Jelenkor, 1845. január-december (14. évfolyam, 1-104. szám)
1845-09-21 / 76. szám
’stb. — Valóban,ha az illy kezelés által elszóródott, ’s a’ gyakori súrlódások miatt hüvelyéből kierőtetett magveszteséget nem vesszük is számításba, az minden esetre kár marad a’ mezei gazdaságra, hogy a’ paraszt illy gépszerű mozgások mellett eredményesebb munkától minden kárpótlás nélkül, sőt tetemes adóztatásával eltartóztatik. Ha még e helyett kedvünk lenne egy kis kirándulást tenni azon önkénykedések, részrehajlások mezejére, mellyek kivált nagyobb uradalmakban a’ földesurak tetemes kárával eszközöltetnek; ha kivánnák a'paraszt alattomos fogásait bonczolgatni, mi szerint dézmája bevitelével — ha csak lehet, addig húzza vonja idejét, addig igazgatja lova hámját, vagy ökre igáját, mig az isten világos napja megszűnik világitó lámpa lenni: ekkor a’ viszszaéléseknek még több faját idézhetném fel. Eddig terjed igen rövidre vonva — értekezésem első szakasza, a’másodikat hírlapi utón nem akarom vitatás alá ereszteni, mert igy öszszevontan a’ kellő értelem nem lenne előadható; az örökváltságot tehát ezúttal befejezem, lángolva azon szép reménytől, hogy földtulajdonosunk ön hasznuktól, ’s az ember szeretettől áthatottan a’3 millió jobbágyot polgári szabadságukba helyezni igyekezendenek. — A’módokról, mikép történhetnék a’ kölcsönösen kielégítő megváltás? adandó alkalommal e’ lapokban közlendem nézeteimet a’szerkesztőség bejegyezésével.*) Királyi Pál: Sülyedés és emelkedés. De mi az a’fényűzés? hisz erről sokan azt tartják, hogy szükséges jó az álladalomban. Ha egy földbirtokos paszomántosinast, franczia vagy akármi külföldi szakácsot, cseh kertészt vagy vadászt tart ’s minden boltban adós,fűnek fának tartozik: ezen birtokos tagadhatlanul fényűző, mert ön jövedelmiből nem bírván maga pompáját fentartani, a’ másébul fénylik. Ha egy ügyvéd ezüst sarkantyút visel, mellyet megfizethet, nem fényűző, de ha egy '/* helyes jobbágy, ezüst sarkantyút visel, bár azt megfizetheti is, mégis fényűző. Itt jön egy zsidó, ki múlt évben lóbőröket hurczolt utczahosszan, az idén 200 ezer forintot nyerve jószág-lotterián, lóbőrökkeli kereskedésről lemondva tőkéje kamatjából él,é s hajdan rongyos porontyival most üveg hintóban kényelmesen kocsikáz — ez fényűző—pedig pompáját magáéból födözheti’s gyermekinek is szép örökséget hagyhat. Itt robog el egy ollyirodalmi főtiszt 4 lovon, fényes hintóban hajdúval a’ bakon,kinek atyai örökségéből is szép jövedelme van — ez nem fényűző, utána egy uradalmi ispán borkereskedésből meggazdagulva hasonló 4 lóval, hasonló fényes hintóval hajdúval, ki nejét kényelmesen leemeli a’ magas hintóból, ez pompája tárgyait szintúgy megfizetheti, mint ama főtiszt, mégis ez már fényűző. Amott tisztelkedik egy gróf magyar díszruhában, mellynek árát már több évtől fogva követelik rajta, de ő nem fizetheti,’s azt talán soha sem is fogja kifizetni, ez nem fényűző csak szegény. — Hogy van ez, midőn egy polgár fényűzőnek neveztetik, bár kényelme költségeit tulajdonából megfizetheti, majd máskor fényűző az, ki e’ miatt adósságokat veszen fel,mégis van olly eset is, mellyben a’ kényelmi élvezet ki nem telik az élhető személyektől, mégis az fényűzőnek nem mondathatik? — Itt olly ellentétek látszanak,mellyek a’fényűzés meghatároztatását lehetetlennek mutatják, azonban csak mutatják, mert az valósággal meghatározható, csakhogy nem egy, hanem két u. m. erkölcsi és anyagi tényezők segítségével. — Erkölcsi tényezők a’ kategória vagy rang, és a’ nevelés vagy az atyai ház. a) A’ kategória szakaszokra osztja a’haza polgárit. A’polgári állomány nem szab ugyan szoros rendet, mint a’ katonaságnál, hogy ki minő válldiszt (epaulette) hány soros paszamántot viseljen kabátján vagy csákóján, ellenben még is van egy hallgatag conventio vagy illedelmi érzés, melly azt kívánja, hogy ura’szolgától, parancsnok a’ káplár vagy közlegénytől megkülönböztessék,’s igy ha az altiszt főtisztjét majmolja, bár kitelik tőle, vagy ezt külfényben talán mégis előzi; nemcsak Hiedelem ellen vét, hanem a’ fényűző nevet is megérdemli. És hogy az illy fényűzés veszedelmes és káros is az álladalomban, igen világos: mert a’ hiúság érzetét, emberből, kivált nőemberből kiirtani lehetetlen lévén, ha egyik gazdasági ispán pompázgat,a’ másik is meg kívánja azt, sőt jobbatlan nejétől ösztönöztetik hasonlók tételére, bármi tilos jövedelmekből legyen is az fedezhető. Az illynemű fényűzéseket tehát a’ parancsnokoknak gyériteni szükséges azok miatt is,kik hiúságuknak ez után áldozatul eshetnének. Mert ha valaki annyira meggazdagszik, hogy rangja aránylagos fényével be nem éri, váljék meg alacsonynak vélt rangjától, ’s tegye magát függetlenné; ezen állapotjába talán fényűzése jobban bele fog illeni,’s igy kímélje meg rangsorsosit,hogy azok a’fényűzés melleztével magok és utódaik számára némi fölösleget megtakarítva tehessenek félre, a’ szükség napjaiban nagy haszonnal elővehetőket, mert az éven által elköltött minden jövedelem, bár az még annyi legyen is, jóllétre nem mutat, ez csak állati eldelet;hanem a’ megtakarított fölösleg a’ jóllét,szabadság,jó erkölcs és gazdagság mérő-serpenyője. A’ rangkülönbséget kivált monarchiában, mindenáron fen kell tartani’s igy a’ czimeket is könnyelműen változtatni nem lehet; különben a’fényűzés ’s ezzel a’ semmivel bírás igényeinek erős táplálék nyuttatik, melly lassankint a’polgárokat élvhajhászokká tevén a’nemzetből minden energia kivesz.Ezt ugyan a’mai demokrata szellem nem szenvedheti,állitván: — mit egyébaránt még ki sem tagadott, — hogy a’szegény szolga csak ollyan ember mint ura,’s igy szintazon élvezetekre jogosítva is van — de már ez nem áll — mert ha a’ szegény, mig szolgálhat, évenkint mindenét fölemészti, ’s midőn már nem szolgálhat, kútba ugrik, hogy másnak terhére ne váljék, — oh akkor tettét kissé hibáztatja; de ha fiatalságában könnyelműen mindenét fölemészté ’s vénségében mások alamisnájára szorul, ezt már nem hagyhatni helyben, ekkor ő fiatalságában hijábanvaló fényűző volt; öregségére pedig rablóvá lesz; ide nem értvén a’ szerencsétlenségi esetet. Míg Romában a’rendkülönbség éles vonalmakkal különítve volt, a’közép és legnagyobb rend, fényűzést nem ismerve, az álladalmat erélyesen fentartotta, majd a’ rendek a’ kényuralomba öszszeolvadván, fényűzést csak a’ pénz határozta meg, mig az minden jó erkölcsöt végképpen megrontva,a’ birodalom sírjába dűlt. Amerikában a’ legutolsó szolgáló is képes fényűzés dolgában maga éli be a’ praesidens nőjének öltözeti modorát nemcsak mikor pénz van, de ha nincs is,kitűzni. Ez okból tánczvigalmakba sietve, ha magának pompás ruhája szegénysége miatt nincsen,elkéri háziasszonyának menyasszonyi köntösét, ’s abban büszkélkedik, erre Európában azt mondanák: minek szamár hátára bársony nyereg; de ott azt megszagadni nem merik. — Kérdés mi leend ennek vége?—hihető egy rövid demokratiai élet, — melylyet talán még egy pár 100 évig a’ vad népek,tengerek és Washington lelke tartson,hogy későbben Rómaként, vasigába dőljön. Igen veszedelmes alkotványos monarchiában a’rendeket öszszezavarni,mert így a’ fenirt hallgatag illedelmi érzés egészen megszünik;igy a’legalábbvaló polgár sem elégszik azzal meg, hogy apjánál egy fokkal előbbre mehessen, hanem jogosítva érzi magát a'legelső fok elnyerésére, milly rettentő öszszeütközéseket fog ez valaha előidézni ott, hol minden rendkülönbség megszűnt, hol a’parancsnoknak csak bureauban, vagy hivatalban van tisztelete, azonkívül pedig tekintély nélküli pajtás, kit szálkardra kihíhatni. A’ tekintély és hallgatagos illedéki érzés,olly tényezője az álladalom nyugalmának, mellyet semmi rendőri fenyíték nem pótolhat, így a’ ki rendkülönbséget ismerni nem akar, azt szenvedélye igen könnyen hanyathomlok dönti a’ fényűzés örvényébe. Eddig láttuk a’ mandatariusok és szolgák között miképen kelljen a’fényűzőt vagy nem fényűzőt meg ismerni; de hát az egymástól független szabad emberek között mi annak mérlege? b) A’ nevelés vagy atyai ház. A’ szülők házi és külső neveléssel a’ gyermekeknek olly irányt adnak, miilyent vagyonbeli körülményeik engednek;ennélfogva ugyanazon élvezetre jogosittatvák, miket a’ szülei háznál és talán nevelésben is élvezniük engedtetett. Mert csak fel sem tehetni szülők felől,hogy túlfeszített életmóddal ’s túlzott költekezésekkel kedveseik jövendőjét boldogtalanná tenni törekedjenek. Mig tehát a felnőtt gyermek kényelmeiben ’s költekezéseiben az atyai ház modorát túl nem hágja, fényűzőnek nem neveztethetik,bár kiadásai nagyobbak lévén bevételénél, vagyonát könnyelműleg tékozlani tetszik, és ha megbukik, sajnáljuk őt, nem úgymint fényűzőt, hanem mint szerencsétlent; kit vagy szülési túlzott szeretetböl kelletinél nagyobb költségekre szoktattak, vagy mint rész számvetőt, kit.i. kiadásit bevételeivel mérlegezni nem tudta. Ez okból a’ felebbi példa grófját,nem a’ fényűzés buktatá meg, hanem az itt szerencsétlen körülmények.Ellenben ki pennas pavonum sumpuit,mikor az alacsonyabb házi nevelésből valaki nemegy két fokkal ugrik magasb körökbe, hanem saltomortalétszökken, ha megnera bukik is,ez fényűző.Mikor egy párisi varga magának nemes nemzetségi czimereket festet, inasokat tart,bársony-ezüst’s arany bútorokat szerez, pedig talán natusmn pulvere, et educatus furfure, ’s a’ kényelmes és nyugalmas életnél többet igényel, ez vagy bukik, vagy nem; nem más mint fényűző ’s ritkán kerüli ki az igazságos Nemesis sajtó ostorát,fiatalságában talán mustafa által puhított hátával.Ezen fényűző faj legutálatosabb, ’s legszenvedhetlenebb, mert ebben a’fényűzésen kívül nevelés hiánya miatt sok más bűn rejlik, u. m. kevélység, gorombaság ’s illemtelen magaviselet, aljas beszédek, kétértelmű szeméremsértő pimasz társalkodás,kérkedékenység, szegényebbek megvetése, eredetének titkolása, gyakran szegény szülési és atyafijai megutálása,kerülése ’sat. Ne mondja pedig senki, hogy az iskolák az illő nevelés hiányát általjában pótolják, mert szegény szülők, ismét csak szegényebb házhoz adhatják gyermekeit,hol ismét az atyai ház typusza uralkodik. Igaz,hogy későbben a’nemesi társalgás az erkölcsöket és etnikát jobbíthatják, ’s jobbítják is,de csak kivételképen, a’ tömegnél marad az irány, mellyben fogékony fiatal éveikben részesültek: quod nova testa capit, id veterata sapit. A’nevelés hiánya miatti fényűzésben ’s ennek bűneiben szenvednek leginkább a’ meggazdagodott polgárok, proletariusok,és honoratiorok annyival is inkább, mivel ezek magoknál magasb körökbül vesznek feleséget,mellyek etnikáját nem ismervén, a’ ház kormányát a’nők kezeibe bocsátni kénytelenek, a’ nőnem pedig, fényűzés lévén egyik legfőbb eleme, nem csuda ha a’különben szerénységre hajló férfiakat is túlzó fenhéjázásra bírják. Hányszor szól igy a’ magasb körbűl vett nő hű férjének: lásd édesem, tejó atyád házánál rántott levest reggeliztél, délben egy nagy tál jól készült gombóczczal beértétek,édes jóanyádmaga ment husért mészárszékbe’sat. ezt mi már nem tehetjük — mit mondana a’világ? — a’szegény férj, kivált ha benne is lappang némi hiúság, convictus veritatis viribus csak megeszi azután a’pástétomot szorgalmasan,meghozatja naponként a czukor-süteményt,fagylaltat, paszamántos inast tart,nagy kényelemhez szokik, dolgait mulasztja ’stb. ’s megbukik. Ez oka az annyira gyűlölt, ’s társaságra valóban káros coteriáknak is, mikor a’ magasb születésűek 's tisztább neveltetésben részesültek magokat külön húzzák és gazdag polgárokkal, vagy proletariusokkal társalkodni nem akarnak. Ezek társalgási vastag és sokszor illedéksértő modorjokat nem állhatják ki, mit finom tapintatuk egy két szóváltás után megismér;miért a’ gazdag polgárok neheztelve nemcsak kevélynek tartják az aristokratiát; sőt azt minden módon kigunyolni törekszenek, koldus kevélyeknek, száraz keheseknek csúfolván őket, semmiképen nem hívén, sőt nem is gyanítva hogy jelenleg már a’ külön válásnak jobbára csak ők okai. — Mert a’ hajdani aristokratiai kevélységnek alig vannak némi nyomai, miután már mindenki inkább pénznek bókol, mint a’ magas születésnek, tapasztalván hogy pénzes zsidóknak fejedelmi társalkodásban is hely engedtetetik, a’ szegényebb lordok, grófok ’stb. pedig kimaradnak. Ezen hibáján az álladalmaknak más nem segíthet mint lycurgusi nevelés, mitől egyébiránt Europa még igen távol van. — Anyagi tényezője a’fényűzésnek: c) A’pénz vagy gazdagság. Sokan illő, vagy talán gazdagokhoz mért,nevelés mellett veszik által a’ pénzt vagy gazdagságot. Ezek csak akkor fényűzők, ha kiadásaik nagyobbak bevételeiknél, vagy ha épen megbuknak. És ha mind e’ mellett is sokallaná valaki az illy gazdag de meg nem bukott egyednek háztartási ’s egyéb költekezési modorát is hajlandó lenne azon hiú okból őt fényűzőnek nevezni, mivel olly pompát űz polgár kereskedő, mester ember gyámok, vagy akármi proletarius létére mint valami fő méltóság, meg kell jegyeznünk, hogy ennek pompája nem fényűzés, hanem az álladalomra nézve is jó, hasznos sőt szükséges költekezés, ollyan, melly a’ tudományt művészetet, ipart és kereskedést előmozdítja, a’ népesedést elősegélli,pénzt teremt’s azt forgásba hozza. Azonban az irt definitioból az is kiviláglik, hogy minden fényűzés veszedelmes és káros. 3?!'J .S.ívdi köszönetét mondva az eddigi becses közleményekor; az adott szó hovahamarábbi ’s minél részlei (phI) beváltását kéri ’s bizalommal elvárja a’ Szerk. I 454