Jelenkor, 1848. január-december (17. évfolyam, 1-104. szám)

1848-06-01 / 65. szám

PEST 65ik szám 1848. csütörtök junius 1 jén , . ... négyszer* t­i a’ Jelenkor vasarnap, kedden és csütörtökön; a’ T­á­r­s­a­­­k­o­d­ó pedig pénteken, mindegyik minden ízben egyegy íven. Előfizethetni helyben a’ szer-Megjelenik minden neten négy • • • Trattner-Károlyi ház első emeletében, egyebütt pedig minden királyi posta­hivatalnál. Az ausztriai birodalomba vagy külföldi tartományokba kiván­keszto­­s kiadó ‘a Monosnál, a­ bécsi és főpostahivatal utján történhetik a­ megrendelés. Az Értesítőben mindenféle fürdetvény fölvétetik ’s pontosan és jutányosan közöltetik. FOGLALAT. Magyarország és Erdély. (Baráti szó a’ P. Hírlap szerkesztőjéhez Miniszteri rendeletek. Nevelést a’ népnek­ — V­i­déki mozgalmak: Esztergommegye és város, Buda , ujvinek, N.Kanizsa, Somogy és Biharmegyék ’s városokból. Egy választó ter­ve a’ testi tisztujitásra. A’ központi vasúttársaság közgyűlése, a kis­­dedovó intézeteket m. v. térj. egyesület közgyűlésének eredménye. Testvériség szép példája.) Külföld. (Ausztria, Franczia, Német és Olaszország.) Értesítő: MAGYARORSZÁG és ERDÉLY. A­ Pesti Hírlap szerkesztőjéhez Csengery An­talhoz egy pár baráti szó. Ön lapja legközelebb néhány számban, különösen az 58tól kezdve,szembetünőleg kitér azon méltányossági vágás­ból, mellyen eddig más politikai lapok irányában jár vala. A’ Jelenkor épen legkevésb figyelemre talált eddig, akár rosz­­szalás, akár megdicsérés tekintetéből a’P. Hírlapnál. Ez egy legokosabb is volt. De bizonyos rövid idő óta ön e’méltányos szellemet egészen odahagyja,’s mintha egyszerre akarná mind azon crilikát és megtámadást kipótolni, mellyet eddig elmu­lasztott volt, részint minden ok nélkül részint a’ legparányibb incidensből kivált a’ Jelenkor ellen valódi epés humorlázba esik. Azt nem tudom: ön saját tollával irjaé azon kritikákat, avagy írja é ön számára valaki más;de miután n­é­v, é­s j­e­g­y n­é­l­k­ü­l jelennek meg lapjában, én a’ szerkesztői solidaris felelősség eszméjénél fogva önéinek veszem azokat,és ez okból —_névtelen lényekhez nem szólhatván— egyedül csak önhöz intézem különben baráti szavamat. Csupán két oka lehet önnek, azon megtámadásokat más politikai lapjaink ellen épen ez időben intézni, vagy intéztetni. sör az, mivelhogy most az előfizetési második félév’s az új lapokra nézve általában az előfizetési időszak már kez­detét veszi. Kor az, mivelhogy a’ P. Hírlap legújabb programmja szerint kormánylappá alakul. No Ön azt fogja mondani természetesen, hogy az első ok nem áll. Mert hiszen a’ P. Hírlapnak 5000 körül lévén elő­fizetője, ennélfogva az egoismus önöknél épen nem uralkodik. Én azonban szintolly természetesen mondhatom, hogy az ön­zés a’ bőség mellett nem apad,sőt dagad rendszerint.Aztán még találóbban azt mondom, hogy a’hol a’ létező bőségnek már készítik lecsapoló szivattyúit, (az új lapok érdekes prog­ramijait értem) ott az önzés már igenis természetesen szok­ta magát potencirozni. Hiszen nem vagyunk angyalok,kivált most a’ forradalmak idején; tehát csak mondjuk ki a’ szót, hogy biz az az egoismus igen könnyen operál a’ gyarló em­berekben, ’s azokban különösen, a’kik eddig nem írtak soha olly mérges kritikákat ok nélkül, csak épen most, a’sok új politikai lap keletkezése küszöbén. A’ mi a’ második okot illeti: persze már ez nagy ok; fontos ok, hatalmas ok, de nem elegendő ok! A’ méltányosság, a’ méltóságos hang, ha valamelly lap­nak, úgy bizonyosan per eminentiam egy kormány­lapnak szükséges kellékei. Ez nagy megfontolást érdemel. Ha a’P. H. édes barátom, a’többi politikai közlö­nyöket, köztük nevezetesen az ifjú Magyarországot, a’ Marti­­us 15két fótőképen azért vádolja és támadja meg, mert azok a’ hangot, a’ modort eltévesztik, mellyen a’kormányt(a’rop­­pant országos nehézségekkeli küzdésre hivatott magyar mi­nisztériumot) megítélni ’s bírálni kellene, — midőn ön ezért vádolja, mondom, a’ Martius 15-et, a’ Jelenkori ’stb. ekkor nem kellene önnek a’ mesés apát utánozni, ki, mint tudjuk, milliomteremtettékkel dörgé le fiját, azért hogy...........ká­romkodott. Vagyis, ha önök a’ kormány iránt nagyobb kegyeletet követelnek, az időszaki sajtó meg önöktől—a’ kormánylaptól — követel méltányosabb föllépést: Es ist noch nicht aller Tage Ende. Azaz: ne gondolja ön édes barátom! hogy egy nemzetre, kivált ollyanra,mint a’ magyar, bár a’legzordonabb belviszályok és legborusabb kül­viszonyok közt szenved is az egy pillanatban:a’jövő perez, a’ jövő óra nem hozhat mosolygó napot.—Hiszen épen ön az,ki az események hatalmát, Hegel szerint, az emberiség ü­­gyeiben eldöntő befolyásúnak mondja; ki az eseményeket, fö­lül az emberi eszmélet és munkásságon, fölül az egyes nem­zetek működésein, valami magasabb, erősebb hatalomnak tartja, úgy, hogy, ön szerint még a’ centralisatio is;a’ mai világeseményekből fog mint szükséges és sikerülhessen okozat elkövetkezni hazánkban is, daczára minden ellentörek­­véseknek.Ha mindez tehát az ön alapos hite, ekkor aligha következetes ezen hitével önnek abeli politikája , miszerint egy speciácus kormány netaláni megbuktatására vezethető sajtós mozgalmakat még sokkal kiméletlenebbül, mint ezen mozgalmak maguk a’ kormányt megtámadja és gúnyolja. Ezen politikája a’ P. Hírlapnak, épen mint kormánylapnak, nem észszerű, nem czélravezető. Mert nem mondom én,hogy a’Martius Ilke, vagy a’Jelenkor, vagy a’német Opposition hangja, okoskodása helyes; sőt egyenesen tapintatlanoknak tartom eddigi összes kormánymegtámadási kísérleteit politi­kai lapjainknak, mert nem találtam föl egyben sem azon eljá­rások és intézkedések helyébe, mellyekért a’ kormányt időn­­kint megtámadák,mindjárt azon jobb intézkedéseket is kije­lölve, mellyek aztán a’ megtámadottaknál helyesbek és czél­­szerűbbek lennének.*), csakugyan ha valaha,most a’magyar politikai lapokon bizonyodlon be,hogy könnyebb a’c­r­i­ti­c­a, mint a’ saját teremtés, könnyebb a’ r­o­ntás, mint az építés. Azonban, ha a’ kigunyolt politikai lapok nem mon­dák is meg eddig, vagy nem mondák meg minden egyes e­­setben, mi volna hát a’ leghelyesb kormányintézkedés, — ezt bizonyosan a’P. Hírlap még kevésbbé manifestálta a’ hon­nak, még azáltal sem, hogy kormánylappá jön. ’S igy nemcsak nem helyes, nem méltóságos, de még csak nem is igazságos a’P. Hírlap politikája. És ezen igazságtalan politikát nem lehet ám azzal széppé tenni, ha ollyan ex tripode-formán elmondjuk a’kö­­zönségnek, mikép: ,,a’ kormány ezt és amazt nem ütheti dob­ra, nem hirdetheti ki egész világnak, hanem épen a’czél utól k­érhetése okáért el kell sokat, igen sokat hallgatnia és titkol­nia.“ Midőn illy supercilium alatt ’s midőn illy két élű beszé­det beszél a’ többi lapok közönségéhez a’ P. Hírlap, akkor mindenekfölött azt szeretnők tudni: vájjon hát ő (a’kormány­­lap) van , beavatva mindannak tudomásába, a’ mit a’ minisz­tériumnak eszélyesen elhallgatni kell, mint kabineti titkokat? Mi igénytelenül azt gondoljuk, hogy még olly lap eddig nem volt a’ világon, melly a’cabinetek tanácsüléseiben saját le­velezőt tarthatott,’s mellynek azért, mivel ő úgynevezett kor­mánylap,a’kormány legtitkosabb intézkedései lajstromát min­den ülése után megküldötte volna—nem közrebocsátás, de csupán tudomás végett. Valamint a’ német császárok úgyne­vezett római szent birodalmára nézve kérdezte egykor va­­laki:­és hát miben szent? és miben római? úgy a’ P. Hírlapra nézve mi is kérdezzük:ugyan hát miben és mennyiben kormá­nyt azon kormánylap? Miután ugyanis azon értelemben, mint érintettük,csakugyan nem kormánylap ,­tehát csak azon közön­séges értelemben lesz az, miszerint a’ kormány köztu­domású tényeit, intézkedéseit ex professor támogatj­a, védelmezi. Ha pedig csak igy, akkor újra kérdjük: vájjon hol van a’világon azon alkotmányos ország, mellyben a’ felelős végrehajtó hatalmat csak támogatni, de megbirálni nem,csak megdicsérni,de kárhoztatni nem szabad? Ha önök egykor—míg nem voltak kormánylap—a’stá­­tushatalmak egymás közti ellensúlyáról aztán meg a’sza­­bad sajtóról mint valóságos hatalomról, tártának leczkét a’ közönségnek, hogyan van mégis jelenleg, hogy sem a’ kor­mányt a’nemzet által ellenőriztetni, sem a’fölszabadult saj­tót mint valódi hatalmat működni,nem szívesen látják, sőt mindezek ellen ’s igy közvetve saját egykori doctrináik ellen olly következetlenül hadat üzennek? Avagy azon könnyű sze­repre sovárog a’ P. Hírlap, hogy ő csupán apotheosist ír­hasson a’felelős minisztériumnak, mig azt szabad véleménye­ikkel megtámadni másoknak tiltva lenne? A’ macskazene csak erősebb véleménynyilatkozat,ugy , mint a’sajtóban írott be­tű? és mégis ki hinné, hogy azért, mivel egypár száz egyed a’kormányférfiaknak talán macskazenét csinálna, már szük­ségképen megbukni, sőt csak végkép elnépszerütlenedni is kellene azoknak? A’ ki illy kicsinyhitű, ’s a’ ki illy kevéssé is­meri, p. o. az éjszakamerikai v. angol politikai gúnyos de­­monstrátiókat, az e’ tárgyban ne lépjen föl megtámadólag a’ magyar sajtóban sem más lapok ellen, mert in ultima analyst kinevettetik. Önök igy a’ valódi alkotványos szabadság, és a’ parla­­mentaris kormány fogalmai közül még igazán csak a’ the­o­­ria stádiumában tévedeznek. Egy táblabiró elmondhatná :­*) Mennyire ez ezélzás lenne eljárásunkra, figyelmeztet­jük önt azon javaslatokra, mellyeket maga idejében tevénk, ő­­szintén egyenesen; de melly javaslatok akkor mellőztetvén a’ kormányhatóság részéről, fejlettek azon események, miket a’ma­gyar hazafi legalább egy plüszszentés nélkül bizony nem hall­gathat el. Mi rá mutattunk a’hibára, de egyszersmind vélemé­nyünk után kimutattuk a’ módot is, mellyel az javítható; ’s hogy e’ javaslatok egészségesek voltak, a’ következés bizonyítja. Az ideigl. szerk. nőknek: „praxis vostam plura docebit.“ Én, ha kell, példában szólok. Emlékezik ön, édes barátom,Széchenyi Istvánnak Ke­letnépe mikép támadott meg egy magányos férfiút, ’s is­mét ugyancsak Széchenyi politikai programmja mi­kép rohant egy magányos országjárnak , ’s mikép támadta meg Dessewffy Emil és egész compániája Kossuthot ? Ezek másféle megtámadások, és gúnyok, és satyrák voltak ám; és egy magános férfiú ellen intézve, a’ mi több; és kér­dem én: ártott e Kossuth népszerűségének, hatásának e­­zen sok, ezen rendszeres, ezen rettenetes pokoli gúny és epe? Nem ártott, sőt használt. Az arany kiállotta a’legpéldát­­lanabb tűzpróbát, ’s ha élni fog e’ férfiú, ő lesz e’ honnak, is­tenemre mondom, szabaditója. E’ példából az a’ czáfolhatlan tanúság, mikép csak té­nyekkel lehet szilárd népszerűséget víni ki; ’s a’ kit—legyen az egyed, legyen az kormánytestület—egy nemzet rokon­­szenve azért karol fel,mert megérdemli, az a’scilla és cha­­rybdis közt is romlatlanul viszi át hajóját.—Et vicissim. És aztán ne ijesztgessük, ne tegyük kicsinyhitűvé ezt a’ magyar nemzetet. Ha lesz, ki lelkesítse őt, élni fog ő dicsőb­ben mint valaha, bár Péter vagy Pál egykori dicsőségének napja le­száll is. Ne higye a’ Pesti Hírlap ezen antecedensek után, hogy én a’ kormány ellen valami vak, valami föltétlen oppositiót óhajtok, vagy csak helyeslek is. De azt se higye a’Pesti Hír­lap, hogy az eszélyes, hogy a’föltételes ellenzés a’ kormányt gyöngítené, minden országos bajaink közepeit is. És azt se higye a’ P. Hírlap, hogy az ellenzéki irányú vagy viszketegű közlönyöket azzal paralizálhatja, ha afféle subjectivus megtámadást intéz ellenök, miszerint szer­kesztőiket gúnyosan characterizálva, nem is annyira lapjaik, mint inkább személyeik iránt ellenszenvet költeni, ’s ekép tő­lük a’közönséget elvonni törekszik. Ezen taktika nem sül el, mert az nemcsak hibás, de gonosz is, a’közönségnek pe­dig elég esze van, hogy átlásson a’ szitán. Ha én kormány­lap-vezető volnék, már csak hatá­som és állásom méltósága miatt sem vetemedném olly fogá­sokra, miszerint politikai lapvezetőtársaim ellen hiú szemé­lyes vágásokat intézzek, vagy intéztetni engedjek,­hanem maradnék mindenkor komoly férfiasan az obj­ectiv kri­­tika körében, hogy igy a’ kormánynak csakugyan hasznos szolgálatot tehessek. Igaz maradván örökké, hogy az ügyet­len barát többet árt, mint használ a’ hatalomnak. Én, mint mondám, politikai lapjaink eddigi oppositió­­jával az új kormány ellen, azért nem vagyok megelégedve, mert ezen oppositiót egyoldalúnak tapasztalom*), és hibás­nak a’ hang méltóságára nézve. De, mivel az ellenzéket elvi örök szükségnek vallom az alkotványos életben, ezért—ha kormánylapvezető volnék inkább baráti felhívást intéznék az ifjú, vagy öreg ellenzékhez kimutatva az egyedül kívánatos, a’ szükséges alkotványos ellenzék kellékeit, ’s felszólitnám elvelleneimet ezen kellékek szerinti föllépésre. De semmi e­­setre, még a’ mai országos bajoknál sokkal terhesbek között sem, a’ lelépésre, az elnémulásra, ’s más illyesmire. Ekép akarnám én a’ kormány és az ellenzék közti antagonismust méltóságos eszmeharczczá emelni, nem pedig tapintatlan megtámadás által még dühösebb ellenségeskedéssé fajitani. És most legyen ennyi elég a’ fent megállapított k­é­t okra nézve. Ha talán még 3dik ok volna képzelhető, a’miért a’P. Hírlap többi politikai közlönyeinket epés humorával megtá­madja: ezen ok nem lehetne más, minthogy talán ezen meg­támadott közlönyök szellemsulyát igen kicsinyli, vagyis ezen közlönyök czikkeit a’ magáéihoz képest tartalmatlanoknak, szellemszegényeknek nézi. Már e’ tekintetben én, ki r­­észt, julius he­lyétől kezdve az átalakítandó Jelenkor vezetését vállaltam el, magam so­kat nem szólhatok. De úgy látszik, Talleyrand mondotta,hogy a’ közvéleményben nagyobb hatalom van, mint Na­póleoné, nagyobb szellemerő, mint Voltairé. Mi tehát a’ ha­talmas és roppant szellemerejü közvéleményre bízzuk azon k­is kérdés fölötti itélethozást: vájjon akár eddigelé (mióta nem Kossuth Lajos vezeti) volt é több értelmi súly és tanulság a’ p. Hírlapban, mint más honi politikai lapjainkban? és ezentúl is vájjon lesz é kisebb értelmi súly, kevesebb ta­nulság egyéb hírlapokban, mint a’ Pestiben? És ezek után, továbbá is gut Freund. Keresztury J. *) Mint már fentebb mondám, hogy t. i. a’ megtámadott intézkedések helyébe nem javasol helyesebbeket mindjárt és mindenkor.

Next