Jelenkor, 1845. január-december (14. évfolyam, 1-104. szám)

1845-07-10 / 55. szám

PEST, csütörtök julius 1 Okén Teljes számú példányokkal még szolgálhat a­ Szerkesztőség. a»(7«r­­éti Erdélyomás. 6 os.’s ap. kir. Föls. B­­­r­­­i­n­g János zágrábi ka­t. §. ősi jószág mindaz, mit magánszemély vérség utáni öröködés czimén bír. Az özvegyi és hi­­testársi öröködésbül ősiség nem származik. Jegyzés: Hogy a’törvény világos és félremagya­­rázhatlan legyen, mindenek előtt szükséges az ősiség fo­galmát szigorún meghatározni. Itt pedig világos, hogy ő­­siségről csak magánszemélynél, nem pedig a’ királyi fis­­cusnál lehet szó ; de magánszemélyek közt is csak a’ vér­­ségutáni öröködés (successio descendentium, ascenden­­tium et collateralium) szülhet ősiséget, nem pedig az öz­vegyi és hitestársi, melly által a’jószág más családra megyen által’s melly az özvegy vagy hitestárs kezénél va­lóságos keresvény ; magától értetvén mindazáltal, hogyha az, az özvegy vagy hitestársnak gyermekeire száll, már ezeknél ismét ősinek lesz tekintendő. Az osztály emlí­tésének ezen­­ból ki kellett maradnia,mert a’ hol csak egy az örökös , ott osztály nincsen , de vérség utáni öröködés következésképen ősiség igen is van. 2. §. Végrendelet által nyert jószág annyiban ősinek tekintendő , mennyiben az, végrendelet nem létében is, a’Vérség utáni törvényes öröködés utján ugyanazon birtokosra szállott volna. Jegyzés: Ezen §. azért szükséges ,mivel nélküle a’ törvény gyakran kijátszatnék. Olly atya t. i. ki az általa szerzett és fijairaszálandó jószágrul egész terjedelmében, fijai számára fen akarná tartani a’ szabad rendelkezési jogot, végrendelet által elosztaná köztük egész szerze­ményét és így őket örökösekbül csupán hagyományo­sakká, (legatarii) alakítaná , tudjuk pedig, hogy a’ ha­gyomány , keresvénynek tekintetik , melly szerint a’ tör­vény következendő 6dik §sza nem menne soha foganatba. Szükséges tehát törvény által kimondani azt,mit a’ fenteb­bi 2ik §. tartalmaz. E’szerint ha az atya tiz ezer forintnyi szerzeményét négy lila közt végrendelet által így osztja fel, hogy az elsőnek 4000 , a’ másodiknak 3000 , a’ har­madiknak 2000 ’s a’ negyediknek 1000 forint jusson,min­­deniköknél csak 1000 forint lesz ősinek tekintendő , mert annyit végrendelet nélkül is kapott volna,a’többi pedig ha­gyomány. Ha egyaránt volna az egész 10 ezer forint fel­osztva , az egész mennyiség ősi jószággá válnék. 3. §. Saját keresvényéről, legyen az akár ingó, akár ingatlan, nemesi vagy nem nemesi jószág, min­denki szabadon rendelkezhetik mind végintézet ál­tal, mind élők közt, — fenmaradván mindazáltal e­­gész kiterjedésében az 1723:49. törv.czikkely ama rendelete , hogy igazi keresvénynek csak az tekin­tethetik , mi az elidegenített, adósságokkal terhelt, vagy akármiképen elfogyasztott ősiek kiegészítte­tése után, felni a rád. J e­g­y z­é s.A’ következendő ászokból ki fog világ­iani,hogy nem az ősieknek elidegeníthetetlen egy negye­­­­dét (mivel azt elidegeníteni,vagy terhelni’sat.úgy sem le­het ,) hanem a’ többi három negyedet, a’ mennyiben ezek élők között (inter vivos) elidegeníttettek , terheltettek , vagy elfogyasztattak volna,a’hátra maradott szerzemény­ből helyre kívánom pótoltatni , mit is ezen szók által, e­­gész kiterjedésében kívántam kifejezni.Megval­­lom, hogy eddigi törvényeink ebbeli rendelete nekem min­dig olly észszerűnek, az örök igazságon olly természete­sen alapulónak látszott , hogy azt semmikép sem kívánnám változtatni ,és a’ magyar törvényhozás azon egyszerű el­­vét,hogy keresvényről szabad rendelkez­­­­ni,ősiekről pedig nem, mindig sokkal nagyobb­ra becsültem a’legtöbb külföldi törvények ama rendszeré­nél, melly szerint a’rendelkezhetést nem a’birtok ősi vagy szerzett vajnemüségéhez,hanem mennyiségéhez’s a’gyer­­mekek számához mérve, e’ szerint határozták meg az úgy nevezett ,,P f 1 i c h 11 h e i 11 *, t.i. az egész örökség azon hányadrészét, mellyről rendelkezni nem szabad.—E­­gyébaránt az elfogyasztott szó által az elpusztí­tonokot és csazmai káptalanbeli prépostot czimzeres püs­pökké; a’ nagyváradi deákszertartásu káptalannál Popp­­ Ágoson kanonokot őrkanonokká ; Rózsa Ferenczet bé­kési, Szaniszló Ferenczet krasznai, Schwarczl Ferenczet pedig középszolnoki főesperesekké kinevezni; továbbá R­­­in­e­­­y Mihály pannonhegyi faapátot és K­o­­v­ac­h­i­c­h Józsefet ország levéltárnokát ,,kir. tanácsos** czimmel felruházni; Láner Ferencz egri lyceumbeli természet- és népjog tanítóját a’ pesti kir. egyetemnél statistikai és bányatörvényi tanszékre emelni; végre u­­gyanezen egyetemnél dr. L­t­o­c­k­in­g­e­r Tamásnak az or­vostan­ és sebészet történetéről felolvasások tartására engedelmet adni legkegy. méltóztato­tt fifjy. Nyomdai hiba-igazítás. E’ lapok legu­tolsó 54ik számában a’ szentgróti levél elemzése YlIId czikkében a’ 319ik lapon 3ik hasáb 53ik sorában : “d­e azért kormányrudra még is csak annyi­ban v­a­l­ó” helyett olvasd: “d­e azért legtöbbje kormányrudra még is csak annyiban való.” Szükséges fúldrágosítés. Az Erdélyi Híra­dó 46ik számában megkezdett ’s az Síben bevég­­zett ,Észrevételek* tisztelt szerzője Pulszky urat tartja a’, Jelekorban* megjelent ,Centralisatio* czimü értekezések írójának 's e’ hibás vélekedés következ­tében az ott föllelt tévedések és hi­ányokért is Pulsz­­kyt vonja felelősségre. Kötelességein ennélfogva ki­jelenteni , miszerint a’ ,Centralisatio* czimü czikket Pulszky nem irá és igy a’czikkben rejlő álokosko­­dások súlya őt semmikép nem terhelheti. P. ugyan az újabb kor jelesei közöl vele, de azért nem mond­hatni olly fiatalnak — journalistikai tehetségeit sőt általjában polit. képzettségét is — raihez képest a'fi­­atal kapacitások gyarlóságai eredeti nézőpontok ked­­viért feledtetik vele a’ helyeseket; 's a’ nélkül hogy valakinek nagyobb kisebb hivatottsága vagy ügyes­sége fölött ítéletet mondani akarnék, bátran nyíl­vá­­nyitom, miként P. ellenében azon ar, kire az ,Ész­revételek k­érd.szerzője mint magánál sokkal nagyobb liter az o­rra hivatkozik,alig Tia olly m­egismert tekintély , hogy politikai téren P. felől mondott véleménye mások által észgyőző okalapul használ­tathatnék. Mi a’ czikkeimben megrótt balfogásokat illeti, szives köszönetet mondok W. urnak türelmes taglal­­gatásáért, habár el nem fojthatom magamban azon meggyőződést, mintha a’ tiszt, szerző.Észrevétele­ire­ nem annyira a’ czikk fontossága, mint vélt írójá­nak széphirű neve által leiratott. Nem tesz semmit,az ügy mindenesetre nyert, ’s P. ur tudtán kívül hasz­nos szolgálatot tón a’ Jelenkornak , okot ad­ván olly nyilatkozásra, melly nagyobb részben rosz­­szalólag szól ugyan a’ .C e n t r a 1 i s a t i o* czi­mü czikkről, de még is meglehetős czáfolatot foglal magában azok ellen , kik szerkeszeti leszámolásuk alkalmakor igen kielégíthetőknek hitték olvasóik i­­gényeit azon állítással, hogy a’ centralisatio ellen e­­melkedett szózatok,kivevén az Érd. Híradóban meg­jelenteket,czáfolásra sem méltók! A’ véletlen úgy akará , hogy épen az Érd. H. lenne azon lap, melly ebbeli állitásukat megczáfolná, megczáfolá pedig férfiasan , bonczolás alá véve a’ Jelenkorba iktatott,Centralisation czimü értekezést, kimutatva annak hijányit és megismerve a’ mi kevés jó bennök föltalálható. Nem szándékom W. ur észrevételeire észre­vételeket tenni; annak tudata , hogy soraimnak né­­mi fontosságot hazánk egyik kitűnőbb publicistájuk neve kölcsönze, gátlókig tartaná viszsza tollamat, mert minden egyes gondolat leírásánál eszembe jut­­h­atna,hogy mi Pulszkynak hibául rovatott föl,azt cse­kély magam­ részéről mint nem hibát, vagy legalább mint nem olly hibát, miilyennek mondaték, föltüntet­ni akarnom legtöbbek által önhittség gyanánt vé­tethetnék. Meglehet hogy az uj erővel megkezdett hirlapi és hirlapon kívüli centralizálás anyagot nyúj­tani­ részemrőli újabb fölszólalásra , mi­közben nem mulasztandom el W. ur intéseit követni, hol jók és a­­laposak ’s megigazitni,hol nem kellőleg alkalmaztat­ván E­gy. tott jószágot is kívánom értetni,azt t.i. a’ mit deterioratió­­nak szoktunk nevezni. 4. §.Ősi jószágról,vagy az elidegenített,terhelt vagy bárm­iképen elfogyasztott ősinek kiegészítésé­re szükséges keresvényről, végintézet által érvé­nyesen senki sem rendelkezhetik. Olly végintézet, melly a’jelen rendszabásba ütközik, törvény utján megerőtleníthető. Jegyzés: Ezen nézetem igazlásaul az előbbeni 3. §. alatti jegyzésre hivatkozom. 5. §. Élők közt mindazáltal mindenki érvénye­sen elidegeníthet ősi jószágot is , még pedig az ingó, vagy nem nemesi ingatlan jószágot minden megszo­rítás nélkül;a’fekvő nemesi ősi birtoknak pedig csak három negyedét, magától értetvén,hogy ha az elide­genítő halála után keresvényei maradtak, ezekből a’ fenebbi­zik és kik §. szerint az elidegenített ősi jó­szágot minden esetre ki kell egészíteni. Jegyzés: Ezen §. által a’ vevő birtoka bátorságo­­­síttatik, mert azt elvenni tőle nem lehet, és ha az eladónak semmi keresvénye nem maradott, az örökös kénytelen ő­­siségének csonkulását eltűrni. Ez olly áldozat, mellyet a’ közállomány javáért okvetetlenül hozni szükséges. Azon különbségnek pedig, melly itten az élők közötti és végin­tézet általi rendelkezés közt alapíttatik , igen helyes oka van , mert a’ ki jószágát élők közt elidegeníti, saját kárá­val teszi azt, elesvén az által annak további használásától; de a’ki csak végrendelet által hagyja idegennek azt, min­den önáldozatja nélkül, csupán törvényes örököseit káro­sítja , ’s birhatási joga megszűnvén a’ halállal, nem saját birtokáról, hanem máséról rendelkezik. 6. §. Ősi nemesi fekvő birtoknak egy negyede hitbizományul tekintendő annyi­b­a­n,hogy azt érvé­­nyesen sem elidegeníteni, sem adósságokkal terhel­ni nem lehet,minden ezen rendszabályba ütköző cse­­lekvény a’ törvényes örökös felpörössége alatt, ide értvén a’királyi fiscust is, hol az örökség törvény szerint őt illeti,­ rövid szóbeli per utján megsemmít­­hető lévén, még az elidegenítőnek vagy terhelőnek életében is. Jegyzés: Ezen §. főczélzata, mint látható, a’ csa­ládok megtartása,mellyek részire ez által az ősieknek leg­alább egy negyede sikeresen biztosíttatik. Hogy pedig e­­zen kedvezés a’ királyi Vscusra kiterjesztetik, annak okát az ezen törvényjavaslatot megelőzte munkálat azon sza­kaszában kell keresni, melly a’ királyi Viscusról szól.—Az annyiban szó nem fölösleges , mert az ősi jószág egy negyede az eddigi szójárás szerint szoros értelemben vett hitbizományoktól (fideicommissum) azon lényeges tulaj­donsága által különbözik , hogy nem egyetlen elők­re (majoresco) száll,hanem valamennyi örökös közti osztály alá való. Hogy a’ megsemmítő pernek még az elidegenítő vagy terhelő életében is helyt kívánok adni, annak analó­giája mostani törvényinkben is megvan azon pörökben, mellyek a’majorátus elvesztésére (ad amissionem majo­rátus) a’ tékozló elök­ ellen indíttathatnak. 7. §. Azért minden olly öröködés esetében, hol a’ tömegben nemesi fekvő birtok is találtatik, ennek egy negyede egy megyei biztosság által kihasítan­dó és annak öszszeiratása egy különösen arra rendelt könyvbe beiktatandó olly hozzátétellel, hogy azt, pénz­ elvesztés alatt, sem megvenni,sem pedig pénzt vagy más akármit reá kölcsönzeni nem szabad. Jegyzés: Csupán nemesi fekvő birtok fo­roghatván kérdésben , mellyet akár eltitkolni , akár na­gyobbnak híresztelni úgy sem lehet, — nem tarthatni attól itt, hogy ezen kihasítás által a’ családok titkai ki fognának nyilványíttatni; hisz most is vajmi sok osztály egész nyil­­ván­ossággal megyen véghez az 1836 : 14. t. sz. szerint kiküldött megyei biztosságok előtt »’családi érdekek min­den kára nélkül. 8. §. Az ősi nemesi jószágnak 3 negyedét örök áron is szabad lévén eladni, az iránt sérelmen épült raegerőtlenítő pernek (dex praejudicio) soha semmi szín vagy ürügy alatt helye nem lehet, sőt a’ nemzet­ség magszakadtával sem követelheti azt a’ királyi fiscus viszsza. Jegyzés: Ez természetes következvénye az előb­beni §§szoknak,és ha biztosítani kivánjuk a’ birtokot, el­­kerülhetlen. 9. §. Elmulasztott elem­tés miatti megerőtleni­­tő pernek azonban továbbá is helye leen, mind azon esetben, mellyekben annak az eddigi törvények sze­rint helye volt ; de azt az eladás után legfelebb há­rom év alatt el kell kezdeni, különben a’ kereset­el- Törvényjavaslat az Őrlaégről. 55dik szám, 1845. Megjelenik a’ Társalkodóval minden héten kétszer, t. i. vasárnap és csütörtökön. Előfizethetni helyben a szerkesztő és kiadó tulajdonosnál úri utcza 453dik sz. alatti Trattner-Károlyi ház­ampillékon egrebült pedig minden királyi posta­hivatalnál. Az ausztriai birodalomba vagy külföldi tartományokba kívántaté példányok iránt csupán a’bécsi cs.főpostahivatal utján történ­­io em­eletepen, sí­r­hetik a’ megrendelés. Az Értesítőben mindenféle hirdetvény fölvétetik­ s pontosan és jutányosan közöltetik. 6 FOGLALAT. Magyar-és Erdélyország: kinevezések, iga­zítás. Szükséges felvilágosítás.Törvényjavaslat az ősiségi és Uj i­­rány az agitat­io terén. Fölszólitás a magyar természet­vizsgálók ez évi nagygyűlésük iránt !mármarosm­egyei székfoglalás ; válasza’ bácsi nyílt levélre ; Cson­grádmegye közgyűlése ; szegedi közle­mény; baranyai új tisztikari magyar czukorgyártók első ü­lése;buda­pesti napló. Spanyolország (Bourgesi oklevelek; meghasonlás Nar­vaez és Hianzares ligné közt; új házassági terv; föltételi pontok.) Francziaország(A’ derűs a’jezuiták mellett nyilat­kozik .) Anglia (Vsntügy;­­ Connell alsóházi ülését elfoglaló.) Schweiz (S­eiger Jr. megszöktének körülményei.) Törökország (Libanoni zavargások, vallási üldözések ; magyar utazók Damaskusban.) Értesítő.

Next