinkkel az új törvény után? "S ha többet nem, legalább egy évet is jó lesz megnyerni. Végre hoszszu vita után csakugyan beléharaptunk a’ savanyu almába és szabott határidő alatt a’ keze­lő törvény értelmébeni rögtöni öszszeiratását meg­rendeltük s egyszersmind egy választmányt ne­veztünk, melly jövő tavaszra a’ munkáltatási tervet kidolgozza. Itt azonban uj bökkenőre találtunk. Ná­lunk tudniillik egy főnök jobban irtózik mindenne­mű conscriptiótol mint az ördög ,a’ tömjéntől. Külö­nösen ha adózók öszszeiratásáról van szó, mindig az urbériség szaporodásától remeg, ’s a’vita tárgyát az urbériség alapeszméjére vezeti viszsza. Azt kí­vánta tehát most is az öszszeirakt­üldöttségek­től: vegyék kezükbe a" Mária Terézia urbérét, i­­dentificálják az úrbéri telkekkel ’s csak ezeket fog­lalják az öszszeírás első rovatába, mert — úgymond — a­mit ezek úrbérinek fognak canonizálni, az .­

Next