Jelenkor, 1847. január-december (16. évfolyam, 1-104. szám)
1847-01-03 / 1. szám
után határozatba ment, hogy a’ kir. kormányszék azon tette miszerint a’ felséghez intézett felírásunkat fül nem terjesztette, mint sérelem országgyűlés elibe terjesztendő; a’ reincorporatiora nézve pedig ki lön jelentve ,hogy mintán látják a’ megye őei, miszerint ennek eszközlése iránt tett minden lépéseik eddig sikertelenül maradtak’s még az e’ czélra vezető utak is elzárattak előttük, elhatározták, hogy az e’ tárgyban alkotott 1845.21. t. ez. végrehajtását ennek 3. §. értelmében ő kir. felségétől várván, a végrehajtásig ebben további lépést nem tesznek, hanem a közös unió sürgetését org.gyűlési követeiknek utasításul adják.“ A gyűlés több tárgyai közül kiszemelve az érdekesbeket,megemlíttetik még, hogy a mostani főispáni helyettes lemondásával megürült egyik követi állomásra, nagy szótöbbséggel h. Bánffy Ján.választatott meg,a’ követeknek pótlékutasitás adatott többek közt az iránt, hogy a’királyföldön lakó oláhok és magyaroknak a’szász nemzet által czélbavett elnyomatását törvényhozás útján nemcsak meggátoltatni, hanem azoknak előbbi törvényes jogaikba viszszatételét eszközleni igyekezzenek. Átmenve az urbér-tárgyalásra, itt főelvül állíttatott fel, hogy azt az adóügygyel kapcsolatban, legalább ennek mennyisége megállítása vitán tárgyalják az országgyűlésen, nehogy midőn segítni akarunk a népen, több terhet rakjunk reá. Az urbériségre nézve az 1820-i öszszeirást veszik fel a’rr. alapul ’s ezen okból indulva módosítják a’rendszeres bizottsági munkálatot. A’ tizedmegváltást kárpótlás mellett óhajtják. A’földesúri fenyitő hatalomra nézve is pártolják a’bizottságot. A’ botbüntetést a’ rr. nem akarják. A’ tagosítás elvéből indulva ki a’határosztályokról az urbértől külön törvényt akarnak alkottatni, úgy a’mezei rendőrségről és cselédrendszerről. Minden közterhet és adót elváltanak azon feltétellel, hogy az adóöszszeg meg legyen állapítva, házi pénztáraikat a’ megyék teljes rendelkezésük alá viszszavegyék ’s a’ többi adóról még számadást sem kívánnak a’ kormánytól. Belső-Szolnok megye közgyűlésén az országos bizottság úrbéri munkálata felolvasatlanul félretétetni határoztatván az ellenzék kívánta, hogy b. Wesselényi Miklósnak ez érdemben beadott irott véleménye olvastassék fel, mit ismét sokan ellenzenek, de mivel mindenkinek szabadságában áll saját véleményét akár szóval, akár írásban kijelenteni, a’ vélemény felolvastatása elfogadtatott,úgy azonban, hogy előbb az alapul felvett 1820ki úrbéri terv olvastassák, hogy öszszehasonlittatván a kettő, belőlük követutasitás készíttethessék. Némellyek azok közül, kik az úrbéri utasítás készítésére nemcsak a’ megyei, hanem ezzel kapcsolatban az orsz. bizottság javaslatát is felolvasni, hallani ;s minden e’tárgyra tartozó egyes véleményt jól egybevetni ’s azokból a’ pótlékutasitást gondosan elintézni szerették volna, látva a’ m. választvány javaslata felé irányult véleményzőknek nyers tömeggel is szaporított erejét, midőn az 1820ki urbért akarták felolvasni, a tanácskozó teremből eltávoztak. A’ benmaradtak közül K. M. tb. szakaszra félben néhány figyelmet érdemlő kérdéseivel a’ folyvást olvasott tervet, de mellyen és az egész úrbéri kérdésen a’ bizottság tagjai a’részökre megnyert többséggel együtt sebesen igyekeztek keresztül hatolni, mintha a némileg már megállított főelv felforgatásától irtóztak volna. Ennek végeztével K. Wesselényi Miklósnak írásbeli indítványa került szőnyegre, mit egyik közelebbi számunk adand. Ennek felolvastatását hasonlón hallgatás követte még azok részéről is, kik efféléből csak kevés perczczel előbb consensust szerettek maguknak magyarázni a’ nélkül,hogy most ollyan értelemben lettek volna. Főispán ő excja tehát kénytelen volt felszólítani a’édeket: nyilatkoznának, ha elfogadják ő vagy sem? V. P. pénztárnok teljességgel nem fogadhatja el, mivel úgymond ez épen ollyan lenne, mintha pénzes erszényünket másnak adnók által, hogy arról tetszése szerint rendelkezzék ’s csak annyit adjon szükségünkre, mennyit akar. Az indítvány megbukott. E. P. egyfelől gunymosolylyal és fenhangon üdvözölte a’ bárót mint olly hazafit, ki a’ kormány mellé állott és eljárásában bizodalmát helyzi, másfelől ellene kiáltott indítványának. Különösen az örökváltságot időelőttinek találta P. L. akkor , midőn még úrbér sincsen alkotva. K. K. tb. az indítvány elvetése után, csak arra kérte a’Rendeket,miszerint igtassák azt jegyzőkönyvbe. Kérelme az ellenzéknél méltánylásra, a másik félnél pedig ellenszegülésre talált. Nem akarták beigtatni, mig főispán ő excja felszólalt, miszerint hagyjuk, hadd menjen be, hisz emlékezhetnek a’ t. Rendek, hogy a báróur azon hoszszunyilatkozata is, mellyben úrbéreseinek a’ dézmát örökre elengedte, kívánsága szerint a’jegyzőkönyvbe íratott. — Azonkívül lett é annak valami jó következése vagy sem? azt nem tudom; de valamint az, úgy ez is elférhet ott. K. K. legyen meggyőződve excitád, miszerint a’ t. báró úr azon időtől fogva nem is vészén tizedet embereitől, hanem azokat közczélra leendő fordítás végett külön helyre rakatja ’s úgy kezelteti. Ezek után a’ feldlv. úrbéri terv a’ bizottság tudósításában kifejtett módosításokkal elfogadtatott azon egyszerű hozzáadással, miszerint kántor ideje alatt szabad legyen az úrbéreseknek pályáikat árulni, mivel a’helybenhagyott 1820ki szabályok szerint a' földesuraságnak pályinkafőző f üstjeiktől taxát fizetni tartoznak. Továbbá az urbériségek egyformásitásakor egy negyedállományt is szabhatni, de az egyformásítás vagy rendezés után az úrbéri állományok félnél kisebbre nem oszolhatnak. Másnap, jegyzőkönyv-hitelesítés után az óvakodók beadták az előtti napon jelentett következő tartalmú óvásukat: „Alulírtak,november lökén tartott ezen megyei közgyűlésen, midőn e’hont érdeklő jelenleg legfontosabb tárgy az urbér felett] lennének a’, tek. Adek tanácskozandók, a’ helyett, hogy ezen komoly ’s minden e’ haza tisztakeletűi polgárinak méltó aggodalmát és figyelmét igénylő kérdéshez mint alkotványos országban illik és kell lenni, tanácskozási jogunkkal ’s vélekedéseikkel járulhattunk volna, kénytelenek vagyunk és örökös jogaink letiprása érzetében az e’ tárgyban hozott jelen határozatot illetőleg óvásunkat ’s ellenmondásunkat igtattatni jegyzőkönyvbe az alábbi okokból és értelemben. Midőn a’ nm. báró főispán ur ő exclentiája által múlt gyűlésen kinevezett megyei bizottságnak az ország, rendsz. bizottság által készített úrbéri javaslatra tett előterjesztése felolvastatott e’ teremben, bámulás lepett meg bennünket, hallván azt, hogy azon munkálat nem az országos rendszeres bizottság által dolgozott tervet, mellynek átvizsgálására volt kibocsátva, de inkább az 1819-i egyoldalulag készült azon úrbéri dolgozatot tárgyazza, melly a föld népe sorsa javulását és fejlődését legalább egy negyedszázaddal hátráltatni képes, ’s annak mikénti módosítását ajánlja országos követeink által eszközöltetni. Ezen hallgatásteljes bámulásunkat szerették volna némellyek a’ tek.rdek közül a’ megyei bizottság által beadott ajánlatbani rögtönös és öszszes bejegyezésnek magyarázni, holott mi—a’ mint ezen magyarázatot érdeklőleg nyilványitottuk,’s mielőtt ezen ajánlat iránti helyeslő, ellenző vagy módosító véleményünket előadhattuk volna, azon munkálat felolvastatását vártuk, mellyek tárgyai voltak a’ kiküldött bizottság munkássági körének, ’s ezt annyival inkább, minthogy a’ munkálatok közül egyik, az orsz. rendszeres bizottság javaslata, mint melly alig pár héttel ezelőtt kevés számú példányban küldetett le ’s könyvárusok útján sem valt megszerezhető, a’nagy többség előtt tökéletesen ismeretlen volt, a’ másikról ’s épen az 1819 ki ajánlott munkálatról pedig csak annyit tudunk, hogy az még születésekor országszerte roszszaltatott ’s elvettetett.A’helyett hogy ezen törvényszerű méltó várakozásnak megfelelni kívántak volna a’ tekordek, az alkotványszerü tanácskozási rend, szabad szólás és vélekedés megsértésével, maguk a’ kiküldött bizottság tagjai kérdésbe hozták azon munkálatok felolvasása iránti törvényszerű jogunkat ’s igy minden logikai helyes következtetés szerint, azon megyei bizottság által beadott munkálat feletti tanácskozási jogunkat is; a’ minthogy egyetlenegy bizottsági tag rövid előadása nyomán a’ megyei bizottsági munkálattal egyértelműleg az egész megye nagy többsége előtt tökéletesen ismeretlen orsz. rendszeres bizottsági úrbéri egész javaslat el len vetve a’ nélkül, hogy az nem hogy a’ megye idei, de vagy csak az öszszes kiküldött megyei bizottság előtt, mint azt egy tagja azon bizottságnak a’ tek. Rendek színe előtt nyilvánította, terjedelmesen felolvastatott volna. — Ezek szerint mi,’s bátran merjük állitni, velünk együtt az egész megyei nagy többség a’ feniit módon kibocsátott megyei bizottságot kivéve, azon orsz. munkálat feletti tanácskozástól, melly e’ hon miveit keblü’s jobb akaratú választott fiainak annyi munkásságába, magának a’honnak is annyi költségbe került, mellynek megyénkénti tárgyalása végetti kiküldetését maguk a’ Rendek követeik által sürgettetni rendelték, mellynek tárgyalása ’s megvitatása alkotványos állásunk és jogunkhoz illőleg maga a’fels. fejdelem és ország által megrendeltetett, ’s melly feletti tanácskozásra gyűltünk és gyüjtettünk öszsze, mellynek pedig higgadt,komoly és pártérdek nélküli alapos átvizsgálását ’s követeinknek a szerinti utasittatását, a hon, a nemzet, kormány, fejdelem’s a’nyomorult nép sorsa, ’s igy az öszszes álladalom érdeke kívánta és kívánja, tökéletesen elzárattunk, sőt azt még csak nem is hallhattuk. Ilyetén alkotványelenes eljárás ellen mi alulírtak, alkotványos jogaink megsértése érzetében, a czélszerű könnyebbülést és emberi jobblétet sóvárgó föld népe érdekében, az ezek boldogitására munkálni törekvő és magát ezek érdekében nyilványitott kegyelmes kormányzás szellemében, ünnepélyesen óvakodunk, tiltakozunk és ellenmondunk, nyilvánvitván egyszersmind, hogy mi, valamint a tördeknek a földnép érdekében tett mostani eljárásuk, határozatuk, intézkedések és utasításuk eredményében ’s netalán elkövetkezhető (de hitünk ’s meggyőződésünk szerint bajosan történendő) ezen üdvös eredmények dicsőségében osztakozni nem kiválniuk: úgy, ha ezen alkotványos jognak czél- és korszerű használata elmulasztása miatt alkotványos életünkre vagy épen személyünkre ’s vagyonunkra veszély következhetnék, annak eszközleiül vagy előmozdítóiul sem kívánunk tartatni, úgy belső meggyőződésünkben, mint a’ világ ítéletében. Melly illyetén óvásunkat, ellenmondásunkat s nyilványitásunkat fenhagyott jogaink nyomán szólni szóra jegyzőkönyvbe igtattatni alázatosan kérjük ’s törvény szerint megkívánjuk, fenhagyvámjogunkat, elteli sérelmünket az orsz. Rendek s igy a haza sz. színe előtt is nyilváníthatni s orvosoltatását maga rendén eszközleni. Hiry Ferencz, Deáki Samu, Keresztes Lajos, Tunyogi Sándor, Kattra Mihály, Debreczeni Miklós, Gombos Samu, Deáki Lajos, Érsekujvári Sándor. Kér e c mi a" szükölködök nevében Bad a s 1pest városok érde mes tanácsaihoz. Tegnap egy aszszonyság megállóit kocsijával egyház előtt. Egy favágó kenyeret vitt el mellette. Az aszszonyság kérdé: mi volt ára azon kenyérnek? A’szegény napszámos felesé, három forint és szívből eredő panaszszal folytatá: „nem de szörnyűség! Éhen veszünk el; három négy napban kapok egyszer egy ölfavágást; dolgozom a’ kemény hidegben napestig, keresek másod magam ma három forintot’s egy kenyeret kapok érte,mellyet nőmmel 3 gyermekimmel vacsorára megeszünk. Éhen kell vesznünk.“— ’S ment zúgolódva. Egyszerűn mondom el a’ lényt. Elég erősen szól az magában. Kérdem: nem lehetne é ezen borzasztó ínségen enyhíteni? Nem beszélek alamizsnáról.Nem veszem igénybe a’könyörület áldozatát. Egy módot mondok, nagyon egyszerűt. Ollyan kenyér, mint ama szegény favágó 3 v.ftori vett, lesz egy véka gabnából legalább négy. — Egy véka legdrágább kétszeresnek ára 4 ft 45 v. kr., egy véka kisütési költségeire adjunk hozzá 1 ft 15 v. krt. — több mint elég, sok. Egy vékábóli négy kenyér kerül fi vftba; tehát egy kenyér 1 ft 30 vkrba. — A’ szegény ember pedig három forinton veszi. Ezen kell segíteni. Módot kell, módot lehet gondolni, hogy a’ szegény embernek adassék kenyér, nem ajándékba, nem alamizsnaképen, hanem pénzért, mellyet véres verítékével keresett; de adassék neki azon áron, a’ mellybe kerül, melly a’ gabna árával arányban áll, adassék kár nélkül, de nyerészkedés nélkül is. Rendkívüli ínségben a szabad concurrents magában nem elegendő. Közhatósági gondoskodásnak kell közbe lépni, melly ha minden bajt el nem háríthat is, sok bajt enyhíthet. Már ez is jótétemény. Külföldön különféle városok, különféleképen igyekeznek a’nép ínségén enyhiteni.Paris városa legmeszszebb ment. Egy bizonyos szabott áron, mellyet a napszámos kereseti tehetségéhez mérséklett, ad a’ népnek gabonát ’s ez árt nem növeli, bár mennyire növekednék is a’ gabona piaczi ára. — Ez veszteséggel jár. Én nem megyek ennyire kérelmemben. A’nemes városoknak nincs miből veszteniök.Budgetjök nincs olly gazdag mint Paris városáé. Én csak a következő esedezéssel járulok a nemes városokhoz. — Tudják körülbelül, vagy ha szükség, írassák öszsze a’ legszegényebb— de a’ mindennapi napszámból élősködő családok számát.Legyenek annyi gabnál (kétszerest)mennyi egy családra, két naponkint egy kenyeret véve, ezen családok egy héti kenyérélelmére elegendő; süttessék ki kenyérré két naponkint s áruitassák azon, aron a mennyibe kerülend; hirdettessék ki minden vasárnapon, hogy a jövő héten mi lesz ezen kenyér ára,lássák el az e’ gondoskodásra érdemes szegény családokat számbélyeg-jegyekkel’s városnegyedenként áruitassák ezeknek készpénzért a’ kenyeret, nyereség nélkül, de kár nélkül is. Tegyünk egy kis számvetést. Vegyük fel, hogy illy szegény napszámos, vagy kézműves és ügyefogyott, keresetnélküli, tehát alamizsnából élő család van 10,000 a’ két városban. Kell két napra 10,000 kenyér, tehát 14 napra 70,000 kenyér. Erre kell 17,500 véka gabna, vékáját 4 forint 45 váltó"krajcárjával számítva teszen................................ 83,125 vft.__kr. A pékek jelenleg is 4 vkrért sütnek ki egy kenyeret, melly sütés végett hozzájok küldetik. Nem kívánom keresetüket csonkítani. Maradjon a 4 váltó krajczár. Teszen 70,000 kenyérnél ..... 4 (_()( „ 40., Só 4 kenyérre 1 font 11 krjával, tehát egy kenyérre szintúgy mintegy 3 kr. . . 3500 „ __„