Jóbarát, 1937 (12. évfolyam, 7-9. szám)

1937-03-15 / 7. szám

Jóbarát Szerkesztőség és kiadóhivatal.­­ Római Katolikus Főgimnázium­­•I XII. évfolyam 7.szám. •1 1937 március 15. Szerkesztik ési kiadjak:­­ Megjelenik minden hónap 15-én , i .. .1 v/ Előfizetési ára egész évre 120 L. reumai rvaiutikus rugimnazium­, w p. □ l w tionzeiesi ara egesz evre izu­l. ClujjStrada Kogalniceanu 2. sz. Y Dr. RÓZSA JÓZSEF és Ultz Mátyás Y Egyes szám­ára: 14 lej. C­redo-napok után. Alig pár napja egész országrészünk min­den plébániája fényes ünnepségekkel tüntetett az istenhit mellett. A bolsevizmus istentelen propagandájával szemben tízezeres tömegek gyertyás körmenetei, zúgó, harsogó hiszekegyei bebizonyították, hogy az emberek mégis csak ragaszkodnak azokhoz a értékekhez, amelyeket számukra az Istenhit jelent. Ezek a hit­valló­­tö­­meg-megmozdulások azonban csak külsőségek vagy pillanatnyi fellángolások maradnak mind­addig, amíg nem válik tudatossá mindnyájunk­ban az a veszedelem, amit a bolsevizmus jelent. Mert a bolsevizálódás veszedelme most is kísért. Hitler uralomrajutása súlyos csapást mért ugyan előretörésére, de terjeszkedő erejét nem tudta megtörni. Gyökerei mélyebben ágaz­zék keresztül-kasul az egész társadalmat, a mienket is, semhogy egy rántással ki lehetne tépni azokat. Remény sincs arra, hogy a talaj friss szántással egyhamar megváltozik, hogy a bolsevizmusnak kedvező körülmények a közel­jövőben megszűnnek. Vagy ételt lehet-e adni máról-holnapra an­nak a sokmillió szájnak, amely nagyon sokszor nemcsak megfelelő, kellő tápértékkel rendel­kező élelemhez, hanem még száraz kenyérhez sem jut? Amíg 20—40 lejeket keres a napszá­most, 100—300 lej a heti bére a legtöbb szak­munkásnak, 3—4 hold földet túr a sajátján gazdálkodó földműves, havi 500—2000 lejekért dolgoznak a hivatalnokok, emberöltőt áttanult szellemi munkások, ügyvédjelöltek, tanárok, orvosok, addig a bolsevizmus egyik legfonto­sabb hajtóereje mindig dolgozik. Mert a nincs­telenekből — már­pedig az emberek nagy több­sége ilyen — mindig feltör a miért. Miért van másnak és miért nincs nekem? Miért dúskál­nak mások —­ ha kevesen is — minden jóban? Miért nem telik nekem — ha sokan is vagyunk sorstársak — a legszükségesebbre sem? Hát ha nekem nincs, ha nekem nem lehet, másnak se legyen! íme a bolsevizmus terjedésének egyik melegágya. Vájjon mikor lesz elég erő, elég föld és mész megszüntetni, betemetni, fertőtleníteni ezt a miazma-fészket? A bolsevizmus terjedésének másik motora keleten, a Szovjetek felől zakatol és dübörög. Álmodozók és rövidlátók, fanatikusak és hata­loméhesek, eltévelyedettek és gonoszak azt hir­detik ott, hogy az orosz paradicsom csak akkor száll a földre, ha mindenütt vörösre gyűl az ég. A hároméves és ötéves tervek azért buktak meg —­ mondják a vezetők — mert burzsuj és sza­botál az egész világ. Azért nincs kenyér, ruha és cipő, azért van tömeglakás és robotos, öröm­­telen munka, mert köröskörül ellenkezik, szán­dékokat gáncsol és acsarkodik az egész emberi­ségnek még mindig polgári társadalma. Ha majd az egész világ bolsevista lesz, csak akkor való­sul meg az álom. Tehát az egész világot bolse­­vizálni: ez a programútjuk. Ha a világforrada­lom jelszavával nem lehetett, majd fegyverrel fog menni. S a gyárak ontják a mérges gázakat, repülőgépeket, tankokat, ágyúkat és gépfegyve­reket, a tömegek, férfiak és nők egyaránt, ka­tonai egyenruhákba öltöznek, századokba és hadosztályokba sorakoznak és készülnek olyan háborúra, amelyben a bölcsőben ringó csecse­mőre s a házikója körül totyogó aggastyánra is halál leselkedik. Akit nem akar jószántából bol­dog lenni, azt majd fegyverrel fogják kénysze­ríteni, hogy boldog legyen. Vájjon remélhet­jük-e, hogy a szovjet­ külpolitika ezen imperia­lizmusa, amely­­ felkészült eszméinek fegyverrel való terjesztésére, s amely propagandájával az egész világot behálózta, egy-kettőre megszűnik? Nem lehet erre számítani! A tűzcsóvákat állan­dóan dobálják kelet felől, s könnyen vérzuhatag is szakadhat fedeleinkre. A harmadik tünet, ami a bolsevizmusnak kedvez, a kollektivizmus gondolatának terje­dése. Mindenfelé tért hódít az a felfogás, hogy az egyes jelentősége eltörpül a közösség érdekei mellett. Az egyes jogai mindenütt csorbulnak nap-nnap után. A fascizmusban a fokozott össze­tartás gondolata s a hitlerizmusban a faji fel­sőbbrendűség hitvallása nem az egyén jelentő­ségének tagadása-e? A németországi és olaszor­szági hatalmas adók, amelyek nagy városok bérpalota-tulajdonosainak jövedelmeit annyira megnyirbálják, hogy azokat a házak fenntartási költségei nagyrészt felemésztik. Olaszországnak az a szándéka, hogy gyermektelen családokra 100%-os örökösödési illetéket ró ki, nem olyan­ ­ 45 JÓBARÁT

Next