Jogtudományi Közlöny, 1872
1872-12-03 / 49. szám
Hetedik évfolyam. 49. Pest, 1872. deczember 3. • • JOGTUDOMÁNYI KÖZLÖNY a nagy-váradi, kassai és kolozsvári ügyvédi egyletek közlönye. GflVü'-a * # Szerkesztői Iroda: A kéziratok Megjelenik minden kedden; a „magy. jogászgyülés" tartama alatt naponként tdefitetett dij: Félévre 6 ft., negyedévre 3 ft. o. ért. Üllői-ut 1-ső szám, II. emelet. bérmentve a szerkesztőhöz Kiadó-hivatal: « megrendelések Egyetem-utcza 4-dik szám alatt. a kiadó-hivatalhoz intézendők. ryiaVa*" w-a^e-n w-atRe*-©"-XV ^ TARTALOM: Az esetlegességi elvről. Dr. Ziskay Antal, győri kir. jogakad. tanár. — A részvénytársulatok s a törvényhozás. Dr. Matlekovits Sándor, egyet. m. tanár és magy. k. keresk. m. titkár. — Jogtörténelmi fejlődése a városi életnek. Dr. Kuncz Ignácz, jogtanár. — A porosz orvosi egészségügyi szervezet. O. H.-tól. — Különfélék. MELLÉKLET: Rendeletek. Az esetlegességi elvről. ") (Die Eventualmaxime.) Az egymásután elve (Das Princip der Reihenfolge) és az esetlegességi elv, egymással ellentétben álló elvek s ezek határozzák meg azon sor és időrendet, melyben az eljárás fejlődik, nevezetesen azt, mikor és mily rendben eszközlendők az egyes határnapokhoz, illetőleg határidőkhöz kötött perbeli cselekvények, különösen a rendes eljárásban. Hogy ezen elveknek világos fogalmát leírhassuk, szükséges a perbeli cselekvényeknek természetét nevezetesen azon viszonyt vizsgálnunk, melyben a perbeli cselekmények egymással állanak. Ugyanis ha a perbeli cselekményeket szemügyre veszszük, azt tapasztaljuk, hogy oly természetű cselekmények vannak, melyek egymással feltételező viszonyban állván, egymástól függnek, egyik a másikat feltételezi. Ezen viszony nemcsak a feleknek kölcsönös, bizonyos vonatkozásban álló, hanem ugyanazon egy félnek saját cselekményeire nézve is észlelhető; igy p. nemcsak a kereset feltétele az ellenbeszédnek illetőleg elleniratnak, ez ismét a válasznak stb., nemcsak valamely tény állítása feltétele a tagadásnak, ez ismét a bizonyításnak stb., hanem egyszersmind a kereset feltétele a válasznak, valamely tény állítása a bizonyításnak, a bizonyításra való ajánlkozás feltétele a bizonyítás felvételének stb. Látni tehát, hogy van bizonyos a dolog természete által meghatározott sorrend, melyben az eljárás fejlődik, melyben a perbeli cselekmények az eljárás természetszerű menetének megzavarása nélkül szükségkép előveendők és maga helyén eszközlendők. „Ezen a dolog természete által meghatározott sorrend adja meg az egymásután elvének világos fogalmát." Ezen elv értelmében a biró a feleknek meg nem engedheti, hogy a feltételezett cselekményt a feltételező előtt és viszont a feltételezőt a feltételezett után véghez vigyék; meg nem engedheti továbbá, hogy a felek a pernek már meghaladott stádiumára térjenek és pótolják később azt, ami már korábban volt teljesítendő; meg nem engedheti végre rendszerint a bíró, hogy a perbeli cselekvények anticipáltassanak. Ahol azonban az antiicipálás az eljárás természetes menetének megzavarása és a másik fél sérelme nélkül foganatba vehető, habár az illető cselekmény szabály szerint az eljárás későbbi szakához tartozik, a feleknek szabadságukban áll, ha nekik úgy tetszik, olyat előbb mint sem kellene eszközölni; igy p. tetszésüktől függ a bizonyítási eljárás rövidítése czéljából az okirat másolat helyett a keresethez mindjárt az eredetit csatolni illetőleg azt a bíróságnál, a pertárban előre is letenni (ptr. 181., 185. §§1)*) Tovább vizsgálva a perbeli cselekményeket, azon meggyőződésre jutunk, hogy vannak ismét oly percselekmények, melyek a feneműített természetű u. m. feltételező viszonyban nem állván, önállók egymástól teljesen függetlenek; kölcsönös viszonylatuk egyedül arra szorítkozván, hogy együtt ugyanazon czélra — a vitás jogigény megállapítására, illetőleg az elkövetett sérelem megszüntetésére — szolgálnak, vagyis — mint mondani szokás — egymással ugyanazon ezél felé concurrálnak; Így pl. valamely jogot (keresetet, elleniratot) megállapító tények összessége, a halasztó és ügydöntő kifogások, többféle bizonyíték, valamely bizonyíték elleni kifogás és ellenbizonyítás, a perorvoslatok nevezetesen semmiségi panasz és felebbezés, igazolás és perújítás stb. egymástól nem függnek, teljesen önállók, kölcsönös viszonylatuk csak abban nyilvánulván, hogy ugyanazon czélra egymással concurrálnak. Ezen természetű cselekvényekre nézve már nem szükséges, hogy successive érvényesíttessenek és hogy ezekre is az egymásután elve alkalmaztassék ; terészetök és felérintett viszonylatuk megengedi, hogy a közös czélra valamennyi egyszerre, ugyanazon időben, uno adtu felhasználtathassék. Ennélfogva a kérdés csak az, mi czélszerűebb, váljon a successiv vagy egyidejű előadás? A polg. perjog tárgyát tekintve első pillanatra legtermészetesebbnek látszik, ha a felekre bizatik azon mód és sorrend megválasztása, melyben támadó és védő eszközeiket ingáik érvényesítésére felhasználják. Ámde ennek megengedése a pernek oly hosszadalmasságát idézi elő, mikép az által az igazságszolgáltatás azon elengedhetlen követelménye, hogy a per tehető leggyorsabban folyjon le, teljesen meg •) Liisd Vetzel Gem. deutsch. Civilp. 69—71. §§. E nd e m a n n h. cz. m. 156. §. Renaud h. m. 79. §. Osterloh h. m. 29. §• Schuster Civilp. 19. §. Glaaer „Gesainmelte klein. Schrift. über Strafrecht, Civil und Strafp. II. k. 299— 300. §." Regnard, I)e l'org. jud. et de la proc. civ. lívre I. dap. II. Ökrös s magy. polg. törv. 219 —220. 1. Herczegh h. in. 16 — 17., 364—365., 414—416.1. Groisz h. m. 136 — 138., 241 — 242. 1. A p á t h y h. m. 98, 143. 1. Wenzel magy. ée erd. magánjog I. k. 2»>2. 1. 8tb. *) Habár ezen elvnek bővebb kifejtése és a perviszonyokra való részletes alkalmazása felette érdekes, miként ezt Wetzel i. m. 70. § a tanúsítja, mégis ez alkalommal ezen elvről csak anynyiban emlékezünk meg, amennnyiban annak fogalma, szemközt az esetlegességi elvvel, ez utóbbinak megértésére és kifejtésére szükséges.