Jogtudományi Közlöny, 1870
1870-08-02 / 31. szám
JOGTUD KÖZLÖNY a budapesti, nagyváradi, kassai és kolozsvári ügyvédi egyletek közlönye. Megjelenik minden kedden. . Szerkesztői iroda: Váczi-utcza Szentkirályi-féle ház, III. em. felfüzetési dij. Kiadó-hivatal: Félévre 6 ft., negyedévre 3 ft. o. ért. Egyetem-utcza 4-dik szám alatt. — ev-s^o-Kj-A kéziratok bérmentve a szerkesztőhöz, « megrendelesek . kiadó-hivatalhoz intézendők. S I s Válasz a pestvárosi telekkönyv közzétételének elhalasztása tárgyában. Mielőtt 1855-ben a telekkönyvek Magyarországban behozattak, Pestnek már létezett telekkönyve, mely részletes szabatossága, helyes berendezése által a fővárosi fekvőségek birtokviszonyainak meglehetősen kimeritő képét adta, s pontos vezetése, valamint könnyű áttekinthetősége, szóval: világossága által lényegesen felülmúlta Magyarország minden egyéb hatóságainak hasonló institutióját, s azért a telekkönyv 1855-ben az akkori kormány által bár alakilag az uton behozott telekjegyzőkönyvnek formájával nem birt, mégis meghagyatott, s immár 15 év óta abban minden bejegyzések a telekkönyvi törvények szerint, jogérvényesen vezettettek be. Ez egész idő alatt soha senkinek, sem birónak, sem félnek eszébe nem jutott a pestvárosi telekkönyvek közokirati erejét kétségbe vonni. Megpendíttetett azonban azon eszme, hogy tanácsos volna a pestvárosi telekkönyvet is az országban szokásos egyéb telekkönyvek alakjára átidomítani. Az eszme elfogadtatott; igazi bureaucraticus modorban munkához láttak az igazságügyi minisztérium illető bureaujában. Neki állottak, elővették a telekkönyvi pátenst, s annak a telekkönyv megkészítése körül előírt eljárási elveit hűségesen lemásolták, s ekkor keletkezett egy miniszteri rendelet, mely Pest városának fekvőségei, tulajdonjoga, e fekvőségekre bejegyzett jelzálogok s egyéb jogok tekintetében egyenesen a tabula rasát csinál; felforgatta s kérdésessé tette a törvény alapján jogervnyesen szerzett összes jogokat, melyek a pestvárosi fekvő birtokra bárminő vonatkozással vannak: — elrendelte, hogy a tulajdonos, kinek tulajdonjoga a telekkönyvekbe bevezettetett, s tulajdonát 10—15 év óta nyugalmasan élvezi, köteles legyen bárki ellenmondására tulajdonjogát igazolni, — hogy rég nevén álló birtokának az uj telekkönyvekben ismét nevére leendő íratása végett fáradság, időmulasztás és alkalmatlanságnak, esetleg talán épen pereskedésnek tegye ki magát; — megkövetelte, miszerint a pesti fekvőségekre jelzálogot szerzett minden hitelező tartozzék e jelzálogjog átkebelezésének eszközlése czéljából követelését igazolni, sőt megengedte, hogy oly követelések is bevezethetők legyenek a teherlapra, és pedig a követelés keletkeztétől folyó elsőséggel, melyek előbb ott nem léteztek. Köztudomásilag Halmosy Endre úr, az igazságügyi minisztériumban azon osztály elnöke, mely tkkvi Ügyekkel foglalkozik. Halmossy úr nem érte be a fentérintett rendelet által aratott babérokkal, hanem dicsőségét hírlapi czikkekkel is tetézni akarván, megtámadja Pest városa képviselőségét, amiért ez az igazságügyminisztérium ezen telekkönyvi rendelete ellen felterjesztésekkel élt, s esetleg kir. biztos leküldésével fenyegetődzik, kir. biztossal — a képviselő főtestület felelőssége alatt. Én is azon tagjai közé tartozom Pest városa képviselő testületének, kik a kérdéses miniszteri telekkönyvi rendeletet a legnagyobb jogsértésnek és a viszonyok nem ismeréséből eredetieknek tekintem, mely ellen feliratot intézni én is szükségesnek tartottam. Nincs közöm ahhoz, hogy Halmossy úr, az igazságügyi minisztérium osztálytanácsosa, miként látja , hogy gyengéd kifejezést használjak- helyes eljárásnak: agitatiót kezdeni egy municipium határozata ellen, mikor e határozat ép az ő hivatalos működésére vonatkozik ! Ez az ö személyes judiciumának dolga; a közvélemény legfölebb a felett fog határozni, váljon bire Halmossy úr érzékkel az iránt, hogy ha Halmossy osztálytanácsosnak egy fonák művét Halmossy a journalista, kir. biztos segélyével akarja elfogadhatóvá tenni, az ily érvelés sem az osztálytanácsost, sem a journalistát nem igen helyezi kedvező világításba. De miután Halmossy úr az igazságügyminiszternek tanácsosa, és ki esetleg főnökét ily értelemben informálhatja, fenyegetődzését nem lehet üres frázisként tekinteni, és azért ám tekintsük, hogy az jogosult-e, vagy sem ? Egy elvi kérdést legyen szabad intéznem H. úrhoz: létezik-e a szerinte törvényszerűen szerzett tulajdon vagy birtokjog? s ha létezik, szabad-e azt közigazgatási úton kérdésessé tenni? Mit felel erre Halmossy úr, azt az előzmények után nem tudhatom, de hogy az, kinek jogérzékét rögeszmék még nem zavarták meg, határozott nemmel fog felelni, erről H. urat biztosíthatom. H. úr azt fogja tán mondani, hogy az által, ha az átkeblezéseknél, p. o. a jelzálogbirtokos tartozik jelentkezni, s jelzálogának átkebelezését kérni, esetleg igazolni, még nem létetik kérdéssé szerzett joga. Eltekintve attól, miszerint az, ki pénzét azon tudattal adta kölcsön, hogy arra törvényes jelzálogot nyer, és aki — miután a bekeblezés alkalmával minden törvényes feltételnek eleget tett, most jogérvényes bírói határozat alapján jelzálogilag biztosítva van, per esetén kívül nem kényszeríthető jogai újbóli igazolására; ismétlemeltekintve ezen a törvénynek mulhatlan nyújtani szűk Szerk. 16 *) Halmossy Endre czikkében fenyegetődzést nem lelünk, mert saját sorait idézve azt mondja: ,,királyi biztosnak kirendelését ily ügyben, a mely csak a városi birtokosok érdekében, csak a városi földhitel emelésére és a városi közönség kérelme folytán indíttatott meg, czélszerűnek nem tarthatnám, és pedig annál kevésbé" stb.