Jogtudományi Közlöny, 1869

1869-10-10 / 41. szám

Negyedik évfolyam. 41. Pest, 1869. október 12. JOGTUDOMÁNYI KÖZLÖNY ^'KS'v. — ív-sV2~n ' — - —— — ÍV-SV1®-^ £ Megjelenik minden kedden. . Szerkesztői iroda: A kéziratok . J Váczi-utcza Szentkirályi-féle ház, III. em. bérmentve a szerkesztőhöz . • Eltűzetesi dij: Kiadó-hivatal: a megrendelések " l Félévre 6 ft., negyedévre 3 ft. o. ert. . Egyetem-utcza 4-dik szám alatt. a kiadó-hivatalhoz intézendők. § a budapesti, nagyváradi és kassai ügyvédi egyletek közlönye. cliverno-scan Bizottmányi jelentés a budapesti ügyvédi egylet ill-ik szakosztályához„a büntetőjogra és gyakorlatra vonatkozó némely intézkedésekről" szóló törvényjavaslat tárgyában „A büntető törvényre és gyakorlatra vonatkozó némely intézkedésekről szóló törvényjavaslat feletti véleményadásra ezen szakosztály által alálírottak kiküldetvén, jelentésünket a következőkben van szerencsénk előterjeszteni : Mindenekelőtt előre bocsátjuk, hogy egy pillanatig sem kétkedünk, miszerint az igazságügyi miniszter a nemzetnek az 1791 : 67-ik, az 1827: 8-ik és 1840 : 5-ik törvényczikkedeiben nyilvánult akaratjára s a már nemcsak sürgőssé, hanem épen halaszthatlanná vált szükségre is gondolva, szorgalmatosan működik egy büntető törvénykönyv létesítésén, s csak azon remény, hogy ezen feladatnak a lehető legnagyobb lelkiismeretességgel iparkodik megfelelni, tartóztat attól, hogy neheztelésekre ne kényteleníttessünk fakadni azért, hogy bűnügyi állapotunkat oly sokáig hagyja zilált állapotában. Midőn ezen törvényjavaslatnak az országgyűlés elé történt terjesztése tudomásunkra esett, azt hittük, hogy abban — tekintettel arra, hogy egy rendszeres büntető kodex életbeléptetése, ha már kész is volna, még sok időt vehet igénybe, míg a törvényhozás valamennyi retortáin keresztül mentedett, a bűnügyi jogszolgáltatásunk legfőbb hiányai fognak legalább addig is orvoslást nyerni. Azonban sajnosan azt tapasztaltuk ezen törvényjavaslat lelkiismeretes áttanulmányozása után, hogy bár azt elejétől végig a legszabadelvűbb humanismus lengi át, abban a halaszthatlan javítások egy nagy része mégis mellőzve van, oly szükséges javítások, melyek, ha a legkirívóbb bajokon még a codex elkészülte előtt akar a törvényhozás segíteni, ezen törvényjavaslatban mélhatlanul felveendők lettek volna. Midőn tehát e törvényjavaslat egyes intézkedései iránt véleményünket van szerencsénk nyilvánítani, hazafiúi kötelességünknek tartjuk egyúttal a törvényhozás figyelmét azon javításokra is felhívni, melyek ezen törvényjavaslattal egyidejűleg életbeléptetendők volnának, ha azt akarjuk, hogy a büntető igazságszolgáltatás szánandó állapotján némileg enyhítve s egy definitív büntető kodex alapos elkészítése és megvitatása több nyugalommal bevárható legyen. A törvényjavaslat 1-fő §-a a testi büntetést törli el. Midőn azonban a humanismusnak ezen a teljes győzedelemre jutásban oly sokáig visszatartott vívmányát örömmel üdvözöljük a magyar büntető törvényhozás terén, nem mulaszthatjuk el, hogy ezen §-ra egy megjegyzést ne tegyünk. Hazánk törvényeiben s az ezekre vonatkozó királyi szabályrendeletekben elég sűrűen fordulnak ugyan elő intézkedések a testi büntetésről. Azok azonban az 1848-ai törvények és az id. törv. szab. II. B.-ben foglalt intézkedések alapján eltörölteknek tekintendők. Ezzel megegyezőleg, s a királyi curiának több döntvényén (1861. nov. 6. 699. sz. 1862. decz. 2. 2011. sz.) alapult törvényszéki gyakorlatunk szerint utóbbi időkben már nem is alkalmaztatott többé bűntetteknél mint büntetés; azonban igen is alkalmaztatott sűrűen az 1840. 9. 1848 . 22. törvényczikkek és az id. törv. szab. II. 2. 5. 6. §-ai alapján kihágásoknál, s alkalmaztatott minden törvényre való hivatkozás, minden törvényszabta előző eljárás nélkül, mint a nem korlátozott önkénynek folyománya. A nemesebb emberi érzet tehát nem az ellen jajdult fel országszerte, ami tettleg már nem létezik, t. i. olyan törvény ellen, mely a testi fenyítéket mint büntetést eddig fenntartotta volna, hanem épen azon embertelen önkény ellen, melynél fogva az törvény ellenére sokszor kihallgatás s jobbára jogorvoslat megengedése nélkül is alkalmaztatott. Mivel pedig nálunk a kihágások rendőrileg fenyíttetnek, megyékben a szolgabirák, városokban a kapitányságok által, akik nem az igazságügyi, hanem a belügyi minisztériumnak vannak rendőri dolgokban alárendelve, s különben is ily esetekben nem a büntető törvények vagy gyakorlat, hanem statútumok vagy rendeletek szerint és nélkül járnak el; méltán lehet aggódni, hogy ezen közegek félre fogják érteni e törvény czélját, s mert annak címe is azt látszik mutatni, mintha ezen intézkedések csak „a büntető törvény" és gyakorlatra" vonatkoznának, azt találnák gondolni, hogy a rendőrileg büntetendő kihágások és vétségekre nézve a testi fenyiték nem töröltetett el, s azzal az elég világosan még ezen törvényjavaslatban sem eltörölt 1840 . 9. 1848. 22. t. cz., az orsz. b. ért. II. 2. 5. 6. §§-i, statutumok és rendeletek alapján tovább is embertelenkedni fognak. Kívánatos volna tehát , hogy a jelen törvényjavaslat 1-s6 §-nak világosabb és olyan szerkezet adassék, hogy kétely se keletkezhessék az iránt, váljon a kihágásokra nézve is el van e törölve a testi fenyíték, s az—az 1840 .9. és 1848. 22. t. rz., valamint az orsz. b. ért. II. ht. illető §§-ainak, s az ezekre vonatkozó szabályrendeleteknek világos érvényen kivül helyezésével — félremagyarázhatlanul a rendőri közegeknek is szóljon. A 2. 3. és 4-ik §§-kat is a legmelegebben pártfogásába ajánljuk a törvényhozásnak; az 5-dik §-ra nézve azonban ismét a már fentebb felhozott kételyre kényteleníttetünk utalni.