Jelenkor, 1845. január-december (14. évfolyam, 1-104. szám)

1845-09-18 / 75. szám

■1 PEST, csütörtök September 18-án 75dik szám 1845. m i w • Társalkodával minden héten kétszer, t. i. vasárnap és csütörtökön. Előfizethetni helyben a’ szerkesztő’s kiadó tulajdonosnál úri utcza 463dik sz. alatti Trat »/«A.óvAhiltt nédie minden királyi posta-hivatalnál. Az ausztriai birodalomba vagy külföldi tartományokba kivántató példányok iránt csupán a’ bécsi cs. főpostahiv első emeletében, egyebütt pedig mmue ^.F ^ megrenddlés Az Értesítőben mindenféle hirdetveny fölvétetik’s pontosan és jutányosan kitöltetik. Közbejött akadály miat Társalkodót ezúttal nem adhatunk. Szerk. Trattner-Károlyi házatal utján történ- FOGLALAT. Magyar- és Erdélyország. Kinevezések; névmagyaritás; Silyedés és emelkedés; uj irány az agitalio fején; szózat a’ pápai ref. collegium ügyében; sopronymegyei uj tisztikar; Csanád, Sáros, Szabolcs és Szerém megyék közgyűlései; szörnyű bűntény Zalából; budapesti napló. Spanyolország (Senatorok száma ’s a’ kormánytanács jövője; rend és béke mindenfelé; bikaviadalok; nagytekintetű utazók) ....... Francziaország. (Aumale hg.; károsultak iránti jótékony intézkedés; marokkói követ; tábori sürgönyök Afrikából ) Anglia (Közoktatást érdeklő mozgalmak Izlandban; orangisták és repealerek). Elegyhirek; Értesítői gabonaár; dunavizállás; IHKgyőr- és Erdélyország. Az észadi k. kincstári anyagszer számvevői állomás Szánka Tamás f. é. aug. Iákon történt halála által megürült.— A’ rm. magy. kir. udv. kincstár Sterbeczky Lajos halála által megürült tengermelléki fiumei ideiglenes ügyvédségre Vakanovich Antal Zágrábmegye volt főügyészéi; a’szinte megürült bogsáni kasznárságra pedig Gábor Ferencz pécskai volt kam. ispánt nevezte ki. Ő cs. ’s ap. kir. föls. Drescher Máté m. kir. helytartósági számvevő tanácsos vezetéknevének „Békegy-re változtatását kegy. megengedte. Sülyedés és emelkedés. Megállapodás a’ természetben sehol sem létezik, hanem minden sülyed vagy emelkedik, így a’ nemzetek élete is sülyedésnek vagy emelkedésnek van időnkint alávetve. Ha ez érdemben a’ nemzetek életéről akarunk ítéletet hozni’, nem lehet felejtenünk, hogy ezen mozgalom kétféle vagy a 11 arányos vagy aránylagos. Szóljunk itt először a’ sülyedésről, mellyből az emelkedés is megítélhető ; áltványos sülyedés az, midőn a’ nemzet magát magához mérve tapasztalni kénytelen, hogy erejében fogyatkozott, népessége kisebb , pénzöszszege csekélyebb, értelmi súlya alacsonyabb, előállított termékei kevésbek és silányabbak, szükségei kevésbbé kielégíthetők ’s igy morális ereje is gyengébb mint egy vagy két századdal ezelőtt. Ha a’ sülyedést illy tekintetben veszszük, alig van földgömbünkön nemzet, melly emelkedéssel nem dicsekhetnék. Az amerikai Creol már ismeri a’ puskát, lőport és jó fegyvereket, meg is szerzi azokat magának, és sokszor makacsul áll ellen a’ szabad statusok hadi erejének; mit két, három századdal ezelőtt tenni képes nem volt, ’s igy a’ ereol nép emelkedésben van; pedig mit mond a’tapasztalás? azt, hogy évről évre fogy e’ nép ’s pár század múlva, csak könyvekből fogjuk olvasni hogy ered nép létezett. A’ szomszéd török sem állapodott meg, napról napra halad, ’s mégis a’diplomaták azt erősítik, hogy kevés század mulva kihaland Európából, sőt talán a’ föld színéről is mint nemzet el fog tűnni, így halad számos nemzet a’ semmiség felé mások arányában, bár magokhoz mérve nagy előlépéseket tegyenek is. Ha tekintjük hazánkat, világosan láthatjuk hogy 2 vagy 3 századtól fogva szerfölött sokat emelkedtünk. Értekezőnek dédőse mint hátrahagyott irományiból kitűnik, gyakran árpa-és köles-kenyérrel élt, fatányérral evett, kupából ivott, mentéjét dolmányát 30 év alatt sem koptatta el, nála borjúbőr czizma, vas sarkantyú, kopott kalpag napirenden valának, ’s mi unokák, kik többen osztozunk 6 száznál az ő birtokán, az árpa- és köleskenyeret megenni nem tudnak, fakalántól megfuladnánk , fatányértól megcsömörlenénk, uj, uj finom posztófrakkban ’s néha dolmányban járunk, ezüst asztali készületekről eszünk ’stb. ’s igy mi általányosan min magunkhoz mérve szörnyen emelkedtünk, gazdagodtunk erősödtünk, úgy hogy illy arányban haladandók, félszázad alatt Angliát meg fogjuk előzni. Igen ám ha az angolok és más nemzetek alunnának vagy ép sülyedni hajlandók lennének kedvünkért; de vájjon nem kell csírva fakadnunk, ha más nemzetek haladását szemügyre veszszük — ez már más kérdés. — Általjában ha múltúnkat jelenünkkel mérlegbe teszszük, ki merné tagadni, vagy ki volna olly igen rövidlátó, hogy ne látná, miképen mi jelenleg több jóval élünk, több pénzünk, marhánk, gabonánk, gyapjúnk, népünk, szóval mindenünk több van, még fényűzésünk és adósságunk is több, mint 30 vagy 40 évvel ezelőtt;és igy a’ vég elszegényüléstöl min magunkat tekintve mindig távolabb és távolabb esünk, mint eseleink/sigy általányos nézetből indulva, akárki is napnál világosabb adattokkal bebizonyíthatja, hogy elszegényülésben nem szenvedünk. De ha ollyszerű haladásunk, mint a’ feniit ereoleké a’ szabad statusok ellenében, akkor minden borzasztó nagy haladásunk mellett is a’ nyugati külföld ellenében nemcsak végkép elszegényülünk, sőt semmiségben fogunk elveszni, kivált midőn olly szerencsétlen helyzetben sínylünk, hogy kolompos notabilitásink is a’ családok fentartására czélzott intézvényeket olly bünül tulajdonítják, melly pártoltatást többé nem érdemel. Mintha az idegen elemekből olly könnyű dolog volna igaz magyar honfiakat gyártani, mint havannai dohányból honi szivarokat gyúrni; bár nyilván látnák, hogy a’ hajdankor dicső oszlopinak silány ivadéka nem kis mértékben ellensége vérünknek, vagy annak nem barátja annyira, hogy gyarmatositási eszméjében is Würtembergre kacsintgat, tisztjeit idegenekből alakítja; majd meglátjuk, hova visz ezen angyali philanthropiaakad , majd később annyi jóltévő és alapitó, kik ha némileg családaikat tekintetbe vették is, de e’ mellett több ezer idegen részesült jóléteik boldogító gyümölcseiben. Majd meglátjuk, hova vezet e’ nagy bölcseség, kivált midőn már túlzó philanthropaink,csak hogy demokratái törekvésökben az ifjúság elámitásával jobban haladhassanak , nem ritkán a’ valóságos erényt mint csúfságot gúnynyal említve, a’józan fontolással haladókat nevetségtárgyul tűzik ki, mintha a’ fontolva haladás valaha valakinek kárára vagy szégyenére válhatnék, mintha a’ dolgok fontolgatása butaság volna, vagy épen aristokratiai merény a’ fontolatlanul vagyis hebehurgyán haladó demokraták ellen. 23 Nem elég tehát arra általános tudat, hogy mi magunkhoz mérve haladunk, hanem hogy elszegényülésünkről vagy gazdagulásunkról meghatározó fogalmunk legyen, vessünk egy tekintetet az aránylagos haladásra is, mert bármi haladunk; de ha szomszédunk rokonunk, vagy velünk öszszeköttetésben levő feleink, kikkel érdekink némileg közösek, jobban haladnak, akkor mi maradozunk; ha ők napról napra jobban boldogulnak, gazdagodnak, akkor mi sülyedünk és szegényedünk. Vessük szemeinket urunk, mint ausztriai császár örökös tartományira, földművelési, művészeti és kereskedési szempontból: hasonlítsuk őket elsőbben a’ külföld, azután hazánk ebeli viszonyaihoz jelenleg, és a’ korábbi időkből. A’politikai számvetés tanítja, hogy a’ népek jólléte azon arányban növekszik, mellyben a’ jövedelem ’s különösen a’ méltányos’s behajtható adó szaporodik. Ha egy ország lakosi mostani jövedelme ’s vagyona ugyanaz, mi 100 évvel előbb volt, az ma sem fizethet több adót, mint 100 év előtt, ha tehát mostan többet fizet; bizony keresete is ebből maradt vagyona, fölöslege vagy gazdagsága is nagyobb. B. e.Mária Terézia idejében az öszszes birodalom jövedelme mintegy 45 milliót tett; 1771 ben már 902 millióra rúgott;Ildik József halálakor 105 millióra emelkedett, jelenleg 140 és 150 millió közt ingadozó. Tudjuk pedig, hogy hazánk mostani és hajdani más jövedelmi közti vagy adója között, igen csekély a’ különbség , ’s igy a’ császári örökös tartományoknak kellett tetemesen gazdagulni akkor, midőn a’ magyar csak igen csekélylyel haladott elő;’s igy,hogy nagyon is sokat sülyedtünk az ausztriai örökös tartományok irányában,tagadhattam hacsak valaki azt nem állítja, hogy hazánk lakosi áltáljában véve dúsgazdagok, fényűzők, vesztegetők, dologtalan heverők, az örökös tartományok polgáraihoz képest. Azonban mindezt, kivált az adózó jobbágyokra nézve bebizonyítani olly igen sanyarú dolog volna, melly Tegoborszki ilylyes számitó tehetségét is meghaladná. Mert lépjünk csak akár a nemesség, akár polgárság, akár földmíves osztály lakjaiba; Ausztriában mindenütt jóllét nyomaira találunk, midőn hazánkban a’sanyarú,csaknem minden kényelmet nélkülöző élet ötlik szemeinkbe. Látunk Ausztriában bocskort, rongyos gatyát fólakat emberi lakásul,mik hazánkban napirenden vannak. Igaz hogy a’ császári örökös tartományokat mintegy 800 millió adósság terhe nyomja, mellynek kamatját mintegy 40 millióban fizetni kénytelenek; ellenben a’kormány olly bölcs rendelkezéseket léptetett időrül időre életbe, mellyek következtében a’ császári örökös tartományok ezt ’s a’ kormányzás napi költségit sokkal könnyebben képesek fizetni,mint Magyarország a’ hadi csekély adót. Határvámok állíttattak a’ földmivelés és gyáripar előmozdítására, mindenfelől közlekedési utak, csatornák, későbbi a vasutak országos költségen építtettek a’kereskedés elősegéllésére: gazdasági iskolák emeltettek; az öszszes birodalom(lombard-velenczei királyságot kivéve) hitelét nyereményesen használó nemzeti bank állíttatott: takarék-pénztárak, élet- és vagyonbiztositó intézetek több millió tőkével már ellátva léteznek, mellyek egyszersmind hitelbankul szolgálnak ’stb, csak úgy képesek a’ császári örökös tartományok roskadás nélkül terhüket viselni. A’ vagyonosság ezen hatalmas mozgonyait mi jobbára nélkülözzük, ’s kénytelenek vagyunk Európa színe előtt tovább is, míg boldogabb időhöz nem juthatunk, azon szégyenben pirongani, hogy egy 12,15 millió lélekkel biró ország a’ közjóra, országlási költség fejében 412 vagy a’háziadóval együtt talán 9 millió forintnál többet nem adózhatik. B. e. Ildik József császár mennyire törekedett, nemcsak az ausztriai örökös, hanem a’ magyar tartományok vagyonosságát is előmozdítani kereskedés és művészet által, bölcs tettei nyilván tanúsítják. Ő, hogy birodalma minden népeit egyenlő kedvezésekben részesíthesse, nagy birodalmát centralizálni óhajtotta. A’ polgári alkotmányokat (mellyek Angliát és Hollandiát kivéve még akkor másutt nem is léteztek) igazgatási galyibáknak tekintvén, a’ határtalan kormányzási hatalmat népek boldogitására tökéletesbeknek találván, erre törekedett a’német nyelv vehiculumával. A’tömjénfüstök nimbusza miatt észre nem vette a’nagy fejedelem, hogy a’ magyarnak még a’ fényes menyország sem kell, ha annak leírása nem magyar nemzeti alkotvány útján eszközölhető. És minekutána ezen, még a’ megszokott szabadságot is megsemmisítendő, centralisatio a’ nemzetiséget enyészettel fenyegette, a’ k. e. császár halála után a’ nemzet hajdani megye-rendszerét,alkotványát ’s ezzel szabadságát és nemzetiségét viszszakövetelte, ezeket megsemmisitésök nélkül addig kezei közül ki nem eresztendő, miglen eredeti szabadsága miatt elegendő biztosítékot nyerend. Némellyek azt állítják napjainkban, hogy ez, felelős kormányban és felelős minisztériumban,megyei rendszer nélkül sokkal hasznosabban feltalálható. De vájjon míg az öszszes birodalom több népei is illy kormányban nem részesülendnek, eszélyesen lehet , azt a’magyarnak csak távolrul is követelni? — ugye ez már más kérdés — és pedig ollyan , mellyre a’ magyar sem felelhet, sem reá nem várakozhatik, ’s igy mostan központosításra agitálni, az időelőtti pisztolysütésnek igen korán való pattanása. Mert mint a centralisatió a’ magyar nyelvvel megkezdetett*a’ későbbi centralisatió ugyanazzal fogna bevégeztethetni, ez okból a’ centralisatió eszméje a’ nemzetben sympathiát nyerni talán soha sem fog; annyira hogy az erre izgatok e’ terjedelmes hazában még talán 10 proselytára sem számíthatnak. Legnagyobb indokot találnak a’ központosítás mellett a’ megyei utasítások rendszerében, mellyel haladási eredményre jutni teljes lehetetlenségnek tartják,mellyre a’ helvetiai törvényhozási nyomort és zavarokat örökké emlegetni meg nem szűnnek, nem akarván általlátni azon roppant különbséget,melly a’cantoni népfelség és megyei autonómia közt létezik, nem tudván használni azon tapasztalásokat, mellyeket utasitásmelletti követeink már is, a’ nemesség ’s igy az utasítók egyedi érdekeik ellen, a’ közjó tekintetéből létesíteni tudtak, nem vevén észre, hogy a’ megyei rendszeren olly lényeges javítások eszközölhetők alkotványos úton, mellyek a’ haladást centralisatió nélkül is biztosítják. De kikből áll ezen magyar nemzet. *9 Galetti egyetemi világ ismerete VII füzet 1844.