Jogtudományi Közlöny, 1872
1872-09-17 / 38. szám
kiegyenlítése végett, egy államszövetségben egyesíteni törekedett. A szerencsésen megkezdett irányt azonban csakhamar megzsibbaszta azon kárhozatos politika, mely Olaszországból eredve, Spanyolországban cultiválva majd minden európai kabinetbe beszivárgott, mely az eszközök megválasztása nélkül, saját érdekeit, mások rovására érvényesítette, mely a szokásos formák megtartása mellett, tényleg minden jogalapot megtagadott. E politika, melynek jelszava volt, a ezél szentesíti az eszközt, amig egyrészről a nemzetközi jog fejlődését meggátolta s a többi államok tételét veszélyeztette; másrészről a vitális érdekeikben megtámadott államokat egymás közti szövetkezésre, s ekként egy hatalmas ellensúly létesítésére kényszerité. Az önfentartásnak e jogosult küzdelmében érett meg az európai egyensúly eszméje, mely Európát megmente ugyan V. Károly leigázásától, de egyszersmind új visszaélések, viszályok és háborúk forrásává lön, melyekben az államok és nemzetek jogai ismételt megtámadásoknak voltak kitéve. Ez főleg a 30 éves háborúban történt, melynek tartama alatt az elharapódzott barbárság az eddigi vívmányokat kétségen felül meghiusítja, ha a wesztfáli békekötés e vadságnak véget nem vet. A wesztfáli békekötés 5), jóllehet tárgyait nagyobbrészt német ügyek képezték 6), miután azon lényeges A münsteri szerződés azonfelül, hogy az osnabrücki okmánynak Németországra vonatkozó több pontját ismétli, következő főbb intézkedéseket tartalmaz: Francziaország megnyeri a metzi, touli és verduni püspökségeket, melyek a német birodalomból kihasíttatván, örök időkre Francziaországba kebleztetnek, átveszi továbbá Breisach és Pignerol városokat, Alsó- és Felső-Elszászt, az elszászi rendek , a strassváltozásokat, melyeket az európai viszonyok a 30 éves háború alatt szenvedtek, véglegesen szabályozta s ezek tekintetében több századon át irányadóul szolgált, méltán tekinthető az európai nemzetközi jog alapjának, sőt annak máig is egyik főforrását képezi. E békekötés egyik átalános következménye volt, hogy az addig kevés figyelemre méltatott Svédország mint nagyhatalom lépett be az európai államok sorába, hogy Francziaország hatalmas túlsúlyt nyert Európa felett, míg a teljesen kimerült Németország majd minden befolyását elvesztette; a német császárságot képező egyes államok jogot nyerve önálló szövetkezésre, azontúl az európai bonyodalmakban mint souverain hatalmasságok szerepeltek, s tekintet nélkül az összbirodalomra, saját politikájukat követték. A diplomatikai érintkezés új alakot nyert, mely abban nyilvánult mindenekelőtt, hogy Francziaországnak mindinkább növekedő befolyása következtében, a franczia nyelv divatozó diplomatikai nyelvnek elfogadtatott. Az 1648-ik évi szerződési okmányok és az 1697-ik évi október 30 án kelt ryswicki békeszerződés még latin nyelven szerkesztettek ugyan, de e nemben az utolsók voltak; az okiratok elavult stylusát kiszorították a kétértelműség és intrigueák, melyek kifejezésére az élő franczia nyelv igen alkalmasnak mutatkozott. Egy másik nem kevésbbé nevezetes következménye volt a vesztfáli békekötésnek az államok és nemzetek növekedő közlekedése, az érdekeknek mindinkább fokozódó kölcsönössége, mely az állandó követségek létesítésére, s ezzel együtt a követségi jog kifejtésére vezetett.7) Az európai egyensúly szükségének megérlelésére nagy befolyással volt Francziaország törekvése, magának a többi európai államok felett túlsúlyt biztosítani. Richelieu, Mazarin és Colbert systemája, a pénzügyek és kormányzat rendezése által, egy magasabb államegységet létesített ugyan , de a hatalom tudata, s a franczia universalismusnak, mely később cosmopoliticus propagandává fejlődött, egyoldalú kiképzése folytonos tagadását involválta a többi nemzetek és államok jogainak. Ugyanazért még egyrészről a franczia politika, a német birodalomnak, Európa e központi hatalmának felbomlása után, a német fejedelmek önzését kizsákmányolva, ezeket majd a semlegesség ürügye alatt, majd ismét különféle ígéretekkel ligákra és szövetségekre birta, — másrészről az elnyomással fenyegetett államok Svédországgal szövetkeztek. Az egyes hatalmak merev önállósága szövetségek, garantiák és az interventionak egyéb meg- és meg nem engedett eszközei által megtöretvén, míg a hatalmasabb államok maguknak mindent megengedtek, a gyengébbek egyesülésben kerestek az önkény ellen védelmet. Míg a szárazföldön ekként a nemzetközi jog, az 5) A vesztfáli békekötés két részből áll, s pedig az 1648. évi október 14—24., a német császár és Svédhon között keletkezett osnabrücki szerződésből — Justrimentum pacis Caesareo-Svedicum sive osnabrugense; — továbbá a német császár és Francziaország közt Münsterben 1648. évi október 24. kötött szerződésből — Justrimentum pacis Caesareo-Gallicum, sive monasteriense. — Az első 17 fejezetre s ezek ismét §§-ra osztvák; az utóbbi ellenben 120 §-t foglal magában.) Az osnabrücki szerződés részint vallási, részint területi kérdéseket szabályozott. Az elsők tekintetében megállapította, hogy a vallási kérdésekre nézve normál évül 1624 tekintetben, amennyiben magában a szerződésben más intézkedés nem foglaltatik, úgy az alapítványok tulajdona, mint átalában a vallási viszonyok tekintetében az 1624. évi janár 1-je szolgál zsinórmértékül. Megállapította tovább, hogy a birodalmi rendek a vallást illetőleg egészen egyenlők legyenek, ellenben az alattvalók, amennyiben őket a normál év előtt szerzett jogok nem védik — kötelesek fejedelmük vallását követni; az oly alattvalók, kik a normál év után változtatták meg vallásukat, vagy más területről vándoroltak be, csak eltörettek (J. P. C. Art. 5. §. 34.) A területi viszonyok szabályozásául következő megállapodások jöttek létre: a bajor herczeg megtartotta a választó méltóságot (Kurzwürde) Felsőpfalzban és Donauwörth városának birtokába jutott; ellenben lemondott Felső-Ausztria és 13 millió iránt támasztott igényeiről. A pfalzgróf visszanyerte az egész Alsó-Pfalzot, ugy mint ezt a cseh zavarok kitörése előtt bírta. A würtembergi ház teljesen visszanyerte birtokait úgy Svábföldön, mint Elszász és Burgundban; hasonló történt a bádeni őrgróf birtokaira nézve. Sveicz a német birodalomtól teljesen függetlennek nyilváníttatott. Svédország megnyerte külső Pommerániát, a brémai érsekséget, a verduni püspökséget és Rügen szigetet 5 millió tallér kárpótlással. A brandenburgi választófejedelem, miután a fentebb érintett országrészekről lemondott, kárpótlásul a halberstadti, camini és mindeni püspökségeket, a várományosi jogot a magdeburgi érsekségre és visszanyerte Svédországtól belső Pommerániát és Kolberget. A mecklenburgi herczegnek Wismar átengedéséért a schwerini és ratzeburgi püspökségek jutottak, a braunschweigi háznak a jogutódlás az osnabrücki püspökségben biztosíttatván; végre Hessen-Cassel a hirschfeldi apátsággal és 600,000 tallérral elégíttetett ki.burgi és baseli püspökök, Strassburg városa és a lützelsteini grófság a német birodalomhozi viszonyukban azontúl is meghagyatván. Ellenben visszaadja Francziaország mindazon helyeket, melyeket hadseregei Németországban elfoglaltak, és Ferd. Károly főherczegnek 3 millió livres kárpótlást fizet. 7) Habár állandó követségek már a 15. század vége felé fordultak elő, igy XI. Lajos rendesen tartott képviselőt a st.jamesi és burgundi udvarnál, — gyakrabban csakis a wesztfáli békekötés óta használtattak. Rottek és Welcker: Staatslexicon V. k. 626. 1. Martens: Guide diplomatique.Leipsie, 1832. Tom. I. §. 1. „C'est depuit la paix de Westphaliae et celle d'Utrecht, et plus encore á dater du ministére du cardinal de Rechelieu, que l'Europe se trouve sous l'influenced'une foule d'agens diplomatiques mis en action perpétuelle par la politique remuante de ce ministre; et cet ordre de choses s'étant développé do plus en plus, les nations se trouvent aujourd'hui sur la surveillauce constante et active de la diplomatiae.'- L. ezenfelül Oppenheim : id. m. 23. 1.