Jelenkor, 1846. január-december (15. évfolyam, 1-103. szám)
1846-09-17 / 74. szám
nem itélet-megmásitás, hanem azért kívántatik fel, hogy váljon a’ kiállított büntetés után az elitélt egyed a diszjel-viselhetéstöl megfosztassék ó vagy sem?— az öszszetornyosult felhők szétoszolván, a’ nem létesülhető diadal érzetében az ellenzék is megnyugodni látszatott ’s az intézvény tisztelettel fogadtatott el. —A’ görögném egyesülteki áttérést tárgyazó intézvény jövő országgyűlésig is teljes erejűnek és jogszerűnek ismertetvén, törvénynyé alakittatását sürgetendjük. D. S. György nemességének hadnagya, mig nemes társait szép számmal szemlélhető, a’ husárszabást hozá említésbe, ha valaha, úgy most lehetett leginkább látni, miként nem az előterjesztett okok nyomósága következtet néha megyei közhatározatot, mert ha nemes barátunknak folytonos kiabálásit tekintjük, úgy látszott, hogy ők mivel sem gondolva,önérdeküknek mészáros felebarátai romlását is örömest feláldozzák, czéljuk nem volt más mint minél olcsóbb húst kaphatni, és ha főispánunknak ritka tapintata ez ügyön fordítást nem tesz, nemes barátunk a hús árát felére is csökkentik. Pedig sokkal szebb alakban tűnik fel ez alkotványos jeles szabadság gyakorlata, ha az által a’ magánérdekek szentsége csorbulást nem szenved. — A’ marhahús fontja 13 xról lire szállíttatott. Ez ollyan ár, mellyel mostan mindenki megállhat. Választvány is lett kinevezve, melly a’mérték pontos kiszolgáltatása iránt czélszerű intézkedést hozzon. Más napi gyűlésünk Szabolcs vármegye ismeretes levelével nyittatott meg, mellyben megkerestetünk, hogy főispánunkat a’törvényszékeken elnökösködni ne engedjük. Első alispánunk hoszszasabban fejtegető az ellenmondásra nem talált ügyet’s ha beszéde fonalát hamarább félben szakítja, a’ levél rövid tudomásul vétetik a’nélkül, hogy ellenzékre talál, mert ellenzéki tagaink első napi gyűlésünk után teremünket oda hagyák, épen e’ tárgynak már majdani befejeztetésekor lépett be volt országgyűlési követünk B. I. kinek pár év előtt minden mondása megyei végzésre,minden indítványa közfelkaroltatásra talált, most,ha közelebbről megyénket nem ismernék, azon gondolatra volnánk vetemedni kénytelenek, hogy politikai hitsorsosai kinnálltak, mert lelkes szavai hatásukat csak ollykori üres éljenben nem pedig az általa kívánt sikerben lelik fel. Gyűlésünk másod napjától végéig ő volt maga az ellenzék, vívott elleneivel mint jó hadvezér, ki elleneinek sokaságától környeztetve, bizonyos legyőzetésében, meggyőződésén táplált ügyének várkulcsát feladni még sem akarja. A’szabolcsi levél mellett felhozott törvényes és gyakorlati szempontoknál egyes hangja mégis elhangzott, mint a’ pusztában kiáltozóé. •— Tolna vgye Kir. és RR. Ulászló király I dec. 72 — és III dec. 71 — továbbá az 1536:37 és 1723: 58 t. sz. rendeletéhez alkalmazott ellenkező gyakorlatnál fogva a’ tárgyra nézve az értekező megye nézeteiben nem osztoznak, mit annak hivatalosan megiratni rendeltek. —Turopolya nemességének kir. biztos Kukovics János elleni vádaira nézve közlött levele, egy tagból állván az ellenzék pártoltatás nélkül egyszerűen tudomásul vétetett.A’nevezetes tárgyak közül még megemlítendő: miként a’ bekövetkezett rósz termés miatt félhető népviség tekintetéből a’ nép állapota helységenként fel fog jegyeztetni, a’földes uraságok könyörületre szólittatni’s mindezekről October5dik napjára kitűzött kisgyülésre teendő jelentés mellett a’ n.m. helytartótanács figyelmeztetni.Jövő évnegyedes közgyűlésünk határnapja november 30dik napja. Rendes levelező. # « # lEatmármegfeledlS»áni»elyettes székfoglaló«». II.Károly, sept. 9én. Olly ünnepélyről teszek tudósítást, melly a’ kitüntetett tisztelgési pompát és fényt tekintve, Szatmármegyében hoszszas emlékezetben maradand. Ez ünnepély, a’főispáni helyettes beiglalási ünnepélye vala.A Folyó hódik napján, az előre gondosan tett intézkedések szerint—számos tagból álló fényes küldöttség várta ő magát Bagos helységben,—honnan gróf Lázár Erzsébet özv. Bagossy Jánosné házánál tartott dűs teritékü ebéd után—ó maga számos kocsi kíséretében a’székesváros felé indulván, Domahida helységnél, a’ lovakon ülő ’s daliás tekintetű megyei ifjúság és a károlyi nemesség által üdvözöltetett; a’székesváros határszélénél pedig várták ő magát az uradalmi tisztek, és a’ díszes zászlót követett loas polgárok rendezett tömege. Álgyűdörgések hirdetők a’ vendég közeledtét ’s hogy a’ végtelen porjelleg a’ látást ne gátolja, szives indulatból készek valának a’város lakosi a’ hoszszu utczákat megöntözni. A’ város végén diadalkapu emelkedett, hol a’városi elöljárók tiszteletöket kijelentvén, komoly méltósággal megkapó szép rendben vonult végig a’ zöld lombokkal diszitett utakon a’ nagyszerű díszmenet, hullámzó embertömegtől kisértetve.—A’ harsány ,éljen‘ rivalgás szakadatlan volt. — a’ diszmenet czélhoz jutva, ő magát tisztelgő szónoklattal fogadá a’ megyei RR. gyülekezete; ezután egymást felváltva mutaták be tiszteletüket az egyházi rend, gazdasági egyesület’s királyi és bányavárosok. Ő maga minden tisztelgő szónoklatot természetes szerénységgel, kötelező nyájassággal ’s nyilt szívből fakadt válaszszal fogadott. Alig végződtek a’ tisztelgések, midőn a’város középületein ezer meg ezer csillag gyűlt ki, ’s a’ nagyszerű kivilágítás bámulásra ragadt bennünket.Késő estig hullámzott az utczákon a’ bámész néptenger ’s ő maga kocsiját mindenütt ,éljen‘ rivalgás közt követte. E’ néptenger arcza derült vala ’s midőn annyi tömérdek nyelv éljeneket hangoztata, ezt nem ujságvágy, sem nem a’ másokat utánzási hajlam szülte, hanem az ünnep tárgyához csatlakozás. Az, ki a’ nép kegyét, sem hiúságból, sem bármelly mellékes czélból soha nem vadászta, hanem azt szerénységéért’s munkásságáért kapta, magasztos érzelmekkel fogadhatá e’ tisztelet jeleit, ’s ezekből, sokszoros küzdelmeiben kapott sebeire enyhítő ballamot meríthetett.— A’ tisztelgést fáklyás zene zárta be; a’ fáklyás zenét adta ifjúság, idősbeli kíséreteiben a’ megyeház udvarára vonulván V. L. főjegyzőt, és G.S. főbírót leendő alispánokul éljenezve kiáltá ki.*) Felviradt a’székfoglalás napja, ’s ő maga, a’ közgyűlésből kinevezett ’s őt meghívó küldöttségnek kijelentvén, hogy az isten és vallás iránti kötelesség minden emberi dolognál elsőbb, meghivá a’ Réket előbb a’ kath. azután a’ ref. egyházban tartandó isteni tiszteletre. A’BB. mind két helyen nagy számmal megjelenvén,a’ hálaáldozat bemutatása ’s a’ ref. egyházban tartott alkalmi velős szónoklat meghallgatása után, a’gyűlésterembe viszszavonultak,holott is ő maga ékes és tartalomdus beszédet tartott, mellyben politikai hitvallását is előadá ’s miután az esküt, főtiszt. Dózsa Ant.szatmári kanonok előmondása szerint után mondá, hoszszas éljen kiáltások közt székét elfoglalta’s miután a’rendes tanácskozások sorompója megnyittatott, sietett ő mga a’ BB. közkívánatát megelőzni ’s a’ szükséget teljesíteni, midőn a’ tisztválasztásra odok. 21dik napját azon nyilatkozattal tűzte ki, hogy a’ tisztviselők választásakor egyedűl az érdemet tekintendi, a’ tisztválasztást megelőző napokon pedig közgyűlést tartand, melly alkalommal tartozik minden tisztviselő sáfárkodásáról számot adni.Nem szólok a’ főispáni helyettesnél készített gazdag ebédről, nem az itt ürített áldomáspoharakról, sem azon váratlan jelenetet nem festegetem, midőn az ellenzék intelligentialis nagy számú csoportja E. M. és D. M. alispánokat kikiáltotta;**)hanem csak egy dolgot említek még meg, melly dicsően országló legjobb fejdelmünk iránt hálára kötelezte Szatmármegye Rendeit,Károlyi György gr. ő mlga uradalmi igazgatóját Flekl (ezentúl Térey) Károlyt, a’megye kérelmére, nemesi szabadsággal ajándékozván meg ő felsége, a’ részére kiadott nemesi czimeres levél septb. 9 ik napján hirdettetett ki. — Elérzékenyült öröm sugárzott minden arczról látva, hogy a’ valódi érdem jutalom nélkül nem maradhat; az érdemesítettnek kebelhullámit pedig csak az ismért) E’ fáklyás zenérül a’ pesti Hírlap levelezője ezeket közli: A’ helybeli uradalom mindent megtett, hogy a’ nap fényes legyen, mellynek éjszakáján azon párt, melly különböző időben különböző nevet visel: conservativ, midőn e’ szónak cursusa van; calvinista párt, midőn korteskedni kell; józan vagy mérsékelt haladó, ha magasabb kegyelést akar nyerni, e’ párt még azon éjjel kikiáltá jövendő alispánait, V. L főjegyzőt és G. S. főbírót fáklyás zene mellett; a’ neveket egyébiránt jól ismertük már addig is, mert váltig kiáltva voltak ’s győzedelmökkel, mióta főispáni helytartónk ki van nevezve, beharangoztatott a’ megye, elszámoltatván a’ magasabb sympathiák, mellyek őket támogatni fogják. A’ kikiáltásnak nagy hatása nem volt, ’s azt egy kis esemény még jobban elkicsinyítette. Az első jelöltnek szállása ugyanis a’ másodalispáni szállás felett van az emeletben, a’megyeházban, ’s midőn a’ zenekör jelöltjének szállása előtt az udvaron tisztelgett, a’ főjegyző a’ felső folyosón ’s a’másodalispán az alsón, egyszerre jelentek meg köszönni a’ megtiszteltetést,’s beszélt amaz fen ’s ez alant, mi zavart szerzett a’ kis seregben, ’s egy kis mulatságot másnapra az embereknek. Megtörtént; az egyik boszankodott rajta, a’ másik nevetett, ’s elmúlt. Szerk. **) Ezen kikiáltásnál igy értesít az P. Ilirlap levelezője: A’melly nap a’tisztujitás határnapjául ki volt mondva, azon párt, mellynek lelépését némellyek hirdeték, délután 6 órakor kikiáltá jelöltjeit, E. M. és D. M. táblabirákat, olly fényesen mint Szatmárban soha még nem történt. Mintegy 200 főnyi sereg az úri rendből, kisérve megannyi néptől,hét pompás fogat eredezése mellett, mellyek az előbbkelő és idősbek számára álltak ki, harsogó zenével indultak a’ szarvas-vendéglőbül a’ megyeutczába, hol E. M -t egyik barátjának szállásán feltalálván, díszmenetben a’ megyevár udvarára haladtak, hol D. M. szállásolt; ’s őt is felkarolván, diadallal vivék el magokkal, nem kevés örömére a’jóknak. Mi hatása lett e’ kikiáltásnak, abból dőlhetni meg, hogy a' másik párt következő három napon szüntelen conferentiázott; első alispáni jelöltjét leléptette, elhivén hogy e’jegyben feltetlen győzniük; azután, egy ívnek aláírásával mérsékleti haladók pártjának nyilatkoztatván magokat, első alispánul K. - et kiáltották ki, ki azonban azt elfogadni nem akarja azon körülménynél fogva, mivel adott szava kötelezi most már, midőn a’ másik párt jelöltjeit kikiáltotta, ellene fel nem lépni, miután vele, felhívás következtében is, nem lépett föl. E’ miatt ezen párt még mind ez időig nem tudja újabb viszonyait megalakítani; ’s miután első fellépését is viszszavonta, csak nagyobb zavarba jött, mellyben egy pár fenálló és elmellőzött igény még növeli a’ háborodást. Szereheti, ki mint ő , saját erején teremti jövőjét és sokszoros, lelki küzdelmeiért óhajtott jutalmát megtalálja. Néhány szót még a’ megyei életről. Nagy napnak nézünk elibe s az eredményt a’jövő titkos fátyola fedezi. Főispáni helyettes ő magát most az egész megye minden színezetre való tekintet nélkül békeangyalnak tartja, de félő, hogy a pártok,mellyek most is homlokkal állnak egymással szemközt s a kibékülést egymással mindeddig nem kísértették meg, átkos küzdelmeket idézhetnek ismét e’ megyére. Nyúljunk kebleinkbe uraim!’s ne próbáljunk a’ közvéleményen, mellynek kedvenczei nem vagyunk—erőszakot tenni; engedjük az ollyanoknak a’ tért, kik azon erős lábakkal megállhatnak; legyünk egymás iránt kölcsönös türelemmel ’s ne tegyünk semmit sem szerénytelen önhittségből, sem gúnyos lenézésbő higy pártviszályok rémes fellegei megyt éltünk egét nem boritandják. — Főispán-helyettesi székfoglalóé Ungbati Pribék Antal ungi főispáni helytartó székfoglalási ünnepe é. September lső napján ment véghez ’s mondhatom, hop én részemről sok illyes ünnepélyt láttam, mellyekről ő mondhatni, hogy fényben dúsak valának, de melly az unginál szívélyesebb körben forgott volna, megvallom, nem láttam soha. Mert itt a’ szó teljes értelmében nem volt egyéb, mint csupa tiszta öröm, általányos szíves lelkes öröm. Előbéi estre midőn a’megyei küldöttség kíséretében megérkezett az ünnep hőse, legelsőbben találkozott az ungvári héber közönséggel, melly számára diadalívet készite, illy fölirással: „hódolat az érdemnek!“ És itt megköszönté a’község levében W. M. héber elöljáró, átadva neki a’ község nevében általa készített és nyomatott beszédet ’s válaszul e’ község azt véve, hogy miután ők a’ türelmi adótehertől ő felsége által fölmentettek, igyekezzenek megmutatni, hogy erre érdemesek valának’s hogy néptanodákat építsenek, mellyekben a’magyar nyelvet tanítsák és bontakozzanak ki régi előítéleteikből, hogy a’ nemzeti testületi?' egyesülni képesek legyenek. Azután fölükt ismét kocsijat és héber szüzek szép fehér díszöltönyben fogadák , kiknek egyike által hazai nyelven üdvözöltetvén, szives kivánataikat megköszönte, atyailag intve őket, miképen ne feledjék azt, hogy ők egykor a’férfiak szivein uralkodni fognak, annálfogvást azokat arra igyekezzenek bírni, hogy a’ hazának, királynak szeretet- és tisztelet-érző fiakat ’s leányokat neveljenek.—Az ungvári keresztyén község részéről is diadalkapuval és D.P. által értelmezett üdvözléssel fogadtatott, honnan a’ vár kapuján érkezvén a’megye házába, a’ lépcsőknél megyei fényes küldöttség által fogadtatott’s a’ KK. és KR. nevében K. B.F. tisztel, főjegyzőnk által lelkes beszéddel lön megköszöntve, mellyben a’ kor érdekei elmésen valának megpendítve és kiemelve. Mire válasz lan a’ szívnek hó kiömlése, a’ hang rezgésein megtetsző forró érzelmek rövid nyilatkozata, mellyekre azon pereznyi idő nem vala elégséges, hogy elbeszélhesse azokat a’ mélységesen érző lelkes férfiú. ’S van is a’ gondolat és érzelmek között azon csodálatos különbség, hogy amazt ki bírja ugyan a’ nyelv mondani, mig az érzelem alig tud eléadás tárgya lenni. Szűnni nem akaró éljenzések közt lépett föl a’ főispáni termekbe ’s utána tódult az értelmiség egyeteme, mint anyaméh után a’ raj és estve általányos kivilágigitás következett, mellyben föltűnök voltak: a’ város tanácsházán, árnyképe a’ napi hősnek, nemesi koronával diszesitve, illy évkölteménynyel alatta: VÍLLel Pribék AntaL Vrat tartsD VéDVe sok éVig VngVnk fő poLCzán Isten IDőknek Vra! És minden ablakon egy lobor (spyramist), melly olvasható volt e’ két szó: „Éljen Pribék.“ Azután S. B. bolján szinte illy irat, szép kivilágítással: „ÉLjen a’kormányzó sziveként Hű VILLel Pribék AntaL VrVnk ViVjon az IDVes Úton !.. “ Volt a’ héber imaháznál is diszitvény illy átvilágra „Isten szerző e’napot, vigadjunk és örvendjünk rajta.E ben az imaházban köz könyörgés tartatott az ujdon kinevzett helytartó jelenlétében’s karének is zengett öszszehangzó dallamokban. A’ könyörgés tetszett, mert szivreható előadással van fogalmazva és nagy észszel. Azután D. erdőmester udvara előtt is látható volt illy átviláglat:, Éljen Pribék Antal!“ ’S mondják, hogy a’ nagy hídnál is Wujdon épült házánál minden ablak illy átviláglattal volt elö látva:„éljen!”’ és a’ posztógyáron kis torony alakban látszott egy átvilágitvány, melly szinte csinos volt; P. L. házán hasonlóul volt egy illy fölirással: „éljen a’ megye főispáni he lyettese!“ Taraczkok is durrogtak és a’Kárpát bérczei hatalmasan viszszaverték morgadalmit! És a’nap fáklyás zenével bevégezve, P. Á. aljegyzőnk lelkesen köszönte a’ fiatalság nevében őmsgát ’s lelkes bölcs választ vala nyert, szerencsés viszont a’ fiatalság számára. Más napon pedig: a’ r. kath. egyházban nagy misén valánk, hol D. Á. hegedüs gyönyörködtetés lyány-hang is vala hallható a’ zenekarba melly égbe ragadá az ünnepélyes lelkeket szép zengzetével. Egyszóval: minden modor ki jön merítve, minő csak a 440 -