Jelenkor, 1846. január-december (15. évfolyam, 1-103. szám)

1846-09-17 / 74. szám

nem itélet-megmásitás, hanem azért kívántatik fel, hogy váljon a’ kiállított büntetés után az elitélt egyed a diszjel-vi­­selhetéstöl megfosztassék ó vagy sem?— az öszszetornyo­­sult felhők szétoszolván, a’ nem létesülhető diadal érzeté­ben az ellenzék is megnyugodni látszatott ’s az intézvény tisztelettel fogadtatott el. —A’ görögném egyesülteki átté­rést tárgyazó intézvény jövő országgyűlésig is teljes erejű­nek és jogszerűnek ismertetvén, törvénynyé alakittatását sürgetendjük. D. S. György nemességének hadnagya, mig nemes társait szép számmal szemlélhető, a’ husárszabást hozá említésbe, ha valaha, úgy most lehetett leginkább lát­ni, miként nem az előterjesztett okok nyomósága következ­tet néha megyei közhatározatot, mert ha nemes barátunk­nak folytonos kiabálásit tekintjük, úgy látszott, hogy ők mi­vel sem gondolva,önérdeküknek mészáros felebarátai rom­lását is örömest feláldozzák, czéljuk nem volt más mint mi­nél olcsóbb húst kaphatni, és ha főispánunknak ritka ta­pintata ez ügyön fordítást nem tesz, nemes barátunk a hús árát felére is csökkentik. Pedig sokkal szebb alakban tűnik fel ez alkotványos jeles szabadság gyakorlata, ha az által a’ magánérdekek szentsége csorbulást nem szenved. — A’ marhahús fontja 13 xról lire szállíttatott. Ez ollyan ár, mellyel mostan mindenki megállhat. Választvány is lett ki­nevezve, melly a’mérték pontos kiszolgáltatása iránt czél­­szerű intézkedést hozzon. Más napi gyűlésünk Szabolcs vármegye ismeretes le­velével nyittatott meg, mellyben megkerestetünk, hogy fő­ispánunkat a’törvényszékeken elnökösködni ne engedjük. Első alispánunk hoszszasabban fejtegető az ellenmondás­ra nem talált ügyet’s ha beszéde fonalát hamarább félben szakítja, a’ levél rövid tudomásul vétetik a’nélkül, hogy el­lenzékre talál, mert ellenzéki tagaink első napi gyűlésünk után teremünket oda hagyák, épen e’ tárgynak már majda­ni befej­eztetésekor lépett be volt országgyűlési követünk B. I. kinek pár év előtt minden mondása megyei végzésre,min­den indítványa közfelkaroltatásra talált, most,ha közelebb­ről megyénket nem ismernék, azon gondolatra volnánk ve­temedni kénytelenek, hogy politikai hitsorsosai kinnálltak, mert lelkes szavai hatásukat csak ollykori üres éljenben nem pedig az általa kívánt sikerben lelik fel. Gyűlésünk má­sod napjától végéig ő volt maga az ellenzék, vívott ellenei­vel mint jó hadvezér, ki elleneinek sokaságától környeztet­ve, bizonyos legyőzetésében, meggyőződésén táplált ügyé­nek várkulcsát feladni még sem akarja. A’szabolcsi levél mellett felhozott törvényes és gyakorlati szempontoknál e­­gyes hangja mégis elhangzott, mint a’ pusztában kiáltozóé. •— Tolna vgye Kir. és RR. Ulászló király I dec. 72 — és III dec. 71 — továbbá az 1536:37 és 1723: 58 t. sz. ren­deletéhez alkalmazott ellenkező gyakorlatnál fogva a’ tárgy­ra nézve az értekező megye nézeteiben nem osztoznak, mit annak hivatalosan megiratni rendeltek. —Turopolya ne­mességének kir. biztos Kukovics János elleni vádaira néz­ve közlött levele, egy tagból állván az ellenzék pártoltatás nélkül egyszerűen tudomásul vétetett.­A’nevezetes­ tár­gyak közül még megemlítendő: miként a’ bekövetkezett rósz termés miatt félhető népviség tekintetéből a’ nép álla­pota helységenként fel fog jegyeztetni, a’földes uraságok könyörületre szólittatni’s mind­ezekről October5dik napjára kitűzött kisgyülésre teendő jelentés mellett a’ n.m. helytar­tótanács figyelmeztetni.Jövő évnegyedes közgyűlésünk ha­tárnapja november 30dik napja. Rendes levelező. # « # lEatmárm­egfel­edlS­»áni»elyettes székfoglaló«». II.Kár­oly, sept. 9én. Olly ünnepélyről teszek tudósítást, melly a’ kitüntetett tisztelgési pompát és fényt tekintve, Szatmármegyében hoszszas emlékezetben maradand. Ez ünnepély, a’főispáni helyettes beiglalási ün­nepélye vala.A Folyó hó­dik napján, az előre gondosan tett intézkedések szerint—számos tagból álló fényes küldöttség várta ő magát Bagos helységben,—honnan gróf Lázár Er­zsébet özv. Bagossy Jánosné házánál tartott dűs teritékü ebéd után—ó maga számos kocsi kíséretében a’székesvá­ros felé indulván, Domahida helységnél, a’ lovakon ülő ’s daliás tekintetű megyei ifjúság és a károlyi nemesség által üdvözöltetett; a’székesváros határszélénél pedig várták ő magát az uradalmi tisztek, és a’ díszes zászlót követett lo­­as polgárok rendezett tömege. Álgyűdörgések hirdetők a’ vendég közeledtét ’s hogy a’ végtelen porjelleg a’ látást ne gátolja, szives indulatból készek valának a’város lako­si a’ hoszszu utczákat megöntözni. A’ város végén diadal­kapu emelkedett, hol a’városi elöljárók tiszteletöket kije­lentvén, komoly méltósággal megkapó szép rendben vonult végig a’ zöld lombokkal diszitett utakon a’ nagyszerű dísz­­menet, hullámzó embertömegtől kisértetve.—A’ harsány ,éljen‘ rivalgás szakadatlan volt. — a’ diszmenet czélhoz jutva, ő magát tisztelgő szónoklattal fogadá a’ megyei RR. gyülekezete; ezután egymást felváltva mutaták be tisztele­tüket az egyházi rend, gazdasági egyesület’s királyi és bá­nyavárosok. Ő maga minden tisztelgő szónoklatot termé­szetes szerénységgel, kötelező nyájassággal ’s nyilt szívből fakadt válaszszal fogadott. Alig végződtek a’ tisztelgések, midőn a’város középületein ezer meg ezer csillag gyűlt ki, ’s a’ nagyszerű kivilágítás bámulásra ragadt bennünket.Ké­­ső estig hullámzott az utczákon a’ bámész néptenger ’s ő maga kocsiját mindenütt ,éljen‘ rivalgás közt követte. E’ néptenger arcza derült vala ’s midőn annyi tömérdek nyelv éljeneket hangoztata, ezt nem ujságvágy, sem nem a’ máso­kat utánzási hajlam szülte, hanem az ünnep tárgyához csatlakozás. Az, ki a’ nép kegyét, sem hiúságból, sem bár­­melly mellékes czélból soha nem vadászta, hanem azt sze­rénységéért’s munkásságáért kapta, magasztos érzelmek­kel fogadhatá e’ tisztelet jeleit, ’s ezekből, sokszoros küz­delmeiben kapott sebeire enyhítő ballamot meríthetett.— A’ tisztelgést fáklyás zene zárta be; a’ fáklyás zenét adta if­júság, idősbeli kíséreteiben a’ megyeház udvarára vo­nulván V. L. főjegyzőt, és G.S. főbírót leendő alispánokul éljenezve kiáltá ki.*) Felviradt a’székfoglalás napja, ’s ő maga, a’ közgyű­lésből kinevezett ’s őt meghívó küldöttségnek kijelentvén, hogy az isten és vallás iránti kötelesség minden emberi dolognál elsőbb, meghivá a’ Réket előbb a’ kath. azután a’ ref. egyházban tartandó isteni tiszteletre. A’BB. mind két helyen nagy számmal megjelenvén,a’ hálaáldozat bemuta­tása ’s a’ ref. egyházban tartott alkalmi velős szónoklat meghallgatása után, a’gyűlésterembe viszszavonultak,ho­lott is ő maga ékes és tartalomdus beszédet tartott, melly­ben politikai hitvallását is előadá ’s miután az esküt, főtiszt. Dózsa Ant.szatmári kanonok előmondása szerint után mon­­dá, hoszszas éljen kiáltások közt székét elfoglalta’s miután a’rendes tanácskozások sorompója megnyittatott, sietett ő mga a’ BB. közkívánatát megelőzni ’s a’ szükséget telje­síteni, midőn a’ tisztválasztásra od­ok. 21dik napját azon nyilatkozattal tűzte ki, hogy a’ tisztviselők választásakor e­­gyedűl az érdemet tekintendi, a’ tisztválasztást megelőző napokon pedig közgyűlést tartand, melly alkalommal tarto­zik minden tisztviselő sáfárkodásáról számot adni.Nem szó­lok a’ főispáni helyettesnél készített gazdag ebédről, nem az itt ürített áldomáspoharakról, sem azon váratlan jelenetet nem festegetem, midőn az ellenzék intelligentialis nagy szá­mú csoportja E. M. és D. M. alispánokat kikiáltotta;**)ha­­nem csak egy dolgot említek még meg, melly dicsően or­szágló legjobb fejdelmünk iránt hálára kötelezte Szatmár­­megye Rendeit,Károlyi György gr. ő mlga uradalmi igazga­tóját Flekl (ezentúl Térey) Károlyt, a’megye kérelmére, nemesi szabadsággal ajándékozván meg ő felsége, a’ ré­szére kiadott nemesi czimeres levél septb. 9 ik napján hir­­dettetett ki. — Elérzékenyült öröm sugárzott minden arcz­­ról látva, hogy a’ valódi érdem jutalom nélkül nem marad­hat; az érdemesítettnek kebelhullámit pedig csak az ismér­t) E’ fáklyás zenérül a’ pesti Hírlap levelezője ezeket közli: A’ helybeli uradalom mindent megtett, hogy a’ nap fé­nyes legyen, mellynek éjszakáján azon párt, melly különbö­ző időben különböző nevet visel: conservativ, midőn e’ szó­nak cursusa van; calvinista párt, midőn korteskedni kell; jó­zan vagy mérsékelt haladó, ha magasabb kegyelést akar nyerni, e’ párt még azon éjjel kikiáltá jövendő alispánait, V. L főjegyzőt és G. S. főbírót fáklyás zene mellett; a’ neveket egyébiránt jól ismertük már addig is, mert váltig kiáltva vol­tak ’s győzedelmökkel, mióta főispáni helytartónk ki van ne­vezve, beharangoztatott a’ megye, elszámoltatván a’ maga­sabb sympathiák, mellyek őket támogatni fogják. A’ kikiál­tásnak nagy hatása nem volt, ’s azt egy kis esemény még jobban elkicsinyítette. Az első jelöltnek szállása ugyanis a’ másodalispáni szállás felett van az emeletben, a’megyeház­ban, ’s midőn a’ zenekör jelöltjének szállása előtt az udvaron tisztelgett, a’ főjegyző a’ felső folyosón ’s a’másodalispán az alsón, egyszerre jelentek meg köszönni a’ megtiszteltetést,’s beszélt amaz fen ’s ez alant, mi zavart szerzett a’ kis sereg­ben, ’s egy kis mulatságot másnapra az embereknek. Meg­történt; az egyik boszankodott rajta, a’ másik nevetett, ’s el­múlt. S­z­e­r­k. **) Ezen kikiáltásnál igy értesít az P. Ilirlap levelezője: A’melly nap a’tisztujitás határnapjául ki volt mondva, azon párt, mellynek lelépését némellyek hirdeték, délután 6 óra­kor kikiáltá jelöltjeit, E. M. és D. M. táblabirákat, olly fénye­sen mint Szatmárban soha még nem történt. Mintegy 200 főnyi sereg az úri rendből, kisérve megannyi néptől,hét pom­pás fogat eredezése mellett, mellyek az előbbkelő és i­­dősbek számára álltak ki, harsogó zenével indultak a’ szar­­vas-vendéglőbül a’ megyeutczába, hol E. M -t egyik barát­jának szállásán feltalálván, díszmenetben a’ megyevár udva­rára haladtak, hol D. M. szállásolt; ’s őt is felkarolván, dia­dallal vivék el magokkal, nem kevés örömére a’jóknak. Mi hatása lett e’ kikiáltásnak, abból dőlhetni meg, hogy a' má­sik párt következő három napon szüntelen conferentiázott; első alispáni jelöltjét leléptette, elhivén hogy e’jegyben fe­ltetlen győzniük; azután, egy ívnek aláírásával mérsékleti haladók pártjának nyilatkoztatván magokat, első alispánul K. - et kiáltották ki, ki azonban azt elfogadni nem akarja a­­zon körülménynél fogva, mivel adott szava kötelezi most már, midőn a’ másik párt jelöltjeit kikiáltotta, ellene fel nem lépni, miután vele, felhívás következtében is, nem lépett föl. E’ miatt ezen párt még mind ez időig nem tudja újabb viszo­nyait megalakítani; ’s miután első fellépését is viszszavonta, csak nagyobb zavarba jött, mellyben egy pár fenálló és el­­mellőzött igény még növeli a’ háborodást. S­z­e­r­e­­heti, ki mint ő , saját erején teremti jövőjét és sokszoros, lelki küzdelmeiért óhajtott jutalmát megtalálja. Néhány szót még a’ megyei életről. Nagy napnak né­zünk elibe s az eredményt a’jövő titkos fátyola fedezi. Fő­ispáni helyettes ő magát most az egész megye minden szí­nezetre való tekintet nélkül békeangyalnak tartja, de félő, hogy a pártok,mellyek most is homlokkal állnak egymással szemközt s a kibékülést egymással mindeddig nem kísér­tették meg, átkos küzdelmeket idézhetnek ismét e’ megyére. Nyúljunk kebleinkbe uraim!’s ne próbáljunk a’ közvélemé­nyen, mellynek kedvenczei nem vagyunk—erőszakot tenni; engedjük az ollyanoknak a’ tért, kik azon erős lábakkal megállhatnak; legyünk egymás iránt kölcsönös türelemmel ’s ne tegyünk semmit sem szerénytelen önhittségből, sem gúnyos lenézésbő higy pártviszályok rémes fellegei megyt éltünk egét nem boritandják. — Főispán-helyettesi székfoglalóé Ungbati Pribék Antal ungi főispáni helytartó székfoglalási ünnepe é. September lső napján ment véghez ’s mondhatom, hop én részemről sok illyes ünnepélyt láttam, mellyekről ő mondhatni, hogy fényben dúsak valának, de melly az ungi­­nál szívélyesebb körben forgott volna, megvallom, nem lát­tam soha. Mert itt a’ szó teljes értelmében nem volt egyéb, mint csupa tiszta öröm, általányos szíves lelkes öröm. Előb­­éi est­re midőn a’megyei küldöttség kíséretében megér­ke­zett az ünnep hőse, legelsőbben találkozott az ungvári hé­ber közönséggel, melly számára diadalívet készite, illy föl­­irással: „hódolat az érdemnek!“ És itt megköszönté a’köz­ség levében W. M. héber elöljáró, átadva neki a’ község nevében általa készített és nyomatott beszédet ’s válaszul e’ község azt véve, hogy miután ők a’ türelmi adótehertől ő felsége által fölmentettek, igyekezzenek megmutatni, hogy erre érdemesek valának’s hogy néptanodákat építse­nek, mellyekben a’magyar nyelvet tanítsák és bontakoz­zanak ki régi előítéleteikből, hogy a’ nemzeti testületi?' egyesülni képesek legyenek. Azután fölükt ismét kocsijat és héber szüzek szép fehér díszöltönyben fogadák , kiknek­­ egyike által hazai nyelven üdvözöltetvén, szives kivánatai­­kat megköszönte, atyailag intve őket, miképen ne feledjék azt, hogy ők egykor a’férfiak szivein uralkodni fognak, an­­nálfogvást azokat arra igyekezzenek bírni, hogy a’ hazá­nak, királynak szeretet- és tisztelet-érző fiakat ’s leányo­kat neveljenek.—Az ungvári keresztyén község részéről is diadalkapuval és D.P. által értelmezett üdvözléssel fogad­tatott, honnan a’ vár kapuján érkezvén a’megye házába, a’ lépcsőknél megyei fényes küldöttség által fogadtatott’s a’ KK. és KR. nevében K. B.F. tisztel, főjegyzőnk által lelkes beszéddel lön megköszöntve, mellyben a’ kor érdekei el­mésen valának megpendítve és kiemelve. Mire válasz lan a’ szívnek hó kiömlése, a’ hang rezgésein megtetsző forró érzelmek rövid nyilatkozata, mellyekre azon pereznyi idő nem vala elégséges, hogy elbeszélhesse azokat a’ mélysé­gesen érző lelkes férfiú. ’S van is a’ gondolat és érzelmek között azon csodálatos különbség, hogy amazt ki bírja u­­gyan a’ nyelv mondani, mig az érzelem alig tud eléadás tárgya lenni. Szűnni nem akaró éljenzések közt lépett föl a’ főispáni termekbe ’s utána tódult az értelmiség egyete­me, mint anyaméh után a’ raj­ és estve általányos kivilági­­gitás következett, mellyben föltűnök voltak: a’ város tanács­házán, árnyképe a’ napi hősnek, nemesi koronával disze­­sitve, illy évkölteménynyel alatta: VÍLLel Pribék AntaL Vrat tartsD VéDVe sok éVig VngVnk fő poLCzán Isten IDőknek Vra! És minden ablakon egy lobor (spyramist), melly olvasható volt e’ két szó: „Éljen Pribék.“ Azután S. B. bol­ján szinte illy irat, szép kivilágítással: „ÉLjen a’kormányzó sziveként Hű VILLel Pribék AntaL VrVnk ViVjon az IDVes Úton !.. “ Volt a’ héber imaháznál is diszitvény illy átvilágra „Isten szerző e’napot, vigadjunk és örvendjünk rajta.E ben az imaházban köz könyörgés tartatott az ujdon kinev­zett helytartó jelenlétében’s karének is zengett öszszehang­­zó dallamokban. A’ könyörgés tetszett, mert szivreható e­lőadással van fogalmazva és nagy észszel. Azután D. erdőmester udvara előtt is látható volt illy átviláglat:, Él­jen Pribék Antal!“ ’S mondják, hogy a’ nagy hídnál is W­­ujdon épült házánál minden ablak illy átviláglattal volt el­ö látva:„éljen!”’ és a’ posztógyáron kis torony alakban látszott egy átvilágitvány, melly szinte csinos volt; P. L. házán ha­sonlóul volt egy illy fölirással: „éljen a’ megye főispáni he­­ lyettese!“ Taraczkok is durrogtak és a’Kárpát bérczei ha­talmasan viszszaverték morgadalmit! És a’nap fáklyás ze­nével bevégezve, P. Á. aljegyzőnk lelkesen köszönte a’ fia­talság nevében őmsgát ’s lelkes bölcs választ vala nyert,­ szerencsés viszont a’ fiatalság számára. Más napon pedig: a’ r. kath. egyházban nagy misén valánk, hol D. Á. hegedüs gyönyörködtetés lyány-hang is vala hallható a’ zenekarba melly égbe ragadá az ünnepélyes lelkeket szép zengzeté­­vel. Egyszóval: minden modor ki jön merítve, minő csak a 440 -

Next