Jelenkor, 1845. január-december (14. évfolyam, 1-104. szám)

1845-10-19 / 84. szám

■ c. October 1jétül decevégeig járó évnegyedes előfizetést postán 3 fr. 30 krral, helyben bori­­téktalanul 2 fr. 40 krral testvér lapjaira elfogad a’ szerkesztőség. vasárnap­­ October 1 Okén 1845. PEST. , iL a a »1 minden héten kétszer, t. i. vasárnap és csütörtökön. Előfizethetni helyben a’ szerkesztő s kiadó tulajdonosnál úri utcza 453 dik sz. alatti Trattner-Károlyi ház Megjelenik a’ Társalkodóvá­ri királyi posta­ hivatalnál. Az ausztriai birodalomba vagy külföldi tartományokba kivontató példányok iránt csupán a’ bécsi cs. főpostahivatal utián történ­élső emeletében, egyebütt pedig min­t a megrendjelés. Az Értesítőben mindenféle hirdetvény fölvétetik­s pontosan és jutányosan közöltetik. 1­84dik szám FOGLALAT. Magyar- és Erdélyország. Előléptetés; Szé­chenyi I. gr. és nemzeti érdekeink; legujabb törvényink foganata; bécsi levél személybiztossági ügyben; Békés, Bereg, Mármaros és Tolna megyék közgyűlései; Tiszaszabályozási tanácskozás Vasa­­ros-Naményban; budapesti napló. Amerika (Mexicói és veracruzi hírek; általán­os pénz­zavar.) Francziaország* (Uralkodók látogatásai; Abdelkader ’g a’francziák hős elszántsága 's vesztesége.) Anglia. (Ujseelandi hírek; audit királyság és a’ M. Chro­nicle ) Elegyhirek. Értesítő; pénzkelet; gabonaár. Hu­gyar­ én Erdélyoszás A* am. magy. kir. udv. kincstár a’ Schlach torán ide­­iglen megürült jegyszedőségre Cziphulski Károly ujszindeczi tisztgyakornokot alkalmaz*. Sacelieoyliat T. gr. éaneilla et­ érdekeink. Azok, kiktől e’ nép rögtöni boldogitásának csalhat­­lan eszközei újabb időben származtak — melly esz­közök néhányait múlt számunkban idéztük is— leg­följebb azt válaszolhatnák, hogy ép azért, mert né­pünk politikailag kiskorú, mert szellemi ’s anyagi szegénységben sínylődik, mulhatlanul szükségessé lön annak — t. i. a’ népnek — fölemeltetésére az e­­rőszeknek egyesülni’s a’roppant nehézségekkel ösz­­szekötött vállalat sikeritésén vállvetve munkálkodni. Kezdenünk kelle,mondhatnák ők — ha nem akartuk, hogy a’ nemzet magköve kibontatlanul heverjen tes­­pedése eddigi burkai közt; ha nem akartuk, hogy az idő vasfoga föleméssze még azon csekély erejű kap­csokat is, mikkel még most úgy látszik —nem volna lehetlen a’ népet kiváltságosakkal közelebb érint­kezésbe ’s ez által alkotványunkkal szoros öszsze­­fü­ggésbe hozni. És mi, természetesen nem tagadhatva, hogy a’ nép sorsa sürgetőleg híja föl törvényhozásunk figyel­mét ’s munkásságát, nyíltan raegvallanak,miként a’ munka megkezdetésének ideje szerintünk is beál­lott ’s kifogásaink nincsenek is arra nézve,hogy köz­tünk nagy kicsi i igyekezzék ereje’s hivatási koréhoz képest nemzeti nagyságunk biztos megalapításához járulni­— hanem vannak —’s pedig szerfölött nagy számmal — kifogásaink azon egyes pontokat illetől­­­eg, mik munkakezdési tárgyakat tűzettek ki bizo- I­nyos rész által­ vannak kifogásaink azon eszközök megválasztása ’s miként leendő alkalmazása ellen, mellyek szintazon rész nevében mint egyedül csal­­hatlanok ’s kívánt eredményhez vezetők, lőnek ki­­hiresztelve ’s nem egyre közölünk úgyszólván erő­­tetve. Mi először is azon positiókat illeti, mellyek lé­tesítését — még most — lehetlennek állítottuk azon esetben is,ha minden erő’s különböző érdek egyesül­ten kiván­nak is azokat életbe léptetni — ki kellene mondanunk, hogy mié’ tekintetben nem lehetünk egy­értelműek ama bizonyos részszel, mellytől az indít­ványok , sőt mondhatni erőszakos sürgetések szár­maztak. Hogy aztán állításunk alaposságáról meg­győzzük a’ másik félt, vagy ha ez nem sikerülne , megnyugtathassuk saját lelkiismeretünket ’s eleget tegyünk a’ józan ész követelésinek — okát kellene adnunk tartózkodó magunk viseletének, valamint an­nak is : miért vagyunk kénytelenek egyes előforduló esetekben a’puszta tartózkodásnál még tovább men­ve — ellenkező irányban munkálkodni. ’S kérdünk minden józan gondolkozásu’s poli­tikailag el nem fogott embert, hozhatna e meggyőző­dése támogatására erősebb, alaposabb, észgyőzőbb okokat azoknál, mikkel Széchenyi gr. a’hajdani P. Ilirlap modorát megtámadá? A’ nemes gróf ’Kelet népe* nevezetű művében valahányszor csak szerét ejtheté keleties modorban szól hazafitársaihoz ’s kü­lönösen azon pontot illetőleg: várjon azt,mit a’ népért kell tennünk , szükséges é a’ nép által eszközle­nünk?—’s ismét azon pontra vonatkozólag: mi szük­ségesebbet é, hogy a’népnek — melly az ellenfél ál­lítása szerint még inkább,mint részünkről — kisko­rúnak,szellemileg elmaradottnak ismertetik el—po­litikai hatáskört adjunk fokozatos, tehát természet­szerű előkészítés nélkül­ vagy inkább az, hogy elé­gedjünk meg egyelőre az előmunkálatokkal, ’s a’ nyújtandó jogokat úgy állítsuk az illető nagy szám ebbe,mint föltételes’s azon esetre elnem marad­hat­ó dijakat ha az illetők — a’ kezökbe adott esz­közöket aként használák, miként azt tőlök közvetle­nül a’törvény,közvetve pedig hazánk jövője’s egykori nagysága megkívánják** — ezen kérdésekre a’ ha­zafi gróf allegóriával válaszolt ’s meggyőzödése leg­közelebb értelmét mintegy ezen szavakba önté: „ha előbb adunk tág köntöst és nagy csizmát annak, ki ezek mi módoni használatát gyakorlat által még meg nem szoká— mintsem a’ nyerendőruhanemek­­keli élés kellő módjára megtanítnók — többet fog ez uj felruházás nekik ártani mint használni, mert sza­bad mozoghatásukban gátoltatva lévén, annyit sem teendhetnek „mennyit előbbi megszokott állapotok­ban**. Jól tudták azok, kik ellen e’ nyilatkozat intézve volt, mi sok függ attól, bevallják­­ ez egyszerű de nagyerejü állítás igazságát­ vagy pedig ezt mellőz­ve megmaradjanak továbbra is föltételük mellett ’s kezdeti irányukban­ ’s azért jónak látták nem tekin­teni azt többnek puszta allegóriánál, melly többet is kevesebbet is foglalhat magában,mint mennyit mon­dani az illetőnek szándéka volt. Ugyanis, ha azt felelik vala, miszerint a’ús gróf állítása, tekintve annak természetes értelmét,napnál világosabb,és igy kétségbe nem vonatható, a­kkor vagy változtatniok kellett volna cselekvésük modo­­­rán, vagy bebizonyítani: miként a’képletességbe rej­tett értelem nem bir az igazság azon erejével, melly önkénytelenül is meggyőz’s irányozza ollykor lépé­­sinket. Mint tudjuk, a’P. Hírlap továbbra is megma­radt azon állítás mellett, hogy az ellene támasztott modorharcz nem hozott olly okokat szőnyegre,mik­et cselekvése körüli módosításokra bírhatnák; miből önként következik, hogy K. és lapja az 1 képletes állítás második —rejtettebb értelmét—vagy föl nem fogák, vagy annak erejét nyilván megismerni nem akarák. Hogy e’következtetésünk nem alapnélküli,az­óta tett nyilatkozatok is bizonyítják, melly nyilatko­zatoknak is — később időben legalább —el kell vala maradniok, ha a’as gróf állításának allegóriás jelentő­sége azoknál — kikhez t.i. intézve volt az — kellő méltánylásra talál. ’S itt van ismét egy roppant különbség a’ gya­­korlatiság embere ’s a’puszta elmélete közt! Amaz, ha meggyőződök valaminek szükséges létéről, mie­lőtt a’ ,legyen* szót kimondaná, eszközökrül’s mó­­dokrul gondolkodik; — ennek elég, ha lelkében föl­villant a’ gondolat, azonnal a’ létesítés munkájához fogni, természetesen azon eszközök segítségével, mellyek legközelebb esnek hozzá’s azon mód szerint, mellyet nemes föllángolása első pillanatában megis­­mert, czélszerűnek ismért, ’s megválasztott. Amaz megtekinti a’ tért, hol mozognia ’s az erőket, m­i­k­­kel’s miknek ellenében hatnia kellend; ez kö­vetve keble szózatát,síkra száll a’ legnemesb öntu­dat kíséretében ’s elégnek tartja akár ismerni meg a’ külön erőket, midőn azok egy része — munkaköz­­ben — vele egyesül, mások pedig ellentáborrá cso­portúlnak. Amaz számba véve, mit adhat jutalmul azoknak, kiknek közremunkálását elvárja, ’s mivel rettegtetheti azokat, kik működésében gátolni mer­nék; imez — mivel nem számított — igér ollyakat is, mikről a’ jobblátásuak előre tudják, hogy teljesíthet­­lenek’s ijesztget o­lyasokkal,mik—épen azért, mert csak egyesek agyában léteznek — koránsem bírnak kellő hatással azok irányában, kiknek megriasztatá­­sukra számittatvák. Amaz egyes részletek körül e­­gyesíti erejét, mi által a’ segítők ’s együttmunkál­­kodók reménye folyvást maga előtt látja munkás­sága czélját, a’ siker lehetőségét ’s az eredményből ráhárulandó gyümölcsöket; azok pedig, kik ellen a’ csata foly, jó formán nem is tudják, hogy az ütközet­­ már megkezdetett’s ehöz képest kevésbbé szemesek, nem annyira féltékenyek; sőt nem tudhatva, minő erőt fejtendhet ki az ügyesen számitó ellen, ha rejt­ve tartott sergeit hirtelen előhozandja ’s ütközetbe viszi — folyvást bizonytalankodók,tehát alkudozá­sokra hajlók, nem ritkán nagy következésü enge­délyekre is rábirathatók. — Ez a’haj­dánkor csatázási módjára roppant zajt üttet táborával,részint hogy sa­ját embereit neki bátorítsa, részint, hogy az ellent elrémitse, előre kikiáltja A-tól Zig,mit akarnak ő és emberei, ’s hogy szavainak nyomatékot adjon, tü­zesen támadja meg ellenét minden oldalról’s ez által egyszerre kimutatja, hogy vezéri tactica nélkül kez­dett harcz az egész, tehát ollyan, hol ha az első ro­hanás diadalmasan visszaveretik, csüggedés szállja meg a’ lármás hősöket, a’ másik fél pedig időt nyer tábor árkai jó karba helyezésére, ujonezszedésre ’s betanításra,és hadi szerek gyűjtésére. Mig a’ mun­kálkodások folynak, folyvást figyelemmel tartatik a’ visszavert sereg minden mozdulata, mert tudva van, miként az újra kezdendő csata ismét rohanás leend, rohanás, melly ha sikerül, minden el van vesztve, de a’ melly,ha kész erőre lel,márványlapra lőtt nyílként viszszapattan. Alkudozásokról szó sem lehet,legföljebb szük­ség-parancsolta rövid fegyvernyugvásról; engedé­lyekkel az egyik fél meg nem elégszik, a’ másik rész nem igen pazarolja azokat, mert értésére jutott, mi­nek az ellen követelései. E’ közben a’ drága idő szépen halad, a’ több­ször viszszavert sereg megunja a’ puszta remények melletti örökös táborozást, bomladozni kezd a’ jegy és rend (disciplina), egyes csapatok kiválnak az e­­gészből ’s oda hagyják a’ reménysé várókat — ’s ta­lán — talán nem más okból, hanem hogy a’ remény­­szegényebb, de birtokgazdag ostromlotakhoz sze­gődjenek. Ezekhez úgy hisszük nem kell commentár;álta­­lányosságban érintettük a’ gyakorlatiság és puszta elmélet közti különbséget politikai tér­en,melly — ne feledjük — cselekvési tér, hol az elvek ér­tékét tettekből szoktuk megismerni ’s e’szerint ho­zunk ítéletet az egyes cselekvők nagyobb kisebb politikai képessége ’s hivatottsága felöl. Az indokok, mint láttuk, legnemesb kütfőbül vehetik származásukat a’ puszta elmélet embereinél ’s igy épen nem szükséges szándékot gyanusitni a­­kor, midőn a’ gyanúsítás elvének szüksége politikai­akban kimondatik; mert gyanusitni valakit politikai cselekvése közben nem annyit teszen, mint annak becsületességét kétségbe vonni, hanem tanainak al­kalmazhatósága iránt kétségeket támasztva, azok mohó elfogadtatását akadályozni, mert ki időt nyer, mindent nyer.Haus elvek csak azután fogadtatnak el a’ politikai cselekvés irányzóiul, mikor azok életre­valósága egyes alkalmazások nyomán bebizonyult: nem leend szükség modorharczra, ’s azok, kik előbb ellen gyanánt álltak egymással szemközt — kezet fogva munkálkodhatnak a’ haza fölvirágzására. Legújabb törvényeink: foganat». (folytatás.) A’ birtokképességi törvényezikk igy szól: $ 1. „Az országban és kapcsolt részeiben született, állandóan lakó ’s törvényesen bevett bármelly vallásu nemne­mes honfiak, általok bármi czimen eddig szerzett, vagy jövőben szerzendő nemesi javakra nézve ne­messég hiánya miatti nem birhatási ügy után ezentúl nem háborgattathatnak**. — Lássuk miként magya­rázzák e’ törvényt itthon a’ megyékben. Vannak oly­­lyanok, kik mintegy gépileg ragaszkodva a’törvény betűihez, abban mást nem látnak, mint, hogy ezentúl nem birhatási ügy után nem nemes ellen törlekedni nem lehet; ezek picziny véleménye szerint — nem is volt szüksége’ törvényt hozni,mert meggyőződésük szerint, ha t. i. képesek valami iránt meggyőződni, azt hiszik, hogy ki pénzes volt,azt birtokából ezelőtt sem mozdították el; vannak azonban mások, kik noha ragaszkodnak a’ törvény betűihez’s annak külső je­leihez is, de tudva, mi­ly vitatkozások következtében

Next