Jelenkor, 1845. január-december (14. évfolyam, 1-104. szám)
1845-06-01 / 44. szám
A múltkor elmaradt Társalkodót jövő számban pótolandja a’ szerk. gy ezentúl is előfizetés, t. i. jövő biztos rkesztősége. FOGLALAT. Magyar-és Erdélyország Kinevezések s halálozások , névmagyaritás. A’szentgrói levél elemzése; gr.Széchenyi Istvántól. Felelet gr. Dessewffy töredékeszméire az ipar és keresked, politika tárgyában.Dunatiszai csatorna.Adakozások Reguly számára. Soprony, Mármaros , és Bars megyék közgyűlései. Gyáralapító társaság. Budapesti napló. Amerika(Földrengések,hóomlás okozta szerencsétlenség.) Francziaország (Párisi erősítések; a’ P. H. 473. számára vonatkozólag.) Értesítő: Sagyar- és Erdély ország. A’ ma. Bt tanács Ceszár Fer. halála által a’ közalapítványi pén.tív hivatalnál megürült fizető tisztségre Trühsvet tér Fer. eddigi járulnokot; ennek helyére járulnokul Rés Alajos eddigi díjas gyakornokot, e’ helyett pedig fizetéses gyakornokul Anker Lajos eddig dijnélküli gyakornokot alkalmazá.—Gall József lubodinai kamrai erdőkerülő f. e. mart. 20-án meghalt. Ft. Döme Károly, pozsonyi társas kápl. kanonok, a’ magyar irodalom őszbajnoka , ’s Metastasio színműveinek fordítója Pozsonyban máj. Síkon ; Abacsi Saléz pedig —Szaniszló fivére—Benedek rendi áldozó pap, ’s a’ győri kir. akadem. mathesis professora maj. Sokan Győrött jobb életre szenderült. Béke lebegjen fölöttük. Molitorisz Károly vezetéknevének onnyira változtatását ő Fge kegy. megengedte. Addig is,mig rendes levelezőnk tudósítását közlenők, tudatjuk olvasóinkkal, miszerint Biharmegye tisztujitási határnapjául i. e. junius 23-a tűzetett ki. A’ szentgráli levél elemzése. II. Utolsó alkalomkor azon állítással végzem okoskodásomat és pedig tökéletes igazsági hiszemben : legelőször,hogy a magyar tekintélyes családok éppen nem azért sínylenek , mert a’honban nincsenek fabrikák, és a’ honból például csak pamutszövetekért évenként 17 millió vándorol ki,de egészen más okokból, mellyeknek egy részét legott fel is hoztam , ’s aztán, hogy azért, mert némi tekintélyes családok pusztulnak, Magyarországot áltálján véve még nem mondhatni sorvadási állapotúnak. Ma éppen e’ véleményben vagyok , és alig tartom lehetőnek, hogy bárki is képes legyen, állításomat czáfolólag a’szentgróti levél tartalmára utalva , ellenkezőt bizonyítni. Deák diagnosisát Magyarország állapota fölött, én ehez képest gyökerénél elhibázottnak és ekkér egészen hézagosnak és alaptalannak tartom. Olly esetben pedig, mikor a’ nyavalya oka meg nem ismertetik és az valami másnak tulajdoníttatik, mikor t. i. hibás a’ diagnosis, akkor ugyan kérdem, lehetségese, hogy a’ supponált de nem létező nyavalya legyőzésére praescribált gyógyszer okszerintileg illő és helyes legyen ? Én nem gondolom , hahogy az okszerintit nem pótolja véetten , mi azonban , én legalább úgy hinném , nem szolgálhat gyógyítási alapul, kivált mikor egész nemzet beteg állapota forog kérdésben. Ha ehez képest nekem Deák ellen cáfolólag fel- lépni volna egyedüli szándékom, és nem inkább a’valót lehető legtisztábban kitüntetni, én ezennel bere-rkeszthetném a’szentgróti levél elemzését; mert ha azon sarkalat, mellyre Deák gyógymodorát állítja, hibás, akkor természet szerint mind annak is alapnélkülinek kell vagy egyedül véletlen művének lehet lenni,mi a’ hézagos sarkalatra rakatik.Mindaddig tehát,míg el nem dönthetőleg be nem bizonyítt.izik az, hogy Magyarország csakugyan sorvadási állapotban sínylik, mindaddig szorosan véve, nekem nem volna legkisebb további dolgom a’szentgróti levéllel. Miután azonban , mint érintem, nem szószaporítás , ujságozikkirás, ujhuzás és kötekedés czélom , hanem hogy drága hazánk bajai gyökérokuknál fogva megismerve gyökeresen gyógyittassanak, én a’ szentgróti levél elemzését folytatva egyenesen fel akarom tenni, hogy Deák tisztán látott és Magyarország baja valósággal közszegénységnek indulás , honi nyavalyáink legnyugtalanítóbb symptomája, sorvadás. ’S most nézzük, e’ supponált nyavalya ellen mit praescribál Deák? lszer hogy kiadási lajstromunkba nemes öntagadással törüljünk ki jövőre sokat. Sszer hogy mások helyébe pedig írjunk honi kelméket. Már megvallom, nem bámulhatom Deákot eléggé, ha valósággal azt hiszi, hogy e’ két recept ki fogná a’ magyart gyógyítni sorvadásából, ha csakugyan e’ nyavalyában sínylik. Én ezt nem hiszem , sőt ellenkezőleg azt gondolom , hogy azon két gyógyszer, mellyet Deák sorvadás ellen praescribált, éppen ellenkezőt fog szülni, azaz sorvadásból kigyógyítás helyett, alkalmazásában egyenesen sorvadást fog bekövetkeztetni vagy legalább elősegíteni , mindig feltéve, mikép valósággal sorvadási nyavalyára van a’ magyarnak hajlama ’ alkalmazásában mondom, mert soha nem szabad felejteni, mikép legtöbb beteg az orvosi disciplinának (Vegime) egyedül azon részét szereti követni lélekismeretesen,melly neki édes,azt viszont felette hanyagon vagy éppen nem,melly neki keserű, így például mikép fogja alkalmazni Deák első recipéjét azoknak legnagyobb része, kik orvosoltatni hagyják általa magukat és ez által közvetve a’ hazát. Tán úgy, hogy ezentúl korábban fognak kelni, későbben lefekünni, mikép aztán erősebben és eszesebben dolgozzanak mint eddigelé, azt pedig , mit kétszerezett szorgalom- és izzadtsággal aratandnak, kamatra adják vagy élbre verjék, és magoknak csak annyi eldeletet engedjenek , mennyi szorosan szükséges ? Éppen nem ! Illyést a’ képzelet phantasmagoknál, az élet mezején azonban efféle cynicus recipék, ha valamit következtetnek, rendszerint csak azt következtetik , hogy a’ szennyes üngös , semmit sem költő de nem is szerző holdkóros pipázók száma növekszik , milly egyedek híjával a’ honban úgysem vagyunk , sőt tulajdonkép ezek süllyesztik koporsóba a’ hont.Mert ha van haza, hol két kézzel fognak mindenhez , mi csak egy kis plansibilitással szolgálhat “semmit sem tevési” ürügyül és bujósdi ajtócskául, az bizony nem más , mint kimondhatatlan drága, de sült galamb után sóvárgó hazánk. “A’fényűzés minden más országnak áldás, csak a’ magyarnak átok , átok azért mert ’sat.” Így tartja a’ szentgróti levél. (Lásd Pesti Hírlap 443. sz.) Ugyan mi akar ez által mondatni:“Minden más országra áldás mi Magyarországra átok”? Hol itt az elválasztó határ, hol egyáltaljában az itt előforduló ezer árnyéklat meghatározása? És ugyan kérdem, mi a’fényűzés, mi nem? Vagy jobban mondva, mi tartozik a’ fényűzés rovatába, mi nem? Például úgy lakni és úgy élni, mint áltálján véve a’ sváb paraszt lakik és él Magyaroszágban, ez ugyan a’fényűzés rovatába tartozik-e vagy sem? Vagy mint lakik és él a’ honban számtalan német kereskedő és polgár , ki csakugyan kényelmes házakban lakik és magától alig tagad meg valamit? Ez valljon fényűzés-e vagy mi? Ha fényűzés , akkor a’ magyarnak áltálján véve nem csak nem igen lehet kiadási lajstromából kitörleni sokat, de éppen ellenkezőleg sokat belé kell még írnia, minthogy caeteris paribus, azaz vagyonához, szabadalmihoz, politikai állásához képest sokkal kevesebb eldeletek közt él áltálján véve a’ 136.000 magyar nemesi család, a’ magy. kereskedőséget, polgárságot és parasztságot ide értve — a’ clerusról ez úttal ne szóljunk — mint a’ honnak német, görög ’sat. lakosa. Azon fogyasztás pedig, melly ez utolsók által történik, az iparnak lehető legerősebb tényezője, mellyet zsibbasztani kár volna. Ha pedig nem fényűzés , akkor ugyan mi az tellát, miben általján véve még inkább meg kellene magát békézni a’magyarnak ? “Általján véve és még inkább” mondom, mert ugyan kérdem — némi fecsérlőket ide nem értve — ugyan nem elég nyomorultan, vagy legalább nem elég ‘simplán’ lakik és él-e mostanság áltálján véve a’ magyar ? Biz Isten tudja, dús hazáját és roppant szabadalmit tekintve,olly ‘skraplán’ sőt olly nyomorultan, mint sehol senki széles e’világon. Bármilly különösnek tartassák is, mit itt mondandók, azért még sem átallom ezennel állítni, hogy azon negativ műtétet, t. i. a’nem költés, melly a’ szentgróti levélben ajánltatik , korántsem olly nehéz és nemes és erényes és különösen hasznos valami, mint azt sokan hinni látszanak.Én e’felfogást egyenesen a’ számtalan magyar nemzeti aberratiok sorába helyzem, mellynek eredménye passivitas és mellyen elvégre diadalmaskodnunk kell, ha nem akarunk a’ civilisalt nemzetek lánczsorában örökké leghátul állni. Minap egy szép, valami 9 éves fin nyolcz vagy még több lépcsőfokon ugrott le. Bámulták és dicsérték őt.Én magamban azt gondolom:ez még nem nagy mesterség, csörgősapkás, ha kedve csoszszan, még a’ szent István tornyáról is leeresztheti magát. Éhez csak akarat kell, sőt fejesség is elég, mert a’ vis centripeta maga magától elvégzi a’ többit. Ámde fölfelé, fölfelé, hogy megy az? Itt a’bökkenő! Éhez puszta akarat még nem elég, de ügyesség és erő is kell, így van a’ “nem költéssel”, melly ha erény, bizony csak passiv erény, és bizonyára nem az, melly Magyarországot emelni fogja , minthogy a’ mindenben annyira hátramaradt hazát igazi virágzásra egyedül azon “értelmes ranika-megfeszités” emelheti , melly nem cynicus patikákban , de csupán az életnek minden éldeletekkel kínálkozó mezején fel- fedez. Nem véteni, nem csorbítni a’ hazán, magában vajmi szép, de hasonlókig szinte csak olly passiv erény, mint nem költeni ; a’ hazának felvirágoztatására azonban korántsem elég , mert illy műtétekre elkerülhetlenül cselekvő, kiállító erény szükséges. A’ magyar ha gazdagodni akar, nem költ, élire veri a’ pénzt és kincses ládájára ül. Eddigelé szerfölött kevés kivétellel ez volt methodusa.Sokat szerezni és becsületes fáradalom után ,a’ hazafiság és családi kötelességek legszigorúbb teljesítése alapján , a’földteke minden eldeletiben — mellyek, tudnivaló, az emberi méltósággal egybeférők — lehető legbővebben részesülni, ez még nem jutott eszébe, vagy jobban mondva , ehez még nem tud. És pedig ez azon szellem , melly életet és erőt önt a’népekbe,és nem a’ karthausi megtagadás,melly szerint,ha az egy kis fanatismussal is jár, csakhamar az erdők makkjaira kárhoztatná magát az emberinem, melly nem cynicus passivitasra, de positiv szerencsére van a’ nagy Istenek által meghíva. Úgy hogy én,ki a’sybaritismusnak Isten tudja legnagyobb ellensége vagyok, még is egészségesebbnek, t. i. a’ civilisatiohoz közelebbnek tartom azon hazát, mellyben habár kelletin túl költenek is, mint azt, hol szittya mód szerint, mint dicső eleink tevék, lótej és nyereg alatt puhult hús alkotják a’föeledelt. Nemzeteknél úgy áll a’ dolog mint egyeseknél. Ha ezek fösvények, vegetálnak ugyan, de körülöttük minden elhervad , midőn a’költő bukik tán, de számtalanok virágra kapnak körülre. Mikor a’ régi Pesti Hírlap, mielőtt szerkesztője először kiábrándult vala — először mondom, mert másodszor is ki fog ábrándulni, jövendölöm, ha t. i. egyszer csakugyan eljut az igazi vágásba — mikor a’régi Pesti Hírlap olly irgalmatlanul villámlott és 44dik szám. 1845. PEST, vasárnap junius 1jén M . . . an Irvai minden héten kétszer, t. i. vasárnap és csütörtökön. Előfizethetni helyben a’ szerkesztő ’s kiadó tulajdonosnál úri utcz a 413dik sz. alatti Trattner Károlyi ház Megjelenik a minden királyi postahivatalnál. Az ausztriai birodalomba vagy külföldi tartományokba kívántató példányok iránt csupán a’ bécsi cs. főpostahivatal utján történelső emeleteben, egyebütt perie hiesik azállgrendelés. Az Értesítőben mindenféle hirdetvény fölvétetik s pontosan és jutányosan közöltetik.