Jelenkor, 1846. január-december (15. évfolyam, 1-103. szám)
1846-11-26 / 94. szám
FOGLALAT. Magyar- és Erdélyorsz.Kinevezés ; adakozás a’ József-nádor nemzeti képcsarnokra; tengerhajózás; néhány őszinte szó a’l’est. Zeit. szerkesztőségéhez; Pest, Zala és Nógrád megyék közgyűlései; vásári tudósítás; erdélyi ügyek; árvaügy; iparműkiállitási sorsjegyek húzásának határideje; budapesti napló.) Ausztria. (Császári rendelet kihirdetése Kralul bekebleztetése iránt.) Amerika. (Mexicói hírek a Monterey mellett történt ütközetről; újabb készületek.) Portugália. (Végzemény a’ királynőt illető dictatori hatalomról; portói lázadás; elegy.) Spanyolország. (Hírek miniszterváltozásról; nézetek a’ kormányzásról.) Anglia. (Kabinet-tanács a’ portugáli ügyek felett; elegy.) Olaszország. Értesítő; dunavizállás. 9S«ny«*réu Erdélyor«lág. ( cs. ’s ap. kir/Fölsége Krasznyánszky András zsebfalvai plébánost sárosi főesperessé kinevezni legkegy. méltóztatott. A’ kir. kamrai ungvári erdőmesteri állomás megürült. József nádor nemzeti képcsarnoka részére közelebbi napokban érkezett Pestre a’római Colosseumot ’s azt környező római vidéket ábrázoló, aranyozott rámába foglalt olajfestvény, mellyet ő felsége Mária Ludovica,cs. kir. főherczegnő, ’s Párma, Piacenza és Guastalla uralkodó herczegnője Kerpel Leopold kismartoni születésű hazánkfia ’s akadémiai műfestész ur által az említett képcsarnok számára készíttetni, ’s a’ nevezett művész által a’ nemzeti képcsarnokot alakitó egyesület helyettes elnökének kézbesiltetni méltóztatott.— Midőn ő felségének nemzeti vállalatunk iránt e’ nagybecsű ajándékával kegyesen bizonyított figyelméért, az egyesület legmélyebb háláját nyilványitni szerencsés az alulirtt, egyszersmind örömmel mutatja be hazánknak említett fiatal s kitűnő tehetségekkel biró művészünket, ki Olaszországban nyolcz évig mutatása alatt szerencsés volt Marko Károly tyres művész-hazánkfia tanítványai közé soroztatni, kinek a’ tájfestésben sajátságos jeles modorát ernyedetlen szorgalma által sajátjává tévé, ’s közelebbi September hónapban Pécsben léte közben arra érdemesittetett, hogy hat rendbeli tájfestvényeit, mellyeket a’ fels- szardíniai király, a’ fels. parmai herczegnő, a’ cs. kir. római és turini követek, Bethmann báró Frankfurtban, és Hirschel trieszti banquier számára külön megrendeléseknél fogva készített, a’ cs. k. palota lovagteremében közszemléletül kiállíthatta. Mind az említett Colosseumot ábrázoló műve, mind pedig igen számos ’s érdekes azon tanulvány-festvényei, mellyeket magával Pestre hozván, mindenkinek teljes készséggel előmutat, a’ leghitelesebb tanujelei művészete kitűnő fokának ’s különösen finom ecsetének. Mátray Gábor m. k. egyesületi titoknok. Tengerhajózás. E’ nagyszerű ’s hiedelmem szerint szép jövendőjü tárgynál akaratom ellenére is a’ görög allegóriának Sphinxe jut eszembe, melly feltartóztatván az utast rejtélyt monda neki, szétszaggatással fenyegetvén azt, ha a’ talányt megfejteni nem volna képes. Ezen allegória — mond l. Eötvös — való még napjainkban is; mindenikünk elébe, midőn az életbe lépünk, rejtély állittatik fel, ki ezt,melly nem egyéb, mint hivatásunk megértése, feloldani nem tudja, elvesz, ki rá felelni tud, ki magával tisztába jött, hogy hadvezérnek, vagy tudósnak, vagy földmívesnek született, annak jövője biztosítva van. Az emberek többnyire nem azon harczban vesznek el, mellyet külviszonyaikkal, hanem abban, mellyet önmagukkal küzdenek ’s ki ezen túl van, habár lassú léptekkel,de mégis szüntelen haladni fog a’ pályán, mellyet választott. Ugyanez alkalmazható nemzetekre is. Melly nemzet, mint az angol,megérté hivatását, melly szerint emelkedését a’ kereskedés mezején érheti el,annak jövője biztosítva van; ’s hadtörténetek évkönyveibe tekintünk, ezen alkalmazás kevés állomány irányában szenved hajótörést. Ha Róma nem tartá vala hivatásának a’ túlterhelt ’s túlcsigázolt hódításokat ’s millió népek leigázását,’s nem tartá vala egyik kötelességéül istenei számát ezrekre szaporítni, hanem a’ helyett okos és bölcs törvényeket hozva maradt volna továbbra is az igazság apostola, hirdetője a’ tudományoknak, jelképe a’ férfias szilárdságnak: a’ kéthalmu város nagyszerű bámulatos művei ma nem hevernének romjaikban,’s nyelve nem lenne csak tisztes emléke a’ régiségnek. Minden,mi hivatását téveszti, vagy azt felfogva bár, nem követi, martaléka előbbutóbb roskadásnak. Kérdés: megértette e nemzetünk sorsa hivatását? Igennel felelek, pedig a’hibázás minden félelme nélkül. Nemzetek élete hoszszú útán örökös, abban századok csak mint pillanatok vehetők; a’ hivatás is tehát minden nemzet irányában annyi, mennyi korszakát az idővel haladó civilisatiónak megérte. Midőn honszerzés, élelmi biztos alap megteremtése volt a’ népek feladata, atyáink megérték azt ’s teljesiték;később ellenség ellen kelle a’kenyértermő hantokat megvédeni,és ők megvédték; most? most a civilisatio győztes szelleme az iparmozgalmakat’s tudományos míveltséget helyzé a’ harczi fegyverek helyére, igen természetes, hogy a’ jóllét is csak e’ téren foglalkozva teremthető meg. A’ század jelszava ipar,forgalom,érintkezés,súrlódás, szóval kereskedés; ez len tehát hivatása minden saját enyészetét, vagy szolgaságát megérni nem akaró nemzetnek. ’S vájjon felfogtam, megértette e e’ hivatást a’ magyar? Ha az újabb évtizedek történeteire, mellyek a’ közbejött reformokat képezik, figyelünk, azt, hogy e’ hivatást nemzetünk meg nem értette, vagy hogy minden lehető utoni követésére hajlónak nem mutatkozott volna, csak az mondhatja, ki socialis mozgalmunkról, egyesületink cselekvőségiről, készülő csatornáinkról, vasutainkról ’stb. semmit sem tud. Törvénykönyveink 1825 óta majd kiválólag a’ kereskedés élénkítésére ’s könnyítésére czéloznak, a’ keletkezett egyesületek — gyér kivétellel— sőt mondhatni talán majd kizárólag ide gravitálnak, ’s hogy a’ jótékony eredmények malasztiban mégis olly fösvényen részeltetünk, annak oka nem a’ hivatás meg nem értésében, hanem inkább azon bizodalmatlan állapotban kereshető, mellyben a’ nemzet évek óta forog. Ha és míg alkotványos szabadságunk felett kell virasztanunk, majd vitáznunk,’s néha az elkeseredésig csatáznunk, akkor és addig a’teljes foglalkodást ’s békebizalmat igénylő kereskedés egész haszonnal nem igen kecsegtetheti szorgalmunkat. E’ tekintetben pótlást találunk ugyan az e’ czélra alakult egyesületekben, de mivel ezek is a’ törvény és annak végrehajtó hatalmára tevék alapjokat, csak pangólag haladhatnak; mert sérült lévén a’ gyök, nem zöldelhet tavaszi ifjúságában a’ lomb. Ilyen egyesület volt a’ kereskedelmi társaság szívesen üdvözölve minden becsületes tiszta szándékú honpolgártól; illyen a’tengerhajózó egyesület is, melly amannak szüleménye. Világosan mutatja fenebbi állításunk igazságát, miszerint e’ nemzet megérté hivatását, ’s csak szerencsésb viszonyok hiányzanak, hogy teljes felvirágzásnak örvendhessen e’ megifjadott haza, melly olly sokáig nyögött viharos idők súlya alatt. A’mai kor emberei megértvén hivatásuk betűiből azt is, mikép arra, hogy valaki— értve kivált országot — kereskedést jutalmazó sikerrel vezethessen, nem elég csak egy két szomszéddal illyetén érintkezésekbe jőni, hanem minél többel és minél távolabb; érintkezésbe jőni az egész világgal, hogy viszont az egész világ abba jőjön velünk. Ha mi azon nyers terményczikkeinket, mellyekre napi vagy fényűzési szükségünk van, nem közvetlen a’ termesztőiül, hanem harmadik vagy negyedik kézből veszszük, a’nyereség mindig kisebb, valamint a’veszteség nagyobb, valamint ha saját nyers terményinket,vagy feldolgozott iparczikkeinket mindig csak egy-két, de ugyanazon szomszédinknak adjuk el, ezek egyedárussága saját tetszésök szerint jutalmazza fáradságunkat, ’s habár a’ finomabb termesztésben, vagy gyártás és feldolgozásban nevezetes előlépéseket tennénk is, ezt nevezett szomszédunkon kívül ki sem tudja, mert ők többnyire sajátjukként árulják azokat, nekünk az iparvilág nagy piaczán nem jut sátor, mellynek homlokára nevünket függesztenék. És itt rejlik egyik oka, hogy jövedelmező országunk a’ nem épen olly meszsze fekvő Frankhonban is terra incognitának — vagy, mi roszszabb — civilizálatlannak tartatik. Mi hizlaltuk ’s gazdagítottuk szomszédinkat több száz esztendő óta ’s jutalmunk az, hogy firmánk, sőt nevünk sincsen, csak az övék, pedig mi önálló ország, független nemzet volnánk, mellynek van alkotványa, törvényei, szabadsága, termékeny földe, kedvező éghajlata, egy pár csatornáji ’s hajózható folyóji, maholnap vasutai, sőt van tengere is; csak — csak neve és kereskedési élete nincs, még saját nyers terményeire is — mert gyár- és kézműi kereskedésről addig szó sem lehet, míg minden saját belszükségeinkre kivántató czikket hazánkban elő nem állíthatunk. A’ belfogyasztási czikkeknek tehát kellő jóság és jutányosságban hazai gyár és kéz általi előteremtése legfőbb szükségü teendőnk. Most külkereskedésünk még jobbadán a’ nyers terményfölöslegre terjeszkedhetik valódiképen. Érzé e'sajgó hiányt közelebbi időkben a’ büszke magyar is, ’s azért egyesült, hogy egyesítsen érdekeket, mikből anyagi és szellemi haszon kimeríthetlen legyen; e’ buzgalmában tekintett — egyéb teendőin kivül—a’ tengerre is, és szeme kimondhatlan kéjjel merengvén a’ végtelen vizuton, melly elvezet bennünket is a’ nagy világba, hogy bevalljuk nevünket, hogy kihirdessük életünket,’s hogy bebizonyítsuk, miként szép jogainkra ’s e szerint nagyobb gazdagságra is érdemesek elkészültek vagyunk, és e’ buzgalmában támadt fel az induló szózat: hengerre magyar! A’feladat nagyobbszerű, semhogy egy két ember véges ereje azt sikerrel létesíthetné, ’s azért többen álltak öszsze, kiknek eddigi életéről nem beszél ugyan virágos szóbőséggel a’krónika, no debendidő,ha szép czéljokat kellőleg létesítik és szilárd kitartással kezelik, midőn ezek életéről túl a’gerinczeken is igen igen sokat fognak tudni. Voltak ’s vannak kicsinyhitüek, kik a’m.keresk.társaság igazgatója megszöktében ez egyesületnek is megásott sírját nézték. Ők csalatkoztak, miként csalódik minden, ki bármi társulati czélt egyesek életéhez kötöttnek hisz; vannak hatalmas okok, mellyek enyészte vagy támadása — hátráltató vagy emelő befolyással lehet nemzeti vállalatokra, de eldöntő hatással soha.Ezen baleset megingatá ugyan a’magyar hitelt, de meg nem dönté, így — habár a’ tengerhajózó egyesületnek ő egyik nevezetes tényezője volt, azért ezt nem enyészté el, hanem csak felrázta. Hiteles adat erre az egyesületnek f. nov. tőkén tartott közgyűlése, mellyben Marczibányi Lajos elnöklete alatt a’jelenvolt lelkes tagoknak előterjesztetett: „miként az egyesületi érték, mellynek kezelése a’ magyar kereskedelmi társaságra van alapszabályig bízva, veszélyen kivül áll és semmi csorbulást nem szenvedett.Előterjesztetett, miként a’ bizottság a’kereskedttség volt igazgatóját,ki a’ tengerhajózó társaság teendőinek alapszabályilag megbízott eszközlője volt, költségvetések,hajótervek ’s építési ajánlkozások megszerzésére szólította fel, ’s ennek következtében több költségvetést meg is bírált, ’s végre utasította is az érintett végrehajtót, hogy bocsátkozzék hajóépítővel értekezésbe az építési szerződés megkötése iránt’s igyekezzék ezen értekezési megállapodást mielőbb a’bizottság elibe terjeszteni. De illy megállapodásról a’ bizottság nem lan értesítve. Az egyesület eként értesülvén állapotáról további fenmaradását elhatárzá ’s rendelé, hogy a’ bizottság tudomást szerezvén magának a’ tengerparti viszonyokról az építkezés iránt minden előleges lépést újra megtegyen; építői ajánlásokat szerezzen, ezeket a’ vég-elhatárzásig előkészítse, ’s a’ jövő martiusban — vagy ha szükséges és lehető leszen — hamarább is tartandó közgyűlésen előterjeszsze, addig pedig az egyesületi érték gyümölcsöztetése iránt gondoskodjék.“ Ezen végzés, ha hiedelmem szerint tettleg sikerül, világos tanúja lesz annak, hogy mi rövid idő alatt élni fogunk a’ tengeren is,’s ha kereskedési hajóink építtetése is legalább olly arányban gyarapodik, mint vasutaink szárnyasakkor lassanként közlekedésbe tehetjük magunkat saját nemzeti hajóinkon a’ nagy világgal, ’s élni fog nevünk vele hitelünk kelettől nyugatig’s déltől éjszakig. E’ kor dicső kor leend; benne nem fog gúnyképen vétetni a’daligazsága ól magyar áll Buda még; hanem ama jóslat szerint: Adrián ’s Boszporokon hajónk vitorlát majd ereszt ’s villog minden világfokon a’ hármas bérez ’s kettős kereszt. . Néhány őszinte szó a’„Pester Zeitung“ szerkesztőségéhez. Ma, midőn már nemcsak az általános sajtó, hanem egyes közlönyök is hatalommá váltak,a’ mennyiben egyesek vagy társulatok irányában olly közvéleményt alakíthatnak, melly sajtó vagy jutalmazó lehet, ma, mondom igen nagy felelősséget ’s terjedt kötelességet vállalnak magokra azok, kik nyilvános közlönyök kezelőjévé lesznek. Egyik legszebb hivatásuk, de egyszersmind legszentebb kötelességök ezeknek: a’társas-élet mezején feltűnt jeles tetteket úgy, mint a’ felbojtorjányzott bűnöket’s viszszaéléseket pártatlanság’s részrehajlatlanság világánál mutatni fel olvasóiknak. Legkisebb részrehajlás, sőt egyes nem eléggé átgondolt kitételek részökről, a’ legkomolyabb következvényeket vonhatják magok után; egyes,a’positivitás egész súlyával odavetett szavak a’közvélemény izgalmat nem ismerő fóruma elé hozatva, sújthatnak, sőt erkölcsileg úgy szólván mégis ölhetnek egyedeket,kik v.ártatlanok, v. legalább kevés büntetésre érdemesek. Hányszor történt már, hogy egy vagy más lap által a’nyilvánosság terére átültetett balhit a’közvélemény szárnyain kárhoztató ítélettélen ’s megbélyegezve lőnek egyesek vagy családok — érdemetlenül. Mindezt meg nem gondolva, vagy talán egyed miatt elvet tagadva meg, egy pillanatig sem kétkedett a’ „Pester Zeitung“ érdemes szerkesztősége e’vészes fegyverrel élni, midőn 343 és 344 számú lapjaiban és Pestmegye legközelebbi közgyűléséről tett tudósításában K. M-ot kétszer egyenesen mint váltóhamisitót, egyszer pe 94 lik szám 1846. ,1 » T- N 1' 1 • 1 • i » i msármn é« ('«cütörtökön. Előfizethetni helyben a’ szerkesztő ’s kiadó tulajdonosnál úri utcza 453dik szám alatti Trattner-Károlyi ház első Megjelenik a Társalkodóval minden héten kétszer • • ausztriai birodalomba vagy külföldi tartományokba kivontató példányok iránt csupán a’ bécsi cs. főpostahivatal utján történhetik a’ «■***"' egyebütt pedig minddD tv aly, P^a-|,,vaUM. Aa Blveklik pontosa,» ét, jutányos».. köttetik. megrendelés. Az Értesítőben mindenféle hirdetvény felvetetik és fontosan