Jó Egészség, 1920 (19. évfolyam, 7-15. szám)

1920-06-01 / 9. szám

vizelet epét, a zavaros vizelet esetleg genyet, a magas fajsúlyú vizelet pedig cukrot tartalmazhat. Minden esetben, ha különösen nem is kérik, meg szokás nézni, hogy a vizelet fehérjét, cukrot, acetont és acet­­ecetsavat tartalmaz-e. Ha fehérjét vagy cukrot tartalmaz, ezek mennyiségét is megállapítjuk. Nagyon fontos a vizelet üledékének vizsgálata. E célból a vizelet egy ré­szét ülepítjük legtöbbször akként, hogy centrifugában kicentrifugáljuk. Az üle­déket egy vastagabb (1—2 mm. vastag) üveglemezre, az u. n. tárgylemezre visszük és ott egy vékonyabb (01—017 mm.) üveglemezzel (fedőlemezzel) le­­borítjuk és a készítményt a mikrosz­kóp tárgyasztalára helyezve előbb 40- szeres, majd 400-szoros nagyítással átvizsgáljuk. [A mikroszkóp két lencse­rendszerből összetett nagyító, melynél 4 az egyik lencserendszer által nagyított 11D képet egy másik lencserendszerrel még egyszer megnagyítjuk.] ^ V I Az ilyen üledékben normálisan csak kevés alakelem látható. 400-szoros nagyításnál látóterenként legfeljebb né­hány leucocyta (fehérvérsejt) és lap­hámsejt szokott látszani. Kóros vize­letben vörösvérsejteket, fehérvérsejteket (genysejteket) esetleg nagy tömegben, a veséből származó kis kerek hám­sejteket és a gyuladásos vese csator­­nácskáiban levő izzad­ványból, a hen­geres csatornák öntvényeképen a vizeletbe kerülő u. n. cilindereket lát­hatjuk. Ezzel még koránt sincs kimerítve mindaz, amit a vizeletből megállapít­hatunk. Vannak bizonyos reakciók, amelyek a vizeletben csak bizonyos fertőző betegségeknél észlelhetők. Tifuszos megbetegedésnél vagy sok­szor még a gyógyulás után is a vizelet nagy mennyiségben tartalmazhatja a tifusz-bacillusokat, aminek fel nem ismerése a környezet számára erősen veszedelmessé teheti a kigyógyult be­teget. A laboratóriumban a vizelet bak­teriológiai vizsgálata egészen biztosan meg fogja állapíthatni a tényállást. A vizelet bakteriológiai vizsgálatára még sok más esetben is szükség lehet, pl. a klinikai hólyag vagy vesetuber­­kulózis diagnózis megerősítésére stb. ki ilyen.. .bakteriológiai vizsgálat több részből áll. Először mindig mikrosz­kópos vizsgálattal igyekszünk megha­tározni a bacillusokat. Erre a célra a vizeletet kicentri­fugáljuk és az üledéket vékony réteg­ben üveglemezre (tárgylemezre) kite­rítjük. Megszáradás után a készítményt fixáljuk, ami alatt azt értjük, hogy bizonyos eljárással megalvasztjuk a tárgylemezre kent vizsgálati anyag fe­hérjéit, hogy azután a megalvadt fe­hérje odaragassza az alakelemeket a tárgylemezhez, nehogy a későbbi mű­veletek alatt lemosódjék. Az így fixált készítményt azután festjük. A legtöbb baktérium nem bír olyan jellemző alaki tulajdonsággal, hogy a mikrosz­kóp alatt más hasonló baktériumoktól el lenne különíthető. Mégis egyeseknek jellemző csoportosulása, máskor fes­­tődési sajátságaik megengedik a mikrosz­kópos felismerést. Így például a gümő (tuberkulózis) bacillusnak az a jellemző sajátsága, hogy nehezen festődik, de ha egyszer felvette a festéket, akkor az sem sav­val, sem alkohollal nem vonható ki belőle. Vagyis a gümő­bacillusa a sav- és alkohol­álló bacillusok közé tartozik. Az emberi kóros váladékok­ban csak két ilyen saválló baktérium fordul elő, nevezetesen a gümőbacillus és a lepra bacillusa. A lepra a klinikai szimptómák alapján kizárható, úgy hogy ha a vizsgálati anyag vételénél vigyázunk arra, hogy a külvilágból saválló bacillusok ne kerüljenek az anyagba, akkor ha mi ebben az anyag­ban sav- és alkohol­álló bacillusokat találunk, ezek gümőbacillusok. A vizsgálat természetéből folyik, hogy a mikroszkópos vizsgálat negatív teher és a vizsgálati anyag mégis igen kis számban tartalmazza a keresett baktériumokat. A miszkópos vizsgálat kevés baktériumra olyan, mintha mi egy nagy cserépföldben keresnénk szabad szemmel egy-két buzaszemet. A két buzaszem keresésével úgy va­gyunk, hogy véletlenül azonnal reá­­lbukkanunk, máskor meg 1—2 óráig is hiába keressük. Ha azonban a föl­det megtrágyázzuk (tápanyagot viszünk idele), öntözzük, melegebb helyen tart­juk, kikel a búza, bizonyítván, hogy ott volt a földben. Ép­­gy ha valamely vizsgálati anyagban a keresett bakté­rium csak nagyon kis számmal van

Next