Jó Egészség, 1920 (19. évfolyam, 7-15. szám)
1920-07-01 / 10. szám
fektetjük, hogy a feje kissé lelógjon, hogy esetleg a felső légutakban, garatban lévő víz kifolyhasson. A fejtetőre való állítás szükségtelen, de veszélyes is lehet, mert hirtelen a fejhez áramló vér érrepedést, gutaütést idézhet elő. Aki elájult gyermeket lát, az sohasem felejti el, hogy milyen halavány, falfehér volt az arca, mintha semmi vér sem maradt volna a fejében ! Csakugyan az elájult gyermeknek kevesebb vére van a fejében és így az agyvelejében is, mint nála rendes körülmények között szokott lenni. Ezért az elájult gyermeket elsősorban lefektetjük vízszintesen, hogy a vér könynyebben folyhassék az agyhoz, esetleg a lábait még a fejénél magasabbra helyezzük. Ha ágyban fekszik, kiveszszük a feje alól a vánkosokat. Ha az eszméletlen gyermeknek nem halvány az arca, hanem kipirult, duzzadt, esetleg kékes-vörös, akkor magasra helyezett fejjel kell fektetni vagy ültetni! Megoldunk minden szorító ruhadarabot, mely a lélekzést nehezíti s a vérkeringést akadályozza, kabátját, mellényét kigomboljuk, a szoknyát és egyéb ruhákat meglazítjuk. Majd friss, jó levegőről gondoskodunk; ha szobában van, kinyitjuk az ablakokat, vagy kivisszük a szabad levegőre. Ne álljuk körül az ilyen beteget, hogy a levegő szabadon érhesse ! Majd erélyesek reá szólunk, nevén szólítjuk, kissé megrázzuk, az arcát enyhén ütögetjük. Ha erre nem térne magához és a légzése alig észrevehető, erős szagú folyadékokat, vagy más anyagokat, ecetet, étert, kölni vizet, tormát szagoltatunk vele, tüszszentésre ingereljük, orrát ruhacsücskével vagy összesodrott papirossal csiklandozzuk. Az arcát hideg vízzel lefecskendezzük. Sokan az ilyen ájult egyén arcát ecettel szokták mosni; ilyenkor nagyon kell vigyázni, hogy az ecet a szembe ne kerüljön, mert odajutva, súlyos szemgyulladást idézhet elő. A mellre hideg leöntéseket alkalmazunk (persze ez csak meleg időben alkalmazható, vagy meleg szobában, kinn a hidegben nem !). A szív táját hideg vízbe mártott ruhával ütögetjük. Ha erre sem térne eszméletre és a teste hidegednék, gyengülne, végtagjait posztóval, dörzsölő keztyűvel, kefével dörzsöljük, természetesen vigyázva arra, hogy a bőrét le ne dörzsöljük; melegített ruhákkal, ágyneművel, mellé rakott melegvizes üvegekkel melegítjük. Ha még mindig öntudatlan, de lélekzete és érvelése sem vehető észre, az orvos pedig még nem érkezett meg, akkor tanult mentő vagy betegápoló haladéktalanul megkezdi a mesterséges lélegeztetést. Ha az elájult vagy eszméletlen gyermek magához tér s nyelni tud, akkor — de nem előbb ! — pár korty hidegvizet itatunk vele, esetleg teát, meleg tejet. Eszméletlen gyermeknek folyadékot a szájába önteni nem szabad, mert megfuthat rajta. Ha az eszméletlenség görcsös mozgásokkal, rohamokkal, görcsökkel jár, idegbetegség, nyavalyatörés, nehézkór, más néven epilepszia okozhatta. Az ilyen görcsös rohamok alatt a gyermek arca néha elkékül, kivörösödik, a szája habzik, mely gyakran véres (megharapják a nyelvüket). A görcsös rohamok tartanak egy ideig, azután a beteg rövidebb vagy hosszabb mély álomba merül. A nyavalyatörés többnyire fiatal egyének, gyermekek betegsége. Életveszélyről rendszerint ily esetekben nincs szó; itt csupán arra kell vigyáznunk, hogy az illető egyén kárt ne tegyen magában, esetleg másokban; vigyázzunk, hogy össze ne verje magát; feje alá vánkost, vagy más puhább tárgyat helyezünk, enyhén lefogjuk. Más tennivalónk nincs. Régi, helytelen hit az, hogy ha az ilyen nehézkóros egyének erősen ökölbe szorított kezének hüvelykujját erőszakkal kiegyenesítik, azt szorítják, vagy harapják, a roham elmúlik. Ennek semmi értelme nincs, de egyenesen káros, mert nem egyszer történtek esetek, ahol a hüvelykujját eltörték, vagy kificamították; a roham azonban tovább tartott. Mérgezések. Szinte csodálatosnak tetszik az, hogy milyen gyakoriak a különféle mérgezések épen a gyermekek közt. A mérge ■* VA ló EGÉSZSÉG