Jelenkor, 1846. január-december (15. évfolyam, 1-103. szám)
1846-11-22 / 93. szám
Zalamegyei közgyűlés. Zala-Egerszeg nov. 17-én. Folyó hóskén m. főisp. helyettes elnöklete alatt tartatott közgyűlésünk a’megye állapotáról tétetni szokott évnegyedes jelentés felolvastatásával véve kezdetét. Megértettük abból, hogy megyénkben ragály vagy járvány nem uralkodott; a’ személy- és vagyonbátorság azonban némileg szenvedett, mert egy pár gyilkosság, két mérgezés, mellynek egyike halált okozott’s több ló- és marhalopás történt. Megértettük továbbá, éspedig aggasztó fájdalommal, hogy Paizs Péter, már ezelőtt kegyelem útján 8 évig szenvedett’s újabb bűntények következtében ismét befogatott hires rabló és gyilkos megyei magányos börtönéből egyik rabtársa által neki benyújtott vésü segedelmével l/álált széles falat átásva, ezután az árnyékszék ajtaját és egy vas rostélyt kifeszitve ’s az udvarkeritésen egy szekéroldal oda támasztása által átmászva megszökött’s az ekkor őrt állott két hajdú bevasaltatott. — Az adó a’tisztviselők minden szorgalma mellett sem hajtathatott egészen be, minek az egymás után következett két évi szűk termés, a’több helyen beütött burgonyaromlás oka. Végre megértettük és pedig örömmel, hogy oct. 19ke óta a’Balaton hullámit gőzhajó szeldeli. E’jelentés egyes pontjai fölött következőleg tanácskoztunk és határoztunk: a’mérgezés felől mit sem szóltunk, pedig ez valóságosan életkérdés ’s megyénkben úgy szólván divattá kezd válni; mindenesetre czélszerű lett volna a’ méreghezi jutást megnehezíteni, mert mit használ, hogy a’ gyógyszertárakból csak orvosi rendelvény mellett kaphatni; midőn a’házas tótok font számra hordozzák és árulgatják azt? — Paizs Péter hires rab megszöktét illetőleg, hogy a’ kellő rend megtartása mellett a’ tárgy hamarább befejeztethessék, első alispán ur e’ három kérdést tűzte ki eldöntésül: kik és mennyire hibásak a’nevezett rab megszöktében? minő intézkedések tétessenek a’ megszököttnek minél előbbi befogathatása végett? és minek a’ megszökhetések gátlására? E’ tárgy fölött a’ tanácskozás igen nehezen indult meg, utóbb azonban a’ kitűzött kérdéseket szem elől tévesztve annyira haladtunk, hogy egészen a’tapolczai járásbeli erdőkbe jutottunk, mellyekben egy 11 —12 egyedből álló rabló csapat tanyát. Felszólalt ekkor D. F. Ibiró mondván: ha a’ rendek a’kitüzött kérdéseket szem előtt tartják, úgy e’ tárgy már régen befejeztetett volna.Az első kérdés ez vala: kik és mennyire vétkesek Paizs Péter megszöktében? Először vétkes a’ főfelvigyázó, a’ várnagy, és pedig nem azért, mint némellyek állítják, hogy a’ megszökés idejekor maga dolgában járva távol volt a’ nélkül, hogy más helyettese lett volna, mert engedelem mellett volt távol; arra pedig, hogy távolléte alatt valakit p.o. a’kapitányt, helyettesitse mind eddig megyeileg utasítva nem volt,a’vitézkapitány úr úgy is igen el lévén foglalva a’ zsiványok üldözésével, hanem vétkes azért, hogy olly hires gonosztevőt, kiről már előre hireszteltetett, hogy meg fog szökni, egy roszul épült tömlöczbe hagyta záratni, azonban ezen hibájáért nem érdemel többet, mint komoly rászalást. Hibás továbbá a’bevasaltatott két hajdú, kik azon kötelességüket, hogy felváltás előtt egy óranegyeddel meggyujtott gyertyával a’ tömlöczöket megvizsgálják, nem teljesítették. Ezek fölött mondjon ítéletet még a’jelen közgyűlés alatt kiküldött törvényszék, mindenesetre tekintetbe véve a’könnyítő körülményeket, t. i. a’ tömlöcznek roszul épített falát, az ajtó és rostély gyenge állását ’stb.’stb. Ezen törvényszéknek hagyassák meg az is, hogy ha eljárása közben másokat is vétkesnek találna, azokat is tüstini fogja perbe; azon rabnak mikénti jutalmaztatása felől pedig, ki egy czédula által a’ szándékolt szökésről a’kulcsárt tudósította,a’megyének véleményes jelentést adjon. T.i. midőn Paizs Péternek egy rabtársa által a’ vésü benyujtatott, azt egy harmadik rab észrevette ’s ezt egy a’ könyvből kiszakított levélre e’ szavakat írva: vigyázzanak, Paizs Péter szökni akar, egy hajdúnak bejelentette, minek következtében Paizs Péter tömlöcze meg is vizsgáltatott, azonban a’ vésü nála meg nem találtatott. — A’ második kérdésre, folytatá a’ szólott tb. ur. álljon feleletül az, mit a’ rendek is legczélirányosabbnak látnak, t.i.mind a’feladó,mind a’ megfogó részire tűzessék ki jutalom a’ megyei pénztárból; a’ki megfogja, kapjon 100, a’ ki feladásával befogatását eszközli, 50 frtot, nem számítva ide azon 100 ft, mellyeket ugyan e’ czélra egyesek ajánlottak ’s hogy ezen intézkedésünknek annál jobb sikere legyen,a’ szomszéd megyéket is tudósítsuk róla. A’ harmadik kérdésre nézve küldjünk ki néhány de hozzá értő tagból álló választványt olly utasítással, hogy a’ szökések meggátlására szükséges teendők felől a’ megyének véleményes jelentést adjon. És az itt előadottak értelmében mondatott ki a’ határozat. Bizony furcsa dolgok történnek a’ nagyvilágban néha; bizonyítja jelen esemény is. A’föld népe egy ember-életet feláldozva megfogja e’ gonosztevőt, átadja és fizet a’megyének, hogy jól őriztesse meg azt,’s miután a’ megye ezt pénzért sem tette, most még is a’megye pénzzel kívánja kézrekeríteni azt, mit meg nem őriztetett pénzért. De ne vitassuk e’ dolgot tovább, hanem inkább, mivel már a’ rabokról szólunk, kimondunk valamit, mi lelkünkben már régóta sajog, t.i.szeretnők tudni, hogy ki által és miképen kezeltetik azon pénz, mit a’munkára küldetett rabok napibérben kapnak?meglehet hogy ezt az avatottak tudják, de mi avatatlanok nem tudjuk; pedig ha a’ rabok élelmezésére fordított ezreket minden esztendőben legalább egyszer megemlíteni szokták, ugyanakkor meg lehetne említeni ezt is.A’ tapolczai járásban tanyázó rabló csapatnak feloszlatása végett újra kihirdettetjük a’ k. kincstártól minden elfogott rablóért nyerendő 24 vagy 12 darab aranyból álló jutalmat, a’ mint t. i. élve vagy halva állittatik be. Ezenkívül főszolgabiráinknak meghagytuk, hogy a’ csapat üldözésére a’ pandúr erőt pontosítsák öszsze, és ha ez elegendő nem lenne, használjanak katonai erőt, hisz azért van megyénkben 4 osztály katonaság, hogy szükség idején használtassák. Az idei szűktermés és burgonya-romlásra nézve P. F. esp. felszólitá a’ rendeket, hogy intézkedjenek, mielőtt a’ valóságos szükség beköszöntene. D. F. tb. azt állítja, hogy szükség idején két dolog méltó figyelemre: egyik az, hogy a’kinek pénze van gabonát vehessen, és ezt némileg eszközölheti is a’megye, p. o. megtiltja, hogy bizonyos kiszabott óra előtt a’ kereskedő gabonát ne vehessen. Másik az, hogy a’kinek pénze nincs, annak is legyen kenyere és ezen segíteni igen nehéz, itt csak a’felebaráti szeretet segíthet ’s ezen kívül minden intézkedés csak foltozás. Állítja továbbá, hogy a’megye ez ügyre nézve igen keveset tehet, például felhozva azon tavalyi határozatunkat, melly szerint a’pálinka-égetést eltiltottuk,de a’melly felsőbb helyről megsemmisittetett’s azért azt javasolja, hogy a’ szolgabirák küldessenek ki illető járásaikba élelem körüli vizsgálódás végett, kik vizsgálódásuk eredményéről, valamint a’ szükséges teendők felől a’megyének véleményt adjanak, szükség idején a’nm. helytartótanácshoz felterjesztendőt. És ez határozatba is ment. Ezután herczeg B. Fnek tiszteihez intézett azon utasításáért, hogy szükség idején megszorult alattvalóinak gabonát kölcsönözzenek, illő elismerés jeléül köszönőlevelet határoztunk azon kijelentéssel, hogy illy elismerésre tarthatnak számot mindazon földesurak, kik földesúri és emberi kötelességüket hasonlag teljesitendik.Súlyosak a’ körülmények, de az éhségtől talán megment bennünket a’jó Isten, mondá D. F. tb. és mondottak vele sokan. — A’ balatoni gőzhajózásra nézve az illető tisztviselőknek meghagytuk,hogy az oda vezető utak és hidakra kellő gondot fordítsanak. A’ jelentés fölötti tanácskozás után egy legfelsőbb helyről érkezett’s őfelsége nevével ellátott leirat olvastatott fel, mellyben először igen komolyan rászaltatik a’ megyének,hogy a’nm.helytartótanácstól már kétszer megsemmisittetett azon határozatához, melly szerint a’ törvényszékeken a’ főispánilag nem kinevezett táblabirák használtathatnak ülnökökül, folyvást ragaszkodik és újra megsemmisíttetik; azután pedig eltiltatik a’megye azon eddig divatozott szokásától, melly szerint a’ tiszteletbeli hivatalnokokat törvényszékeken fizetés mellett alkalmazta. E’ tárgy fölött igen csípős vita keletkezett. Gs. L. tb. a’ leirat első részére nézve igen boszszankodik, hogy a’megyének az 1613:24. világos törvényre alapított határozata olly törvényekbe ütközőnek állittatik, mellyek a’ tárgyat nem is érintik, mindazáltal a’leiratnak hódolni kiván azon kijelentéssel, hogy a’ tárgy jövő országgyűlésre sérelmül jegyeztessék föl. A’ leirat másod részire nézve csudálkozik szónok, hogy a’ midőn közigazgatási tekintetben több ezerbe kerülő uj hivatal állittatik fel, épen akkor tiltatik el a’megye a’tisztelt hivatalnokoknak az igazság gyorsabb kiszolgáltatása tekintetéből csekély fizetés melletti alkalmaztatásától, azonban a’leiratnak e’részben is hódolni kiván azon kijelentéssel, ha az igazság kiszolgáltatása meg fog akadni,annak nem a’ megye fog lenni oka. S. M. tb. T.K. főszolgabíró és többen a’leirat félretétele mellett szóltak. P. F. esp. ellenben feltétlen elfogadása mellett, mondván: a’magyarnak kétféle törvénye vagyon.Írott t. i. és szokásbeli;amaz ha gyakorlatban nincs, erőnélküli, imez könyvnélkül is kötelező; az 1613: 24. tczikk, mellyre a’ rendek határozatukat alapították,gyakorlatban nincs és nem is volt, azért a’k. leirat minden feltétel nélkül elfogadható. Cs. S. tbiró nem nézi az usust, mikor írott törvény vagyon, nem nézi kivált a’ sarkalatos törvényeknél, hogy pedig az 1613: 24d. t. ez. sarkalatos törvény, kitetszik onnan, mert az 1681. 16d. t. czikkben megerősittetett; azért tehát a’ leirat elfogadtatása ellen szavaz. Felszólalt most egy szomszéd megyei pleb. G. J. mondván: nem szólanék, ha egy valaki olly csípős kifejezésekkel nem élt volna; és lón e’ szavakra kiáltozás: hazugság, nem igaz; hogy a’szabadelvű Zalában a’ szabad szólás megpirittassék, lón kérdezés: van é joga itt a’ t. urnák szólani? holott zalai nemestárs, és tb. lön felszólítás: szóljon a’ fiscus, felkelt erre D. F. tb. ’s engedőimet kérve a’ szólni kezdett pleb. úrtól egész tűzzel mondá: előbb szólok én egyet, azután szóljon a’ fiscus, és nem bánom ha azt mondja, mit én. A’ tek. urak közül sokan nem érdemlik meg a’ szabadságot, mert nem tudják becsülni a’ szabadszólást, a’ szabadvéleményt.Ha valaki sértőleg szól, vagy személyt, vagy a’ hely szentségét sérti; ha személyt sért, lássa azt a’ személy, a’ ki sértetik, védelmezze magát — ha a’ hely szentségét sérti, tudják azt a’rendek, hogy illyenkor mit kell cselekedni. Én jelen esetben még többet is mondok,azt mondom-,hogy t.i. az a’valaki nemcsak csípős de kemény, sőt éles kifejezésekkel is élt. Ne adjanak a’ rendek türelmetlenségükkel okot arra, hogy elleneink még szorosabban szövetkezzenek ellenünk; az igazság úgy is kivivandja magát, nem szükséges arra korcsmai lárma.“ E’ nemes tűzzel elmondott szavakra a’ csend helyre állott ’s a’ idő utfolytatá’s elvégzé félbenszakitott beszédét, mellyben azt mutogatá, hogy a’fenforgó határozat által a’ főisp. jogok csorbittatnak. Ekkor ismét felszólalt D. F. id. de most a’ fenforgó tárgy érdemében. ’S elmondva a’ kérdésben levő határozat keltét ’s azon viszontagságokat,mellyeken az jelen időkig átment azt állítja,hogy az 1613:24d. t.czikk, mellyre Zalamegye határozatát alapította, világos, melly hogy gyakorlatban is volt, bizonyítja az, hogy 1681. 16d. 1.czikkben megerősittetett. Miután azonban, e’világos törvényre alapított határozat egy, legfelsőbb helyről érkezett leiratban több rendbeli törvénybe ütközőnek mondatik, azért ismét megsemmisittetik, azt javasolja szónok, hogy a’leiratnak engedve, jegyezzük fel a’ tárgyat az országos sérelmek sorába, hogy az országgyűlés ítélje meg egykor, kinek volt igaza. Egyébiránt is folytató szónok, Zalamegye itt csak elvet akart menteni, mellyet életbe léptetni épen nem kívánt, mire jelen időben sem szükség, sem alkalom nincsen; nincs szükség, mivel annyi tbiránk van, hogy fél Magyarországot elláthatnék sedriával, bár gabonánk volna annyi i de alkalom sínesen, mert ex potioribus nobilibus alig találhatnánk valakit, ki tbiró nem volna. A’leirat második részére nézve, minthogy általa a’házi pénztár kiadásinak kevesbitése czéloztatik, a’ nem olly régen beállott fizetéses szokástól szónok örömest eláll, azon esetre azonban, ha az igazság kiszolgáltatása ez által hátramaradást szenvedne,felírást javasol mellyben a’ törv.székében munkálkodó tisztelt tisztviselők számára bizonyos napidij sürgettessék.A’ határozat ismét D. F.tb. előadása értelmében mondatott ki. Mi csak azt jegyezzük még ide,hogy a’jelen tárgyalásnál előfordult sok olly kifejezést elhallgatánk, mellyek olvasására csendes óráikban tán magok is, az azokat használók elpirulnának. Volt Göcsejben egy öreg tb. ki Zalamegyének jövendőjéről aggódva igy szokott fel— fohászkodni: Istenem! mi lesz Zala vármegyéből,ha én meghalok! Mi pedig a’jelent felfogva szorult szívvel kénytele nittetünk felkiáltani: Istenem! mi történnék Zalamegye tanácstermében sokszorta D. F. tb. a’nagy tekintély ott nem ülne! — Főispáni helyettes ő mltga azon ígérettel zárta be mai napi gyűlést, hogy holnap a’méltányosság és törvényesség korlátiról fog szólani. (Vége köv.) Somogymegyei közgyűlés. Folyó hajdikán kezdett közgyűlésünket főispán ő méltósága nádor ő fensége egészségi állapota javulása miatti örvendezéssel és a’ kk. és írnek illy hazafiai örömben leendő osztozása reményével nyilván meg, azok is hasonló érzelmekkeli járulásuknak jegyzőkönyvileg kijelentését határozták el; felolvastatott ezután Krasznamegye levele, mellyben az 1836ik évi 21dik tör.czikk világos rendelete ellenére a’legközelebb megnyitott erdélyi országgyűlésre meghivatását panaszolván, és azért e’ megyét az említett törvény foganatosításának minden törvényes módoni eszközlésére felszólítván, tudatja, miszerint az erdélyi országgyűlésre követett mint magyarországi megye küldötte legyen, mellyre elnök eméit, e’levélnek az orsz. küldöttséghez áttételét kívánó előterjesztéséhez nem járulva, mégis mellőzve az úgy nevezett részek viszszakapcsoltatásának mind ezideigleni elmulasztásából eredt hibák és sérelmek előadását,Z. A. S. M. és M.L . nem kevés lelkesüléssel fejtegeték, mi módon a’ múlt magyar országgyülésrei meg nem jelenésért büntetés alá úgyszólván kényszeríttetett részek majd a’ magyar, majd pedig az erdélyi országgyűlésre megjelenni kénytelven mind inkább a’ legbizonytalanabb állásnak néznek ebbe, de másrészről, midőn a’kir. tábla által meghozott és az erdélyi részek által ellenszegüléssel gátolt ítélet végre nem hajtatik, törvény iránti tiszteletlenség emeltetik ki, mi nem vezet másra, mint, hogy utóbb majd a’hon polgárai részéről fog a’ törvény iránt hasonló tiszteletlenség mutatkozni; és igy ezt nem akarva is a’ kormány a’ törvényhozásnál igen, de végrehajtásnál jogosan nem gyakori, ellenkezésének tekinteni kénytelenek: emelkedett ugyan az ellenzőnek pártolására is egy szózat S.V. által, az idézett törvénynek viszszakapcsolást illetőleg határozatlanságát, úgy a fenebbi kifakadások időelőttiségét azon okból feszegetvén, miszerint előbb a’ három részmegye ellen hozott ítélet végrehajtása gátlása- 554