Jelenkor, 1845. január-december (14. évfolyam, 1-104. szám)

1845-01-26 / 8. szám

tott úrbéri megváltást eszközölhesse. Mert igen vi­lágosan ismert dolog,hogy a’ jobbágyság országos hitelintézet nélkül úrbéri terheitől szabadulni soha sem fog , pedig ha most nem szabadul, midőn a’ ka­matláb 5 pdt vagy 6 pdt,ha a’ kamatláb a­­­á b l fog szállni, a’ megváltandó tőkemagasulván, a’ szaba­dulás még nehezebb leend. M mert ha ez, tegyük fel hogy 3 pd­re fog csökkenni, akkor a’ megváltandó telek becse két annyinál is többre rugand, mit a’ jobbágyság megbirni soha sem fog. Vegyük például egy egész jobbágyhely úrbéri tartozásának becsét 36 ftra, a’ 36 ennek tőkéje 6 pdt kamattal 666~1­600 f. ha a kamat 3 pdt leend, akkor az úrbéri tartozás tőkéje 36 . . . 1200 f. 0,03 tegyük föl hogy a’jobbágy helyét vásár­lotta...................................................... 1000 f. egy egész jobbágyhelynek terhe 2200 f. Hogy ezen öszveget egy egész helytől a' job­bágy letenni képes nem leend,egykét esetet kivéve, igenis világos. Ellenben ha hitelintézet leend , míg a’ kamatláb magasan áll, egész terhe mintegy 600 •4-1000 —1600 f. Ezen pénzöszveget fölvevén a’ hitelintézettől például 30 évre,évenkint annyi fűzet­het , hogy 30 év múlva minden további befizetés nélkül tulajdona legyen a’jobbágy telek és így fi­zet 0,06.1000 / 19 f. 0­93/10 den. 1,0636-4-1_1,06 azaz ha évenkint 19 f. 0971o den. fizet a’ bankba , ezen pénz 40 év alatt összegyűl, és fog tenni 1600 ftot, honnan ezt akkor a* jobbágy kivévén leteszi ’s ugyanakkor minden úrbéri terhet megszűnvén tel­kének valóságos tulajdonosa leend. Nem sok ugyan az évenkint befizetendő öszveg, de sok a’ 30 év ; a­­zonban mégis igy eredményhez juthatni, mi más­ként létesithetlen. Azonban a’ jobbágyokra nézve úgy látszik , ha hitelintézet lenne is , utóbbi tör­­vényink következtében a’ boldogulásnak ezen for­rása végképen el van fojtva. Mert minekutána a jobbágy ingó és ingatlan javaiban fiúk és leányok egyaránt osztoznak, vajmi kevés jobbágy leend, ki nélkülözésre, szorgalomra ’s fáradságra azért tegye ki magát, hogy hátrahagyott vagyonának pénzbecsét az örökösök többfelé szaggatván sza­baddá tett birtok akármelly gyermekének ismét te­temes adósságokkal legyen általadva, mellytöl ez szabadulni nem tudván az atyának véres verítékkel szerzett javai és sok nélkülözéssel fölszabaditott birtoka idegen kezekre kerüljön. Tehát a’jobbágy­­örökösödési törvények időelőttiek lévén, ugyan ő­­nekik károsak — mivel végfelszabadulásukat gátol­ják — pedig visszalépés nincs többé. A’felebbirt képletből azt is kiszámíthatni,hogy ha valamelly intézet munkálkodást előbb nem kezd­heti, mintsem egy meghatározott összeget együvé nem tehet, hány év kivántassék arra, hogy az évi jövedelem tőkésí­letvén az egész pénzöszveg kike­rüljön, például ha a­ budapesti lánc­hidat az ország­­maga pénzén kívánta volna építtetni, elvégre éven­kint egy hitelbankba beteszen 200 ezer ftot 5Vétes kamatra, kérdés : ha a hid 4 millió lortba fog ke­rülni,hány évig kell folyvást a fenirt 200 ezerftot a bankba befizetni ? logL r 0,05.4000000 200000 1,05 13 év 260 n­ap*1*) log 1,05 azaz Ha hitelintézetünk van 1840ik évben, hihető,, or­­szágnagyaink a’ hídépítést nem is fogják pénztözsé­­rekre bízni,hogy azoktól 80 —90 év múlva juthas­sanak a’ hídnak birtokába, hanem csekély 200 ezer summát évenkint a’bankba betevént, év és 260 nap alatt 011­ pénzöszveghez jutnak, mellyel a’ hidat felépittetik és a­ haza minden polgárinak ingyen megnyitják* de hitelintézet nélkül alig volt más mód, mint azt vállalkozó-társaságra bízni. Pénz-majoratus. Ezen szónak majorátus még neve is igen gyülöletes a nyargalva haladó phi­­lanthropok előtt,nem lévén eleg csaf semmi czim , mellyet erre nem ruháznának. Azonban ez csak a’ belátás ’s értelem dolga, de lássuk, mit mond a’szív. Van neked édes túlzó barátom­ egy kedves Laczi fiad, kit hogy illendően nevelhess ’s talán haza osz­lopává formálhass , minden tehetségűdet megve­ted, taníttatod, utaztatod, költesz reá tenmegtaga­­dásoddal, majd szerzesz számára sok verítékkel jószágokat, végre haza kerül, de kénytelen vagy tapasztalni,hogy Laczi fiad nemcsak hogy haza osz­lopa nem lesz,, sőt fáradsággal szerzett javaidat el fogja pusztitani’s végre láthatólag utólsó szegény­ségre jutand. Már romlásának akár magad légy oka akaratlanul, akár kedves nőd, akár a’ veszélyes társaság, elég az, hogy kinézésid szomoritok, mellyel­ nemcsak arra vezethetnének , hogy szor­galmaddal felhagyj,hanem hogy fényűzésnek eresz­kedvén szerzett javaidat magad fölem­észszed,hogy­­sem érdemedlen pazarnak kezére bocsásd. Illy szo­morú helyzetben egy hitelintézet lényeges szolgála­tot tehet neked , megmentheti családodat az enyé­szettől ’s gyermekedet a' végpusztulástól , ha va­­gyonodat pénzzé tevén , azt a’ hitelintézetbe vagy örök időkig, vagy hosszabb évekig kamatozásra be­adod , honnan a’ pazar gyermek egyebet mint a’ kamatot ki nem kaphatván tönkre nem juthat, ’s igy legalább unokáid ismét fölemelkedhetnek, kik öreg atyjokhoz méltóknak mutatkozhatnak. A’ felebb előadottak szerint egy hitelintézet nemcsak jótékony és üdvös sőt jelenleg elmulhatla­­nul szükséges , hacsak hazánk földbirtokosait, ide értvén a’jobbágyságot is tönkre zúzni nem akarjuk a’ váltótörvények szigorúságával. De ha valaki vélné, hogy a’tervezett után czélt érhetni, aligha tetemesen nem hibáznék. Lássuk azért tervezett hi­telintézet működését példában , hogy következmé­nyeiről ítéletet hozhassunk. Péter földbirtokos régi adósságától szabadulni kívánván felvesz a’ hitelin­tézettől 60.000 ftot 5% kamatra, kap érte pengő arany és ezüst pénzben 20.000 ftot,hitellevelekben pedig 40000 ftot. Mivel adósságokat fizet,a’ 60,000 ft nem marad kezénél ; hanem azt kiadja’s tegyük fel hogy a’ hitelleveleket Ausztriában is készpénz helyett elveszik. De annak birtokosa a’ török földön pamuttal és kávéval kívánván kereskedni, pengő pénzre van szüksége, elmegy a’ magyar hitelbank­ba, hitelleveleit ezüst pénzre váltandó, ezt a’ bank természetesen elfogadni köteles lévén tulajdon hi­­tellevelét 40,000 ezüst­­tal beváltja.Ugyanez évben igy tesz egy második, egy harmadik, sőt talán ne­gyedik földbirtokos is, adósságok törlesztésére ki­adván mind kész ezüst pénzt, mind a’ hitellevele­ket, azok pedig, kiknek kezeikhez jutottak a’ hi­tellevelek , bemennek a' hitelbankba leveleiket e­­züstre váltandók , ’s ime már a’ 200,000 ft alaptőke nemcsak egészen föl van emésztve, mielőtt az ka­mat fejében csak egy fillért vett volna be, sőt hitele a’ nem fizetés miatt tökéletesen megbukott. Mert Magyarország magában kényszeritett papirospénz­forgást nem eszközölhet, de ha ezt tehetné is , az mindig nagyobb károkkal van öszszekötve, mint mennyi hasznot hozhat. Hát még a’ váltólevelek le­számítolása, melly legfőbb haszna minden banknak, mennyi arany és ezüst pénzt igényel, ki mondhatja azt meg? Ha hazánk kereskedési üzletét csak Vízre tesszük, mint mennyi az ausztriai nemzeti banknak üzlete, már ez magában több milliót kíván; ha pe­dig a’ hazai bank váltólevelek leszámítolásába nem ereszkedhetik , úgy gyarapulása reményérül csak mondjon le végképen. Galetti szerint az ausztriai nemzeti bank munkálkodása 1839ik évről e képen van följegyezve: Leszámítolása rúgott . . 349,508802 ft Kölcsönzése .... 45'655650 „ Tiszta haszna ..... 4/553S13 „ Ebből hozzávetőleg láthatni a’ leszámítolások hasznait. És ha A­usztriában 1839 évben a’kölcsön­zés 45 555650 ftra ment, hazánknak sokkal na­gyobb szükségei lévén a’ kölcsönzés szükségét 4 milliónál kisebbre nem vehetjük. Világos tehát,hogy 200,000 ft alaptőke olly kevés, mellyel magát az intézet csak addig sem képes föntartani, míg a’ ka­matok és számitolások néhány 1000 ftot behozná­nak. Vagy talán a’kormány szorultságunkban több millióval segít ki? Igenis atyai kormányunk hihető, alattvalóji javára ezt tenni kész , mennyire ez má­sok károsítása nélkül megtörténhetnék, de illy cse­kély pénzalapon épült hitelintézetet talán 10 évig is folyton kellene segíteni, hogy előre vergődhessél­, mit pedig olly sokáig alig követelhetünk. (F.küv) Legújabb mozgalmaink. Aristokratia,meg kiváltságos osztály újabb időben soknál jóformán ennyit jelentettek : haladásunk akadályai, jóllétre törekvésünk megátalkodott ellenségei, ’s mivel e­­zek olly czimek,mik bizonyosan a’haza javát tekintve semmi örvendetesre nem emlékeztetnek, csudál­­kozhatunk , amaz általányossá vált ellenszenv fö­lött, melly főleg a fiatal nemzedéknél ez osztály i­­rányában megfoganszott ’s napról napra erősebb gyökeret kezd hajtani. Ez egyik diadala nyilvá­­nyosságunknak. Lássuk, miilyen áron szereztetek ’s mi fényes jövőnek néz eb­be a’ magyar, ha kiváltsá­gos osztálya még tovább is akként fog tekintetni, mint fönebb kijelöltük’s ha hazafiságot ’s honszere­­tetet vél gyakorolni ezentúl is , ki a’ magyar aristo­­kratia megtörésén munkálkodik. — Ha reformereink igy szóltak volna: ama gyö­nyörű jogok , miknek alkotványunk a’ kiváltságos osztályt (m­ai jelentésnél fogva nemességet) birto­kába h­elyzé, azon számtalan jó, miknek élvezése ez osztály kizáró tulajdona,nemhogy növekedő buz­galomra ’s hazafias törekvésre serkentené e’ polgá­rikig leginkább kitüntetett osztály tagjait, hanem inkább alkalmat szolgál e’ kedvező helyzet arra, hogy kényelem ’s kések közt feledve a’ hon ’s nem­zet iránti nagyszerű kötelességeket, más föladatot ne lássanak magok előtt, mint olly utakon fecsérle­­ni el a’ haza legszebb jövedelmeit,miszerint a’ társa­­dalom közjavára belőlük csak alig jusson valamics­ke is; — ha továbbá megmutatják vala gyakorlati­lag, azaz aristokratiánk életéből merített példákkal, miszerint ezen vádak kivétel nélkül illetik kiváltsá­­gosunkat úgy t. i. hogy hazafias gondolkodást, nem­zetiség iránti rokon vonzalmat, honunk javára czél­­zó törekvést ez osztálynál csak ritka kivételkép ta­lálhatni;—ha tehát alaposan kimeritőleg ’s kétség­be sem hozhatólag bebizonyítják vala, miként a­ magyar aristokratia — azon oknál fogva , mert al­­kotványos rendeltetésire nem is gondol, v. azt többé fölfogni nem is képes — jelen elfajultsága mellett nem hogy megvédni föntartani birná nemzeti létünk ’s alkotványos szabadságunkat, hanem inkább azt lassanként aláásva elbukással fenyegetk akkor mél­tán számot tarthattak volna arra, hogy velök minden hű magyar, ki szereti hazáját, nemzetét ’s alkotvá­nyos királyát, velök kezet fogand­­s őket dicső tö­rekvéseikben ereje fogytáig segíteni lelkiismeretes kötelességül tekintendi.E’törekvés pedig koránsem leendő az , mellynek jelszava: le az aristokratiával, hanem ollynemü hazafias munkálkodás , melly által ősi alkotmányunk veszélyeztetése nélkül hazánk sor­vasztó állapotján csakhamar változtatva, súlyos ba­jaink legnagyobb részén segítve lett volna. Itten tehát ismét azon szerencsétlen balfogás­sal találkozunk, melly korunk legmagasztaltabb törekvéseit,legalább magyar szempontból tekintve, — meghiúsító , t. i. ollynemü cselekvéssel, melly rombolni kezd , még mielőtt tisztán látná , minő si­ker reményében fogott a' fönálló szerkezet szétdu­­lásához. Azoknak, kik hivatva érzék magokat, hogy e’ nemzetnek tolmácsolják a’ kor szózatát, soha sem kell vala feledniük , hogy magyarok; ez egyetlen eszme szüntelen szemük előtt lebegve megőrzötte volna őket számtalan ballépéstől’s mi a­ hazafias ke­délyre olly leverően hat, nem lettünk volna kényte­lenek látni, miként ép azok’s akkor legmostoháb­bak cselekvéseikben a’haza iránt, kik és mikor ha­­zafiságukat szavakban olly fönnen hirdeték. Igen mi mostoha fiait látjuk e’ hazának mindazokban, kik bármi fényes remények által annyira hagyák mago­kat elkapatni honemelő terveik következtében,hogy saját vérük semmivé­ tételén is készek lennének a­­zon remények valósulását megvásárlani;pedig mind­azok , kik Magyarország kiváltságos lakosit gyűlö­let tárgyává tenni ,igyekeztek — tették legyen ezt bármi magasztos hitnél fogva — önvérük megtöre­­tésén — a’magyar faj semmivé tételén munkálkodtak, mi világos tanúság arra, miszerint szeretni a­ hont szép dicső kötelessége mindnyájunknak, de ma­gában véve koránsem elég, hogy nemzetünknek uj­­jáalakulási nagy munkájában vezérül fölléphessünk. A’ hiba, melly alkotványos szabadságunk képviselő osztályát illetőleg elkövetteték, ollynemű, mily i­lyen azon bölcs uraké volt, kik a* Columbusz által oda nyújtott tojást végről megállítani nem bírák, v. is más szavakkal kiváltságosaik irányában elköve­tett hibánk olly kicsinynek látszik, miszerint so­kan tán nevetségesnek fognák tartani, ha a' veszé­lyessé fejlett anti-m­istocratkcus törekvés alap­okat V P ( H-i_ f 1-4­00 t) 1 ogrijV 1 LT-+- (i+’O J n -------------——— — 1 log t/l-H..) 44

Next