Jó Egészség, 1921 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1921-01-01 / 1. szám
sem pedig a másik fajta vérsejté, amely fehér. Nagyon finom szerszámokkal és ezerszeresen nagyító üvegekkel az orvosok meg tudják olvasni, mennyi vérsejt van a vérben és ezen a módon az derül ki, hogy egy kis csöpp vérben körülbelül kétszázmillió vörös vérsejt van, egy köbmilliméter vérben pedig körülbelül öt millió. Egy köbmilliméter olyan kicsi mérték, hogy egy deciben éppen egy milió van belőle. Természetes, hogy ennélfogva aztán olyan apró a vörös vérsejt, hogy szabad szemmel még akkor se látni, ha száz vagy ezer van egy rakáson és ezért olyan aztán a vér, mintha tiszta vörös folyadék volna és nem úszna benne semmi. Fehér vérsejt jóval kevesebb van a vérben, de még ebből is tíz-tizenkétezer van egy köbmilliméterben. A nők véérében mindkettőből egy kicsit — körülbelül egy tizedrésszel — kevesebb van. Vannak betegségek, amelyekben megfogynak vagy megszaporodnak a vérsejtek. Például a „vérszegénység“ nevű betegségben nem az baj, mintha vére volna kevesebb az embernek, hanem vörös vérsejtje van kevesebb. Nagy betegség az is, ha a fehér vérsejtek túlságosan megszaporodnak. Ez a „fehérvérűség.“ Nem olyan gyakori, mint a vérszegénység, de sokkal veszedelmesebb. A vörös vérsejt maga is, amilyen kicsiny, több részből áll. A legfontosabb része az a vörös festék, ami a színét adja. Ez a vörös festék ugyanis olyan természetű, hogy a tüdőnkben magába tudja venni a friss levegőt és oda tudja megint adni a testünk különféle részeinek. A vörös festéknek ezt a tulajdonságát az adja, hogy vas van benne finomul föloldva. A vas, amint a tüdőn keresztülmegy és ott a friss levegővel érintkezik, hirtelen, mint ahogyan a friss levegőn más vassal is megtörténik, csakhogy lassan megrozsdásodik, azaz a vasból hirtelen vasrozsda lesz, ami a vasnak és a levegő egy részének a vegyüléke. Amint a friss vér keresztülmegy a testünkön, a vasas festékből a levegő lemarad és a festék megint levegő nélkül jut vissza a szívbe, onnan a tüdőbe, aztán megint a szívbe és újra szét a testünkbe, így látja el a vérkeringés az egész testünket levegővel. Ilyenformán látja el táplálékkal is, mert a megemésztett és fölszívódott táplálék a vérbe jut. A vér aztán azt is magával viszi az egész testbe és odaadja belőle minden testrészünknek, amire szüksége van. Mivel a vörös vérfesték vasvegyület, azért a vérszegény embernek a véréből főképpen a vas hiányzik;az ilyen betegnek mindenféle vasas orvosságot szoktak adni. Jó vasas orvosság a zöld főzelék, mert a növények zöld színe is vasas festéktől van. De nem ér semmit a vörösbor, amit a vérszegényekkel szoktak itatni, mert annak csak a színe piros, de a pirossága egészen mástól van és a vérhez semmi köze sincsen. Régebben tiszta, igen finomra reszelt vasport is etettek a vérszegényekkel. Abból is lett vérfesték, de igen lassan, mert abból csak igen keveset tud az ember gyomra megemészteni. Most már tudnak olyan vasas orvosságokat is csinálni, amelyekben a vasat finomul föloldva és más, jobban emésztődő táplálékokkal elvegyítve kapja az ember. Ilyen orvosságokból a testünk sokkal jobban tudja kiválasztani a vasat és az ilyenek természetesen sokkal hamarább meg tudják gyógyítani a vérszegénységet, mint az egyszerű vas. A vasról lévén szó, meg kell jegyezni még valamit: sokan hiszik azt, hogy a vasrozsda veszedelmes méreg, amitől vérmérgezést, halálos betegséget lehet kapni. Ez nem