Jelenkor, 1845. január-december (14. évfolyam, 1-104. szám)

1845-08-17 / 66. szám

Az egyik részben csupaildom és semmi fölemel­­kedettség; a’ másik részben viszont egyed­ül fölemel­kedettség és semmi ildom! Nem akarom egyébiránt ez által azt mondani — ’s értsük egymást — mintha honunkban “egyesek” nem léteznének, kikben lelkesedés és eszély párosul. Valóban nem; mert olly egyed, ki mindenek fölött so­­várog honunk dísze után,de e’ mellett vajmi jól is tud­ja, milly tenger bonyodalom közt kell eveznünk, illy egyed felette sok van köztünk, csakhogy n­e­m áll egy soron, és nincs egy organisált párt ál­tal támogatva. ’Simez azon fogyatkozás, ez azon baj, mellyen segítni kellene! Mert hiába csak szerfölött kevésnek helyzete vagy jelleme olly független,mikép ha a’kor­­mányiakhoz tartozik,megyőződése szerint “én cas que’ azok útját, vagy viszont ha a’ népszerűekkel fogott kezet,ismét ezek útját merné állni. Ámde, ha volna is elég illy független helyzetű és jellemű, a’­mint hogy tán vantán nincs, csakúgy lehet hatása, és annál több lesz, minél számosb fog kezet és vet vállat. Ön maga, tisztelt Barátom — és ezt nem fogja tagadhatni — többször volt már olly esetben, mikor csak felette nagy bajjal játszhatá a’ conci­liator szerepét, sőt még, mint a’ védegylet dol­gában, néha a’ legnagyobb fallad­áknak is egy kis gyertyát gyújtani tartá szükségesnek, csakhogy a’ felizgatott szenvedelmek fölötti ellenőrködését töké­letesen el ne veszítse. Mit nem szemrehányásként vagy éppen kisebbítéséül hozok fel. Isten mentsen, mert vajmi jól tudom magamat efféle helyzetbe kép­zelni és azt kellőleg méltánylani,de csupán azért em­lítem, miszerint Önt figyelmeztessem, hogy az i­lyes helyzetben hosszabb időre teljességgel senki nem bírja fentartani magát, ha egyedül saját erejére tá­maszkodik; mert elvégre okvetlen vagy el fog sodor­tatni, ha nincs ellentállásra elég ereje, a’ milly eset­ben néha még akaratja ellen is neveli a’ köz bősznek tű­zét, vagy ha ellentállni erős, álbarátnak tartják,ki­nek szava elhangzik. Azt mondják: ‘futni kell a’ futókkal, miszerint azokat ismét az ellenség felé fordítni lehessen.’És ez némi alkalomkor igaz, de minden esetre veszélyes kí­sérlet, mellyet én legalább, jellemem és gondolkozá­­si módom szerint,a’ politika mezejére átszállítva,nem szeretnék úgy alkalmazni, miszerint azon megint a’ szenvedelmekkel és csaleszmékkel kelljen transigál­­ni vagy csak kaczérkodni is,és azok által egy kissé se­pertetni magát,mihez képest aztán annál könnyebben lehessen üdvös irányt adni azoknak. Szenvedelmeket és fallad­ákat, mint tűzre lob­banó szikrát,mint én hiszem egyes csak fogamzáskor fojthat el. Nőjjenek egyszer nagyra, ’s egyedül ösz­­szesített erő birhat azokkal, vagy semmi. Ezeket előrebocsátva,már most két kérdést bá­­torkodom önhez irányozni: Legelőször: Van-e Önnek, higgadt kedélylyel szólva, reménysége, hogy a’ kormány magyar és al­­kotványos szellemben fogja nemzetünk kifejtését eszközleni? ’S másodszor: teszen-e fel Ön olly erőt és olly minden oldalú tehetséget nemzetünkben,mihez képest az minden segítség nélkül, sőt minden akadály elle­nére, kivívhasson magának nemzetiesb és alkotvá­­nyos jövendőt? Ha Ön legkisebb jót sem vár — mindig feltéve, magyar és alkotványos szellemben — a’ kormánytól, ’s más részrül saját erőnket is elégségesnek tartja, mikép nemcsak minden veszélytől megóvjuk magun­kat, de elvégre azon állásra is fölemelkedjü­nk, melly­­nek eléréséért minden lelkesb nemzet olly szilárdul buzog, akkor a’ politika mezején nekünk közösen nincs semmi dolgunk. Maradjunk barátok, politikai útját azonban járja kiki, a’ mint veleje kíszti, a’ mint keble sugalja. Ila Ön ellenben azt hiszi, hogy a’ kormány el­végre a’ közbirodalom és saját érdekétűl vezéreltet­ve, hajlandó magyar és alkotványos szellemben cse­lekedni honunkért,és Önnek e­ tekintetben csak szik­ra reménye is van; más részrül, ha Ön mind azon fel­­fedező erőt és tehetséget, melly nálunk mutatkozik, csak annyiban tartja elégségesnek hazánk szebb jö­vendője biztosítására, mennyiben az a’ kormány ré­szérül nemcsak nem zsibbasztatik, de kellő pártolást is nyer, oh! akkor “Álljon Ön egy pártnak élére, melly,mint mon­dám,Magyarországban soha még nem létezett’s most sem létezik, és melly egyedül honunk nemzeti s al­kotványos kifejtését szomjazza, ’s ekkép sem udvari sem néphegyi tömjéntű­l el nem kábítva, majd a’kor­­mánynyal tart vagy azt ellenzi, majd a’ sokaság irá­nyát mozdítja elő vagy annak ellentáll, a’ mennyiben föczélját, nemzetünk alkotványos kifejtését t.i.jegy­kor az egyik, máskor a’másik rész mozdíthatja job­ban elő, vagy hozhatja veszélybe inkább.” Senki nem olly alkalmas mint Ön, illy pártnak alakítására,mert senki nem bir mind azon tulajdonok­kal mellyek ennek eszközlésére szükségesek, olly bő mértékben, mint éppen Ön. Lépjen tehát elé,’s le­gyen legnagyobb jótevője honunknak, mellyet csak úgy menthetni meg, és egyedül úgy emelhetni ma­­gasbra,ha nemcsak azon veszély távolitta­­tik el tőle melly felülr­ül jő, de az is, melly a t­u­­­r­ul f­e­n­y­eg­e­t­i,é­s h­a n­e­m egyedül azon jó háramlik rá,mellyet csak mi tiszta szán­­dékunk de csekély tehetségnek vagyunk képesek rá árasztani,hanem az mind azon kedvezésekben és előnyökben is részes­ül mellyek után kormányi pártolás és udvari rokonszenv nékül hiába törekednénk. Alkosson Ön olly mezőt — ’s pedig higgye el, csak Önti­l függ ,mellyre minden becsületes és hig­gadt gondolkozása ember vonakodás és álszégyen nélkül léphessen, mellyen se vak engedelmesség, se vak ellenzés, általjában semmi ‘vakság’ne uralkod­jék; mellytül ehez képest szintolly távul legyen tart­va minden hízelgő, csak szolgaterem­tésekhez illő szellem,valamint más részrül mind azon ujhuzó,dacz­­czal teljes, betyársággal fertőztetett legénykedés se verhessen azon gyökeret,melly pajzán szesz valóban nagyobb veszélyek közé helyzi létünket — mert sym­­pathia helyett antipathiát kénytelen gerjeszteni el­lenünk — mint a’ millyest ezrek legm­éltányosb ma­gatartása hozhatna helyre. Ekkoráig áltálján véve vagy csúszott mászott a’magyar, ha honára valami kedvezést sóvárgott hoz­ni, vagy olly kevély, olly fenyegető, olly hörcsökös állásba téve magát, mintha tudja az ég milly erő tá­mogatná “szavakkal villámló és mennydörgő” indig­­natióját;holott a’csuszómászó még a’legigazságosabb ügyet is koczkára állítja,míg az erő nélküli felfuval­­kodottság nemcsak mosolyt, de a’dráma végén okvet­len lesújtó hahotát gerjeszt; és akárki mit mond is,el­végre csak azon férfiúi komoly méltóság képez a’vi­­lági események zivatarai közt igazi súlyt,mellyet mai időkben még a’ leghatalmasb sem bir úgy kedve ké­nye szerint lóbálni, melly méltóság jogszerűségen, saját megbecsülésen, mások tiszteletén, és mindenek fölött ezen két szentirási elven alapszik: ,,A’ mit nem akarsz, hogy mások cselekedjenek te veled,te se cse­lekedd azt másokkal.” — “Adjátok meg a’császár­nak, a’rai a’császáré, és az Istennek, a'mi az Istené.” Tűzzük ezt zászlónkra, ámde e’szerint csele­kedjünk is szorosan, ’s okvetlen meg fogjuk szeret­tetni nemzetiségünket, alkotványunkat,pedig ez vol­na ám a’ lehető legnagyobb nyereség! Mellyet azon­ban teljességgel nem biztosíthatunk magunknak,m­ig mindazon gamm­-és betyár-féle kicsapongásoknak, mellyek újabb időkben annyira fertözteték ügyünket és minden derekabb emberben okvetlen émelygést o­­kozanak, mi magunk féket nem vetünk, vagy azokat indignatioval vissza nem utasítjuk. Mi magyarok az ausztriai közbirodalommal egy­­be vagyunk házasítva.Nem ugyan egy korona,de egy fejdelem alatt állunk. Illy körülmények között a’ #­ Milly kevéssé tudja magát helyzetünkbe gondolni nem egy honi bölcs, arra a’ Pesti Hírlap 505 ik száma uj bi­zonyságul szolgál, hol Francziaország czim alatt, e’ kö­vetkező áll: “A’ Constitutionnel, Thiers lapja, nagy győ­zelemmel fogadja a’ romai alkudozások sikerének hírét. Ismét egy ügy, mond,(az első a’ kutatási jog ügyében má­jus 29ei londoni szeződés) mellyben a’ kormány akaratla­nul a’kamara útmutatását követve, az ellenzék kezdemé­nyezése folytán,teljes sikert nyert.szám, még olly orszá­gokban is, mint Francziaország, ’s olly minister is mint Guizot, kénytelen ollykor az ellenzéktől jövő impulsus szerint eljárni, ’s az ellenzék nem marad mindig nemleges téren,’s bizonyos úri ember a’ sz. gróli levél elemzésében még is általában, minden kivétel nélk­ü­l, az ellen­kező tant akarja felállítani, ’s különösen minden áron épen Magyarországra reá akarja disputáini, holott ha ez a’ vi­lágon bárhol is állana általában, nálunk bizonyosan nem állhat meg jelen körülményeink között.­” Nincs arra sem idő sem hely,hogy ez alkalommal hosz­­szas elemzésekbe ereszkedjem; hadd hozzak ehez képest, egy rövid párbeszédet fel, mellynek tanúja nem­régiben voltam,és melly talpraesettségénél fogva tán elég világos­ságot terjesztend az egészre. 1*. “Angliában, Francziaországban, még keményeb­ben lép fel az oppositio, mint nálunk. Minek scrupulisál­­nánk és tágitnánk tehát mi magyarok?” legnagyobb a’ legsürgetőbb “kellőség” tehát mi? Bizony nem egyéb, mint ezen egybekötött állapotunk teljes méltánylata,a’viszonti érdekek minél tisztább­ra hozása, és az innen elvégre kifejlő eredmények le­hető legbarátságosb alkalmazása. Montesquieu szerint feladatunk, melly minden complicalt állapotnak egyedüli elrendezője vagy leg­alább enyhítője, mindenek előtt tehát az,que nous fas­­sions bon ménage.Hiszen, tudja az ég, külsőre nézve tán transit,de belsőkép bizony nem a’ legőszintébben éltünk eddigelé vicissim, úgy hogy e’ tekintetben a’ viszonyos okulásnak már itt lehetne ideje! Csak egy példával akarom e­ most érintetteket illustralni. Ugyan kérdem Önt, tisztelt Barátom Deák,vol­na-e valami hasznosabb és lehetne-e ránk magyarok­ra nézve, mindent mindenben véve, valami hasznos­­bat kigondolni, mint minden évben Budapesten rende­sen négy hónapig tartandó országgyűlés? Én nem hi­szem.Mert a’ legegyszerűbb háztartásban is elkerül­­hetlenül szükséges az évenkénti zár­számolás, ’s ez­­hez képest annál mellőzhetlenebb olly bonyodalmak és annyira hátramaradt körülmények közt, mint a’ millyenek közt mi sinylünk. — És aztán, mert mi ma­gyarok — és erre bizony volt elég ok — sokkal bi­­zodalmatlanabbak és gyanakodóbbak vagyunk,mint más nemzetbeliek, ’s ekkér rendszerint annyi időt vesztünk el, míg egymást viszonyosan megszagol­nék, a’ dologhoz kezdenénk ’sat., h­onnét aztán, mint a’ tapasztalás mutatja, hónapok fecséreltetnek el, és a’ mi történik,az az országgyűlés legutolsó napjai — sőt pillanatainak műve.Ugy hogy ha valamibül lehet­ne csendes de gyökeresb kifejlésünk eredményét vár­ni, az nem volna egyéb, mint évenként jó renddel tartott,és nem annyira pejoráló mint dolgozó ország­gyűlés. Ámde kérdem — ’s tegyük kezeinket mellünk­re — mai viszonyunkban a’ kormánynyal, mellyet csak hypocrita vagy az nevezhet ‘bon ménage’-nak, ki erősebben vágyik az után, hogy a’ világ előtt va­lami szép comoediát játszunk, mintsem hogy az igazi egybehangzás áldásit élvezzük, kérdem, okosan cselekednék e’a’ kormány, ha minden három év helyett évenként belepczézné magát azon szerfö­lött kellemetlen helyzetbe, mellybe többé kevesebbé újabb időkben minden országgyűlés belésodorja azt ? Bizony nem is volna esze, hogy ráálljon , sőt tán még maga is sürgesse mindazon botrányok éven­­kénti ismétlését, mellyek minden elégséges pótlás nélkül, nőttön nőve disztelenítik komoly és méltósá­­gos állásukat mindinkább vesztő országgyűlésein­ket ’sat. ’sat. Egybeházasított létünk mellett, mellyet soha nem szabad szembül szalasztanunk,azt sem vehetjük elég komolyan fontolóra, hogy összeköttetésünk fel­oldhatatlan, és mi magyar és alkotmányos szerkeze­tűek vagyunk;házas párunk szelleme ellenben főkép német és tiszta monarchicus —---------- a’ mi termé­szet szerint annyira növeszti vitorlázásunk nehézsé­geit, mihez képest olly sokszori felsülésünk bizony nem csuda; ámde óhajtható volna, miszerint e’ te­kintetben a’ végett, hogy valahára üdvöskézést ér­jünk mint eddigelé, honi politikai hajósaink egy kis­sé okulva,hagynának fel mind­azon, sehol ugyancsak igazán ki nem próbált, és egyébként is szövevényes körülményeinkhez éppen nem illő hazaboldogítási kísérleteikkel, mellyeket újabb időkben olly aggasz­tó tömegben sajtoltak ki, részint könyveikből, ré­szint álmaikból. Mert valóban, míg a’ fiatal hév hite­le áll honi dolgaink tekintetében tulsulylyal, midőn tán még a’ leghiggadtabb férfiak is csak alig képesek olly annyira komplicalt machinánk kitisztítását és re­­formatióját jó sikerrel eszközleni , mindaddig szebb jövendő — melly teljességgel nem lehet csupa vé­letlen dolga, de arra czélszerű ápolásunk is megkí­­vántatik — bizonyára nem mosolyoghat élőnkbe. S. “Anglia, Francziaország nötelen állapotúak; mi ellenben házassági viszonyokban vagyunk; továbbá Magyarország sem­ nem Gallia, sem nem Britannia - -----’s végre ita Angliában vag­y F­rancziaorszában a’kormány föli­­be nő az oppositio,ez legott ‘ex natura rei’ kormánynyá vá­lik; midőn ha nálunk nőne az oppositio a’ kormány fölibe, Cex natura circumstantiarum’ minden törnék , szakadna ’sat.” Ezt sem látjátok át kedves gyermekeim!­­S aztán még­is elég egy ü­gyn­ek, hogy ne mondjam,elég vakmerőek vagy merő vakok vagytok nemzeti kalauzokul tolni fel maga­tokat ? 394

Next