Jelenkor, 1846. január-december (15. évfolyam, 1-103. szám)

1846-11-22 / 93. szám

Zalamegyei közgyűlés. Zala-Egerszeg nov. 17-én. Folyó hó­skén m. főisp. helyettes elnöklete alatt tar­tatott közgyűlésünk a’megye állapotáról tétetni szokott év­­negyedes jelentés felolvastatásával véve kezdetét. Megér­tettük abból, hogy megyénkben ragály vagy járvány nem uralkodott; a’ személy- és vagyonbátorság azonban némi­leg szenvedett, mert egy pár gyilkosság, két mérgezés, mellynek egyike halált okozott’s több ló- és marhalopás tör­tént. Megértettük továbbá, éspedig aggasztó fájdalommal, hogy Paizs Péter, már ezelőtt kegyelem útján 8 évig szen­vedett’s újabb bűntények következtében ismét befogatott hires rabló és gyilkos megyei magányos börtönéből egyik rabtársa által neki benyújtott vésü segedelmével l­/á­lált széles falat átásva, ezután az árnyékszék ajtaját és egy vas rostélyt kifeszitve ’s az udvar­keritésen egy szekéroldal o­­da támasztása által átmászva megszökött’s az ekkor őrt állott két hajdú bevasaltatott. — Az adó a’tisztviselők min­den szorgalma mellett sem hajtathatott egészen be, minek az egymás után következett két évi szűk termés, a’több he­lyen beütött burgonyaromlás oka. Végre megértettük és pedig örömmel, hogy oct. 19ke óta a’Balaton hullámit gőz­hajó szeldeli. E’jelentés egyes pontjai fölött következőleg tanács­koztunk és határoztunk: a’mérgezés felől mit sem szóltunk, pedig ez valóságosan életkérdés ’s megyénkben úgy szól­ván divattá kezd válni; mindenesetre czélszerű lett volna a’ méreghezi jutást megnehezíteni, mert mit használ, hogy a’ gyógyszertárakból csak orvosi rendelvény mellett kaphat­ni; midőn a’házas tótok font számra hordozzák és árulgatják azt? — Paizs Péter hires rab megszöktét illetőleg, hogy a’ kellő rend megtartása mellett a’ tárgy hamarább befejez­tethessék, első alispán ur e’ három kérdést tűzte ki eldön­tésül: kik és mennyire hibásak a’nevezett rab megszökté­­ben? minő intézkedések tétessenek a’ megszököttnek mi­­nél előbbi befogathatása végett? és minek a’ megszökheté­­sek gátlására? E’ tárgy fölött a’ tanácskozás igen nehezen indult meg, utóbb azonban a’ kitűzött kérdéseket szem elől tévesztve annyira haladtunk, hogy egészen a’tapolczai já­rásbeli erdőkbe jutottunk, mellyekben egy 11 —12 egyed­­ből álló rabló csapat tanyát. Felszólalt ekkor D. F. Ibiró mondván: ha a’ rendek a’kitüzött kérdéseket szem előtt tart­ják, úgy e’ tárgy már régen befejeztetett volna.Az első kér­dés ez vala: kik és mennyire vétkesek Paizs Péter meg­­szöktében? Először vétkes a’ főfelvigyázó, a’ várnagy, és pedig nem azért, mint némellyek állítják, hogy a’ megszö­kés idejekor maga dolgában járva távol volt a’ nélkül, hogy más helyettese lett volna, mert engedelem mellett volt tá­vol; arra pedig, hogy távolléte alatt valakit p.o. a’kapitányt, helyettesitse mind eddig megyeileg utasítva nem volt,a’vitéz­­kapitány úr úgy is igen el lévén foglalva a’ zsiványok üldö­zésével, hanem vétkes azért, hogy olly hires gonosztevőt, kiről már előre hireszteltetett, hogy meg fog szökni, egy roszul épült tömlöczbe hagyta záratni, azonban ezen hibá­jáért nem érdemel többet, mint komoly rászalást. Hibás to­vábbá a’bevasaltatott két hajdú, kik azon kötelességüket, hogy felváltás előtt egy óranegyeddel meggyujtott gyertyá­val a’ tömlöczöket megvizsgálják, nem teljesítették. Ezek fölött mondjon ítéletet még a’jelen közgyűlés alatt kiküldött törvényszék, mindenesetre tekintetbe véve a’könnyítő kö­rülményeket, t. i. a’ tömlöcznek roszul épített falát, az ajtó és rostély gyenge állását ’stb.’stb. Ezen törvényszéknek ha­gyassák meg az is, hogy ha eljárása közben másokat is vét­kesnek találna, azokat is tüstini fogja perbe; azon rabnak mikénti jutalmaztatása felől pedig, ki egy czédula által a’ szándékolt szökésről a’kulcsárt tudósította,a’megyének vé­­leményes jelentést adjon. T.i. midőn Paizs Péternek egy rabtársa által a’ vésü benyujtatott, azt egy harmadik rab észrevette ’s ezt egy a’ könyvből kiszakított levélre e’ szava­kat írva: vigyázzanak, Paizs Péter szökni akar, egy hajdú­nak bejelentette, minek következtében Paizs Péter tömlö­­cze meg is vizsgáltatott, azonban a’ vésü nála meg nem ta­láltatott. — A’ második kérdésre, folytatá a’ szólott tb. ur. álljon feleletül az, mit a’ rendek is legczélirányosabbnak látnak, t.i.mind a’feladó,mind a’ megfogó részire tűzessék ki ju­talom a’ megyei pénztárból; a’ki megfogja, kapjon 100, a’ ki feladásával befogatását eszközli, 50 frtot, nem számítva ide azon 100 ft, mellyeket ugyan e’ czélra egyesek ajánlot­tak ’s hogy ezen intézkedésünknek annál jobb sikere le­gyen,a’ szomszéd megyéket is tudósítsuk róla. A’ harmadik kérdésre nézve küldjünk ki néhány de hozzá értő tagból álló választványt olly utasítással, hogy a’ szökések meg­­gátlására szükséges teendők felől a’ megyének véleményes jelentést adjon. És az itt előadottak értelmében mondatott ki a’ határozat. Bizony furcsa dolgok történnek a’ nagyvi­lágban néha; bizonyítja jelen esemény is. A’föld népe egy ember-életet feláldozva megfogja e’ gonosztevőt, átadja és fizet a’megyének, hogy jól őriztesse meg azt,’s miután a’ megye ezt pénzért­ sem tette, most még is a’megye pénzzel kívánja kézrekeríteni azt, mit meg nem őriztetett pénzért. De ne vitassuk e’ dolgot tovább, hanem inkább, mivel már a’ rabokról szólunk, kimondunk valamit, mi lelkünkben már régóta sajog, t.i.szeretnők tudni, hogy ki által és mik­é­­p­e­n kezeltetik azon pénz, mit a’munkára küldetett rabok napibérben kapnak?meglehet hogy ezt az avatottak tudják, de mi avatatlanok nem tudjuk; pedig ha a’ rabok élelmezé­sére fordított ezreket minden esztendőben legalább egyszer megemlíteni szokták, ugyanakkor meg lehetne említeni ezt is.­­A’ tapolczai járásban tanyázó rabló csapatnak felosz­latása végett újra kihirdettetjük a’ k. kincstártól minden elfogott rablóért nyerendő 24 vagy 12 darab aranyból álló jutalmat, a’ mint t. i. élve vagy halva állittatik be. Ezenkívül főszolgabiráinknak meghagytuk, hogy a’ csapat üldözésé­re a’ pandúr erőt pontosítsák öszsze, és ha ez elegendő nem lenne, használjanak katonai erőt, hisz azért van me­gyénkben 4 osztály katonaság, hogy szükség idején hasz­náltassák. Az idei szűktermés és burgonya-romlásra nézve P. F. esp. felszólitá a’ rendeket, hogy intézkedjenek, mielőtt a’ valóságos szükség beköszöntene. D. F. tb. azt állítja, hogy szükség idején két dolog méltó figyelemre: egyik az, hogy a’kinek pénze van gabonát vehessen, és ezt némileg eszközölheti is a’megye, p. o. megtiltja, hogy bizonyos ki­szabott óra előtt a’ kereskedő gabonát ne vehessen. Másik az, hogy a’kinek pénze nincs, annak is legyen kenyere és ezen segíteni igen nehéz, itt csak a’felebaráti szeretet se­gíthet ’s ezen kívül minden intézkedés csak foltozás. Állítja továbbá, hogy a’megye ez ügyre nézve igen keveset tehet, például felhozva azon tavalyi határozatunkat, melly szerint a’pálinka-égetést eltiltottuk,de a’melly felsőbb helyről meg­­semmisittetett’s azért azt javasolja, hogy a’ szolgabirák küldessenek ki illető járásaikba élelem körüli vizsgálódás végett, kik vizsgálódásuk eredményéről, valamint a’ szük­séges teendők felől a’megyének véleményt adjanak, szük­ség idején a’nm. helytartótanácshoz felterjesztendőt. És ez határozatba is ment. Ezután herczeg B. Fnek tiszteihez in­tézett azon utasításáért, hogy szükség idején megszorult alattvalóinak gabonát kölcsönözzenek, illő elismerés jeléül köszönőlevelet határoztunk azon kijelentéssel, hogy illy el­­­­ismerésre tarthatnak számot mindazon földesurak, kik föl­desúri és emberi kötelességüket hasonlag teljesitendik.Sú­lyosak a’ körülmények, de az éhségtől talán megment bennünket a’jó Isten, mondá D. F. tb. és mondottak vele sokan. — A’ balatoni gőzhajózásra nézve az illető tisztvi­­­­selőknek meghagytuk,hogy az oda vezető utak és hidakra kellő gondot fordítsanak.­­ A’ jelentés fölötti tanácskozás után egy legfelsőbb helyről érkezett’s őfelsége nevével ellátott leirat olvasta­tott fel, mellyben először igen komolyan rászaltatik a’ me­gyének,hogy a’nm.helytartótanácstól már kétszer megsem­­misittetett azon határozatához, melly szerint a’ törvényszé­keken a’ főispánilag nem kinevezett táblabirák használtat­hatnak ülnökökül, folyvást ragaszkodik és újra megsemmi­­síttetik; azután pedig eltiltatik a’megye azon eddig divato­zott szokásától, melly szerint a’ tiszteletbeli hivatalnokokat törvényszékeken fizetés mellett alkalmazta. E’ tárgy fölött igen csípős vita keletkezett. Gs. L. tb. a’ leirat első részére nézve igen boszszankodik, hogy a’megyének az 1613:24. világos törvényre alapított határozata olly törvényekbe üt­közőnek állittatik, mellyek a’ tárgyat nem is érintik, mind­­azáltal a’leiratnak hódolni kiván azon kijelentéssel, hogy a’ tárgy jövő országgyűlésre sérelmül jegyeztessék föl. A’ le­irat másod részire nézve csudálkozik szónok, hogy a’ mi­dőn közigazgatási tekintetben több ezerbe kerülő uj hi­vatal állittatik fel, épen akkor tiltatik el a’megye a’tisztelt hivatalnokoknak az igazság gyorsabb kiszolgáltatása te­kintetéből csekély fizetés melletti alkalmaztatásától, azon­ban a’leiratnak e’részben is hódolni kiván azon kijelentés­sel, ha az igazság kiszolgáltatása meg fog akadni,annak nem a’ megye fog lenni oka. S. M. tb. T.K. főszolgabíró és töb­ben a’leirat félretétele mellett szóltak. P. F. esp. ellenben feltétlen elfogadása mellett, mondván: a’magyarnak kétféle törvénye vagyon.Írott t. i. és szokásbeli;amaz ha gyakorlat­ban nincs, erőnélküli, imez könyvnélkül is kötelező; az 1613: 24. tczikk, mellyre a’ rendek határozatukat alapították,gya­korlatban nincs és nem is volt, azért a’k. leirat minden fel­tétel nélkül elfogadható. Cs. S. tbiró nem nézi az usust, mi­kor írott törvény vagyon, nem nézi kivált a’ sarkalatos tör­vényeknél, hogy pedig az 1613: 24d. t. ez. sarkalatos tör­vény, kitetszik onnan, mert az 1681. 16d. t. czikkben meg­­erősittetett; azért tehát a’ leirat elfogadtatása ellen szavaz. Felszólalt most egy szomszéd megyei pleb. G. J. mondván: nem szólanék, ha egy valaki olly csípős kifejezésekkel nem élt volna; és lón e’ szavakra kiáltozás: hazugság, nem igaz; hogy a’szabadelvű Zalában a’ szabad szólás megpirittassék, lón kérdezés: van é joga itt a’ t. urnák szólani? holott zalai nemestárs, és tb. lön felszólítás: szóljon a’ fiscus, felkelt er­re D. F. tb. ’s engedőimet kérve a’ szólni kezdett pleb. úrtól egész tűzzel mondá: előbb szólok én egyet, azután szóljon a’ fiscus, és nem bánom ha azt mondja, mit én. A’ tek. urak közül sokan nem érdemlik meg a’ szabadságot, mert nem tudják becsülni a’ szabadszólást, a’ szabadvéleményt.Ha va­laki sértőleg szól, vagy személyt, vagy a’ hely szentségét sérti; ha személyt sért, lássa azt a’ személy, a’ ki sértetik, védelmezze magát — ha a’ hely szentségét sérti, tudják azt a’rendek, hogy illyenkor mit kell cselekedni. Én jelen e­­setben még többet is mondok,azt mondom-,hogy t.i. az a’va­laki nemcsak csípős de kemény, sőt éles kifejezésekkel is élt. Ne adjanak a’ rendek türelmetlenségükkel okot arra, hogy elleneink még szorosabban szövetkezzenek ellenünk; az igazság úgy is kivivandja magát, nem szükséges arra korcsmai lárma.“ E’ nemes tűzzel elmondott szavakra a’ csend helyre állott ’s a’ idő utfolytatá’s elvégzé félbenszaki­­tott beszédét, mellyben azt mutogatá, hogy a’fenforgó ha­tározat által a’ főisp. jogok csorbittatnak. Ekkor ismét fel­szólalt D. F. id. de most a’ fenforgó tárgy érdemében. ’S el­mondva a’ kérdésben levő határozat keltét ’s azon viszon­tagságokat,mellyeken az jelen időkig átment azt állítja,hogy az 1613:24d. t.czikk, mellyre Zalamegye határozatát alapí­totta, világos, melly hogy gyakorlatban is volt, bizonyítja az, hogy 1681. 16d. 1.czikkben megerősittetett. Miután a­­zonban, e’világos törvényre alapított határozat egy, leg­felsőbb helyről érkezett leiratban több rendbeli törvénybe ütközőnek mondatik, azért ismét megsemmisittetik, azt ja­vasolja szónok, hogy a’leiratnak engedve, jegyezzük fel a’ tárgyat az országos sérelmek sorába, hogy az országgyűlés ítélje meg egykor, kinek volt igaza. Egyébiránt is folytató szónok, Zalamegye itt csak elvet akart menteni, mellyet é­­letbe léptetni épen nem kívánt, mire jelen időben sem szük­ség, sem alkalom nincsen; nincs szükség, mivel annyi tbi­­ránk van, hogy fél Magyarországot elláthatnék sedriával, bár gabonánk volna annyi i de alkalom sínesen, mert ex po­­tioribus nobilibus alig találhatnánk valakit, ki tbiró nem vol­na. A’leirat második részére nézve, minthogy általa a’házi pénztár kiadásinak kevesbitése czéloztatik, a’ nem olly ré­gen beállott fizetéses szokástól szónok örömest eláll, azon esetre azonban, ha az igazság kiszolgáltatása ez által hát­ramaradást szenvedne,felírást javasol mellyben a’ törv.szé­­kében munkálkodó tisztelt tisztviselők számára bizonyos na­­pidij sürgettessék.A’ határozat ismét D. F.tb. előadása ér­telmében mondatott ki. Mi csak azt jegyezzük még ide,hogy a’jelen tárgyalásnál előfordult sok olly kifejezést elhallga­­tánk, mellyek olvasására csendes óráikban tán magok is, az azokat használók elpirulnának. Volt Göcsejben egy öreg tb. ki Zalamegyének jövendőjéről aggódva igy szokott fel— fohászkodni: Istenem! mi lesz Zala vármegyéből,ha én meg­halok! Mi pedig a’jelent felfogva szorult szívvel kénytele­ nittetünk felkiáltani: Istenem! mi történnék Zalamegye ta­nácstermében sokszorta D. F. tb. a’nagy tekintély ott nem ülne! — Főispáni helyettes ő mltga azon ígérettel zárta be mai napi gyűlést, hogy holnap a’méltányosság és tör­vényesség korlátiról fog szólani. (Vége köv.) Somogymegyei közgyűlés. Folyó ha­jdikán kezdett közgyűlésünket főispán ő méltósága nádor ő fen­sége egészségi állapota javulása miatti örvendezéssel és a’ kk. és írnek illy hazafiai örömben leendő osztozása re­ményével nyilván meg, azok is hasonló érzelmekkeli járu­­lásuknak jegyzőkönyvileg kijelentését határozták el; felol­vastatott ezután Krasznamegye levele, mellyben az 1836ik évi 21dik tör.czikk világos rendelete ellenére a’legköze­lebb megnyitott erdélyi országgyűlésre meghivatását pa­naszolván, és azért e’ megyét az említett törvény foganato­sításának minden törvényes módoni eszközlésére felszólít­ván, tudatja, miszerint az erdélyi országgyűlésre követett mint magyarországi megye küldötte legyen, mellyre elnök eméit, e’levélnek az orsz. küldöttséghez áttételét kívánó előterjesztéséhez nem járulva, mégis mellőzve az úgy ne­vezett részek viszszakapcsoltatásának mind ezideigleni el­mulasztásából eredt hibák és sérelmek előadását,Z. A. S. M. és M.L . nem kevés lelkesüléssel fejtegeték, mi módon a’ múlt magyar országgyülésrei meg nem jelenésért bünte­tés alá úgyszólván kényszerítt­etett részek majd a’ magyar, majd pedig az erdélyi országgyűlésre megjelenni kénytelven mind inkább a’ legbizonytalanabb állásnak néz­nek ebbe, de másrészről, midőn a’kir. tábla által meghozott és az erdélyi részek által ellenszegüléssel gátolt ítélet végre nem hajtatik, törvény iránti tiszteletlenség emeltetik ki, mi nem vezet másra, mint, hogy utóbb majd a’hon polgárai részéről fog a’ törvény iránt hasonló tiszteletlenség mutatkozni; és igy ezt nem akarva is a’ kormány a’ törvényhozásnál igen, de vég­rehajtásnál jogosan nem gyakori, ellenkezésének tekinteni kénytelenek: emelkedett ugyan az ellenzőnek pártolására is egy szózat S.V. által, az idézett törvénynek viszszakapcso­­lást illetőleg határozatlanságát, úgy a­ fenebbi kifakadások időelőttiségét azon okból feszegetvén, miszerint előbb a’ három részmegye ellen hozott ítélet végrehajtása gátlása- 554

Next