Jelenkor, 1846. január-december (15. évfolyam, 1-103. szám)
1846-08-02 / 61. szám
vonni a’ Lammer által kiszámított azon nagy víztömeget, mellyet a' Tisza medrén Tokajon felül és alul kar nélkül levezetni a’ szabályozás feladata, hanem hogy ha a' Tisza medre szabályozva ’s illő mértékre épített töltésekkel korlátozva leszen, hogy akkor a’ Tisza medre és a’ töltések közt hagyandó ártér azon nagy víztömegnek is felfogására ’s kár nélküli levezetésére képes leend, előttem kétséget nem szenved és ezen állításom bebizonyításául szolgáljanak következő tényen alapuló saját tapasztalásimból merített adatok: Torontálmegyében — hol a’Tisza vize a’ fenebbi víztömegen kívül a’Sajó, Zagyva, Berettyó, Körös és Maros folyóknak még nagyobb vízmennyiségével szaporodva foly, és hol e’folyó esése, mint a’ felsőbb vidéken, még kevesebb, és hol a’Tisza a’ hatalmas Duna által is feltorlasztatik—a’Tiszának több mérföldre, egész a’tőle tíz mérföldre eső Ó~Béga folyóba is kicsapongott árjai a’ Tisza balparton épített töltésekkel korlátoztatván, ez által —ámbár a’jobb parton az árvizek még most is szabadon kiömlenek, ’s a’meder rendetlen kanyarulatai átvágásokkal mai napig sem szabályoztatvák— a’Tisza medrében már is olly változás történt, hogy azon helyeken, hol ezelőtt őszszel kis víz idején nagyobb hajók felakadtak, most ugyanott egész teherrel is bátran átmehetnek; Tittelen felül pedig, a’ Dunától alig egy mérföldnyi távolságra, hol egy pár ezer öl hoszszaságban a’ Tisza jobb partját az egyenesen felnyúló titteli magas domb teszi, ’s ennek átellenében a’ torontáli alacsony balparton a’töltések a’ medertől csak 10—20 öl távolságra állnak, és igy itt a’ Tiszának egész víztömege, úgyszólván, csupán a’Tisza medrére szorittatott, és mégis a’ Tiszának ezen nagy víztömege a’ 8 — 9 láb magas és elég rosz,zsombékos és nádgyökeres ritka fekete földból épített töltések által a’ folyó medrére szorítva lefoly a’nélkül, hogy akár ezen szorosan, vagy ezen felül a’ viz színe felemelkedett volna az ezelőtt feliszapolt, de most már az öszszeszorított víz által jól kimélyitett Tisza medrébe. Szegednél a’ fentebbi egész víztömeg a’Tisza medrén foly le, mert a’ Szőreg és Szeged közti ártéren az országút töltésen levő hidak alatt lefolyó víz az egész víztömeghez képest olly csekély, hogy azt bátran a’ Tisza medrére lehetne szorítani. A’ folyóvizek ha elhanyagoltatvák, folyvást azon működnek, hogy medreiket még rendetlenebbé tegyék, úgy ha szabályoztatvák’s vizök öszszetartatik, minden pillanatban folyvást azon munkálnak, hogy medröket, hacsak abban legyőzhetlen akadályra nem találnak, a’ víztömeg felfogására képessé tegyék, és ezen működésnek sem határát, sem idejét—mert ez sokszor távollevő okoktól függ—kijelölni egész bizonyossággal nem lehet. Ha a’ Tisza folyása egyenes és minden akadálytól ment volna, akkor lehetne aggódni az annak partjain kiömlő nagy viztömegnek töltéssel felfoghatása iránt, és akkor aggódnám én azon, ha az árviz évről évre nagyobbodnék ’s árjával olly földeket, mellyek attól azelőtt mentesek voltak, elboritana;de midőn Újlaktól Tibelig látom a’ Tiszának legrendetlenebb folyását, látom, hogy a’fenemlített távolságban medrének százat felűlmúló nagy kanyarulatai, mint megannyi gát akadályozzák a’ víz lefolyhatását, akkor épen nem csudálom azt, hogy a’ mint a’ medernek ezen rendetlensége napról napra növekedett, a’ szerint emelkedvén a’viz színe, árjait partjain évenkint a’ szerint kellett mindinkább kiönteni; ’s tisztán áll előttem, hogy a’ Tisza árjának századok alatt apródonkint növekedése nem a’ Szamosnak egy más tájról a’ Tiszavidékre történt leomlásából, hanem a’ Tisza medrének rendetlenebbé váltából ered. Ezért a’ Szamos és Kraszna vizeinek más tájra vezetését—ha azon táj érdeke, t. i. hajózás ’s kereskedés, nem kívánnák—a’ Tiszaszabályozásnál, földmentési tekintetből, szükségesnek nem tartom; sőt úgy vélem, hogy aligha a’ Tiszának kisebb viz idején hajózhatása nem szenvedne Tokajon felül az által, ha attól a’ nevezett két folyó vize elvétetnék. Továbbá az sem tudatik, mennyi költség kivántatnék meg ezen folyóknak, a’javasolt utón, a’szinte lapályba merülő Berettyó ’s Körös folyókon levezetésére, és váljon kívánatos lenne é ezen viz azon tájon? Kiknek költségin tétetnék meg ezen munka ? és ha a’ Tiszaszabályozás rovására kellene megtenni, vájjon ezen külön munka nem sokkal többe kerülne é, mint ha e’ folyók árjainak rakonczázása a’ Tiszáéval egyetemben eszközöltetik ? Mindezen körülmény—mellyek részletes meghatározásába, adatok hiánya miatt nem bocsátkozhatni—szoros vizsgálat nélkül is arra mutat, hogy Vásárhelyi szabályozási tervének létesítését ezért pillanatig is függőben hagyni kár lenne. (Vége köv.) Szatmáry Sámuel: Békés megyének jul. 30-án főispáni elnöklet alatt tartott közgyűlésében előkerült azon felsőbb rendelet, miszerint megyénk rendeinek meghagyatik a’ szlavónai megyék latin leveleinek elfogadtatása. Ezen leiratot a’ rendek azon szempontból, mivel azon megye (Verőcze) mellynek latin levele Békés részéről el nem fogadtatott, nem tartozik a’ szlovóniai, hanem magyar megyék sorába, sérelmül vevők ’s az érintett megyéveli levelezési viszonyt a’ rendek eddigi alakjában kívánják továbbra is fentartani ’s mivel a’ nm.kanczellária az érdeklett megyét leirat által is megnyugtatá arról, hogy a’ magyar törvényhatóságokkal latinul levelezhet, ezen eljárást mint törvénybe ütközőt, országgyülésre jegyzik fel. — Azon leiratra pedig, melly szerint a’ g. n. egyesültek átmeneti viszonya az 1844diki átmeneti törvény szerint rendeztetik, a’ rendek jegyzőkönyvileg megemlitendőnek vélték, mikép a’ kormánynak ezen liberális intézkedését szives örömmel üdvözlik ugyan, minthogy benne és általa mi sem történt egyéb, mint az, mit a’nemzet törvényhozása maga is sürgetett, mindazáltal mivel ez eljárás az egyoldalú intézkedések sorába tartozik, mennyiben általa a’rendes törvényhozási út kikerültetett ’s az országnak a’vallásos ügyekbe avatkozási joga csonkittatott, azt sérelmek közé kívánják jegyezni de olly kijelentés mellett, hogy sérelm tulajdonsága, mihelyt törvénnyé fog szentesittetni, megszűnik, miért Békés követei ez intézvénynek törvényes erőre leendő emeltetését sürgetendik az országgyűlésen. Hoszszabb vitát támasztott a’julius 27ére tűzött tisztválasztási ünnepély ’s ennek előkészületei. Tudvalevő dolog,hogy a’ magyar megyékben minden tisztujitást nemesi öszszeirás előz meg’s mivel megyéinkben ezen szertartás már közel 1000 esztendő óta divatoz, tehát közel 333 ízben létetett volna illy öszszeirás,ha minden három évben tartatik rendesen tisztujitás; mindazáltal a’sok öszszeirás öszszes eredménye csak az, hogy nemeseink valódi számát kevésbbé tudjuk most mint az árpádi korszak, akkor pedig ezen formaság aligha gyakoroltatott olly alkotványos buzgalommal. E’ gyűlés folyama alatt is ezen öszszeirásféle história csatázott; voltak ollyanok, kik kétkedének, hogy a’ megye választó nemességének minden egyede be tudná nemesi jogait bizonyitni, censurát kívántak tehát, mellyet kik nem állhatnak ki, a’ választók sorából kitörlendők. Ezen vélemény most nem ment határozatba, ellenkezőleg néhány részéről kifejeztetett azon óhajtás,miszerint nem hogy az eddigi csekély számú választókat gyéritni akarnák, sőt inkább azokat a’ 10 milliónak arány’s képesség szerinti számával szaporitni. F. évi julius 27ik és 28ik napjain következő tisztikar alakíttatott. Első alispán lett 228 szavazati többséggel Szombathelyi Antal; 2od alispán Tomcsányi József, kire midőn a’ szavazás folyt, az ellenfél kijelöltje Omaszta Zsigmond viszszalépett;főjegyző: Tormásy János, tsó aljegyző: Szakál Lajos , 2od aljegyző ’s egyszersmind levéltárnok : Szánthó Albert; fizetéses táblabirák: Lehóczky Lajos és Karassiay István; főpénztárnok: Virágos Sándor; főügyész: Bogyó János; számvevő: Omaszta Lajos; főorvos: Tormásy Lajos; alügyész: ifj. Farkas Gábor; alpénztárnok: Polner Lajos; mérnök: Bodoki Henter Károly. I. A békési járásban főszolgabíró: Békésen Kis János, esküttje: Sipos Sándor; középpontban szolgabiró: Ambrus Lajos; esküttje Nagy Károly.—II. Csabai járásban Csabán főbíró: Kis Péter, esküttje: Szeghő Alajos. Szarvason: főbírói czímmel szolgabiró: Tessedik Károly; esküttje: Lakatos Károly; Orosházán szolgabiró: Jugovics József; esküttje: Farkas Béla. Úti és vizi főbiztos, a’másik kijelöltnek önkéntes viszszalépte után: Kállay Ignácz.—Raktári biztos a’ békési járásban: Birizdó András, csabaiban Szucsu Mózes; csendbiztosok: Káló József és Andrásy Ignácz; selyem-tenyésztésre ’s építésre ügyelő: Hahóti László; kiadó: Foltényi N. — Horvátországi dolgok. Zágrábmegyei közgyülés. Ha jól emlékszem, féléve már, mióta a’,Jelenkori levelezői tisztét Zágráb megye részéről elvállalom, ezen kötelességemnek mikép feleltem meg? e’ felett törjön pálczát ai ezen lapok széles olvasó közönsége ’s a’ t. szerkesztőség;részemről ez alkalommal csak azt hozom fel,hogy szándékom volt mindig nemcsak e’ nemes megyét, mellynek derék ’s a’ haza javáért olly buzgó törekvéssel fáradó rendei küzdenek a’nemzeti kapocs sértetlenül hagyása mellett — hanem, mennyire foglalatosságim ’s időmtúl telik, az öszszes kis Horvátországot ismertetni, még pedig nemcsak úgy: mi végeztetett például ez vagy amaz közönség közgyűlésében? hanem hogy miként nyilatkozik a’közvélemény egy vagy más kérdés iránt; miként a’ nyilványos és alattomos pártok ’s éle még az a mitás, melly gyártott és gyártatlan documentumokból erővel azt akarja kitalálni ’s a’bárgyu horvátokkal elhitetn,hogy ők nem horvátok hanem illyrek ’s hogy országuk nem Horvátország, hanem Illyria? E’kitűzött irányomat követve—távol minden személyeskedés, vagy ártani vágyástól ime belémbollik az Agramer Zeit. cseh szerkesztője; ezen Agr.Zeitung féle redacteur az általam a’,Jelenkor a folyó évi 43dik számában közlött czikket lapjaiba lefordittalá; ez ellen nincs kifogásom; de az ellen igen is van, hogy e,’ czikket vagy olly egyed által forditt alá, ki magyarul jól nem tud és nem ért, vagy olly illyrt használt arra, ki tudván és értvén magyarul merő malitiából ferdítve lépett fel versiójával; e’ fordítást aztán az említettem érdemes szerkesztő úr tetszése, vagy inkább bérleti kötelessége szerint ollyatén jegyzetekkel kisérte, mik valóban az érintett lapnak becsületére nem válnak.E’ tárgy került most a’juniusszaki közgyűlés alkalmakor szóba, tehát sem több sem kevesebb, mint sajtóügy. Kényes e’ tárgy, kivált alkotványos törvényhatóság végrehajtói kezében, mert elleneink számosabbak e’kis földön hajunk szájánál, kik minden e’ tárgybeli végzésieket nemtelen fegyverül köszörülendik azon megtámadásra, hogy „hiszen szabad sajtót akartok ’s a’ korlátozottnak kicsapongásit sem tűrhetitek epe nélkül.“Ezt nem alap nélkül gyaniták, mert ime a’Bp. Hira, mint alkotványos országbeli orgánum mindezt nemcsak elkürtölő, sőt ollyat is tett, mit eddig sem magyar, sem német, sem szláv lapban, melly a’ magyar korona birodalmában nyomatik, nem olvastunk; buzdítja t. i. a’ nemzetellenes törekvésiről ismeretes Ag ramer Zeitungot és companistáit, hogy: t u c o n t r a audientior it o. Sic! tehát ez lenne a’józan conservativ mo dor Magyarországban, igy szokták önök úgy nevezett ősi jogaikat conserválni? szép, nagyon szép, ezen oldalról még nem ismertük önöket De hagyjuk ezt, mire majd ellenczáfolatomban viszszatérendek, most halljuk a’ rendeket. A’ sajtóügy lett vita tárgya. Mondám: ez a’ megyék kezében, a’fölötte való büntető rendelkezést értve, kényes portéka ’s ne is gondolja senki, hogy nemes Zágráb megye e’ terem polgári kötelességét nem érti; oh igen jól tudja ezt, felfogta, méltányolta ’s élt is vele. De miért? Ez a’ fő dolog. Szép idők múltak el azóta, mióta Horvátországban az időszaki sajtó mozog’s ezen hoszszu szép idők alatt Horvátország polgárinak azon része, kik zászlóikra az alkotványos haladást tűzték ki,hasztalan várakozott egyetlen árva czikkre, melly ha nem is érdekükben, legalább a’ puszta igazságot követve, méltányosan íratott volna. Ilyen czikkre hasztalan várakoztak, ellenben meglepettek czifrábbnál czifrább közlésekkel,mellyek tömyér gyanúsítások, ráfogások, alaptalan vádak,’s aljas rágalmakkal’s ez szünetlenül igy tartott és tart; ma német, holnap illyr nyelven rágalmaztatunk, végre a’ hitelességi (?) pecsét magyar nyelven üttetik rá a’ bpesti híradó által. A’külföldi lapok ezekből merítvén adataikat, mi természetesb, mint hogy hasonló színben jellemeztetik ország polgárinak azon része,melly oppositiónak mondatik; azonban nem akar mást,mint alkotványa épen tartatását,az ennek értelmébeni haladást,közös teherviselést,’’stb.Gondolják önök magukat helyzetünkbe, kik midőn lelkűkbe tekintenek, ’s nem találnak ott semmi szennyet, mi az igazság bírói széke előtt vádat emelhetne, vagy mi miatt az öntudat nyugtalanságot szerezne, hanem tetteik tisztaságában a’ polgári kötelességek pontos teljesítését látva magasztos önérzettel fordulnának az önöket környező világhoz, ennek mintegy homlokáról olvasók a’ helyeslés megnyugtató kifejezését, ’s ha ezt teendők többet találnak, annyit t. i. hogy a’ helyeslés élőszavakban is kitör a’ hazug ajkakon; ’s midőn másnap felébrednek önök ujult erővel látandók a’ hivatal terheinek emeléséhez,vagy az elv tisztasága hirdetéséhez,’s ekkor kinyomott betűkkel szolgálnak,mellyek az örömében tegnap ujongó nép szavát hazudtolják meg, mellyek elmagyarázzák a’ legtisztább szavat, kétségbe hozzák a’legőszintébb indulatot,megtagadják az igazságot; ’s a’ végett hogy az ügyet megrontsa, megtámadja, gyanúsítja, rágalmazza az azt gyámolitó embereket; ah mondják még önök ott a’ Duna Tisza mentiben, mit lennének illy esetben teendők? Hallgatni nem lehet, mert „qui tacet, consentire videtur.“ Védnünk magunkat ismét nem lehet, mert megtámadóink, rágalmazóink kezeiben van a’ közlési fegyver. Avagy másként áll a’dolog a’ horvát oppositióval? nem!set tán roszszabbul. Augsburg, Lipcse, Berlin, Paris, London ’stb.’stb. mindenütt írnak felőlünk, írnak pedig úgy, a’ mint elleneink diktálták. No már védjék önök magukat, mert minden,ki nem védi magát, vagy tehetetlen, vagy gyáva. Mi egyik sem akarunk lenni. Mindezek Zágráb rendei előtt fölmerültek akkor, midőn az érintettem sajtóügy vitatásába bocsátkoztak, midőn indítványoztatott, hogy egy sajtókezelő ember fenyíttess meg. Ezen indítványon sokan megütköztek; jól van, nem áól a’ sajtót fékeznünk, miután annak szabadsága melletti harczolók sorába tartozunk. Szent igaz! de mire mentünk, vagy mikép akarunk mi sajtószabadságot? úgy, hogy mindenkinek jó véleményét,becsületét, polgári reputatióját szabad legyen tapodni? úgy, hogy isten és ember ellen, egyesek és testületek ellen korlátlanul handabandázhassunk? Nem! mi illy sajtószabadságot nem akarunk. Illy nézetben volt az indítványzó is, ki az,Agraraer Zeitung4 felelős szerkesztőjét tiszti kereset alá vétetni akará. A’ jelen volt szónokok egész serge pártolást.Másnap ez ellen J. A. turopolyai gróf a’ tiszti keresetről szóló végzést a’ sajtó iránti tiszteletből megsemmíttetni kérte. Okait a’ végzést hozók is tisztelők, ’s azt szívesen is fogadák va- £62