Jelenkor, 1847. január-december (16. évfolyam, 1-104. szám)
1847-02-21 / 15. szám
PEST vasárnap február 21kén JELENKOR 15dik szám 1847. Megjelenik a' Társalkodóval minden héten kétszer: l. i. vasárnap és csütörtökön Előfizeth mi helyben a’ szerkesztő ’s kiadó tulajdonosnál úri utcza 453 dik sz. alatti Trattner-Károlyi ház első emeletében egyedült pedig minden királyi postahivatalnál. Az ausztriai birodalomba vagy külföldi tartományokba kivontató példányok iránt csupán a’ bécsi cs. főpostahivatal utján történhetik a’ meg’ rendelés. Az Értesítőben mindenféle, hirdetvény fölvétetik ’s pontosan és jutányosan közöltetik. FOGLALAT. Magyar-és Erdélyország. (kinevezések, és előléptetések. Tiszavölgy rendezése iránt Palleocapa mérnök ur véleménye IIl. Budapesti napló. Törvényhatóságok: Bihar és Torontálmegyék közgyűlései; városi közlések. Erdélyi országgyűlés Társulati élet: A’ tiszai első magyar gőzhajó-társaság választványi ülésének eredménye.) Külföld (Amerika , Spanyolország , Frantziaország, Németország, (a’ porosz új alkotvány) Oroszország, Törökország.) Értesítő. MAGYARORSZÁG és ERDÉLY. ő cs. ’s ap kir. felsége Vereczky Jánosi, a’pesti k. egyetemnél elméleti sebészet tanitóját, teljes évi fizetéssel nyugalomba helyezni, egyszersmind „királyi tanácsos” czimmel diszesíteni; az ugyanezen egyetemnél ürességben levő hittudomány-tanitói állomásra pedig Szabó Imre csipcsei plébánost érdemesitni, a’főmagy kir. magy. helyt, tanácshoz legközelebb kibocsátott kegyelmes kir. udv. rendelvény által pedig tisztel.Szvorényi József czisterczi áldozópap’s a’székesfehérvári tanodában szónoklati osztályú iskola rendes tanítója által szerkesztett .,Magyar ék és szókötést czimü pályamunkát legfelsőbb kir magánkönyvtárába bevenni ’s a’ szerzőnek legfelsőbb királyi tetszését nyilványitani méltóztatott. Ő cs. ’s ap. kir. felsége az, egri káptalanban következő kanonokát, u. m Roskoványi Ágostont éneklő, Harmos Lászlót őrkanonokká, Ferenczy Józsefet székesegyházi és Lévay Sándort pankotai főesperessé, Zbiskó Imre káltéi és Máriássy Gábor miskolczi plebanust kanonokká, — továbbá a’váczi székes káptalanban a’ következő kanonokokat, úgymint: Gasparik Kázmért olvasó-, Cseh Andrást éneklő-, Medgyessy Jánost őrkanonokká, — végre Szarvas Ferenczet pedig csongrádi főesperesekké kinevezni legkegyelm. méltóztatott. A’ k. váltó—feltörvényszéknél megürült kiadói állomásra Stettner Ignácz pesti első bírósági váltótörvényszék kiadója lan alkalmazva. A’ Tiszavölgy - rendezés iránt Palleocapa mérnök úr véleménye. III. A’ Tisza mellékfolyóiról szólván értekező részletesebben csak a’Bodrog és Latorcza szabályoztatásába bocsátkozik. A’ két főbb mellékfolyóról t. i. a’Maros és Körösről csak annyit mond, miszerint hibás torkolataik kiigazíttassanak ’s a’ beszakadásnál levő vonalaik öszszeköttetésben a’ Tiszával annyira vézessenek töltések közé, mennyire a Tisza vizének rájok vonatkozó viszszahatása kiterjed. További szabályoztatásukat egyébiránt — mi azonban a’ folyók által érdekelt birtokosok teendője lesz — szinte főleg töltésezés nyomán hiszi sikerrel eszközölhetőnek. A’Szamos szabályoztatására vonatkozólag merő általányosságban maradván, megjegyzi, hogy e’ folyót illető tervezetekről eléggé értesülvén, azokat ábrándos terveknek tartja ’stb. Nekünk azon tervekről, mellyek itt értetnek, tudomásunk nem lévén, irányukban véleményt nem állíthatunk föl. Vásárhelyi tisza-szabályozási terveiben kiterjeszkedett a’ Bodrog mellékfolyónak egy darabjára is. E’ tervek szerint a’ Bodrogba szakadó Latorcza attól el volna különítendő és Csapnál a’ Tiszába vezetendő. Jelen tervezet az, mire nézve Palleocapa is részletesbben nyilatkozik ’s véleményével oda járul, miszerint a’ Latorczát Csaphoz tériteni nem volna tanácsos, mert ez által az első, módfelett kitétetnék a’ viszszatorlódás bajainak, a’ Tiszában ellenben szerfölötti vizhalmozódás okoztatnék. Ennélfogva a’ Latorczának Csapnál a’ Tiszába vezetése csak azon egyetlen föltétel mellett volna jó sikerrel végrehajtható,ha t. i. a’ Tiszán, körülbelül Kerecsen-Komoró tájékán , egy nagyszerű átvágás eszközöltetnék, melly által a’ Tisza medre Csaptól Komoróig a’ Latorczának hagyatván, az igazi öszszefolyás Komorónál nem pedig Csapnál foglalna helyet; minek következtében, mind a’ két folyón tetemes javítás eszközöltethetnék.— E’nézethez azonban csakhamar következő szavait csatolja:„De a’ földnek megszemlélése’s magok a’ Beszédes ur által végrehajtott lejtmérések, ki a’ nélkül hogy azt csak sejthettem volna is, már előbb mint én, ugyanazon átvágást javaslotta volt, végre Keczkés urnak velem közlött helyes észrevételei, meggyőztek engem a’ felől, hogy az nemcsak helytelen lenne, de jó sikert várva végrehajtásában lehetetlen is. — Mi, kik a’ Tiszát e’ ponton csak térképről ’s azon értekezésekből ismerjük, mellyek hírlapokban a’ kerecsen-komorói átvágás érdemében közöltettek, e’ villongás alatti kérdésre véleményt nem mondhatunk. Annyit azonban kétségbe vonhatlanul kivehetünk még is a’ térképek ’s a’közlött értekezésekből, miszerint jelen átvágás megtétele egy igen kívánatos, egy igen lényeges javítás lenne mind magán a’ Tiszán, mind pedig az ebbe szakadó mellékfolyókra nézve. Kár volt e’szerint a’jeles értekezőnek,e’ controvers kérdés dolgában, mind a’ két rész okait, állításit’s nézeteit részletesen ’s kimeritőleg nem taglalnia, annál is inkább, mivel Beszédes urat vizek dolgában szinte competens tehetségnek ismerjük. Ezek szerint a’ Latorcza tehát ezentúl is a’ Bodrog közvetlen mellékfolyója maradna. A’ Latorczának Bodroggali öszszefolyását javítandó, elsőnek torkolatát jelöli kiigazitandónak ’stb. Ezekután szól még azon vizszerkezet miképen lehető javításáról, melly a’ Laborcz, Toplya, Ondová, Ternava és Borzsa folyók között forog fen. Munkája IVik czikkében, mint mondók, ■— a’ Tisza és mellékfolyóji mentiben levő mezők lecsapoltatása között fenforgó viszonyokról szól. Előre bocsátván, mikép támad és tartatik fen ama számtalan mocsár, mellyek a’ Tisza és mellékfolyóji mentiben olly sajnos helyzetben tartják a’ vidéket, előadja nézeteit az iránt, mikép véli szerző a’ szóban levő tereket biztos, terményző állapotba helyeztetni. Minden folyó, melly iszapos vizet szállít,’s nem bír vize mennyiségéhez aranyzott mederrel ’s töltések által kijelölt árvidékkel, kiöntéseivel a’ lejebb fekvő tereken korlátlanul elterül ’s iszapolásával leginkább medrének közvetlen vidékét emeli ’s magasbitja. Ez eset fordul elő a’ Tiszánál ’s majd minden mellékfolyóinál. Már most mennél gyakrabb illy folyóknál az áradás, annál állandóbbak ’s kiterjedtebbek az általok képeztetett mocsárok’s annál sebesb arányban növekszik, magasból a’ folyónak közvetlen vidéke. E’ partmellék-felemelés által a’ folyó mintegy maga magát kívánja természetes töltések közé szorítani; mit azonban magára hagyatva azért nem érhet el miután a’ víznek medréből történő szétterülése miatt a’ folyó-ágy feneke is iszapoltatik. A’ magára hagyatott folyó tehát naponként több több kártékonyságra emelkedik részint azért, mivel medrének közvetlen felemelése nyomán, az áradás által mellékére öntött vizeket a’ viszszafolyhatástól mindinkább elzárja, részint azért, mivel tömegének egész mennyiségével folyvást emelkedvén —áradásra mindinkább képessé, mellékének kiszárítására ellenben folyton képtelenebbé válik. Illy viszonyban van a’ Tisza’s mellékfolyóinak legnagyobb része,saját vidékével. Az általok okozott ’s fentartott mocsárak jobbára magas feliszapolt térek által választatnak el az anya-medertől, mellyből beléjük áradáskor nagy mennyiségben ömlenek a’ vizek, viszsza ellenben azoknak csak legkevésb mennyisége folyhat. Azon vízmennyiségnek tehát, melly viszsza nem folyhat, a’ meder és közte fekvő feliszapolt tér miatt helyben kell peshednie ’s kevesbülése csupán kipárolgás útján történhetik. Ez oka a’ számos és örökös mocsárságnak. Szerző szerint a’ Tiszának illy kiöntései által képeztetett mocsarai fenekestül magasabban feküsznek, mint a’ folyónak középvizszine; kiszáríthatok tehát gyökeresen, mihelyt arról tétetik intézkedés, hogy nagy vízálláskor a’ Tisza e’ mocsárokba ne tódulhasson; ellenben kis vízálláskor e’ mocsárokból igen is lehető legyen a’ tájvizeket a’ Tisza medrébe szállítani. A’ feladat tehát: gátolni a’ Tisza kiöntéseit’s levezetni a’tájvizeket. Ez egyszerű tételből fejlődik a’ legközelebb teendő,valamint az eljárás módja, rendszere ’s természete is. Mi a’ kiöntések gátoltatását illeti, az iránt természetesen csak töltésezés azon egyetlen mód, melly lehető legrövidebb’s legbiztosabb útón vezet eredményre; ’s csak ezek elkészülte után fog hatni sikeresen a’ teendők másodikához,t. i. a’szárító csatornák készítéséhez, mellyek a’ töltésekkel együtt már tökéletesen eszközük’azt, hogy a’ megmentett tér a’ szorgalomnak végleg biztosított mezejévé válik. Arra nézve pedig, hogy nagy vízálláskor e’ száritó árkokon a’ vizek ki ne tódulhassanak a’ töltések által védett lejebb fekvő mellék-vidékre, azon pontokon, hol ez árkok a’töltéseket átszelik, zsilipek építtetnek, mellyek ilyenkor zárva, kis vízálláskor ellenben nyitva tartatnak ’stb. Kiviláglik ezekből kétségbe-vonhatlanul, miszerint a’ Tisza szabályoztatása’s vidékének megmentése ügyében a’ legelső teendő más nem lehet józanul, mint a szükséges töltések felállítása, mi megtörténvén, maguktól szünendik meg ama tömérdek, magasabban fekvő tó és vízállás, miknek a’vizár eltávolításával létezésük alapja és feltétele megszüntetett. A töltésezést, melly azonban néhány év elfolytával jóformán viszszafizetendi az előállítás költségű, követheti immár a’ kiszárítás munkája mind azon tereken,mellyek mély fekvés vagy tájvizek miatt a’ töltésezés következtében sem szűntek még meg. — E’ működés is kifizetendi magát ’s helyes felosztással úgy szólván csak az első befektetési öszszeget leend szükség előlegezni. Megtörténvén ez is, a’ Tiszavölgy fejleményinek második stádiumába lépend. De azért — ha az illetők saját érdekeiket— mint reménylhető — helyesen felfogandják — a’ Tisza völgyén még sem lesz megtéve minden, mert a’ vízhasznosítás legtermékenyebb stádiuma, az öntözés és géphajtás, még csak ezekután következhetik. E’ szerint töltésezés föltétele a’ szárításnak, szárítás pedig feltétele az öntözésnek. Ezekre vonatkozólag, mondja Palleocapa szintolly szépen mint igazán: „Magyarország igy bizonyosan eljuthat a’ földmivelésnek azon tökélyére, mellyre Európa más tartományai eljutottak. De nem kell felednie, hogy azon tartományok csak századok alatt vergődhettek azon állapotra. Magyarország megkezdvén földje megmentését, melly minden állandó jóllét alapja, olly időszakban, mellyben a’ tudományok és mesterségek annyira előhaladtak, hasznát vehetvén más nemzetek tapasztalásinak, ’s nem kellvén annálfogva annyi időt vesztenie, béke idején kezdvén meg munkálatit,a legnagyob biztoslét közepett’s a’legkedvezőbb előjelek mellett. Magyarország mondom nagyobb és gyorsabb lépésekkel fog haladhatni. De a’ földmivelés tökélyesitésének ezen munkája mindenkor nagy munka lesz, és sok időt fog kívánni.’S hogy jól végrehajtathassák ’s belőle valódi nevezetes hasznot lehessen látni, előhaladásához és költségeihez mérve, biztos elvekkel és jó renddel szükség neki készülni. A’ követendő rend lenne pedig: legelsőben a’ kiöntéseket meggátolni; azután a’ földtért saját megfeneklő vizeitől megszabadítani; végre öntözési és más ipari haszonvételre fordítani a’ folyamokat, mellyekkel a’ természet az országot meggazdagitotta. Ezek olly munkák, melylyeket nemcsak lehet külön—külön egyenkint, hanem csak úgy is kell venni eszközlésbe, mert lehetetlen valamelyiket közülök jól intézni, ha az előbbiek következményei nem láthatók. Szükség tehát most,még pedig azonnal, minden gondot és munkát az elsőre — a’ töltésezésre — fordítani, ’s teljességgel ki nem terjeszkedni egyelőre a’ másik kettőre nemcsak a’ munkával, hanem még a’ róla való gondolattal ’s tervezéssel sem,hacsak valamelly kivételes eset nem kívánná. Mert minduntalan ismétlem, hogy a’ ki sokat akar felkarolni, az semmit sem fog megtarthatni“. — Ötödik’s munkájának végső czikkében szerző a’ munkálkodás rendsoráról értekezik. Itt is, mint egyebütt értekezésében, a’ körülmények ’s a’ feladott tárgy természetének éles szemmel való felfogása az, mi véleményeit olly kitűnőleg bélyegzi. Nem köti ő magát holmi pedáns eljárási kaptafákhoz, nem semmiféle olly rendszerhez, mit csupán abstract elvek igazolnak, de a kérdésben levő tárgyak természete nem támogat. Helyesen mondja, hogy ha az ember a’ Tiszaszabályozást a’ Dunától felfelé akarná kezdeni ’s elvárni az alsóbb munkák következvényit, mielőtt a’ felsőbbek megkezdetnének,hihetőleg kihalna a’most élő nemzedék a’ nélkül, hogy valamelly hasznot látna belőle háramolni az ország legszebb, de egy úttal fölelfagyatottabb vidékeinek nagyobb részére. Szerző elve itt a’ munkálkodást akkép felosztani, miszerint belőlük lehető legrövidebb idő alatt a’lehető legnagyobb hasznot lehessen nyerni általányosan az egészre nézve. Szerző szerint a’ munkálkodást, mikép már többször kimondatott értekezése’s ismertetésünk folyamában, a’ töltésezésen szükség kezdeni, felülről természetesen ’s olly helyeken mindenek előtt, mellyeken a’ legnagyobb kiöntések történnek. Illy helynek ismeri szerző a’ Tisza jobb oldalárba’ Csap és Czigánd közti tájt, a’ bal oldalon pedig, Csapnak átellenében kezdve a’Vörösmartig lenyúló vonalt.A’folyónak ezen része az Tokajon felül, Palleocapa szerint, mellyen, ’s különösen annak jobb oldalán, a’ legveszélyesb kiöntések történnek; az orvoslás tehát mindenek előtt az említett vonalakon kezdessék meg még azon esetben is, ha netán a’ kéznél levő költségek az itteni töltésezések tökéletes kiállítására nem is volnának egészben födözve; melly esetben ugyan is e’ térnek csak legnagyobb mélyedésit kellene töltések által építeni ’s üszszekötni azon magasb földházakkal, mellyek itt nem csekély hoszszakon találtatnak. Ellenben ha az e’ munkához kivántató költségek készen volnának, úgy kétségkívül legjobb lesz teljesen befejezni a’ töltéseket Csaptól Czigándig és Vörösmartig. Az alsóbb kanyarulatok átvágásira vonatkozólag pedig következőleg vélekedik: