Jelenkor, 1846. január-december (15. évfolyam, 1-103. szám)

1846-08-02 / 61. szám

vonni a­’ Lamm­er által kiszámított azon nagy víztömeget, m­ellyet a' Tisza medrén Tokajon felül és alul kar nélkül le­vezetni a’ szabályozás feladata, hanem hogy ha a' Tisza medre szabályozva ’s illő mértékre épített töltésekkel kor­látozva leszen, hogy akkor a’ Tisza medre és a’ töltések közt hagyandó ártér azon nagy víztömegnek is felfogására ’s kár nélküli levezetésére képes leend, előttem kétséget nem szenved és ezen állításom bebizonyításául szolgáljanak következő tényen alapuló saját tapasztalásimból merített a­­datok: Torontálmegyében — hol a’Tisza vize a’ fenebbi víztömegen kívül a’Sajó, Zagyva, Berettyó,­­ Körös és Ma­ros folyóknak még nagyobb vízmennyiségével szaporodva foly, és hol e’folyó esése, mint a’ felsőbb vidéken, még ke­vesebb, és hol a’Tisza a’ hatalmas Duna által is feltorlasz­­tatik—a’Tiszának több mérföldre, egész a’tőle tíz mér­földre eső Ó~Béga folyóba is kicsapongott árjai a’ Tisza balparton épített töltésekkel korlátoztatván, ez által —ám­bár a’jobb parton az árvizek még most is szabadon kiöm­lenek, ’s a’meder rendetlen kanyarulatai átvágásokkal mai napig sem szabályoztatvák— a’Tisza medrében már is olly változás történt, hogy azon helyeken, hol ezelőtt őszszel kis víz idején nagyobb hajók felakadtak, most ugyanott egész teherrel is bátran átmehetnek; Tittelen felül pedig, a’ Du­nától alig egy mérföldnyi távolságra, hol egy pár ezer öl hoszszaságban a’ Tisza jobb partját az egyenesen felnyúló titteli magas domb teszi, ’s ennek átellenében a’ torontáli alacsony balparton a’töltések a’ medertől csak 10—20 öl távolságra állnak, és igy itt a’ Tiszának egész víztömege, úgyszólván, csupán a’Tisza medrére szorittatott, és mégis a’ Tiszának ezen nagy víztömege a’ 8 — 9 láb magas és elég rosz,zsombékos és nádgyökeres ritka fekete földból épített töltések által a’ folyó medrére szorítva lefoly a’nélkül, hogy akár ezen szorosan, vagy ezen felül a’ viz színe felemelke­dett volna az ezelőtt feliszapolt, de most már az öszszeszo­­rított víz által jól kimélyitett Tisza medrébe. Szegednél a’ fentebbi egész víztömeg a’Tisza medrén foly le, mert a’ Sző­­reg és Szeged közti ártéren az országút­ töltésen levő hi­dak alatt lefolyó víz az egész víztömeghez képest olly cse­kély, hogy azt bátran a’ Tisza medrére lehetne szorítani. A’ folyóvizek ha elhanyagoltatvák, folyvást azon működnek, hogy medreiket még rendetlenebbé tegyék, úgy ha szabá­lyoztatvák’s vizök öszszetartatik, minden pillanatban foly­vást azon munkálnak, hogy medröket, hacsak abban le­­győzhetlen akadályra nem találnak, a’ víztömeg felfogásá­ra képessé tegyék, és ezen működésnek sem határát, sem idejét—mert ez sokszor távollevő okoktól függ—kijelölni egész bizonyossággal nem lehet. Ha a’ Tisza folyása egye­nes és minden akadálytól ment volna, akkor lehetne ag­gódni az annak partjain kiömlő nagy viztömegnek töltés­sel felfoghatása iránt, és akkor aggódnám én azon, ha az árviz évről évre nagyobbodnék ’s árjával olly földeket, mel­­lyek attól azelőtt mentesek voltak, elboritana;de midőn Új­laktól Tib­elig látom a’ Tiszának legrendetlenebb folyását, látom, hogy a’fenemlített távolságban medrének százat fe­lűlmúló nagy kanyarulatai, mint megannyi gát akadályoz­zák a’ víz lefolyhatását, akkor épen nem csudálom azt, hogy a’ mint a’ medernek ezen rendetlensége napról napra növe­kedett, a’ szerint emelkedvén a’viz színe, árjait partjain é­­venkint a’ szerint kellett mindinkább kiönteni; ’s tisztán áll előttem, hogy a’ Tisza árjának századok alatt apródonkint növekedése nem a’ Szamosnak egy más tájról a’ Tiszavi­­dékre történt leomlásából, hanem a’ Tisza medrének ren­detlenebbé váltából ered. Ezért a’ Szamos és Kraszna vizeinek más tájra veze­tését—ha azon táj érdeke, t. i. hajózás ’s kereskedés, nem kívánnák—a’ Tiszaszabályozásnál, földmentési tekintetből, szükségesnek nem tartom; sőt úgy vélem, hogy aligha a’ Tiszának kisebb viz idején hajózhatása nem szenvedne To­kajon felül az által, ha attól a’ nevezett két folyó vize elvé­tetnék. Továbbá az sem tudatik, mennyi költség kivántat­­nék meg ezen folyóknak, a’javasolt utón, a’szinte lapályba merülő Berettyó ’s Körös folyókon levezetésére, és váljon kívánatos lenne é ezen viz azon tájon? Kiknek költségin té­tetnék meg ezen munka ? és ha a’ Tiszaszabályozás rová­sára kellene megtenni, vájjon ezen külön munka nem sok­kal többe kerülne é, mint ha e’ folyók árjainak rakonczázása a’ Tiszáéval egyetemben eszközöltetik ? Mindezen körül­mény—mellyek részletes meghatározásába, adatok hiá­nya miatt nem bocsátkozhatni—szoros vizsgálat nélkül is arra mutat, hogy Vásárhelyi szabályozási tervének léte­sítését ezért pillanatig is függőben hagyni kár lenne. (Vége köv.) Szatmáry Sámuel: Békés megyének jul. 30-án főispáni elnöklet alatt tartott közgyűlésében előkerült azon felsőbb rendelet, miszerint megyénk rendeinek meghagyatik a’ szlavónai me­gyék latin leveleinek elfogadtatása. Ezen leiratot a’ rendek azon szempontból, mivel azon megye (Ver­őcze) mellynek latin levele Békés részéről el nem fogadtatott, nem tarto­zik a’ szlovóniai, hanem magyar megyék sorába, sérelmül vevők ’s az érintett megyéveli levelezési viszonyt a’ rendek eddigi alakjában kívánják továbbra is fentartani ’s mivel a’ nm.kanczellária az érdeklett megyét leirat által is megnyug­­tatá arról, hogy a’ magyar törvényhatóságokkal latinul le­velezhet, ezen eljárást mint törvénybe ütközőt, országgyü­­lésre jegyzik fel. — Azon leiratra pedig, melly szerint a’ g. n. egyesültek átmeneti viszonya az 1844diki átmeneti tör­vény szerint rendeztetik, a’ rendek jegyzőkönyvileg megem­­litendőnek vélték, mikép a’ kormánynak ezen liberális in­tézkedését szives örömmel üdvözlik ugyan, minthogy ben­ne és általa mi sem történt egyéb, mint az, mit a’nemzet törvényhozása maga is sürgetett, mindazáltal mivel ez eljá­rás az egyoldalú intézkedések sorába tartozik, mennyiben általa a’rendes törvényhozási út kikerültetett ’s az ország­nak a’vallásos ügyekbe avatkozási joga csonkittatott, azt sérelmek közé kívánják jegyezni de olly kijelentés mellett, hogy sérelm­ tulajdonsága, mihelyt törvénnyé fog szente­­sittetni, megszűnik, miért Békés követei ez intézvénynek törvényes erőre leendő emeltetését sürgetendik az ország­gyűlésen.­ Hoszszabb vitát támasztott a’julius 27ére tű­zött tisztválasztási ünnepély ’s ennek előkészületei. Tud­vale­­vő dolog,hogy a’ magyar megyékben minden tisztujitást ne­mesi öszszeirás előz meg’s mivel megyéinkben ezen szer­tartás már közel 1000 esztendő óta divatoz, tehát közel 333 ízben létetett volna illy öszszeirás,ha minden három év­ben tartatik rendesen t­i­s­z­t­u­j­i­t­á­s; mindazáltal a’sok ösz­szeirás öszszes eredménye csak az, hogy nemeseink valódi számát kevésbbé tudjuk most mint az árpádi korszak, akkor pedig ezen formaság aligha gyakoroltatott olly alkotványos buzgalommal. E’ gyűlés folyama alatt is ezen öszszeirásféle história csatázott; voltak ollyanok, kik kétkedének, hogy a’ megye választó nemességének minden egyede be tudná nemesi jogait bizonyitni, censurát kívántak tehát, mellyet kik nem állhatnak ki, a’ választók sorából kitörlendők. Ezen véle­mény most nem ment határozatba, ellenkezőleg néhány ré­széről kifejeztetett azon óhajtás,miszerint nem hogy az ed­digi csekély számú választókat gyéritni akarnák, sőt inkább azokat a’ 10 milliónak arány’s képesség szerinti számával szaporitni. F. évi julius 27ik és 28ik napjain következő tisztikar alakíttatott. Első alispán lett 228 szavazati többséggel Szombathelyi Antal; 2od alispán Tomcsányi József, kire midőn a’ szavazás folyt, az ellenfél kijelöltje Omaszta Zsig­­mond viszszalépett;főjegyző: Tormásy János, tsó aljegyző: Szakál Lajos , 2od aljegyző ’s egyszersmind levéltárnok : Szánthó Albert; fizetéses táblabirák: Lehóczky Lajos és Karassiay István; főpénztárnok: Virágos Sándor; főügyész: Bogyó János; számvevő: Omaszta Lajos; főorvos: Tormásy Lajos; alügyész: ifj. Farkas Gábor; alpénztárnok: Polner Lajos; mérnök: Bodoki Henter Károly. I. A­ békési járásban főszolgabíró: B­é­k­é­s­e­n Kis János, esküttje: Sipos Sándor; középpontban szolgabiró: Ambrus Lajos; esküttje Nagy Károly.—II. Csabai járásban Csabán főbíró: Kis Péter, esküttje: Szeghő Alajos. Szarvason: főbírói czímmel szolgabiró: Tessedik Károly; esküttje: Lakatos Károly; Orosházán szolgabiró: Jugovics József; esküttje: Far­kas Béla. Úti és vizi főbiztos, a’másik kijelöltnek önkén­tes viszszalépte után: Kállay Ignácz.—Raktári biztos a’ bé­kési járásban: Birizdó András, csabaiban Szucsu Mózes; csendbiztosok: Káló József és Andrásy Ignácz; selyem-te­nyésztésre ’s építésre ügyelő: Hahóti László; kiadó: Folté­­nyi N. — Horvátországi dolgok. Zágrábmegyei k­ö­z­g­y­ü­l­é­s. Ha jól emlékszem, féléve már, mióta a’,Je­lenkori levelezői tisztét Zágráb megye részéről elvállalom, ezen kötelességemnek mikép feleltem meg? e’ felett törjön pálczát ai ezen lapok széles olvasó közönsége ’s a’ t. szer­­kesztőség;részemről ez alkalommal csak azt hozom fel,hogy szándékom volt mindig nemcsak e’ nemes megyét, melly­nek derék ’s a’ haza javáért olly buzgó törekvéssel fáradó rendei küzdenek a’nemzeti kapocs sértetlenül hagyása mel­lett — hanem, mennyire foglalatosságim ’s időmtúl telik, az öszszes kis Horvátországot ismertetni, még pedig nem­csak úgy: mi végeztetett például ez vagy amaz közönség közgyűlésében? hanem hogy miként nyilatkozik a’közvéle­mény egy vagy más kérdés iránt; miként a’ nyilványos és a­­lattomos pártok ’s él­e még az a m­i­t­á­s, melly gyártott és gyártatlan documentumokból erővel azt akarja kitalálni ’s a’bárgyu horvátokkal elhitetn,hogy ők nem horvátok ha­nem illyrek ’s hogy országuk nem Horvátország, hanem Il­lyria? E’kitűzött irányomat követve—távol minden sze­mélyeskedés, vagy ártani vágyástól ime belémbollik az Ag­­ramer Zeit. cseh szerkesztője; ezen Agr.Zeitung féle redac­­teur az általam a’,Jelenkor a folyó évi 43dik számában köz­­lött czikket lapjaiba lefordittalá; ez ellen nincs kifogásom; de az ellen igen is van, hogy e,’ czikket vagy olly egyed ál­tal forditt alá, ki magyarul jól nem tud és nem ért, vagy olly illyrt használt arra, ki tudván és értvén magyarul merő ma­litiából ferdítve lépett fel versiójával; e’ fordítást aztán az említettem érdemes szerkesztő úr tetszése, vagy inkább bérleti kötelessége szerint ollyatén jegyzetekkel kisérte, mik valóban az érintett lapnak becsületére nem válnak.E’ tárgy került most a’juniusszaki közgyűlés alkalmakor szóba, tehát sem több sem kevesebb, mint sajtóügy. Kényes e’ tárgy, kivált alkotványos törvényhatóság végrehajtói kezében, mert elleneink számosabbak e’kis föl­dön hajunk szájánál, kik minden e’ tárgybeli végzésieket nemtelen fegyverül köszörülendik azon megtámadásra, hogy „hiszen szabad sajtót akartok ’s a’ korlátozottnak ki­­csapongásit sem tűrhetitek epe nélkül.“Ezt nem alap nélkül gyaniták, mert ime a’Bp. Hira, mint alkotványos országbeli orgánum mindezt nemcsak elkürtölő, sőt ollyat is tett, mit eddig sem magyar, sem német, sem szláv lapban, melly a’ magyar korona birodalmában nyomatik, nem olvastunk; buzdítja t. i. a’ nemzetellen­es törekvésiről ismeretes Ag­­­ ramer Zeitungot és companistáit, hogy: t u c o n t r a au­­dientior it o. Sic! tehát ez lenne a’józan conservativ mo­ dor Magyarországban, igy szokták önök úgy nevezett ősi jogaikat conserválni? szép, nagyon szép, ezen oldalr­ól még nem ismertük önöket De hagyjuk ezt, mire majd ellenczáfolatomban viszszatérendek, most hall­juk a’ rendeket. A’ sajtóügy lett vita tárgya. Mondám: ez a’ megyék kezében, a’fölötte való büntető rendelkezést értve, kényes portéka ’s ne is gondolja senki, hogy nemes Zág­ráb megye e’ terem­ polgári kötelességét nem érti; oh igen jól tudja ezt, felfogta, méltányolta ’s élt is vele. De miért? Ez a’ fő dolog. Szép idők múltak el azóta, mióta Horvátor­szágban az időszaki sajtó mozog’s ezen hoszszu szép idők a­­latt Horvátország polgárinak azon része, kik zászlóikra az alkotványos haladást tűzték ki,hasztalan várakozott egyet­len árva czikkre, melly ha nem is érdekükben, legalább a’ puszta igazságot követve, méltányosan íratott volna. Ilyen czikkre hasztalan várakoztak, ellenben meglepettek czif­­rábbnál czifrább közlésekkel,mellyek tömyér gyanúsítások, ráfogások, alaptalan vádak,’s aljas rágalmakkal’s ez szü­netlenül igy tartott és tart; ma német, holnap illyr nyelven rágalmaztatunk, végre a’ hitelességi (?) pecsét magyar nyelven üttetik rá a’ bpesti híradó által. A’külföldi lapok ezek­ből merítvén adataikat, mi természetesb, mint hogy hasonló színben jellemeztetik ország polgárinak azon része,melly op­­positiónak mondatik; azonban nem akar mást,mint alkotvá­­nya épen tartatását,az ennek értelmébeni haladást,közös te­herviselést,’’stb.Gondolják önök magukat helyzetünkbe, kik midőn lelkűkbe tekintenek, ’s nem találnak ott semmi szen­nyet, mi az igazság bírói széke előtt vádat emelhetne, vagy mi miatt az öntudat nyugtalanságot szerezne, hanem tet­teik tisztaságában a’ polgári kötelességek pontos teljesíté­sét látva magasztos önérzettel fordulnának az önöket kör­nyező világhoz, ennek mintegy homlokáról olvasók a’ he­lyeslés megnyugtató kifejezését, ’s ha ezt teendők többet találnak, annyit t. i. hogy a’ helyeslés élőszavakban is kitör a’ hazug ajkakon; ’s midőn másnap felébrednek önök ujult erővel látandók a’ hivatal terheinek emeléséh­ez,vagy az elv tisztasága hirdetéséhez,’s ekkor kinyomott betűkkel szolgál­nak,mellyek az örömében tegnap ujongó nép szavát hazud­­tolják meg, mellyek elmagyarázzák a’ legtisztább szavat, kétségbe hozzák a’legőszintébb indulatot,megtagadják az i­­gazságot; ’s a’ végett hogy az ügyet megrontsa, megtá­madja, gyanúsítja, rágalmazza az azt gyámolitó embere­ket; ah mondják még önök ott a’ Duna Tisza mentiben, mit lennének illy esetben teendők? Hallgatni nem lehet, mert „qui tacet, consentire videtur.“ Védnünk magunkat ismét nem lehet, mert megtámadóink, rágalmazóink kezeiben van a’ közlési fegyver. Avagy más­ként áll a’dolog a’ horvát oppositióval? nem!­set tán rosz­­szabbul. Augsburg, Lipcse, Berlin, Paris, London ’stb.’stb. mindenütt írnak felőlünk, írnak pedig úgy, a’ mint elleneink diktálták. No már védjék önök maguk­at, mert minden,­ki nem védi magát, vagy tehetetlen, vagy gyáva. Mi egyik sem akarunk lenni. Mindezek Zágráb rendei előtt fölmerültek akkor, mi­dőn az érintettem sajtóügy vitatásába bocsátkoztak, midőn indítványoztatott, hogy egy sajtókezelő ember fenyíttess meg. Ezen indítványon sokan megütköztek; jól van, nem áól a’ sajtót fékeznünk, miután annak szabadsága melletti har­­czolók sorába tartozunk. Szent igaz! de mire mentünk, vagy mikép akarunk mi sajtószabadságot? úgy­­, hogy minden­kinek jó véleményét,becsületét, polgári reputatióját szabad legyen tapodni? úgy­­, hogy isten és ember ellen, egye­sek és testületek ellen korlátlanul handabandázhassunk? Nem! mi illy sajtószabadságot nem akarunk. Illy nézetben volt az indítványzó is, ki az,Agraraer Zeitung4 felelős szer­kesztőjét tiszti kereset alá vétetni akará. A’ jelen volt szónokok egész serge pártolá­st.Másnap ez ellen J. A. turopolyai gróf a’ tiszti keresetről szóló vég­zést a’ sajtó iránti tiszteletből megsemmíttetni kérte. Okait a’ végzést hozók is tisztelők, ’s azt szívesen is fogadák va- £62

Next