Jelenkor, 1847. január-december (16. évfolyam, 1-104. szám)

1847-01-03 / 1. szám

után határozatba ment, hogy a’ kir. kormányszék azon tet­te miszerint a’ felséghez intézett felírásunkat fül nem ter­jesztette, mint sérelem országgyűlés elibe terjesztendő; a’ reincorporatiora nézve pedig ki lön jelentve ,hogy mintán látják a’ megye ő­ei, miszerint ennek eszközlése iránt tett minden lépéseik eddig sikertelenül maradtak’s még az e’ czélra vezető utak is elzárattak előttük, elhatározták, hogy az e’ tárgyban alkotott 184­5.21. t. ez. végrehajtását ennek 3. §. értelmében ő kir. felségétől várván, a végrehajtásig ebben további lépést nem tesznek, hanem a közös unió sürgetését org.gyűlési követeiknek utasításul adják.“ A gyűlés több tárgyai közül kiszemelve az érdekesbeket,meg­­említtetik még, hogy a mostani főispáni helyettes lemon­dásával megürült egyik követi állomásra, nagy szótöbb­séggel h. B­ánf­f­y Ján.választatott meg,a’ követeknek pót­­lékutasitás adatott többek közt az iránt, hogy a’királyföl­dön lakó oláhok és magyaroknak a’szász nemzet által czél­­bavett elnyomatását törvényhozás útján nemcsak meggá­toltatni, hanem azoknak előbbi törvényes jogaikba viszsza­­tételét eszközleni igyekezzenek. Átmenve az urbér-tár­­gyalásra, itt főelvül állíttatott fel, hogy azt az adóügygyel kapcsolatban, legalább ennek mennyisége megállítása vi­tán tárgyalják az ország­gyűlésen, nehogy midőn segítni akarunk a­ népen, több terhet rakjunk reá. Az urbériségre nézve az 1820-i öszszeirást veszik fel a’rr. alapul ’s ezen okból indulva módosítják a’rendszeres bizottsági munká­latot. A’ tizedmegváltást kárpótlás mellett óhajtják. A’föl­desúri fenyitő hatalomra nézve is pártolják a’bizottságot. A’ botbüntetést a’ rr. nem akarják. A’ tagosítás elvéből in­dulva ki a’határosztályokról az urbértől külön törvényt a­­karnak alkottatni, úgy a’mezei rendőrségről és cselédrend­szerről. Minden közterhet és adót elválta­­­­n­a­k azon feltétellel, hogy az adóöszszeg meg legyen álla­pítva, házi pénztáraikat a’ megyék teljes rendelkezésük alá viszszavegyék ’s a’ többi adóról még számadást sem kíván­nak a’ kormánytól. B­el­s­ő-Sz­olnok me­gye közgyűlésén az országos bizottság úrbéri munkálata felolvasatlanul félre­­tétetni határoztatván az ellenzék kívánta, hogy b. Wesse­lényi Miklósnak ez érdemben beadott irott véleménye ol­­vastassék fel, mit ismét sokan ellenzenek, de mivel minden­kinek szabadságában áll saját véleményét akár szóval, akár írásban kijelenteni, a’ vélemény felolvastatása elfo­gadtatott,úgy azonban, hogy előbb az alapul felvett 1820ki úrbéri terv olvastassák, hogy öszszehasonlittatván a kettő, belőlük követutasitás készíttethessék. Némellyek azok közül, kik az úrbéri uta­sítás készítésére nemcsak a’ megyei, hanem ezzel kap­csolatban az orsz. bizottság javaslatát is felolvasni, halla­ni ;s minden e’tárgyra tartozó egyes véleményt jól egybe­vetni ’s azokból a’ pótlékutasitást gondosan elintézni sze­rették volna, látva a’ m. választvány javaslata felé irányult véleményzőknek nyers tömeggel is szaporított erejét, mi­dőn az 1820ki urbért akarták felolvasni, a tanácskozó te­remből eltávoztak. A’ benmaradtak közül K. M. tb. szakasz­­ra félben néhány figyelmet érdemlő kérdéseivel a’ folyvást olvasott tervet, de mellyen és az egész úrbéri kérdésen a’ bizottság tagjai a’részökre megnyert többséggel együtt se­besen igyekeztek keresztül hatolni, mintha a némileg már megállított főelv felforgatásától irtóztak volna. Ennek vé­geztével K. Wesselényi Miklósnak írásbeli indítványa ke­rült szőnyegre, mit egyik közelebbi számunk adand. Ennek felolvastatását hasonlón hallgatás követte még azok részéről is, kik efféléből csak kevés perczczel előbb consensust szerettek maguknak magyarázni a’ nélkül,hogy most ollyan értelemben lettek volna. Főispán ő excja tehát kénytelen volt felszólítani a’édeket: nyilatkoznának, ha el­fogadják ő vagy sem? V. P. pénztárnok teljességgel nem fogadhatja el, mivel úgymond ez épen ollyan lenne, mintha pénzes erszényünket másnak adnók által, hogy arról tet­szése szerint rendelkezzék ’s csak annyit adjon szükségünk­re, mennyit akar. Az indítvány megbukott. E. P. egyfelől gunymosolylyal és fenhangon üdvözölte a’ bárót mint olly hazafit, ki a’ kormány mellé állott és eljárásában bizodal­mát helyzi, másfelől ellene kiáltott indítványának. Különö­sen az örökváltságot időelőttinek találta P. L. akkor , mi­dőn még úrbér sincsen alkotva. K. K. tb. az indítvány elve­tése után, csak arra kérte a’Rendeket,miszerint igtassák azt jegyzőkönyvbe. Kérelme az ellenzéknél méltánylásra, a másik félnél pedig ellenszegülésre talált. Nem akarták be­­igtatni, m­ig főispán ő excja felszólalt, miszerint hagyjuk, hadd menjen be, hisz emlékezhetnek a’ t. Rendek, hogy a báróur azon hoszszunyilatkozata is, mellyben úrbéresei­nek a’ dézmát örökre elengedte, kívánsága szerint a’jegy­zőkönyvbe íratott. — Azonkívül lett é annak valami jó kö­vetkezése vagy sem? azt nem tudom; de valamint az, úgy ez is elférhet ott. K. K. legyen meggyőződve excitád, misze­rint a’ t. báró úr azon időtől fogva nem is vészén tizedet embereitől, hanem azokat közczélra leendő fordítás végett külön helyre rakatja ’s úgy kezelteti. Ezek után a’ feldlv. úr­béri terv a’ bizottság tudósításában kifejtett módosítások­kal elfogadtatott azon egyszerű hozzáadással, miszerint kántor ideje alatt szabad legyen az úrbéreseknek pályáikat árulni, mivel a’helybenhagyott 1820ki szabályok szerint a' földesuraságnak pályinkafőző f üstjeiktől taxát fizetni tartoz­nak. Továbbá az urbériségek egyformásitásakor egy ne­gyedállományt is szabhatni, de az egyformásítás vagy ren­dezés után az úrbéri állományok félnél kisebbre nem o­­szolhatnak. Másnap, jegyzőkönyv-hitelesítés után az óvakodók beadták az előtti napon jelentett következő tartalmú óvá­sukat: „Alulírtak,november lökén tartott ezen megyei köz­gyűlésen, midőn e’hont érdeklő jelenleg legfontosabb tárgy az urbér felett] lennének a’, tek. Adek tanácskozandók, a’ helyett, hogy ezen komoly ’s minden e’ haza tisztakeletűi polgárinak méltó aggodalmát és figyelmét igénylő kér­déshez mint alkotványos országban illik és kell lenni, ta­nácskozási jogunkkal ’s vélekedéseikkel járulhattunk volna, kénytelenek vagyunk és örökös jogaink letiprása érzetében az e’ tárgyban hozott jelen határozatot illetőleg óvásunkat ’s ellenmondásunkat igtattatni jegyzőkönyvbe az alábbi o­­kokból és értelemben. Midőn a’ nm. báró főispán ur ő exclentiája által múlt gyűlésen kinevezett megyei bizottságnak az ország, rendsz. bizottság által készített úrbéri javaslatra tett előterjesztése felolvastatott e’ teremben, bámulás lepett meg bennünket, hallván azt, hogy azon munkálat nem az országos rendsze­res bizottság által dolgozott tervet, mellynek átvizsgálására volt kibocsátva, de inkább az 1819-i egyoldalulag ké­szült azon úrbéri dolgozatot tárgyazza, melly a föld népe sorsa javulását és fejlődését legalább egy negyedszázaddal hátráltatni képes, ’s annak mikénti módosítását ajánlja or­szágos követeink által eszközöltetni. Ezen hallgatásteljes bámulásunkat szerették volna némellyek a’ tek.­rdek közül a’ megyei bizottság által bea­dott ajánlatbani rögtönös és öszszes bejegyezésnek ma­gyarázni, holott mi—a’ mint ezen magyarázatot érdeklőleg nyilványitottuk,’s mielőtt ezen ajánlat iránti helyeslő, el­lenző vagy módosító véleményünket előadhattuk volna, a­­zon munkálat felolvastatását vártuk, mellyek tárgyai voltak a’ kiküldött bizottság munkássági körének, ’s ezt annyival inkább, minthogy a’ munkálatok közül egyik, az orsz. rend­szeres bizottság javaslata, mint melly alig pár hé­ttel eze­lőtt kevés számú példányban küldetett le ’s könyvárusok útján sem valt megszerezhető, a’nagy többség előtt töké­letesen ismeretlen volt, a’ másikról ’s épen az 1819 ki aján­lott munkálatról pedig csak annyit tudunk, hogy az még születésekor országszerte roszszaltatott ’s elvettetett.A’he­­lyett hogy ezen törvényszerű méltó várakozásnak megfe­lelni kívántak volna a’ teko­rdek, az alkotványszerü tanács­kozási rend, szabad szólás és vélekedés megsértésével, maguk a’ kiküldött bizottság tagjai kérdésbe hozták azon munkálatok felolvasása iránti törvényszerű jogunkat ’s igy minden logikai helyes következtetés szerint, azon megyei bizottság által beadott munkálat feletti tanácskozási jogun­kat is; a’ minthogy egyetlenegy bizottsági tag rövid előadá­sa nyomán a’ megyei bizottsági munkálattal egyértelműleg az egész megye nagy többsége előtt tökéletesen ismeretlen orsz. rendszeres bizottsági úrbéri egész javaslat el len vet­ve a’ nélkül, hogy az nem hogy a’ megye idei, de vagy csak az öszszes kiküldött megyei bizottság előtt, mint azt egy tagja azon bizottságnak a’ tek. Rendek színe előtt nyil­vánította, terjedelmesen felolvastatott volna. — Ezek szerint mi,’s bátran merjük állitni, velünk együtt az egész megyei nagy többség a’ feniit módon kibocsátott megyei bizottságot kivéve, azon orsz. munkálat feletti tanácskozás­tól, melly e’ hon miveit keblü’s jobb akaratú választott fiai­nak annyi munkásságába, magának a’honnak is annyi költ­ségbe került, mellynek megyénkénti tárgyalása végetti ki­küldetését maguk a’ Rendek követeik által sürgettetni ren­delték, mellynek tárgyalása ’s megvitatása alkotványos ál­lásunk és jogunkhoz illőleg maga a’fels. fejdelem és or­szág által megrendeltetett, ’s melly feletti tanácskozásra gyűltünk és gyüjtettünk öszsze, mellynek pedig higgadt,ko­moly és pártérdek nélküli alapos átvizsgálását ’s köve­teinknek a szerinti utasittatását, a­ hon, a nemzet, kormány, fejdelem’s a’nyomorult nép sorsa, ’s igy az öszszes állada­­lom érdeke kívánta és kívánja, tökéletesen elzárattunk, sőt azt még csak nem is hallhattuk. Ilyetén alkotványelenes eljárás ellen mi alulírtak, alkotványos jogaink megsértése érzetében, a czélszerű könnyebbülést és emberi jobblétet sóvárgó föld népe érde­kében, az ezek boldogitására munkálni törekvő és magát ezek érdekében nyilványitott kegyelmes kormányzás szel­lemében, ünnepélyesen óvakodunk, tiltakozunk és ellen­mondunk, nyilvánvitván egyszersmind, hogy mi, valamint a tördeknek a földnép érdekében tett mostani eljárásuk, határozatuk, intézkedések és utasításuk eredményében ’s netalán elkövetkezhető (de hitünk ’s meggyőződésünk sze­rint bajosan történendő) ezen üdvös eredmények dicsősé­gében osztakozni nem kiválniuk: úgy, ha ezen alkotványos jognak czél- és korszerű használata elmulasztása miatt al­­kotványos életünkre vagy épen személyünkre ’s vagyo­nunkra veszély következhetnék, annak eszközleiül vagy előmozdítóiul sem kívánunk tartatni, úgy belső meggyőző­désünkben, mint a’ világ ítéletében. Melly illy­etén óvásunkat, ellenmondásunkat s nyil­­ványitásunkat fenhagyott jogaink nyomán szólni szóra jegyzőkönyvbe igtattatni alázatosan kérjük ’s törvény sze­rint megkívánjuk, fenhagyvámjogunkat, elteli sérelmünket az orsz. Rendek s igy a haza sz. színe előtt is nyilvánít­hatni s orvosoltatását maga rendén eszközleni. Hiry Fe­­rencz, Deáki Samu, Keresztes Lajos, Tunyogi Sándor, Kattra Mihály, Debreczeni Miklós, Gombos Samu, Deáki Lajos, Érsekujvári Sándor. K­é­r e­­ c mi a" szükölködök nevében Ba­d­ a s 1p­est városok érde m­­es tanácsai­hoz. Tegnap egy aszszonyság megállóit kocsijával egyház előtt. Egy favágó kenyeret vitt el mellette. Az aszszonyság kérdé: mi volt ára azon kenyérnek? A’szegény napszámos felesé, három forint és szívből eredő panaszszal folytatá: „nem de szörnyűség! Éhen veszünk el; három négy napban ka­pok egyszer egy ölfavágást; dolgozom a’ kemény hidegben napestig, keresek másod magam ma­­ három forintot’s egy kenyeret kapok érte,mellyet nőmmel 3 gyermekimmel vacsorára megeszünk. Éhen kell vesznünk.“— ’S ment zú­golódva. Egyszerűn mondom el a’ lényt. Elég erősen szól az magában. Kérdem: nem lehetne é ezen borzasztó ínségen eny­híteni? Nem beszélek alamizsnáról.Nem veszem igénybe a’kö­­nyörület áldozatát. Egy módot mondok, nagyon egyszerűt. Ollyan kenyér, min­t ama szegény favágó 3 v.ftori vett, lesz egy véka gabnából legalább négy. — Egy véka legdrágább kétszeresnek ára 4 ft 45 v. kr., egy véka kisü­tési költségeire adjunk hozzá 1 ft 15 v. krt. — több mint e­­lég, sok. Egy vékábóli négy kenyér kerül fi vftba; tehát egy kenyér 1 ft 30 vkrba. — A’ szegény ember pedig három forinton veszi. Ezen kell segíteni. Módot kell, módot lehet gondolni, hogy a’ szegény embernek adassék kenyér, nem ajándékba, nem alamizsnaképen, hanem pénzért, mellyet véres veríté­kével keresett; de adassék neki azon áron, a’ mellybe ke­rül, melly a’ gabna árával arányban áll, adassék kár nélkül, de nyerészkedés nélkül is. Rendkívüli ínségben a szabad concurrents magában nem elegendő. Közhatósági gondoskodásnak kell közbe lépni, melly ha minden bajt el nem háríthat is, sok bajt eny­híthet. Már ez is jótétemény. Külföldön különféle városok, különféleképen igye­keznek a’nép ínségén enyhiteni.Paris városa legmeszszebb ment. Eg­y bizonyos szabott áron, mellyet a napszámos ke­reseti tehetségéhez mérséklett, ad a’ népnek gabonát ’s ez árt nem növeli, bár mennyire növekednék is a’ gabona pi­­aczi ára. — Ez veszteséggel jár. Én nem megyek ennyire kérel­memben. A’nemes városoknak nincs miből veszteniök.Bud­­getjök nincs olly gazdag mint Paris városáé. Én csak a következő esedezéssel járulok a nemes vá­rosokhoz. — Tudják körülbelül, vagy ha szükség, írassák öszsze a’ legszegényebb— de a’ mindennapi napszámból élősködő családok számát.L­egyenek annyi gabnál (kétszerest)men­­nyi egy családra, két naponkint egy kenyeret véve, ezen családok egy héti kenyérélelmére elegendő; süttessék ki kenyérré két naponkint s áruitassák azon, aron a mennyi­be kerülend; hirdettessék ki minden vasárnapon, hogy a jövő héten mi lesz ezen kenyér­ ára,lássák el az e’ gondos­kodásra érdemes szegény családokat számbélyeg-jegyek­­kel’s városnegyedenként áruitassák ezeknek kész­pénzért a’ kenyeret, nyereség nélkül, de kár nélkül is. Tegyünk egy kis számvetést. Vegyük fel, hogy illy szegény napszámos, vagy kéz­műves és ügyefogyott, keresetnélküli, tehát alamizsnából élő család van 10,000 a’ két városban. Kell két napra 10,000 kenyér, tehát 14 napra 70,000 kenyér. Erre kell 17,500 véka gabna, vékáját 4 forint 45 váltó"krajcárjával számítva teszen................................ 83,125 vft.__kr. A­ pékek jelenleg is 4 vkrért sütnek ki egy kenyeret, melly sütés végett hozzájok küldetik. Nem kívánom keresetüket cson­kítani. Maradjon a 4 váltó krajczár. Te­szen 70,000 kenyérnél ..... 4 (_()(­ „ 40., Só 4 kenyérre 1 font 11 krjával, tehát egy kenyérre szintúgy mintegy 3 kr. . . 3500 „ __„

Next