Jelenkor, 1847. január-december (16. évfolyam, 1-104. szám)

1847-01-03 / 1. szám

Minden egyéb költségekre igen bőven számítva...................................................... 8708­1 20 Miből egy kenyér költségére mintegy 7­­2 kr. esik. Lesz öszszes egész heti költség 70,000 kenyérre 100,000 vft.—kr. És ekkor 10,000 szegény család 14 napra el van lát­va kenyérrel, o­ly módon, hogy o­lyan nagy kenyeret, mint egy vékából 4 kerül, minden második napon vehetne mint­egy 26 váltó garasért! most pedig veszi 3 ftért! Egy heti költség tehát 20,000 pft. Miből az követke­zik, hogy 20,000 pg. ft forgatásával, a’ két város szegény­ségét jó kenyérrel el lehet látni veszteség nélkül, mert pél­dául, a’ hétfőre ’s keddre számított ’s ugyancsak kedden el­adandó kenyér árából, a’jövő hét első napja ismét fedezve leend; és igy tovább. Ha ezen igénytelen terv kivitelét a’ új városok érde­mes tanácsaik figyelmökre méltatni kegyeskednének, ha­tósági kezeikben sok eszköz van, mi által még jutányosabb árt eszközölhetnének veszteség nélkűl. A’ sütőmesterekkel olcsóbban alkudnának, fogházaiké dolgozó­ házuk sok mel­lékmunka ingyen megtételét engedi, úgy hogy azt hiszem, a’ mostani gabnaárhoz képest a’kenyér árát 1 ft 15ig csök­­kenthetnők. Ebből áll igénytelen kérelmem. Ha csekély felfogásommal be nem látott, bármelly a­­kadályok ezen terv hatósági eszközlését meg nem enged­nék, történj­ék a’dolog e­gyes­ül­eti után, ha­nem történjék a’ tisztelt hatóságok köz­­b­ejött­ével,s­egitségével. Budapestnek sok emberszerető vagyonos lakosa van. Ha a’ két tisztelt városi hatóság egyetértőleg, egy felszólí­tást méltóztatnék közrebocsátani ’s bizonyos helyre és i­­dőre azokat, kiket isten akarattal ’s tehetséggel megáldott, egybehint, vagy aláírási íveket köröztetne, nem kételke­dem, hogy könnyen akadna 40-500 aláíró, kiknek minde­­nike 50 pftot ajánlana, nem ajándékul, hanem csak kamat­nélküli kölcsönül a’ tél hoszszára ’s a’ dolgot egyesületileg lehetne a’ városi hatóságok felügyelése mellett kezelni. És ez öszszejövetel alkalmakor talán a’ szegényebb városnegyedekben eszközlendő élelmezési konyha-válla­latról is lehetne értekezni, hol a’ szegények hason­ó elvek alapján, olcsó kiállítási árért meleg, (talán Rumfortféle) levessel ’s egy darab hússal magokat elláthatnák. — Cho­lera idejében egy népes mezőváros ellátásának gondjaiban osztoztam ’s illynemü intézkedésünknek kimondhatlanul ál­dásos sikerét gyakorlatilag tapasztalára. Hanem jót javaslék, mentsen a’jóakarat. Pest, dec. 17. 1846. — Kossuth Lajo­s.“ Alap. TÁRSULATI ÉLET. A’ Tiszaügy további fejlődésében. Mióta a’tiszavö­lgyi társulat ez’év kezdetén megalakult ’s azon igényekkel a’ közönség részvéte ’s fi­gyelme körül, mellyet érdemel, életbe lépett, nem késett a’ társulat jegyzőkönyveinek közrebocsátása által a’ közön­ség figyelmét kielégítni ’s az érdekeltek szellemi ragasz­kodását, az ország egyetemes méltánylatát ’s pártfogását keresni. A’ debreczeni nagygyűlés óta azonban máig, midőn a’társulat már némi szerény munkálati sikerre mutathat, alig jutott valami a közönség tudomására. Mert hisz azon időben a’ társulat csak elszánt akaratot érzett még magá­ban az idén már a’ tiszaszabályozási munkákat megkezdet­ni, de vájjon az idő viszontagságai, az érdekeltek késkedé­sei ’s a’ rendezés első nehézségei nem hiusítandják­­ meg a’ legjobb akaratot is? még kétes vala; az eredmények által kigunyolt biztatásokkal pedig a’ közönség elibe lépni­ nem akart, nem mert, miután a’ debreczeni nagygyűlés megha­talmazása ez ügyet a’cselekvés mezejére tette át; hol a­­zontúl már csak eredményekről lehet és kell szólni. Most, midőn a’ beállott tél megakasztá a’ további munkáltatást az idénre ’s az első kezdet — bár parányi — eredményei előttünk állnak, fel vagyok hatalmazva a’ tár­sulat eddigi munkálkodásait rövid kifejtésben a’ közönség ekibe adni, mi hogy kellő öszszefüggésben történjék, szük­ségesnek látom a’ fejtegetés fonalát ott felfogni, hol az megszakadt, t. i. a’ nagygyűlés végzéseinél. A’ debreczeni nagygyűlés rendeltetése vala a’ társu­lat belügyeit végkép rendezni ’s megállapítani a’ belső mű­szerezés elveit. — Meg is kezdé ez irányban munkálkodá­sát; de minél mélyebben bocsátkozott annak részleteibe, annál inkább átlátta nehézségeit, miután semmi nyom nem mutatott ösvényt előtte. Hogy a­ tiszavölgyi társulat nem részvény­társaság, következőleg annak műszerezését en­nek hasonlatában keresni nem lehet, mindenki belátta. Hogy egy központi testületnek kell annyi provinciális és helybeli érdek követelései ellenében túlsúlyt engedni, világ­gos volt mindenki előtt; azonban hogy ezen központi tes­tület magas érdekfölötti állását soha ne feledje egy részről, de másfelől az egyesek érdekét mértéken túl háttérbe ne sz­oríthassa, ez ellen is garantiákat kell vala felállítni. To­vábbá a’ végrehajtás biztosítékit csak a’ központi testület hatalmában kelle keresni, míg más részről annak felelős­ségében megnyugtatni az érdeklettek nagy tömegét. Vég­re miután a’ tiszavölgyi társulat központi testülete által közvetlen nem munkáltathat, hanem a’ vidéki osztályokban állitá fel működő orgánjait, ollyféle rendezési szabályokról kelle gondoskodni,mellyek által a’központi testület a’vi­déki osztályok irányában kellő hatósággal ruháztassék fel, de úgy mégis, hogy a’ vidéki osztályok annyi tehetőségi körrel maradjanak ellátva, melly mellett fentartatván a részvét ’s érdeklet, azok a’ megsemmisüléstől megovassa­­nak. Szóval a’ központ erélyes kormányozhatását kell vala a’ vidéki orgánok végrehajtási tehetőségével kellő arány­ba ’s öszszefüggésbe hozni ’s föltalálni a’ helyes vonalt. E’ vonalon túl megsemmisül a’ központ, melly intézkednék siker nélkül; azon innen megsemmisülnek a’ vidéki osztá­lyok, mert tehetőségi kör nélkül nincs érdeklet a’részvét­re, nincs tápszer az élhetésre ’s önként feloszlanak. Ezek voltak körülbelül fővonásokban a’ rendezési munka elemei. És hogy a’ tiszavölgyi társulat több való­ban nagyszerű ’s merész föladatai közt még a’ rendezési kérdések helyes és tartós megoldatását is néhány nap a­­latt lehetőnek tartsa, ahol vagy kevesebb belátás, vagy több elbizakodás kelle­tt volna. Az idő pedig vajmi drága volt, mert a’ legkedvezőbb év legszebb szakát hoszszu ta­nácskozásokban elszalasztani ’s ez által az idéni munkálta­tás lehetőségét koczkára vetni, menthetlen bűn lett volna. Illy körülmények közt azt tette a’ debreczeni nagy­gyűlés, mit neki legczélszerűbben tenni lehetet t. i. fölállí­tott néhány főelvet, minő: a’ társulat egyetemének képvi­selete; — az évenkénti nagygyűlések;— rendezte a’ kép­viselő testület számát; — megerősítette a’ központi vá­­lasztványt hatóságában ’s kimondotta erre nézve a’ felelős­ség elvét ’sat. A’ rendezés többi részleteit az időre bízta, midőn a’ társulat gyakorlati téren szerzett tapasztalatok u­­tán biztosabb mértéket állíthat fel az egybefüggés korlátira nézve. Addig pedig őszinte bizodalommal fordult ama f­é­r­­f­­­u felé, kinek a’ társulat életét köszöni, és miután ő a’ teljhatalmat, mellyel a’ birodalom legőszintébb nyilványi­­tásai közt fölruháztatott, el nem fogadta, sőt utbaigazitólag állását ezen ügy irányában kifejtette, a’ központi választ­­ványt bízta meg a’ nagygyűlés azon rendezési szabályok ideiglenes felállítására, mellyek nélkül a’ munka rendsze­rezett megindítása lehetetlen; buzgón kérvén ő­nmagát, hogy az illy tehetőséggel felruházott központi választvány­­tól áldáshozó vezérletét ne tagadná meg. — Ez a’ debre­czeni nagygyűlés eljárásának rövid története. A’ debreczeni gyűlés után rögtön Sárospatakra gyű­j­­té öszsze gr. Széchenyi István , amaga a’rende­zési munkára feles számban megszaporitott központi vá­­lasztványt ’s vizsgálat alá vétette a’ társulati rendezés min­den részleteit, hogy azokból kiszemelje ’s elintéztesse azon szabályokat, mellyeknek a’ munka megindítását szükség­kép megelőzniük kell, mellőzvén minden időhaladékot szenvedhető kérdések megoldását. E’ munkálkodása közben a’ társulati ügyvitelnek há­rom külön része tűnt föl, u. m.: a’ technikai, pénzügyi és beligazgatási ága a’ szabályoknak, miket a’ központi választvány külön külön vett vizsgálat alá. Ugyanis: Az ügyvitel technikai ágára nézve, miután az alkotó gyűlés egy igazgató főmérnök felelősségében helyezte a technikai egész személyzet eljárásának biztosítékait, az i­­deiglenes főmérnök által dolgoztatott ki egy hivatali utasí­tást, mellyben a’ vidékeken működő vizmérnökök köre ’s kötelességei foglaltatnak. Ezt átvizsgálva ’s kimódosítva megállapította. Továbbá az idén teendő munkálatok pontjainak ki­szemelésében azon elvet állitá fel, mi már a’ debreczeni nagygyűlés által is kimondatott, hogy t. i. a’ társulat ren­delkezése alatt levő 400 ezer p.ft tőkéből főleg a’ Tiszának azon pontjaira nyujtassék segély, hol a’ baj legnagyobb ’s a’ teendő munka az egész anyafolyó bajainak orvoslatára leginkább kihat; azontúl nyujtassék ugyan segély olly pon­tokra is — még pedig a’ mellékfolyók vidékeit sem véve ki — hol a’ baj csupán helybeli, de nevezetes eredményt i­­gér; végre azon pontokra nézve, hol az illető érdekeltek saját költségükön kívánnának még az idén dolgoztatni, ál­­lapittassék meg a’ munkálati terv ’s miben lehet, nyújtson a’ társulat azoknak is segédkezet. Meghagyta ennélfogvást az ideiglenes főmérnöknek, hogy ezen elveket szem előtt tartva készítsen a’ munkálta­­tási pontokról részletes és kimerítő javaslatot. — Mig ez elkészülhet, ’s a’központi választvány kisérete­tében utazó lombard-velenczei építési főigazgató P­a­­­em­­c­a­p­a Péter a’ tiszaszabályozási tervekről véleményét beadható, figyelmét a’ központi választvány a’ társulati ügy­vitel többi ágaira fordította ’s különösen annak pénzügyi viszonyait illetőleg következő nézetek merültek­­fel: A’ tiszavölgyi társulat kölcsön-pénzzel működik, ha­tározatlan mennyiségű öszvegekre, sok millióra van szük­sége, mit több éven keresztül befektet. E’ társulatnak tehát életföltétele az erős rendíthetlen hite­l.— Pénzereje most igy áll: A társulatnak folyó évre van 400 ezer peng­ő forint kölcsöntőkéje; 100 ezer sóáralapbéli segélye ’s ő felsége által ajánlott 50 ezer pengő forintja; öszszesen 550 ezer p.­ft tőkéje. Ebből 150 ezer p.forint a’ központi választvány által a’ társulat központi pénztárában tartatni rendeltetett a’ végre, hogy ebből a’ társulat közköltségei; rögtön szüksé­gelt előlegezések; költséges vizmunkálati gépek’s ollyszerű vizmunkálatok, mellyek a’ birtokosok rovására nem hárít­hatok, födöztessenek; végre ez egyszersmind biztositó’s tartalék-pénztárul szolgáljon. A’ többi 400 ezer p.forint pedig az egyes társulatok számára kiadandó kölcsön alapja. Az idén, noha megegyezett a’ társulat abban, hogy e’ kevéssé definiált állapotában, midőn még a’ szabályo­zási tervek rendszerére bizonyos megállapodásra nem jö­hetett, miután a’ meghívott külföldi tekintély vizsgálatit és szemléjét be nem végezve véleményt sem mondhatott, a’ dolgok illy állásában munkálkodását most sok pontra ki nem terjeszti, hanem megelégszik azzal, ha egyikét főpon­ton megkezdetik a’ munka; mind e’mellett az eddig beadott kölcsönkövetelések kielégítésére a’ 400 ezer párt tőke az idénre sem elég. Jövő évre pedig itj ’s nagyobb tőkéről kell gondoskodni. És hogy a’ szükséges tőke megszereztessék, két út állott a’ központi választvány előtt: a) vagy a’ kormány pártfogó szárnyai alá törekedni ’s annak garantirozását megnyerni a’szerzendő kölcsön­re nézve; b) vagy megkísérteni azon utat, hol a’ társulat a’ kor­mány folytonos pártolása mellett ugyanannak garantialis kegyét nélkülözze, hanem önerején olly biztos és rendít­hetlen hitelt állítson elő, mellynél fogva a’ milliók] ön­ként gördüljenek a’társulat rendelkezési alá, a’nélkül hogy a’ társulat saját körén kivil kiváló kedvezéseket ke­resne. Az első út csalhatlanul kényelmesbnek mutatkozék, de ha a’ központi választvány a’ közhaza irányában magasb hivatását nem feledi, ez ösvényre nem léphet vala, csak utólsó esetben,midőn t.i. a’másik önálló ut sikert egyáltalá­ban nem mutat. Ez okból már a’ debreczeni nagy gyűlés, midőn neki a megkívánható tőkére nézve ajánlat téteték, de­ e­­zen ajánlathoz a kormány garantirozásai föltételü­l kötteték, kimondotta, hogy annak,hacsak lehetséges,nélkülözését ó­­hajtaná; egyébiránt az egész ügyet a központi választvány belátására bízta. Sok tekintet állt a központi választvány véleményé­ben a’mellett, hogy a’ garantiális utat, mennyire lehet, mellőzze. Mert már csak elvileg is mi nagy nyereség leti vala hazánkra egy vállalat ellátása külföldi kölcsönnel, hol a’ kormány veszi a risk­ót magára? Azt tudjuk, hogy a kor­mány hitellel bír; mi azt akarók tudni: magyarhoni társulat mint magántársulat képes e erős hitelt előállítni a külföld irányában? Továbbá nem is tartotta a’ központi választvány igen óhaj­tandónak, hogy Magyarhonban a’ fizetni kötele­zetteknek hátulsó ajtó nyittassák a’ kormány garantirozá­­sában. A’ helyett tehát, hogy ez útra térjen, inkább vizsgá­lat alá vette a’ vizszabályozási pénzbefektetésnek minden törvényes biztosítékit’s megkísértette belügyeit úgy ren­dezni a’ befektetés tekintetében, hogy az szigorral kezelve pontos fizetést ’s ez által erős hitelt állítson elő, miből aztán önként következendik a’ tőke könnyebb megszerzése is. E’ ezésből vizsgálat alá vette a’vizszabályozásról szó­ló törvényeket ’s azokból következő elveket vont ki: a) A’vizszabályozási költségeket a törvény kiváló­­lag birtokra fektette. Ez tehát mint nem személyes, de fun­­dualis teher, sem ősiség, sem egyéb birtoklási változás ál­tal nem érintetik. Sőt mivel a’ vizszabályozás ’s ez általi ki­szárítás és árvizektőli megmentés által a’birtoknak uj, ad­­dig nem létezett becs adatik, az e’ czélra törvény utján ki­szabott költségek még csőd esetében is tejesen biztosítot­tak ’s egészen különválva tárgyalandók­ a’ csődtömegtől. Ez világos abból is, mert essék például valamelly csődtö­meghez tartozó birtok a’ vizszabályozás körébe, az ezen birtokra kivetett költség törvény szerint megvétetik ép úgy ezen mint a’többi érdekelt birtokon. Ez tehát,mint a’ köza­dó, kiváltságos teher. h) Miután a’ törvény azt is mondja: „ha pedig az érde­keltek valamelyike az előleges kivetés szerint többet fize­

Next