Jó Egészség, 1935 (26. évfolyam, 1-24. szám)
1935-01-01 / 1-2. szám
4 JÓ EGÉSZSÉG A fejfájás annyira elterjedt közérzeti kelleemetlenség, hogy alig van, aki közvetlen tapasztalatból ne tudna róla, illetve ne szenvedne benne. Minthogy a legelterjedtebb bántalmak közé tartozik, igen sokan hiszik azt, hogy gyógyításához értenek is. Minden ismerősünk tud biztosan ható szert, amelytől a főfájás meggyógyul, ugyanezt hirdetik a villamoskocsik fényszórói, a főfájósok nagy tömege pedig önmagának szokott rendelni oly módon, hogy bemegy a patikába és aspirint vesz. A visszaélések e téren ma már annyira elterjedtek, hogy helyénvalónak tartjuk a közönség felvilágosítását. Kezdjük azzal, hogy nem helyes általában főfájásról beszélni, mert a főfájások igen különbözők és a legkülönbözőbb okokra vezethetők vissza. A közönség sok mindent nevez főfájásnak, ami tulajdonképpen nem fedi a főfájás orvosi fogalmát. Ha valakinek gondjai vannak, akár lelkiek, akár anyagiak, a „fáj a fejem“, „fő a fejem“ kitételeket használja, pedig nincs ilyenkor szó tulajdonképpeni testi fájdalmakról, hanem a fájdalom megjelölés képletesen fejezi ki az illető állapotát. Lélektani háttere van azoknak a kifogáskép használt főfájásos panaszoknak is, melyeket a gyermek használ, mikor leckéjét nem tudva, nem akar az iskolába menni, vagy mikor az állítólagos főfájását arra használja fel, hogy dédelgettesse magát, vagy szánalmat keltsen maga iránt, hogy idézje ezt vagy azt. Ideges egyének szokványos menekülési módja, lelki összetűzések alkalmából, a főfájásokra való hivatkozás. Nem ezekről fogok beszélni, hanem a tényleges főfájások által kiváltott sajátos, jellegzetes viselkedést fogom tárgyalni. Mielőtt megrajzolnék az igazi fejfájások külső megnyilvánulásait, arra a kérdésre kell felelnünk, hogy testünk melyik része fáj, mikor azt mondjuk, hogy „fáj a fejünk“. — Gyakran halljuk, hogy a főfájós azt mondja: „az agya fáj“. — Ez nem felü meg a valóságnak, mivel sem az agy, sem bármly másik többi szervünk nem fájhat. Nem fáj a tüdőnk, se májunk, se vesénk stb. Mindezek a szervek azért nem fájnak, mert nincsenek fájdalmat vezető érző idegeik. A szerveket borító burkok az érzékenyek és így az agynál is az agy burkai — vagyis az agyhártyák — az érzékenyek.Mikor ezeket a burkokat valami feszíti, akkor jön létre a fájdalom. Az agyhártyáknak valamely okból létrejövő feszülését érezzük főfájásnak. A főfájós egyén által használt kitétel, hogy „megreped a fejem“, erre a feszülésre vonatkoztatható. E feszülést különféle okok hozhatják létre, így például az agy vérbősége. A leggyakoribb főfájásnak, a migrénnek is ez a háttere. De fájhat a fejünk akkor is, ha nem az agyhártyák megfeszüléséről van szó, hanem a homloküreg betegszik meg vala AZ IGAZI HASHAJTÓ ! mely lobos bántalom folytán. Ilyen az egyszerű nátha mellett mutatkozó főfájás. De fejfájást okozhatnak a különféle mérgezések, a fertőző bántalmak is. Nem azután a főfájásoknak egy csoportja, melyben a koponyacsontot fedő izmok fájnak, ezekben elhelyeződött reumás csomók a fájdalmasak, ezért is nevezzük a főfájásnak ezt a faját „reumás“ főfájásnak. Elterjedtsége és jellegzetes tünetei folytán legismertebb a migrénes főfájás. Azt mondhatnók, hogy ez a főfájások királya. A migrént gyakori féloldalisága miatt „hemikraniá“-nak — féloldali főfájásnak — is nevezzük. Jellemző rá a családias fellépés. Örökségképen többnyire az anyától száll a gyermekre. Migrénes családok gyermekkori élnényéhez tartozik a visszaemlékezés arra, mikor az anya elvonult az elsötétített szobába és megkövetelte, hogy körülötte a legnagyobb csend legyen, fejét bekötötte, vagy borogatta és közbeközbe rosszullétének hangos megnyilvánulásait hallatta. — A migrénes bántalom egyéni lefolyásában három szakot különböztethetünk meg. A kezdő szak az ivarérés ideje, de van rá eset, hogy már a kisgyermekkorban kezdődik; a kifejlődött migrén a 30—40-ik éves kor idejére esik; a harmadik szak a visszafejlődés szaka, ez a 45-ik éven túli idő. Régi tapasztalat, hogy a migrén az egyén öregedésével többnyire magától is megszűnik. A migrénes fejfájás rohamokban szokott megnyilvánulni, ezek eleinte rövidebb, később mind hosszabb tartamúak. Természetesen van ez alól kivétel is, van úgy, hogy a migrén kezdettől fogva huszonnégy órás rohamokban lép fel. A migrénes főfájás megnyilatkozási formáiról a következőkben emlékszünk meg, egész röviden. .-1 migrénben szenvedő többnyire előre érzi főfájásának bekövetkezését. Álmosság, törődöttség élezése, lehangoltság, olykor az éhség érzete, máskor a szomjúság, fejnyomás, egyeseknél oknélküli izgatottság, — ezekben nyilvánulnak a kezdődő tünetek. A migrénes rohamokat kísérő jelenségek közül csak a fontosabbakat említjük. A leggyakoribb az émelygés, a hányásinger, a hányás. Általánosságban áll az, hogy a kezdő szakban, valamint a végső szakban e tünetek legkevésbbé kifejezettek. Nem egy oly idősebb migrénest ismerünk, aki erre vonatkozó kérdésünkre azt válaszolja, hogy migrénjének fénykorában megvolt ez a tünet és a rohamok ritkulásával elveszett. Egy másik gyakori kísérő tünet az idegrendszer fokozott ingerlékenysége külső behatásokkal szemben. Főleg a fény és a hang zavarja a migrénest. Mindehhez a migrén bizonyos formáiban sajátos fénytani és hangtani jelenségek társulnak. Az egyik migrénes szeme előtt cikázó, villámló fénysávokat lát, a másik bugásokat, zúgásokat hall. Beszédbeli zavarok is mutatkozhatnak. Maga a főfájás kellemetlen közérzettel jár és ezért is a migrénesnek nehezére esik a beszéd. De észlelünk oly eseteket is, melyekben a roham teljes beszédképtelenséggel jár. E tünethez csatlakozik olykor az arcra.