Jelenkor, 1845. január-december (14. évfolyam, 1-104. szám)
1845-01-02 / 1. szám
lama fölhagy az érintettek harmadik tényezének érdeke úgy kívánná hogy az a conclamata aviticitas még továbbra is sértetlenül fönmaradjon. E sorok írója jól tudja hogy Magyarországban név és hitnélküli egyeseknek divattá vált eszmék ellenébeni föllépése legbiztosb út arra, hogy a' fölszólaló közvélemény fölkaroltatásra számot ne tarthasson ; de azért szükségesnek látám" sokszor vitatott nemegyszer elitélt tárgyra nézve kimondani azon meggyőződését , melly keblében folyvást élt, mióta a' nagy hazafi által először kimondott eszme létesítése gyakorlatilag megkezdetett, ’s a’ melly meggyőződése legközelebbi orsz.gyűlésünk törvényczikkelyei láttára nagy mértékben erősödött.Széchenyi gr.volt első , ki az ősiségről kimondá, hogy az életre nem való’s nemzeti újjáalakulásunk ’s egykori nagygya emelkedésünk óriási munkájában olly akadály,melly a’küzdők figyelmét minden tekintetben megérdemli; a’ kimondott eszmét korunk fiatal tehetségei fölkarolták , mint Széchenyi sok egyéb elveit is; de az eszmék létesitésében a' gyakorlatilag küzdelmi terén nem kérenek tőle tanácsot , sőt leghatályosb fölszólalását is úgyszólván makacsul ignorálták ; nem tudhatni az itt kifejtettek felől mint vélekedik hazánk e’ legnagyobb tekintélye , azonban , míg az ellenkezőről meg nem győzetünk , azon hiedelemben élünk, miszerint ha az ösiség nagy kérdése eldöntetését nem szakítják el a' többi rokonnemü teendőktől, hanem attól várnak útmutatást a' cselekvés tág mezején,ki első gyujtá meg az eszmék világát. — minden előzvény meg minden védelmi ivószer nélkül nem vitetett volna sok életkérdés oda, hol ma aggodalom közt szemléltetik, ’s különösen az ősiség sírjához vezető út nem fogott volna olly tűzzel munkálatba vétetni, mielőtt a kitörlendők helyébe uj életerősz intézkedések előkészítése iránt szükséges lépések létetnének. Azonban mi megtörtént, azt nincs erő, melly meg nem történtté visszaalakítsa ; azok, kiknek fölül kellene emelkedni harag, gyülölség’s isten tudja miilyen anti- és sympathiákon, azok mindenben, mi ez institutio gyengítése ’s megingatására irányoztaték, nem annyira e’ haza jövőjének biztosítékait kivánák lerakni, mint inkább megtörni elmorzsolni egy— szerintük a kor alkotvány’s hazafiság igény-szózata előtt egyaránt süket osztály elszigetelt zárt sorú phalanxát; most midőn törekvéseik sikere e’részben mindinkább mutatkozik, látni kezdik legalább az elnem fogott rész ’s azok kik előtt több az igazság mint önhiuságuk, miszerint azon osztályt, mellynek megtörésire forditákigyekezeteiket, ’s mellynek hanyatlása után várák leghőbb reményeik teljesülését — inkább támogtatniok kellett volna, mivel, mint már most is kitetszik, idővel pedig még inkább ki fog tetszeni, ez osztály depositariusa az alkotványos szabadságnak honunkban, ’s nélküle azon viszonyok közt, mellyek által a’ monarchia többi részeivel elválaszthatlanul összekapcsolva vagyunk,le kell mondanunk a szebb nemzeti jövőnek még lehetőségéről is. Igaz , orsz.gyülésünk bevégezve ’s a’ másiknak összehivatása még meglehetős messze van, 's így legalább a’ törvényhozás újabb működési korszakáig akár az ősiséget akár egyéb reformlépéseket illetőleg eldöntő intézkedésektől nincs mit tartanunk; ennélfogva tán nem épen helytelenül fogna irányunkban azon kérdés támasztatni: miért foglalkozunk olly tárgygyal, melly a törvényhozás első nyomóságú feladatai közé tartozik akkor, midőn kitűzött czímünkhez képest legújabb, jelesül ipart érdeklő, mozgalmunkról kell vóla szólanunk. Megvalljuk, közvetlen kötelességünktől kissé el hagytuk magunkat kapatni, de mivel az uj irányú mozgalmakról akarván szólni közvetve czélul vettük annak kimutatását is,miként ollykor maga a legáltalánosabban gyakorlott cselekvés sem ment bulfogások és félrelépésektől egészen, úgy vélekedünk , hogy e’ közvetve szándéklott igazság napfényre hozását az ösiséget illető tények és saját nézetünk fölhordása által sikerült elősegítenünk , ha egyébként ősiségre vonatkozó fölebbi állításaink , vagy jobban mondva gondosan leplezett útmutatásunk , csak némi alapossággal bírnak is. Már most áttérve azon viszonyos hatásra,mit e mozgalmaknál anyagi és szellemi érdekink egymás irányában kifejteni fognak , úgy vagyunk meggyőződve , hogy az iparemelésre, öszpontosuló erők legújabb cselekvőségi irány a lehető legnagyobb óvakodás s némi elkerülhetlenül szükséges előzmények nélkül nemcsak háttérbe tolja a’ haza magas, szellemibb igényeit, hanem — föltéve hogy e’ legújabb cselekvési alak változatlanul megmarad , a' tényelök pedig az eddig tapasztalt arányban folynak e' a téren össze— azokat nagyobb veszéllyel fenyegeti mint egyelőre gondolnék. A’ közfigyelem olly térre van vezetve , hol a’ legújabb fordulat után ítélve pusztán vagy legalább uj anyagi hasznot ígérő vállalkozásokkal találkozhatni; meglepő e’ cselekvési uj irányú föllépésnél az, hogy magok e’ mozgalom irányzóji és főtényezőji megismerik a működés sajátszerűségét ’s különös létét, midőn többi közt igy szólnak : itt meg itt a’ status segiti elő az ipart (kölcsönnel. ) M.orsz.ban segélyezze a’ nemzet. (lásd l’esti 11. 417 sz. kik hasáb.) melly körülmény már magában szerfölött nagy jelentékkel bir akkor, ha az újabb socialis tanok által hinnék az illetők ebeti eljárásukat igazolhatni. E’ mozgalmaknál tehát főleg kettőt szükség szem előtt tartanunk , egyik azon körülmény, minélfogva anyagi érdekeknek kíván e’ cselekvőség tulnyomóságot szerezni, másik pedig az, hogy illyetén törekvésénél elkülönzi magát — a' fönebb idézettek értelmében — a’statustól , 's mint különszakadt rész akarja az anyagi érdeket képviselni.E’ kettős törekvésnek néhány gyanítható eredményit jól lesz itt érintenünk azon oknál fogva, hogy az alább javaslatuk lovakodások iránt annál több hajlamra tarthassunk számot. Budapesti napló : jan. 2kán. Ióv ! Egy lépcsővel vagyunk tovább a’századok fokozatai, melylyek korszakot alakítva nehezülnek a’ világ-létezés időmérlegére , ’s öregebbé teszik azt; mi pedig kik e’ nagyszerű változásban parányi tüneményekül lengünk elé, életünk súlyából ismét egy adagot vevénk föl , ezt majdan csak sírunk szélén rázandók le a’ többivel együtt, feledék vagy egyszerű emlékezetben , vagy enyészettel daczoló hagyományban maradván a’ fellépendő utókornál. Lenni, és munkásságunk nyomait hagyni, nem mindig párosult eszme ; vajmi sok erő, tehetség enyészik el használatlanul ;’s hanyagság vagy viszontagság miatt mi sok jó marad ki a’lettek sorából! De mellőzzük mi azt; gondolatunk inkább a’ gyakorlatiság mezejére vonatkozik, ’s a’ tényeket latolgatnék, mellyek folytonos munkásságunkat igénylék, itt is bökkenőkre bukkanunk, melylyek vágyaink értékét mindig csökkentik; a’ halandóság aprólékai. Azonban körül tekintünk , ’s úgy találjuk hogy mégsem eredménytelen minden törekvésünk. Midőn tehát tűnni látjuk a’ múltat, ájuló reménnyel nézünk a’ jövő elébe, ’s összeszedjük erőnket, hogy tehessünk annyit, mennyivel megérdemelhessük talán a’dicstelenül elhunytak körébőli kimaradást. — És mostan boldog új esztendőt kívánunk előfizetőinknek ; boldogabbat azoknak, kik egyszersmind velünk értenek ; legboldogabbat pedig azoknak kik ezek mellett a’ haza javára velünk tettre készek !!! De térjünk még pár pillanatra vissza legördült évünk végnapjaira.— A’magyar tud. társaság dec. 26dikán tartá I3dik közülését, mellyről utolsó számunkban külön czikk szóla. E’tünemény igen igen örvendetes lehet, azokra nézve kik ezidőtől várák a’ játszi remény valahával szelidebb pillanatát, pillanatát az akadémiai 1. tagságra nézve , és azt meg is nyerék. Ez alkalommal szomorú , de alkalmasint vigasztaló eredményü esemény fordult elő, hogy két jutalmazott derék hazánkfia ,— kik közt a’ nagy jutalom megosztaték , — súlyos betegségben sínylődök. Egyik az ihletés költő, ki szerelemdalai közt megéneklé Konto a’ kemény vitézt, Hanyadyt a’ vértanú-hőst ,’s az ős apák fejdelmét a’,Magyarok Mózesét: Garay János. A’ másik, ki széles ismeretei nyomán , hazafius hű ecsettel törekvők megismertetni földjeivel hazáját, az előbbi által megéneklett tények színhelyét: Fényes Elek. Színészünk Szigligeti műve 100 db aranynyal jutalmaztaték ezüst serleg mellett, a második a’ Tárcza nyomtatott svétül 4 aranynyal azonban eszélyes számítással mellőzé azt szerzője ugyanis a’mellékelt jeligés levélke szerző kívánatéra elégetteték ; azonban puszta gyanitásnál több kezességgel bírunk , hogysem ezen műnek szerzőjében az előbbenire nem ismertünk volna A jogtudományi kérdésre nézve a’budapesti hitharangozó igen csodálkozik a’fölött hogy ,Prókátorok országában nem találkozék senki , ki e’ könynyű( !) dolgot,megfejtse. Jövőre a’pályatétek közül kihagyatik a’drámai jutalom;mert már isten kegyelméből ott vagyunk hogy fejlő dráma irodalmunkat színház ’s közönség sokkal kielégítőbben jutalmazza mint sem az akadémia tehetné.— A’gyáralapító részvény társaság(alapszabályit lásd megkezdve Társalkodónkban) dec. 22-én tartá gyűlését mellynek folytában az ideglenes választmány bemutatá az aláírási vet melylyen az egyesület kiszabott 100 ezerpfnyi alaptőkéje már aláíratott, azután az alakultuak nyilatkozott társaság szavazás nyomán következőket választó meg ügyei vitelére : Elnök úm. gr. Keglevich Gábor kir főtárnok , alelnök Széchenyi István gr. , választmányi tagok: Batthyányi Lajos gr., Batthyányi Kázmér , gr. Dessewffy Emil gr. Ullmann Móricz, Fröhlich Frigyes , Szentkirályi Móricz , Luka Sándor, Kossuth Lajos , gr. Teleky László. Mire a" közgyűlés a’ beszámolt ideiglenes választmány eljárásávak megelégülését tanúsítván, az újon választott nm. elnök a’ közrészvétet velősszavakban köszönte meg. Szatmári közgyűlés dec. Okén. Régóta nem volt Szatmárnak a’ tárgyak ennyi gyanítható fontossága mellett csekélyebb szánni közönsége egybegyűlve mint most. Pedig egy évtized alatt aligha juthattunk decemberben ennyire tűrhető úton Nagykárolyba. Hogy most kiáltó hírű közgyűlésünk léésül , erre semmi előjelek nem mutatkoztanak ,s bármennyit számítgattam annak lehetőségét, arra csak egy ok tűnt fel,az t. i. hogy már évek óta nagy dolgok szoktak decemberi gyűlésünkön történni élannyira, hogy mi már decembert decretatisnak nevezgetjük. Ez úttal csalatkoztunk. Ha valamiről, ezen gyűlés általányos részvétlenségről nevezetes. Folytattatok ugyan közben éles szóharcz is, de csak néhány ember által, a’ nagy többség inkább nézője mint részese volt a’ vitatkozásnak. Kezdetén a’ közgyűlésnek a’ megérkezett követ ten kérdést: parancsolják e a’rendek hogy ez évnegyedi közgyűlésen beadja számolását? Ebből egy kis vita kerekedett , mert az ellenzék részéről kifejtetett, miszerint az országgyűlések váratlan befejeztetése olly rendkívüli körülményeket hozott napfényre, mellyek miatt okvetlen a’ megyének lépéseket kell tenni ’s azokat pusztán tudomásul nem veheti; nincs azonban a' követjelentés ellen mit szólni, szeretnék mindazáltal már csak a’ divergentiák kikerülése végett is bevárni a’többi hatóság eziránti föllépését, ’s akkorra látnák helyesen a’ követjelentést is elhalasztandónak. Ez ellen vívott a’ másik fél ’s miután látták más részről a’ bizodalmatlanságot, mellyel ez alatt valami más törekvést véltek lappangni, nem ellenzették ugyan a’ követjelentés megtételét de fentatták, hogy az országgyűlés rendkívüli befejeztetése iránti intézkedésekről később majd inditványkép szóljanak. Ezzel a’ követjelentés megkezdeték. Az elsőre senki észrevételt nem tön ’s végre a’ mély hallgatást a’ másod alispán merészkedék félbenszakasztani, ki a’ követnek eljárásáért maga részéről köszönetet mondott. Végre U. B. követtársa számára helyeslést követelt türelemhez szokott jegyzőkönyvünkben és senki ellen nem szólván, ez meg is adaték. Áttért ezután a’ tanácskozás a’ törvények végrehajtása körüli intézkedések terére, és ez Szatmárra nézve jellemző valt. Tanácskozási themául ugyanis az volt kitűzve, „mikép hajtassék végre az új törvény“?, valóságban pedig tusázott egy két ember ellen a’ többség a’ fölött, hogyan kell „kibújni a’törvény alól“'s daczára a' törvénynek a' régi rendszer mellett rendületlenül megállni? Némi perplexitást csak az okozott, hogy egy ellenzéki tag kijelenté, miszerint intézkedéseknek , mellyek az adózó erőt az uj törvény értelmén túl terhelik , engedelmeskedni nem fog ’s jobbágyit a* törvény mértékén felül használtatni nem engedi. És elkezdődtek a’ jajveszéklések azon egyetlen egy új törvény fölött —a’ közmunkákról — melly egyedül képes következményeiben még emlékeztetni a’ nemzetet lefolyt országgyűlésünkre. Ellene a’ legnevetségesb okoskodásokat kelle hallgatnunk, például, hogy ama törvény november helső napjára rendeli a közerő öszszeiratását ’s alkalmazása fölötti rendelkezést megtétetni; ez pedig már most elmúlt, következőleg a’ törvény jövő 1845ik novelső napjáig életbe sem léphet, ’s igyre maradjunk a’régi rendszernél. Mit teszünk — mondának — ha a’ zsellérek ezentúl, ugyszinte a' nemesi földre települtek marhás munkát nem szolgálnak? már a’ birtok közti arány tekintetbe vételével, roppant mennyiséget vesztünk a’ közerőből! Mit csinálunk annyi hid és töltésekkel ? — Háttérben pedig mindig azon kérdés lappangott: — mit teszünk Számos átmetszéseinkkel az új törvény után? "S ha többet nem, legalább egy évet is jó lesz megnyerni. Végre hoszszu vita után csakugyan beléharaptunk a’ savanyu almába és szabott határidő alatt a’ kezelő törvény értelmébeni rögtöni öszszeiratását megrendeltük s egyszersmind egy választmányt neveztünk, melly jövő tavaszra a’ munkáltatási tervet kidolgozza. Itt azonban uj bökkenőre találtunk. Nálunk tudniillik egy főnök jobban irtózik mindennemű conscriptiótol mint az ördög ,a’ tömjéntől. Különösen ha adózók öszszeiratásáról van szó, mindig az urbériség szaporodásától remeg, ’s a’vita tárgyát az urbériség alapeszméjére vezeti viszsza. Azt kívánta tehát most is az öszszeiraktüldöttségektől: vegyék kezükbe a" Mária Terézia urbérét, identificálják az úrbéri telkekkel ’s csak ezeket foglalják az öszszeírás első rovatába, mert — úgymond — amit ezek úrbérinek fognak canonizálni, az .