Jogtudományi Közlöny, 1872
1872-09-17 / 38. szám
; 2~12 f Megjelenik minden kedden: 38 l esi. 1872. szeptember 17. Q£B de JOGTUDOMÁNYI KÖZLÖNY a nagy-váradi, kassai és kolozsvári ügyvédi egyletek közlönye. Elökzetesi díj: Félévre 6 ft., negyedévre 3 ft. o. ért. Szerkesztői Iroda: 4 kéziratok a „magy. jogászgyűlés" tartama alatt naponként. Üllői-ut 1-S0 Szám, II. emelet, bérmentve a szerkesztőhöz, Kiadó hivatal: a megrendelések s Egyetem-utcza 4-dik szám alatt. a kiadó hivatalhoz intézendők. % - y^a y-o^w-D —i^c,^ TARTALOM: A nemzetközi jogtörténet és tudományos fejlődése. Dr. Apáthi István egyetemi jogtanártól. — A gyámhatóságok és a hagyatéki biróságok hatásköre az örökösödési eljárásban. Travnik Antal, budai kir. törvényszéki bírótól. — Jogirodalom. Dr. Dobránszky Péter jogtanártól. — A német jogászgyülés. Dr. Sípos Árpád kir. jogakadémiai tanártól. MELLÉKLET: Curiai határozatok. A nemzetközi jogtörténet és tudományos fejlődése. (Folytatás.) A középkor a vadság oly fokával, annyi véres háborúval és mészárlással kezdődött, különösen az északkeleti tengervidékek népeinél, hogy a szelídebb népszokásoknak még nyomára sem akadhatunk; a vadság e korban nemcsak a pogány népekkel szemben, hanem a keresztény államoknak egymássali érintkezéseiben is észlelhető. A kereszténységnek volt fentartva e vadságot megtörni s a nemzetek kölcsönös érintkezésének más irányt, más alapot kijelölni.) A kereszténységnek az emberi szeretetre alapított tanai a nemzetek örökös elénségeskedésének megszüntetését követelték, s az egyház, mint a keresztény eszmék képviselője, átvette a czivilizálatlan népek mivelésének magasztos feladatát.2) E hivatásának teljesítésében azonban nem volt képes a keresztény nemzetközi jogot megállapítani. A canoni törvénykönyvben,— a Gratian-féle decrétumban foglalt s a harczjogra vonatkozó intézkedések kivételével — a nemzetközi jog tételei nem foglaltatnak. A pápák megkisérlették ugyan a nyugati keresztény népek és ezek fejedelmei felett a békebirói szerepet maguknak vindiálni; nem ritkán bíráskodtak a fejedelmeknek egymás közt, vagy népeikkel felmerült viszályaiban, ezeket majd egyezség, majd ismét itélet által igazítván el. Hol azonban a közjog jött kérdésbe, a hatalmas pártok nem voltak hajlandók ügyeiket az egyházi bíróság elé vinni, s a pápák az e részben felmerült viszályokat sem megszüntetni, sem elhárítani képesek nem voltak.4) Ehhez járult még, hogy az egyház, míg egyrészről a hitet, mint a jogok alapját állítá fel, másrészről az államok öt jogúságát el nem ismerő; az egyház csak a kereszténység javára ismert békét és jogrendet, a pogányoktól, különösen a törökök és saracénoktól nemcsak minden jogot megtagadott, hanem azok kiirtását, mint az istennek kedves dolgot, tette hivői kötelességévé. A középkor nemzetközi joga csak a keresztény fejedelmek, csak a pápa hűbéresei részére ismert jogokat A pápa elajándékozd és felosztá a spanyolok és portugallok közt az új világrészt; a vallásos spanyolok époly kevéssé tartották jogtalannak a vad népeket rabszolgákká aljasítani, mint az eretnekek elégetését s a nemkatholikus államokkal kötött szerződések megszegését. Azon kor azonban, mely ') Heífter: id. na. 10. I. Bluntschli: id. m. 12. 1. 3) Decretum Grntiani (II. 23.) 4) Bluntschli: id. m. 13. I. • a nemzetek jogosult önállóságát el nem ismerte, mely az emberi jogokat elvben megtagadva, a hitetlen népek kiirtását, mint a kereszténység kötelességét, hirdeté az egyházi szószékekről, — a nemzetközi jog alapját meg nem vethette. Ha a nemzetközi jog az emberiség joga , ugy annak malasztjához nemcsak a keresztény vallás hivei, hanem a nemkeresztény népek is jogos igényt tarthatnak, mert emberi jogaiktól nem foszthatja meg őket azon véletlen körülmény, hogy az istenről és az isteni dolgokról a keresztény vallásétól eltérő felfogással bírnak. Nevezetes, s a világ-eseményekre nézve minden tekintetben fontos szerepet játszottak a középkorban ... germánok, kiknek szokásai és intézményei kétségtelen hajlamot tanúsítanak e faj nemzetközi jogérzetéről. E jogérzet kifejtésének azonban mindenekfelett útját állta s azon körülmény, hogy a germánok, miután vad szokásaikból kivetkőztek, a pápaság és császárság egységével, a vallásos művelődéssel elsajátították a középkori római institutiókat és eszméket is, melyek természetes hajlamuk szabad kifejtését hosszabb időre meggátolták. Miként a fentebbiekben láttuk, az ókorban megvoltak a nemzetközi jog factorai, de hiányzottak annak tárgyai; azon momentumok, melyeket e kor felmutathat, s nemzetiek voltak ugyan, de nem cosmopolitikusok. A középkorban ennek ép ellenkezőjét látjuk, amott az állam, emit, az egyház és sehol a népek, mint a nemzetközi jog természetes alanyai. A nemzetközi jognak azonban a népek jogain kell alapulni; annak nemcsak a béke és harcz jogának, hanem jognak a harczban és békében is kell lenni. Ily jog nem keletkezhetett oly korban, mely a nemzetek és államok jogosult önállóságát el nem ismeré; ily jog keletkezése csak akkor vált lehetségessé, midőn az egyes államok fejedelmei, a pápai uralom túlkapásai ellen, nyomatékkal feltámadtak, midőn önállóságra törekedve, ténylegesen független államokat létesítettek, midőn az ekként keletkezett souverain államok egymással politikai érintkezésbe léptek, új államformákat teremtettek, s a kölcsönös érintkezési szabályozó rend szükségének öntudatos felismeréséhez jutottak. Ez irány, melynek eleje a baseli zsinat idejére vihető vissza, s nagyrészben a r formatio győzelmének tulajdonítható, kiválóan a 16-ik század elején kezdett tért foglalni, midőn V. Károly császárnak mindent leigázással fenyegető tendentinjával szemben IV. Henrik franczia király — nagyszerű politikai terveit valósítandó — az európai államokat,a nemzetközi forgalom szabályainak kölcsönös megállapítása, a nemzetek egymáshozi viszonyainak rendezése, a felmerülő viszályoknak békés úton leendő