Jogtudományi Közlöny, 1868

1868-08-02 / 31. szám

el nem fog abból hagyni semmit sem. Az a legjelesebb szónok, ki legvilágosabban, legegyszerűbben s legala­posabban tud szólni. Ez volt oka, hogy én az elemi tanítást egyetemünk­nél is szükségesnek láttam. Ezen osztálya egyetemünk­nek lesz a többi országbeli felsőbb tanintézeteknek, melyek nézetem szerint az egyetemi első osztály szerint volnának berendezendők mintára. 9. A tanárok vétele a gyakorlati férfiakból nem vezet czélhoz, mert e férfiak foglalkozása más lévén, nem fogják magukat a tanárságra kellőképen kiképezni. Idegen tudósok behívása pedig nem időszerű. Válasz. Nem is azt állítom én, hogy a tanárok megválasztásánál ezekre fősuly fordíttassék, de a­ki hivatást érez magában, nemzetének tudományosságát emelni, és arra alkalmatos azt a tanárság­vállalástól nem kell elzárni, s tapasztalatait kell hasznosítanunk. Tőle fog függni, váljon az egész tudományt, vagy annak csak egy részét, s melyiket, vagy csak egyes tárgyakat akar e tanítani, s azok tudásába ifjainkat beavatni. — Mi pedig a külföldről behivandó jeles tudósokat illeti, arra megjegyzem, miszerint e módnak más nemzetek is hasznos voltát belátták. Kár volna, ha nemzetünk e módot, mennyiben czélra vezető lehetne, magától eluta­sítaná. 10. E tanterv csak eszmény. Válasz. Az eszmény is kétnemű. Némely eszmény­nek rendeltetése az, hogy eszmény maradjon, más csak addig eszmény, míg az irányadó körök azt valósításra nem méltatják. Mihelyt az megtörténik, az eszmény is eszmény lenni megszűnik és valósággá változik. Az én tantervemnek is, ha annak helyét, és kivihető voltát az irán­radó körök felismerik, az lesz a sorsa. Egyébiránt én nem vehettem tekintetbe azt, mit talán az irányadó körök elfogadni fognak, hanem csak azt, mit érett meg­fontolás után tiszta lelkiismerettel nemzetemre nézve legjobbnak látok. Ha én csak azt fogom tanácsolni, mi másoknak tetszik, és ez később mint czélra nem vezető fog bebizonyulni, minden ember, habár sirom­ felett azt fogja mondani, hogy nem jót tanácsoltam. Ha mások tanácsomat el nem fogadják, ne mondhassa senki, hogy én olyat tanácsoltam, mit lelkiismeretem elvetett. Min­denik átláthatja, hogy én tanrendszerünk hibáját legin­kább abban látom, hogy az jogász, és jogász közt nem tesz különbséget, hogy az állam érdekei képviseletét olyanokra bízza, kik felsőbb képviseltetésére kellőleg nincsenek kiképezve, hogy az eddigi tanterv nemzetünk­nek leginkább a gyakorlatra menő hajlamát tekintetbe nem veszi, hogy a gyakorlati életben nyilvánuló igazsá­gokat nem kellőkép méltányolja. Tervemnél irányadó volt, miszerint egyrészről ugyan jogi s államtudomá­nyokat senki, ki azokat megszerezni akarja, ne kényte­lenít tessék nélkülözni, jövendőbeli bíráink, ügyvédeink, tanáraink, a minisztériumoknál alkalmazott tanácsosok azonban illő, s jövendőbeli hivatásuk által feltételezett kiképeztetésben hiányt ne szenvedjenek. Nem szabad elfelejtenünk különösen jogászainkra nézve, hogy jogin­tézményeink 1848 óta háromszor változtak, s jövőben még változni fognak. Ezen változásokat legalább mondott jogászainknak ismerni kell, s azért, ha a többi örökös tartományokban 4 évi tanfolyam szükségesnek látszott, nálunk még hosszabb tanfolyam lesz szükséges. Erre nézve nem kell ámítani magunkat. 11. Nemzetünk előkelő és szavazattal bíró emberei nem fogják a tudományt úgy mint e tanterv képzeli, méltatni, nekik a tudományos férfiak mindig csak lené­zett osztály lesznek, kiknek az is elég, ha bárminemű fizetéssel láttatnak el; semmiesetre a tanárok a tu­domány igényelte módon fizettetni nem fognak. Válasz. Ez, azt hiszem, nemzetünkről nem jól tesz fel. Ez sajnálatra mutat; van elég, mi felett sopánkod­nunk lehet, de ezt valóban nem várhatjuk, hogy a tudomány értéket nálunk fel ne fogják. Mivel pedig annak feltétele a tanárok illő fizetése, várjuk be, mielőtt sopánkodunk, mit fognak az irányadó körök e részben tenni. Ha pedig az kérdeztetik tőlem, mily fizetését tar­tanám én tanárainknak illőnek, erre is megfelelek. Én tekintve a mostani körülményeket, a tudomány fontos­ságát, ifjúságunk jövőjét, és tanárainknak nehéz fel­adatát, a lakbért minden osztálynál, mely helyenkint változik, mindenütt azonban az első szükségletekhez tartozik, külön értve, gymnasiumi tanáraink fizetését a legkedvezőbb osztályban 1500—2100 o. é. forintban meghatározandónak vélném akkér, hogy a­ki még 10 évig nem szolgált, annak fizetése 1500 forintban álla­pítatnék meg, a­ki 10 éven felül, de még nem 20 évig szolgált, az nyerne 1800 forintot a­ki pedig e pályán 20 évnél tovább szolgált, az kapna 2100 forintot; a jogakadémiai tanár fizetése megállapittatnék 2000—2800 forintban; az egyetemét pedig 3000—4000 forintban ugyan­azon fokok szerinti emeléssel, és pedig az akadémiai tanároknál 10 évről 10 évre 400 frttal, az egyetemi tanároknál pedig 500 frttal. Hogy pedig valaki azon gondolatra ne jöhessen, miszerint én csak a tanárok fizetését indítványozom ekkér rendeztetni, kinyilatkoztatom, hogy én illő lak­béren kívül példa a kb­. tábla bírói fizetését is 3000— 4000, a hétszemélyes tábla bíráinak fizetését pedig legalább 4000 — 5000 forintban megállapíttandónak hinném. A­kik ezt sokalják, ne felejtkezzenek meg, hogy itt nem a szellemi tőke jelentősége vettetett latba, hanem csak az, hogy az illető egyének tiszteségesen élhesse­nek. Ha a tanárok némely egyénei ellen volna valakinek ellenszenve, gondolja meg, hogy azért a tudományt sújtania nem szabad. Gondolják meg, hogy a németek is e czélból hozták be egyetemeikbe a tandíjakat, úgy hogy midőn a híres Savigny miniszternek neveztetett, a porosz kormány annak fizetéséhez pótványt adni kény­teleníttetett, hogy ezáltal tandíjai hiányát pótolja. Te­kintetbe veendő azonban a tandíjakra nézve, hogy ezek a vállalkozók elegendő számát, a tudományt kereső ifjúnak érettségét, s higadtságát, s a nemzetnél a tudomány nagy becsét teszik föl, s hogy ezen föltételek hiánya miatt az orosz kormány az egyetemi tanárok 1804. évi fizetéseinek majd nem hat annyira emelését látta szükségesnek. Ha tanáraink fizetésének a javasolt módoni felemelése valakinek soknak tetszenek, azt felké­rem, hogy az ebbeli többletet számítsa fel, s hasonlítsa össze az ezáltal elérendő nemzeti érdekkel. Népnevelé­sünk sokkal többet fog még kerülni, de az ebbeli költsé­get sem kerülhetjük ki, bármi erőmegfeszítésbe fog annak előállítása kerülni. Kétségkívül arra leszünk utalva, hogy a szükséges a kevésbbé szükségestől elkü­lönítsük, és a szükségesben is a sürgőst megkülönböz­tessük. Mi az eddig élvezett tandíjakat illeti, ezek az ille­tőknek nézetem szerint akkér volnának megtérítendők, hogy felszámíttatván 10 évi átalány szerint a tandíjak, s ezek a tanár mostani fizetéséhez adatván, az egész sommá­nj fizetéséből és lakpénzéből lehúzatnék. Egy péld­­a ki 10 évi átalány szerint húzott tandíjakban 3000 forintot, és mostani fizetése tenne közel 2000 frt élvezett volna, eddig e két czimen körülbelől 5000 frtot, ha utóbbi fizetése tenne 4000, lakbére pedig 700 frtot, összesen 4700 frt, nem volna neki több pótlandó, mint 300 frt. Ebből kitetszik, miszerint ehhez képest legna.

Next