Jelenkor, 1845. január-december (14. évfolyam, 1-104. szám)

1845-09-21 / 76. szám

’stb. — Valóban,ha az illy kezelés által elszóródott, ’s a’ gyakori súrlódások miatt hüvelyéből kierőtetett magveszteséget nem vesszük is számításba, az min­den esetre kár marad a’ mezei gazdaságra, hogy a’ paraszt illy gépszerű mozgások mellett eredménye­­sebb munkától minden kárpótlás nélkül, sőt tetemes adóztatásával eltartóztatik.­­ Ha még e helyett ked­vünk lenne egy kis kirándulást tenni azon önkény­kedések, részrehajlások mezejére, mellyek kivált nagyobb uradalmakban a’ földesurak tetemes kárá­val eszközöltetnek; ha kivánnák a'paraszt alattomos fogásait bonczolgatni, mi szerint dézmája bevitelé­vel — ha csak lehet, addig húzza vonja idejét, addig igazgatja lova hámját, vagy ökre igáját, mig az is­ten világos napja megszűnik világitó lámpa lenni: ekkor a’ viszszaéléseknek még több faját idézhet­ném fel. Eddig terjed igen rövidre vonva — értekezé­sem első szakasza, a’másodikat hírlapi utón nem aka­rom vitatás alá ereszteni, mert igy öszszevontan a’ kellő értelem nem lenne előadható; az örökváltságot tehát ezúttal befejezem, lángolva azon szép remény­től, hogy földtulajdonosunk ön hasznuktól, ’s az em­ber szeretettől áthatottan a’3 millió jobbágyot polgári szabadságukba helyezni igyekezendenek. — A’mó­­dokról, mikép történhetnék a’ kölcsönösen kielégítő megváltás? adandó alkalommal e’ lapokban közlen­­dem nézeteimet a’szerkesztőség bejegyezésével.*) Királyi Pál: Sülyedés és emelkedés. De mi az a’fényű­zés? hisz erről sokan azt tartják, hogy szükséges jó az álladalomban. Ha egy földbirtokos paszomántosi­­nast, franczia vagy akármi külföldi szakácsot, cseh kertészt vagy vadászt tart ’s minden boltban adós,fű­nek fának tartozik: ezen birtokos tagadhatlanul fény­űző, mert ön jövedelmiből nem bírván maga pompáját fentartani, a’ másébul fénylik. Ha egy ügyvéd ezüst sarkantyút visel, mellyet megfizethet, nem fényűző, de ha egy '/* helyes jobbágy, ezüst sarkantyút visel, bár azt megfizetheti is, mégis fényűző. Itt jön egy zsidó, ki múlt évben lóbőröket hur­­czolt utczahosszan, az idén 200 ezer forintot nyerve jószág-lotterián, lóbőrökkeli kereskedésről lemond­va tőkéje kamatjából él,é s hajdan rongyos porontyi­­val most üveg hintóban kényelmesen kocsikáz — ez fényűző—pedig pompáját magáéból födözheti’s gyer­mekinek is szép örökséget hagyhat. Itt robog el egy olly­­irodalmi főtiszt 4 lovon, fényes hintóban hajdú­val a’ bakon,kinek atyai örökségéből is szép jövedel­­me van — ez nem fényűző, utána egy uradalmi ispán borkereskedésből meggazdagulva hasonló 4 lóval, hasonló fényes hintóval hajdúval, ki nejét kényelme­sen leemeli a’ magas hintóból, ez pompája tárgyait szintúgy megfizetheti, mint ama főtiszt, mégis ez már fényűző. Amott tisztelkedik egy gróf magyar díszruhá­ban, mellynek árát már több évtől fogva követelik raj­ta, de ő nem fizetheti,’s azt talán soha sem is fogja ki­fizetni, ez nem fényűző csak szegény. — Hogy van ez, midőn egy polgár fényűzőnek neveztetik, bár ké­­nyelm­e költségeit tulajdonából megfizetheti, majd máskor fényűző az, ki e’ miatt adósságokat veszen fel,mégis van olly eset is, mellyben a’ kényelmi élve­zet ki nem telik az élhető személyektől, mégis az fényűzőnek nem mondathatik? — Itt olly ellentétek látszanak,mellyek a’fényűzés megh­atároztatását le­hetetlennek mutatják, azonban csak mutatják, mert az valósággal meghatározható, csakhogy nem egy, hanem két u. m. erkölcsi és anyagi tényezők segítsé­gével. — Erkölcsi tényezők a’ kategória vagy rang, és a’ nevelés vagy az atyai ház. a) A’ kategória szakaszokra osztja a’haza polgárit. A’polgári állomány nem szab ugyan szo­ros rendet, mint a’ katonaságnál, hogy ki minő váll­­diszt (epaulette) hány soros paszamántot viseljen kabátján vagy csákóján, ellenben még is van egy hallgatag conventio vagy illedelmi érzés, melly azt kívánja, hogy ura’szolgától, parancsnok a’ káplár vagy közlegénytől megkülönböztessék,’s igy ha az altiszt főtisztjét majmolja, bár kitelik tőle, vagy ezt külfényben talán mégis előzi; nemcsak Hiedelem el­len vét, hanem a’ fényűző nevet is megérdemli. És hogy az illy fényűzés veszedelmes és káros is az álla­dalomban, igen világos: mert a’ hiúság érzetét, em­berből, kivált nőemberből kiirtani lehetetlen lévén, ha egyik gazdasági ispán pompázgat,a’ másik is meg kívánja azt, sőt jobbatlan nejétől ösztönöztetik ha­sonlók tételére, bármi tilos jövedelmekből legyen is az fedezhető. Az illynemű fényűzéseket tehát a’ pa­rancsnokoknak gyériteni szükséges azok miatt is,kik hiúságuknak ez után áldozatul eshetnének. Mert ha valaki annyira meggazdagszik, hogy rangja arány­­lagos fényével be nem éri, váljék meg alacsonynak vélt rangjától, ’s tegye magát függetlenné; ezen ál­­lapotjába talán fényűzése jobban bele fog illeni,’s igy kímélje meg rangsorsosit,hogy azok a’fényűzés mel­­leztével magok és utódaik számára némi fölösleget megtakarítva tehessenek félre, a’ szükség napjaiban nagy haszonnal elővehetőket, mert az éven által el­költött minden jövedelem, bár az még annyi legyen is, jóllétre nem mutat, ez csak állati eldelet;hanem a’ megtakarított fölösleg a’ jóllét,szabadság,jó erkölcs és gazdagság mérő-serpenyője. A’ rangkülönbséget kivált monarchiában, mindenáron fen kell tartani’s igy a’ czimeket is könnyelműen változtatni nem le­het; különben a’fényűzés ’s ezzel a’ semmivel bírás igényeinek erős táplálék nyuttatik, melly lassankint a’polgárokat élvhaj­hászokká tevén a’nemzetből min­den energia kivesz.Ezt ugyan a’mai demokrata szel­lem nem szenvedheti,állitván: — mit egyébaránt még ki sem tagadott, — hogy a’szegény szolga csak ollyan ember mint ura,’s igy szintazon élvezetekre jogosít­va is van — de már ez nem áll — mert ha a’ szegény, mig szolgálhat, évenkint mindenét fölemészti, ’s mi­dőn már nem szolgálhat, kútba ugrik, hogy másnak terhére ne váljék, — oh akkor tettét kissé hibáztat­ja; de ha fiatalságában könnyelműen mindenét föle­­mészté ’s vénségében mások alamisnájára szorul, ezt már nem hagyhatni helyben, ekkor ő fiatalságában hijábanvaló fényűző volt; öregségére pedig rablóvá lesz; ide nem értvén a’ szerencsétlenségi esetet. Míg Romában a’rendkülönbség éles vonalmakkal külö­nítve volt, a’közép és legnagyobb rend, fényűzést nem ismerve, az álladalmat erélyesen fentartotta, majd a’ rendek a’ kényuralomba öszszeolvadván, fényűzést csak a’ pénz határozta meg, mig az min­den jó erkölcsöt végképpen megrontva,a’ birodalom sírjába dűlt. Amerikában a’ legutolsó szolgáló is ké­pes fényűzés dolgában maga éli be a’ praesidens nő­jének öltözeti modorát nemcsak mikor pénz van, de ha nincs is,kitűzni. Ez okból tánczvigalmakba sietve, ha magának pompás ruhája szegénysége miatt nin­csen,elkéri háziasszonyának menyasszonyi köntösét, ’s abban büszkélkedik, erre Európában azt monda­nák: minek szamár hátára bársony nyereg; de ott azt megszagadni nem merik. — Kérdés mi leend ennek vége?—hihető egy rövid demokratiai élet, — mely­­lyet talán még egy pár 100 évig a’ vad népek,tenge­rek és Washington lelke tartson,hogy későbben Ró­maként, vasigába dőljön. Igen veszedelmes alkot­­ványos monarchiában a’rendeket öszszezavarni,mert így a’ fenirt hallgatag illedelmi érzés egészen m­eg­­szünik;igy a’legalábbvaló polgár sem elégszik azzal meg, hogy apjánál egy fokkal előbbre mehessen, ha­nem jogosítva érzi magát a'legelső fok elnyerésére, milly rettentő öszszeütközéseket fog ez valaha elő­idézni ott, hol minden rendkülönbség megszűnt, hol a’parancsnoknak csak bureauban, vagy hivatalban van tisztelete, azonkívül pedig tekintély nélküli paj­tás, kit szálkardra kihíhatni. A’ tekintély és hal­lga­tagos illedéki érzés,olly tényezője az álladalom nyu­galmának, mellyet semmi rendőri fenyíték nem pótol­hat, így a’ ki rendkülönbséget ismerni nem akar, azt szenvedélye igen könnyen hanyathomlok dönti a’ fényűzés örvényébe. Eddig láttuk a’ mandatariusok és szolgák kö­zött miképen kelljen a’fényűzőt vagy nem fényűzőt meg ismerni; de hát az egymástól független szabad emberek között mi annak mérlege? b) A’ nevelés vagy atyai ház. A’ szülők házi és külső neveléssel a’ gyermekeknek olly irányt ad­nak, miilyent vagyonbeli körülményeik engednek;en­­nélfogva ugyanazon élvezetre jogosittatvák, miket a’ szülei háznál és talán nevelésben is élvezniük en­gedtetett. Mert csak fel sem tehetni szülők felől,hogy túlfeszített életmóddal ’s túlzott költekezésekkel kedveseik jövendőjét boldogtalanná tenni törekedje­nek. Mig tehát a­ felnőtt gyermek kényelmeiben ’s költekezéseiben az atyai ház modorát túl nem hágja, fényűzőnek nem neveztethetik,bár kiadásai nagyob­bak lévén bevételénél, vagyonát könnyelműleg té­­kozlani tetszik, és ha megbukik, sajnáljuk őt, nem úgymint fényűzőt, hanem mint szerencsétlent; kit vagy szülési túlzott szeretetböl kelletinél nagyobb költségekre szoktattak, vagy mint rész számvetőt, kit.i. kiadásit bevételeivel mérlegezni nem tudta. Ez okból a’ felebbi példa grófját,nem a’ fényűzés bukta­­tá meg, hanem az itt szerencsétlen körülmények.El­lenben ki pennas pavonum sum­puit,mikor az alacso­nyabb házi nevelésből valaki nemegy két fokkal ug­rik magasb körökbe, hanem saltomortalétszökken, ha megnera bukik is,ez fényűző.Mikor egy párisi var­ga magának nemes nemzetségi czimereket festet, inasokat tart,bársony-ezüst’s arany bútorokat szerez, pedig talán natusmn pulvere, et educatus furfure, ’s a’ kényelmes és nyugalmas életnél többet igényel, ez vagy bukik, vagy nem; nem más mint fényűző ’s rit­kán kerüli ki az igazságos Nemesis sajtó ostorát,fia­talságában talán mustafa által puhított hátával.Ezen fényűző faj legutálatosabb, ’s legszenvedhetlenebb, mert ebben a’fényűzésen kívül nevelés hiánya miatt sok más bűn rejlik, u. m. kevélység, gorombaság ’s illemtelen magaviselet, aljas beszédek, két­értelmű szeméremsértő pimasz társalkodás,kérkedékenység, szegényebbek megvetése,­­ eredetének titkolása, gyakran szegény szülési és atyafijai megutálása,ke­rülése ’sat. Ne mondja pedig senki, hogy az iskolák az illő nevelés hiányát általjában pótolják, mert sze­gény szülők, ismét csak szegényebb házhoz adhat­ják gyermekeit,hol ismét az atyai ház typusza uralko­dik. Igaz,hogy későbben a’nemesi társalgás az erköl­csöket és etnikát jobbíthatják, ’s jobbítják is,de csak kivételképen, a’ tömegnél marad az irány, mellyben fogékony fiatal éveikben részesültek: quod nova tes­ta capit, id veterata sapit. A’nevelés hiánya miatti fényűzésben ’s ennek bűneiben szenvednek legin­kább a’ meggazdagodott polgárok, proletariusok,és honoratiorok annyival is inkább, mivel ezek magok­nál magasb körökbül vesznek feleséget,mellyek etni­­káját nem ismervén, a’ ház kormányát a’nők kezeibe bocsátni kénytelenek, a’ nőnem pedig, fényűzés lévén egyik legfőbb eleme, nem csuda ha a’különben szerénységre hajló férfiakat is túlzó fenhéjázásra bírják. Hányszor szól igy a’ magasb kör­bűl vett nő hű férjének: lásd édesem, tejó atyád házánál rántott levest reggeliztél, délben egy nagy tál jól készült gombóczczal beértétek,édes jóanyádmaga ment hus­ért mészárszékbe’sat. ezt mi már nem tehetjük — mit mondana a’világ? — a’szegény férj, kivált ha benne is lappang némi hiúság, convictus veritatis vi­ribus csak megeszi azután a’pástétomot szorgalma­san,meghozatja naponként a czukor-süteményt,fagy­laltat, paszamántos inast tart,nagy kényelemhez szo­kik, dolgait mulasztja ’stb. ’s megbukik. Ez oka az annyira gyűlölt, ’s társaságra valóban káros coteri­­áknak is, mikor a’ magasb születésűek 's tisztább neveltetésben részesültek magokat külön húzzák és gazdag polgárokkal, vagy proletariusokkal társal­kodni nem akarnak. Ezek társalgási vastag és sok­szor illedéksértő modorjokat nem állhatják ki, mit fi­nom tapintatuk egy két szóváltás után megismér;mi­­ért a’ gazdag polgárok neheztelve nemcsak kevély­­nek tartják az aristokratiát; sőt azt minden módon ki­­gunyolni törekszenek, koldus kevélyeknek, száraz keheseknek csúfolván őket, semmiképen nem hívén, sőt nem is gyanítva hogy jelenleg már a’ külön válás­nak jobbára csak ők okai. — Mert a’ hajdani aristo­­kratiai kevélységnek alig vannak némi nyomai, mi­után már mindenki inkább pénznek bókol, mint a’ ma­gas születésnek, tapasztalván hogy pénzes zsidók­nak fejedelmi társalkodásban is hely engedtetetik, a’ szegényebb lordok, grófok ’stb. pedig kimaradnak. Ezen hibáján az álladalmaknak más nem segíthet mint lycurgusi nevelés, mitől egyébiránt Europa még igen távol van. — Anyagi tényezője a’fényűzésnek: c) A’pénz vagy gazdagság. Sokan illő, vagy talán gazdagokhoz mért,nevelés mellett veszik által a’ pénzt vagy gazdagságot. Ezek csak akkor fényűzők, ha kiadásaik nagyobbak bevételeiknél, vagy ha épen megbuknak. És ha mind e’ mellett is sokallaná valaki az illy gazdag de meg nem bukott e­­gyednek háztartási ’s egyéb költekezési modorát is hajlandó lenne azon hiú okból őt fényűzőnek nevezni, mivel olly pompát űz polgár kereskedő, mester ember gyámok, vagy akármi proletarius létére mint valami fő méltóság, meg kell jegyeznünk, hogy ennek pom­pája nem fényűzés, hanem az álladalomra nézve is jó, hasznos sőt szükséges költekezés, ollyan, melly a’ tudományt művészetet, ipart és kereskedést előmoz­dítja, a’ népesedést elősegélli,pénzt teremt’s azt for­gásba hozza. Azonban az irt definitioból az is kivilág­lik, hogy minden fényűzés veszedelmes és káros. 3?!'J .S­.ívdi köszönetét mondva az eddigi becses közle­ményekor­; az adott szó hovahamarábbi ’s minél részle­­i (phI) beváltását kéri ’s bizalommal elvárja a’ Szerk. I 454

Next