Jogtudományi Közlöny, 1870
1870-10-18 / 42. szám
JOGTUDOMANYI KOZPONT V*£v» — tt~aye~« * Megjelenik minden kedden. Szerkesztői iroda: 15 Váczi utcza Szentkirályi-féle ház, III. em. S KI A fizetési dij: Kiadóhivatal: S^ Félévre 6 ft., negyedévre 3 ft. o. ért. Egyetem-utcza 4-dik szám alatt. ^sVe,*, — tv-a^sí. — A kéziratok bérmentve a szerkesztőhöz, a megrendelések a kiadóhivatalhoz intézendők. a budapesti, nagyváradi, kassai és kolozsvári ügyvédi egyletek közlönye. Észrevételek ,,a kir. jegyzőkről és a jegyzői díjakról" szóló törvényjavaslatra. A hazai ügyvéd-egyletek nagy része, ezek közt különösen a debreczeni ügyvéd-egylet hazánk törvénykezési ügyét tárgyalván, már évek előtt a törvénykezési orvoslandó bajok közé sorozta azon sajnos körülményt, mely szerint az ítélő bíró tisztéhez épen nem tartozó perenkívüli ügyek a bírák által kezeltetnek , és a revezett egylet azon óhajtását fejezé ki, vajha a peren kívüli összes ügyek intézésére mielőbb más közegek állíttatnának; a fentartott hiteles helyekre nézve pedig azt jegyezte meg, hogy korszerű hiteles helyek szervezése volna kívánatos. Aki e nézeteket osztja, annak nem lehet méltányló elismeréssel nem fogadni az igazságügyminisztériumnak törvénykezési bajaink orvoslására intézett törekvései között legújabban feltüntetett azon célzatát, miszerint a műveltebb államokban régóta létező, minden vihart kiállott s üdvös hatásúnak elismert, de hazánkban sem ismeretlen közjegyzői intézményt törvényhozás útján átalában behozni szándékozik, mert ez által nézete helyességének illetékes körökbeni elismertetését s kivánatai teljesítésének czélbavételét láthatja. A „kir. jegyzőkről szóló törvényjavaslatot tehát, mint ama nézeteknek osztója, átalánosságban üdvözlöm. Azonban ama javaslatra vannak észrevételeim és pedig a következők: 1. A javaslatból az látszik, hogy a bíróság elé jelenleg tartozó némely peren kívüli ügyek ellátása, mint p. v. végrendeletek felvétele, hagyatéki osztályok létesítése, stb. a jegyzőkre nem kizárólag lennének ruházva, hanem ugyanazon cselekményeket a bíróságok is teljesítenék. A javaslat ezen célzatát nem helyeselhetem, mert hogy a bíró valódi hivatását, mely a peressé vált kérdések elítélésében áll, valahára gyorsan és alaposan betölthesse: a szakképzettség, önállóság s függetlenség biztosítása mellett szükséges, hogy a perenkivüli összes ügyek intézésének kötelezettsége alól a biróságok átalában felmentessenek s a biró elé valamely perenkivüli ügy csak akkor vitessék, ha az már peressé vált. A kitűzött czél elérésére tekintetéből tehát mélhatlanul megkívántatik, hogy az összes peren kívüli bírósági teendőkre kizárólag a jegyzők legyenek hivatva, annál inkább, mivel ha a bíróságoknak e tekintetbeni hivatása fentartatnék, a jövőre különben is különös díj nélkül működő bíróságok a díjt igénylő jegyzők elkerülésével ama munkálatokkal elhalmoztatnának; oly intézkedésnek czélszerűsége és szüksége pedig, melynélfogva a mindenesetre felállítandó közjegyzői intézmény helyett az érdekelt perenkívüli bírósági ügyek intézésére ismét más közegek állíttassanak fel és pedig, ami alig lenne kikerülhető, az állam terheltetésével, egyátalában nem volna indokolható. Hiszen amint el kell ismerni, hogy a jegyzőségnek fő, tulajdonképeni hivatása az okmányok szerkesztésében s illetőleg tanúsítványok tételében áll, ugy kétséget nem szenved, hogy azon intézmény e tekintetből hazánkban is okvetlenül létesítendő, ha csak továbbra is tűrni nem akarjuk azon állapotot, mely szerint végrendeletet a biróság előtt a legsürgősb esetben is csak hosszadalmas s gyakran aztán eredményre nem is vezető folyamodást úton lehet tenni,s egy egyszerű aláirás hitelesítése után gyakran egész nap sőt, napokig kell járni; egy váltóóvásnak rendes időben s helyes felvétele a vidéken pedig mindig kétségessé van téve. Már most a tulajdonképeni jegyzői teendők minősége megkívánja egyfelől azt, hogy jegyzők minden törvénykezési járásban és nagyobb forgalmú városban alkalmaztassanak, másfelől szükséges az is, hogy a jegyzők az ügyvédkedéstől s átalában minden állásukkal össze nem férő foglalkozástól, amely részükre jövedelmet biztosítana, elfittassanak. Ebből, ha azt akarjuk, hogy a jegyzőségre alkalmas egyének vállalkozzanak — mi nélkül az egész intézmény mit sem érne — s hogy a jegyzők megélhessenek, az következnék, hogy ki kellene mondani, miszerint minden okmány csak jegyző által szerkeszthető. Úgy de ez intézkedés a felekre nézve nagyon megszorító lenne , de ott vannak a magánokiratok szerkesztésére jogosított ügyvédek is, kiket e jogtól megfosztani átalában nem lehet. Különösen tehát hazánkban alig lehet mást tenni, mint a jegyzői okmány szükségességét, csak bizonyos ügyletekre szorítani s e mellett azon lenni, hogy a jegyzőkhöz az okmányok szerkesztésén kívül bizonyos más ügyletek is utasíttassanak. És mi természetesebb, mint az, hogy hozzájuk oly ügyek, melyek kezeléséhez hitelesség kell, melylyel a jegyzők különben is felruházvák s melyek az itélő biró tisztéhez épen nem tartoznak sez ideig mégis általa kezeltetnek, milyenek az úgynevezett birósági perenkivüli ügyek, utaltassanak. — És arra, hogy különösen hazánkban a jegyzői intézmény, ha annak képviselői minden jövedelmet adható mellékfoglalkozástól eltiltatnak, s mindemellett részükre csak néhány ügylet feletti okmányok szerkesztési joga biztosíttatik, már egyelőre is fenállhasson , gondolni sem lehet. Továbbá nézetem szerint a jegyzői intézetnek, hogy az, azon tekintélylyel, melyet nagyhorderejű hivatása igényel, bírhasson, s azon nagy bizalmat, melyet benne