Jelenkor, 1846. január-december (15. évfolyam, 1-103. szám)

1846-11-22 / 93. szám

Moffiplenik a’ Társalkodóval minden héten kétszer­­­i, vasárnap és csütörtökön. Előfizethetni helyben a’ szerkesztő ’s kiadó tulajdonosnál uz utcza 453dik szám alatti Trattner-Károlyi ház első­­, egyebütt pedig miVe„ Syi PO­vaUM­ * 3 megrendelés. FOGLALAT. Magyar- és Erdélyorsz. (Kinevezések és elő­léptetések; Pest, Zala, Somogy és Turócz megyék közgyűlései; beregszászi tisztujitás; rövid közlések; erdélyi ügyek; a’szeged­temesvári vasutterv iránt; Árvamegye jelentése a’ keblebeli nép­­viség fölsegéllésére gyűlt h. adakozványok miképeni kezeltetése iránt; hivatalos czáfolat; budapesti napló.) A­u­s­z­t­r­i­a. (Hiteles tudósítás a’krakói respublicának az ausztriai birodalomhoz csatoltatásáról.) A­m­e­r­i­k­a. (Vázlata a’ legújabb mexicói statusforradalom­nak; California meghódolásáról.) Portugália. (A’ forradalmi küzdelmek több pontoni meg­­kezdetése.) Spanyolország. (A’ cortes feloszlatása ’s az újnak öszszehivatási határideje; elegy.) A­n­g­l­i­a. (Hadsereg Portugáliában; Warner romboló műve megkisértetik; elegy.) Francziaország. (Elegy tudósítások.) Értesítő: magyar- én Erdély uraiá­. Ő cs. ’s ap. kir. Fölsége a’ rozsnyai székesegyházi káp­talanban Markovics József kanonokot olvasó; Mattya­­s­o­v­s­z­k­y István kanonokot éneklő; Szentmiklósy La­jos kanonokot őrkanonokká, Hollók Imre tisztib. kanono­kot pedig ifjabb kanonokká kinevezni legkegy. méltóztatott. A’ m­argy magy. kir. udv. Kamra a’ lipcsei k. bánya­kamrai uradalomban megürült kasznári állomásra S­chrei­ne­r József badiki bányakamrai uradalmi ispánt, a’pokovai k. sóhivatalnál megürült mázsálóságra Br­k­­­o­v­i­ts József helybeli sópajtnőrt, a’ megürült bánffi-hunyadi ellenőrködő sómázsálói állomásra pedig Sty­evő Sámuel helybeli só­pajtnőrt alkalmazá. Királyi Pál, szentandrási kamrai tiszttartósági szám­tartó nyugalmaztatott. H.-Szoboszló városban rendszeresített városi orv. ál­lomásra Csorba Lajos ur pestvárosi rókus-kórházi se­gédorvos neveztetett ki­ Pestmegyei közgyűlés, a’ kisgyűlési jegyző­könyvek hitelesitése’s a’ népviség enyhítésére 50 ezer p.­­forint megajánlása után fölvétetett a’ K. Márk váltóhamisí­tás bűne miatt börtönben ülő zsidó rab kibocsáttatása i­­ránt érkezett második udvari rendelőt. A’ Tüköry József va­­gyonbukása körül előadottak tisztába hozatala as Pest­megye törvényszékére, mint választott bíróságra bízatván, ez a’ megkezdett nyomozásokból szükségesnek látta a’fel­nevezett zsidó et comp.befogatását;a’ letartóztatott egyed­­nek szállása nem tetszvén, szabadon eresztetéseért a’ fm. udv. kanczelláriához folyamodott, honnét is egy a’ múlt gyűlésre érkezett rendelet a’letartóztatottat kezesség mel­lett szabadon bocsáttatni parancsolja.A’rr. ezen leirat által alkotványos állásuk legfőbb palládiumát —a’ bírói függet­lenséget látván megsértve, azt el nem fogadhaták, hanem ellene —nézeteiket törvényes motívumokkal támogatva — felírtak. E’ felírásra ez úttal a’ fentisztelt főkormányszék mellőzve az ott kifejtetett főalapokat, t. i. a’ megtámadott bírói függetlenséget, csak a’ vizsgálatok bevégeztét említi ’s hogy ekép biztos kezességre a’ fogoly szabadon eresz­­tethetik, egyébként meghagyatik a’ megye főispánhelyet­tesének, hogy magának a dolog állapotáról kellő tudomást szerezvén, ha ezekből a’ befogottnak szabadon bocsáttat­­hatása kiderülne, azt a’ fm. udv. kanczelláriának ezen u­­jabb parancsára azonnal a maga ’s a’ megye eszközöl­je ’stb. A’ dolgok illyetén állapotában másodalispán emelt szót, ki az intézvényt több, de különösen két szempontból tartá hi­ányosnak, először azért,mert szerinte a’constitutio­­nális élet öszsze van zavarva más olly orsz. állapotával, hol az absolut uralom akarata tekintetik törvénynek, mi pedig nálunk,hol király és nemzet által hozott törvények uralkod­­nak, nem mehet; másodszor pedig azért, mert ezen intézményben nem a bírói függetlenségről tett s törvényekkel támogatott nézeteire a megyének ada­tik válasz, hanem a’ czímzett intézvény kiereszkedik a’vizs­­gálatokra, mi a’ megye feliratában egészen mellékes tárgy volt,’s ezekről szólván meghagyatik a’ főisp.helyettesnek, hogy a’ függőben levő vizsgálatokról magának kielégítő tudomást szerezzen; e’tudomás-szerzés vagy úgy történ­hetik, ha ő maga a’ vizsgálati irományokat átolvassa, miből szónok azt következteti, hogy ezekből még a’ kellő tudomás meg nem szereztethetik, minthogy azok fel valának ter­jesztve már a’ főméltóságu udv. kanczelláriához, vagy pedig a’ neveztük tudomás-szerzés­eként történhetik, ha ő maga uj vizsgálást rendelne vagy tartana. De hova ve­zetne ez? kérdi szónok, oda, hová az intézvény már is czé­­loz, t. i. hogy a’ főispánhelyettes fölébe tétetik a’ megyé­nek, mi iszonyú baj lenne ugyan, de még sem akkora, mint mi ebből következik, hogy t. i. superrevisora lenne a’ me­gyei törvényszéknek, melly a’ rt. vagyonát, függetlenségét firkntványas szabadságunk b­elsőbb biztositékit leginkább szokja kezelni. Szónok még több hilányit is fejtegeté az intézvénynek, hely szűke miatt itt ki nem terjeszkedhetünk, hanem indít­ványának azon részét említjük,mellyben felírást javasol,ab­ban fejtessenek ki a’rr. nézetei a’ független bíróságról, a’ megyei törvényszék sérthetetlenségéről ’stb. E. S.t biró kinyilatkoztatá, mikép e’tárgynak első iz­­beni fejtegetésekor, nem lévén azzal egészen tisztában, nem pártolhatá mindenben szóló társinak véleményit;de an­nál ragaszkodóbban teszi azt most, midőn a’leirat által o­­kozott sérelemről teljesen meg van győződve, ’s e’ meg­győződését számos törvényre történt hivatkozással támo­­gatá’spártolá az alispáni indítványt. Sz. F. úgy vélekedett, hogy a’ tárgyban felírni ugyan lehet, de egyszersmind a’ vizsgálat befejezését is szorgal­mazni kellene; a’ kibocsátást illetőleg pedig megjegyzé: mikép ha a’megyei hatóságnak joga volt a’szóban forgó zsidót letartóztatni, joga van azt ki is bocsátani, ha bizto­sításul elegendő kezességet ajánlhat, nem lát tehát törvény­telenséget a’ kanczellária azon kivonatában, miszerint a’ rabot kezesség mellett kieresztetni rendeli ’stb. Végül a’ felirási cselekvény bonczolgatásához fogván előterjesztő úgy találta, hogy nincs mindenkor igazsága annak, ki felír ’stb. — K. L.: Nevetségesnek vagy boszantónak lehetne némelly urak ollyatén igyekvését mondani, kik hogy czá­­folhassanak valamit, tehát extremumokat állítnak; így az e­­lőtte szólott azt állítja, hogy ki felír, annak nincs mindenkor igazsága, ezt ki sem állitá a’szónokok közül, ’stb. Azonban szónok nem vallja magát szobatudósnak,kik a’ közelebbi időkben egész könyveket írtak arról, hogy alkot­­ványos monarchia nem létezhetik, mert úgy mondák — a’ monarchia egy uralkodó főn alapszik, ellenben az alkot­­vány befolyást ad a’nemzetnek is. Ezen sánta állítást meg­­czáfolja a’magyar nemzet ezredéves élete, mellynek min­dig volt királya, de volt alkotványa is, melly királynak és nemzetnek egyiránt kimutatá jogkörét; a’ magyar nemzet a’ constitutionalis monarchiát a’ kölcsönös bizalom alapján iparkodott megegyeztetni szentül feltéve azt, hogy a’ korm. nem fog ollyast parancsolni, mi a’ törvénnyel ellen­kezik, ’s ha mégis cselekednék illyesmit, ez ellen a’nem­zet felír királyához; ’s itt van a’ repraesentationalis jog a­­lapja. Arra nézve, mellyik részen van az igazság, azt kell megvizsgálni: ki áll a’ törvényesség terén? Jelen kérdés­­­­ben a’megye áll a’törvényesség terén, mert a’megye védi az ezredéves alkotvány által biztosított bírói függetlensé­get; ez­úttal tehát az igazság azé, a’ ki felír. Különben tekintve csupán azt, hogy Pestmegye törvényszéke és erélyes elnöke által, mióta a’váltóhamisítás bűne reszke­tésben tart minden valamivel biró egyedet — közel húsz milliónyi érték mentetett meg az ország polgárinak; illy el­járás nem akadályozást, hanem a’kormány részéről meleg gyámolittatást érdemelne. De mellőzve ezt, szónok sokkal nagyobb aggodalmat lel az intézvény azon kitételében, hol a’ vizsgálat — átnézése ’s más egyéb a’ megye főispán­helyettesére bizatik.Ha a’ megbízást csak félig nyitott szem­mel tekintjük is, benne azonban a’ kir. biztost találjuk, de melly megkeresztelve nincs ’stb. Ez lenne tehát szerinte ki nem fejtett egyik czélja az uj rendszernek, mi ellen e’ megye maga idejében erélyesen repraesentált, vagy is, hogy a’ megyei adminisztrátorok ál­landó commissariusok is legyenek;mire hogy a’ jelen leirat­ban csakugyan czélzás van,onnan is kitetszik, mert a’ főis­pánhelyettes az irományok vizsgálatába a’ megye mellőzé­sével hatalmaztatik fel avatkozni ’s miután tisztába jött, hogy a’leiratnak foganatot eszközöljön; ez világos theoriája a’ k. biztosságnak. Egyébként szónok alispán indítványát egész terjedelmében pártolja. Sz. J. gr. mindenek előtt bocsánatott kérve rekedtsé­ge miatt, köszönetet szavaz másod alispánnak, mint a’me­­gyei törvényszék erélyes elnökének azon buzgóságáért, hogy már eddig is olly nevezetes öszszeget mentett meg a’ csalások általi enyészettől. Szóló gr. nem embere az újhu­­zásnak, sem a’ gyanúsításoknak, mert ezen politika az el­lenkező részről is hasonlót idézvén elé, csak a’ dolgok si­keres kifejtését hátráltatná. Szóló gróf annak okát, hogy e’ hazaboldogulása folyvást olly nehéz probléma, a’ sok eszes — de kevés okos főben találja; ó extra az o­k­o­s szót a’ pra­­cticussal is öszszeköté. A’ hallgatóság nyugtalanságára a’ gróf ismét alkalmat van kijelenteni’s mindenkit biztosítani, mikép­­t minden tettet ’s lépteiben a’ h­o­n­s­z­e­r­e­t­e­t ve­zérli; mindent csak alkotványos útón törekszik ’s minden és mindenkor csak alkotványos eszközökkel elérni; a’ he­lyett , hogy a’ levegőbe kapkodókat utánzaná— meggon­dolva számit és ezen számítása eredményét ismét csendes vérrel várja be, mi ritkán szokott elmaradni’sat. Továbbá szóló gróf a’ kormányi testületben olly pálya­tért látott előtte nyitva, mellyen haza-és népboldogitó cse­lekvésit nagyobb sikerrel teljesítheti; ’s nem látja jónak, ha a’ kormány iránt csak bizalmatlansággal lép­nek föl a’ rr. annál kevésbbé, mert az,mi itt alant sérelmes­nek tekintetik, gyakran azon viszonyokbóli véletlen, vagy mellőzhetlen kifolyásnak vehető, mellyel Magyarország A­­usztria irányában van;aztán, ha a’ rr. bizalmatlansággal vi­seltetnek a’ kormány iránt 's azt rész akaratról vádolják, i­­gen természetes, hogy a’kormány is hasonló mértékkel mér viszsza; azért kívánná ő amlga, hogy elállván a’ns rendek a’ sikeretlen ’s csak kölcsönös ellenállást előidéző újhuzási politikától, higgadtan írnák meg a’kérdés alatti dologról véleményeiket’stb. Itt közbejött kedvetlen intermezzo után, melly a’ vi­tatkozásokat a’ felvett tárgytól egészen elvezető ’s inkább szenvedélyi kifakadásnak mondható, Sz. M. első alispán kelt fel’s előadásával a’vitát ismét kellő kerékvágásba hoz­ta. Első alispán ur a’ leiratban kitett kegyelmezési jogot taglalá,mert azon esetben,ha t.i. érdemesnek adatik az,már nem kegyelem, melly közönségesen könyörület vagy irga­lom szüleménye szokott lenni; vagy ha kegyelem is, de minden esetre ollyan, mit — lévén reá érdem, követelni is lehet. Egyébiránt a’kegyelmezési jog itt nem is maga he­lyén van említve, mert a’ törvények adtak ugyan és adnak is jus gratiaet — a’ fejdelmeknek, de ezt csak a’ birákitélete után gyakorolhatják’s ekkor is az ítélet megsemmitése,vagy megmásitása nélkül; mielőtt azonban a’ vád itéletileg elin­tézve nincs, a’ kegyelmezési jog gyakorlása szóba sem jöhet. Jelen eset pedig már természeténél fogva ollyan, t. i. anya­gi követelésektől inpraegnálva, melly a’ kir. kegyelmezési jognak gyakorlását a’ vád érdemét tekintve egészen ki­zárja; aggodalmat lát a’leirat azon részében,melly a’megye adminisztrátorát az iralom vizsgálatára bizza meg; és na­gyon tart attól, hogy itt a’ kölcsönös egyetértés felbontásá­ra van czélzás, miszerint a’ fr. főispáni helyettesükkel visz­­szavonásokba keveredjenek ’stb. Különben, mik a’ dolog érdemére előtte szólók által alaposan elmondattak, azokat ismételve, az indítvány mellett szavaz. Néhány szónok nyilatkozata után főispánhelyettes úr felolvastatá a’ letartóztatott váltóhamisitóknak a’megye közönségéhez beadott folyamodványukat, mellyben előad­va, miként a’ fr. a’ fm. udv. kanczelláriához tett feliratukban azt is említve, hogy egyéb vizsgálatok is lennének a’ be­­fogottak ellen bevégzendők’s hogy ennélfogva sem bocsát­tathatnak szabadon — a’ folyamodványhoz csatolt két tör­vényszéki ítélet ezen aggodalmat teljesen elenyészti, mint­hogy azon vizsgálatok befejeztettek már, mellyekből kide­rült hogy K. M. azokban a’ vád, szerint nem volt bűnös. A­­zonban a’rr. a’ rabok letartóztatását a’ vizsgálat teljes be­fejezéséig szükségesnek tartván, a’ folyamodványt tudo­másul vevék; főispánhelyettes pedig röviden érintve, mikép a’ leiratban ő a’ törvényszék, vagy megye fölibe épen nem állittatik, valamint a’ kölcsönös egyetértés felzavarása sem czéloztatik; ez az ó hite,lkülönben a’ rr. akaratát végzésül kimondja, miszerint a’ múlt gyűlési támasz­ okok nyomán a’ megye telir, a’ felíráshoz az itt soroltak szerint újabb mo­tívumok is csatlandók, valamint a’ törvényszéki kérdéses ítélet is bővebb tudomás végett. E’ tárgy befejezte után olvastatott a’ nm. helytartó­­tanács azon intézvénye, mellyben Szögyényi László önma­­gának másod-alkanczellárrá neveztetését tudatja. Ezen ki­nevezést a’ fr. tudomásul vevék, ’stb. Mivel következő napon a’ s c o n t r o tárgyalása kö­vetkezett, első alispán az inditványozá, hogy ezen szüksé­ges része a’ közgyűlésnek ezentúl mindenkor az évnegye­­des közgyűlések megnyitási határideje előtti napon szinte nyílt ajtóknál tartatnék meg. Az indítvány úgy czélszerüsé­­ge, mint létesithetősége által közhelyeslésben részesülvén elfogadtatott. Végül Buda sz. kir. város átirata olvastatott, melly­ben tudatja a’rendekkel, hogy Ráday Gedeon gróf és Szentkirályi Móricz volt országgyűlési követeiket tiszteletbeli polgáraikká nevezvén ki, a’megtiszteltek szá­mára az illető polgári okleveleket kézbesittetni kérik, mi is sűrü éljenzések közt megtörtént. Másnap 18án a’mosonyi vámkérdés forgó szőnyegen, miről jövő számunkban, f

Next