Jelenkor, 1845. január-december (14. évfolyam, 1-104. szám)

1845-06-01 / 44. szám

A­ múltkor elmaradt Társalkodót jövő számban pótolandja a’ szerk. gy ezentúl is előfizetés, t. i. jövő biztos rkesztősége. FOGLALAT. Magyar-és Er­délyország Kinevezések s halá­lozások , névmagyaritás. A’szentgró­i levél elemzése; gr.Szé­­chenyi Istvántól. Felelet gr. Dessewffy töredékeszméire az ipar és keresk­ed, politika tárgyában.Dunatiszai csatorna.Adakozások Re­­guly számára. Soprony, Mármaros , és Bars megyék közgyűlései. Gyáralapító társaság. Budapesti napló. A­me­rik­a(Földrengések,hóomlás okozta szerencsétlenség.) Francziaország (Párisi erősítések; a’ P. H. 473. szá­mára vonatkozólag.) Értesítő: S­agyar- és Erdély ország. A’ m­a. Bt tanács Ceszár Fer. halála által a’ közalapít­ványi pén­.tív hivatalnál megürült fizető tisztségre Tr­ühs­­vet tér Fer. eddigi járulnokot; ennek helyére járulnokul Rés Alajos eddigi díjas gyakornokot, e’ helyett pedig fi­zetéses gyakornokul A­nker Lajos eddig dijnélküli gya­kornokot alkalmazá.—G­a­l­l József lubodinai kamrai er­dőkerülő f. e. mart. 20-án meghalt. Ft. Döme Károly, pozsonyi társas kápl. kanonok, a’ magyar irodalom őszbajnoka , ’s Metastasio színműveinek fordítója Pozsonyban máj. Síkon ; A­­­b­a­c­si Saléz pedig —Szaniszló fivére—Benedek rendi áldozó pap, ’s a’ győri kir. akadem. mathesis professora maj. Sokan Győrött jobb életre szenderült. Béke lebegjen fölöttük. Molitorisz Károly vezetéknevének o­­­n­nyira vál­toztatását ő Fge kegy. megengedte. Addig is,mig rendes levelezőnk tudósítását közlenők, tudatjuk olvasóinkkal, miszerint Bih­armegye tisztujitási határnapjául i. e. junius 23-a tűzetett ki. A’ szentgráli levél elemzése. II. Utolsó alkalomkor azon állítással végzem okos­kodásomat és pedig tökéletes igazsági hiszemben : legelőször,hogy a­ magyar tekintélyes családok ép­pen nem azért sínylenek , mert a’honban nincsenek fabrikák, és a’ honból például csak pamutszövetekért évenként 17 millió vándorol ki,de egészen más okok­­ból, mellyeknek egy részét legott fel is hoztam , ’s aztán, hogy azért, mert némi tekintélyes családok pusztulnak, Magyarországot áltálján véve még nem mondhatni sorvadási állapotúnak. Ma éppen e’ véleményben vagyok , és alig tar­tom lehetőnek, hogy bárki is képes legyen, állításo­mat czáfolólag a’szentgróti levél tartalmára utalva , ellenkezőt bizonyítni. Deák diagnosisát Magyarország állapota fölött, én ehez képest gyökerénél elhibázottnak és ekkér e­­gészen hézagosnak és alaptalannak tartom. Olly e­­setben pedig, mikor a’ nyavalya oka meg nem ismer­tetik és az valami másnak tulajdoníttatik, mikor t. i. hibás a’ diagnosis, akkor ugyan kérdem, lehetséges­­e, hogy a’ supponált de nem létező nyavalya legyő­zésére praescribált gyógy­szer okszerintileg illő és helyes legyen ? Én nem gondolom , hahogy az ok­szerintit nem pótolja v­é­­­e­tt­e­n , mi azonban , én legalább úgy hinném , nem szolgálhat gyógyítási alapul, kivált mikor egész nemzet beteg állapota fo­rog kérdésben. Ha ehez képest nekem Deák ellen c­áfolólag fel-­­ lépni volna egyedüli szándékom, és nem inkább a’va­lót lehető legtisztábban kitüntetni, én ezennel bere-­r­keszthetném a’szentgróti levél elemzését; mert ha­­ azon sarkalat, mellyre Deák gyógymodorát állítja,­­ hibás, akkor természet szerint mind annak is alap­nélkülinek kell vagy egyedül véletlen művének lehet lenni,mi a’ hézagos sarkalatra rakatik.Mind­addig tehát,míg el nem dönthetőleg be nem bizonyít­­t.izik az, hogy Magyarország csakugyan sorvadási­­ állapotban sínylik, mindaddig szorosan véve, nekem nem volna legkisebb további dolgom a’szentgróti le­véllel.­­ Miután azonban , mint érintem, nem szószapo­rítás , ujságozikkirás, ujhuzás és kötekedés czélom , hanem hogy drága hazánk bajai gyökérokuknál fog­va megismerve gyökeresen gyógyittassanak, én a’ szentgróti levél elemzését folytatva egyenesen fel akarom tenni, hogy Deák tisztán látott és Magyaror­szág baja valósággal közszegénységnek indulás , honi nyavalyáink legnyugtalanítóbb symptomája, sorvadás. ’S most nézzük, e’ supponált nyavalya ellen mit praescribál Deák? lszer hogy kiadási lajstromunkba­ nemes önta­gadással törüljünk ki jövőre sokat. Sszer hogy mások helyébe pedig írjunk honi kelméket. Már megvallom, nem bámulhatom Deákot elég­gé, ha valósággal azt hiszi, hogy e’ két recept ki fogná a’ magyart gyógyítni sorvadásából, ha csak­ugyan e’ nyavalyában sínylik. Én ezt nem hiszem , sőt ellenkezőleg azt gon­dolom , hogy azon két gyógyszer, mellyet Deák sor­vadás ellen praescribált, éppen ellenkezőt fog szülni, azaz sorvadásból kigyógyítás helyett, a­l­k­a­l­m­a­­zás­ában egyenesen sorvadást fog bekövetkeztet­­ni vagy legalább elősegíteni , mindig feltéve, mikép valósággal sorvadási nyavalyára van a’ magyarnak hajlama ’ alkalmazásában mondom, mert soha nem szabad felejteni, mikép legtöbb beteg az orvosi disciplinának (Vegime) egyedül azon részét szereti követni lélekismeretesen,melly neki édes,azt viszont felette hanyagon vagy éppen nem,melly neki keserű, így például mikép fogja alkalmazni Deák első recipéjét azoknak legnagyobb része, kik orvosoltat­­ni hagyják általa magukat és ez által közvetve a’ ha­zát. Tán úgy, hogy ezentúl korábban fognak kelni, későbben lefekünni, mikép aztán erősebben és esze­sebben dolgozzanak mint eddigelé, azt pedig , mit kétszerezett szorgalom- és izzadtsággal aratandnak, kamatra adják vagy élbre verjék, és magoknak csak annyi eldeletet engedjenek , mennyi szorosan szük­séges ? Éppen nem ! Illyést a’ képzelet phantasmago­­knál, az élet mezején azonban efféle cynicus recipék, ha valamit következtetnek, rendszerint csak azt kö­vetkeztetik , hogy a’ szennyes üngös , semmit sem költő de nem is szerző holdkóros pipázók száma nö­vekszik , milly egyedek híjával a’ honban úgysem vagyunk , sőt tulajdonkép ezek süllyesztik koporsóba a’ hont.Mert ha van haza, hol két kézzel fognak min­denhez , mi csak egy kis plansibilitással szolgálhat “semmit sem tevési” ürügyül és bujósdi ajtócskául, az bizony nem más , mint kimondhatatlan drága, de sült galamb után sóvárgó hazánk. “A’fényűzés minden más országnak áldás, csak a’ magyarnak átok , átok azért mert ’sat.” Így tartja a’ szentgróti levél. (Lásd Pesti Hírlap 443. sz.) Ugyan mi akar ez által mondatni:“Minden más országra áldás mi Magyarországra átok”? Hol itt az elválasztó határ, hol egyáltaljában az itt előforduló ezer árnyéklat meghatározása? És ugyan kérdem, mi a’fényűzés, mi nem? Vagy jobban mondva, mi tartozik a’ fényűzés rovatába, mi nem? Például úgy lakni és úgy élni, mint áltálján vé­ve a’ sváb paraszt lakik és él Magyaroszágban, ez ugyan a’fényűzés rovatába tartozik-e vagy sem? Vagy mint lakik és él a’ honban számtalan német ke­reskedő és polgár , ki csakugyan kényelmes házak­ban lakik és magától alig tagad meg valamit? Ez valljon fényűzés-e vagy mi? Ha fényűzés , akkor a’ magyarnak áltálján vé­ve nem csak nem igen lehet kiadási lajstromából ki­­törleni sokat, de éppen ellenkezőleg sokat belé kell még írnia, minthogy caeteris paribus, azaz vagyoná­hoz, szabadalmihoz, politikai állásához képest sokkal kevesebb eldeletek közt él áltálján véve a’ 136.000 magyar nemesi család, a’ magy. kereskedőséget, pol­gárságot és parasztságot ide értve — a’ clerusról ez úttal ne szóljunk — mint a’ honnak német, görög ’sat. lakosa. Azon fogyasztás pedig, melly ez utolsók ál­tal történik, az iparnak lehető legerősebb tényezője, mellyet zsibbasztani kár volna. Ha pedig nem fény­űzés , akkor ugyan mi az tellát, miben általján véve még inkább meg kellene magát békézni a’magyar­nak ? “Általján véve és még inkább” mondom, mert ugyan kérdem — némi fecsérlőket ide nem értve — ugyan nem elég nyomorultan, vagy legalább nem e­­lég ‘simplán’ lakik és él-e mostanság áltálján véve a’ magyar ? Biz Isten tudja, dús hazáját és roppant sza­­badalmit tekintve,olly ‘skraplán’ sőt olly nyomorultan, mint sehol senki széles e’világon. Bármilly különösnek tartassák is, mit itt mon­dandók, azért még sem átallom ezennel állítni, hogy azon negativ műtétet, t. i. a’nem költés, melly a’ szentgróti levélben ajánltatik , korántsem olly nehéz és nemes és erényes és különösen hasznos valami, mint azt sokan hinni látszanak.Én e’felfogást egye­nesen a’ számtalan magyar nemzeti aberratiok sorá­ba helyzem, mellynek eredménye passivitas és mel­lyen elvégre diadalmaskodnunk kell, ha nem aka­runk a’ civilisalt nemzetek lánczsorában örökké leg­hátul állni. Minap egy szép, valami 9 éves fin nyolcz vagy még több lépcsőfokon ugrott le. Bámulták és dicsér­ték őt.Én magamban azt gondolom:ez még nem nagy mesterség, csörgősapkás, ha kedve csoszszan, még a’ szent István tornyáról is leeresztheti magát. Éhez csak akarat kell, sőt fejesség is elég, mert a’ vis centripeta maga magától elvégzi a’ többit. Ámde föl­felé, fölfelé, hogy megy az? Itt a’bökkenő! Éhez puszta akarat még nem elég, de ügyesség és erő is kell, így van a’ “nem költéssel”, melly ha erény, bi­zony csak passiv erény, és bizonyára nem az, melly Magyarországot emelni fogja , minthogy a’ minden­ben annyira hátramaradt hazát igazi virágzásra e­­gyedü­l azon “értelmes ranika-megfeszités” emel­heti , melly nem cynicus patikákban , de csupán az életnek minden éldeletekkel kínálkozó mezején fel- fedez. Nem véteni, nem csorbítni a’ hazán, magában vajmi szép, de hasonlókig szinte csak olly passiv e­­rény, mint nem költeni ; a’ hazának felvirágoztatá­sára azonban korántsem elég , mert illy műtétekre el­­kerülh­etlenül cselekvő, kiállító erény szükséges. A’ magyar ha gazdagodni akar, nem költ, élire veri a’ pénzt és kincses ládájára ül. Eddigelé szerfö­lött kevés kivétellel ez volt methodusa.Sokat szerez­ni és becsületes fáradalom után ,a’ hazafiság és csa­ládi kötelességek legszigorúbb teljesítése alapján , a’földteke minden eldeletiben — mellyek, tudnivaló, az emberi méltósággal egybeférők — lehető legbővebben részesülni, ez még nem jutott eszébe, vagy jobban mondva , ehez még nem tud. És pedig ez azon szellem , melly életet és erőt önt a’népekbe,és nem a’ karthausi megtagadás,melly szerint,ha az egy kis fanatismussal is jár, csakhamar az erdők makkjaira kárhoztatná magát az emberi­nem, melly nem cynicus passivitasra, de positiv sze­rencsére van a’ nagy Istenek által meghíva. Úgy hogy én,ki a’sybaritismusnak Isten tudja legnagyobb ellensége vagyok, még is egészségesebbnek, t. i. a’ civilisatiohoz közelebbnek tartom azon hazát, melly­­ben habár kelletin túl költenek is, mint azt, hol szit­tya mód szerint, mint dicső eleink tevék, lótej és nye­reg alatt puhult hús alkotják a’föeledelt. Nemzeteknél úgy áll a’ dolog mint egyeseknél. Ha ezek fösvények, vegetálnak ugyan, de körülöt­tük minden elhervad , midőn a’költő bukik tán, de számtalanok virágra kapnak körülre. Mikor a’ régi Pesti Hírlap, mielőtt szerkesztője először kiábrándult vala — először mondom, mert másodszor is ki fog ábrándulni, jövendölöm, ha t. i. egyszer csakugyan eljut az igazi vágásba — mikor a’régi Pesti Hírlap olly irgalmatlanul villámlott és 44dik szám. 1845. PEST, vasárnap junius 1jén M . . . a­n I­rvai minden héten kétszer, t. i. vasárnap és csütörtökön. Előfizethetni helyben a’ szerkesztő ’s kiadó tulajdonosnál úri utcz a 41­3dik sz. alatti Trattner­ Károlyi ház Megjelenik a min­den királyi posta­hivatalnál. Az ausztriai birodalomba vagy külföldi tartományokba kívántató példányok iránt csupán a’ bécsi cs. főpostahivatal utján történ­első emeleteben, egyebütt perie hiesi­k az­állgrendelés. Az Értesítőben mindenféle hirdetvény fölvétetik s pontosan és jutányosan közöltetik.

Next