Jelenkor, 1845. január-december (14. évfolyam, 1-104. szám)
1845-10-23 / 85. szám
Mitalpunk a Társalkodóval minden héten kétszer, t. i. vasárnap és csütörtökön. Előfizethetni helyben a’ szerkesztő ’s kiadó tulajdonosnál úri utcza 453dik sz. alatti Trattner-Károlyi ház Prophiitt Dedin minden királyi posta-hivatalnál. Az ausztriai birodalomba vagy külföldi tartományokba kivontató példányok iránt csupán a’ bécsi cs. főpostahivatal utján történeiso . neve , gy v hetik a’ megrendelés. Az Értesítőben mindenféle hirdetvény fölvétetik s pontosan és jutányosan közöltetik. Közbejött véletlen akadály miatt ezúttal csak egy ív jelenkort adhatunk. Szerk. FOGLALAT. Magyar- és Erdélyország. Kinevezések; halálozás; öszszeállitások a’ hon legközelebb teendői közül Fáy Andrástól; folyam-szabályozási tanácskozás Tisza-Dobon; horvátországi tartománygyűlés; Szerémmegyei gyűlés; Verőczemegye uj tisztikara; nemzeti színház; magyar gazd. Egyesület; keszthelyi hálanyilatkozat; budapesti napló; Francziaország. (Ajándék Mehemed-Ali számára; Abdelkader; Lajos Fülöp születésünnepe; Bugeaud és algíri viszonyok; Talleyrand levelei.) Olaszország. (Békétlenek panaszai.) Értesítő; pénzkeret. Magyar- és Erdélyország. Ös. ’s up. kir. Felsége a’ mármarosi megürült kamrai igazgató helyre, m. kir.udv.kincstári tanácsos ranggal b. Geramb János eddigi m. kir. kincstári titoknokot — a’ m. kir.kamr. megürült két val. tanácsosi helyre pedig Spécz Antal k. kamrai számfeletti tanácsost és Besze Ferencz kamrai titoknokot méltóztatott kegy. kinevezni. Karacs Ferenczné született Takács Éva,idegláz okozta súlyos szenvedések után ritka nemes szilárdságjellemzette 63 éves létpálya után,mint hű nő,szerető és magas kötelességit betölteni értő anya’s még irodalmunkat is tolli közremunkálásával buzgón gyámolította polgárnő folyó hó fokán végezte példás életét. Hideg tetemei 20kán tétettek örök nyugalomra. Elhunytat számos ismerősein kivül derék anyjokhoz méltó négy leányt: Mária, Teréz, Zóna és Róza legbensőbben kesergik. Béke ’s áldás lengjen porain ! Öszszeállítások a’ kon legközele¥olt teendői körül. I. Honunk átalakulási egyes teendőit, mellett és ellen, annyira megvitatgatták már sajtó, országgyűlési és megyei tanácskozások, hogy az önálló elmék és határozott jellemű keblek, irántok, egyenkint véve, alkalmasint bírhatják immár tájékozni magokat; de egyetemesen fogva fel a’ hont ’s némi rendszerben véve fel teendőink tárgyait elhatározni: szükséghez , előkészítéshez és alapvetésekhez képest, mi sort, mi rendet kövessünk azokban? némi valószínűséggel számitni ki a’ kivitel sikerét, az ehez megkivántató erőt és eszközöket, az első kitűzés mértékét, fokát, mik az egésznek gépében, a’ mozgató erők egymásbavágásaiban, mind másként mutatkoznak mint külön; ’s úgy intézni el kiviteleinket, hogy ezekkel fokonként folyvást oda nyújtsunk itt, hol leginkább fájt a’ seb, és igy megenyhítsük, nyugtassuk a’ beteg hont, teljes felgyógyulásnak és szebb jövőnek, ne csak álmaival, hanem azon biztos reményével, mit a’ már életbeható és mutatkozó siker szokott támasztani és éleszteni a’ honfi keblekben, egyszóval: élet, gyakorlat és tapasztalás józan tapintatával állitni öszsze egészben ’s némi rendszerben a’ hon körülményit ’s ezekhez képest annak teendőit egészen más,’s a’miilyen kikerülhetlenül szükséges, szintolly nehéz feladat. E’nehéz feladatot megkísérteni czélja e’ soraimnak; aként kísérteni meg, miként öngyőződésem, eszmélve ugyan a’múltakra, de nem bókolva a’jelen divatos eszményinek, sugallja tollam alá a’ tárgyakat. Polgári cser-ágra, mihez gyönge erőm igényt sem tarthat, nem számitok, és sikerre is csak gyér-kevésre. Ugyanis ritka honunkban a’ terem-járó férfiak közt ollyan, ki el ne volna immár futva vagy pártja vagy saját elv-öszszege színeivel, mik nehezen hagyják fölvegyíttetni magokat. A’ politikai pályán rendesen örökbe fogadott elveink vannak, ’s máséinak nem örömest nyitunk keblet, nehogy önállásunkat valamikép gyanúnak tegyük ki, vagy fénykörzetünkből egy sugárka másra is találjon esni. Fájdalom,fehér hollópoliticusaink közt az ollyan, ki csupán honért,mindenkor kellőleg méltatni bír! És kik most hazánkban a’legkérlelhetlenebb critico-politicusok és politico-criticusok? Nem azon még csak candidatusai a’való életnek, kik soha még csak huszonnégy óráig sem elmélkedtek a’ hon állása felett, de mód nélkül büszkék azon felkapkodott eszmékre és szavakra, miket mások adának szájaikba? Ezeket én szívből szeretem mint jövő remények csirájit, de hízelegni nekik sem tudok sem akarok. Azokat sem fogom részemre nyerni, kik költői és optimismusi szárnyakon repkedve szszekevernek valót és álmot eszméikben, vagy Dunának árját kívánnák fentartóztatni — szalmaszállal! Mert én élet és gyakorlat tévéin kívánok e’ soraimban forogni, ’s némi előítéletem az, hogy a költők csak kivétel gyanánt lehetnek jó tapintatu politicusok. És végre újat keveset fogok mondhatni, minthogy eszméim öszszeállitások inkább,mint uj alkotások és mi magyarok, igen szeretünk miként férfiainkból, úgy elveinkből is divatot csinálni, a’ divat pedig mindenkor az újat áhítja, így sikert csak keveset reményihetek. De ha sikerre nem számitok,mi hát czélják czikkeimnek? fogják kérdeni többen. Először az, hogy azoknak modorában, kik készek hamar megbékülni a’hon dolgai ferde menetével, ha elmondhatják: lám nekem volt igazam! elmondhassam én is: dixi et salvavi animam meam! Másodszor: hogy czikkeim kisérleteivel ha lelkeket nem nyerendek is, ha teendőink részleteiben egyes eszméimben botlást halmoztam is botlásra, legalább magamnál különb legényt nyerjek a’gátra, ki ha semmiben másban nem is, de abban egyet értvén velem, hogy valahára ideje volna már lelkesebbeinknél, egészben fogva fel a’ hont egyetemesen és némi rendszerben tűzni ki teendőink zászlóját ’s központosítni az erőket — avatottabban, szerencsésebben fogja fel ’s létesítse azt, mit gyönge erőm meg nem bírt. És ez uraim, bizony eléggé jutalmazó siker fogna lenni kis fáradalmimért, író és olvasó közönsége közt mindenkor létezik némi nyilványos vagy alatt értett kölcsönös kötés. Nevezetesen az iró részéről kiköttetik az, hogy munkája azon szempontból tekintessék, mellyből az íratott; mert például Budapest egészen máskép tűnik elő a’ katonai kórház mellől véve le, mint Margitszigetéről; továbbá hogy az olvasó, mielőtt autodaféját adná, hallgassa ki az irót végig ’s ítélete részrehajló vagy elfogult ne legyen. Közönségem kegyes engedőmével kikötöm ezeket czikkeim számára én is, azon kérelmemmel, hogy Olvasóim kegyeskedjenek, meleg és jóakaratos honfi kebel mellett, olly hideg számitásu elmével olvasni meg soraimat, miilyennel tengerválasztott idegen tartományok alkotmányos intézkedései felett fognának elmélkedni. Illy kikötések és kérelem-megadás mellett mernék némi sikerre számitni azoknál, kik az igazságot mindenütt tisztelik, hol vele találkoznak. Végre azok, kik mint avatottak fölűlállnak a’ politikai tárgyakon, de nem alul a’ jó akaraton, ne törjenek rögtön pálezát czikkeim felett azért, hogy süljek keresetlen ’s nem ment ollykori ismétlésektől. Dolgozatom nem akart literatúrai mutatvány lenni, ’s én nemcsak a’ tárgyavatott intelligentiának, hanem az avatatlan józanságnak is irám soraimat, illyennél pedig kevéssel több szó, hogy inkább hasson, nem fölösleges. Folyt. Fáy András. Folyamszabályozási tanácskozás Tisza- Dobon Széchenyi István gr. elnöklete alatt. 1845ik October Okén nagymélt. gr. Széchenyi István kir. biztos ur ő kegyelmessége elnöklete alatt a’ Tisza folyónak szabályoztatása tárgyában tanácskozásra meghívott törvényhatóságok, nevezetesen: Bihar, Borsod és Szabolcsmegyék, a nagy-Kun és Hajdúkerületek,szabad kir.Debreczen város küldötteik, és a’ Tisza-Dobon már alakult vizszabályozó társulat több tagjai, mint szinte az érdeklett több közbirtokos közbejöttével tartatott tanácskozásban elnök ő hmsága előterjesztvén, ,,hogy ő cs. kir. felesége koronás királyunk személyével parancsolván a’ közlekedés tárgyában rendszeresítendő osztály elnökségével ruházta fel, melly bizalomnak legjobban úgy vél megfelelhetni, ha legelőbb is a’ Tisza völgyére fordítja figyelmét, hol a’ gyakori vizáradások miatt anyagi tekintetben leginkább sínylik a’haza, melly vizek szabályoztatására nézve ezekben pontosította nézeteit: Ideje már, hogy a’ Tisza-szabályozás tárgyában valami gyökeres történjék ’s mennyiben a választás csak két szempont közt lehetséges, vagy t.i.továbbra is rakonczátlankodni hagyni a’végpusztulással fenyegető vizeket, vagy az egész Tisza völgyét egy kertté változtatni; a’ részenkénti szabályozási munkálatoknak ’s úgy szólván folt foltra rakásnak nem barátja, mellynek mindig csak provinciális érdek szüleményei; előtte a’ Tiszaszabályozás országos szempont már csak azért is, hogy a’ magyar vér, melly leginkább a’ Tisza völgyén üté föl sátorát, ’s a’ magyar elem , mellynek az alkotványos szabadság szeretete vérébe ment általa anyagilag gyarapittassék.Vizszabályozást pedig csak úgy hajthatni végre,ha ez anyagi tekintetben hasznos; ’s bár meggyőződése szerint a’ czélba vett vizszabályozás költségit a’ nyerendő haszon sokszorosan felül fogja haladni,annak létesitése mégis olly sok ’s meggyőzhetlenséggel határos nehézséggel jár,hogy azok legyőzésére egy akarat,állhatatosság ’s férfias kitürés kívántatik. R úmsága nézetei szerint három főszempontra oszlik az egész: 1) a’technikai rész, egy minta szerint készült, ’s egymással minden részletben tökéletesen ősz hangzóterv az egész szabályozásról. 2) A’terv pontos végrehajtatása, melly két pontra nézve szükséges, hogy az egész tervezetben egység uralkodjék, tehát egy tervező ’s a’ tervnek ugyanazon általi végrehajtása szükséges. 33 Pénz, még pedig ha gyökerest akarunk tenni, igen igen sok pénz, munka és értelmi tehetség, különösen pedig mint fő kellék az egyetértés. A’pénz előállításra négy forrást lát: lsóforrás a’ közlekedés érdekéből — tekintettel a’ sószállitásra— magának a’kormánynak,hogy megnyittassék az — fekszik érdekében; kik forrás a’part-birtokosaktul, kik a’ szabályozás által viz alól kiszabadulandó földeket nyernek; mert kik a’ hasznot leginkább húzzák, a’ terhet viselni azoknak leginkább kötelessége. 3dik forrás az ország maga, melly kötelessége elismerését mutatják a’ legközelebbi országgyűlés működései. Mer szükséges a’ föld becsét emelni, mert ha egyszer a’ szabályozás fővonalaiban megtörtént, azzal még minden bevégezve nincs, a’ sok gátat ki fogja fentartani? ezeket folyton és lankadás nélkül tökélyesítni kell ’s azért e’végre egy politikai szellem kifejtése ’s az ősiségi törvény módosittatása szükséges. — Mi az egyetértés eszközlését illeti, ettől mint legfőbb nehézségtől leginkább tart’s ennek teljesítését a’ megyéktől — mint törvényhatóságoktól, hol az administrativ kérdések is pártkérdéssé válhatnak — nem várhatja, hanem az erre megkivántató lelkületet csak a’ legközelebbrül ’s egyenesen érdeklettekből alakult társulatokban véli föltalálhatni, melly czélelérésre , valamint Zemplénymegyében már alakult, a’ vásáros-naményi tanácskozvány nyomán az ott képviselve volt törvényhatóságokban pedig alakulni fognak, itten Tisza-Dobon pedig már alakult társulat, úgy több társaság is alakuljon, még pedig nem megyék szerint, hanem a’ viz constellatiójához képest szakaszonként,és igy egy vagy több megyében ’s törvényhatóságban egy, — vagy pedig a’ helyzetekhez képest egy megyében is több társulat, — ezen társaságok a’ viz constellatiójának bajait ’s tájérdekeiket legjobban ismervén — hogy öszhangzásban működhessenek és egyetértés eszközöltethessék — szükséges lenne, hogy az egész Tiszafolyam szabályozására alakult’s alakulandó társulatok a’ legközelebb jövő január első napjaira Pestre teljes hatalommal felruházottakat küldenének e kegyelmessége elnöklete alatt a’teendőkről határozni. S ha az egyetértés nem sikerülne, vagy minden egyesület részérül teljes hatalommal felruházott képviselők nem jelenhetnének meg — ugyanazon év ápril vagy május hónapjaira — egy újabb, mégpedig minden érdeklett társulat fekvésére tekintettel legalkalmasb helyen — ismét öszszejövetel fogna tartatni, így reméllhetvén csak,hogy a’ minden társulat érdekeit ismerő és képviselő megbízottakkal a’ teendők iránt határozni lehessen. Hogy igy az ez után nyerendő megállapodás a’küldő társulatoknak bizottaik által, az illető törv.hatóságoknak pedig a’ tár-