Jelenkor, 1845. január-december (14. évfolyam, 1-104. szám)

1845-10-23 / 85. szám

Mitalpunk a­ Társalkodóval minden héten kétszer, t. i. vasárnap és csütörtökön. Előfizethetni helyben a’ szerkesztő ’s kiadó tulajdonosnál úri utcza 453dik sz. alatti Trattner-Károlyi ház P­rophiitt Dedin­ minden királyi posta-hivatalnál. Az ausztriai birodalomba vagy külföldi tartományokba kivontató példányok iránt csupán a’ bécsi cs. főpostahivatal utján történ­­eiso . ne­v­­­e , gy v hetik a’ megrendelés. Az Értesítőben mindenféle hirdetvény fölvétetik s pontosan és jutányosan közöltetik. Közbejött véletlen akadály miatt ezúttal csak egy ív jelenkort adhatunk. Szerk. FOGLALAT. Magyar- és Erdélyország. Kinevezések; ha­lálozás; öszszeállitások a’ h­on legközelebb teendői közül Fáy An­drástól; folyam-szabályozási tanácskozás Tisza-Dobon; horvát­országi tar­tománygyűlés; Szerémmegyei gyűlés; Verőczemegye uj tisztikara; nemzeti színház; magyar gazd. Egyesület; keszthe­lyi hálanyilatkozat; budapesti napló; Fr­a­n­c­z­i­a­o­r­s­z­á­g. (Ajándék Mehemed-Ali számára; Abdelkader; Lajos Fülöp születésünnepe; Bugeaud és algíri viszo­nyok; Talleyrand levelei.) Olaszország. (Békétlenek panaszai.) Értesítő; pénzkeret. Magyar- és Erdélyország. Ö­­s. ’s up. kir. Felsége a’ mármarosi megürült kam­rai igazgató helyre, m. kir.udv.kincstári tanácsos ranggal b. Geramb János eddigi m. kir. kincstári titoknokot — a’ m. kir.kamr. megürült két val. tanácsosi helyre pedig Spécz Antal k. kamrai számfeletti tanácsost és Besze Ferencz kamrai titoknokot méltóztatott kegy. kinevezni. Karacs Ferenczné született T­akács Év­a,i­­degláz­ okozta súlyos szenvedések után ritka nemes szi­lárdságjel­lemzette 63 é­ves létpálya után,mint hű nő,szerető és magas kötelességit betölteni értő anya’s még irodal­munkat is tolli közremunkálásával buzgón gyámolította polgárnő folyó hó fokán végezte példás életét. Hideg te­temei 20kán tétettek örök nyugalomra. Elhunytat számos ismerősein kivül derék anyjokhoz méltó négy leányt: Má­ria, Teréz, Zón­a és Róza legbensőbben kesergik. Béke ’s áldás lengjen porain ! Öszszeállítások a’ k­on legközele¥olt te­endői körül. I. Honunk átalakulási egyes teendőit, mellett és ellen, annyira megvitatgatták már sajtó, országgyűlési és megyei tanácskozások, hogy az ön­álló elmék és határozott jellemű keblek, irántok, e­­gyenkint véve, alkalmasint bírhatják immár tájékoz­ni magokat; de egyetemesen fogva fel a’ hont ’s némi rendszerben véve fel teendőink tárgyait elhatároz­ni: szükséghez , előkészítéshez és alapvetésekhez képest, mi sort, mi rendet kövessünk azokban? némi valószínűséggel számitni ki a’ kivitel sikerét, az e­­hez megkivántató erőt és eszközöket, az első kitű­zés mértékét, fokát, mik az egésznek gépében, a’ mozgató erők egymásbavágásaiban, mind másként mutatkoznak mint külön; ’s úgy intézni el kivitelein­ket, hogy ezekkel fokonként folyvást oda nyújtsunk itt, hol leginkább fájt a’ seb, és igy megenyhítsük, nyugtassuk a’ beteg hont, telj­es felgyógyulásnak és szebb jövőnek, ne csak álmaival, hanem azon biztos reményével, mit a’ már életbeható és mutatkozó siker szokott támasztani és éleszteni a’ honfi keblekben, egyszóval: élet, gyakorlat és tapasztalás józan ta­pintatával állitni öszsze egészben ’s némi rendszer­ben a’ hon körülményit ’s ezekhez képest annak teen­dőit egészen más,’s a’miilyen kikerü­lhetlenül szük­séges, szintolly nehéz feladat. E’nehéz feladatot megkísérteni czélja e’ soraimnak; aként kísérteni meg, miként öngyőződésem, eszmélve ugyan a’múl­takra, de nem bókolva a’jelen divatos eszményinek, sugallja tollam alá a’ tárgyakat. Polgári cser-ágra, mihez gyönge erőm igényt sem tarthat, nem számi­tok, és sikerre is csak gyér-kevésre. Ugyanis ritka honunkban a’ terem-járó férfiak közt ollyan, ki el ne volna immár futva vagy pártja vagy saját elv-ösz­­szege színeivel, mik nehezen hagyják fölvegyíttet­­ni magokat. A’ politikai pályán rendesen örökbe fo­gadott elveink vannak, ’s máséinak nem örömest nyi­tunk keblet, nehogy önállásunkat valamikép gyanú­nak tegyük ki, vagy fénykörzetünkből egy sugárka másra is találjon esni. Fájdalom,fehér hollópoliticu­­saink közt az ollyan, ki csupán honért,mindenkor kel­lőleg méltatni bír! És kik most hazánkban a’legkér­­lelhetlenebb critico-politicusok és politico-criticu­­sok? Nem­­ azon még csak candidatusai a’való élet­nek, kik soha még csak huszonnégy óráig sem el­mélkedtek a’ hon állása felett, de mód nélkül büszkék azon felkapkodott eszmékre és szavakra, miket má­sok adának szájaikba? Ezeket én szívből szeretem mint jövő remények csirájit, de hízelegni nekik sem tudok sem akarok. Azokat sem fogom részemre nyer­­ni, kik költői és optimismusi szárnyakon repkedve szszekevernek valót és álmot eszméikben, vagy Du­nának árját kívánnák fentartóztatni — szalmaszál­lal! Mert én élet és gyakorlat tévéin kívánok e’ so­raimban forogni, ’s némi előítéletem az, hogy a­ köl­tők csak kivétel gyanánt lehetnek jó tapintatu poli­­ticusok. És végre újat keveset fogok mondhatni, minthogy eszméim öszszeállitások inkább,mint uj al­kotások és mi magyarok, igen szeretünk miként fér­­fiainkból, úgy elveinkből is divatot csinálni, a’ divat pedig mindenkor az újat áhítja, így sikert csak ke­veset reményihetek. De ha sikerre nem számitok,mi hát czélják czik­­keimnek? fogják kérdeni többen. Először az, hogy azoknak modorában, kik készek hamar megbékü­lni a’hon dolgai ferde menetével, ha elmondhatják: lám nekem volt igazam! elmondhassam én is: dixi et sal­­vavi animam meam­! Másodszor: hogy czikkeim kisér­­leteivel ha lelkeket nem nyerendek is, ha teendőink részleteiben egyes eszméimben botlást halmoztam is botlásra, legalább magamnál különb legényt nyer­jek a’gátra, ki ha semmiben másban nem is, de ab­ban egyet értvén velem, hogy valahára ideje volna már lelkesebbeinknél, egészben fogva fel a’ hont e­­gyetemesen és némi rendszerben tűzni ki teendőink zászlóját ’s központosítni az erőket — avatottabban, szerencsésebben fogja fel ’s létesítse azt, mit gyön­ge erőm meg nem bírt. És ez uraim, bizony eléggé jutalmazó siker fogna lenni kis fáradalmimért, író és olvasó közönsége közt mindenkor léte­­zik némi nyilványos vagy alatt értett kölcsönös kötés. Nevezetesen az iró részéről kiköttetik az, hogy mun­kája azon szempontból tekintessék, mellyből az íra­tott; mert például Budapest egészen máskép tűnik elő a’ katonai kórház mellől véve le, mint Margitszi­getéről; továbbá hogy az olvasó, mielőtt autodaféját­­ adná, hallgassa ki az irót végig ’s ítélete részrehajló vagy elfogult ne legyen. Közönségem kegyes enge­dőmével kikötöm ezeket czikkeim számára én is, a­­zon kérelmemmel, hogy Olvasóim kegyeskedjenek, meleg és jóakaratos honfi kebel mellett, olly hideg számitásu elmével olvasni meg soraimat, miilyennel tenger­választott idegen tartományok alkotmányos intézkedései felett fognának elmélkedni. Illy kiköté­sek és kérelem-megadás mellett mernék némi siker­re számitni azoknál, kik az igazságot mindenütt tisz­telik, hol vele találkoznak. Végre azok, kik mint avatottak fölű­lállnak a’ politikai tárgyakon, de nem alul a’ jó akaraton, ne törjenek rögtön pálezát czikkeim felett azért, hogy sü­ljek keresetlen ’s nem ment ollykori ismétlésektől. Dolgozatom nem akart literatúrai mutatvány lenni, ’s én nemcsak a’ tárgyavatott intelligentiának, ha­nem az avatatlan józanságnak is irám soraimat, il­­lyennél pedig kevéssel több szó, hogy inkább has­son, nem fölösleges. Folyt. Fáy András. Folyamszabályozási tanácskozás Tisza- Dobon Széchenyi István gr. elnöklete alatt. 1845ik October Okén nagymélt. gr. Széchenyi Ist­ván kir. biztos ur ő kegyelmessége elnöklete alatt a’ Tisza folyónak szabályoztatása tárgyában tanács­kozásra meghívott törvényhatóságok, nevezetesen: Bihar, Borsod és Szabolcsmegyék, a­ nagy-Kun és Hajdúkerületek,szabad kir.Debreczen város küldöt­teik, és a’ Tisza-Dobon már alakult vizszabályozó társulat több tagjai, mint szinte az érdeklett több közbirtokos közbejöttével tartatott tanácskozásban elnök ő h­msága előterjesztvén, ,,hogy ő cs. kir. fel­­e­sége koronás királyunk személyével parancsolván a’ közlekedés tárgyában rendszeresítendő osztály el­nökségével ruházta fel, melly bizalomnak legjobban úgy vél megfelelhetni, ha legelőbb is a’ Tisza völ­gyére fordítja figyelmét, hol a’ gyakori vizáradások miatt anyagi tekintetben leginkább sínylik a’haza, melly vizek szabályoztatására nézve ezekben ponto­sította nézeteit: Ideje már, hogy a’ Tisza-szabályo­­zás tárgyában valami gyökeres történjék ’s mennyi­ben a­ választás csak két szempont közt lehetséges, vagy t.i.továbbra is rakonczátlankodni hagyni a’vég­­pusztulással fenyegető vizeket, vagy az egész Tisza völgyét egy kertté változtatni; a’ részenkénti sza­bályozási munkálatoknak ’s úgy szólván folt foltra rakásnak nem barátja, mellynek mindig csak provin­ciális érdek szüleményei; előtte a’ Tiszaszabályozás országos szempont már csak azért is, hogy a’ ma­gyar vér, melly leginkább a’ Tisza völgyén üté föl sátorát, ’s a’ magyar elem , mellynek az alkotványos szabadság szeretete vérébe ment által­a anyagilag gyarapittassék.V­izszabályozást pedig csak úgy hajt­hatni végre,ha ez anyagi tekintetben hasznos; ’s bár meggyőződése szerint a’ czélba vett vizszabályozás költségit a’ nyerendő haszon sokszorosan felül fogja haladni,annak létesitése mégis olly sok ’s meggyőz­­hetlenséggel határos nehézséggel jár,hogy azok le­győzésére egy akarat,állhatatosság ’s férfias kitürés kívántatik. R úmsága nézetei szerint három főszempontra oszlik az egész: 1) a’technikai rész, egy min­ta szerint készült, ’s egymással minden részletben tökéletesen ősz hangzóterv az egész szabályo­zásról. 2) A’ter­v po­ntos végrehajtatása, melly két pontra nézve szükséges, hogy az egész tervezetben egység uralkodjék, tehát egy tervező ’s a’ tervnek ugyanazon általi végrehajtása szüksé­ges. 33 Pénz, még p­e­dig ha gyökerest akarunk ten­ni, igen i­g­e­n s­o­k p­én­z, munka és értelmi te­hetség, különösen pedig mint fő kellék az e­g­y­et­­értés. A’pénz előállításra négy forrást lát: lsófor­­rás a’ közlekedés érdekéből —­ tekintettel a’ sószál­­litásra— magának a’kormánynak,hogy megnyittas­­sék az — fekszik érdekében; kik forrás a’part-birto­­kosaktul, kik a’ szabályozás által viz alól kiszabadu­landó földeket nyernek; mert kik a’ hasznot legin­kább húzzák, a’ terhet viselni azoknak leginkább kötelessége. 3dik forrás az ország maga, melly kö­telessége elismerését mutatják a’ legközelebbi or­szággyűlés működései. Mer szükséges a’ föld becsét emelni, mert ha egyszer a’ szabályozás fővonalai­ban megtörtént, azzal még minden bevégezve nincs, a’ sok gátat ki fogja fentartani? ezeket folyton és lankadás nélkül tökélyesítni kell ’s azért e’végre egy politikai szellem kifejtése ’s az ősiségi törvény mó­­dosittatása szükséges. — Mi az egyetértés eszközlését illeti, ettől mint legfőbb nehézségtől leginkább tart’s ennek teljesí­tését a’ megyéktől — mint törvényhatóságoktól, hol az administrativ kérdések is pártkérdéssé válhatnak — nem várhatja, hanem az erre megkivántató lel­­kü­letet csak a’ legközelebbrül ’s egyenesen érdek­­lettekből alakult társulatokban véli föltalálhatni, melly czélelérésre , valamint Zemplénymegyében már alakult, a’ vásáros-naményi tanácskoz­vány nyo­mán az ott képviselve volt törvényhatóságokban pe­dig alakulni fognak, itten Tisza-Dobon pedig már alakult társulat, úgy több társaság is alakuljon, még pedig nem megyék szerint, hanem a’ viz constella­­tiójához képest szakaszonként,és igy egy vagy több megyében ’s törvényhatóságban egy, — vagy pedig a’ helyzetekhez képest egy megyében is több társu­lat, — ezen társaságok a’ viz constellatiójának ba­jait ’s tájérdekeiket legjobban ismervén — hogy ösz­­hangzásban működhessenek és egyetértés eszközöl­tethessék — szükséges lenne, hogy az egész Tisza­­folyam szabályozására alakult’s alakulandó társula­tok a’ legközelebb jövő január első napjaira Pestre teljes hatalommal felruházottakat küldenének e ke­gyelmessége elnöklete alatt a’teendőkről határozni. S ha az egyetértés nem sikerülne, vagy minden e­­gyesü­let részérül teljes hatalommal felruházott kép­viselők nem jelenhetnének meg — ugyanazon év ápril vagy május hónapjaira — egy újabb, mégpedig minden érdeklett társulat fekvésére tekintettel leg­­alkalmasb helyen — ismét öszszejövetel fogna tar­tatni, így reméllhetvén csak,hogy a’ minden társulat érdekeit ismerő és képviselő megbízottakkal a’ teen­dők iránt határozni lehessen. Hogy igy az ez után nyerendő megállapodás a’küldő társulatoknak bizot­­taik által, az illető törv.hatóságoknak pedig a’ tár-

Next