Jelenkor, 1845. január-december (14. évfolyam, 1-104. szám)
1845-09-18 / 75. szám
melly nemzetiségét ’s alkotványát olly féltékenyül őrzi, hogy az igen üdvösnek ismert centralisatio nevét sem szenvedheti a’ nagyobb és kisebb nemességből. — Ezen nagyobb nemesség a’ régibb viharos századokban maga tartá fen a’ nemzetet, későbben nagyobb részint elkülföldiesülve, a’ nemzetet a’ kisebb nemesség,’s mint nem ritkán hallhatni, egy két kálvinista pap tartá fen a’végenyészettől, míg amaz mély álmaiból felocsúdva,a’ nemzet fentartásában az utóbbiakkal kezet fogott, megrettenve azon gyalázatos enyészettől, mellyet ön bűnei előidézendők vajának. Azonban,ha a’ centralisatio baráti olly roppant fontosságot találnak abban, hogy kerüljön az bár nemzetiségbe, bár alkotványba, azt létesítni mégis szükségesnek találják, elsőben is a’ nagyobb nemességet, nemzetiségünk és alkotványunk legrégibb palládiumát kell nullificálni, mire, mint látszik, a’kisebb nemesség többsége segédkezeket hajló nyújtani; majd a kisebb nemességben néhány ezer hordó bor, vagy pályinkával kortesi többséget kell támasztani és meglesz a’centralisatio, felelős kormány és minisztérium nélkül is. — De ezen János pap-országi boldogság még igen nagy távolságban lehet, értekező egyébiránt olly szerencsétlen,hogy ezt még igen nagy meszszeségben, ’s ott is csak igen homályosan sejti. Hogy a’jobbágyság értékében magához mérve sokkal vagyonosabb most mint hajdan, az elvitathatlan, de hát a’földbirtokos nemesség hogyan áll? — oh ez,azt mondják dologtalanságnak adva magát,fényűzésnek indult,’s könnyelműen költvén a’másét, nagy részben fülig adós. — így tehát ezen osztálynak nem használ az, hogy nem adózik, mert fényűzésre nemcsak mindenét elfecsérli, sőt adósságokat szed fel az ártatlan örökösök kárára, kiket pedig fényűzésben nevelt,bukik’s tönkre jut.Gáthy.Vége köv. Uj Irány az agriato terén Ha csak némi nyomatékot tulajdonit is az olvasó e’ czim alatt a’ 70ik számban mondottaknak, — nem fogja tagadhatni senki azon lépés nagy fontosságát, melly a’ pestmegyei martiusi gyűlésen létetett, ’s a’ helyett hogy oktalan rémülettel fordulna el a’ közelitöktül, szives kézszoritással üdvözlendi azokat. Ugyanis midőn Pestmegye földei kimondják, miszerint megyeszerkezetünk ’s ez által alkotványunk fölibe veszélyeket látnak tornyosulni; egyszersmind pedig kijelentik,hogy e’veszély nem kis részét abban szemlélik, mihez képest magasb aristokratiánk átöröklött jogainak élvezésétől — nem kellő utón — egyenesen megfosztatik, vagy legalább addig soha nem tapasztalt módon támadtatik meg alkotvány-biztositotta állásában; — midőn kimondják , mikép készek egyesült erővel állni ellenébe az elharapózó hatalmaskodásnak,’s védeni szabadságunk ősi biztosítékit: nem kell valam örömre gerjedni minden alkotványos hű kebelnek,’s férfias kézszoritással viszonozni az ellenzéknek kibékülés,’s együttmunkálásra kinyújtott jobbját? — Illy pillanatok nemzetek éltében szerfölött ritkák, ’s ha azokat használni nem tudjuk, viszszahozhatlanul röpülnek el, nem hagyva főn egyebet késő és keserű megbánásnál a’ mulasztottak fölött. Ezen pillanatot csekély erőnkhez képest használni óhajtottuk mi is; ’s azért elsorolva mindazt, mi érintett közgyűlésen előfordult, kimondottuk: miként Pestmegye illy értelmű határzatának — az új rendszert illetőleg — őszintén örvendünk; ’s később a’ N. U. támadó magaviseletét látván, nyíltan kikeltünk ezen nyilatkozatunk védelmére, ’s laptársunknak, ha lehetséges volna, e’ tekintetben szelidebbé tételére. Szándékunk volt oda munkálkodni, hogy a’ N. U. ’s vele rokon elviselt,figyelve viszonyunk egymást érő fordulatira, ’s ezen fordulatok folytán kifejlett's még kifejtendő következésekre —ismerjék meg azon súlyt, mellyel Pestmegye többször érintett határzata bir; méltányolják annak legalább alkotmányszerü irányát,’s egyesítsék erejüket az egyezkedésre kész ellenzékével — legalább ez egy tárgyban. A’ N. U. által annyiszor emlegetett conservativ párt, véleményünk szerint— ha csakugyan úgy létezik mint a’N. U.hiszi, ’s azon alkotványos súlytényező kíván lenni átalakulási nagy munkánknál, minőnek őt a’ mondott lap állítja,vagy legalább óhajtani látszik — nemes föladatot nem ismerhet annál, hogy a’fölébredt haladási vágy túlcsapongásit mérsékelje, a’ szerteágzó erők központjául mindenkor alkotványunkat tüntesse föl, ’s ez által — ismérve a’ működés támaszpontját,mint szinte az innen kinyúló egyes irányzatokat — megója tévirányoktól a’ cselekvő erőket, ’s koronként jelölje ki az irányul szolgáló külön pontokat. Ezen conservativ elem tehát úgy képzelhető,mint egy és ugyanazon erőrendszer lényeges része, azon rész t. 1. mellynek hivatása:ellen működni ott és annyiban, hol és mennyiben a’ szerteható erők ellensúly nélküli munkálkodása káros,sőt veszélyes fogna szükségkép lenni. Ha már ezen választott központi alkotványunk, ha a’ külön irányzatok egyes pontjai a’ szerint mutatandók ki, a’ mint alkotvány ’s nemzetiség igényei egybevetve korunk követeléseivel — megkívánják vagy javasolják: semmitől inkább nem tarthatunk, hanem ha bárhonnan érkezett külerő által, magától a’ központtól ellöhetünk, ’s igy az egyes teendők biztos kijelölésének még lehetősége is semmivé tétetik. Illy esetben azon erőknek, mellyek rendeltetése, hogy körünkből kikapatni magunkat ne hagyjuk — föladata többé nem lehet: gyöngítni a’ benső erőket, hanem ezekkel egyesülve szükség ellenszegülniök kívülről jött bármi hatalomnak. Csak igy 's nem másként reméllhetni, hogy erőrendszerünk — erőszakos idegen befolyás daczára is meg marad saját központja körében, ’s folytathatja megkezdett üdvös működéseit. A’ N. Y. szereti erőműtanból kölcsönzeni képeit; ez szolgálhat mentségül, ha ez egyszer mi is ezen kútfőből merítettük állításunk gyámoktait; miket egyébiránt bajos is volna saját alakjokban, burkolatlanul, elmondani. Ezeket in theoria, alkalmasint a’ N. A. sem tagadja; 's eltérés köztünk legföljebb is az eszmék alkalmazása körül támadhatna. Laptársunk vagy nem tekinté azon szempontból a’ pestmegyei határzatot, mellyből mi tevők, vagy velünk egyetértőleg ő is fordulatot ven észre az ellenzék részéről; azonban tudja isten,mi oknál fogva, ezen fordulatot használni elmulasztá. A’ helyett,hogy igy szólt volna: „mi ellenetek voltunk ekkorig, mert mi alkotványunk megőrzését, ti pedig annak lerontását tüzétek ki czélotokul; ellenetek voltunk, mert tigányolátok, megvetétek a régit, ’s az ősi fölött elsőséget adtatok újabb de idegenszerü institutióknak; mi neraidegenkedénk korszerű változtatásoktól, csak nem akartuk, hogy eldobassék az alap, ’s aztán kezdjük foltozgatni a’ leroskadt tetőt; ti nem voltatok megelégedve a’ jelennel, mert vágyaitokat nem láthatátok teljesülésbe menni úgy, mint szerettétek volna; mi szinte elégületlenek valánk, mert egyik rézst a’ másik után láttuk nyiladozni alkotványunk koros bástyájin a’ nélkül, hogy pótlékszereket bírtatok volna fölmutatni az ütött hézagok betöltésére; — mi tehát politikai téren eddigelé mindenben ellenségiek voltunk. Ámde harag, bosszuvágy nélküli ellenségek , ellenzőji a’ hibás cselekvésnek , tisztelője jó szándék ’s akaratnak. Jól esik ehez képest szivünknek , hogy végre itt az alkalom, veletek, kik ellen kénytelenek valánk víni ekorig — egyesülhetni,’s a’ szeretett közhaza boldogitására együttmunkálkodhatni. Sokáig álltunk elkülönítve egymástól,’s nem tagadhatni, igyekeztünk bizony mindketten telhetőleg gyöngítni egymást, ’s eközben fájdalom,nem egy csorbát ejtettünk a’ közös ügyön, mellynek védelmére — mindenikink saját belátása szerint — fegyvert fogánk. Hol két szomszéd veszekszik soha sem hiányzik ott egy harmadik, ki a’ fölbőszült felek ingerültségét hasznára fordítsa; ha küzdelmink közben egy illy konkolyhintó állt volna mögöttünk, ’s látva mint marczangoljuk egymást, kárörömmel emelte volna fejét fölélik — azért még nem kell kétségbeesnünk; béküljünk meg, nyújtsunk kezet egymásnak ’s addig legalább, mig e' hívatlan vendéget el nem igazítottuk tűzhelyünktől — legyen köztünk fegyvernyugvás. Nem szükség — ha tán a’ bizalom kihalt volna közölünk — lemondani egymás irányában minden szemesség vagy őrködésről; álljon kiki rézsen sajátja előtt, ’s mig az idegen beavatkozót maga utján visszautasítja, ne hagyja zárva kapuját szomszédja előtt is.“ — Mibe kerül vala a’ N. Lí.nak, vagy bárrmelly más lapnak igy szólni a’simulni kezdő ellenzékhez? —e’ helyett laptársunk taktikához nyúl,’s nehogy politikai érettséghiány lobbantathassék szemére, kimondja, miként az ellenzéknek hinni nem kell, hinni nem szabad; ármányosan akarja az befonni a’jószívű conservativeket,’s barátságot szinlelve szándékozik őket két gát közé szorítani. De hogyan is várhatnánk aristokratiavédést azok részéről, kik pár év előtt kimondák, hogy „nélkületek sőt ellenetek,’st. kik minden aristokratiának esküdt ellenségei. — Körülsánczolák ehez képest magokat a’ N. U. conservativjei,’s némileg merészebbekké tétetve a’ tapasztalt közelítés által, meglehetős adag nyilat lőtek az ellenzék —felé! Sajátnemű kifolyása ez a’ politikai stabiliszmusnak, hiába ki „változhatlanságot“ ír zászlójára, annak cselekvés közben változnia nem szabad! pedig azokkal, kiket mint ellenséget támadtunk meg — egyesülni, vagy csak hozzájuk közelitni is változás! Stabilismus for evert mondhatnók, ha angolul tudnánk. Laptársunk tehát elszalasztá a’ legkedvezőbb alkalmat, melly a’ conservativ elemnek ha nem is fejlesztése vagy szilárdítására, de legalább —megpihenésre kínálkozott; — mi pedig a’ dolog komoly oldalát illeti, — följogositá némileg az oppositiót, hogy idővel,— pedig ezen idő el fog következni, — nemcsak ne közelítsen a’ szorultságban levő stabilista conservativek felé, hanem a’ közelitőkkel minden alkudozást megszakítson. Szózat a’ pápai reform, collegium ügyében. Nem fogy el csudám,hogy a Komáromot ennek lakosain kívül, még valaki jó lelkiismerettel oktatóintézet helyéül ajánlhatja;de leginkább csudálkozom azon, a’mit jelen lap 68 sz. Beöthy Zsigmondról olvastam, hogy t.i. a’ pápai collegium elhelyzetésére és pedig Komáromba általhelyeztetésére szaval;sőt ennek létesítésére magát kortesk., azaz: nemtelen eszköz gyanújába is keverni nem átaltotta.Azonfölül ő azt állítja, hogy elfogulatlanul itél.Én pedig azt mondom hogy ez ügyben reformált felekezetű egyed nem is lehet elfogulatlan,hanem, ha létezik olyan,tehát annak nem reformáltnak kell lenni. Én ime ilyen vagyok,és a’pápai reform, collegium ügyében,mint nem a’ reformáltakéban csupán, hanem az egész hazáéban, igazán elfogulatlan véleményemet következőkben kívántam nyilványitani. Először is mind azt, mit B. Zs. ellenében Szabó leírt, a’végső jottáig aláírom. Azokhoz még figyelmeztetem az illető közönséget a’ Komáromban mindig otthonos drágaságra, és a’ vár erősségre ’s annak megtörténhető ostromlási esetére.Általján ugyan Pápáról, — ezen fél izraelita, meg kissé demoralizált mezővárosból,mellyben háromféle kormány lévén, (városi, urasági és vármegyei) gonoszságnak kedvező számos buvó-lyuk van,melly rósz vizeket ’s nem kevés nem épen legjobbféle nőt rejtkeblében, — ifjak tanodáját annyira óhajtanám, vitetni mennyire szemeim látnak, de jobb helyre. Ha pedig jobbra nem lehet,akkor a’ több rósz hely között inkább tovább is maradnék az ismért részban, mintsem hogy a’ még iszaéretlenbe hurczolkodnám.Volna csak ez elhelyzésben más nézet, mint, hogy az mennél erősebb és népesebb reformált városi ekklésiában létesittessék:akkor minden kétkedés nélkül Veszprémet vagy Fejérvárt kellene a’ collegium uj állomásának választani.De mivel azon nézettől a'reform, egyházkerület elállani nem akar,’s e’ miatt a’még alkalmas Győrt is megveti, nincs hátra egyéb hely választandó, mint Komárom, mellynél pedig collegiurra nézve, alkalmatlanabb helyet,ezen sajátlag fejét törő pictor is alig festhetne;— úgy hogy nem vétkelhetné rá, ha a’ collegium minden professorai egyetértőleg hivatalaikról leköszönnének, midőn Komáromba költözni kényszerittetnének. E’ városról, a’ fenforgó ügyre vonatkozólag,Szabó úr már még mondott sok igazat, de még sem mindent. Azért csak ki vele magyarán a’többivel is,a’mi jelenleg még mondandó. A’ komáromi reform, lakosság elég számos, de szegény, nagy részben feslett. Tesz ugyan most ígéreteket önmegerőtetésével is, de kenyértöréskor majd felét is,az öreg harangon kívül,aligha fizeti meg egyéb. Ha professoraik és papjaik,név szerint Szondi, ki azért ment el onnan főleg, mivel rendellenül díjaztatott, szólni akarnának,vajmi sok panaszt hallanánk Komáromra. Az erkölcsi bomlást pedig értelmezi azon körülmény,hogy a komáromi lakosok legnagyobb része dunai kereskedésből és után él; napjait nem otthon,de a’Duna hátán hajókon tölti; e’ miatt a’ nőket hetekig,hónapokig házaiknál egyedül magokra hagyván, —kéjkoczka játékul vagy martalékul az egyenruhás és tanuló-fiatalságnak; vagy inkább megfordítva, így szegény ifjainkat aligha vödörbíit csöbörbe nem vinnék,’s végellenül tágabb mezőre mint minő Pápa. Mellyek után még egyet kérek jól megfontoltatni: a’ katonákkal öszszekoczczanást, mellynek sok ifjú lehetne áldozatja; mellyet pedig alig kerülhetni ki, miután mind az ifjúság, mind a’ katonaságnak közös nyavalyája a’ patizánság, kötekedés, henyélés, borozás, kártyázás és összekapás. A’dolgok illy állásában tehát elfogulatlan ítéletem az,hogy 448