Jó Egészség, 1935 (26. évfolyam, 1-24. szám)

1935-01-01 / 1-2. szám

4 JÓ EGÉSZSÉG A fejfájás annyira elterjedt közérzeti kellee­­m­etlenség, hogy alig van, aki közvetlen tapaszta­latból ne tudna róla, illetve ne szenvedne benne. Minthogy a legelterjedtebb bántalmak közé tarto­zik, igen sokan hiszik azt, hogy gyógyításához érte­nek is. Minden ismerősünk tud biztosan ható szert, amelytől a főfájás meggyógyul, ugyanezt hirdetik a villamos­kocsik fényszórói, a főfájósok nagy tömege pedig önmagának szokott rendelni oly mó­don, hogy bemegy a patikába és aspirint vesz. A visszaélések e téren ma már annyira elterjedtek, hogy helyénvalónak tartjuk a közönség felvilágo­sítását. Kezdjük azzal, hogy nem helyes általában fő­fájásról beszélni, mert a főfájások igen különbö­zők és a legkülönbözőbb okokra vezethetők vissza. A közönség sok mindent nevez főfájásnak, ami tulajdonképpen nem fedi a főfájás orvosi fogal­mát. Ha valakinek gondjai vannak, akár lelkiek, akár anyagiak, a „fáj a fejem“, „fő a fejem“ kitéte­leket használja, pedig nincs ilyenkor szó tulajdon­képpeni testi fájdalmakról, hanem a fájdalom megjelölés képletesen fejezi ki az illető állapotát. Lélektani háttere van azoknak a kifogáskép hasz­nált főfájásos panaszoknak is, melyeket a gyer­mek használ, mikor leckéjét nem tudva, nem akar az iskolába menni, vagy mikor az állítólagos főfá­jását arra használja fel, hogy dédelgettesse ma­gát, vagy szánalmat keltsen maga iránt, hogy id­­ézje ezt vagy azt. Ideges egyének szokványos m­e­­­nekülési módja, lelki összetűzések alkalmából, a fő­fájásokra való hivatkozás. Nem ezekről fogok be­szélni, hanem a tényleges főfájások által kiváltott sajátos, jellegzetes viselkedést fogom tárgyalni. Mielőtt megrajzolnék az igazi fejfájások külső megnyilvánulásait, arra a kérdésre kell felelnünk, h­ogy testünk melyik része fáj, mikor azt mondjuk, hogy „fáj a fejünk“. — Gyakran halljuk, hogy a főfájós azt mondja: „az agya fáj“. — Ez nem felü meg a valóságnak, mivel sem az agy, sem bárm­­ly másik többi szervünk nem fájhat. Nem fáj a tü­dőnk, se májunk, se vesénk stb. Mindezek a szer­vek azért nem fájnak, mert nincsenek fájdalmat vezető érző idegeik. A szerveket borító burkok az érzékenyek és így az agynál is az agy burkai — vagyis az agyhártyák — az érzékenyek.­­Mikor ezeket a burkokat valami feszíti, akkor jön létre a fájdalom. Az agyhártyáknak valamely okból létrejövő feszülését érezzük főfájásnak. A fő­fájós egyén által használt kitétel, hogy „megrep­ed a fejem“, erre a feszülésre vonatkoztatható. E fe­szülést különféle okok hozhatják létre, így például az agy vérbősége. A leggyakoribb főfájásnak, a migrén­­nek is ez a háttere. De fájhat a fejünk akkor is, ha nem az agyhártyák megfeszüléséről van szó, hanem a homloküreg betegszik meg vala­ AZ IGAZI HASHAJTÓ ! mely lobos bántalom­ folytán. Ilyen az egyszerű náth­a mellett mutatkozó főfájás.­­ De fejfájást okozhatnak a különféle mérgezések, a fertőző bán­­talmak is. Nem azután a főfájásoknak egy cso­portja, melyben a koponyacsontot fedő izmok fáj­nak, ezekben elh­elyeződött reumás csomók a fáj­dalmasak, ezért is nevezzük a főfájásnak ezt a fa­ját „reumás“ főfájásnak. Elterje­dtsége és jellegzetes tünetei folytán legismertebb a migrénes főfájás. Azt mond­­hatnók, hogy ez a főfájások királya. A migrént gyakori féloldalisága miatt „hemikraniá“-nak — féloldali főfájásnak — is nevezzük. Jellemző rá a családias fellépés. Örökségképen többnyire az anyá­­t­ól száll a gyermekre. Migrénes családok gyermek­kori élnényéhez tartozik a visszaemlékezés arra, mikor az anya elvonult az elsötétített szobába és megkövetelte, hogy körülötte a legnagyobb csend legyen, fejét bekötötte, vagy borogatta és közbe­­közbe rosszullétének hangos megnyilvánulásait hal­latta. — A migrénes bántalom egyéni lefolyásában három szakot különböztethetünk meg. A kezdő szak az ivarérés ideje, de van rá eset, hogy már a kisgyermekkorban kezdődik; a kifejlődött migrén a 30—40-ik éves kor idejére esik; a harmadik szak a visszafejlődés szaka, ez a 45-ik éven túli idő. Régi tapasztalat, hogy a migrén az egyén örege­désével többnyire magától is megszűnik. A migré­nes fejfájás rohamokban szokott megnyilvánulni, ezek eleinte rövidebb, később mind hosszabb tar­­tamúak. Természetesen van ez alól kivétel is, van úgy, hogy a migrén kezdettől fogva huszonnégy órás rohamokban lép fel. A migrénes főfájás megnyilatkozási formáiról a következőkben emlékszünk meg, egész röviden. .-1 migrénben szenvedő többnyire előre érzi főfájá­sának bekövetkezését. Álmosság, törődöttség éle­zése, leh­angoltság, olykor az éhség érzete, máskor a szomjúság, fejnyomás, egyeseknél oknélküli iz­gatottság, — ezekben nyilvánulnak a kezdődő tü­netek. A migrénes rohamokat kísérő jelenségek közül csak a fontosabbakat említjük. A leggyako­ribb az émelygés, a hányás­­inger, a hányás. Álta­­lánosságban áll az, hogy a kezdő szakban, vala­mint a végső szakban e tünetek legkevésbbé kife­jezettek. Nem egy oly idősebb migrénest ismerünk, aki erre vonatkozó kérdésünkre azt válaszolja, hogy migr­énjének fénykoráb­an megvolt ez a tünet és a rohamok ritkulásával elveszett. Egy másik gyakori kísérő tünet az idegrendszer foko­zott ingerlékenysége külső behatásokkal szemben. Főleg a fény és a hang zavarja a migrénest. Mind­ehhez a migrén bizonyos formáiban sajátos fény­tani és hangtani jelenségek társulnak. Az egyik migrénes szeme előtt cikázó, villámló fénysávo­­kat lát, a másik bugásokat, zúgásokat hall. Beszéd­beli zavarok is mutatkozhatnak. Maga a főfájás kellemetlen közérzettel jár és ezért is a migrénes­nek nehezére esik a beszéd. De észlelünk oly esete­ket is, melyekben a roham teljes beszédképtelen­­séggel jár. E tünethez csatlakozik olykor az arcra.

Next