Jelenkor, 1847. január-december (16. évfolyam, 1-104. szám)
1847-01-03 / 1. szám
Minden egyéb költségekre igen bőven számítva...................................................... 87081 20 Miből egy kenyér költségére mintegy 72 kr. esik. Lesz öszszes egész heti költség 70,000 kenyérre 100,000 vft.—kr. És ekkor 10,000 szegény család 14 napra el van látva kenyérrel, oly módon, hogy olyan nagy kenyeret, mint egy vékából 4 kerül, minden második napon vehetne mintegy 26 váltó garasért! most pedig veszi 3 ftért! Egy heti költség tehát 20,000 pft. Miből az következik, hogy 20,000 pg. ft forgatásával, a’ két város szegénységét jó kenyérrel el lehet látni veszteség nélkül, mert például, a’ hétfőre ’s keddre számított ’s ugyancsak kedden eladandó kenyér árából, a’jövő hét első napja ismét fedezve leend; és igy tovább. Ha ezen igénytelen terv kivitelét a’ új városok érdemes tanácsaik figyelmökre méltatni kegyeskednének, hatósági kezeikben sok eszköz van, mi által még jutányosabb árt eszközölhetnének veszteség nélkűl. A’ sütőmesterekkel olcsóbban alkudnának, fogházaiké dolgozó házuk sok mellékmunka ingyen megtételét engedi, úgy hogy azt hiszem, a’ mostani gabnaárhoz képest a’kenyér árát 1 ft 15ig csökkenthetnők. Ebből áll igénytelen kérelmem. Ha csekély felfogásommal be nem látott, bármelly akadályok ezen terv hatósági eszközlését meg nem engednék, történjék a’dolog egyesületi után, hanem történjék a’ tisztelt hatóságok közbejöttével,segitségével. Budapestnek sok emberszerető vagyonos lakosa van. Ha a’ két tisztelt városi hatóság egyetértőleg, egy felszólítást méltóztatnék közrebocsátani ’s bizonyos helyre és időre azokat, kiket isten akarattal ’s tehetséggel megáldott, egybehint, vagy aláírási íveket köröztetne, nem kételkedem, hogy könnyen akadna 40-500 aláíró, kiknek mindenike 50 pftot ajánlana, nem ajándékul, hanem csak kamatnélküli kölcsönül a’ tél hoszszára ’s a’ dolgot egyesületileg lehetne a’ városi hatóságok felügyelése mellett kezelni. És ez öszszejövetel alkalmakor talán a’ szegényebb városnegyedekben eszközlendő élelmezési konyha-vállalatról is lehetne értekezni, hol a’ szegények hasonó elvek alapján, olcsó kiállítási árért meleg, (talán Rumfortféle) levessel ’s egy darab hússal magokat elláthatnák. — Cholera idejében egy népes mezőváros ellátásának gondjaiban osztoztam ’s illynemü intézkedésünknek kimondhatlanul áldásos sikerét gyakorlatilag tapasztalára. Hanem jót javaslék, mentsen a’jóakarat. Pest, dec. 17. 1846. — Kossuth Lajos.“ Alap. TÁRSULATI ÉLET. A’ Tiszaügy további fejlődésében. Mióta a’tiszavölgyi társulat ez’év kezdetén megalakult ’s azon igényekkel a’ közönség részvéte ’s figyelme körül, mellyet érdemel, életbe lépett, nem késett a’ társulat jegyzőkönyveinek közrebocsátása által a’ közönség figyelmét kielégítni ’s az érdekeltek szellemi ragaszkodását, az ország egyetemes méltánylatát ’s pártfogását keresni. A’ debreczeni nagygyűlés óta azonban máig, midőn a’társulat már némi szerény munkálati sikerre mutathat, alig jutott valami a közönség tudomására. Mert hisz azon időben a’ társulat csak elszánt akaratot érzett még magában az idén már a’ tiszaszabályozási munkákat megkezdetni, de vájjon az idő viszontagságai, az érdekeltek késkedései ’s a’ rendezés első nehézségei nem hiusítandják meg a’ legjobb akaratot is? még kétes vala; az eredmények által kigunyolt biztatásokkal pedig a’ közönség elibe lépni nem akart, nem mert, miután a’ debreczeni nagygyűlés meghatalmazása ez ügyet a’cselekvés mezejére tette át; hol azontúl már csak eredményekről lehet és kell szólni. Most, midőn a’ beállott tél megakasztá a’ további munkáltatást az idénre ’s az első kezdet — bár parányi — eredményei előttünk állnak, fel vagyok hatalmazva a’ társulat eddigi munkálkodásait rövid kifejtésben a’ közönség ekibe adni, mi hogy kellő öszszefüggésben történjék, szükségesnek látom a’ fejtegetés fonalát ott felfogni, hol az megszakadt, t. i. a’ nagygyűlés végzéseinél. A’ debreczeni nagygyűlés rendeltetése vala a’ társulat belügyeit végkép rendezni ’s megállapítani a’ belső műszerezés elveit. — Meg is kezdé ez irányban munkálkodását; de minél mélyebben bocsátkozott annak részleteibe, annál inkább átlátta nehézségeit, miután semmi nyom nem mutatott ösvényt előtte. Hogy a tiszavölgyi társulat nem részvénytársaság, következőleg annak műszerezését ennek hasonlatában keresni nem lehet, mindenki belátta. Hogy egy központi testületnek kell annyi provinciális és helybeli érdek követelései ellenében túlsúlyt engedni, világgos volt mindenki előtt; azonban hogy ezen központi testület magas érdekfölötti állását soha ne feledje egy részről, de másfelől az egyesek érdekét mértéken túl háttérbe ne szoríthassa, ez ellen is garantiákat kell vala felállítni. Továbbá a’ végrehajtás biztosítékit csak a’ központi testület hatalmában kelle keresni, míg más részről annak felelősségében megnyugtatni az érdeklettek nagy tömegét. Végre miután a’ tiszavölgyi társulat központi testülete által közvetlen nem munkáltathat, hanem a’ vidéki osztályokban állitá fel működő orgánjait, ollyféle rendezési szabályokról kelle gondoskodni,mellyek által a’központi testület a’vidéki osztályok irányában kellő hatósággal ruháztassék fel, de úgy mégis, hogy a’ vidéki osztályok annyi tehetőségi körrel maradjanak ellátva, melly mellett fentartatván a részvét ’s érdeklet, azok a’ megsemmisüléstől megovassanak. Szóval a’ központ erélyes kormányozhatását kell vala a’ vidéki orgánok végrehajtási tehetőségével kellő arányba ’s öszszefüggésbe hozni ’s föltalálni a’ helyes vonalt. E’ vonalon túl megsemmisül a’ központ, melly intézkednék siker nélkül; azon innen megsemmisülnek a’ vidéki osztályok, mert tehetőségi kör nélkül nincs érdeklet a’részvétre, nincs tápszer az élhetésre ’s önként feloszlanak. Ezek voltak körülbelül fővonásokban a’ rendezési munka elemei. És hogy a’ tiszavölgyi társulat több valóban nagyszerű ’s merész föladatai közt még a’ rendezési kérdések helyes és tartós megoldatását is néhány nap alatt lehetőnek tartsa, ahol vagy kevesebb belátás, vagy több elbizakodás kellett volna. Az idő pedig vajmi drága volt, mert a’ legkedvezőbb év legszebb szakát hoszszu tanácskozásokban elszalasztani ’s ez által az idéni munkáltatás lehetőségét koczkára vetni, menthetlen bűn lett volna. Illy körülmények közt azt tette a’ debreczeni nagygyűlés, mit neki legczélszerűbben tenni lehetet t. i. fölállított néhány főelvet, minő: a’ társulat egyetemének képviselete; — az évenkénti nagygyűlések;— rendezte a’ képviselő testület számát; — megerősítette a’ központi választványt hatóságában ’s kimondotta erre nézve a’ felelősség elvét ’sat. A’ rendezés többi részleteit az időre bízta, midőn a’ társulat gyakorlati téren szerzett tapasztalatok után biztosabb mértéket állíthat fel az egybefüggés korlátira nézve. Addig pedig őszinte bizodalommal fordult ama férfu felé, kinek a’ társulat életét köszöni, és miután ő a’ teljhatalmat, mellyel a’ birodalom legőszintébb nyilványitásai közt fölruháztatott, el nem fogadta, sőt utbaigazitólag állását ezen ügy irányában kifejtette, a’ központi választványt bízta meg a’ nagygyűlés azon rendezési szabályok ideiglenes felállítására, mellyek nélkül a’ munka rendszerezett megindítása lehetetlen; buzgón kérvén őnmagát, hogy az illy tehetőséggel felruházott központi választványtól áldáshozó vezérletét ne tagadná meg. — Ez a’ debreczeni nagygyűlés eljárásának rövid története. A’ debreczeni gyűlés után rögtön Sárospatakra gyűjté öszsze gr. Széchenyi István , amaga a’rendezési munkára feles számban megszaporitott központi választványt ’s vizsgálat alá vétette a’ társulati rendezés minden részleteit, hogy azokból kiszemelje ’s elintéztesse azon szabályokat, mellyeknek a’ munka megindítását szükségkép megelőzniük kell, mellőzvén minden időhaladékot szenvedhető kérdések megoldását. E’ munkálkodása közben a’ társulati ügyvitelnek három külön része tűnt föl, u. m.: a’ technikai, pénzügyi és beligazgatási ága a’ szabályoknak, miket a’ központi választvány külön külön vett vizsgálat alá. Ugyanis: Az ügyvitel technikai ágára nézve, miután az alkotó gyűlés egy igazgató főmérnök felelősségében helyezte a technikai egész személyzet eljárásának biztosítékait, az ideiglenes főmérnök által dolgoztatott ki egy hivatali utasítást, mellyben a’ vidékeken működő vizmérnökök köre ’s kötelességei foglaltatnak. Ezt átvizsgálva ’s kimódosítva megállapította. Továbbá az idén teendő munkálatok pontjainak kiszemelésében azon elvet állitá fel, mi már a’ debreczeni nagygyűlés által is kimondatott, hogy t. i. a’ társulat rendelkezése alatt levő 400 ezer p.ft tőkéből főleg a’ Tiszának azon pontjaira nyujtassék segély, hol a’ baj legnagyobb ’s a’ teendő munka az egész anyafolyó bajainak orvoslatára leginkább kihat; azontúl nyujtassék ugyan segély olly pontokra is — még pedig a’ mellékfolyók vidékeit sem véve ki — hol a’ baj csupán helybeli, de nevezetes eredményt igér; végre azon pontokra nézve, hol az illető érdekeltek saját költségükön kívánnának még az idén dolgoztatni, állapittassék meg a’ munkálati terv ’s miben lehet, nyújtson a’ társulat azoknak is segédkezet. Meghagyta ennélfogvást az ideiglenes főmérnöknek, hogy ezen elveket szem előtt tartva készítsen a’ munkáltatási pontokról részletes és kimerítő javaslatot. — Mig ez elkészülhet, ’s a’központi választvány kiséretetében utazó lombard-velenczei építési főigazgató Paemcapa Péter a’ tiszaszabályozási tervekről véleményét beadható, figyelmét a’ központi választvány a’ társulati ügyvitel többi ágaira fordította ’s különösen annak pénzügyi viszonyait illetőleg következő nézetek merültekfel: A’ tiszavölgyi társulat kölcsön-pénzzel működik, határozatlan mennyiségű öszvegekre, sok millióra van szüksége, mit több éven keresztül befektet. E’ társulatnak tehát életföltétele az erős rendíthetlen hitel.— Pénzereje most igy áll: A társulatnak folyó évre van 400 ezer pengő forint kölcsöntőkéje; 100 ezer sóáralapbéli segélye ’s ő felsége által ajánlott 50 ezer pengő forintja; öszszesen 550 ezer p.ft tőkéje. Ebből 150 ezer p.forint a’ központi választvány által a’ társulat központi pénztárában tartatni rendeltetett a’ végre, hogy ebből a’ társulat közköltségei; rögtön szükségelt előlegezések; költséges vizmunkálati gépek’s ollyszerű vizmunkálatok, mellyek a’ birtokosok rovására nem háríthatok, födöztessenek; végre ez egyszersmind biztositó’s tartalék-pénztárul szolgáljon. A’ többi 400 ezer p.forint pedig az egyes társulatok számára kiadandó kölcsön alapja. Az idén, noha megegyezett a’ társulat abban, hogy e’ kevéssé definiált állapotában, midőn még a’ szabályozási tervek rendszerére bizonyos megállapodásra nem jöhetett, miután a’ meghívott külföldi tekintély vizsgálatit és szemléjét be nem végezve véleményt sem mondhatott, a’ dolgok illy állásában munkálkodását most sok pontra ki nem terjeszti, hanem megelégszik azzal, ha egyikét főponton megkezdetik a’ munka; mind e’mellett az eddig beadott kölcsönkövetelések kielégítésére a’ 400 ezer párt tőke az idénre sem elég. Jövő évre pedig itj ’s nagyobb tőkéről kell gondoskodni. És hogy a’ szükséges tőke megszereztessék, két út állott a’ központi választvány előtt: a) vagy a’ kormány pártfogó szárnyai alá törekedni ’s annak garantirozását megnyerni a’szerzendő kölcsönre nézve; b) vagy megkísérteni azon utat, hol a’ társulat a’ kormány folytonos pártolása mellett ugyanannak garantialis kegyét nélkülözze, hanem önerején olly biztos és rendíthetlen hitelt állítson elő, mellynél fogva a’ milliók] önként gördüljenek a’társulat rendelkezési alá, a’nélkül hogy a’ társulat saját körén kivil kiváló kedvezéseket keresne. Az első út csalhatlanul kényelmesbnek mutatkozék, de ha a’ központi választvány a’ közhaza irányában magasb hivatását nem feledi, ez ösvényre nem léphet vala, csak utólsó esetben,midőn t.i. a’másik önálló ut sikert egyáltalában nem mutat. Ez okból már a’ debreczeni nagy gyűlés, midőn neki a megkívánható tőkére nézve ajánlat téteték, de ezen ajánlathoz a kormány garantirozásai föltételül kötteték, kimondotta, hogy annak,hacsak lehetséges,nélkülözését óhajtaná; egyébiránt az egész ügyet a központi választvány belátására bízta. Sok tekintet állt a központi választvány véleményében a’mellett, hogy a’ garantiális utat, mennyire lehet, mellőzze. Mert már csak elvileg is mi nagy nyereség leti vala hazánkra egy vállalat ellátása külföldi kölcsönnel, hol a’ kormány veszi a riskót magára? Azt tudjuk, hogy a kormány hitellel bír; mi azt akarók tudni: magyarhoni társulat mint magántársulat képes e erős hitelt előállítni a külföld irányában? Továbbá nem is tartotta a’ központi választvány igen óhajtandónak, hogy Magyarhonban a’ fizetni kötelezetteknek hátulsó ajtó nyittassák a’ kormány garantirozásában. A’ helyett tehát, hogy ez útra térjen, inkább vizsgálat alá vette a’ vizszabályozási pénzbefektetésnek minden törvényes biztosítékit’s megkísértette belügyeit úgy rendezni a’ befektetés tekintetében, hogy az szigorral kezelve pontos fizetést ’s ez által erős hitelt állítson elő, miből aztán önként következendik a’ tőke könnyebb megszerzése is. E’ ezésből vizsgálat alá vette a’vizszabályozásról szóló törvényeket ’s azokból következő elveket vont ki: a) A’vizszabályozási költségeket a törvény kiválólag birtokra fektette. Ez tehát mint nem személyes, de fundualis teher, sem ősiség, sem egyéb birtoklási változás által nem érintetik. Sőt mivel a’ vizszabályozás ’s ez általi kiszárítás és árvizektőli megmentés által a’birtoknak uj, addig nem létezett becs adatik, az e’ czélra törvény utján kiszabott költségek még csőd esetében is tejesen biztosítottak ’s egészen különválva tárgyalandók a’ csődtömegtől. Ez világos abból is, mert essék például valamelly csődtömeghez tartozó birtok a’ vizszabályozás körébe, az ezen birtokra kivetett költség törvény szerint megvétetik ép úgy ezen mint a’többi érdekelt birtokon. Ez tehát,mint a’ közadó, kiváltságos teher. h) Miután a’ törvény azt is mondja: „ha pedig az érdekeltek valamelyike az előleges kivetés szerint többet fize