Jogtudományi Közlöny, 1870

1870-10-18 / 42. szám

JOGTUDOMANYI KOZPONT V*£v» —­ tt~aye~« * Megjelenik minden kedden. Szerkesztői iroda: 15 Váczi utcza Szentkirályi-féle ház, III. em. S KI A fizetési dij: Kiadó­hivatal: S^ Félévre 6 ft., negyedévre 3 ft. o. ért. Egyetem-utcza 4-dik szám alatt. ^sVe,*, — tv-a^s­í. — A kéziratok bérmentve a szerkesztőhöz, a megrendelések a kiadó­hivatalhoz intézendők. a budapesti, nagy­váradi, kassai és kolozsvári ügyvédi egyletek közlönye. Észrevételek ,,a kir. jegyzőkről és a jegyzői díjakról" szóló törvény­javaslatra. A hazai ügyvéd-egyletek nagy része, ezek közt kü­lönösen a debreczeni ügyvéd-egylet hazánk törvény­kezési ügyét tárgyalván, már évek előtt a törvény­kezési orvoslandó bajok köz­é sorozta azon sajnos körülményt, mely szerint az ítélő bíró tisztéhez épen nem tartozó perenkívüli ügyek a bírák által kezeltet­nek , és a r­evezett egylet azon óhajtását fejezé ki, vajha a peren kívüli összes ügyek intézésére mielőbb más közegek állíttatnának; a fentartott hiteles he­lyekre nézve pedig azt jegyezte meg, hogy korszerű hiteles helyek szervezése volna kívánatos. A­ki e nézeteket osztja, annak nem lehet mél­tányló elismeréssel nem fogadni az igazságügyminisz­tériumnak törvénykezési bajaink orvoslására intézett törekvései között legújabban feltüntetett azon c­élza­tát, miszerint a műveltebb államokban régóta létező, minden vihart kiállott s üdvös hatásúnak elismert, de hazánkban sem ism­eretlen közjegyzői intézményt tör­vényhozás útján átalában behozni szándékozik, mert ez által nézete helyességének illetékes körökbeni elis­mertetését s kivánatai teljesítésének czélbavételét lát­hatja. A „kir. jegyzőkről szóló törvényjavaslatot te­hát, mint ama nézeteknek osztója, átalánosságban üdvözlöm. Azonban ama javaslatra vannak észrevételeim és pedig a következők: 1. A javaslatból az látszik, hogy a bíróság elé je­lenleg tartozó némely peren kívüli ügyek ellátása, mint p. v. végrendeletek felvétele, hagyatéki osztályok lé­tesítése, stb. a jegyzőkre nem kizárólag lennének ru­házva, hanem ugyanazon cselekményeket a bíróságok is teljesítenék. A javaslat ezen c­élzatát nem helyeselhetem, m­ert hogy a bíró valódi hivatását, mely a peressé vált kérdések elítélésében áll, valahára gyorsan és alapo­san betölthesse: a szakképzettség, önállóság s függet­lenség biztosítása mellett szükséges, hogy a perenki­vüli összes ügyek intézésének kötelezettsége alól a biróságok átalában felmentessenek s a biró elé vala­mely perenkivüli ügy csak akkor vitessék, ha az már peressé vált. A kitűzött czél elérésére tekintetéből tehát mél­hatlanul megkívántatik, hogy az összes peren kívüli bírósági teendőkre kizárólag a jegyzők legyenek hi­vatva, annál inkább, mivel ha a bíróságoknak e tekin­tetbeni hivatása fentartatnék, a jövőre különben is különös díj nélkül működő bíróságok a díjt igénylő jegyzők elkerülésével ama munkálatokkal elhalmoztat­nának; oly intézkedésnek czélszerűsége és szüksége pedig, melynélfogva a mindenesetre felállítandó köz­jegyzői intézmény helyett az érdekelt perenkívüli bíró­sági ügyek intézésére ismét más közegek állíttassanak fel és pedig, a­mi alig lenne kikerülhető, az állam ter­heltetésével, egyátalában nem volna indokolható. Hi­szen a­mint el kell ismerni, hogy a jegyzőségnek fő, tulajdonképeni hivatása az okmányok szerkesztésében s illetőleg tanúsítványok tételében áll, ugy kétséget nem szenved, hogy azon intézmény e tekintetből hazánkban is okvetlenül létesítendő, ha csak továbbra is tűrni nem akarjuk azon állapotot, mely szerint végrendeletet a biróság előtt a legsürgősb esetben is csak hosszadalmas s gyakran aztán eredményre nem is vezető folyamodást úton lehet tenni,s egy egyszerű aláirás hitelesítése után gyakran egész nap sőt, napokig kell járni; egy váltó­óvásnak rendes időben s helyes felvétele a vidéken pe­dig mindig kétségessé van téve. Már most a tulajdonképeni jegyzői teendők minő­sége megkívánja egyfelől azt, hogy jegyzők minden tör­vénykezési járásban és nagyobb forgalmú városban alkalmaztassanak, másfelől szükséges az is, hogy a jegy­zők az ügyvédkedéstől s átalában minden állásukkal össze nem férő foglalkozástól, a­mely részükre jövedel­met biztosítana, elfittassanak. Ebből, ha azt akarjuk, hogy a jegyzőségre alkalmas egyének vállalkozzanak — mi nélkül az egész intézmény mit sem érne — s hogy a jegyzők megélhessenek, az következnék, hogy ki kellene mondani, miszerint minden okmány csak jegyző által szerkeszthető. Úgy de ez intézkedés a felekre nézve nagyon megszorító lenne , de ott vannak a magán­ok­iratok szerkesztésére jogosított ügyvédek is, kiket e jogtól megfosztani átalában nem lehet. Különösen tehát hazánkban alig lehet mást tenni, mint a jegyzői okmány szükségességét, csak bizonyos ügyletekre szorítani s e mellett azon lenni, hogy a jegyzőkhöz az okmányok szerkesztésén kívül bizonyos más ügyletek is utasíttas­sanak. És mi természetesebb, mint az, hogy hozzájuk oly ügyek, melyek kezeléséhez hitelesség kell, melylyel a jegyzők különben is felruházvák s melyek az itélő biró tisztéhez épen nem tartoznak s­­ez ideig mégis ál­tala kezeltetnek, milyenek az úgynevezett birósági pe­renkivüli ügyek, utaltassanak. — És arra, hogy különö­sen hazánkban a jegyzői intézmény, ha annak képvise­lői minden jövedelmet adható mellékfoglalkozástól eltil­tatnak, s mindemellett részükre csak néhány ügylet feletti okmányok szerkesztési joga biztosíttatik, már egye­lőre is fen­állhasson , gondolni sem lehet. Továbbá nézetem szerint a jegyzői intézetnek, hogy az, azon tekintélylyel, melyet nagyhorderejű hivatása igényel, bírhasson, s azon nagy bizalmat, melyet benne

Next