Jelenkor, 1847. január-december (16. évfolyam, 1-104. szám)

1847-02-21 / 15. szám

PEST vasárnap február 21kén JELENKOR 15dik szám­ 1847. Megjelenik a' Társalkodóval minden héten kétszer: l. i. vasárnap és csütörtökön Előfizeth­ m­i helyben a’ szerkesztő ’s kiadó tulajdonosnál úri utcza 453 dik sz. alatti Trattner-Károlyi ház első emele­tében egyedült pedig minden királyi posta­hivatalnál. Az ausztriai birodalomba vagy külföldi tartományokba kivontató példányok iránt csupán a’ bécsi cs. főpostahivatal utján történhetik a’ meg­­’ rendelés. Az Értesítőben mindenféle, hirdetvény fölvétetik ’s pontosan és jutányosan közöltetik. FOGLALAT. Magyar-és Erdélyország. (kinevezések, és előlép­tetések. Tiszavölgy rendezése iránt Palleocapa mérnök ur vélemé­nye IIl. Budapesti napló. Törvényhatóságok: Bihar és To­­rontálmegyék közgyűlései; városi közlések. Erdélyi országgyűlés Társulati élet: A’ tiszai első magyar gőzhajó-társaság vá­­lasztványi ülésének eredménye.) Külföld (Amerika , Spanyolország , Frantziaország, Né­metország, (a’ porosz új alkotvány) Oroszország, Törökország.) Értesítő. MAGYARORSZÁG és ERDÉLY. ő cs. ’s ap kir. felsége V­e­r­ec­z­k­y Jánosi, a’pesti k. egyetemnél elméleti sebészet tanitóját, teljes évi fizetéssel nyugalomba helyezni, egyszersmind „k­i­r­á­l­y­i t­a­n­á­c­s­o­s” czimmel diszesíteni; az ugyanezen egyetemnél ürességben le­vő hittudomány-tanitói állom­ásra pedig Szabó Imre csip­csei plébánost érdemesitni, a’főmagy kir. magy. helyt, ta­nácshoz legközelebb kibocsátott kegyelmes kir. udv. rendel­vény által pedig tisztel.Szvorényi József czisterczi ál­­dozópap’s a’székesfehérvári­­ tanodában szónoklati osztá­lyú iskola rendes tanítója által szerkesztett .,M­agya­r é­­k é­s szók­öté­s­t czimü pályamunkát legfelsőbb kir ma­gánkönyvtárába bevenni ’s a’ szerzőnek legfelsőbb királyi tet­szését nyilványitani méltóztatott. Ő cs. ’s ap. kir. felsége az, egri káptalanban következő kanonokát, u. m­ Roskoványi Ágostont éneklő, H­a­r­m­os Lászlót őrkanonokká, Ferenczy Józsefet székesegyházi és Lévay Sándort pankotai főesperessé, Z­bis­kó Imre káltéi és M­á­r­i­á­s­s­y Gábor miskolczi plebanust kanonok­ká, — továbbá a’váczi székes káptalanban a’ következő ka­nonokokat, úgymint: G­a­s­p­a­r­i­k Kázmért olvasó-, Cseh Andrást éneklő-, M­e­dg­y­e­s­s­y Jánost őrkanonokká, — végre Szarvas Ferenczet pedig csongrádi főesperesek­ké kinevezni legkegyelm. méltóztatott. A’ k. váltó—feltörvényszéknél megürült kiadói állomásra Stettner Ignácz pesti első bírósági­ váltótörvényszék ki­adója lan alkalmazva. A’ Tiszavölgy - rendezés iránt Palleocapa mérnök úr véleménye. III. A’ Tisza mellékfolyóiról szólván értekező részle­tesebben csak a’Bodrog és Latorcza szabályoztatásába bo­csátkozik. A’ két főbb mellékfolyóról t. i. a’Maros és Körös­ről csak annyit mond, miszerint hibás torkolataik kiigazít­­tassanak ’s a’ beszakadásnál levő vonalaik öszszeköttetés­­ben a’ Tiszával annyira vézessenek töltések közé, mennyire a Tisza vizének rájok vonatkozó viszszahatása kiterjed. To­vábbi szabályoztatásukat egyébiránt — mi azonban a’ fo­lyók által érdekelt birtokosok teendője lesz — szinte főleg töltésezés nyomán hiszi sikerrel eszközölhetőnek. A’Szamos szabályoztatására vonatkozólag merő általányosságban ma­radván, megjegyzi, hogy e’ folyót illető tervezetekről elég­gé értesülvén, azokat ábrándos terveknek tartja ’stb. Ne­künk azon tervekről, mellyek itt értetnek, tudomásunk nem lévén, irányukban véleményt nem állíthatunk föl. Vásárhelyi tisza-szabályozási terveiben kiterjeszke­dett a’ Bodrog mellékfolyónak egy darabjára is. E’ tervek szerint a’ Bodrogba szakadó Latorcza attól el volna különí­tendő és Csapnál a’ Tiszába vezetendő. Jelen tervezet az, mire nézve Palleocapa is részletesbben nyilatkozik ’s véle­ményével oda járul, miszerint a’ Latorczát Csaphoz tériteni nem volna tanácsos, mert ez által az első, módfelett kité­tetnék a’ viszszatorlódás bajainak, a’ Tiszában ellenben szerfölötti vizhalmozódás okoztatnék. Ennélfogva a’ Lator­­czának Csapnál a’ Tiszába vezetése csak azon egyetlen föltétel mellett volna jó sikerrel végrehajtható,ha t. i. a’ Ti­szán, körülbelül Kerecsen-Komoró tájékán , egy nagy­szerű átvágás eszközöltetnék, melly által a’ Tisza medre Csaptól Komoróig a’ Latorczának hagyatván, az igazi ösz­­szefolyás Komorónál nem pedig Csapnál foglalna helyet; minek következtében, mind a’ két folyón tetemes javítás eszközöltethetnék.— E’nézethez azonban csakhamar kö­vetkező szavait csatolja:„De a’ földnek megszemlélése’s ma­gok a’ Beszédes ur által végrehajtott lejtmérések, ki a’ nél­kül hogy azt csak sejthettem volna is, már előbb mint én, ugyanazon átvágást javaslotta volt, végre Keczkés urnak velem közlött helyes észrevételei, meggyőztek engem a’ fe­lől, hogy az nemcsak helytelen lenne, de jó sikert várva végrehajtásában lehetetlen is. — Mi, kik a’ Tiszát e’ ponton csak térképről ’s azon értekezésekből ismerjük, mellyek hírlapokban a’ kerecsen-komorói átvágás érdemében kö­zöltettek, e’ villongás alatti kérdésre véleményt nem mond­hatunk. Annyit azonban kétségbe vonhatlanul kivehetünk még is a’ térképek ’s a’közlött értekezésekből, miszerint je­len átvágás megtétele egy igen kívánatos, egy igen lénye­ges javítás lenne mind magán a’ Tiszán, mind pedig az ebbe szakadó mellékfolyókra nézve. Kár volt e’szerint a’je­les értekezőnek,e’ controvers kérdés dolgában, mind a’ két rész okait, állításit’s nézeteit részletesen ’s kimeritőleg nem taglalnia, annál is inkább, mivel Beszédes urat vizek dolgá­ban szinte competens tehetségnek ismerjük. Ezek szerint a’ Latorcza tehát ezentúl is a’ Bodrog közvetlen mellékfolyója maradna. A’ Latorczának Bodroggali öszszefolyását javí­tandó, elsőnek torkolatát jelöli kiigazitandónak ’stb. Ezek­­után szól még azon vizszerkezet miképen lehető javításáról, melly a’ Laborcz, Toplya, Ondová, Ternava és Borzsa fo­lyók között forog fen. Munkája IVik czikkében, mint mondók, ■—­ a’ Tisza és mellékfolyóji mentiben levő mezők lecsapoltatása között fenforgó viszonyokról szól. Előre bocsátván, mikép támad és tartatik fen ama számtalan mocsár, mellyek a’ Tisza és mellékfolyóji mentiben olly sajnos helyzetben tartják a’ vi­déket, előadja nézeteit az iránt, mikép véli szerző a’ szóban levő tereket biztos, terményző állapotba helyeztetni. Minden folyó, melly iszapos vizet szállít,’s nem bír vi­ze mennyiségéhez aranyzott mederrel ’s töltések által kije­lölt árvidékkel, kiöntéseivel a’ lejebb fekvő tereken korlát­lanul elterül ’s iszapolásával leginkább medrének közvetlen vidékét emeli ’s magasbitja. Ez eset fordul elő a’ Tiszánál ’s majd minden mellékfolyóinál. Már most mennél gyakrabb illy folyóknál az áradás, annál állandóbbak ’s kiterjedtebbek az általok képeztetett mocsárok’s annál sebesb arányban nö­vekszik, magasból a’ folyónak közvetlen vidéke. E’ partmel­­lék-felemelés által a’ folyó mintegy maga magát kívánja természetes töltések közé szorítani; mit azonban magára hagyatva azért nem érhet el miután a’ víznek medréből tör­ténő szétterülése miatt a’ folyó-ágy feneke is iszapoltatik. A’ magára hagyatott folyó tehát naponként több több kár­tékonyságra emelkedik részint azért, mivel medrének köz­vetlen felemelése nyomán, az áradás által mellékére ön­tött vizeket a’ viszszafolyhatástól mindinkább elzárja, részint azért, mivel tömegének egész mennyiségével folyvást e­­melkedvén —áradásra mindinkább képessé, mellékének kiszárítására ellenben folyton képtelenebbé válik. Illy viszonyban van a’ Tisza’s mellékfolyóinak legna­gyobb része,saját vidékével. Az általok okozott ’s fentartott mocsárak jobbára magas feliszapolt térek által választatnak el az anya-medertől, mellyből beléjük áradáskor nagy mennyiségben ömlenek a’ vizek, viszsza ellenben azoknak csak legkevésb mennyisége folyhat. Azon vízmennyiségnek tehát, melly viszsza nem folyhat, a’ meder és közte fekvő feliszapolt tér miatt helyben kell peshednie ’s kevesbülése csupán kipárolgás útján történhetik. Ez oka a’ számos és ö­­rökös mocsárságnak. Szerző szerint a’ Tiszának illy kiöntései által képezte­­tett mocsarai fenekestül magasabban feküsznek, mint a’ folyónak középvizszine; kiszáríthatok tehát gyökeresen, mi­helyt arról tétetik intézkedés, hogy nagy vízálláskor a’ Ti­sza e’ mocsárokba ne tódulhasson; ellenben kis vízálláskor e’ mocsárokból igen is lehető legyen a’ tájvizeket a’ Tisza medrébe szállítani. A’ feladat tehát: gátolni a’ Tisza kiönté­seit’s levezetni a’tájvizeket. Ez egyszerű tételből fejlődik a’ legközelebb teendő,valamint az eljárás módja, rendszere ’s természete is. Mi a’ kiöntések gátoltatását illeti, az iránt természetesen csak töltésezés azon egyetlen mód, melly le­hető legrövidebb’s legbiztosabb útón vezet eredményre; ’s csak ezek elkészülte után fog hatni sikeresen a’ teendők má­­sodikához,t. i. a’szárító csatornák készítéséhez, mellyek a’ töltésekkel együtt már tökéletesen eszközük’azt, hogy a’ megmentett tér a’ szorgalomnak végleg biztosított mezejé­vé válik. Arra nézve pedig, hogy nagy vízálláskor e’ száritó árkokon a’ vizek ki ne tódulhassanak a’ töltések által vé­dett lejebb fekvő mellék-vidékre, azon pontokon, hol ez ár­kok a’töltéseket átszelik, zsilipek építtetnek, mellyek ilyen­kor zárva, kis vízálláskor ellenben nyitva tartatnak ’stb. Kiviláglik ezekből kétségbe-vonhatlanul, miszerint a’ Tisza szabályoztatása’s vidékének megmentése ügyében a’ legelső teendő más nem lehet józanul, mint a szükséges töltések felállítása, mi megtörténvén, maguktól szünendik meg ama tömérdek, magasabban fekvő tó és vízállás, mik­nek a’vizár eltávolításával létezésük alapja és feltétele meg­szüntetett. A töltésezést, melly azonban néhány év elfoly­­tával jóformán viszszafizetendi az előállítás költségű, követ­heti immár a’ kiszárítás munkája mind azon tereken,mellyek mély fekvés vagy tájvizek miatt a’ töltésezés következtében sem szűntek még meg. — E’ működés is kifizetendi magát ’s helyes felosztással úgy szólván csak az első befektetési öszszeget leend szükség előlegezni. Megtörténvén ez is, a’ Tiszavölgy fejleményinek második stádiumába lépend. De azért — ha az illetők saját érdekeiket— mint reménylhe­­tő — helyesen felfogandják — a’ Tisza völgyén még sem lesz megtéve minden, mert a’ vízhasznosítás legterméke­nyebb stádiuma, az öntözés és géphajtás, még csak ezeku­­tán következhetik. E’ szerint töltésezés föltétele a’ szárítás­nak, szárítás pedig feltétele az öntözésnek. Ezekre vonatkozólag, mondja Palleocapa szintolly szépen mint igazán: „Magyarország igy bizonyosan eljut­hat a’ földmivelésnek azon tökélyére, mellyre Európa más tartományai eljutottak. De nem kell felednie, hogy azon tartományok csak századok alatt vergődhettek azon állapot­ra. Magyarország megkezdvén földje megmentését, melly minden állandó jóllét alapja, olly időszakban, mellyben a’ tudományok és mesterségek annyira előhaladtak, hasznát vehetvén más nemzetek tapasztalásinak, ’s nem kellvén an­­nálfogva annyi időt vesztenie, béke idején kezdvén meg munkálatit,a legnagyob biztoslét közepett’s a’legkedvezőbb előjelek mellett. Magyarország mondom nagyobb és gyor­sabb lépésekkel fog haladhatni. De a’ földmivelés tökélye­­sitésének ezen munkája mindenkor nagy munka lesz, és sok időt fog kívánni.’S hogy jól végrehajtathassák ’s belőle va­lódi nevezetes hasznot lehessen látni, előhaladásához és költségeihez mérve, biztos elvekkel és jó renddel szükség neki készülni. A’ követendő rend lenne pedig: legelsőben a’ kiöntéseket meggátolni; azután a’ földtért saját megfe­­neklő vizeitől megszabadítani; végre öntözési és más ipari haszonvételre fordítani a’ folyamokat, mellyekkel a’ termé­szet az országot meggazdagitotta. Ezek olly munkák, mely­­lyeket nemcsak lehet külön—külön egyenkint, hanem csak úgy is kell venni eszközlésbe, mert lehetetlen valamelyiket közülök jól intézni, ha az előbbiek következményei nem lát­hatók. Szükség tehát most,még pedig azonnal, minden gon­dot és munkát az elsőre — a’ töltésezésre — fordítani, ’s teljességgel ki nem terjeszkedni egyelőre a’ másik kettőre nemcsak a’ munkával, hanem még a’ róla való gondolattal ’s tervezéssel sem,hacsak valamelly kivételes eset nem kí­vánná. Mert minduntalan ismétlem, hogy a’ ki sokat akar felkarolni, az semmit sem fog megtarthatni“. — Ötödik’s munkájának végső czikkében szerző a’ mun­kálkodás rendsoráról értekezik. Itt is, mint egyebütt érteke­zésében, a’ körülmények ’s a’ feladott tárgy természetének éles szemmel való felfogása az, mi véleményeit olly kitűnő­­leg bélyegzi. Nem köti ő magát holmi pedáns eljárási kap­tafákhoz, nem semmiféle olly rendszerhez, mit csupán ab­stract elvek igazolnak, de a kérdésben levő tárgyak termé­szete nem támogat. Helyesen mondja, hogy ha az ember a’ Tiszaszabályozást a’ Dunától felfelé akarná kezdeni ’s elvár­ni az alsóbb munkák következvényit, mielőtt a’ felsőbbek megkezdetnének,­hihetőleg kihalna a’most élő nemzedék a’ nélkül, hogy valamelly hasznot látna belőle háramolni az ország legszebb, de egy úttal fölelfagyatottabb vidékeinek nagyobb részére. Szerző elve itt a’ munkálkodást akkép fel­osztani, miszerint belőlük lehető legrövidebb idő alatt a’le­hető legnagyobb hasznot lehessen nyerni általányosan az egészre nézve. Szerző szerint a’ munkálkodást, mikép már többször kimondatott értekezése’s ismertetésünk folyamában, a’ töl­­tésezésen szükség kezdeni, felülről természetesen ’s olly helyeken mindenek előtt, mellyeken a’ legnagyobb kiönté­sek történnek. Illy helynek ismeri szerző a’ Tisza jobb olda­lárba’ Csap és Czigánd közti tájt, a’ bal oldalon pedig, Csap­nak átellenében kezdve a’Vörösmartig lenyúló vonalt.A’fo­lyónak ezen része az Tokajon felül, Palleocapa szerint, mellyen, ’s különösen annak jobb oldalán, a’ legveszélyesb kiöntések történnek; az orvoslás tehát mindenek előtt az említett vonalakon kezdessék meg még azon esetben is, ha netán a’ kéznél levő költségek az itteni töltésezések tökéle­tes kiállítására nem is volnának egészben födözve; melly e­­setben ugyan is e’ térnek csak legnagyobb mélyedésit kel­lene töltések által építeni ’s üszszekötni azon magasb föld­­házakkal, mellyek itt nem csekély hoszszakon találtatnak. El­lenben ha az e’ munkához kivántató költségek készen vol­nának, úgy kétségkívül legjobb lesz teljesen befejezni a’ töl­téseket Csaptól Czigándig és Vörösmartig. Az alsóbb kanyarulatok átvágásira vonatkozólag pe­dig következőleg vélekedik:

Next