Jelenkor, 1848. január-december (17. évfolyam, 1-104. szám)
1848-06-01 / 65. szám
PEST 65ik szám 1848. csütörtök junius 1 jén , . ... négyszer* ti a’ Jelenkor vasarnap, kedden és csütörtökön; a’ Társakodó pedig pénteken, mindegyik minden ízben egyegy íven. Előfizethetni helyben a’ szer-Megjelenik minden neten négy • • • Trattner-Károlyi ház első emeletében, egyebütt pedig minden királyi postahivatalnál. Az ausztriai birodalomba vagy külföldi tartományokba kivánkesztos kiadó ‘a Monosnál, a bécsi és főpostahivatal utján történhetik a megrendelés. Az Értesítőben mindenféle fürdetvény fölvétetik ’s pontosan és jutányosan közöltetik. FOGLALAT. Magyarország és Erdély. (Baráti szó a’ P. Hírlap szerkesztőjéhez Miniszteri rendeletek. Nevelést a’ népnek — Vidéki mozgalmak: Esztergommegye és város, Buda , ujvinek, N.Kanizsa, Somogy és Biharmegyék ’s városokból. Egy választó terve a’ testi tisztujitásra. A’ központi vasúttársaság közgyűlése, a kisdedovó intézeteket m. v. térj. egyesület közgyűlésének eredménye. Testvériség szép példája.) Külföld. (Ausztria, Franczia, Német és Olaszország.) Értesítő: MAGYARORSZÁG és ERDÉLY. A Pesti Hírlap szerkesztőjéhez Csengery Antalhoz egy pár baráti szó. Ön lapja legközelebb néhány számban, különösen az 58tól kezdve,szembetünőleg kitér azon méltányossági vágásból, mellyen eddig más politikai lapok irányában jár vala. A’ Jelenkor épen legkevésb figyelemre talált eddig, akár roszszalás, akár megdicsérés tekintetéből a’P. Hírlapnál. Ez egy legokosabb is volt. De bizonyos rövid idő óta ön e’méltányos szellemet egészen odahagyja,’s mintha egyszerre akarná mind azon crilikát és megtámadást kipótolni, mellyet eddig elmulasztott volt, részint minden ok nélkül részint a’ legparányibb incidensből kivált a’ Jelenkor ellen valódi epés humorlázba esik. Azt nem tudom: ön saját tollával irjaé azon kritikákat, avagy írja é ön számára valaki más;de miután név, és jegy nélkül jelennek meg lapjában, én a’ szerkesztői solidaris felelősség eszméjénél fogva önéinek veszem azokat,és ez okból —_névtelen lényekhez nem szólhatván— egyedül csak önhöz intézem különben baráti szavamat. Csupán két oka lehet önnek, azon megtámadásokat más politikai lapjaink ellen épen ez időben intézni, vagy intéztetni. sör az, mivelhogy most az előfizetési második félév’s az új lapokra nézve általában az előfizetési időszak már kezdetét veszi. Kor az, mivelhogy a’ P. Hírlap legújabb programmja szerint kormánylappá alakul. No Ön azt fogja mondani természetesen, hogy az első ok nem áll. Mert hiszen a’ P. Hírlapnak 5000 körül lévén előfizetője, ennélfogva az egoismus önöknél épen nem uralkodik. Én azonban szintolly természetesen mondhatom, hogy az önzés a’ bőség mellett nem apad,sőt dagad rendszerint.Aztán még találóbban azt mondom, hogy a’hol a’ létező bőségnek már készítik lecsapoló szivattyúit, (az új lapok érdekes programijait értem) ott az önzés már igenis természetesen szokta magát potencirozni. Hiszen nem vagyunk angyalok,kivált most a’ forradalmak idején; tehát csak mondjuk ki a’ szót, hogy biz az az egoismus igen könnyen operál a’ gyarló emberekben, ’s azokban különösen, a’kik eddig nem írtak soha olly mérges kritikákat ok nélkül, csak épen most, a’sok új politikai lap keletkezése küszöbén. A’ mi a’ második okot illeti: persze már ez nagy ok; fontos ok, hatalmas ok, de nem elegendő ok! A’ méltányosság, a’ méltóságos hang, ha valamelly lapnak, úgy bizonyosan per eminentiam egy kormánylapnak szükséges kellékei. Ez nagy megfontolást érdemel. Ha a’P. H. édes barátom, a’többi politikai közlönyöket, köztük nevezetesen az ifjú Magyarországot, a’ Martius 15két fótőképen azért vádolja és támadja meg, mert azok a’ hangot, a’ modort eltévesztik, mellyen a’kormányt(a’roppant országos nehézségekkeli küzdésre hivatott magyar minisztériumot) megítélni ’s bírálni kellene, — midőn ön ezért vádolja, mondom, a’ Martius 15-et, a’ Jelenkori ’stb. ekkor nem kellene önnek a’ mesés apát utánozni, ki, mint tudjuk, milliomteremtettékkel dörgé le fiját, azért hogy...........káromkodott. Vagyis, ha önök a’ kormány iránt nagyobb kegyeletet követelnek, az időszaki sajtó meg önöktől—a’ kormánylaptól — követel méltányosabb föllépést: Es ist noch nicht aller Tage Ende. Azaz: ne gondolja ön édes barátom! hogy egy nemzetre, kivált ollyanra,mint a’ magyar, bár a’legzordonabb belviszályok és legborusabb külviszonyok közt szenved is az egy pillanatban:a’jövő perez, a’ jövő óra nem hozhat mosolygó napot.—Hiszen épen ön az,ki az események hatalmát, Hegel szerint, az emberiség ügyeiben eldöntő befolyásúnak mondja; ki az eseményeket, fölül az emberi eszmélet és munkásságon, fölül az egyes nemzetek működésein, valami magasabb, erősebb hatalomnak tartja, úgy, hogy, ön szerint még a’ centralisatio is;a’ mai világeseményekből fog mint szükséges és sikerülhessen okozat elkövetkezni hazánkban is, daczára minden ellentörekvéseknek.Ha mindez tehát az ön alapos hite, ekkor aligha következetes ezen hitével önnek abeli politikája , miszerint egy speciácus kormány netaláni megbuktatására vezethető sajtós mozgalmakat még sokkal kiméletlenebbül, mint ezen mozgalmak maguk a’ kormányt megtámadja és gúnyolja. Ezen politikája a’ P. Hírlapnak, épen mint kormánylapnak, nem észszerű, nem czélravezető. Mert nem mondom én,hogy a’Martius Ilke, vagy a’Jelenkor, vagy a’német Opposition hangja, okoskodása helyes; sőt egyenesen tapintatlanoknak tartom eddigi összes kormánymegtámadási kísérleteit politikai lapjainknak, mert nem találtam föl egyben sem azon eljárások és intézkedések helyébe, mellyekért a’ kormányt időnkint megtámadák,mindjárt azon jobb intézkedéseket is kijelölve, mellyek aztán a’ megtámadottaknál helyesbek és czélszerűbbek lennének.*), csakugyan ha valaha,most a’magyar politikai lapokon bizonyodlon be,hogy könnyebb a’critica, mint a’ saját teremtés, könnyebb a’ rontás, mint az építés. Azonban, ha a’ kigunyolt politikai lapok nem mondák is meg eddig, vagy nem mondák meg minden egyes esetben, mi volna hát a’ leghelyesb kormányintézkedés, — ezt bizonyosan a’P. Hírlap még kevésbbé manifestálta a’ honnak, még azáltal sem, hogy kormánylappá jön. ’S igy nemcsak nem helyes, nem méltóságos, de még csak nem is igazságos a’P. Hírlap politikája. És ezen igazságtalan politikát nem lehet ám azzal széppé tenni, ha ollyan ex tripode-formán elmondjuk a’közönségnek, mikép: ,,a’ kormány ezt és amazt nem ütheti dobra, nem hirdetheti ki egész világnak, hanem épen a’czél utól kérhetése okáért el kell sokat, igen sokat hallgatnia és titkolnia.“ Midőn illy supercilium alatt ’s midőn illy két élű beszédet beszél a’ többi lapok közönségéhez a’ P. Hírlap, akkor mindenekfölött azt szeretnők tudni: vájjon hát ő (a’kormánylap) van , beavatva mindannak tudomásába, a’ mit a’ minisztériumnak eszélyesen elhallgatni kell, mint kabineti titkokat? Mi igénytelenül azt gondoljuk, hogy még olly lap eddig nem volt a’ világon, melly a’cabinetek tanácsüléseiben saját levelezőt tarthatott,’s mellynek azért, mivel ő úgynevezett kormánylap,a’kormány legtitkosabb intézkedései lajstromát minden ülése után megküldötte volna—nem közrebocsátás, de csupán tudomás végett. Valamint a’ német császárok úgynevezett római szent birodalmára nézve kérdezte egykor valaki:és hát miben szent? és miben római? úgy a’ P. Hírlapra nézve mi is kérdezzük:ugyan hát miben és mennyiben kormányt azon kormánylap? Miután ugyanis azon értelemben, mint érintettük,csakugyan nem kormánylap ,tehát csak azon közönséges értelemben lesz az, miszerint a’ kormány köztudomású tényeit, intézkedéseit ex professor támogatja, védelmezi. Ha pedig csak igy, akkor újra kérdjük: vájjon hol van a’világon azon alkotmányos ország, mellyben a’ felelős végrehajtó hatalmat csak támogatni, de megbirálni nem,csak megdicsérni,de kárhoztatni nem szabad? Ha önök egykor—míg nem voltak kormánylap—a’státushatalmak egymás közti ellensúlyáról aztán meg a’szabad sajtóról mint valóságos hatalomról, tártának leczkét a’ közönségnek, hogyan van mégis jelenleg, hogy sem a’ kormányt a’nemzet által ellenőriztetni, sem a’fölszabadult sajtót mint valódi hatalmat működni,nem szívesen látják, sőt mindezek ellen ’s igy közvetve saját egykori doctrináik ellen olly következetlenül hadat üzennek? Avagy azon könnyű szerepre sovárog a’ P. Hírlap, hogy ő csupán apotheosist írhasson a’felelős minisztériumnak, mig azt szabad véleményeikkel megtámadni másoknak tiltva lenne? A’ macskazene csak erősebb véleménynyilatkozat,ugy , mint a’sajtóban írott betű? és mégis ki hinné, hogy azért, mivel egypár száz egyed a’kormányférfiaknak talán macskazenét csinálna, már szükségképen megbukni, sőt csak végkép elnépszerütlenedni is kellene azoknak? A’ ki illy kicsinyhitű, ’s a’ ki illy kevéssé ismeri, p. o. az éjszakamerikai v. angol politikai gúnyos demonstrátiókat, az e’ tárgyban ne lépjen föl megtámadólag a’ magyar sajtóban sem más lapok ellen, mert in ultima analyst kinevettetik. Önök igy a’ valódi alkotványos szabadság, és a’ parlamentaris kormány fogalmai közül még igazán csak a’ theoria stádiumában tévedeznek. Egy táblabiró elmondhatná :*) Mennyire ez ezélzás lenne eljárásunkra, figyelmeztetjük önt azon javaslatokra, mellyeket maga idejében tevénk, őszintén egyenesen; de melly javaslatok akkor mellőztetvén a’ kormányhatóság részéről, fejlettek azon események, miket a’magyar hazafi legalább egy plüszszentés nélkül bizony nem hallgathat el. Mi rá mutattunk a’hibára, de egyszersmind véleményünk után kimutattuk a’ módot is, mellyel az javítható; ’s hogy e’ javaslatok egészségesek voltak, a’ következés bizonyítja. Az ideigl. szerk. nőknek: „praxis vostam plura docebit.“ Én, ha kell, példában szólok. Emlékezik ön, édes barátom,Széchenyi Istvánnak Keletnépe mikép támadott meg egy magányos férfiút, ’s ismét ugyancsak Széchenyi politikai programmja mikép rohant egy magányos országjárnak , ’s mikép támadta meg Dessewffy Emil és egész compániája Kossuthot ? Ezek másféle megtámadások, és gúnyok, és satyrák voltak ám; és egy magános férfiú ellen intézve, a’ mi több; és kérdem én: ártott e Kossuth népszerűségének, hatásának ezen sok, ezen rendszeres, ezen rettenetes pokoli gúny és epe? Nem ártott, sőt használt. Az arany kiállotta a’legpéldátlanabb tűzpróbát, ’s ha élni fog e’ férfiú, ő lesz e’ honnak, istenemre mondom, szabaditója. E’ példából az a’ czáfolhatlan tanúság, mikép csak tényekkel lehet szilárd népszerűséget víni ki; ’s a’ kit—legyen az egyed, legyen az kormánytestület—egy nemzet rokonszenve azért karol fel,mert megérdemli, az a’scilla és charybdis közt is romlatlanul viszi át hajóját.—Et vicissim. És aztán ne ijesztgessük, ne tegyük kicsinyhitűvé ezt a’ magyar nemzetet. Ha lesz, ki lelkesítse őt, élni fog ő dicsőbben mint valaha, bár Péter vagy Pál egykori dicsőségének napja leszáll is. Ne higye a’ Pesti Hírlap ezen antecedensek után, hogy én a’ kormány ellen valami vak, valami föltétlen oppositiót óhajtok, vagy csak helyeslek is. De azt se higye a’Pesti Hírlap, hogy az eszélyes, hogy a’föltételes ellenzés a’ kormányt gyöngítené, minden országos bajaink közepeit is. És azt se higye a’ P. Hírlap, hogy az ellenzéki irányú vagy viszketegű közlönyöket azzal paralizálhatja, ha afféle subjectivus megtámadást intéz ellenök, miszerint szerkesztőiket gúnyosan characterizálva, nem is annyira lapjaik, mint inkább személyeik iránt ellenszenvet költeni, ’s ekép tőlük a’közönséget elvonni törekszik. Ezen taktika nem sül el, mert az nemcsak hibás, de gonosz is, a’közönségnek pedig elég esze van, hogy átlásson a’ szitán. Ha én kormánylap-vezető volnék, már csak hatásom és állásom méltósága miatt sem vetemedném olly fogásokra, miszerint politikai lapvezetőtársaim ellen hiú személyes vágásokat intézzek, vagy intéztetni engedjek,hanem maradnék mindenkor komoly férfiasan az objectiv kritika körében, hogy igy a’ kormánynak csakugyan hasznos szolgálatot tehessek. Igaz maradván örökké, hogy az ügyetlen barát többet árt, mint használ a’ hatalomnak. Én, mint mondám, politikai lapjaink eddigi oppositiójával az új kormány ellen, azért nem vagyok megelégedve, mert ezen oppositiót egyoldalúnak tapasztalom*), és hibásnak a’ hang méltóságára nézve. De, mivel az ellenzéket elvi örök szükségnek vallom az alkotványos életben, ezért—ha kormánylapvezető volnék inkább baráti felhívást intéznék az ifjú, vagy öreg ellenzékhez kimutatva az egyedül kívánatos, a’ szükséges alkotványos ellenzék kellékeit, ’s felszólitnám elvelleneimet ezen kellékek szerinti föllépésre. De semmi esetre, még a’ mai országos bajoknál sokkal terhesbek között sem, a’ lelépésre, az elnémulásra, ’s más illyesmire. Ekép akarnám én a’ kormány és az ellenzék közti antagonismust méltóságos eszmeharczczá emelni, nem pedig tapintatlan megtámadás által még dühösebb ellenségeskedéssé fajitani. És most legyen ennyi elég a’ fent megállapított két okra nézve. Ha talán még 3dik ok volna képzelhető, a’miért a’P. Hírlap többi politikai közlönyeinket epés humorával megtámadja: ezen ok nem lehetne más, minthogy talán ezen megtámadott közlönyök szellemsulyát igen kicsinyli, vagyis ezen közlönyök czikkeit a’ magáéihoz képest tartalmatlanoknak, szellemszegényeknek nézi. Már e’ tekintetben én, ki részt, julius helyétől kezdve az átalakítandó Jelenkor vezetését vállaltam el, magam sokat nem szólhatok. De úgy látszik, Talleyrand mondotta,hogy a’ közvéleményben nagyobb hatalom van, mint Napóleoné, nagyobb szellemerő, mint Voltairé. Mi tehát a’ hatalmas és roppant szellemerejü közvéleményre bízzuk azon kis kérdés fölötti itélethozást: vájjon akár eddigelé (mióta nem Kossuth Lajos vezeti) volt é több értelmi súly és tanulság a’ p. Hírlapban, mint más honi politikai lapjainkban? és ezentúl is vájjon lesz é kisebb értelmi súly, kevesebb tanulság egyéb hírlapokban, mint a’ Pestiben? És ezek után, továbbá is gut Freund. Keresztury J. *) Mint már fentebb mondám, hogy t. i. a’ megtámadott intézkedések helyébe nem javasol helyesebbeket mindjárt és mindenkor.